PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. szeptember 12. (vasárnap) Horváth Géza

AKIÉ A FIÚ, AZÉ AZ ÉLET

Alapige: 1Jn 5,11-12

---

Imádkozzunk!

Édes Atyánk, áld és magasztal téged a szívünk. Köszönjük, hogy hódolhatunk előtted.

Hálaadással köszönjük, hogy eljöhettünk a te hajlékodba a gyülekezet közösségébe, és úgy dicsérhetünk téged, mint aki nemcsak ott fenn országolsz és regnálsz nagy jól, aki uralkodsz a teremtett világ felett, hanem aki eljöttél a földre, elküldted a te Fiadat, Jézust, aki "elhagyta a dicső hazát" azért, hogy "széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt."

Köszönjük az Ő kijelentését: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Köszönjük, hogy jelenlétedben lehetünk. Az előbb azt énekeltük, hogy ez a te jelenléted "megvidámít, éltet, bátor szívet ad." Erre van szükségünk, Urunk. Rád van szükségünk. Ezért várunk most rád.

Köszönjük, hogy ez a várakozásunk bizonyosság, hiszen te mondtad, a tieid között vagy.

Köszönjük neked, Urunk, hogy amire szükségünk van, azt adod. Jó lenne vidámnak lenni, élni, bátor szívűnek lenni. Hadd lássuk meg az igén keresztül, hogy mindezt te adod nekünk és mindez hozzád van kötve. És mindezt a mi Urunkkal együtt kaphatjuk meg.

Hadd köszönjük meg neked az elmúlt hetet, köszönjük, hogy hordoztál bennünket, és oly sokszor elhordoztál. Köszönjük, hogy nem bűneink szerint cselekedtél velünk, hanem irgalmasságod és kegyelmességed szerint. Köszönjük mindazt a jót, ami ért bennünket, és használd fel azt a rosszat vagy kellemetlenséget, vagy szomorúságot, amely néhány napot talán jellemzett, hiszen tudjuk, hogy akik téged szeretnek, azoknak minden a javukra van.

Kérünk a megszólaló igéért. Vedd kézbe az igehirdető és igehallgató szívét, ajkát, fülét. Engedd, hogy a szó ne csak fülig érjen, hanem szívig is. Cselekedd Szentlelkeddel, végtelen érdemeddel, hogy új életünk legyen benned és általad.

Köszönjük, hogy itt vagy köztünk, Urunk. Szólj, mert hallják a te szolgáid!

Ámen.

---

Igehirdetés

Azt hallottuk az előbb: "Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban."

Lehet, hogy sokan azt mondják, hogy ez határozott és kategorikus kijelentés. "Akié a Fiú azé az élet, és akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban."

Ha megnézzük a Bibliának az egészét, akkor sok ilyen kategorikus kijelentéssel fogunk találkozni. Gondoljunk csak néhányra.

Azt mondja például az ige: "legyen a ti igenetek igen, és a nem nem." Miért kellett ezt mondani? Azért, mert az emberek nem szeretik a kategorikus kijelentéseket. Azért, mert jobban szeretjük a kétértelmű beszédet, a ködösítést meg a mellébeszélést. Isten igéje azonban azt mondja: az igen legyen igen, a nem pedig legyen nem.

Gondoljuk arra, amikor a Jelenések könyvében azt mondja Isten Lelke a Laodiceabeli gyülekezetnek, hogy bár hév lennél, vagy bár hideg, de egyik sem vagy, langymeleg vagy. Mert Laodicea nem az egyértelmű forróságot szerette, égni az Úrért, nem is volt teljesen hideg, közömbös, Isten nélküli, csak langymeleg. Isten azt mondja: ez nem tetszik neki. "Mivel langymeleg vagy, ezért kiköplek az én számból." Vagy hideg legyél, vagy hév.

