PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. szeptember 20.
(hétfő)

Horváth Géza


ISTEN SZERETETÉNEK TERVE VELÜNK
1. A NEHÉZ HELYZET


Alapige:Ruth 1,1-6; 16-19, 22

Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként lakjék Móáb mezején. Vele volt a felesége és két fia. A férfi neve Elimelek volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. De meghalt Elimelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. De meghaltak ők is mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és férje nélkül.

Ekkor útra kelt a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején, hogy az Úr rátekintett népére, és kenyeret adott neki. Elment tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton visszatérőben Júda földjére. De ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába!

De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! Amikor látta, hogy mindenáron vele akar menni, nem erőltette tovább.

Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek.

Így tér vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.


Imádkozzunk!

Hálaadással köszönjük neked a ma estét is, Urunk. Áldunk, hogy megszólítasz bennünket, mert élő Isten vagy. Köszönjük, hogy van szavad hozzánk. Nem érdemeljük meg, hogy szóljál hozzánk, hogy beszélj velünk. Köszönjük azt a nagy kegyelmet, amely mégis megteszi ezt.

Mi oly sokszor elfordultunk szótlanul tőled. Köszönjük, hogy te nem fordultál el tőlünk, és ebben a ma estében is idefordulsz hozzánk, üzenetet készítesz a számunkra. Köszönjük, hogy te vagy az, aki egészen jól ismersz bennünket, aki egészen jól tudod, mire van szükségünk.

Köszönjük az éneknek a csodálatos sorait: te szükségünk beteljesíted, mert Jézus hozzád utat készített. Új életre van szükségünk, Urunk. Bocsásd meg, ha vakok vagyunk, nem látjuk, mire van szükségünk. Azt gondoljuk, földi dolgokra van szükségünk, mulandóra, amit aztán a tolvaj ellop, a rozsda meg megemészt, a moly megrág, ami elromlik, elvásik, amit kidobunk, amiben nem találunk örömöt.

Új szívre van szükségünk, Urunk! Köszönjük az evangelizáció drága alkalmát, amikor belekiálthatjuk ebbe a templomba: íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az üdvösség napja.

Köszönjük, hogy te azt adod, amire szükségünk van: az új életet. Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy így jöjjünk eléd, amint vagyunk. Ne akarjunk szépíteni magunkon. Hadd vállaljuk fel, hogy szomjazva, éhesen, Jézus, én életem, hozzád úgy vágyom én. Hadd jöjjünk eléd úgy, ahogy vagyunk: vakon, szegényen. Ne várjuk, hogy lelkünknek terhe, szennye majd fogyni fog, kopni fog, egyre kevesebb lesz, mert mindig azt tapasztaljuk egyre több lesz, egyre több rakódik rá minden nappal az életünkre, a lelkünkre. Nem fogy, még növekszik.

Köszönjük, hogy elfogadsz bennünket. Ez az ének is arról szól, hogy aki hozzád jön, azt nem veted ki, nem küldöd el üresen, hanem komolyan veszed, lehajolsz hozzá, megérinted, és azt mondod neki: láss, gyógyulj meg a te bajodból, eredj el és többé ne vétkezzél.

Köszönjük, hogy győzelem árad Golgotáról. Azért lehetünk együtt, és azért szól a te igéd, mert győztél a Golgotán, Jézus. Azért, mert legyőzted a bűnt és a halált, és ez a mi új életünknek is az alapja és záloga.

Könyörülj meg rajtunk ezen az estén, Urunk, hiszen nem az a mi legnagyobb bajunk, hogy a mai napnak a fáradságából, munkájából, tanulásából jöttünk, hanem az, hogy a bűn sötétjéből, a bús sötét éjből, börtönünkből jöttünk.

