PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. szeptember 19.
(vasárnap)

Földvári Tibor


TARTSÁTOK MEG MAGATOKAT ISTEN SZERETETÉBEN


Alapige:Júd 20-25

Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és utálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett. Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged mennyei Atyánk azért a kegyelemért, amelyet megmutattál nekünk Jézus Krisztusban. Őt imádtuk most, a Megváltónkat, Megtartónkat az énekekkel is. Valljuk Urunk, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy és valljuk, hogy szükségünk van most is bűnbocsátó szeretetedre, szabadításodra, megújító kegyelmedre. Köszönjük Urunk, hogy bűnösökként jöhetünk eléd ide a gyülekezet közösségébe is és köszönjük, hogy nálad van a bocsánat. Arra kérünk, hadd tudjunk felszabadulni minden lelki tehertől a te jelenlétedben, a gyülekezet szeretet közösségében, vidámítsd meg szívünket. Arra kérünk Urunk, segíts nekünk cselekedni azt, amit az igei üzenetben mondasz. Szeretnénk Urunk nemcsak itt a templomban, hanem otthon is, a munkahelyen is téged dicsőítő életet élni. Kérünk, hogy ezért is szólj most hozzánk, erősítsd a hitünket, a te bátorító szeretetedet igazold számunkra és add, hogy előre is tekintsünk, arra az élő reménységre, amit a mi Megváltónk hoz, amikor eljön.

Köszönjük Urunk neked, hogy a konfirmandusok is elkezdhetik a mai napon a felkészítő órákat. Áldd meg a gyerekek istentiszteletét is, legyél a kicsikkel a megőrzőben. Köszönjük Urunk, hogy mi így vagyunk egy nép benned és arra kérünk, hogy akik keresnek téged a gyülekezet közösségében, a hirdetett igén keresztül is ma is találkozhassanak veled.

Ámen.


Igehirdetés

Református kalauzunk szerint két nap a Júdás levelét olvastuk az újszövetségi kijelölt szakaszként. Most ennek a levélnek a végéről hangzik az igehirdetés üzenete. Előzőleg a levél eleje alapján arról a hitről volt szó, amelyért küzdeni kell a hívő embernek, a hívő közösségnek; "küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott!" ma pedig arról, mit takar az igének az a bátorító üzenete: "Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében."

Hadd mondjam el a testvéreknek, hogy már tegnap egy fiatal pár esküvőjén hangzott el ez az igei gondolat, ott az esküvővel, házassággal kapcsolatos példákban. Hiszem, hogy gyermeknevelésben, idősekkel való kapcsolatunkban, és a fiatal korosztály iránti szeretetkapcsolatban is sok üzenet van ebben a bátorító szakaszban.

Júdás levelét az a Júdás írta, aki az Úr Jézus testvére volt. Már a levele elején hangsúlyozta, hogy milyen fenyegetés jelent meg az első gyülekezetekben, akikhez a Szentlélektől vezetve írta ezt a levelét is. Ott így jellemezte azokat a tévtanítókat, akiket istenteleneknek bélyegez, erkölcsteleneknek, hogy Isten kegyelmét arra használták, hogy kicsapongó életet éljenek. Tehát figyelmeztetnie kellett az olvasókat. Pedig előtte azt írta néhány szóval, hogy másról akart írni, de nagy a fenyegetettség, ezért figyelmeztet; "Belopózkodtak közétek némelyek". A kicsapongó életű és ilyen életvitel mellett kardoskodó tévtanítók azt mondták, hogy mivel szeret az Isten, ezért bármit meg lehet tenni, ha valami gonosz lesz, akkor úgy is megbocsát, szeretnék élvezni az életet, mert Isten kegyelmes.

