PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. november 14.
(vasárnap)

Horváth Géza


I. SÜRGETŐ SZERETET VONZÁSÁBAN


Alapige:1Móz 28,16-17

Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.


Imádkozzunk!

Urunk, nagy hálaadással köszönjük neked, hogy itt vagy közöttünk, olyan nagy ajándék ez a számunkra. Köszönjük a gyülekezet közösségét. Áldunk téged a templomért és az elkészített igéért.

Köszönjük ennek a drága éneknek a sorait (502. dicséret). Annyira figyelmeztet bennünket emberi gondolkodásunkra: ahogyan a holdnak csak a fél arcát, vagy egy kicsiny részét látjuk, és nem tudjuk, mi az egész. Így vagyunk sokszor: valaminek csak egy részét látjuk és sokkal több van mögötte, mint amit látunk.

Köszönjük, hogy minden mögött a te szereteted és jóságod van. Áldunk, hogy életünket hordoztad az elmúlt héten. Köszönjük, hogy megtartottál bennünket. Bizonyára voltak örömeink, és voltak szomorúságaink, csüggedésünk, elkeseredésünk. Köszönjük, hogy ha a kilátástalan helyzetből is megoldásokat és kimenekedéseket adtál nekünk. Köszönjük, ha gyógyítgattál, ha betegek voltunk, vigasztaltál, ha szomorúak.

Áldunk téged, hogy a munkában, családunkban megsegítettél bennünket. Szeretnénk most magunkat megüresítve eléd állni, hogy megtölthess bennünket igéd áldott üzenetével. Adj őszinteséget, nyíltságot, csendességet a szívünkbe, hogy hadd halljuk igédet, és értsük meg, mi a te jó, kedves és tökéletes akaratod, hogy együtt tudjunk figyelni minden zavaró tényezőt kizárva, elhallgattatva a te drága üzenetedre.

Köszönjük, hogy ezen a vasárnapon nemcsak itt, hanem sok-sok helyen felzendül az ige és hirdettetik az evangélium. Köszönjük, hogy van még szavad, üzeneted ennek a nemzedéknek, és ebben van a te kegyelmességed és irgalmasságod.

Jöjj közel hozzánk, Urunk, igéden keresztül. Hadd csodálkozzunk bele az egészbe, amit a számunkra készítettél, és ami Jézus Krisztus által igénybe vehetünk.

Dicsőítünk téged, és kérünk Szentlélek Isten, hogy világosíts meg minket az evangéliummal, a te igéddel.

Ámen.


Igehirdetés

Ha Isten éltet bennünket, két vasárnapon keresztül Jákób történetéből szól hozzánk az Úr üzenete. És a következő vasárnapon felhangzik templomainkban a régi ének: drága advent köszöntünk, lelkünk téged epedve várt.

Olyan sokszor hallottam a következő kifejezést: biztos azért segített meg Isten, mert valami terve van velem.

Lehet, hogy a testvérek is hallották már sokaktól, hogy biztos van valami célja még Istennek az életemmel. Sokan csak eddig jutnak, de nem jutnak el odáig, hogy mi is a célja Istennek az életemmel. Mert Istennek nemcsak általában van célja az életünkkel, hanem konkrét célja van az életünkkel. A legkonkrétabb célja Istennek az életünkkel az, hogy Őhozzá jöjjünk, hogy Őhozzá térjünk, benne éljünk.

Jézus Krisztus azt mondja az övéinek: maradjatok énbennem én pedig tibennetek, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Sokan próbálják a célt kutatni, de amikor egy versenypályán van a sportoló, ott nemcsak célszalag van ám. Van egy másik szalag is, vagy van egy másik kiírás is: start. Ahhoz, hogy valaki célba érjen, először a rajthoz kell állnia.

