PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. november 4.
(csütörtök)

Földvári Tibor


AZ ÚR SALAMONNAL VOLT


Alapige:2Krón 1,1-17

Salamonnak, Dávid fiának a királyi hatalma megerősödött, mert Istene, az Úr, vele volt, és egyre nagyobbá tette. Salamon szólt egész Izráelnek, az ezredeseknek, a századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden főemberének, a családfőknek, és elment Salamon az egész gyülekezettel együtt a gibeóni áldozóhalomra, mert ott volt az Isten kijelentésének sátra, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában. Az Isten ládáját azonban már fölvitette Dávid Kirjat-Jeárimból, amikor helyet készített annak, mert sátrat vont föl neki Jeruzsálemben. De a rézoltár, amelyet Becalél, Úri fia, Húr unokája készített, ott volt az Úr hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és a gyülekezet. Fölment tehát Salamon az Úr színe előtt álló rézoltárhoz, amely a kijelentés sátránál volt, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta. Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked. Salamon ezt felelte Istennek: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá. Most azért, Uram, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, amely oly sok, mint a föld pora. Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek: ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad. Azután visszament Salamon Jeruzsálembe a gibeóni áldozóhalomról, a kijelentés sátra elől, és uralkodott Izráelen. Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba meg a király mellé, Jeruzsálembe rendelte. A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst és az arany, mint a kő. Elérte, hogy annyi lett a cédrusfa, mint amennyi a vadfügefa az alföldön. Salamonnak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat, a király kereskedői szerezték azokat Kevéből megszabott áron. Egy harci kocsit hatszáz ezüst sekelért hoztak Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak az ő közvetítésükkel szállították tovább ezeket a hettita királyoknak és az arám királyoknak.


Imádkozzunk!

Hódolunk előtted mennyei Atyánk az esti istentiszteleten, köszönjük, hogy a közeledben lehetünk, ilyen ünnepélyes módon is hálásak vagyunk neked, hogy igédet a mai estére is elkészítetted. Szeretnénk Urunk a te igédre úgy figyelni, közben látunk megtartónak, szabadítónak, hadd lehessen számunkra a te igéd üzenete bátorító és erősítő, vagy vigasztaló és intő, ha szükséges.

Kérünk téged Urunk, hogy a mai munkanap minden öröme munkálja bennünk az őszinte hálaadást, bajai, nehézsége és sikertelensége pedig hadd kerüljön a te kegyelmedbe. Hadd tudjunk Urunk felszabadulni minden tehertől, hadd tudjunk rád tekinteni. Kérünk téged Urunk, Jézus Krisztusért könyörülj rajtunk bűneink miatt is, te tudod, hogy miben vétkeztünk ma is, szabadításodra várunk, Urunk. Szólíts meg bennünket, mindannyiunkat személyesen és mint közösséget is erősíts minket a hitben.

Ámen.


Igehirdetés

Ahogy a Krónikák első könyve tanulmányozása során említettük már - itt a 2. könyvnél is ezzel kell kezdeni - ez a bibliai szentirat azok számára íródott, akik a babiloni fogságból megszabadult ószövetségi nép megszabadult foglyai voltak. Nehémiás és Ezsdrás könyveire is emlékezve, erre a korszakra gondoljunk. Ahogy hallottuk a 2. könyv Salamon uralkodásának a leírásával indul. Isten terve, ügye tehát folytatódott az első könyvben leírt történetek után is. Megtudtuk, hogy az Úr vele volt Dáviddal és Dávid is az Úrral. A 2. könyv kezdete bemutatja, hogy az Úr Salamonnal is vele van és Salamon is őszinte szeretet érez az Úr iránt. Így a babiloni fogságból hazatértek megérthették, hogy az Úr mindenkori népe tapasztalhatja valóban, az Úr ügyének nincs vége, folyamatosan cselekszik, amit akar az ő népével. Fontos volt a fogságból hazatérteknek is tudatosítani, hogy a templom fölépülhet, a városfal elkészülhet, lehetőség van lelki megújulásra. Például Ezsdrás idejében a családok és a házasságok is meggyógyulhattak, mert az Úr Dávid után is folytatta a megváltó művét; Salamon idejében is ezt tette és a fogság után is ugyanez lesz jellemző népe számára. Izrael mindenkori népe tapasztalhatja, hogy az Úr szabadító, gondoskodik az ő népéről, mert velük van, a népe pedig igyekszik ragaszkodni hozzá.

