PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. október 24.
(vasárnap este)

Horváth Géza


ÚTBAIGAZÍTOTT EMBEREK


Alapige:Lk 3,2-3;7-14

Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára.

A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik."

A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?" János így válaszolt nekik: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: "Mester, mit tegyünk?" Nekik ezt mondta: "Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva." Megkérdezték tőle a katonák is: "Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: "Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."


Imádkozzunk!

Hálaadással köszönjük neked ezt a csendes estét is, Urunk. Köszönjük, hogy elhoztál bennünket a te hajlékodba. Köszönjük, hogy az énekben is kérhettük: új szíved adj nekünk.

Köszönjük, ha már adtál új szívet, amely veled jár szüntelen, amely terád figyel, amely érzékeny mindenre, amire te is érzékeny vagy, amelyik szív már veled együtt tud gondolkozni és cselekedni, legalábbis törekszik erre. És ha nem lenne még új szívünk, akkor megvalljuk előtted, Urunk, hogy a régin nem tudunk javítani, nem tudjuk toldozni és foltozni. Nincs más segítség, csak az: vedd el a kőszívet és adj helyette hússzívet. Ezt kértük tőled az előbb az énekben is, most ezért imádkozunk is hozzád.

Azért kemény a szívünk, Urunk, mert nem ért téged. Nem hangolódik rá a hullámhosszodra, a te akaratodra. Nem érti terveidet. Nem érti, hogy neked miért fontos, ami fontos, és miért lényegtelen az, ami lényegtelen.

Kérünk, a szívcserét hajtsd végre az életünkben, Urunk. És mindazok életében is, akik kérik ezt, akik vágynak erre, akik szeretnék, ha új szívük lehetne.

Kérünk, igéddel szólíts meg most bennünket. Adj hozzá halló fület, de még inkább értő szívet, és akaratot majd, amely cselekszi is azt, amit hallottunk, amit akarsz.

Dicsőítünk téged, hogy itt vagy közöttünk, áldott élő Urunk.

Ámen.


Igehirdetés

A ma esti szolgálatban a délelőtti igéhez szeretnék valamennyire csatlakozni. Délelőtt arról hallottunk a Jelenések Könyvéből (20,10), amit János lát mennyei világból, és Isten üzent neki: hogy a Sátán, az ördög, az ősi kígyó, aki megtévesztett sokakat, majd belevettetik a tűzzel és kénkővel égő tóba. És akik nem találtattak beírva az élet könyvébe, sajnos azok is ide fognak kerülni.

Délelőtt arról szólt Isten igéje, hogy vannak megtévesztett emberek, akiket a Sátán megtéveszt. Ez a megtévesztés azt jelenti: elcsábítja őket, tévútra vezeti őket - magyarul: becsapja őket. Egyszer majd minden megtévesztett ember meg fogja látni Isten igéje szerint (csak ez már nem segít rajta majd a halála után), hogy ő megtévesztett ember volt.

A Sátánról azt olvassuk, hogy megtéveszt embereket. Délelőtt elmondtam, azért, hogy az örömüzenet is elhangozzék, hogy nemcsak megtévesztett emberek vannak, hanem vannak útbaigazított emberek is. Ne csak a kénkővel égő tavat lássuk a Jelenések Könyvében, hanem a mennyei Jeruzsálemet is fogjuk mindjárt látni, hol "vígan lépkedünk színarany utcákon át", és akiknek neve be van írva az élet könyvébe, azok Jézus Krisztus golgotai kereszthaláláért, az Ő véréért üdvösséget kapnak, és az örökös örömbe fognak majd kerülni.

Délelőtt is már utaltam arra, hogy milyen jó, hogy nemcsak megtévesztett, félrevezetett, becsapott emberek vannak ezen a világon, hanem útbaigazított emberek is vannak.

Most ennek az igének a kapcsán az útbaigazított emberekről hadd legyen szó, akik a boldog cél felé tudnak menni a keskeny úton.

Van egy kedves ének, amelynek az első sora így hangzik: Bátran megyek előre a boldog cél felé, mert lelkem üdvösségét Jézus elvégezé. Milyen jó, ha ezt valaki ki tudja mondani! Nem becsapott, nem megtévesztett, nem a Sátán által átvágott ember vagyok, hanem hívő ember vagyok, és én a boldog cél felé megyek az én megváltó Urammal.

