PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. október 10.
(vasárnap)

Horváth Géza


MEGMOSTÁK RUHÁIKAT


Alapige:Jel 7,13-15

Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?" Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így választolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az Ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.


Imádkozzunk!

Édesatyánk, áldunk, magasztalunk, dicsőítünk téged, hogy ezen a szép őszi vasárnapon hajlékodba siethettünk. Köszönjük, hogy veled és egymással lehetünk közösségben, köszönjük, hogy nemcsak "itt" van, ahogy az énekben énekeltük, hanem van "odaát" is. Köszönjük, hogy nemcsak a látható világ vesz körül bennünket, hanem a te igéd tudósít arról, hogy van láthatatlan világ is.

Köszönjük, hogy hitben járhatunk és hitben kell járnunk itt, ebben a látható világban. Köszönjük, hogy hallhatjuk a mennyei világról szól tudósításokat, igéket is, és olvashatjuk azokat napról napra.

Köszönjük, hogy hosszan tűrsz érettünk. Köszönjük, hogy irgalmasságod mindig oly közel hozzánk és most is keresed a mi gondolatainkat, szívünket, életünket, mert egyedül te látod azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, miből jöttünk. Egyedül te látod és te tudod, hogy lábunk merre járt, mi csak azt tudjuk énekelni, hogy rossz úton járt, de azt te tudod megmondani: miért rossz ez az út, legfőképpen azt, hogy hova vezet ez az út. És te tudod egyedül felragyogtatni előttünk azt az utat, amelyen járnunk kell, vagy járnunk kellene.

Könyörülj meg rajtunk, hogy a Szentlélek gerjesszen hitet a szívünkben. Könyörülj rajtunk, hogy a Szentlélek világosítsa meg az igét az előtt is, aki hirdeti, azok előtt is, akik hallgatják, előttünk mindannyiunk előtt.

Köszönjük, hogy te vagy a bűnbocsánatnak az Ura, aki nem vétkeink szerint cselekszel velünk, hanem a te gazdag atyai szíved szerint, a te szerető szíved szerint.

Könyörülj meg most rajtunk, kérünk. Légy köztünk és adj áldást.

Ámen.


Igehirdetés

Sokakat foglalkoztat az a kérdés - és nemcsak idősebbeket -, hogy mi van a halál után. Mi történik velünk, amikor meghalunk, hova kerülünk. Ha egyáltalán van a halál után valami, akkor mit fogunk ott tenni, mi lesz velünk? És sokakat foglalkoztat hála Istennek az a kérdés is, hogyan lehet odakerülni? Valaki így mondta: hogy lehet túlélni a halálunkat?

Isten igéje világos válaszokat ad kérdéseinkre. Igaz a Mózes könyvében olvasott ige, hogy a titkok az Úréi, de a kijelentett dolgok pedig a mieink.

János apostol Patmosz szigetén belelát a mennyei világba. Nemcsak az a világ van, amit látunk, ami a szemünk előtt van, a szék, ahol ülünk, az út, ahol bejövünk ide, a villamos, amivel ide jövünk, a fák, melyek szép őszi levelekkel vannak tele, hanem van egy olyan világ is, amit nem láthatunk: A láthatatlan mennyei világ.

Isten megengedte Jánosnak, hogy Patmosz szigetén belelásson ebbe a mennyei világba. Azt látja János, amit meg is írt, hogy ott az Isten és a Bárány trónja előtt ott van az üdvözültek a serege. Egy csomó ember van ott fehér ruhába öltözve, a kezükben pálmaágak. Elmondja János, hogy mit csinálnak ott. Nagy hangon kiáltanak: az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé. Minden szem egy irányba fordul, minden hang ugyanazt mondja, ugyanazt énekli, és mindannyian fehér ruhába vannak öltözve, amely a szentek, az Isten gyermekeinek igazságos cselekedetei. Ezt Jézus véréért kapták ajándékba.

1. Az első - amire választ keresünk ma az -, hogy vajon hányan vannak ott a mennyben? Hányan lesznek ott a mennyben?

Egyszer a tanítványok megkérdezték Jézustól: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Szerették volna tudni, hogy kevesen vagy sokan vannak. Egyszer Jézus azt mondta: "Nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába."

Az embert valóban foglalkoztatja ez a kérdés, hogy az Isten országába hogyan lehet bekerülni, hogyan juthatok oda?