Köszönjük, hogy nálad szabadság, fény tündököl. Add nekünk ezt, Urunk. Beszélj erről a szabadságról. Beszélj erről a felszabadításról. Beszélj nekünk erről a szabadulásról, hogy kérjük és vágyjuk ezt. Hadd hangozzanak fel ezen a héten segélykiáltások: könyörülj rajtam, én Istenem a te kegyelmességed szerint töröld el a bűneimet. És sokakat újíts meg, Urunk, akik már megtaláltuk a szabadulást, a fényt, a reménységet, az új életet. Égi Atyánk, régi kegyelmedet áraszd ki ránk. Add, hogy újra tüzet fogjon az életünk. Add, hogy újból lobogjon a fáklya. Add, hogy égjünk érted, hogy az a tűz, ami ott volt valamikor a szívünkben, hallva a te szeretetednek bizonyítékát, hallva a te igédet, az újból fellobogjon, égni érted, égni neked, Jézus.

Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk, Urunk. Vedd kezedbe igehirdetőnek és igehallgatóknak is gondolkozását, szívét, szavát és hallását.

Ámen.


Igehirdetés

Szeretettel köszöntök mindenkit. Két hete egy fiatalember jött ide az egyik bibliaórára, akihez odamentem és beszéltem vele. Elmondta, hogy az interneten találta ezt a helyet. Soha nem volt még itt, és amikor ideért a kapu elé, gondolkozott: bejöjjön-e? Amikor bejött a kapun, az igés táblát látta: Jól tetted, hogy eljöttél. Nagy megerősítés volt ez számára.

Azért imádkoztam különösen az imaórán, hogy ez a fiatalember itt legyen ma este vagy ezen a héten, és hallja Isten igéjét. De mindenki jól tette, aki eljött erre az estére.

Ma ebből a hosszabb szakaszból egyetlen versről lesz szó, az első versről, amely így hangzik: "Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként lakjék Móáb mezején. Vele volt felesége és két fia."

Ezen a héten, ha Isten éltet bennünket, Ruth történetéről lesz szó. De úgy is mondhatnám, hogy rólad és rólam lesz szó. Mert Ruth története a mi történetünk is. Naomi története, ennek a családnak a története a mi történetünk is. De a történet nem rólunk fog szólni, hanem nekünk fog szólni.

Kiről is szól ez a kedves történet? Talán Ruthról, Naomiról, Elimelekről, elmenetelről, hazatérésről szól? Legfőképpen Isten szabad kegyelméről szól ez a történet. Isten szeretetéről, akinek terve van velünk. Akinek terve van az életünkkel.

Arról szól ez a történet, hogy vissza lehet térni mindazoknak, akik elhagyták egyszer az Isten népét. Vissza lehet térni mindazoknak, akik eldöntik, hogy csúf vereségből, száz bukásból, életem zsákutcájából és teljes csődjéből Jézus, jövök. És nem is akárkihez megyek az én elrontott életemmel, hanem hozzád. Mert azt énekeljük a mi Urunkról: "Te tudsz s akarsz segíteni, hát segíts bajomon."

Legyél úgy ezen az estén, legyél úgy itt ezen a héten, hogy azt mondod, amit Péter mondott: Uram, kihez mehetnék? Hol lenne megoldás a számunkra? Hol lenne máshol szabadulás a számunkra? Az örök életnek beszéde nálad van. Hisszük, hogy az új ember szíve a te kezed műve. Nekünk új szívre, új életre van szükségünk. Elhagyjuk életünk csúf romjait.

Arról szól ez a könyv, hogy vissza lehet térni. Mindazoknak vissza lehet térni, akik elfelejtkeztek fogadalmukról, akik elfelejtkeztek régi, gyermekkorban megtanult aranymondásokról, akik elfelejtették már a szülőktől, nagyszülőktől tanult imádságokat. Akik elfelejtették már, hogy hálát kellene adni az Úrnak mindenért. Akik elfelejtették, milyen az éneklés, milyen a közösség, milyen a gyülekezet. Akik talán itt voltak valamikor, talán elmentek és tettek egy nagy vargabetűt. Megjárták a maguk gondolta útnak a fertelmeit, nehézségeit, és visszajönnek. Vissza lehet jönni, mondja ez a könyv. Az egyik kedves ének szerint: "a Golgotán áll a kereszt, ha elhagytad, visszajöhetsz."