A felolvasott igeszakaszból két kifejezést szeretnék elemezni, hogy az Úr vele volt Salamonnal, illetve hogy Salamon szíve mivel van tele az Úr iránt, az iránta való szeretet miatt.

Most kivételesen a Károli fordítás sem adja vissza az ősi szöveget a leghelyesebben. A Szentirat pontosan így kezdődik: "és megerősödött királyságában Salamon, a Dávid fia". Az és kötőszó érzékelteti a folytonosságot a bibliai történetben és ez önmagában üzenet. Dávid halálával nem fejeződött be az Úr ügye. Isten nemcsak Salamonnak és Dávidnak akart nagy dolgokat adni, hanem általa a messiási ígéret beteljesedését is készítette. Ebben volt Salamon is az eszköze. Józsué könyve is az és szóval kezdődik, amikor arról van szó, hogy Mózesnek, az Úr szolgájának halála után Józsué átveszi a feladatot és Isten általa cselekszik.

A krónikás nem írt Salamon negatív jellemzőiről, nem említi egyik bűnét sem. Arról sem tesz említést, ami a királyságra való kerülése előtt, illetve a kezdeti években, amilyen támadások érték őt. Csak a pozitívumokat emel ki. Arról akar ugyanis beszélni, hogy milyen az az Úr, aki ennek a bűnös királynak - aki élete végén nagyon messzire hajolt Istentől -, az életében is milyen nagy dolgokat tehet Isten. Az Istennel való kapcsolatában mutatja be a krónikás Salamont. Az élete, hivatása, küldetése, a népéért végzett feladatai mind annak a fényében, hogy az Úr kegyelme, szabadítása ennek a királynak az életében is végbe mehet.

A Római levél 4. részében is azt látjuk, hogy a szentíró Ábrahámról teljesen pozitív képet ad, Isten Lelkétől vezetve. Azért, mert, ha az Úr szempontjából mutatja be az ő népe tagjait, a legkomolyabb hívőket is, akik ugyanakkor bűnösek, mint mi is, akkor valóban lehet csak pozitívumokat mondani.

Salamon nem volt tökéletes, ő is kegyelemre szoruló bűnös volt és Isten mégis használta. Rajta keresztül Isten készítette a Messiás érkezését, ennél nagyobb igazságot, ajándékot nem lehet mondani. Ezért fontos számomra az a kifejezés is, hogy Salamon a Dávid fia. Az angyal Józsefet is így szólította meg: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát". A 2Krón 1-ben természetes, hogy Salamonra utal és az ő apját nevezi meg, de a messiási ígéretek fényében ne felejtsük, hogy Jézus nem véletlenül kapta a "Jézus, Dávidnak fia" jelzőt. Mindenki, aki őt így szólította meg, az ő könyörületére és kegyelmére szorult.

Istennel kapcsolatban három jellemzőt lehet elmondani: megerősítette Salamont, vele volt Salamonnal és felmagasztalta. Ez tulajdonképp az első vers. Az írásmagyarázók aláhúzzák, hogy ez a vers nem csupán Salamon kezdeti éveit, jellemzőit mondja el, különösen tudva - a Királyok első könyvéből -, hogy a kezdeti időszakban Salamonnak voltak harcai. Ez a szakasz Salamon egész uralkodását jellemzi. Dávid életében is ez volt a jellemző és néhány hívő királynál is, ahogy ez látható a 2Krón folytatásában. Az 1Krón 29,25 így szól: "És igen felmagasztalta az Úr Salamont mind az egész Izrael népe előtt és oly királyi méltóságot szerzett neki, amelyhez hasonló egy királynak sem volt ő előtte Izraelben.", majd Dávid halálát írja le és a második könyv kezdődik. Tehát nem magától erősödött meg, hanem Isten adta az erőt neki. Isten cselekszik valamit és Salamon megerősödik.