Nem tudom, voltak-e már úgy a testvérek, hogy kiválasztanak egy csoportot valamilyen jó dologra, és azok, akik nem kerülnek be ebbe a csoportba, megkérdezik: miért pont ők kerültek be? Miért nem engem választottak be? Milyen jó lett volna, ha én is bekerülök. Miért pont az a tíz, tizenöt vagy húsz ember?

János leírja, hogy nagy sokaságot látsz a mennyben. Érdekes, hogy mit ír. Először is azt mondja: száznegyvennégyezer ember Izráel tizenkét törzséből. Minden törzsből tizenkétezer. Utána pedig azt mondja: láttam nagy sokaságot, megszámlálni nem lehetett őket, minden nyelvből, népből, ágazatból.

Tudom, sokan találkoztunk már olyanokkal, akik azt vallják, hogy a mennyben száznegyvennégyezren lesznek. Ha ezt a számot meghalljuk, már tudjuk is, honnan jön ez, kik mondják ezt, kik ők. Csak éppen ez így nem igaz!

A mennyben hányan lesznek? Ha ezt a kérdést feltesszük, akkor úgy érzem, hogy majd a második kérdés sokkal fontosabb lesz, hogy kik lesznek a mennyben? Az sokkal fontosabb, mint az, hogy hányan lesznek ott.

Nézzük, mit mond Isten igéje: hányan lesznek ott a mennyben? Talán száznegyvennégyezren? Utána pedig megszámlálhatatlan sokaságot lát János? Van az igében két szó, amire nem nagyon szoktunk figyelni, pedig nagyon-nagyon fontos, hogy Isten igéjének minden szavára figyeljünk.

Amikor János a nagy sokaságot látja, akkor azzal kezdi: láttam egy megszámlálhatatlan sokaságot minden nyelvből, ágazatból, népből. Amikor pedig a száznegyvennégyezerről van szó, akkor: hallottam." Azaz János hallja, hogy a mennyben ez a száznegyvennégyezer, Izráel tizenkét törzséből 12 ezer elpecsételt. De azt hallja, nem látja. Pedig ez a látások könyve, a Jelenések könyve. Itt azt írja meg, amit lát. És mégis ebben a látásban ott van az, amit hall. És ez nagyon fontos, mert ezt az Úrtól hallja.

Amikor a Biblia azt mondja nekünk, hogy valamit hallanunk kell, akkor azt azért mondja, mert azt a hitünkkel tudjuk megragadni. Ha valamit hallunk, nem látunk, akkor az a te hitedre van bízva: Elhiszed-e vagy nem? De aki mondja, az pedig tudja biztosan.

János hallja, hogy van száznegyvennégyezer. Itt nem a szám a fontos, hanem itt az a fontos, hogy ki mondja ezt. Az a teremtő Isten mondja ezt, akinek a hatalmában van minden. Ezzel azt akarja mondani Jánosnak, hogy hidd el, ez az én kezemben van. Hidd el, hogy ezt én tudom, és hidd el, hogy minden elpecsételt ott lesz. Hidd el, hogy minden gyermekem ott lesz a mennyben, és mindenről én gondoskodom.

Csodálatos dolog ez. Azt mondja ezzel Isten, hogy a mennyben ilyen nagyon sok ember lesz. János a száznegyvennégyezret sem tudta volna megszámolni. Ki az, aki ennyi embert meg tud számolni? Ezért hallja. Azt akarja ezzel Isten mondani, hogy ez a szám, amit itt hallasz, vagy az a nagy sokaság, amit látsz, az felül van minden emberi számításon. Felül van minden emberi elképzelésen. Isten valóban azt készítette az övéinek, és azoknak készítette, amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem gondolt.

Amit Isten készített az Őt szeretőknek, az minden várakozáson felül van. Amit Isten készít, az meghalad minden reményedet, minden várakozásodat, sőt minden elvárásodat is. Azt akarja mondani nekünk ez, hogy a mennyben sokan lesznek. Hányan lesznek a mennyben? Mondjuk mindig ezt: sokan. És mindenki ott lesz, akit Isten bevisz oda, aki Jézussal járt, s benne hitt. (Itt énekeltük: fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád...)