A hit által elfogadható kegyelem, amit Isten Jézus Krisztusért ajándékoz nekünk, bűnösöknek, éppen az ellenkezőjét munkálja, azt a szent életet, amelyet az Úr Jézus maga is megélt a földi életében és ez a szent élet a leghétköznapibb helyzetekben is megmutatkozik, új élet, Úrhoz tartozó élet. A bűn uralmától megszabadultunk, az I. század keresztyénjei is. Az Úr kegyelme által olyan életet élhetünk, ami kedves neki.

Júdás, az Úr Jézus testvére maga is átélte mindezt. Jézus kereszthalála, feltámadása minden bizonnyal olyan hatással volt ő rá is, hogy csatlakozott a Jézust követőkhöz, a tanítványokhoz. A Cselekedetek könyvében olvasunk erről, hogy ő is ott van a tanítványi közösséggel együtt és várja a pünkösdi csodát, a Szentlélek kitöltetését. Ezért nevezte magát Jézus Krisztus szolgájának a levél elején. Nem azzal dicsekedett, hogy ő Jézus Krisztus testvére, ami nagy kiváltság volt számára. Ő nem hitt Jézus testvéreként az Úr Jézusban, de mikor ő is elfogadta a kegyelmet, Jézus szolgájává lett.

Leleplezi tehát azokat, akik egészen mást tanítanak és teljesen másként, Jézust gyalázó életet élnek. A levél végén azonban a sok negatív jellemző leírása után szeretné hangsúlyozni az Úr Jézus követőinek, természetesen önmagának is, hogy ők, akik elfogadták a kegyelmet, szeretnének szent életet élni. Ezt a nagy ajándékot megélve Isten szeretetében maradhatunk, tartsuk meg magunkat Isten szeretetében.

A megtartani szó az ősi szövegben is úgy szerepel, hogy valamit a hívő embernek és közösségnek kell tenni. Itt mindjárt szeretném azt hangsúlyozni, hogy Isten kegyelme nem olyan, mint ami csak úgy, önmagában működik, hanem az ember hittel elfogadja és látszik az életén a kegyelem munkája. A tévtanítók visszaéltek a kegyelemmel, nem akarták az Istenbe vetett bizalom, engedelmesség útját járni.

Az Isten szeretetében kifejezés kétféle formában is értelmezhető. Isten bűnös iránti szeretete, tehát az irántunk való szeretete. A másik lehetőség a kegyelmet nyert bűnös embernek az Isten iránt való szeretete. Itt az alany a bűnös ember, aki azonban szereti Istenét. Ebben a szeretetben voltak az I. század keresztyénjei is, ami azokból a kifejezésekből látszik, amelyek körbe veszik a szentírási szövegben a felszólítást: "Épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre". Valami már jellemzi a levél olvasóit, és ebben épüljenek, folyamatosan imádkozzanak, várják a megtartó Úr Jézust, az ő irgalmasságát. Valami jellemez, maradjatok meg benne, tartsatok meg valamit és ez mutatkozzon meg az életetekben.

Nézzük meg, hogy az első jelentésre nézve milyen üzenete van az igének. Isten bűnös iránti szeretete tehát. Tartsátok meg magatokat ebben a szeretetben. Ez a gondolat azért nehéz, mert ha Isten irántunk való szeretetéről van szó, akkor miért nekünk kell valamit megtartani. Testvérek, ha elfogadtuk Isten kegyelmét, akkor emlékezhetünk arra, hogy bűnbánattal leborultunk az Úr előtt, éreztük szégyenünket, de olyan jó volt megérteni, hogy mit tett Isten Jézusért, mit végzett el Jézus által és ezért nekünk, ítéletre méltó bűnösökként, még személyesebben, nekem bűnös embernek, az Isten megbocsát.