Amikor Nehémiás idején - arról olvasunk - fogták a fegyvert és az építő eszközöket, mint például a vakoló kanalat, azt jelezte, hogy a hazatértek sokszor szorultak erőre. Nem mindig tapasztalták a babiloni fogságból hazatért júdeaiak, hogy annyi erő és bátorság lenne az életükben. Például királyuk sem lehetett a fogság után, majd Izrael igazi királya Jézus lesz, a legkiteljesedettebb formában. Salamon megerősödése nem azért jellemezte őt, mert ő maga annyira kiváló lett volna, vagy azért, mert Dávid mindent elkészített, hanem azért, mert az Úr adott neki erőt és bátorságot, az Úr intézte úgy az ország ügyeit és a körülötte lévő népek ügyeit uralkodása során végig, hogy erős és hatalmas birodalma lett Izraelnek. Ez bátorította a fogságból hazatérteket, akiknek nagyon sok erőtlenséggel és támadással kellett szembesülniük, de tudták ők is, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem ellenére is megnyilvánuló lelki tartás, lelki erő. Hiszen az erős lét sem mindig azt jelenti, hogy valaki a szó szoros értelmében erősnek érzi magát, - az újszövetségi kifejezéssel élve - Erőtelen vagyok, akkor vagyok erős, ahogy Pál apostol mondja.

Megerősödött királyságában Salamon. Ezsdrás idején például a házasságok erősödtek meg, amikor engedelmeskedtek az Úr szavának és helyreállt sok család élete a bálványimádó, pogány szokásokat elhagyva. Istentől kaptak erőt a fogságból hazatértek is. Ez Isten mai népe életében így van ma is; az Úr bennünket is megerősít, bátorságot ad.

Salamonnak, Dávid mondta is, hogy legyél erős és legyél bátor ahhoz, hogy majd a templomot fölépítsed. Neki ez lett a legfontosabb Úrtól kapott feladata, erről szól a 2Krón jó néhány része. Ezért volt fontos, hogy megerősödött a királyságban és így megerősödik abban is, hogy elvégezze a küldetését. Ezt azért fontos így említeni, mert lehet, hogy fizikailag egy-egy helyzetben mi is erőtlennek érezzük magunkat, de ez Istennek lehet arra eszköze, hogy egy másik helyzetben, az ő ügyében viszont nagyon erősek legyünk. Ha valaki fizikailag gyenge, lehet, hogy lelkileg sokkal erősebb, mert például egy szolgálatot sokkal hűségesebben, alázatosabban tud végezni. Ne felejtsük, nekünk nem fizikai templomot kell építeni, hanem a templom vagy a testünk - "a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma" - vagy a gyülekezet, mint közösség. Ti az élő Isten temploma vagytok", mondják a Korinthusi levelek kijelentései.

Tehát Salamon megerősödött, mert az Úr megerősítette. Az új fordítású Bibliában így olvasható: "megerősödött az ő királysága, mert az Úr vele volt". Az ősi szövegben ez így áll: "és megerősödött királysága és az Úr az ő Istene vele volt" - Károli így fordította le, az és kötőszóval. Ez így jobb, mert az új fordítást olvasva, a mert kötőszóval, arra gondolhatnánk, hogy azért erősödött meg, mert az Úr vele volt, a Károli fordításnál viszont az és kötőszó tágabb értelmet fejez ki, azt mutatja, hogy akkor is vele van az Úr, amikor nem látszik, hogy erős lenne. Például Dáviddal Isten vele volt az üldöztetése, menekülése idején is, Jonathán éppen ebben bátorítja Dávidot egy helyzetben. A mert az Úr vele volt arra utalna, hogy a megerősödés igazolja, hogy vele van az Úr. De mi van akkor, ha nem érzem magamat erősnek, bátornak, amikor a körülmények nem a megerősödött királyságában gondolatát igazolják. Józseffel is vele volt az Úr, nemcsak a fáraó udvarában, hanem már akkor, amikor elküldik Egyiptomba, és a börtönben is vele van az Úr, a legnagyobb mélységben is. Isten sokszor a mélységeken keresztül vezeti az övéit, az ő eszközeit abban, hogy aztán a helyükön legyenek, szolgáljanak neki, elvégezzék a küldetésüket. Sokszor a mélységek között vezet az út a dicsőség felé.