Látjátok, sokan lesznek a mennyben. Mivel biztatta ez Jánost, mivel bátorította ez az akkori keresztyéneket? Azzal, hogy látjátok, amit a Korinthusi levélben Pál apostol írt, az valóság, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Hogy sokan lesznek a mennyben, ez azzal vigasztalja az Isten népét, hogy nem volt hiábavaló. Ahol azt gondoltad: nem érdemes... Ahol azt gondoltad: ez nem vette komolyan... Ahol azt gondoltad: ez nem tért meg... - ne gondolj semmit, mert az Isten hatalmában van. Ismeri az Úr az övéit - mondja Pál apostol a Timóteusi levélben. Amikor Péter felteszi a kérdést: kevesen vannak, akik üdvözülnek? amikor Ézsaiás felsóhajt: ki hitt a mi tanításunknak, az Úr karja kinek jelent meg? amikor úgy látszik, mindenki elhagyja Jézust, amikor úgy látszik, alig vannak keresztyének, te bízzál abban, hogy az, amit elmondtál, amit továbbadtál annak megvan az eredménye. Az lesz az eredménye, ha te hűséges vagy, ha továbbmondod az Isten igéjét, ha beszélsz Jézus Krisztusról, akkor nem hiábavaló ez az Úrban. Nem hiábavaló egy igét odaadni, egy igés lapot elküldeni. Nem hiábavaló egy betegágynál megállni, egy gyászolóval beszélni.

Nem hiábavaló egy magabiztos fiatalnak elmondani a Prédikátor 12-nek igéjét: Járj a te utadban, vidámítson meg a szíved. Járj a szemed látásában. De valaki ezért felelősségre von. Élhetsz léha életet vagy lehet Jézus a te reménységed.

Sokan vannak a mennyben. Bíztat ez bennünket arra, hogy ne azon töprengjünk, hányan lesznek a mennyben, kik lesznek a mennyben, hanem egy foglalkoztasson: tegyünk meg mindent addig, hogy minél többen legyenek ott. Hogy megteljenek a helyek, amelyeket Jézus Krisztus lefoglalt az övéinek, az Ő gyermekeinek. Hogy lásd: érdemes volt hirdetni az evangéliumot.

2. A másik nagy kérdés, amire a választ keressük ma: mit csinálnak ott? Mit csinál az üdvözültek serege?

Semmiképpen nem unatkozik. Állandó magasztalásban vannak. Állandó dicsőítésben vannak. Azt olvastuk a mai igében: kiáltanak nagy hangon: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé.

Ezt kiáltja az üdvözültek serege: az üdvösség a mi Istenünké. És ez a sereg az üdvösségért áldja az Urat. Ezért magasztalják ott a megöletett Bárányt, Jézus Krisztust. Ezért magasztalják az Atyát, aki meg elküldte Őt erre a világra, hogy megváltsa az Ő népét.

Olyan nagy kérdés, hogy mi itt a földön, ezt szoktuk-e kiáltani? Ezért áldjuk-e az Urat, hogy az üdvösség a mi Istenünké?

Olyan sokakkal találkoztam és beszéltem, akik különféle dolgokért áldották az Urat. Általában az emberek azt mondják: megsegített a Jóisten, jaj, de jó. Jó az Isten, jót ád. Ez persze sokszor tényleg igaz. Sokan azért áldják az Urat, mert meggyógyultak, mert valamilyen betegségből megsegítette őket.

Egyszer az evangelizáción egy bácsi tett bizonyságot. Hosszú perceken keresztül beszélt arról, hogy húsz éven át Isten hogyan tartotta meg, hogyan segítette át műtéteken, hogyan gyógyította, és most nincs rákos góc a testében. És ennek örvendezett.

Éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem tudtam megfogalmazni, mi. Mikor ezt az igét elolvastam, akkor azonnal rájöttem: a mi Istenünket nem ezért áldjuk. Legyen áldott az Ő neve, ha ezt megcselekedte, mert hatalmában van. De ha nem tenné, akkor meg ezzel leállunk, akkor elhallgatunk?