János apostol a levelében azt mondja: "Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.". Jézus Krisztust adta, az ő egyszülött Fiát váltságul sokakért. Jézus önmagát adta. Nem az az evangélium a Szentírásban tehát, hogy szeret az Isten. Az evangélium egészen más! - "Az Isten szeretet" - mondja János a levelében - és ezt az ő szeretetét az egyszülött Fiában, Jézusban mutatta meg, aki önmagát adta értünk, bűnösökért. A tévtanítók, kicsapongó életet élők, magukat Jézus követőinek nevező emberek az I. században éppen erre a hamisra hivatkoztak, bármit tehetnek, az Isten szereti őket, majd úgyis megbocsát, hiszen milyen nagy a kegyelme.

Az Isten szeretetét a bűnös ember Jézusban látja. Érdemtelenül, elveszett bűnösként, és mégis kegyelmesen adja, egyedül Jézusért. Ez nemcsak akkor fontos azonban, amikor életünkben először, mint a tékozló fiú, megtapasztaljuk az atyai szeretetet, hanem utána folyamatosan jellemeznie kell bennünket. A "tartsátok meg magatokat Isten szeretetében" tehát azt jelenti, hogy életetek minden napján, folyamatosan tudatosítsátok, épülvén szentséges hitetekben ismerjétek meg ezt a titkot, hogy Isten Jézusban szeret most is minket, engem. Imádkozván a Szent Lélek által, imádságaitokban is újra meg újra tudatosítsátok, hogy az Isten Jézusban mutatta meg a szeretetét. Várván az Úr Jézust, ez az élő reménység. Szeretett engem, amikor meghalt az én Megváltóm és föltámadott és milyen nagy szeretet lesz, amikor eljön és mindaz kiteljesedik, amit megszerzett nekem az én Uram. Az Isten irántunk való szeretetében megerősödni, megmaradni, és nemcsak a tévtanítókkal szembeni hangsúlyért, hanem azért, hogy hívő emberekként ilyen életet éljünk, Isten szeretetében megmaradó életet.

Hadd mondjak három példát. Ez különösen akkor fontos, amikor bukások jellemzik egy hívő ember életét. Szörnyű önvád, amikor nem merünk úrvacsorára menni, mert úgy érezzük, nem vagyunk méltók rá. Amikor még a hitünket is kikezdik azok a kísértések és miattuk való elbukások, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni és újra és újra ugyanabban esünk el. Vagy amikor valaki retteg attól, hogy mi lesz akkor, ha Jézus eljön, biztos, hogy üdvözülni fog, kételyei vannak az üdvbizonyosságban.

Több olyan beszélgetésem volt a lelkészi hivatalban, amikor az említett lelki problémákról beszélve, idősebbek, vagy fiatalok, mindig azt kérdezték, hogy mit tegyenek: Mit tegyek, mert nem birok megállni a kísértésekben, mit tegyek, mert nincs üdvbizonyosságom, mert félek az ítélettől? Mit tegyek én? Az igei üzenet azt hangsúlyozza, és nagyon jó volt, hogy a magam életére nézve is ezt értettem meg és bármikor a lelki beszélgetésekben is mindig ezt akarom hangsúlyozni: ne azt kérdezd, hogy te mit tegyél, hanem azt lásd meg, azt fogadd el most is, hogy mit tett érted Isten: "Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében". Valójában mi teszünk meg itt valamit, ez a hit. De az Isten irántunk való cselekedete az, amit ő cselekszik. Ezt lássam meg.

Ezért mondja a Zsidókhoz írt levelében a szentíró a 12. rész elején: Félretéve az akadályokat és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért, nézvén a hit fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra. Amikor csak az marad, hogy az Úrra nézek, mert csak ő benne látom a szabadításomat, lehet, hogy sírok a terheim miatt, és úgy érzem, hogy másnap is elfogok esni abban a kísértésben, de szeretem az Urat, mert tudom, hogy ő megváltott engem.