Arról is szól ez a könyv, hogy a pogány életből meg lehet térni. Meg lehet térni, mert elfogad téged az Isten. Nem baj, ha valaki úgy jött ide ma este, hogy nem tudom, mit kell tenni egy ilyen alkalmon. Nem tudom, milyen az énekeskönyv. Nem baj, ha valaki úgy jött ide ma este, hogy nem tudom, mikor kell felállni, leülni az istentiszteleten. Nem baj, ha valaki úgy jött ide ma este, hogy semmit nem tud, mert nem tanult hittant, nem tud egy imádságot sem elmondani. A móábita Ruth sem tudott. Tegnap este hallottuk, hogy a parázna Ráháb sem tudott.

Isten elfogadja őket, beépíti tervébe. Sőt nem is akármilyen tervébe, mert mind a ketten ott vannak Jézus családfájában: Jézus Krisztusnak, a Megváltónak, a Szabadítónak lesznek az ősanyjai, mert Isten beépít tervébe egy ilyen embert is.

Egyszer valaki azt mondta nekem: engem is elfogad Isten? Még egy ilyet is elfogad? Azt mondhattuk neki: igen, még egy ilyet is. Még egy ilyet is, mint én vagyok. 1984. szeptember 23-án elfogadott engem is, akkor elfogad téged is. És olyan boldog örömmel mondta: igen, elfogad engem. Nincs olyan mélység, nincs olyan bűn, nincs olyan hatalmas űr, nincs olyan elrontott élet - hirdetjük ezen az estén -, amit Jézus Krisztus meg ne tudna szabadítani.

Nincs olyan mélység, ahonnan ne tudna felhozni, ahonnan ne tudna kiemelni téged. Nincs olyan bűn, nincs olyan bilincs, nincs olyan rablánc az életeden, amit Jézus Krisztus ne tudna széttörni. Nincs olyan fogság, nincs az ördögnek olyan megkötözöttsége, amiből Ő ki ne tudna téged szabadítani.

Egyszer láttam egy képet. Valaki azt rajzolta meg, milyen Jézus szabadítása. Egy ember oda van kötve egy székhez jó erősen, és nem tud szabadulni. Jön valaki egy ollóval a kezében, és levágja ezeket a fonalakat, az ember felállhat a székről és szabad lesz.

Ez a könyv arról szól, hogy nincs olyan megkötözöttség, nincs olyan bűn, ahonnan Jézus Krisztus ki ne tudna hozni, meg ne tudna szabadítani, el ne tudná oldani a rab-bilincseket, amivel téged fogva tart az ördög.

Igen, arról szól ez a könyv, hogy Ruth bekerült Jézus családfájába - és te bekerülhetsz az Élet könyvébe. Arról szól, hogy minden megváltott és megszabadított élet bekerülhet az Élet könyvébe, és ott állhat a fehér ruhás seregben a trón előtt.

De nemcsak ezt hirdeti, hanem azt is, hogy akit Jézus megszabadít, az már itt a földön nagyon gazdag és boldog életet élhet. Ismered ezt a gazdag életet? Ismered ezt a boldog és örömteli életet? Ezt a megelégített életet?

Van egy könyv, aminek a címe: Már a földön boldog lehetsz. Nem azt hirdetjük, hogy a boldogság majd a halál után kezdődik. Azt hirdetjük, hogy ha döntesz Jézus Krisztus mellett, akkor a boldogság a halállal csak folytatódik, meg kiteljesedik. Arról szól az Isten igéje, hogy már e földön boldog lehetsz, de csak Jézus Krisztussal, a Szabadítóval.

Ma este arról szeretnék szólni, hogy ez egy nehéz helyzet, amibe Elimelek és családja kerül. Ez a könyv majd happy end-del végződik - ahogy mondanánk, de úgy kezdődik, hogy rettenetesen nehéz helyzetbe kerül Isten népe és kerül bele egy család: Elimelek, felesége és két fiúk. Ezek a fiúk valószínűleg betegesek lehettek. Legalábbis a nevük erre utal. Betegesek, csenevészek, satnyák, soványak lehettek, és minden bizonnyal korai haláluk is erre utal, amit az igében olvasunk.

Elhatározzák, hogy ebből a nehéz helyzetből kimenekülnek, hogy ezt a nehéz helyzetet megoldják. Ezek a könyv azonban arról szól, hogy ezt a nehéz helyzetet nem tudják megoldani. Az olvassuk, hogy ez akkor történt, amikor a bírák bíráskodtak a földön.