Gondoljunk arra, amikor azt mondja Urunk: van a széles út, meg van a keskeny út. A széles úton sokan járnak, a keskeny úton pedig kevesen. Miért kellett ezt ennyire hangsúlyozni? Azért, mert az emberek nagy többsége mit keresett már akkor is? A középutat. Azután ezt be is aranyozta. Azt mondta: ez az arany középút. Mert meg kell találni az életünkben ezt az arany középutat...

Hányszor hallottam még szülőktől is hívő gyermekükre nézve, hogy nem kell azt túlzásba vinni. Mi is vallásosak vagyunk, de a mi gyermekünk túlzásba viszi. Nem kell minden alkalmon ott lenni, nem kell állandóan igét olvasni. Csak úgy, ahogy mi csináljuk: elmegyünk minden másnap a templomba: karácsony másnap meg húsvét másnapján. Nem kell túlzásba vinni. - Mi szeretjük az ilyen arany középutakat.

Egyszer láttam egy rajzot, azt hiszem Pace, ez a nagy művész készítette, akinek Evangéliumi Beszélő Képek címmel össze is vannak gyűjtve ezek a rajzok. Ott volt egy emberke, aki az Isten országa meg a világ közötti kerítés tetején ül. Tehát nincs az Isten országában, nem a világ talaján már, de próbál a kerítés tetején ülni. Vagy így is lehetne mondani: az emberek nagy része lavírozni akar e között a kettő között.

Ez a mai igénk is ilyen. "Akié a Fiú, azé az élet; és akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." Két lehetőség közül választhatunk. Az egyik: enyém Jézus, és vele együtt enyém az élet. Úgy, ahogy egy kedves énekünkben valljuk: "én övé és Ő enyém" - vagy pedig nincs meg bennem az Isten Fia, nincs meg bennem Jézus, és így nincs bennem élet sem.

Néhány hónappal ezelőtt egy autójavítóból kezembe került egy számla a gépkocsi-vizsgáztatás után, és a számla első tétele így hangzott: állapotfelmérés. Addig nem lehet semmit sem tenni, míg a gépkocsinak az állapotát fel nem mérik.

Amikor ez az ige megszólal most közöttünk, akkor hadd legyen az első pontja ennek, hogy Isten szeretné felmérni a mi állapotunkat. Nagy állapotfelmérés történik, mert ugyanis "akié a Fiú, azé az élet, de akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." És ez az állapotfelmérés Isten jelenlétében mindig kettőt jelent: először meglátni, hol vagyok, másodszor meglátni, hova kellene eljutnom.

Ezért ha a mai alkalommal valaki meglátja, hogy enyém Jézus, enyém az élet, ebben erősödjék, ebben örüljön, ezt adja tovább. Ha valaki meg azt látja: még nem enyém a Fiú, nem enyém az élet, akkor kérje azt: "Jöjj szívembe áldott Jézus. Így száll imám most feléd. A lelkem oly csüggedt és fáradt, jöjj szívembe, jöjj ma még!"

Egy példát hadd mondjak.

A nagy keltető üzemekben, ahol tojásokat keltetnek és talán a falun egy öreg néni huszonegy tojást betesz a kotló alá: minden tojás egyforma. Szoktuk is mondani: úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Igen ám, de a nagy keltető üzemekben is már az első nap után meglámpázzák a tojásokat. Falun is így teszik ezt, csak több nap után, mert nincsenek olyan jó eszközök ehhez. Megnézik, hogy abban a tojásban van-e élet, elindult-e benne az élet. Azokat a tojásokat pedig, amelyekben nincs élet, amiben nem indult fejlődés, azt egyszerűen kidobják. Miért foglalja tovább a helyet?