Mit tesz az a férj, akit megbántott a felesége? Még nem kért bocsánatot, de látja a felesége arcán a szégyent, a szomorúságot, hogy nem tudja, hogyan kérjen bocsánatot, mert talán még soha nem tett ilyet. Kikéri magának, hogy még mindig nem kért bocsánatot, vagy elkezd vele beszélni, mondjon már valamit, mert megromlott a kapcsolatuk? Az áldozatos szeretet az, amely ilyenkor a másikra tekint kegyelmesen, szeretettel, és lehet, hogy csak annyit mond férjként: én szeretlek téged most is, amikor megbántottál. Isten nagy kegyelme, hogy ilyen helyzetekben a kapcsolatok helyreállhatnak. Lehet, hogy sokkal kevesebb válás lenne Magyarországon is, ha a férjek a helyükön lennének.

Nemcsak a bukások során, hanem a hívő élet sikerei, áldásai, győzelmei között is nagyon fontos tudatosítani, hogy tartsuk meg magunkat Istennek abban a szeretetében, ahogyan ő szeretett Jézus Krisztusban. Ha ugyanis mi engedelmesek lehetünk Istennek, talán még szolgálhatunk is neki, ha az életünkön, munkahelyünkön látszik, hogy mi az Urat hittel követjük és valóban annyi a siker, ez csak Isten szeretetében lehetséges, az ő kegyelméért, irgalmáért. Hiszen, ha nem lenne Isten szeretete velünk a megtérés után, akkor csak a bűn maradna, a bűnös életmód, életvitel. Bármi, ami siker, áldás az életünkben, talán másokra is, az mind Isten szeretetéért lehet.

Ezért tartom fontosnak az "imádkozván Lélek által" kifejezéshez kapcsolódóan például a hálaadást. Hálát adni mindig azért, ha valami sikerült Isten kegyelméből, újra és újra azt tudatosítani, hogy Uram, ez csak érted lehet, én magamban semmi vagyok. Még az Úr Jézus is komolyan vette ezt. Több olyan történet is van az evangéliumokban, ahol Jézus előre hálát ad az Atyának bizonyos áldásaiért, ajándékaiért. Az ötezer ember megvendégelése előtt felmutatta a kenyeret és a halat, fölemeli a kezét és hálát ad az Atyának.

Mi vajon csak megszokásból szoktunk imádkozni étkezés előtt, vagy pedig azzal a hittel, hogy az is kegyelem, hogy van mit ennünk? Mert ez is az ő szeretete jele. János evangéliuma 11. részében egy sokkal kritikusabb helyzetben az Úr Jézus tudatosan késik az egyik barátja, Lázár miatt. Lázár meghal, a testvérei számon kérik Jézust: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg. A temetőben a sírnál állva Jézus sír is, mert megrendül a gyászolók fájdalmán, de ezután feltekint az égre és hálát ad az Atyának, mert ő tudja, hogy az Atya majd mit ad neki, hogyan dicsőíti meg magát a mennyei Atya az egyszülött Fiúban. Mert Jézus is tudta, hogy bármit, amit én teszek az Atyának engedelmeskedve, az ő ereje által lehet. A Gecsemáné kertjében is ezért az erőért harcolt.

Mi hogyan szoktuk megélni a sikereinket, a leghétköznapibb áldásokat az életünkben? Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, mert ez ajándék.

A harmadik példában a többesszámú kifejezés érzékelteti, hogy van egyfajta felelősség egymás iránt is. Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, amikor ott van melletted a társad, a hívő testvéred, akinek az életében látod, hogy most nem tudja ezt tenni, tele van kételkedéssel, bukással, vagy esetleg a sikerek miatt teljesen elfeledkezett az Úrról, akkor könyörülj rajta, szeresd őt.