Tegnap este hallottuk Józsué könyvéből Ráháb történetét, nem sokkal vagyunk Ráháb története után: az a Boáz, aki elveszi Ruthot, az ennek a Ráhábnak lesz a fia. Azt lehet mondani, hogy egy generációval vagyunk szinte arrébb a tegnap este hallott történettől. A bírák kora pedig milyen volt Isten népe életében? Nehéz kor volt.

A bírák korában Isten népe elhagyta az Urat, Isten ezért valamilyen büntetéssel sújtotta őket. Aztán a büntetésben már nagyon-nagyon jajgattak, akkor felfedezték: kiáltsunk az Úrhoz, hívjuk segítségül Őt a nyomorúság idején. Akkor Isten ezt meghallotta, szabadítót küldött nekik. Aztán megszabadultak és kezdődött minden elölről. Elhagyták az Urat, idegen istenek után mentek. A környező népeket nézték. Olyanok akartak lenni, mint a körülöttük levő pogány népek. Elvilágiasodtak. És amikor kiáltottak, akkor Isten küldött nekik szabadítót.

Nagyon nehéz kor volt ez, és azt olvassuk Elimelekről, hogy nem volt hívő ember, pedig valószínűleg olyan családból származhatott, ahol ismerték, szerették az Urat, hiszen azt a nevet adták neki: Elimelek, ami magyarul azt jelenti: az én Istenem király.

Ma este azt szeretném elmondani, hogy Elimelekről bár keveset olvasunk az igében, nem beszél, de olyat tesz, ami nagyon beszédes, amiből látjuk az ő lelkiségét, az ő lelki állapotát, és amiből következtethetünk néhány dologra. Legfőképpen arra, hogy Elimelek nem volt hitben. Azt mondja a Szentírás, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, lehetetlen Istennek tetsző életet élni.

Elimelek nem hisz. Honnan tudjuk ezt? Először onnan, hogy ennek a nehézségnek, ami Isten népét éri, az éhség, nem keresi Elimelek sem az okát, sem a célját. Mert van ám ennek oka. Van annak oka, hogy Isten visszarendeli a felhőket, visszarendeli az esőt, szárazságot ad, éhséget ad az Ő népe életében is, és Elimelek nem tudja, hogy miért.

Emlékszünk, amikor a bírák korában Gedeon csépeli a búzát a présházban és ugyanilyen állapotok vannak, megtűzdelve még azzal, hogy idegen népek is nyomorgatják, és még azt a kevés termést is elviszik. Amikor odaáll az Isten angyala Gedeon elé, akkor Gedeon mit kérdez tőle? Ha velünk van az Úr, miért ért minket mindez? Gedeon megkérdi: mi az oka, miért ért bennünket mindez. Mózes megkérdezi egyszer: miért, Uram?

Ők kérdeztek, mert beszélő viszonyban voltak az Úrral. Elimelek viszont nem kérdez, pedig van ok. Az ok az: elhagyták az Urat. A célja pedig az éhségnek az volt, hogy térjenek vissza hozzá. Az ok: elhagyták az Urat, a cél: térjenek vissza hozzá. Keressék Őt.

Ezt a címet adtuk a ma estének: A nehéz helyzet. Talán nincs itt senki, aki ne lett volna már nehéz helyzetben. Talán nincs itt senki, aki életében egyszer, kétszer, többször, sokszor nem volt már ilyen kilátástalan helyzetben. Jaj, hogy menekülök meg ebből? Hogy megyek ki ebből? Hogy mászok ki ebből?

Olyan megdöbbentő volt számomra néhány évvel ezelőtt, egy gyülekezetben, egy templomban néhányan bizonyságot tettek arról, hogyan ismerték meg az Urat. Emlékezetem szerint legalább 70%-ánál úgy kezdődött: meghalt a férjem hirtelen, beteg lettem hirtelen, egy tragédia történt az életünkben, egy baleset történt, amiben nem meghaltunk, hanem Isten megmentett bennünket, és akkor elkezdtük keresni, kutatni, hogy mi az élet értelme. Miért élünk? Miért vagyunk? Van valaki, aki gondot viselt ránk, van valaki, aki megőrzött bennünket? - És eljutottak oda, hogy megismerték és felismerték a szabadító Urat, és új életük lett.