Nekem ez olyan szemléletes, mert valahogy ennek az igének az üzenetére világít rá: igen, látszólag ezen a földön minden ember egyforma. Ha kimegyünk Budapest utcáira, és hömpölyög a tömeg, benne vagyunk a tömegben, minden ember egyforma. Siet, lót-fut, lélegzik, teszi a dolgát, megy iskolába, jön iskolából, megy munkába és jön munkából. Amikor Isten Szentlelke átvilágít bennünket, akkor már nem minden ember egyforma. Amikor az Isten Lelke bevilágít az életünkbe, akkor már nem egyformák az emberek, mert van, akiben megindult az élet, van, akiben nincs ott az élet. Tegyük hozzá: talán nem indult el még az élet. De van, akiben már elindult, fejlődik, sőt már láthatóvá vált az élet. Van benne élet.

Isten szeretne most bennünket ebbe beállítani, ebbe az Ő csodálatos fényébe. Isten Szentlelke most megvilágít bennünket és megnézi: vajon bennünk ott van-e az élet? Ez a legdöntőbb kérdés, mert akié a Fiú, azé az élet. Akiben megvan az Isten Fia, abban megvan az élet. És akiben nincs meg az Isten Fia, nincs benne élet. Üres az élete. Szoktuk ezt a képet használni: olyan üres az élete annak, akiben nincs meg az Isten Fia, mert a lényeg nincs ott. A legfontosabb dolog nincs ott.

Bizonyára tudjuk, hogy a Biblia két szót használ az életre. Az egyik, amely a fogantatástól a meghalásig tart. Erre is azt mondja a Biblia: élet. Mert a fogantatás pillanatában elkezdődik az élet, és amikor az orvos kiállítja a halotti bizonyítványt, illetve néhány órával hamarabb, megszűnik ez az élet.

A Biblia használ egy másik szót az életre, amit itt is nagy előszeretettel használ János az evangéliumban is, a leveleiben is, az az élet, amely akkor kezdődik, amikor befogadom a szívembe Jézus Krisztust, és ez az élet túléli a meghalásunkat is, és ez az élet folytatódik ott nála, az örökkévalóságban. Akié a Fiú, azé ez az élet. Ez nem a születéskor kezdődik, nem a fogantatáskor kezdődik, hanem akkor kezdődik, amikor valaki észreveszi, hogy "elveszett utolsó bűnös vagyok. Szívemben sötétség, körül bajok, ha nem jön segítség, elpusztulok."

De jön segítség, mert a mi segítségünk az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet. Aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az ne vesszen el, hanem örök élete legyen. Ez az élet az örök élet, amely túléli a halálunkat is. Ez Jézus Krisztushoz van kötve. Ő mondta magáról: "Én vagyok az élet..."

János azt írja levele elején az első fejezetben: az élet megjelent. Benne az Isten üdvözítő kegyelme és az ember lehetősége jelent meg.

Belegondoltunk-e abba, hogy Jézus Krisztus, amikor eljött erre a földre, akkor nem egy tant hozott, nem egy vallást hozott erre a földre, hanem önmagát hozta. Nem útmutatást adott az embernek, hogy így kell csinálni, meg úgy kell csinálni. Vannak ilyen vallások, amelyek azt mondják ezen a földön: ezt csináld, azt csináld, így csináld, úgy csináld, ezt tartsd meg, azt tartsd meg.

Amikor Jézus Krisztus eljött ebbe a világba, akkor nem egy tant hozott nekünk, nem egy jó tanácsos könyvet hozott nekünk, hanem önmagát hozta. "Adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kimentsen e jelenvaló gonosz világból az Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint."

Jézus Krisztus ezért az élet, mert Ő önmagát adta értünk. Éppen ezért a hívő élet nem azt jelenti, hogy el kell sajátítanom egy tant. Nem azt jelenti, hogy meg kell ismernem a vallást. Azt jelenti, hogy meg kell ismerni Őt magát.

Hogy mondja Jézus önmagáról a János 17-ben? "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, a egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (3. v.).

Ismerjük talán a kedves lelki éneket: "Megismerni téged, ez az örök élet, ez az igaz örök boldogság. Ez az élet, amiről János beszél nekünk.