Salamon, amikor már nem volt vele az Úr, akkor már vétkezett, akkor már elhagyta az Urat. Amíg azonban hűséges volt az Úrhoz, mindvégig az jellemezte, hogy az Úr vele van. Nem mindig az emberi szemmel látható sikerek jellemzik az Úr népét, az Úr eszközeit. Azok az idők és helyzetek is fontosak, amikor sikertelenség, küzdés van, de Isten mellettünk van. A "vele volt az Úr" kifejezés azt is jelzi, hogy a bűnös emberrel Istennek mindig szabadító kegyelemmel kell jelen lennie az életében. Az nem természetes, hogy az Úr vele van egy bűnössel. Dáviddal és Salamonnal sem. Ez tehát Isten kegyelmét is érzékelteti, mindig kegyelem, ha az Úr velünk van.

"És őt igen felmagasztalá", igen naggyá tette, naggyá válik, dicsőségessé Salamon királyi volta, az ő birodalma, hogy majd az Úr temploma is naggyá legyen, amikor az elkészül. Tehát minden a legfőbb célért történt Salamonnal, uralkodása kezdetén és uralkodása során mindvégig, egészen addig, míg el nem hagyta az Urat.

Dávid, amikor rádöbben arra, hogy milyen naggyá lett és mennyire felmagasztalta Isten - 1Krón 14-ben olvasható -, megértette, hogy azért lett naggyá és magasztossá, mert Isten népéért kellett ilyenné lennie. Megismerte Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban, mivel igen felmagasztaltatott az ő országa az ő népéért, Izraelért. Salamon ugyanezt éli át, naggyá tette őt az Úr, de nem öncélból, hanem azért, hogy áldás legyen érte, elkészüljön a templom. A Krónikák első könyve utolsó fejezetei végig szinte a templomról beszélnek, a krónikásnak ez nagyon fontos, hogy az Úr ott van, az állandó helye, népe között. Tehát nem öncélú, hogy Salamont felmagasztalta az Úr, népéért és az Úrért.

Az Úr Jézust is ezen a ponton kísértette meg a Sátán, hogy az ő felmagasztaltatása, isteni nagysága tündököljön a Kísértő által meghatározott módon; "borulj le előttem, imádj engem és te leszel a nagy, minden hatalom mennyen és földön a tiéd lesz". Naggyá lehet, de nem az Atya akarata szerint, hanem öncélúan, a maga dicsőségéért - a Sátánnak ez a kísértése. Jézus szintén felmagasztaltatott, csak előtte más utat járt be, mint amit a Sátán javasolt neki, ellenállt a kísértésnek.

Amikor Salamon nagyon nagy dicsőségre jutott, már a templom is elkészült, valami megtört az életében és hiába magasztos, már sok bűn, bálványimádás van az életében, elfordult az Úrtól. De a krónikás az első versben Salamon egész királyságát az Úr személye és kegyelme szempontjából mutatja be, hogy akik ismerik Salamon élete végének jellemzőit, mégse arra tekintsenek, hanem arra az Úrra, aki annak ellenére, hogy Salamon ilyen volt, vitte tovább az ő életén keresztül is népe ügyét és a messiási ígéret beteljesedését.