Itt kezdődött: volt gyász, betegség, autóbaleset, volt valamilyen tragédia, valamilyen figyelmeztetés: állj meg, ne menj tovább! Beszélni akarok veled! Meg akarlak menteni. Egy nehéz helyzet. Ez visz oda sokakat az Úrhoz.

Lehet egy nehéz helyzetben megkeményedni, lehet még jobban elfordulni az Úrtól, hogy miért engemet büntet, miért pont engem ér ez... És lehet odamenni: Uram, mi ennek az oka, mi ennek a célja? Mutasd meg önmagad.

A másik, amit Elimelek nem hisz: gondviselő Istenünk van. Olyan szép az a kérdés-felelet a Heidelbergi Káténkban, amikor a gondviselésről van szó, és a felelet: "Hiszem, hogy eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, egészség és betegség nem történetesen, hanem az Atya kezéből jön." És, ha az Atya kezéből jön, akkor előbb vagy utóbb javamat fogja munkálni. Mert akik Istenre így néznek, azoknak minden javukra van. Nem mindegy, honnan jön. De ha Elimelek hitt volna, akkor azt mondta volna: ez az Ő atyai kezéből jön.

Emlékeztek arra, amikor Dáviddal Isten közli, hogy meg kell, hogy büntesselek. Válassz a büntetések közül. És mit választ Dávid? Uram, a te kezedbe essek. Ne essünk idegen népek kezébe, te büntess meg bennünket. Mintha a gyermek azt mondaná az apjának: apám, inkább te adj nekem egy pofont, mert az jobban esik, mintha a szomszéd adná. Mert abban a pofonban nemcsak az van, hogy megbüntetlek, mert megérdemled, abban benne van a jobbítás szándéka. Benne van az atyai szeretet. Benne van az atyának a szíve. Uram, te büntess akkor bennünket.

Ha Elimelek hitte volna, akkor azt mondta volna: igen, hiszem, vallom és a Mindenhatónak büntetését nem utálom meg, hanem észreveszem, mit akar vele. Vissza akar vinni engem a hitbe. Vissza akar vinni a reménységbe, mert megérdemeltük. A jobbítás szándékával büntet kegyelmes Istenünk szeretete.

A harmadik, amit látunk: Elimelek nem hisz, mert ő akarja megoldani ezt a helyzetet, és nem az Úrra bízza.

Azt mondja a 138. zsoltárban Dávid: "Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet." Nem azt mondja, hogy ha szorult helyzetben vagyok is, majd kimenekülök belőle, majd megoldjuk, majd megcsináljuk, hanem azt mondja: megtartod életemet. Mert ez a hit. Szorult helyzetben vagyok, rád nézek, rád várok és tudom, hogy megtartod az én életemet.

Elimeleknek tudnia kellett, hogy voltak már ilyen idők. Ami velük most történik, hogy éhség van, abban az időben nem egyedi eset volt. Elimeleknek hallania kellett volna - és biztos, hogy hallotta is, mert bizonyos vagyok benne, hogy elmondták a szülők, nagyszülők -, hogy mi volt akkor, amikor éhség volt. Elimelek biztos tudott arról, hogy mi történt, amikor népe lement Egyiptomba. Éhség volt az egész földön.

És Isten hogyan munkálta a megmaradást, a megtartatást? Úgy, hogy Józsefet elküldi Egyiptomba, és Isten megmondja Józsefnek, hogy hét bő esztendő, és hét szűk esztendő lesz. Tanácsot ad, és a hét szűk esztendőben, aki akar, elmehet Egyiptomba gabonáért. Amikor Jákób és családja meghívást kap, akkor Egyiptomba mennek. De Istennek az engedélyével mennek le. Isten megoldja az ő kérdésüket. Aztán Elimeleknek hallania kellett arról, hogy negyven évig hullott a manna.

Semmi nem volt a pusztában, egy darab kenyér sem volt, és Isten minden reggelre adott. Aztán volt egy reggel, amikor két napra valót is adott. Kenyeret kaptak, mannát kaptak az égből. Kősziklából víz fakadt, ha kellett. Elimeleknek hallania kellett.