Ebben az igében azt olvassuk, hogy vannak útbaigazított emberek. Keresztelő János a Jordán partján hirdeti az Isten igéjét, és útbaigazítja az embereket. Ezek az emberek útbaigazított emberek lesznek. Kiment hozzá a nagy sokaság. Aztán olvasunk katonákról, vámszedőkről, akik szintén odamennek és megkérdik Jánostól: mit kell nekünk cselekednünk? János pedig útbaigazítja őket, és elmondja, mit cselekedjenek.

Azért olvastam fel még a 2. és 3. verset, mert ez a történet azért nem az útbaigazított emberekkel kezdődik. Nem azzal kezdődik, hogy kimennek hozzá a pusztába, és megkérdik Jánostól: mit kell nekünk cselekednünk? Azzal kezdődik az ige, hogy megszólal Isten, szól Jánosnak. János meg megy a pusztába és hirdeti az Isten igéjét.

Ezért a ma estének az első üzenete, ami nagyon fontos legyen a számunkra, hogy ne csak az útbaigazított emberekre figyeljünk, hanem arra a csodára ebből az igéből, hogy van útbaigazító. Nekünk útbaigazító Urunk van, aki nem akarja, hogy becsapottak legyünk. Nem akarja, hogy tévútra vitt emberek legyünk, hogy elhitetett emberek legyünk, hanem azt akarja, hogy az ember megtérjen az ő útjáról és éljen. És ez egy nagy csoda, hogy van útbaigazító.

Ott kezdődik: megszólal Isten. Jánosnak azt mondja: menj! És János elindult és hirdette az Isten igéjét.

A szerecsen komornyik (ApCsel 8-ban) története is azzal kezdődik: szólt az Isten Fülöpnek, hogy menj a Jeruzsálemből Gázába vivő útra. Ez járatlan út, de ne félj, mert nem lesz járhatatlan. És amikor Fülöp engedelmeskedik és elmegy, akkor megtalálja ezt az embert, aki a kocsiján éppen hazafelé megy, és Ézsaiás prófétát olvassa. És elkezdi neki mondani az útbaigazítást, és a szerecsen komornyik útbaigazított ember lesz. Isten megszólalt: menj! - mert van útbaigazító és van útbaigazítás.

A jövő vasárnap a reformációt fogjuk ünnepelni, és már ebben a hónapban többször elém jött ez a gondolat: a reformáció is ilyen nagy útbaigazítás volt. Isten beszél egy emberrel, meg beszél másokkal Európának több pontján. Lehet, hogy nem ugyanabban az időben, de ugyanabban az időszakban, és elkezdik útbaigazítani az embereket, a gyülekezeteket, az egyházat. Isten szól nekik, ők ezt komolyan veszik, és útbaigazítókká lesznek.

Csak az lesz útbaigazított ember, akit az Isten igéje igazít útba.

Sokan vannak itt talán olyanok, akik velem együtt áldják az Urat, hogy egyszer bennünket is útbaigazított. Egyszer hozzánk is küldött igét, az életünk egy-egy döntő igéjét, hogy kövessük Jézus Krisztust. Amikor eldöntöttük, hogy Őt akarjuk szeretni, utána akarunk menni, Őt akarjuk szolgálni.

Azért jött Jézus Krisztus, hogy valóban ráigazítsa lábunkat a békességnek az útjára. Útbaigazított, útra tett emberek lehetünk.

Eszembe jutott egy történet gyermekkoromból. Karácsonyra egy kis vasutat kaptunk. Nem terepasztalt kaptunk, ahol hegyek-völgyek között zakatol a vonat. Csak egy egyszerű, összetákolt kis vasút volt, és mi annak nagyon örültünk. Emlékszem, hogy nagyon kellett vigyázni, hogy a vonat kerekeit pontosan a sínre tegyük, mert, ha csak egy picit is arrébb volt, akkor a vonat kisiklott. De ha pontosan rátettük, akkor szépen ment a vonat.

A mi Istenünk így szeretné a te lábadat ráigazítani az Ő útjára. Nem nagyjából, hanem pontosan, határozottan, mert abból lesz célba érés. Abból lesz megérkezés.

Csodálkozom azokon, akik máshoz fordulnak útbaigazításért. Hiszen sokfélét kínál a világ nekünk. Vannak, akik filozófiai könyvekből keresnek útmutatást, vannak, akik különféle tréningekre iratkoznak be, vannak, akik különféle csoportokban keresik a megoldásokat, útbaigazítást. Hogyan lehetne a házasságom megmentett házasság? A gyermeknevelésem hogyan lehetne az Isten szerint való? Hogyan lehetnék boldog ember?

