PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. szeptember 16.
(vasárnap)

Földvári Tibor


TUSAKODJATOK A HITÉRT!


Alapige:Júd 1-25

Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, köszöntését küldi az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett, és a Jézus Krisztus megtartott: irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akik régóta elő vannak jegyezve erre az ítéletre: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. Emlékeztetni akarlak pedig titeket arra, jóllehet, mindent tudtok, hogy amikor az Úr a népet egykor kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította. Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére. Ugyanígy Sodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik. De mindezek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy beszennyezik a testüket, megvetik Isten felségét, és káromolják a mennyei hatalmasságokat. Pedig még Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes testéért, hanem azt mondta: "Dorgáljon meg téged az Úr!" Ezek viszont káromolnak mindent, azt is, amit nem ismernek; amit pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak. Jaj nekik, mert Kain útján indultak el, pénzért Bálám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré lázadása szerint vesznek el. Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken, akik szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg; mint a tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygócsillagok, akikre az örök sötétség homálya vár. Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: "Íme, eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak." Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak. Azt mondták ugyanis, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek. Ezek szakadásokat támasztanak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek. Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett. Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, mert a mai napon is teljesíthettük tervedet. Köszönjük a munkanap minden örömét, sikerét, hálásak vagyunk akkor is, ha esetleg nehéz volt, de mégis sikerült elvégezni azt, amit akaratod szerint szerettünk volna. Bocsásd meg, kérünk, ha nem sikerült mindent jól elvégeznünk. Köszönjük Urunk, hogy a te kegyelmed és irgalmad abban is megmutatkozik, hogy adsz új napot, adod a helyreállás lehetőségét. Köszönjük Urunk, hogy lélekben is megújítasz bennünket, ha szükséges. Kérünk arra, hogy hadd lehessen őszintén hálás a szívünk most neked. Vegyél el minden aggódást, kételkedést, hadd tudjunk elcsendesedni ma este is előtted és hadd láthassuk meg, mi a te személyes üzeneted nekünk. Kérünk Urunk, hogy szólj hozzánk. Az Úr Jézus érdeméért.

Ámen.


Igehirdetés

Júdás levele jött sorba az újszövetségi Biblia olvasó kalauz szerint. Szeretnék a levélről és szerzőjéről röviden beszámolni néhány jellemzővel, majd az egyik legfontosabb üzenetét kiemelni, amely miatt hiszem, hogy Isten Lelke ezt az újszövetségi iratot is leíratta, kijelentette az ő népének, az újszövetségi népnek. Itt lesz hangsúlyos az a mondat, amely még a levél elején így hangzik az új fordítású bibliában: "Küzdjetek a hitért, amely a szenteknek egyszer, s mindenkorra adatott." A Károli fordítású Bibliában pedig így hangzik: "Tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott."

Nézzük meg először, hogy Isten kit használt fel ennek a levélnek a megírásában. A Bibliát olvasva, amikor szeretnénk vizsgálni egy-egy könyv szerzőjét, nagyon fontos mindig azt hangsúlyozni, megérteni, hogy természetesen a bibliai könyv szerzője mindig az Úr maga. Az ihletett szerző, aki eszköze, megtudjuk a levélből, Júdás. Iskáriótes Júdás meghalt, amikor elárulta az Úr Jézust. Az Újszövetségben több más Júdás is ismeretes. Aki még szóba jöhetne az írásmagyarázók szerint, Taddeus Júdás, Jézus egyik tanítványa, ő ugyanakkor azért nem lehet, mert a 17. versben a szentíró megkülönbözteti magát azoktól, akik Jézus apostolai voltak. Az első versből pedig kiderül, hogy Jakab testvére.