A levélben arról olvastunk, hogy valakik nagyon súlyos bűnöket követtek el, és azt a példát hozza, hogy még a ruhától is rettegj, amikor irgalmas szeretettel segítesz a vétkező testvérednek. Szeresd őt, segíts rajta, de őrizkedj attól, amit tett, vagy ahogy élt, mert az szörnyű. Amikor kételkedők és elesők vannak körülöttünk, akik keményen ellenállnak az Úr Jézus szeretetének, akiknek az életében nincs jelen egyáltalán Isten, Isten szeretete, nem látják az Urat, nem bíznak benne, mit tegyünk, hogy megtartsuk őket az Úr szeretetében? Hiszen ők nem foglalkoznak Istennel.

Itt a kérdés eleve rossz. Mit tett az Úr azért, hogy még ők is szeretetében lehessenek és mit tegyek én, aki ezt tudom, ő értük? Amikor az Úr Jézus az Atyára mutatott, újra és újra arról beszélt, nézzétek, hogy ő kit küldött, ha engem láttok, látjátok az Atyát. Jézus is, amikor az Atyáról beszélt, magáról is szólt mindig. Nekünk, amikor Isten szeretetéről beszélünk, mindig Jézus szeretetéről kell szólni. Az áldozatos szeretet, pedig, amit cselekszünk, tartsuk meg magunkat Isten szeretetében, azaz, megélem azt a szeretetet, hogy hogyan szeret Isten Jézusban, vagy erről beszélek szavaimmal a társamnak. A gyermeknevelésnél azt tudja meg a gyermekem, hogy én olyan nagy hívő vagyok, hogy milyen tökéletesen követem az Urat és neked is így kellene élned, vagy azt ismeri meg a gyermekem, hogy én kegyelmet nyert bűnös vagyok, nekem folyamatosan szükségem van a kegyelemre és a bűnbocsánatra. Amikor például a gyermek őszinte bocsánatát elfogadom és szeretettel viszonyulok hozzá.

Egyszer Pasaréten beszélgetve egy édesanya csodálkozott azon, amikor megkérdeztem, hogy nem kellene neked bocsánatot kérni a gyermekedtől, miután elmondta milyen szomorú a helyzet a gyerekével. Azon csodálkozott, hogy egy felnőtt ember hogy kérhet bocsánatot egy kisebb gyermektől, számára ez teljesen furcsa volt. Olyan jó volt egyszerűen arról beszélni, hogy milyen az Isten bocsánata és milyen az Isten szabadítása és miért lehet Isten igéjének engedve akár még egy gyermektől is bocsánatot kérni, mert ez a szeretet, Isten is megbocsát nekünk.

A nem hívő férjjel kapcsolatban mondja el Péter apostol a levelében, hogy sokszor a feleségnek nem kell semmit szólnia, elég ha csak éli a szeretetet a férj iránt és az Úr iránt és az Úr kegyelme megnyeri a nem hívő férjet, mert Jézus szeretetét látja a társa életében.

Az idősek és a fiatalok szeretetkapcsolatában is a fiatalok úgy élik meg a hitüket, ahogyan mi is megéltük fiatal korban, vagy úgy, ahogy mi most idősebbek gondoljuk, hogy meg kellene élni, vagy arról beszélünk, hogyan szeretett Isten Jézusban. Lehet, hogy van különbség az idősebb hívők és a fiatal hívők viselkedésében, gondolkodásában, de ha Jézus marad a központ, ha mindenki azt nézi, hogyan szeret az Úr minket, akkor lehet, hogy az idősek és a fiatalok közti ellentétek is enyhülnek, mert Jézus a közös nevező. Arról beszélni, és úgy élni, téged hogyan szeret Isten, a fiatal keresztyén az idősebb iránt és az idősebb keresztyén a fiatalabb iránt ezt éli meg, megvalósulhat a gyülekezet szeretetközössége.

Amikor együtt voltunk egy fiatal ifjúsági csoporttal, ahova a szülőket is meghívtuk, fantasztikus volt átélni, hogy a gyülekezetbe nem nagyon járó szülők is hogyan élték meg Isten szeretetét és azóta itt vannak a gyülekezetben, a kisebb közösségekben is.