Hiszem, hogy Isten Lelkétől jött nekem ez a történet és gondolat, hogy mi történik itt? Jákób nem akar odaállni a startra. Nem akar rajtolni. Még a cél is bizonytalan előtte, még a cél is messze van, az is teljesen kilátástalan, de amikor az indulás ott lenne, amikor Isten megteremti a számára ennek a feltételét - majd látni fogjuk, miket -, akkor Jákób nem akar odaállni ehhez a rajthoz. Megdöbbentő - majd erről a jövő vasárnap szeretnék szólni, ha Isten éltet -, hogy még huszonegy évnek kell eltelnie, amíg odaáll ehhez a rajthoz. Huszonegy év telik el, amíg Jákób azt mondja a Penuelnél való tusakodásban: nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem.

Elment huszonegy esztendő, és közben sok minden történt Jákobbal. Gyarapodott, gazdagodott, megnősült, gyermekei születtek, családot alapított. Amikor azt mondja Penuelnél Istennek: nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem, akkor beismeri, hogy egyetlen dolog nem volt az életében: a te áldásod. Csak egy dolgot hiányolok, Uram, de most nem megyek tovább. Most már csak veled akarok járni, veled akarok élni.

Az ige nagy kérdése a számunkra: odaálltunk-e mi a starthoz? Mert olyan megdöbbentő, amikor ilyeneket hallok: tíz, húsz, harminc éve idejárok, hogy elvan valaki a nagy tömegben, az igehallgató gyülekezetben, de még a starthoz nem állt oda. Nem jön ki az úrasztala kegyelmi ajándékához. Gyülekezeti tagságát nem rendezte.

Azért adtam ennek a mai szolgálatnak ezt a címet: a sürgető szeretet vonzásában, mert Jákób itt tulajdonképpen ezt éli át: egy sürgető szeretet vonzásába kerül bele, és ez egyszer csak tovatűnik. Amikor reggel felkel, amikor vége az álomnak és éjszakának, akkor ez a sürgető szeretet továbbáll, és majd huszonegy év múlva kéri Jákób csak, hogy ez a sürgető szeretet ne menjen tovább. Most megragadom ezt, mivel az megragadott engem már nagyon-nagyon régen.

Most csak néhány dolgot hadd emeljek ki. Mi is történt itt ezen az éjszakán Jákóbbal?

Huszonegy év telik el addig, míg megragadja ezt a kegyelmet. Ezen az éjszakán két dolog történik ott világosan, amit látnunk kell. Miről beszél nekünk ez a mai ige? Mi történik azon a helyen, amit később Bételnek nevez el?

Két dolog az, amivel szembesülünk itt:

- először az ember teljes romlottsága,

- másodszor Istennek teljes bűnbocsátó kegyelme.

Van egy olyan ének, aminek egyik sora ezt mondja: két nagy csodát találok itt (a Golgotán), A szégyen elpirít, Isten szerelmét látom én, S szívem nagy bűneit.

Ezen az éjszakán ezzel szembesülünk. Itt van az emberi természetnek a teljes romlottsága és ott van az Isten bűnbocsátó szeretetének a teljes kegyelme. Honnan látjuk ezt?

Azt olvassuk: Jákób egy hatalmas létrát lát. Egy olyan létrát, ami leér a földig, a teteje pedig az égig ér, még egy kicsi sem hiányzik belőle, s Isten angyalai pedig le-fel járkálnak ezen a létrán.

Az ige nyilvánvaló nagy üzenete számunkra: az ember lehetősége csak abban van, hogy Isten összeköti az eget a földdel. Mert mire való egy létra? Arra, hogy két pontot összekössön, amit el akarunk érni. Ha valaki ki akar cserélni egy villanykörtét, akkor általában létra kell hozzá. A létra meg azt jelenti: két pontot összeköt egymással, ami amúgy elérhetetlen lenne. Mit lát Jákób? Egy létrát.