Az üdvözültek seregének legfontosabb programja és témája: Istent azért dicsőítjük, mert övé az üdvösség. Mert üdvösséget szerzett. Mert az embernek reménységet adott. Annak az embernek, aki az Édenkertben elszakadt tőle, aki becsapta maga mögött az ajtót. Aki hátat fordított Istennek. Aki berendezte az életútját, a családját, a gyermeknevelését, a munkáját, a pihenését, berendezte Isten nélkül - Isten könyörülő szeretete üdvösséget készített. Ezért áldom az Urat!

Aki nem ezért áldja az Urat, az kérdezze meg ma: Uram, miért áldalak, miért szeretlek, miért követlek, miért szolgállak téged? Mert az hamis követés, hamis szeretet, hamis szolgálat, ha nem azért követed, nem azért szereted, ha nem azért szolgálod, mert Ő üdvösséget szerzett. Mert örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van. Az üdvözültek serege ott a mennyei látásban ezt látja, és ez a legnagyobb dolog az életében, hogy az üdvösség a mi Istenünké, ezért magasztaljuk.

Egy másik evangelizáción történt: valakit vártam volna az imaközösségre, de nem jött. Azután csütörtök este - az az evangelizáció vége fele van -, csak feltűnt az imaközösségben. Mondtam neki: örülök, már vártuk hétfőn is. Amikor megyünk a templomba, valaki odasúgja nekem: azért jött, mert az unokáját felvették az egyetemre és ma tudták meg az eredményt.

Persze jó, hogy bejött imádkozni, örültünk neki, de nem ezért áldjuk az Urat. Nem ezért szeretjük az Urat, mert felvették a gyermekünket vagy az unokánkat, vagy sikerült neki ezt azt elérni, vagy jó házasságot kötött. Ezek nagyon jók, és legyenek így, de a mi Istenünket az üdvösségért áldjuk, "hogy számunkra sok hajlékokat szerelme készített". Számunkra mennyei hajlékot készített. Hogy van üdvösség, meg lehet térni, el lehet hagyni a bűnt, és van még számomra is bocsánat, és van Jézusom, Ő az enyém. Nem mardos már a bűn, sem a bánat, mint a fecske, ujjongok én. Ezért áldjuk az Urat.

3. És még amire az ige figyelmeztet és nagy kérdés: miért vannak ott ezek? Ez a fehérruhás sereg, kezükben pálmaágak, éneklik az éneket, dicsőítik az Urat. Miért vannak ott? Erre is választ kapunk.

Ha ezt az igét megérjük, választ kapunk arra, miért vannak ott, akkor megértjük azt is, kik vannak ott, kik kerülhetnek oda. Rögtön választ kapunk arra is, hogyan kerülhetnek oda, és választ kapunk arra is: én hogyan kerülhetek oda.

Miért vannak ott? Megkérdi egy vén Jánostól: mit gondolsz, kik ezek és honnan jöttek? Ezt nem azért kérdi a vén, mert ő ezt nem tudja. Nem azért kérdi meg, mert ezt csak János tudja egyedül és senki más, hanem azért kérdezi meg, mert tudni szeretné, János hogyan válaszol erre. Nem, hogy mit válaszol, hanem hogyan válaszol erre. János azt mondja: "Uram, te tudod".

Azért, mert az üdvösség kérdését nem az ember mondja meg, és nem is jogosult megmondani. Az embernek azt kell mondani: én nem tudom, te tudod, Uram.

Emlékszünk, amikor megkérdi Jézus Pétert, szeretsz-e engem? És az a Péter, aki eddig mindig tudta a választ, aki mindig pontosan és jól tudta a választ minden kérdésre, most azt mondja szerényen, alázatosan, bölcsen: "Uram, te tudod. Úr Jézus, te mindent tudsz. Te tudod, hogy szeretlek téged."

Azért van ez így, hogy János hadd adja vissza ezt a kérdést, mert ez a kérdés nem emberi bölcselkedés. Nem emberi okoskodásnak a kérdése, hogyan lehet üdvözülni, kik jutnak be a mennybe, hanem ez mindig Isten szeretete által elkészített kegyelmi ajándék.

Ezért a vén válaszol, és azt mondja: ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, de megmosták ruháikat, és megfehérítették a Bárány vérében.

Itt van egy szó, amit szeretnék aláhúzni: ezért. Ezért vannak a trón előtt. Csak ezért. De ezért ott vannak.

Vagyis azt akarja mondani nekünk a mai ige, hogy az üdvösségbe, az örök életbe, a mennyországba sehogy máshogy nem lehet bejutni, csak a Bárány véréért.