Az a Jakab, akiről itt szó van, biztos, hogy a jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetője volt, aki az Úr Jézus testvére volt, tehát Mária és József gyermeke. Júdás levelét tehát az Úr Jézus egyik testvére írta. Ez azért fontos, mert az üzenet szempontjából, amit Isten Lelke a szívünkre helyez, önmagában beszédes, hogy ki írta le azokat a sorokat, amiket Isten bátorításként adott az ő népének.

Tudjuk Márk evangéliuma részletes leírásából, hogy kik voltak Jézus fiú testvérei, és lány testvérei, akiknek nem ismerjük a nevét. Tehát Júdás, a levél írója, együtt lakott az Úr Jézussal, egész földi élete során ott volt az Úr Jézus mellett. Az alatt a három év alatt is, amíg Jézus tanított és hirdette az Isten országa evangéliumát, többször találkozott ő vele. Az újszövetségi kijelentésnek van egy szomorú megjegyzése az evangéliumokból, Júdás is Jézus azon testvérei közé tartozott, aki nem hitt benne. János evangéliuma 7. részében olvasunk arról, hogyan küldenék fel Jézust az ünnepre, kissé gúnyosan és ott jegyzi meg a szentíró János, hogy nem hittek benne, azért is szóltak gúnyosan vele.

Márk evangéliuma 3. részéből pedig az derül ki, hogy ő is testvéreivel együtt egyszer próbálja Jézust menteni, féltik talán a legidősebb testvért, és azt mondják róla, hogy magánkívül van, megőrült és szeretnék kiragadni Jézust az emberek közül.

Júdás számára tehát Jézus semmiképpen sem volt Úr. Az Úr Jézus kereszthalála és feltámadása után látjuk őt a tanítványok között. Ő is várt Jézus mennybemenetele után a pünkösdi csodára - olvashatjuk a Cselekedetek könyve 1,14-ben. Máriával és a többi testvérével együtt ott vannak a tanítványok között. Pál apostol a Korintusi gyülekezethez írt levelében (1Kor 9,5) azt jegyzi le, hogy Júdás is, mint Jézus testvére, feleségével együtt szolgált a gyülekezetekben. Itt arról beszél, hogy az Úr szolgálóinak - Kéfás és Jézus testvérei - joguk van arra, hogy feleségükkel együtt ellátást kapjanak és szolgáljanak.

Júdás tehát - megtudjuk az Újszövetségből - Jézus halála, feltámadása miatt, valószínűleg, de az is lehet, hogy az Úr Jézus neki is személyesen megjelent, vagy ő is találkozott többekkel együtt a feltámadottal, Jézus követőjévé lett. Ezért nagyon kifejező az, ahogyan ő bemutatkozik, Jézus szolgája vagy rabszolgája. Pedig amikor a levelet írja Isten Lelkétől vezetve, mint tekintéllyel bíró személy, használhatná azt a kifejezést, hogy az Úr Jézus testvére, alázattal, szerényen, de tényként. Ez megtisztelő cím lenne az ő számára, a tekintélyét is növelhetné, ő azonban semmit sem mond erről. Ő nem az Úr Jézussal való testi kapcsolatát hangsúlyozza, hanem csakis a lelkit, ahol egyértelmű, hogy Jézus az Úr, ő pedig a rabszolgája. Számára az Úr Jézus megváltó személye megtartó munkája a döntő, egyedül ez a lényeges. Ne felejtsük el, hogy ő éveken, évtizedeken át testközelben élt Jézussal, de amikor megismerte bűnös voltát, Jézus megváltó művének a lényegét, rádöbbent, hogy hiába volt rokoni kapcsolata vele, ő az Isten, a Messiás, ő maga pedig a bűnös ember, aki rászorul kegyelmére.

A levél elejéről, a 3. verstől kezdődően kiderül, hogy Júdás bizonyára szeretett volna a kegyelemről hit általi üdvösségről, vagy az Úr Jézussal való közösség hitbeli megéléséről mondani tanításokat, bátorító szavakat, de a problémák miatt, mégis Isten Lelkétől vezetve, intenie kell az Újszövetség olvasóit. Ezeket a sorokat valószínűleg a hatvanas évek közepén írta.