A templom építés előtt Salamon még felmagasztaltatott, mert az Úr naggyá tette őt és ő ezt tudja és az Úrnak tulajdonít mindent. Itt lehet áttérni Salamon három jellemző tulajdonságára: Salamon szíve tele van az Úr iránti szeretettel, látszik az istentiszteletében, látszik a bölcsességében és látszik a gazdagságában.

Salamon nagyon jól tudta, hogy őt nagyon szereti Isten. Ezt Dávidtól hallhatta, az apjától, amikor személyesen tett neki bizonyságot (1Krón 22, 28. és 29.) és amikor imádkozik és beszél a néphez is a leköszönő király. Nehémiás 3,26-ban olvassuk, hogy Salamont nagyon szerette az Úr, az ő Istene. Szerette őt Isten, vele volt az Úr. Ezért fontos az amit Isten mond neki, amikor Salamon bölcsességet, tudományt kér, "mivel ez van a te szívedben". Salamon magának is csak azt kéri, ami az Úrnak kedves. Nem az a kérdése, hogy neki mi lenne jó, hanem az, hogy mi az Úrnak tetsző és aszerint kér, mert az Úr eszköze akar lenni, hogy elvégezhesse a templomépítés feladatát. Nagyon jól tudta, hogy mit mondott Dávidnak Isten és ezt tudomásul vette, örömmel elfogadta. Mindenképpen Isten akaratát kívánta szolgálni.

Az a mozzanat, hogy mielőtt még bármit is tett volna a királyságában - Krónikák leírása szerint - először az Úr előtt akar ünnepélyesen megállni, nem egyedül, hanem a gyülekezet közösségével. Elmegy a gibeoni áldozóhalomra, ahol ott van a szentsátor és ott van az a rézoltár, amit Mózes idejében az Úr Lelkétől bölcsességgel megáldott férfi készített el. Ha a Királyok első könyvét olvassuk, akkor ott negatív jellemzőről is olvashatunk, azt, hogy akkor még áldoztak Izrael fiai, Salamon is az Úr oltárán kívül, a jeruzsálemi szentélyen kívül is. A krónikás azt az igazságot akarja említeni, hogy a törvény szerint szabad volt a Mózes által készített szentsátornál és a rézoltárnál áldozni az Úrnak.

Tehát Salamon teljes szívével szereti az Urat és az ószövetségi törvény szerint cselekszik. A krónikás leírása másodsorban mindenképpen Salamon istentiszteletét kívánja bemutatni, ezen van a hangsúly. A Királyok könyvében a történet leírásánál más részleteket is hangsúlyoz. Itt az a fontos, hogy Salamon mit beszél meg a vezetőkkel, és mit végez imádataként, istentiszteleteként az Úrnak. Az ezer áldozat mindenképpen szó szerint értendő, de azt is jelzi, hogy mindenki nevében mutatnak be áldozatot, aminek jelképes értelme is van. Ő nagyon szereti az Urat és az ő közelében akar lenni. Mivel még nincs templom, ezért az ószövetségi időszak, Mózes idejében átélt időszak lelki élményét átélni. Tehát mindenképpen van egy átmenet Salamon és a megelőző időszak között, hiszen a szentláda már nem a kijelentés sátrában van, hanem Jeruzsálemben, ahova Dávid vitte, jelezve ezzel, hogy ott legyen az Úr jelenléte. De a templomnak azért is kellett felépülni, hogy valóban legyen helye is az Úrnak, ahol az ő jelenléte, dicsősége megmutatkozik. Amíg azonban nem volt templom, addig volt az átmeneti időszak állapota. Fontos, hogy Salamon bemutatja az ezer áldozatot, bűnért való áldozat és hála áldozat, együtt étkeznek örömben, az egész gyülekezeti közösség örvendezik az Úr jelenlétében. A bűnért való áldozat pedig azt jelzi, hogy szükségük van az Úr bocsánatára, szabadításra. Salamon tudja magáról, hogy ő bűnös király, szüksége van az Úr kegyelmére, az Úr jelenlétében csak akkor állhat meg, csak akkor lehet a helyén, végezheti el a küldetését Isten szerint. Az áldozat azt mutatja, hogy folyamatosan tudatosítja bűnös voltát, de az Úr szabadító, és örvendezhet az Úr jelenlétében, nem egyedül, hanem a gyülekezet közösségével együtt.