Tegnap este hallottuk, hogy Ráháb hallott Isten nagy tetteiről, nagy csodáiról. Hogy legyőztek ellenséget, kettényílt a tenger előttük, és Ráháb szívében ez istenfélelmet gerjesztett, hitet gerjesztett, odaszánást munkált. Elimelek hallotta, hogy nekik szabadító Istenük van, hallotta hogyan cselekedett, de nem munkált hitet az életében.

Hányan vannak, akik hallják az igét, és nem munkál hitet. Nem munkál új életet, szabadulást, gyógyulást majd. Hogy hallgatod ezen a héten Isten igéjét? Van egy kedves ének, fiatalok szeretik énekelni: "Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda, többé te nem keresnél más életet soha."

A negyedik, amivel Elimelek nem számol: a kenyér házának (mert Betlehem azt jelenti: kenyér háza) lakosai nem a kenyér urai, mert a kenyér ura Isten. Mi csak a kenyér házának a lakosai vagyunk. A kenyér ura, akitől függünk, aki ad és elvesz, aki áld és eltöri a kenyér botját, ha kell, az a mi hatalmas Istenünk, a mi felséges Istenünk.

Arra néztek, ami nincs, és nem számoltak azzal, aki van. Ez volt Elimelek bűne. Arra néztek, hogy nincs kenyér, és nem néztek arra, aki van. Akiről azt olvastuk a tegnapi igében is, aki úgy mutatkozik be a népének: aki volt, aki van, és aki eljövendő. Az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Az örökkön örökké élő. Aki halott volt, de íme, él örökkön örökké.

Mi már azt is tudjuk, hogy sok-sok kenyérkérdést Isten hogyan oldott meg. Mi már azt is tudjuk, hogy amikor a tanítvány odamegy Jézushoz és azt mondja: nincs mit enniük. Engedd el a sokaságot, bocsásd el őket. Akkor Jézus megkérdezi: van valamitek? Öt kenyerünk van, de mi az ennyinek? Éhen halunk. Hozzátok ide hozzám. Kézbe veszi a kenyeret. Mert ahol ott van a kenyér Ura, meg az élet kenyere, ott csak ideig-óráig van szükség, ott csak átmeneti nehézségek vannak, átmeneti rosszullét van, és jön a gyógyulás, jön a megoldás.

A ötödik: miért nincs hit Elimelek szívében? Nem hisz Elimelek, mert nincs közösségben az Isten népével sem. A megváltott embernek ugyanis nemcsak az a boldog tudata, amit most olvastunk a János levelében, hogy közösségünk van az Úrral, hanem az, hogy közösségünk van egymással is.

Elimeleknek - majd fogjuk látni - nem fontos a gyülekezet. Nem fontos az Isten népe. Azt mondja: az én kérdésemet én megoldom, majd elmegyek Móábba. És a többiekkel mi lesz? Hányan laknak még Betlehemben. Hányan laknak még Júdában és a környező városokban. Velük mi lesz? Az Isten gyermeke hogyan gondolkozik? Úgy, ahogy Isten igéje mondja: ha szenved egy tag, vele együtt szenved a többi is.

Mit olvasunk Mózesről? Miért volt ő a hit hőse? Mert az Isten népével való együttnyomorgást választotta. Nem a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét. Nem azt, hogy majd jóllakom a fáraó leányának a palotájában, megtömöm a hasamat, a többi nem érdekel. Hanem azt mondta: ez a nép az én népem, ha szenved, akkor is, ha éhes, akkor is. Ha lenézve jár, mint ismeretlen és sokan nem vesznek észre, akkor is ez az én népem.

Elimeleknek nem volt gyülekezet-tudata. Ő magányos farkas akart lenni. Ő partizán akart lenni. Majd én, egyedül... Nem létezik senki. Elhagyja az Isten drága népét. Nevében ott hordozza: az én Istenem király, de közben ő dönt mindenről.