Júdás testközelből ismerte az Úr Jézust, de akkor ismerte meg igazán, amikor megismerte megváltóként, szabadítóként, és nagyon jól tudta, hogy egészen más együtt lakni Jézussal, mint, amikor valaki hisz Jézusban. Ő is hívővé lett, ajándékba kapta a hitet, a kegyelmet. Az elveszett bűnös megismerte azt a csodát, mit jelent Jézus követőjének, Isten gyermekének lenni és hogyan látszik ez meg abban a megújult életben, amiről levelében elég sokat ír; szentség, szent élet a Jézushoz tartozó élet. Nemcsak külsőleg van Jézus mellett, hanem belsőleg is ez mutatkozik meg az életében. Amikor azt mondja: "Irgalmasság, békesség adassék nektek bőségesen", akkor azt is hangsúlyozza, hogy amit ő maga is kapott Jézustól a Szentlélek által, annak a mértéke csak növekedni fog. A hit és a kegyelem, a Jézussal való személyes kapcsolat és mindez, ahogy meglátszik az ő életében a hétköznapokban, növekedni fog, egyre jobban láthatóvá válik az életén, hogy Jézus szolgája. A hívőket is ebben akarja bátorítani.

Pál apostol a Római levél 8. részében arról ír, hogy akiket Isten eleve ismert, azokat eleve elrendelte arra, hogy az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek. Tehát fontos, hogy a kegyelem és a hit, amit ajándékba kapott Júdás is, abban az életben mutatkozik meg, amely a szent életet igazolja és mutatja, amit a hívő ember és a hívő közösség együtt él meg Jézussal járva. Látszik az életén, ki az Úr, és ebben növekedés is van. Itt nézzük meg azt a kifejezést, amit Júdás mond a gyülekezetnek: "Tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott." Látszik az első versekből, hogy Isten oldalán a kegyelem, a megtartó szeretet, a hit ajándéka, a hívő ember oldalán pedig a hit megélése, az engedelmesség, az Úrral való közösség szerepel.

Érdekes, hogy már az I. században is hangsúlyozni kellett, hogyha a hit az engedelmességben mutatkozik meg és megélni kell, akkor nem könnyű életről van szó, hanem küzdelmes, tusakodó életről. Mert milyen embernek kell megélni a hitet? A bűnös embernek.

Ma is sokan úgy gondolkoznak, hogyha az Isten kegyelméről szóló bibliai tanítást hangsúlyozzuk, akkor el lehet felejteni, hogy a hívő embernek, a gyülekezetnek csinálni kellene valamit, hiszen a kegyelem mindenre elég, ez a lényeg és ne is beszéljünk arról, hogy mit tegyen a hívő ember. Látszik, hogy már az első században is hatalmas tévtanítás és nagy hatalommal bíró tévtanítók próbálták ezt a hamis tanítást képviselni. Azt mondja: Tusakodnotok kell a hitért, mert bizony vannak olyanok, akik a hitet, a kegyelmet, az Úrral való kapcsolatot kikezdték. Olyanok, akikről azt mondja az Írás, hogy Isten kegyelmét kicsapongásra használják. Károli így mondja: Isten kegyelmét bujálkodásra fordítják.