Ha Salamon ennyire vágyakozik az Úr jelenlétére már itt, akkor milyen lesz, ha elkészül a templom? Ha a király ennyire szeretne az Úr jelenlétében lenni, hogy elmegy egy másik helyre, hogy ott legyen az Úr közelében az ószövetségi értelemben, akkor biztos, hogy el fogja készíteni a templomot, ahogy az Úr rendelte, hiszen ott folyamatosan az Úr jelenlétében lehet majd, mert Jeruzsálem a központ, ő ott király, ő ül a trónon, a templomban pedig ott székel az Úr trónja. Tehát, az Úrnak mutatott imádata, istentisztelete nemcsak a szíve és népe szíve állapotát tükrözi, hanem azt is, hogy ő majd kész az Úr eszközeképen mindent elvégezni, amire őt Isten kiválasztotta.

Ezeket azért jó nekünk ismerni, mert tudnunk kell, hogy nekünk nem templomot kell építeni a szó fizikai értelmében. Számunkra, amikor istentiszteletre jövünk a templomba, az nekünk csupán egy ünnepélyes együttlét a gyülekezet közösségével, hiszen az újszövetségi értelemben a testünk a Szentlélek temploma, a közösségünk az Úr temploma, akkor ebből következik, hogy bárhol ahol vagyunk az Úr jelenlétében vagyunk, egyedül és közösségként is, bármit, amit teszünk, az Úrnak végzett istentisztelet része. Nekünk nem a Pasaréti templom épülete jelenti az istentisztelet lehetőségét, hanem bármi, amit teszünk. Sokkal tágabb a jelentés az újszövetségi értelemben. Viszont mégis összejövünk a templomban is, nem véletlenül, hiszen reformátor elődeink is hangsúlyozták, ünnepélyesen is szeretnénk az Úr közelében lenni, mert érezzük, hogy szükségünk van az ő szavára, igehirdetés hallgatására; szóljon hozzánk az Úr. Amíg nem volt könyvnyomtatás, nem lehetett minden családnál Szentírás, akkor azok, akiknek nem volt Bibliájuk, a gyülekezeti közösség együttlétében hallhatták a bibliai felolvasást és a magyarázatot. Hogy mi összejövünk a gyülekezet közösségében ünnepélyesen, azt is jelzi, hogy szeretjük az Urat és szeretjük az ő népét, ahol az Úr ott van. Nekünk az Úr napja, a hét első napja azt is mutatja, hogy számunkra az élet istentisztelete a hétköznapok, a munkanapok során mégiscsak egy ünnepélyes elcsendesedéssel, megszentelt nappal indul. Lehet, hogy a hétfőt senki sem szereti, mert akkor dolgozni kell menni, és sok munka vár és még nem a hét végét, hanem annak elejét jelenti, de mennyivel más érzéssel mehetünk dolgozni, hogyha az Úr jelenlétéből megyünk.

Salamon az ószövetségi hívő életet élve, az ő királyi szolgálata, hivatása kezdetét Isten jelenlétébe kerülésével kezdi, hogy aztán hazamenve elvégezzen minden mást. Az élet istentiszteletét megszentelheti az Úr népével való közösségünk. De az is tény, ahogy a munkahelyen élünk, az nekünk ugyanúgy az Úr jelenléte, az Úr imádata, minden, amit teszünk, az Úrért tehetjük, Istennek végezve. Jézus maga is ezt tette: "Atyám, elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt, dicsőítettelek téged a földön." Az istentisztelet az Úr dicsőítése. Tehát, az istentiszteletre jövetelünk nem csupán az igehirdetés hallgatása, hanem, hogy együtt imádjuk az Urat.