Éppen ezért János, ahogy kezdi a levelét az élet igéjéről, azt mondja: amit megismertünk, amit hallottunk, amit láttunk, amit kezeinkkel érintettünk. De tovább megy János és azt mondja: és akit befogadtunk. Mert ezt az életet nem elég látni. Ezt az életet nem elég hallani. Ezt az életet nem elég tapintani.

A Bibliából ismerünk olyan személyeket, akik próbálták ezt. Sokan hallották Jézust, de nem lett övék az élet. Nagyon sokan látni akarták Jézust. Például Zákeus. Ő látni akarta Jézust, de ettől még nem lett övé az élet. A vérfolyásos asszony tapintani akarta Jézust, mert ha megfogom ruhája szegélyét, akkor meggyógyulok - de ettől még nem lett övé az élet.

Azt mondja Isten igéje: "aki a Fiú, azé az élet." Nem azt mondja: akinek Jézus Krisztusról vannak már fogalmai, vannak ismeretei, vannak tanulmányai, hanem: akié a Fiú. Aki megnyerte Őt, az nyert életet.

Azt mondja János evangéliumában az ige - és örültem ma reggel, amikor az útmutatót kinyitottam, és pont ezt az igét olvastuk benne -: "valakik pedig befogadták Őt, felhatalmazta azokat, hogy Isten fiainak neveztessenek."

Az élet megjelent, az élet itt járt ezen a földön, az élet itt maradt ezen a földön az Ő Lelke által, de nem elég látni, nem elég tudni róla, nem elég hallani, nem elég hívőkben szemlélni, hanem: be kell fogadni. Valakik pedig befogadták Őt... Azt mondja egy kedves ének: "Ó vedd be szívedbe a drága Fiút." Mert akié a Fiú, azé az élet. Ez az Isten bizonyságtétele.

Azt mondja János: ezt Isten készítette, ez az örök élet az Isten bizonyságtétele. Elküldte Őt ebbe a világba, hogy éljünk általa. Hova küldte el az Ő Fiát? A bűnbe, halálra küldte el Őt, hogy megnyissa a mennyet a bűnös előtt. Eljött az élet a halálba, hogy mi a halálból életre mehessünk. Így szerette Isten ezt a világot.

A második, amiről szeretnék szólni ennek az igének kapcsán: rajta keresztül nemcsak az életet kapod meg, hanem Jézus Krisztuson keresztül részese leszel Isten minden ajándékának. Akié a Fiú, azé az élet. Akié Jézus Krisztus, az mindent megkap vele együtt.

Azt mondja a Róma 8,32: "Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne adna vele együtt mindent minekünk?" Itt hangsúlyos: vele együtt.

Azért hangsúlyozza ezt Isten igéje, mert megint tudja a mi lavírozó szívünket és gondolatainkat, érzéseinket, hogy mi sok mindent úgy szeretnénk: szeretném, de Jézus nélkül. Ez viszont nem megy. Csak vele együtt megy.

Valaki így fogalmazta meg: olyan nincs, hogy a hozomány kell, de a menyasszony nem. Akié a Fiú, azé minden, azé az élet.

Hadd mondjak el egy történetet. Nem túl régen került a kezembe. Egy gazdag amerikai embernek a vietnámi háborúban meghalt az egyetlen fia. Szerette ezt az egyetlen fiát. Valaki festett róla egy képet. Nem volt értékes kép. Egy olyan kép volt, amire azt szoktuk mondani: a keret többet ér, mint maga a kép. Ezt a képet ő a fő helyre tette, a gyönyörű, értékes festményei közé. Amikor meghalt az apa, ezek a képek árverésre kerültek. Arról szól a történet, hogy először a fiúnak a képét hozták ki: ki mennyit ad érte? Nem jelentkezett senki.