Az ember megpróbálta már egyszer elérni az elérhetetlent, igaz? Az 1Mózes 11-ben van megírva. Amikor az ember megpróbálja elérni az elérhetetlent és azt mondja: égessünk téglákat, csináljunk egy nagy tornyot. Kössük össze a földet az éggel. Ma már tudjuk, hogy fantasztikus dolgokat meg tudnak csinálni a mérnökök. Összekötnek egymással földdarabokat, amire régen azt hitték: ilyen nincs. Hidakat tudunk készíteni, és a technika összeköti a földet a holddal meg különféle űrszondákkal. Egyetlen dolgot azonban nem tud az ember: összekötni magát Istennel, pedig próbálták Bábel tornyánál. Ennek a toronynak az volt a lényege, hogy elkezdjük a földről építeni, és addig építjük, amíg fel nem érünk az égig.

Ez a történet miről szól? A fordítottjáról. Nem úgy van, hogy az ember keresi az utat Istenig, hanem úgy van, hogy Isten keresi az utat hozzánk. Jákób egy olyan létrát lát. Micsoda csodálatos jelképe ez a Bibliának, az Isten szeretetének, amely később majd karácsonykor lesz aktuálissá, mert most még csak azt látjuk, hogy ott állt az Úr a létra tetején. Majd karácsonykor el fogjuk mondani, hogy ez az Úr nemcsak a létra tetején állt, hanem leszállt, lejött a földre. Lejött a betlehemi jászolbölcsőbe, a Golgota keresztjére, lejött Arimátiai József nyitott sírjába az Isten kegyelme, sürgető szeretete. És ez mindig csak így lehet: felülről lefelé.

Igen, Isten így keresi Jákóbot. Lejön érte a földre. Később majd azt mondja Jézus Krisztus: Azért jött az Emberfia - hozzátehetnénk: le a földre -, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.

Egy másik, ami nagyon érdekes: angyalok jártak ezen fel és le. Mit csinálnak ezek az angyalok, akik egyébként magasztalják Istent, szolgálatára állnak, most meg itt sétálnak? Mit jelent ez, hogy ezek az angyalok sétálnak?

Mikor szoktunk mi le-fel sétálni? Például akkor, amikor a feleség benn van a szülőszobán vagy a műtőben. Vagy amikor vizsgáztunk, és vártuk, mikor szólítanak be. Ilyenkor az ember le-fel járkál. Ez a türelmetlenségnek a kifejezése.

Az angyalok ugyanis mire várnak? Mit mond Isten igéje, amikor rólunk van szó? Arra, hogy örüljenek. Azt mondja Isten igéje, hogy örülnek egy bűnös ember megtérésén. Mire várnak ott türelmetlenül? Arra, hogy Jákób álljon a starthoz. Induljon el a hívő élet útján.

A következő, ami nagyon érdekes: Amikor Jákób felkel és hallotta az Isten szavát. Ez nagyon fontos. Isten itt szól hozzá először. Itt szólítja meg Jákóbot: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak, Izsáknak Istene, és elkezdi neki mondani, hogy mi a terve. "Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked."

Mit mond neki Isten? - Sokkal fontosabb az, hogy mit nem mond neki. Isten nem mondja neki: Jákób, hogy is volt az a csalás? Nem szégyelled magad? Becsaptad a testvéredet, elvetted az elsőszülöttségi áldást. Ez a Jákób olyan fifikás ember volt, ügyes ember. Valaki így mondta: az eszkimóknál is el tudná adni a jégkockát, és még abból is meg tudna gazdagodni. De Isten nem számon kéri. Istennek ez a szeretete, hogy nem a gonoszt rója fel. Nem emlékezteti arra, hogy ki ő, mit fundáltak ki. Jákóbra nagyon igaz az, amit énekeltünk: "Sok csalfa képet űzünk, Sok furfangot kifőzünk, S a céltól csak messzebb jutunk. Ó add, üdvöd keressük, Ne a mulandót lessük. Ne kössön fénye meg;"

Jákób még keresi a mulandót, és megköti annak a fénye, de Isten beszél hozzá. Isten kegyelme az, hogy beszél hozzá.