Az Isten iránti szeretet második jellemzője, szeretem az Urat, szeretem Istent, mert ő szeretett engem, tartsuk meg magunkat ebben a szeretetben. A bátorítás tehát arról szól, hogy szeressük az Urat. A kicsapongók csak mondták, hogy szeretik Istent, de az életük nem ezt mutatta, ők magukat szerették, az Isten is arra kellett nekik, hogy a saját vágyaikat elégítsék ki, érzékiek voltak.

Júdás a levelében említi Bálámot - emlékezhetünk arra, hogy az ő szamara szólalt meg -, aki engedelmeskedik Istennek, így tűnik a leírásban, csak azt mondja, amit az Úr mond, ezért nem átkozza meg Izraelt, hanem áldást mond. Viselkedése szerint úgy tűnik, hogy az Úr hűséges szolgája, de kiderül az ószövetségi történetből és Júdás leveléből is, hogy belül a szívében nem Isten volt az Úr, hanem a pénz. Mindent úgy tett és azért tett, hogy megszerezze azt a pénzt, amit végül is nem kapott meg, mert nem tehette meg, amit szeretett volna. Ő kényszerűségből áldotta Izraelt, szerette volna átkozni, mert azért kapott volna fizetést. Bálám a pénzt szerette, külsőleg úgy tűnt, mintha Isten szolgája lenne, de eközben egészen mással volt tele a szíve. Szomorú azt mondani, hogy a másik Júdás - van hét Júdás nevű szereplő az újszövetségi történetekben, de a legismertebb az Iskáriótes Júdás - szintén a pénzt szerette, elárulta az Úr Jézust néhány dénárért, mert az élete tele volt a pénz iránti szerelemmel. Ő is ott volt Jézus mellett, de nem szerette az Urat.

A kegyelmet nyert bűnös éppen az ellenkezőjét éli meg, ha engem így szeretett az Úr szeretném őt engedelmesen szeretni. Az a kérdés neki, mi kedves az Úrnak, mi szerezne neki örömet. Jézus ebben is példát adott, egész életét az jellemezte, hogyan lehet kedves az Atyának. Éhezett, a pusztában, 40 napja nem evett semmit, a kísértő tanácsa az volt, mondja, hogy a kövek változzanak kenyérré, mert képes ezt megtenni. Az Úr Jézus számára nem az a kérdés, hogy éhes és képes-e megtenni vagy sem, számára az a kérdés, mit akar az Atya, az a kérdés, mi az Atya szava, mert nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik. Ha az Úr mondja, hogy tegyek csodát, akkor megteszem, de nem mondta az Atya, és ezért Jézus várt türelmesen. Egy kicsit később tudott enni, az Atya az éhségét is enyhítette, de az Úr Jézus azt mutatta meg, a legnagyobb nehézség között, mikor éhezik az ember, akkor is Istenre figyel és szereti az Atyát.

A Gecsemáné kertben pedig, amikor vért verítékezik, ott is az a kérdése, hogy mi kedves az Atyának, mit akar ő. Az Atya megtehetné, hogy az ítéletet úgy kelljen elhordozni, hogy megkegyelmez a bűnösnek, hiszen szeret az Isten, minden bűnös kapjon bocsánatot, mindenki menjen a mennyországba. De az Isten az ő szeretetét abban mutatta meg, hogy Jézust az ő egyszülött Fiát adta értünk áldozatul, bűnösökért. Még a Gecsemáné kerti imaharc is azt jelzi, hogy az egyszülött Fiú könyörgő imádsága ellenére is az Atya azt mondta, hogy Fiam, ha kedves akarsz lenni nekem, akkor vállalnod kell a poharat, ami az ítélet volt.