A szerencsétlenek sokasága teszi ezt, mert nem tudják, hogy csak az Isten igéje tud útbaigazítani bennünket. Csak Isten igéje képes arra, hogy megmutassa a helyes utat, a helyes irányt.

Keresztelő János hirdeti az Isten igéjét. Azt mondanám: csak az Isten igéjét hirdeti. De ebben a csak-ban lássuk azt, hogy ez elég.

Keresztelő János nagyon egyszerű ember. A kinézete is. Semmi szemléltető eszköz, semmi extra nincs nála. Nem visz magával énekeskönyvet, Bibliát, de az Isten igéjét hirdeti.

Az ige azt mondja nekünk: hangsúlyoznunk kell, hogy az útbaigazításunkhoz az Isten igéje elég. Csak az tud bennünket útbaigazítani. Az elég ahhoz, hogy útbaigazított emberek legyünk.

Mióta a Teológiára kerültem, sőt még előtte is, tehát már harminc éve figyelgetek különféle próbálkozásokat. Az egyház is sokszor próbálkozott, gyülekezetek próbálkoznak azon, hogyan csalogassuk be az embereket a templomba. Milyen új módszereket találjunk ki. Ma is vannak ilyen lépések, hogyan lehetne megújítani az egyházat, a gyülekezeteket. Hogyan lehetne az embereket hitre juttatni.

Amikor elolvastam az igét, akkor belém hasított: Keresztelő János semmit nem csinált, csak az igét hirdette, és özönlöttek az emberek. Nem volt különleges módszer, különleges liturgia, nem volt semmi újdonság, de felhangzott a régi hír, amely örökre új. Forrás fakadt, bő mennyei, a szomjadat enyhíteni - és elég volt az Isten igéje ahhoz, hogy embereket útbaigazítson.

Semmi mást nem kellene ma sem tenni csak leborulni, megalázkodni a mi Urunk előtt, és könyörögni: szólj, Uram! És három dolgot komolyan venni: figyelni arra, aki szól, mondani azt, amit mond, és tenni, amit kér. Ez a hívő ember programja. Figyelni arra, aki szól, az én Uramra, továbbmondani, amit mond, és tenni, amit kér. Elhinni, hogy Isten igéje élő és ható, és elvégzi, amit elgondolt felőle.

Keresztelő János engedelmes eszköze volt Istennek, ezért tudott útbaigazítani másokat. Amikor kimegy a Jordán partjára, érdekes, hogy úgy szólítja meg az embereket: "Viperák fajzata!" Mi azt mondjuk: kedves testvérek! Úgy néz ki, mintha János elriasztani akarná őket, és nem megtéríteni.

Kemény beszéd ez. De miért mondta ezt János? Azért, mert János nem magánál akarta tartani az embereket, hanem az Istenéhez akarta hívogatni. Mert ha magának akarta volna tartani János, akkor valami hízelgő, hájjal kenegető, kedves, lágy beszédet mondott volna.

Most értjük meg, hogy mit mondott ő nem sokkal később? Aki utánam jön, az nagyobb nálam. Amikor némelyek megpendítik: nem te vagy a Krisztus? Nem te vagy a Megváltó? Akkor azt mondja: nem. Én csak az útkészítője vagyok. Ő majd jön.

János nem magához akart láncolni embereket. Nem azt akarta, hogy őt minél többen hallgassák, hanem azt akarta, hogy minél többen térjenek meg. Minél többen jöjjenek az élet forrásához.

És itt értjük meg, hogy János miért tette ezt. Tudta, hogy az idő sürget. Azt mondja: a fejsze már a fák gyökerére vettetett.

Nem tudom, láttak-e már favágókat valamikor? Láttam, hogy a favágást általában úgy kezdik, hogy fogják a fejszét, a favágó beleköp a tenyerébe, és kezdik a favágást.

János ezt a képet használja. Igen, már a fejsze ott van a fák gyökerén. Az idő rövid. "Siessetek, hamar lejár. Kegyelme már régóta vár. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt." Nincs idő itt magyarázkodni. A fejsze a fák gyökerére vettetett. Térjetek meg, mert közel van az Isten országa. Térjetek meg, mert itt van köztünk.