Tegnap volt egy áldott csendesnapunk itt. A Laodiceabeli gyülekezethez írott levelet vettük. Ez a gyülekezet, akinek Isten semmi jót nem mond, csak ítéletet. Amikor elolvastam ezt a levelet, rájöttem, hogy nagyon nagy tévedésben vagyunk, mert Isten ennek a gyülekezetnek, Laodiceanak, aki azt mondta, hogy gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs semmire szükségem, és minden segítséget elutasított magától, azt mondja Isten: te vagy a vak, nyomorult, nyavalyás, mezítelen.

Ez az ige tele van evangéliummal. Isten megszólítja ezt a gyülekezetet, mert addig nincs baj, míg Isten beszél a gyülekezettel, amíg az Isten igéje hangzik.

Aztán azt olvassuk: sajnálja ezt a gyülekezetet. Te vagy a nyomorult, a vak, a nyavalyás, a mezítelen. Isten kínál valamit ennek a gyülekezetnek: azt tanácsolom, hogy végy tőle. Isten ígéretet ad ennek a gyülekezetnek. Ha valaki megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem. Amikor a bűnös megérti ezt, hogy az én Istenem szeretete jön felém, a sürgető szeretet vonzásában élek.

Jákób nem áll a starthoz, és nem indul el a hívő életben.

Azt mondja Jákób: "Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja." Ez a hely félelmetes lesz neki. Miért? Azért, mert nem állt a rajthoz. Mert az a hely, ahol mi odaálltunk a rajthoz, az nekünk csodálatos hely.

Lehet, hogy valakinek ez a templom a legszebb templom a világon. Bár ennél vannak sokkal díszesebb és szebb templomok. Egy fiatal azt mondta a múlt héten: nekem Neszmély a legszebb hely a világon. Pedig attól vannak szebb helyek is. Miért? Mert ott találkoztam Jézus Krisztussal. Lehet, hogy neked is van egy ilyen legszebb helyed, ahova szívesen visszamész.

Lehet, hogy a samáriai asszonynak a Jákób kútja lett a legszebb hely. Lehet, hogy Zákeusnak az a fa lett a legszebb hely, ahonnan Jézus Krisztus lehívta: "ma nékem a te házadnál kell maradnom." Jákób meg azt mondja: "félelmetes ez a hely!" Miért? Azért, mert nem rendezte ott el a bűneit. Azért, mert nem kapott bocsánatot, mert nem kapott áldást, mert nem mehet tovább az ő útján örömmel, mint a szerecsen komornyik, aki milyen örömmel ment tovább, mert neki azt lett a legszebb, legszentebb hely, mert ott találkozott a kegyelemmel, az Úrral.

Végül: amiből látjuk, hogy Jákóbbal itt nem történt semmi, az a befejező rész. Ilyen fogadalmat tesz Jákób: Ha velem lesz Isten, ha ad nekem kenyeret és öltözetül ruhát: akkor majd te leszel az én Istenem, akkor majd elindulok veled.

Mit csinál itt Jákób? Üzletel Istennel. Mert ő megszokta az üzletet. Ézsauval is üzletelt. Adok neked, mit adsz érte? Jákób ilyen szellemű ember. Istennel is üzletel. Ő szab feltételeket annak az Istennek, aki feltétel nélkül szereti őt. Micsoda arcátlanság, hogy ő szab feltételeket annak az Istennek, aki őt feltétel nélkül szereti, aki úgy szereti, ahogy van. És a végén még hozzáteszi: "és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom."

Mintha azt mondanám itt egy testvérünknek: ha ad nekem ezer forintot, száz forintot neki adok. Ki fog jól járni? Nagy üzlet, de kinek? Jákób még ezt is megteszi.

Aztán felállít egy követ, leönti olajjal, elnevezi azt Bételnek, templommá teszi. Jó megjegyeznünk Jákób történetéből: vallásos, kegyes cselekedeteiddel nem érsz el semmit.