Nem könnyű mindig szeretni az Istent. Jézust is átélte, hogy van amikor az Atya iránti szeretet a nehezebb utat jelenti. A kísértő mindig a könnyebb utat kínálja. Az Atya szeretete pedig - hallottuk - épülvén szentséges hitetekben, imádkozván a Lélek által, várakozva. Néha nem könnyű az Úr útját járni szeretetben. Jézusnak kőkemény áldozatot jelentett, de ő is tette és nem kényszerűségből, hanem gyermeki bizalommal és örömmel. Vajon a gyermeknevelésben nem ezt várjuk, hogy a gyermekünk ne azért tegyen meg valamit, mert ha nem teszi, akkor megfenyítem, megverem, hanem azért tegye, mert tudja, hogy szeretem és erre nevelem.

Bukásaink után nagyon nagy ajándék a bűnbánat: Ha hétszer elesik az igaz, bizony felkél azért. A gonoszok, pedig egy bukásból is úgy elesnek, hogy nem kelnek fel - mondja a Példabeszédek írója. Sírok azért, mert Uram, nem tudlak szeretni, de közben mégis tapasztalom bocsánatát, szabadítását, és egyszer csak felszabadít és tudom már szeretni. Hisszük-e testvérek, hogyha valaki küzd az alkohollal, vagy a számítógéppel, vagy a játékok szenvedélyével - sok teher van a hívő emberek életén ma is, amikor hiába mondanánk, hogy szeret az Isten, nincs felszabadulás. De aki megismeri, megérti és elfogadja, Jézusért szeret engem az Isten, az Atya, az erőt kap ahhoz, hogy szeresse ő is az Urat, ha kell nemet mondani, vagy igent mondani arra, amire felszabadított.

Szeretném itt is megemlíteni, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, azaz, felelősségem van abban, hogy a társam tudja szeretni az Istent. Hogyan segíthetek neki abban, hogy ő is szeresse az Istent? A kérdés azért nehéz, mert a társam is ugyanúgy kegyelmet nyert bűnös, ahogy én is, és két kegyelmet nyert bűnös egymás mellett nem mindig tudja egymást segíteni abban, hogy szeressék az Urat. Épp az ellenkezőjét szoktuk elérni, ezt tapasztalatból tudom, a családi életből, vagy a gyülekezeti közösségben. Ha a társam valami rosszat tesz, főleg velem, megbánt engem, talán vétkezik ellenem, akkor már nem tudom az Urat szeretni, meg őt sem. Pedig Isten igéje azt mondja, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét. De hogyan szeressem a bűnöst, aki éppen ellenem vétkezik, talán? Mivel nekik is szükségük van Isten kegyelmére, mint ahogyan nekünk is, ha nem látjuk a kegyelem erejét az életükben, akkor látjuk a vétkeiket, bukásaikat. Tartsátok meg magatokat, tartsátok meg a testvériteket Isten szeretetében.

Az ige itt használja azt a kifejezést: könyörüljetek rajta. Legyetek irgalmasak iránta, ne azt lássátok, hogy rosszat tettek, miben vétkeztek ellened, vagy az Úr ellen, hanem arra tekintsetek hogyan győzött Jézus az ő életéért is és ezt az Urat hogyan képviselhetitek számára. Segíteni egymást abban, hogy szeressük az Istent. Szeretni tehát a társamat, akkor is, ha ellenséges, akkor is, ha teljesen távol van a kegyelemtől; Uram, mit tegyek, hogy szeresselek téged és szeressem őt.

Egészen más lenne a házasság, a gyermeknevelés, az idősek, fiatalok kapcsolata, ha a "tartsátok meg magatokat Isten szeretetében" második jelentését is komolyan vesszük. Testvérek! Ezt nem könnyű tenni, sőt, igazából lehetetlen, ezért kell az apostol szolgálatát befejező mondását magunk elé állítani: "Annak pedig, aki titeket megőrizhet, az egyedül bölcs Istennek legyen a dicsőség". Isten megtartó, megőrző szeretete az ugyanis, ami segít nekünk mindkét, Isten iránti szeretet, illetve az Isten iránt való szeretetünk, megtartásában, hogy hittel el tudjuk fogadni, a legnagyobb nehézségek között is, hogy Jézusban van az Úr szeretete irántam és irántunk és Istenbe vetett hittel, tőle kérve segítséget ad erőt szeretnünk egymást és őt.