Voltak magukat hívő vezetőknek, hívő tanítóknak, vagy egyszerűen hívő embereknek vallók abban a gyülekezetben, ahová Júdás küldte a levelét, akik azt mondták, mivel Isten kegyelmes, ezért nyugodtan élhetnek kicsapongó életet. Titokban bekeveredtek a hívők közé, belopózkodtak és ott elkezdték a maguk hamis munkáját, hitetők voltak. Nagyon szép volt a szövegük, mert azt mondták, hogy ők tulajdonképpen az Isten kegyelmét emelik ki, hiszen az Isten szereti az embert, kegyelmes és akkor mindent megbocsát, nem baj, ha ugyanabban a bűnben többször is elbuktál, az Isten úgyis megbocsát. Ez a fajta gondolkodás, illetve az ő részükről való tanítás is az, hogy éljünk szabadon, tegyük azt, amit jónak látunk, hiszen szeret minket az Isten, mi már hozzá tartozunk, mi már hiszünk Isten kegyelmében, tegyük azt, amit mi kívánunk, amire mi vágyakozunk, nehogy megtagadjunk magunktól olyan dolgokat, amiket az Isten úgyis nekünk ajándékozott, hiszen az övéi vagyunk, ha esetleg bűnné válik, majd megbocsátja Isten kegyelme.

Pál apostol a Római levél 6. részében arról beszél, hogy még olyan tanítók is előálltak, akik azt mondták, hogyha Isten kegyelme a bűn miatt munkálkodik, akkor tegyük minél jobban a bűnt, hogy annál nagyobb legyen a kegyelem. Ez teljesen kifordított tanítása a Szentírás igazságának. Júdás azt mondja róluk, hogy ők istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét bujálkodásra használják. Istentelenek, tehát nem Isten, nem Jézus Krisztus az Uruk. Júdás jól tudta, hogy mit jelent Jézussal együtt lakni, úgy, hogy nem ő az Ura. Így ő nagyon jól tudta leplezni a hamis tanítók tévtanítását és erkölcstelen életét az I. század gyülekezeteiben.

Ezek az emberek önmagukat istenítik, minden úgy történjen, ahogy én akarom és ahogyan én vágyom. A kicsapongás, szemérmetlenség, vagy bujálkodás kifejezés szerepel az ősi szó jelentésében, tehát, erkölcstelenség, szabadosság és ehhez tartozó szexuális bűnök. Nem a szentség megélése, amit Isten kegyelme munkál a bűnös emberben, amikor megtér hozzá, hanem a tisztátalanság. Nem az Úr iránti szeretet, a bűnös ember felszabadult öröme, mert nekem megbocsátott Isten és a gyermekeként szeretnék élni, hanem a saját kívánsága, önmaga szeretete, önmaga imádata. Mondták, hogy van kegyelem, de nem tudtak és nem is akartak arról tudni, hogy ugyanúgy bűnös emberek maradtak. Pál apostol azt mondta magáról Timótheusnak az utolsó levelében, hogy ő a bűnösök közt az első. Az apostol élt Isten kegyelmével, az ő élete szent volt, de azért, mert komolyan vette azt is, hogy az Úré a kegyelem, és a kegyelem nélkül csak bűnös ember lehet, de a kegyelem megtart.

Istentelenek, akik kicsapongó életet élnek. Hogy ezeknek az embereknek és életvitelüknek szörnyű vége lesz látszik abból, ahogyan leírta Júdás, ószövetségi példákkal Isten mennyire komolyan ítéli meg azokat, akik istentelenek és erkölcstelenek, sőt, visszaélnek az ő kegyelmes szeretetével.

Szeretnék azokról is beszélni, akik a levélben intő példaként szerepelnek, Kain, Bálám és Kóré neve olvasható. Kainról megtudjuk a Zsidókhoz írt levélből, hogy ő hit nélkül vitte az áldozatát Istennek, és a vége az lett, hogy megölte a testvérét. Úgy tett, mintha tisztelné Istent, csak hit nélkül, megvolt a külsőség, csak hiányzott belőle az Isten iránti szeretet és alázat. A vége irigység, gyűlölet lett és megölte a testvérét.