Amikor János így beszél, akkor tudja, hogy az embereknek nem fájdalomcsillapítóra van szükségük, hanem műtétre. Ezt nem lehet kezelni valamilyen lokalizáló gyógyszerekkel. Az embernek mindig végleges, döntő megoldásra van szüksége. Megtérésre, operációra, új szívre van szüksége. János ezért hirdeti ott Isten igéjét.

Sokan voltak ott a hallgatók között, akik azt mondták: nálunk rendben van minden. Nagyon sok igehallgató gondolkozik ma is így. Ezt Jánosnak akkor úgy mondták: Ábrahám a mi atyánk. Nekünk csodálatos felmenőnk van. Nekünk csodálatos származásunk van. Ábrahám a mi atyánk. Mi tőle származunk. A hívők atyját tiszteljük, őt szeretjük. És János odamutat a Jordán partján levő kövekre és azt mondja: nézzétek meg ezeket. Isten ezekből a kövekből is tud magának fiakat támasztani.

Tudjátok, ezzel mit akar János mondani? Azt akarta mondani: Isten tud helyettük fiakat támasztani, de jobb lenne, ha az Ábrahám fiai, a magukat vallásosnak tartó, magukat kihúzó emberek azt mondanák, igen, meghajlunk Isten akarata előtt, és nem azt mondjuk: Ábrahám a mi atyánk, hanem Jézus Krisztus a mi Urunk, Jézus Krisztus a mi Királyunk.

Az a szép ebben az igében, hogy vannak, akiknek a szívében meg ott van a vágy. Vannak pedig, akik útbaigazítást kérnek? Mit cselekedjünk, mit kell nekünk tennünk?

Csodálatos lehetett Isten igéjének ez a hatása. Isten igéjének ez a teremtő, újjáteremtő, új életeket formáló munkája ott a Jordán partján. Ahol van kérdés, ott van válasz is. Ahol van vágy a szívben, ott azt Isten komolyan veszi.

Szeretnék bíztatni mindenkit ma este: ahol van vágy a szívben, ahol van kérdés, azt Isten komolyan veszi, neki el lehet mondani.

Ezek jó helyen mondják el. Ott mondják el, ahol tudnak rá válaszolni.

A mi szülőfalunkban volt egy orvos. Amikor hétfőn reggel bement a rendelőbe, és meglátta, hogy sokan vannak, azt mondta nekik, mert ismerte őket jól: te, te, meg te a templomba menjetek, mert ti ott kaptok választ, ott gyógyultok meg, ne itt üljetek.

Ezek az emberek jó helyen kérdeztek, ott kérdeztek, ahol a megoldás van. Ott kérdeztek, ahol választ kapnak. Ott kérdeztek, ahol útbaigazítják őket, ahol tudják, merre kell menni. Ott hiába kérünk útbaigazítást, aki maga sem tudja, merre kell menni. Arról azt mondja Isten igéje: vak vezet világtalant, és mind a ketten a verembe esnek.

Ne mondd, hogy megkérdem a szomszédasszonyomat. Ne mondd azt, hogy majd a munkatársamtól. Majd a házban valaki segít nekem. Nem! Csak Jézus Krisztus tud és akar segíteni. Ezek az emberek jó helyen, meg jót kérdeznek.

Milyen jót kérdezett a filippi börtönőr: mit kell nekem cselekedni, hogy üdvözüljek?

Ifjúsági konferenciákon a fiataloknak nyilván sok-sok kérdésük van. Mi ezért mindig hálásak voltuk. Aztán elkezdték kérdezni azt, hogy Káin és Ábel, egyik agyonütötte a másikat, akkor hogyan terjedt el az emberiség? Mi van a kiválasztással?

Én meg azt mondtam nekik: kedves gyerekek, megpróbálunk válaszolni a kérdéseitekre, de először azt kell kérdeznetek, mit tegyek, hogy üdvözüljek? Amikor a gyerek az iskolába megy, nem a logaritmusra kíváncsi, nem a Pitagorasz-tételre kíváncsi, hanem arra, hogy egyszer egy mennyi. Először a betűket kell megtanulni ahhoz, hogy könyvet olvassak.

Mit cselekedjek, hogy üdvözüljek? Ha ezt megkérdezted, és megkapod a választ, ha üdvösségre jutsz, ha új életed lesz, akkor meg a Bibliából azt tapasztaljuk: megoldódnak a kérdéseink.