Higgyük el, hogy Isten szerette az embert annyira, hogy ha lett volna más út is, akkor megmondta volna.

Sok beteg kérdezi az orvost, amikor azt mondja: műteni kell, nem lehetne gyógyszerrel vagy mással elintézni? Muszáj műteni? Muszáj! Ha lenne más út, ha lenne könnyebb út - akkor Isten megmondta volna nekünk. De nincs más út, nincs más lehetőség.

"Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, megmosták ruháikat, megfehérítették a Bárány vérében."

Azt mondja nekünk ez az ige: sehogy másképpen nem lehet bejutni. Vigyázz, mert lehet, hogy mások mást mondanak. Lehet, hogy azt mondják: így is be lehet jutni, meg úgy is be lehet jutni. De az ige azt mondja: nem lehet másképpen bejutni, csak ha a Bárány vére, Jézus Krisztus vére megmossa a mi ruhánkat, a szívünket, az életünket. Elveszem tőle bűneimnek a bocsánatát és elfogadom, hogy Ő fehér ruhába öltöztet engem.

Emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt Budapesten történt. Valakit kerestünk. A harmadik kerület egy utcájába szerettünk volna eljutni. Ilyenkor mit tehet az ember? Lehúzza a kocsin az ablakot, és egy ott levőtől megkérdi: merre van ez az utca? Ilyenkor az is megtörténik, hogy vak vezet világtalant, és mi is ebbe estünk. Olyantól kérdeztük meg, aki elkezdte mondani, hogy erre, meg arra menjünk, jobbra, meg balra - de mivel nagyjából sejtettem, hogy ez az utca merre van, tudtam, hogy amit mond, nem helyes.

Érzékenyeknek kell arra lennünk, hogy ha valaki azt mondja: az üdvösségbe másképpen is bejuthatsz, érezd azt, hogy valami nem stimmel. Nem lehet máshogy bejutni.

Azt mondja Isten igéje: Nincsen senkiben másban üdvösség, és az ég alatt nem is adatott más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. Csak akik megmosták ruhájukat, megfehérítették a Bárány vérében.

Bárki mond neked valamit: ezért is a mennybe juthatsz, meg azért is. Hány utat próbáltak felmutatni erre: ha sokat imádkozol, ha jót cselekszel, ha adakozol, ha templomba jársz, ha ide vagy oda elmégy... Ezek szép és jó dolgok és a keresztyén életünknek részei. De Isten igéje azt mondja: ezért vannak a trón előtt, mert megmosták az ő ruháikat. Nem azért, mert sokat imádkoztak vagy a templomban voltak, hanem megmosták ruháikat a Bárány vérében.

Megtalálták a Golgota keresztjét, odaálltak alá: Uram, emlékezzél meg rólam a te országodban, és elfogadták, hogy az Ő vére hullik ránk, szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhánk. Elmondták: bizalmamat ebbe vetem, reményem a Jézus csupán. Nincs más út az üdvösségbe!

És a nagy kérdés mindezek után az: te ott leszel e? Ez nagy kérdés kell, hogy legyen. Nem az, hogy más ott lesz-e, vagy azzal mi lesz. Mit mondott Jézus? Mi közöd hozzá, te kövess engem! - amikor valaki kérdezte tőle, a másik tanítvánnyal mi lesz.

Ki lesz a mennyben? Most legyünk egoisták. Ez az egy alkalom, amikor ez lehetünk: én ott leszek?

Egyik lelkipásztor testvérem mondta, aki egy fogyatékosokat ápoló otthonban, ahol főleg fiatalok voltak, szolgált. Ezeknek a fiataloknak is beszélt a mennyországról. Az egyik ilyen alkalommal történt. Kérdezte ezeket a gyerekeket: mit gondoltok, ki lesz a mennyben? Egyszer csak jelentkezik az egyik fiú, és nehezen tudja kimondani, de kimondja: ott lesz Isten. És még ki lesz ott? Egy másik is kimondja nehezen: ott lesz Jézus. És még? Feláll egy fiú, kihúzza magát, szétnéz, és azt mondja: ott leszek én.

Igen, sokszor Isten megszégyeníti a bölcseket vagy a bölcselkedőket, és kegyelmet ad az alázatosnak, a nyomorultnak, a betegnek. Bizonyosságot ad: meg ott leszek én.