Bálámról Mózes negyedik könyvében olvashatunk. Ő látszólag engedelmes szolgája Istennek, csak azt teszi, amit az Úr mond, de a végén ő is meghal a midián fejedelmekkel együtt, mert ő volt az, aki azt tanácsolta Móábnak, hogyan lehetne Istentől eltaszítani Isten népét, hogyan lehetne mégis ártani Istennek, mert nem átkozhatta meg őket. Idegen lányok szerelmén keresztül, pogány bálványimádásba vitték bele Izrael férfiait. Rengetegen meghaltak Izrael népéből. Bálám úgy tett, mintha az Urat követné, mindent úgy tett, még úgy is beszélt, de a szívében a pénz iránti szerelem volt.

Koré lévitai származású, többre vágyott, nem volt elég számára az a szolgálat, amit az Úrtól kapott Mózesék idejében, hanem ő szeretett volna a vezető lenni. Istent nem merte gyalázni, ellene nem mert szólni, de az Istentől rendelt vezetők ellen nagyon. Föllázadt azért is, mert szolgálat helyett szeretett volna irányítani, illetve az általa jónak ítélt szolgálatot szerette volna végezni, nem azt, amit az Úrtól kapott.

Azt a kemény kifejezést is mondja a szentíró, hogy az ilyenek megtagadják Jézus Krisztust, a mi Urunkat. Az itt szereplő kifejezés Jézusra az egyedüli despotát, az Urat használja. Magyarul a despota kifejezésnek negatív hangzása van, az ősi nyelven azt jelenti, hogy valaki szuverén úr, azt tesz, amit akar és aki benne bízik, aki őt úrnak vallja, az szívből, örömmel azt akarja tenni, amit ez az úr akar. Az úr szó pedig azt jelzi, hogy nemcsak mindenható, de ő az, aki szabadító. A Úr Jézus Krisztus kifejezésben az Úr arra utal, az az Úr, aki az ószövetség Jahvéja, Ura, az ószövetség szabadítója az újszövetségben Jézus.

Ezek az emberek megtagadják az Úr szuverén hatalmát és megtagadják az ő Úr voltát, az ő szabadító voltát. Ezek az emberek a kegyelmet hirdetik önmagában és ugyanakkor éppen ezt tagadják meg, mert a kegyelem azt hirdeti, csak az Úr, egyedül az Úr. A bűnös ember semmit sem várhat el Istentől, nem méltó rá, de Isten kegyelme az ilyen bűnös iránt mutatkozik meg. Ugyanakkor a bűnös ember oldalán az mutatkozik meg, hogy él ebből a kegyelemből, mert szereti ezt az Urat, aki megszabadította, helyre tette.

Júdás a levelében int, azt mondja, vigyázzatok, azért írok inkább erről nektek, hogy tusakodjatok a hitért, mert vannak, akik próbálnak benneteket ettől a hittől, ettől az Úrtól, ettől a kegyelemtől eltántorítani.

Ma vajon milyen kicsapongások jellemezhetik Isten népét, amikor megvalósulhat az, hogy valaki jobban szeret valakit, vagy valami mást, mint az Urat? Milyen kicsapongások vannak ma, amiket hívő emberek is - fiatalok, vagy idősek - könnyen követhetnek. Azután az Úr kegyelme abban látszik az életükben, hogy általában szégyellik. Ha viszont nem látszik meg a kegyelem, akkor az látszik meg az életükben, hogy csak mondják, hogy hisznek, de az egész életük Isten ellenes, hasonló az ilyen emberekéhez. Az utóbbi hónapokban fiatalokkal és meglett férfiakkal is beszélgettem arról, hogy milyen kemény problémát okoz nekik a számítógépen való szörfözésük közben bizonyos reklámok megjelenése, amire ha ráklikkel az ember, akkor tovább mehet a reklámban és a végén eljutnak erotikus, sőt pornográf oldalakra is. Idősebb és fiatal férfiak mondták el, nem tudták megállni, hogy ne klikkeljenek tovább. A bujaság, a paráznaság kicsapongása. Akik ezt elmondták, mindig bűnbánattal beszéltek erről, de olyat is hallottam, hogy először nem is gondolta ezt bűnnek, hiszen csak géppel állt szemben. Csak az döbbentette meg, amikor érezte, hogy a házastársával való intim kapcsolatban valami zavar van és kiderült, hogy az ártott, amit látott.