Valakiknek nemrégen beszéltem éppen erről a szerecsen komornyikról a keresztség kapcsán, amikor a komornyik azt mondja: ímhol a víz, mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? - Fülöp beszélt neki arról, hogy mi a keresztség? Tartott ott Fülöp dogmatikaórát? Nem. Kiről beszélt neki Fülöp? Jézusról. Hiszel-e te? Hiszek! És már tudja, hogy akkor meg kell keresztelkednem. Nem tartott semmilyen más teológiai nagy felkészítő tanfolyamot.

Amikor valaki Jézus Krisztusban kezd hinni, amikor Jézus útjára lép, akkor Jézus Krisztus világosságot ad már neki sok kérdésben. Lehet, hogy kérdezni is fog, de nagyon sok kérdésben eligazítja Isten igéje.

Milyen jó, hogy van kérdés, hogy jó kérdés van, és hogy jó helyen teszik fel ezek az emberek ezt a kérdést. Az illetékesnek teszik fel a kérdést.

Volt egy újság, amiben volt egy olyan rovat: Az illetékes válaszol. S akkor fel lehetett tenni kérdéseket. Mert ha most tőlem kérdeznének, mondjuk nyugdíj törvény ügyben, azt felelném: nem tudom. De van illetékes, akit fel lehet hívni. Tessék felhívni az ügyfélszolgálatot. Amikor neked kérdéseid vannak az Isten útjával kapcsolatban, akkor ez az ige biztasson téged arra: kérdezd meg a mennyei ügyfélszolgálatot. Kérdezd meg az Urat, az Isten igéjét. Ott van benne a válasz. Meg fogod kapni a választ, mint ahogy ezek az emberek is megkapták. Mert aki kérdez, az kap választ.

Az útbaigazításhoz mi kellett még nekik? Az, hogy legyen ott ez a felismerés: eddig nem jó úton jártunk. Ami eddig volt az nem volt jó. De mostantól kezdve... Mert a hívő embernek mindig van egy mostantól kezdve. Amikor eldölt a szívemben, hogy követem Jézust. És nincs vissza út.

Nekem olyan sokat jelentett, hogy ezt kik látják be? Ilyenek, mint a katonák, vámszedők. Lehet, hogy voltak ott többen is, de Isten igéje ezt emeli ki. Milyen két csoport? Kik voltak katonák, vámszedők? Határozott emberek lehettek, kemény emberek. Ma így mondanánk magyarosan: vastag bőr volt az arcukon. Kizsaroltak másokat, többet szedtek, erőszakosak voltak. És ezek az emberek egyszer csak oda hullnak: mit cselekedjünk?

Nem csodálatos, amikor valaki Isten igéjét meghallja? Nem csodálatos, amikor az ige elkezdi formálni az embernek az életét és azt mondja: oda a keménységem, oda a gőgöm, oda a nagyravágyásom, az erőszakosságom, a természetem.

Van egy kedves ének, amely így kezdődik: Mélyen meghajlok, ím, színed előtt, töltsd ki kegyelmedet... Mester, előtted a porba esem, mindenben mindenem légy te nekem!

Valami ilyen történik itt, amikor katonák és vámszedők odaesnek az ige hirdetője elé, az ige elé és azt mondják: mélyen meghajlok. Ilyenek voltunk. De milyennek kell lennünk? Ezt tettük, de ha meghallottuk az igét, mit tegyünk ezután? Ilyen irányban mentünk eddig, de milyen irányban menjünk most?

És elhangzik a válasz. Ezek a kemény emberek olyan szelíd, alázatos emberek lesznek, engedékenyek lesznek. Nem szégyen ez ilyen kemény embereknek, ilyen tartással? Meg lehet szólni őket ezért? Emlékszünk, Dávidot megszólja a felsége: na, szép volt, Izráel királya, hogy úgy táncolt a frigyláda előtt, mint egy gyerek. Nekünk, katonáknak, nekünk, vámszedőknek nem olyan magatartás ez, amit ki lehet gúnyolni? Nem! Mert aki az Isten útját, az élet útját keresi, az ezeket félreteszi. Az nem törődik azzal, hogy mit fognak szólni. Az nem törődik azzal, hogy ki gúnyol, ki fog megítélni, ki fog megszólni. Neki egy vágya van: a cél felé sietni. A keskeny útra lépni, és a keskeny úton célba érni.