A másik jellemző a bölcsesség. Mindenki tudja, hogy Salamon milyen bölcsességet kapott, de szeretném kiemelni, hogy Dávid ezért imádkozott - megvallja a fiával való személyes beszélgetésben (1Krón 22,12) - amikor azt mondja: "Adjon az Úr neked értelmet és bölcsességet, mikor téged Izrael fölé helyez, hogy az Úrnak, a te Istenednek törvényét megőrizzed". Salamon tehát azt kéri Istentől, amit az apjától hallott imádságban, egyfajta hitvallásban, amit mondott Istennek és mondott neki is. Azt kéri Istentől, ami az ő küldetése betöltéséhez szükséges, hogy a folytonosságot biztosítani tudja, az apja Dávid által elkezdett munkát. Tudja, hogy ő csak akkor uralkodhat hűséggel, az Úrnak kedves módon, ha bölcsességet ad neki Istene. Ezzel a kérésével is Salamon azt juttatja kifejezésre, hogy az Úr terve és akarata szerint akar uralkodni.

A bölcsesség nem csupán ismeret, információ birtoklása, hanem annak felhasználása, gyakorlati megélésének a képessége. Aki bölcs az tudós is, aki a gyakorlatban is tudja, mit kell tenni. Az, aki a rézoltárt és a szentsátrat készítette Mózes idejében, az Úr Lelkétől kapott erre bölcsességet, képességet. Salamonnak kell fölépíteni a templomot, ő a vezetője, neki is bölcsességre van szüksége. Érdemes megnézni, hogy a Károli fordítású igemagyarázatos Bibliának a 2Krón bevezetője hogyan teszi párhuzamba Salamon személyét Dávid személyével.

Fontos látni, hogy Salamon arra kéri a bölcsességet, hogy megtarthassa az Úr akaratát, az Úr törvényét, hogy engedelmeskedjen az Úrnak. Gyermeki engedelmességgel annak, akit szeret. Tehát nem arról van szó újszövetségi értelemben, hogy egy helyzetben nem ismerem az Úr akaratát, nem tudom, mit tegyek és ezért kérem a bölcsességet. Jakab levele azt mondja, hogy ha valakinek nincs bölcsessége, kérje bátran, mert Isten ad. Salamon arról beszél, hogy van bölcsessége, az egész életére nézve erre van szüksége, nemcsak bizonyos helyzetekben. Egész életét hassa át, hogy bölcsessége, tudása, ismerete van és gyakorlati megélésben való képessége, hogy engedelmeskedjen az Úr törvényének. Az engedelmesség tehát megelőzi a vezetés gondolatát újszövetségi értelemben.

A gazdagsággal kapcsolatos sorokat megtaláljuk a Királyok könyvében a templom építésének leírása után. Azt hangsúlyozza, hogy Salamon azért lett gazdag, mert ezzel is Isten készítette a templomépítést. Nem csupán az Úr megtartotta a szavát, hogy gazdagságot is ad neki, amilyen még senki másnak nem volt előtte és utána. A krónikás leírásában a hangsúly a templomépítésen van, amire az Úr elhívta Salamont. Az 1Krón 29 szintén arról beszél, hogy Dávid is azért imádkozik, hogy az Úr azért adta a gazdagságot, hogy visszaadhassák majd akkor, amikor adakoznak a templomépítésre. Salamon azért ilyen gazdag, mert majd betölti az Úr küldetését.

Itt hadd említsem Jézus kísértését. A felmagasztaltatás, amit a Sátán Jézusnak felvillantott, azzal járt együtt, hogy neki ad mindent, hihetetlenül gazdag lesz. Csakhogy ez nem kellett Jézusnak, nemcsak a hírnév, a felmagasztaltatás nem kell, hanem a gazdagság sem, ő az Atya engedelmes gyereke akar maradni csupán. Neki valóban nem maradt semmije, mezítelenül függött a kereszten és ott még az Isten is elhagyta. Ennyire szegény lett, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk.