A csendes heteken felmerült az a kérdés, hogy hívő fiatalok hogyan kapcsolódhatnak ki a barátokkal. Amikor menyegzőn vagyunk együtt ifisek, akkor hogyan örülhetünk a menyegzői örömön, mi jellemezze a menyegzőt, ha van ott alkohol. Meddig lehet elmenni az alkohol ivásban, lerészegedhet egy fiatal, amikor barátokkal együtt iszogatnak? Nagy kérdése ez a Szentírásnak. Hol van a részegség határa, a kicsapongás lelkülete, ami elviszi a hívő embert a kegyelemből való éléstől. Vagy kritizálja azt, aki megiszik egy pohár alkoholt, mert nem szabad egy pohárral sem inni. Vagy lerészegedik, mert annyit ivott és így tesz bizonyságot Jézusról, hiszen mindenki tudja róla, még a nem hívő barátok is, hogy ő hívő ember, csak velük együtt kicsapong. Ezt a két példát azért mondtam el, mert ez az utóbbi hónapokban többször előkerült.

Ilyenkor nem veszi komolyan a hívő ember a bűnös voltát- nem azokról szólok, akikről Júdás úgy ír, mint akik nem is tartoznak az Úrhoz -, hanem a mai hívőket érintő veszélyekről. Viszont hasonlóság van, ha nem veszem komolyan bűnös voltomat, akkor nem tudom komolyan venni a kegyelmet sem. Nemcsak akkor kell a kegyelem nekünk, amikor hozzá térünk az Úrhoz és elfogadjuk bűnbánattal, hanem mi naponta kegyelemből kell, hogy éljünk, mert a mi bűnös voltunk jellemző ránk. A bűn uralma szűnt meg, mert Jézus lett az Úr, Júdás életében is, de a kegyelem, amely a kicsapongó életben látszik, az nem kegyelem, az istentelenség. Az is jellemző lehet, amikor valaki nem tud, vagy nem akar erőt meríteni a kegyelemből, mert nincs az Úrral helyes kapcsolata.

A "tusakodjatok a hitért" nemcsak a negatív kísértések miatt, illetve a tévtanítók tanítása és erkölcstelen élete miatt fontos, hanem a pozitív lelki igazság miatt is. Tusakodjatok a hitért, "Ti azonban szeretteim emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus apostolai mondtak. Mert azt mondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az istentelenek kívánságai szerint járnak. Ezek azok, akik különszakadnak, érzékiek, akikben nincsen Szent Lélek. Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre." Az apostol azt mondja a szeretteinek, a hívőknek, hogy amikor tusakodnak a hitért, akkor éljék meg azt, hogy tartsák meg magukat Istennek szeretetében. Istené a kegyelem, Istené a bűnbocsátó, szabadító szeretet, ebben a szeretetben tartsuk meg magunkat. Ez azt jelenti, hogy egy hívő ember tudja, tudatosítja, és a szerint él, hogy szeret engem az Isten.

Az Isten szeretetének kifejezése az ősi szövegben azt is jelentheti, hogy a hívő ember szereti az Urat, az Istent. Tehát az egyiknél Isten szeretetéből élek, a másiknál az Isten iránti szeretetet megélem. Nem azon van a hangsúly, hogy valamit nem teszek, hanem azon, hogy valamit nagyon is cselekszem, megmaradok hűséggel Isten szeretetében, tudom, hogy engem szeret az Isten, akkor is, ha bűnös ember vagyok. Azt mondja, hogy ezt a megtartást úgy végezzétek, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván a Szent Lélek által. Tehát fontos rész az imádság is. A korábbi példára visszatérve, bocsánat, hogy ezt mondom, hogyha valaki tovább klikkel eljutva az erotikus oldalakra, közben szokott imádkozni a Szentlélek által? Amikor valaki hívő emberként részegre issza magát, imádkozni szokott a Szentlélek által? Érezzük, hogy ez teljes ellentmondás.