Milyen jó lenne, ha ma ki tudnád mondani: igen, hallottam, hogy be lehet oda kerülni. De ha valahova be lehet kerülni, ez azt jelenti: nem biztos, hogy én ott vagyok. Ha be lehet kerülni, akkor lehet kívül is maradni. Be lehet kerülni, mert... Mindenki egyenlő eséllyel indul. Megmosták ruhájukat. Mindannyiunknak koszos volt a ruhánk. Nem volt az egyiké tisztább, a másiké meg nagyon koszos. Mindannyian koszos ruhával jöttek. Isten igéje azt mondja: nincs különbség, mindnyájan vétkeztek. Mindannyian koszos ruhával indultunk. De az ő életük egy pontján történt valami: megmosták ruháikat, megfehérítették a Bárány vérében.

Elhitték, hogy a bűn miatt Istentől távol szakadtam. Elhitték, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy engem Istenhez kapcsoljon. Én ezt hit által megragadtam. Elfogadtam bűneim bocsánatát. Az ilyen ember boldogan énekelheti: Érzem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett. Egyszer majd úgy lesz, ahogyan az ének mondja: Egyszer majd üdvösségé lesz reményünk, égi látássá hitünk. Majd mi is ott állunk, mindazok, akik ruhájukat megmosták a Bárány vérében és nagy hangon kiáltják: az üdvösség a mi Istenünké és a Bárányé.

Énekeljük a 295,2 dicséretet:

Jézus, benned bízva-bízom,
Elpusztulnom ó, ne hagyj!
Te, ki bűnön, poklon, síron
Egyedüli győztes vagy:
Gyönge hitben biztass engem,
Készíts arra, hogy én lelkem
Láthat majd fenn, ó, Uram,
Mindörökké boldogan.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy az üdvösség a tied. Te készítetted, te adod, te munkálod az emberi szívben. Köszönjük azt is, hogy te tettél ezért meg mindent. A legfontosabbat és a legnagyobbat: a te áldott Fiadat elküldted az idők teljességében, hogy legyen néped üdvössége, hogy a bűn átkából mentse ki. Fojtsa meg a ráeső halált, az embert pedig térítse hozzád.

Köszönjük, hogy Jézus Krisztus hozta az üdvösséget és kínálta sokaknak. Megvalljuk, Urunk, hogy ma is sokaknak nem kell, mert látásban akarnak járni. Az élet útvesztőiben, terheiben inkább maguk küszködnek, maguk harcolnak. Egyedül oldják meg problémáikat, ahelyett, hogy engednék, hogy az a Jézus, aki üdvösséget hozott, az üdvösséggel együtt, önmagával együtt sok-sok ajándékot, kincset adjon nekünk. Hogy a hétköznapokban is áldássá lehessen, terheinket átvegye, betegségben, gyászban, tragédiákban, kilátástalanságban, reménytelenségben, csüggedésben, elesettségben vigasz, erősség, bátorítás legyen. Olyan gazdag életet élhetnének az emberek.

Könyörülj meg azokon, akin könyörülni akarsz, Urunk. Emeld fel őket. Hadd hallják: Megváltónk keresztje mily gazdag élet kútja lett nekünk is, nekik is.

Kérünk azokért, akik nyomorúságban vannak. Különösen kérünk azokért a településekért, amelyek a héten nagy próbatételt szenvedtek el, ahol elönt mindent a szennyes áradat. Könyörülj meg rajtuk, Urunk.

Imádkozunk, különösképpen, ha van ott néked gyermeked, aki szenvedésben van, de másokért is. Köszönjük mindazt, ami segítség feléjük árad most. Add, hogy javukra váljék a nagy keserűség. Hadd tapasztalják meg azt ők és sokan mások is, akik hasonló problémákkal küzdenek: nincs itt nékünk maradandó városunk, az eljövendőt kell keresnünk.

Áldd meg szeretteinket közelben, távolban, betegeket, gyászolókat, fiatalokat a tanulásban, a munkahelyeken levőket, egész gyülekezetünket, egyházunkat, egész népünket. Köszönjük, hogy szeretsz minket, és ennek sok-sok jelét adod, Urunk. Légy áldott érte!

Ámen.