Jákóbnak ez egy vallásos, kegyes cselekedete. Azt hinnénk, rendben van minden. Felállítja a követ, amin feküdt, leönti olajjal és templommá szenteli, de ezzel nem ér el semmit. Még huszonegy évig küszködik.

És mi lesz a vége? Majd jövő vasárnap, ha élünk, meghalljuk. De hadd vetítsem előre: huszonegy év után Jákób feladja magát. Odaadja magát az Isten kegyelmes szeretetének.

Így mondja nekünk a Szentírás egésze: akivel Istennek terve van, azt nem engedi el.

Az ébredési időben történt, és ezzel fejezem be. Amikor az evangelizátor a megtérőket arra szólította fel: jöjjenek ki az úrasztalához, s ezzel is fejezzék ki, hogy ők odaállnak a rajtvonalhoz, hadd lássa a gyülekezet, hadd örüljenek az agyalok, az első sorban ült két férfi, nászok voltak egymással. Azt mondja az egyik a másiknak: te, gyere, menjük ki, úgyis ez lesz ennek a vége. Ez lett a vége.

Jó lenne, ha megspórolnánk ezeket a huszonegy éveket. Ha megspórolnák a huszonegy, a tíz vagy akár a két évet is. Ha komolyan vennéd: Isten szeretetének sürgető vonzásában vagy. Állj a rajthoz! Indulj el vele, és boldogan énekeld: "Velem vándorol utamon Jézus. Elvisz, elsegít engem a célhoz."

Áldott legyen érte!


Imádkozzunk!

Köszönjük, Édesatyánk, hogy összekapcsoltad a földet a mennyel. És ez az összekapcsolás ott történt legteljesebben, a Golgotán.

Köszönjük, hogy senki sem mehet hozzád, csak Jézus Krisztuson keresztül. Ő az egyetlen közbenjáró. Ő a kapocs, az összeköttetés. Mi boldogan mondhatjuk: van út a mennybe köztem és közötted. És ez a mi áldott Megváltónk.

Köszönjük, hogy Ő lejött a földre. Az angyalok csak sétáltak le-fel ezen a mennyei létrán, de Jézus Krisztus lejött, önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és engedelmes volt a halálig. Eljött erre a bűnös földre, hogy bennünket felvigyen, mert megígérte: "ahol én vagyok, ott lesztek ti is." Megígérte az övéinek, hogy eljövök és magamhoz veszlek titeket, és felviszlek titeket, mert van összeköttetés a föld-menny között.

Köszönjük neked, Urunk, hogy erről tudósít bennünket a Biblia. Nemcsak a mai igének az üzenete, hanem az egész Szentírás. Köszönjük, hogy ez a Szentírás itt van a kezünkben. Köszönjük, hogy terjedhet az egész világon. Lefordították sok nyelvre és nyelvjárásra. Köszönjük, hogy ki lehet adni, lehet terjeszteni a világ sok részén, és imádkozunk azokért a helyekért, ahol nem szabad a Bibliát kinyitni.

Köszönjük, hogy a mai istentiszteleten, több helyen lehetnek a Gedeon-társaság tagjai, akik azért jöttek, hogy itt, Budapesten ezt a jó hírt, a Szentírás üzenetét tovább adják.

Kérünk, áldd meg a jövő heti Biblia-osztást, áldd meg az ő nagy munkájukat, verd le az ördög minden ellenállását, és készítsd meg ezt a drága utat.

Kérünk, áldd meg a mi életünket is, nehézségeinket, problémáinkat, küzdelmeinket, ha a munkahelyen van ilyen, vagy a családunkban.

Áldd meg betegeinket, az egész gyülekezetünket, Urunk.

Kérünk, hadd hallják meg sokan, hadd érezzék meg sokan, hogy a sürgető szeretet vonzásában élünk. Légy áldott, Urunk!

Ámen.