Épülvén a ti szentséges hitetekben, azaz az életetekben látszik, hogy ti szeretitek az Urat és szívből engedelmeskedtek neki. Nem az tölti be az életeteket, amire vágyakoztok, ami a kívánságotok, azt várva, hogy az Isten is azt elégítse ki, hanem ellenkezőleg, a kegyelem a szent életre segít, az Isten Fiához hasonló életre, ami az Úrnak kedves, amire az Úr vágyakozik velem kapcsolatban. Mit tegyek ebben a helyzetben, mit tegyek, hogy ma is, holnap is és minden nap kedves legyek az Úrnak. Ebben van előre haladás: épülvén, és ott van az imádság.

A tusakodás, küzdés olyan görög szóval van leírva, amelyben szerepel az agónia szó. Ez azt jelenti, hogy élet, halál harc. Jézus Krisztus ugyanilyen agóniával harcolt például a Gecsemáné kertben, amikor neki is az volt a kérdés, mi az ő vágya, mi az ő akarata, mi az ő kívánsága, de mi az Atya vágya, az Atya akarata és az Atya kívánsága. Az Atyának minden lehetséges, olvassuk Márknál: Szeretett Atyám, neked minden lehetséges. Hadd mondjam most így: Atyám, te vagy a despota, te vagy az Isten. Lehet-e? Jézus is ezt a tusakodást, küzdelmet ugyanúgy megélte, imádkozván a Szentlélek által; ő vért izzadt. Neki sem volt egyszerű - hadd mondjam most így az igei üzenet miatt - az Atyával való kapcsolatban az engedelmesség megélése. Neki nem volt szüksége bűnbocsátó kegyelemre, hiszen neki nem volt bűne, de a kegyelem nemcsak bűnbocsánatot jelent, hanem az Atya jó tetszését, az Atya örömét azon, aki a mi esetünkben bűnös, de Jézusért mégis kegyelmet nyert, megszabadult hívő ember. Jézus az Atya gyönyörűségét kereste, amikor agóniaszerű küzdelmet és tusakodást végzett.

Milyen szomorú, ha valaki hívő emberként, vagy akár közösségként a legnagyobb agóniaszerű harcokat csak abban éli meg, hogy "Jaj Uram, ezt és azt a bűnt ne tegyem", "csak ezt, vagy azt a kísértést vedd el, mert nem tudom megállni, és mindig elbukom." Bárcsak az a fajta tusakodás jellemezne engem is, hogy Uram, bárcsak küzdeném a te vágyadat, a te akaratodat, amire te akarsz engem is elvezetni. Bárcsak engem is az az irántad való szeretet és az iránti küzdés jellemezne. Mi az, amit te akarsz Uram a kritikus helyzetekben is. És mindezt másokért való harcunkban is.

Judás a levele végén azt mondja, hogy másokért is harcoljatok, akiknek látjátok, hogy az élete készül elveszni, mert követi a hamis tanítóknak és erkölcstelen embereknek az életvitelét, gondolkodását, mentsétek őket. Természetesen ez egyfajta felelősség, harcoljatok az ő hitükért is. Én azonban az igei üzenetből a személyes harcunkat szerettem volna kiemelni. Az Úr kegyelme erősebb, az Úr kegyelme a szent életre szabadított föl, de ennek a megharcolása néha kőkemény küzdelmet jelent az Úrért.