Feddhetetlen életről beszél az ige itt, arról, amely a maga tökéletes teljességében akkor érkezik el számunkra, amikor eljön Jézus. Nagy reménység, de addig is formálódunk Isten kegyelme által. Isten megőrző, megtartó szeretete! Én nem tudom szeretni Istent sem, a társamat sem, ezt érzem, akkor odafordulok az Úrhoz, odafordulok Jézushoz, imádkozom, kinyitom a Bibliát, mert nem tudom mit tegyek, azt érzem, hogy nem vagyok a helyemen és hozzá fohászkodom, mert érzem, hogy nem vagyok a helyemen. Jézusra nézek hittel és egyszer csak Isten ereje munkálkodik bennem. "Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében", mert ő megtart benneteket. Ezt igazolta Jézusban, a bűnös iránti kegyelem, és ezt igazolta abban is, hogy segít minket, hogy szeressük őt.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, hogy te a mennyei szeretetedet elvégezted egyszer, s mindenkorra a mi megváltó Urunk, Jézus Krisztus halálában és feltámadásában, köszönjük Urunk, hogy ez elvégzett dolog. Köszönjük, hogy a mi megváltó Urunk eljövetelekor kiteljesíted mindazt, amit elvégeztél, addig azonban itt a földi életben élve, járva szeretnénk élni abból a kegyelemből, amit adtál nekünk és szeretnénk bízni benned és a te kegyelmed által bízni benned és szeretni egymást.

Urunk, te tudod azt, hogy kit nehéz szeretnünk akár munkahelyen, akár a családban, akár a gyülekezetben. Könyörülj rajtunk Urunk, hogy merítsünk abból erőt, hogy te szerettél minket. Kérünk téged arra, hogyha kell, merjünk áldozatos szeretettel is szeretni. Kérünk arra, hogy a kísértések idején is merjünk erőt kérni tőled, de ha mégis elbukunk, merjünk erőt meríteni a bűnbocsánat kegyelméből. Különösen kérjük ezt azok számára, magunk számára is, akiknek újabb és újabb kísértései vannak ugyanabban a dologban és még mindig nem tudnak megállni.

Imádkozunk Urunk azért, legyél velünk, amikor sikereink vannak, kérünk arra, legyünk őszintén hálásak neked.

Kegyelemedbe ajánljuk Urunk beteg testvéreinket. A betegség terhe idején is erősítsd őket, hadd merítsenek erőt a te irántad való szeretetedből. Imádkozunk a kórházban levőkért, műtét előtt, vagy után állókért. Könyörülj meg gyászoló testvéreinken, azokon, akik ezen a héten kísérték utolsó útjára szerettüket. Kérünk arra, hogy a gyászban is merítsünk erőt a te irántunk való szeretetedből és a gyász során is hadd éljék meg ők is velünk együtt, hogy szeretünk téged és bízunk benned.

Álld meg Urunk azt a fiatal párt, akik tegnap elindultak a házasság útján, add, hogy az áldozatos szeretetet tudják egymás iránt megélni. Kérünk, nekünk is add ezt.

Könyörülj meg népünkön Urunk, adj a mi népünknek is hozzád térést, bárcsak szeretne téged a mi népünk. Imádkozunk népünk vezetőiért is, arra kérünk, őrizd meg őket alázatban, a sikerek idején is adj nekik őszinte alázatot. Urunk arra kérünk, te alakítsad az őszi önkormányzati választások kimenetelét, add, hogy az történjen, ami legjobb a mi népünknek. Áldd meg Urunk határon túl élő testvéreinket is kegyelmeddel.

Ámen.