Igen, elmondja Keresztelő János, hogy mit csináljanak. Most összefoglalóan annyit hadd mondjak: Istennek a mi életünkre nézve mindig konkrét üzenete van. Mást mond a vámszedőknek, mást a katonáknak, mást a népnek. Mivel a mi Urunk nagyon jól ismer bennünket, ezért tudja, hol szorít a kapca. Ezért jól tudja, hogyan mutathatnánk meg a hitünket a cselekedeteinkből. Ezek lesznek az útbaigazított emberek.

Összefoglalóan azt mondja nekik: teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket. Látszódjon meg az életetekből, a munkátokon keresztül, a családotokban, hogy Jézus Krisztushoz tartoztok. Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket. Minden útbaigazított embernek Isten igéje szerint útbaigazítóvá kell válnia. Nem csodálatos dolog?

Amikor Keresztelő Jánost lefejezik, Jézus Krisztus megy tovább, hirdeti ugyanazt. Elhívja a tanítványokat, azután kiküldi őket. Eljön az Isten Lelke, előhív sokakat, és azt mondja: menjetek és hirdessétek az evangéliumot. Nem fürödhetünk abban a fényben: én útbaigazított ember vagyok. Minden útbaigazított embernek útbaigazítóvá kell válnia. Mert a világ fiai sóvárogva várják az Isten fiainak a megjelenését. Ez a világ várja az útbaigazítókat.

Vajon tudsz-e te útbaigazítani. Ennek az estének legyen két nagy kérdése.

Az egyik: te már útbaigazított ember vagy e? Tudod-e azt, hogy ha itt időnk lejár, akkor fenn az Úrnál el van készítve a helyed, mert Jézus Krisztus lefoglalta és elkészítette? Akkor útbaigazított ember vagy.

A másik: tudod-e, hogy neked magadnak is útbaigazítóvá kell válnod? Sok eltévedt félrevezetett ember van körülötted. Olyan szomorú lenne, hogy ha valaki, aki hall az Isten igéjéről, olvassa az Isten igéjét, azt mondaná valakinek: nem tudlak vigasztalni, bátorítani, útbaigazítani.

De tudjál! Isten Lelke tegyen késszé arra, hogy te magad is engedelmességben járva, Uradra figyelve, az Ő akaratát kutatva, komolyan vedd, amit Ő mond, és ahova küld. Ne csak útbaigazított emberek legyünk, hanem útbaigazítókká váljunk ebben a világban.


Imádkozzunk!

Hálás a szívünk azért, hogy igédet adtad nekünk. Hadd köszönjük meg a reformáció hónapjában azt, hogy ezt az igét leírták, hogy voltak, akik hűségesen megőrizték. Köszönjük, hogy voltak, akik lefordították és lefordítják ma is nyelvekre, nyelvjárásokra. Köszönjük, hogy kinyomtatják és hozzá lehet férni mindenkinek, aki az Isten igéjét óhajtja és vágyva keresi.

Köszönjük, hogy az igében te magad szólsz hozzánk, Urunk, és áldunk téged, hogy élő és ható a te beszéded. Köszönjük, hogy ezt hirdette Keresztelő János is, és ezzel igazított útba embereket.

Köszönjük, hogy ma is hirdettetik a te igéd. Szolgáid még sok-sok helyen hirdetik, és egyre több helyre eljuthat az evangélium.

Kérünk, Urunk azokért, akik templomokban hirdetik, ott, ahol szabad összejönni. Imádkozunk azokért, akik nehéz körülmények között, életük kockáztatásával tesznek bizonyságot rólad, és próbálnak útbaigazítani megtévesztett, elhitetett, tévútra vitt embereket. Áldd meg az ő munkájukat, szolgálatukat, életüket.

Kérünk, ha mi már útbaigazított emberekké váltunk, segíts, hogy lehessünk útbaigazítókká, hogy mások számára is tudjuk mutatni a világos, helyes utat.

Kérünk, áldd meg az éjszakánkat, pihenésünket. Áldd meg a holnapi napunkat. Akik munkába mennek, azoknak a munkáját, az iskolába menők tanulását, az otthon tevékenykedőket, és használj mindannyiunkat, Urunk, abban a munkában, amelyben látni szeretnél, ott, ahova küldeni akarsz, hogy hadd lehessünk engedelmes, néked élő gyermekeid.

Köszönjük, hogy meghallgatsz bennünket, Atyánk, kegyelemből Jézusért, a mi áldott Urunkért.

Ámen.