A levele legvégén Júdás azt mondja, hogy természetesen akkor is, ha mi harcolunk, mi tusakodunk, mi küzdünk - és itt gondoljunk újra az Úr Jézus küzdelmére -, végső soron mégis mindig az Isten kegyelme tart meg: "Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké." Egyedül az Úr Istennek legyen mindörökké dicsőség és hála. Mi agonizáló küzdést, tusakodást végzünk, ha esetleg elbukásaink után vagyunk, akkor szégyelljük is magunkat és úgy érezzük, hogy nem tudtunk jól harcolni, de mégis átélhetjük az Isten szabadítását, mert megbocsát, fölemel. "Ne örülj én ellenségem, elestem ugyan, de fölkelek. Mert még ha a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom."

Amikor nem kell elesnünk, mert tudunk győzni, tudunk szeretni, tudunk élni abból a szeretetből, amivel Isten kegyelmesen szeret minket, akkor pedig nem magunkkal dicsekszünk, nem azt mondjuk, hogy mi már mekkora hívők vagyunk, hanem azt tesszük, amit Pál is: Uram, én a bűnösök közt az első vagyok most is, csak a te kegyelmed tette lehetővé, hogy valami sikerült, hogy valamit úgy tettem, hogy neked is kedves volt és másoknak is.

Nekünk minden kegyelem, még az is, hogy tusakodhatunk a hitért. Adja Isten, hogy ez a tusakodás, hitünkért való küzdés valósuljon meg a hétköznapokban és látszódjék meg az életünkön, hogy szeret minket az Isten és mi is szeretjük őt, vágyakozunk erre. Isten őrizzen meg minket attól a hamis gondolkodástól, hamis kicsapongó életviteltől, amiről Júdás levele beszél. Mi legyünk olyanok, akikben gyönyörködik az Úr, akik követik az Urat hűséggel.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, a te bűnbocsátó kegyelmedért, amely bennünket is megmentett az örök kárhozattól, amely felszabadított annyi hamisságtól és bűntől, sőt lehetővé tette azt a megújult életet, amelyben eddig is járhattunk és jártunk. Köszönjük neked Urunk, hogy a hitben is te tartasz meg. Köszönjük, hogy a te kegyelmed megerősít a legerősebb kísértések idején is. Urunk, őrizz meg bennünket attól a fajta élettől, amely azokat jellemzi, akik számodra idegenek, akik istentelenek, akik még a kegyelemmel is visszaélnek. Segíts Urunk, hogy mi éljünk a kegyelemből. Könyörülj meg rajtunk, amikor családban, a munkatársak, a barátok között vannak olyanok, akik még nem ismerik ezt a kegyelmet, add, hogy mi ne velük együtt menjünk a bűnbe, hanem mentsük őket a te kegyelmed által. Te tudod Urunk, hogy kiket tudtunk már hívni az evangelizációs hétre, kérünk, hogy vonzd őket.

Imádkozunk azért, hogy a te kegyelmedről szóló evangélium hangozzék egész héten át. Kérünk téged arra, hogy emelj fel bennünket, hogyha mostanában a bukások jellemeznék életünket, bocsásd meg, kérünk, hogyha nem éltünk a te kegyelmedből, azért romlott meg a házasságunk, a családi életünk, vagy azért lettünk kicsapongók bármiért is. Urunk arra kérünk téged, hadd éljünk a szabadításoddal. Mi azt kérjük Urunk, hogy amikor ránk tekintesz, lássad rajtunk, hogy milyenek lennénk nélküled, hadd lássák meg mit tett értünk a Megváltó, és mi ő hozzá tartozunk. Kérünk Urunk, könyörülj meg azokon, akik betegek, akiknek a betegség lelki terhet is jelent, akiknek a hitükért való küzdés, tusakodás ezen a téren is nehéz, adj nekik elég kegyelmet. Kérünk a műtét előtt állókért is, azokért is, akik már műtét után, gyógyulófélben vannak. Könyörülj meg a gyászolókon, add a te vigasztalásod nekik. Imádkozunk népünkért, vezetőinkért, te alakítsad az önkormányzati választások kimenetelét is, de elsősorban adj a mi népünknek és vezetőinknek is hozzád térést. Adj Urunk lelki megújulást népünknek.

Ámen.