A Pasaréti templomba járó hívők közül kevesen vannak, akik mondjuk olyan gazdagok lehetnének, mint amilyen Salamon volt, általában szegényebbek vagyunk, akik ide járunk, akik inkább azért imádkozunk, hogy többünk legyen. Az ige arról beszél a 2Kor 8-ban, hogy amit Jézus megélt, azt mi is átélhetjük. Szegények voltak azok, akik a szívük teljes vágya szerint szerettek voltak adakozni a náluknál is szegényebbeknek. Pál apostol mondja, hogy a szegénység is az ő jószívűségük gazdagságává lett.

Számunkra a történet üzenetében a gazdagság azt jelenti, hogy lehet, hogy valójában szegény vagyok, semmim sincs, de lelkileg annál gazdagabb lehetek és néha még fizikailag is tudok adni másoknak. Pál mondja, hogy Jézus is gazdag lévén szegény lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. A gazdagság tehát nemcsak a szó fizikai értelmében értendő számunkra, hanem a szó lelki értelmében is. Salamonnak a szó fizikai értelmében is gazdagnak kellett lennie, hiszen ő templomot épített, ami dicsőséges volt. A mi újszövetségi értelemben vett templomépítésünknél a testem, vagy a gyülekezet közösségének sokkal inkább lelki gazdagságra van szüksége.

Isten tehát vele volt Salamonnal, megerősítette, jelen volt az életében és felmagasztalta. Salamon szívét pedig az jellemezte, hogy nagyon szerette az Urat, ő is az Úrral akart lenni, ezért istentisztelettel imádta őt, bölcsességet kért a szolgálatra és a gazdagságot is azért adta neki Isten, hogy betölthesse a küldetését.


Imádkozzunk!

Urunk, azt olyan egyszerű kimondani, hogy te velünk vagy és milyen sokszor olvassuk ezt a Szentírásban és magasztalunk téged, amikor valóban a külső körülményekben is tapasztaltuk áldásaidat, sikereidet. Köszönjük neked Urunk, hogy ugyanakkor a nehézségek és a bajok között is többször átélhettük mi is, hogy velünk voltál, igazoltad jelenlétedet. Nem mindig a baj elvételével, volt amikor mi is az erőtlenségben tapasztaltuk meg a lelkierőt és bátorságot. Köszönjük Urunk mindezt neked.

Kérünk téged, hogy a magunk helyén hadd lehessünk hívatást teljesítők, küldetést végrehajtók. Köszönjük, hogy a mi testünk is egyen, egyenként a Szentlélek temploma lehet, mint Pasaréti gyülekezeti közösség is a te templomod lehetünk. Arra kérünk Urunk, hogy legyünk mindannyian a helyünkön. Köszönjük, hogy vannak lelki vezetőink, presbitereink, köszönjük, hogy sokan vannak, akik szolgálnak a gyülekezetben. Köszönjük azokat, akik nem látványosan, de csendben végzik a feladatukat hűséggel. Köszönjük neked, hogy te tartasz meg bennünket erőben, kegyelmedben. Arra kérünk, hogy gyarapítsad a gyülekezetet az üdvözülőkkel, számban és hitben is hadd erősödjünk. Kérünk, hogy te munkáld mindannyiunk szívében azt az őszinte szeretetet, amely Salamont is jellemezte. Segíts minket, hogy alázattal akarjunk neked engedelmeskedni mindenben. Amikor vezetésre szorulunk, kérjük a te bölcsességed arra is.

Imádkozunk Urunk népünkért, népünk vezetőiért, bárcsak minden szinten istenfélő vezetőink lennének. Kérünk téged, hogy könyörülj meg a mi népünkön ezért. Imádkozunk a kórházban levőkért, akik fizikailag nagyon erőtlenek, vagy otthon vannak és ott szenvednek, állj melléjük. Imádkozunk a gyászolókért is, adj vigasztalást kérünk Karádiné Ilikének is férje elvesztése miatt. Kérjük adj olyan hűséges presbitereket és szolgálókat a gyülekezetnek, mint amilyen Laci bácsi lehetett.

Ámen.