Mit tehetett volna Elimelek? Mit kellett volna tennie ebben a nehéz helyzetben? Ilyeneket gondolok: imádkozni lehetett volna. Az Úrhoz fordulni lehetett volna. Lehetett volna azt mondani: elhagytalak, Teremtőmet, tőled én eltévelyedtem. Lehetett volna Elimeleknek azt mondania: Ám, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben. Hogy ami van, és amibe kerültünk, nem azért van, mert nincsenek felhők az égen, nincs aratás, hanem azért van, Uram, mert figyelmeztetni akarsz bennünket. Azt akarod, hogy a te néped szolgáljon téged, áldjon és dicsérjen téged.

Mit lehetett volna tennie Elimeleknek? Egyszer azt mondja Dávid: bevallottam hűtlenségemet az Úrnak. Itt ilyet nem olvasunk. Bevallani azt: Uram, ez bűn, ez csúf vereség. Bevallani azt, hogy ez száz bukás. Bevallani, hogy ilyen vagyok, de fogadj el engemet. Kérnie kellett volna Elimeleknek: Uram, adj kimenekedést. Zsákutcába jutottam, csődbe jutottam. Elmondani az Úrnak: "Jézus nyájas és szelíd, láss meg engemet. Bűnöm láncát oldja fel kegyelmed és a hit. Törjed össze balga szívem bálványait." Elimelek ezt nem ismerhette, de mi már ismerjük. De neki is ezt kellett volna valahogy megfogalmazni, elmondani, könyörögni. De ő ehelyett dönt. Amikor a bírák bíráskodtak, éhség lett, és elment Elimelek. Elment egy család.

De a nagy örömhír és nagy evangélium az, hogy nemcsak arról lehet ma este beszélni, hogy elment egy férfi Betlehemből, a kenyér házából, hanem arról is, hogy eljött valaki Betlehembe, a kenyér házába. Elment valaki, mert nem volt kenyér - és eljött valaki, mert volt bűn, halál és volt kárhozat.

Eljött valaki Betlehembe, hogy egy karácsony éjszakán Betlehem mezeje felett felzúgjon az angyalének. Hogy angyalok kara zengje: született néktek ma a Megtartó, a Szabadító, aki az Úr Krisztus a Dávid városában. Aki nem azért jött, hogy elmenj Móáb földjére, hanem azért, hogy ráigazítsa a lábunkat a békesség útjára.

Az én kedves szülőfalum gyülekezetében akkor kezdődött a karácsony mindig és a karácsonyi ünneplés, amikor a gyülekezet tagjai elkezdték énekelni azt a szép, drága karácsonyi éneket, amelynek egyik versszaka így hangzik: "Légy üdvözölve szent karácsony, ki földre hoztad az eget. Ím, elmúlt már a bűn homálya, mert te az üdvöt hirdeted." Valaki eljött érted. Valaki eljött minden hűtlenért, minden Elimelekért. Valaki eljött minden Ruthért, minden Naomiért. Azért, hogy népet tisztítson magának, hogy népet hívjon magának.

Szeretne téged hívni ezen az estén és ezen a héten. "Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza." Jöjj Jézus Krisztushoz, jöjj az Ő golgotai keresztjéhez. Nézz rá, mert áldássá lesz ott az átok. Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, békességed ott keresd.


Imádkozzunk!

Hadd köszönjük meg neked, édes Atyánk, hogy senkinek nem kell elveszni. Hadd köszönjük meg neked, hogy nem azt akarod, hogy az ember elvesszen, hanem hogy megtérjen az ő útjáról, és éljen. Azt akarod, hogy hazataláljanak a Naomik és hazajöjjenek a Ruthok. Visszataláljon az, aki elhagyott téged, visszataláljon az, akinek már nem az első szeretet tüze ég a szívében, és hozzád jöjjön az, aki a teljes messzeségből jön mindenféle vallásos tudás nélkül, és mégis, aki a te szeretetedből megtalálja az Isten népét, a megoldást, és akit a te tervedbe beveszel, mert kedves az ő élete is.

Köszönjük, hogy ilyen kedves volt neked a mi életünk is és ilyen kedves neked mindenki élete, aki itt van. Egyedül te tudsz vonzani bennünket, Urunk. Egyedül te tudod elvégezni a te munkádat.

Köszönjük, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig a te igéd által. Köszönjük, hogy a te igédet adtad nekünk ma este. Légy áldott érte.

Ámen.