Ott voltak a műgyűjtők, nagyon türelmetlenek voltak. Ne ezt, hozzák az értékes képeket! Hozzák a többit! ez mit ér? No de mégis: ki ad érte tíz dollárt? Senki nem ad érte. Végül a családnak az egyik egyszerű alkalmazottja jelentkezett: ő szerette ezt a fiút, ő tíz dollárt ad érte. Jó, elkelt a kép. De most már jöjjön a többi. Az árverezés vezetője azonban kijelentette: vége az árverésnek. Hogyhogy? Hol a többi kép? Azt mondja: az apa úgy rendelkezett, hogy aki ezt a képet megveszi, azé legyen az összes többi kép ajándékba. Akié a fiú, azé legyen minden. Nagy volt a bánkódás, nagy volt a háborgás, kivéve a kis szolgálót, ő nagyon örülhetett neki.

Ezt jelenti a Szentírás üzenete. Ezt jelenti a mai igének az üzenete: akié a Fiú, azé minden. Akié Jézus Krisztus, az Atya vele együtt mindent odaad, mindent neked ad. De lehet, hogy azért nincs semmink, mert ezt nála nélkül akarjuk.

Hányan jöttek Jézushoz: adj nekünk gyógyulást, adj nekünk kenyeret. Hányan jöttek Jézushoz és hányan jönnének: ez kellene, az kellene - csak békesség kellene, csak egy kis nyugalom kellene. És azt mondja nekünk az ige: igen, Jézussal együtt.

Ezért, amikor valaki így ment Jézushoz, akkor először mit mondott neki: "Megbocsáttattak neked a te bűneid." Nem azzal kezdte, hogy adok neked ezt, azt. Ő mindig azzal kezdi: önmagamat akarom adni. A bűnbocsánatot akarom adni. Az örök életet akarom adni. S akkor Vele együtt minden a tietek, mondja az ige. Minden a tietek, ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig az Istené. Ezért olyan fontos ez az ige, mert akié a Fiú, azé minden.

Harmadszor röviden még arra figyeljünk: akié a Fiú, azé az élet: De az nemcsak megnyer vele együtt mindent, hanem ez az élet áradni fog belőle. Ismerjük a kedves éneket: "S árad az élet belőled, kútfeje lesz a szíved." Akié a Fiú, azé az élet. Ez a csodája ennek az életnek, ez fog belőle áradni, úgy, mint a virágból az illat.

Azért olyan fontos, mert ezt várja a világ. Mire vár a világ? Az Isten fiainak a megjelenésére. De ki az Isten fia? Aki befogadja Jézust, akié az élet. Ennek kellene áradnia belőlünk. És hadd kívánjam: ez áradjon belőlünk.

Eszembe jutott egy történet tegnap: mit is jelent, ha valakiből árad az élet? Néhány évvel ezelőtt történt, hogy a nyíregyházi kórházban két beteget látogattam meg. Egy emelet különbség volt köztük. Nyolcvan évet elhagyták, sok szép dolgot megértek, és Isten közelében is lehettek mind a ketten.

Megyek az egyik beteghez s látni lehetett, hogy emberi számítás szerint nem sok van már hátra. Olvastam az igét, beszéltem neki Jézus Krisztusról. Közben pedig ez a testvérünk mindig a következő mondatot hajtogatta borzasztó szomorú arccal: hát, meg kell halni. És úgy is jöttem el tőle, hogy ezen a mondaton nem nagyon volt hajlandó változtatni.

Megyek a másik beteghez. Szintén az Úrral élte le egész életét. Hasonló betegségben, ugyanúgy látszott, nem sok van hátra. Ő pedig ragyogó arccal fogad, boldogan újságolja: te, nemsokára az Úrnál leszek. Milyen nagyszerű!

A kettő között milyen nagy volt az ellentét. Ez jelenti azt, hogy akié a Fiú, azé az élet. Az egyikből áradt a keserűség, áradt, hogy sajnálja itt hagyni ezt a földet, a másikból pedig áradt az élet, áradt a Krisztus illata. Áradt a bizonyosság, hogy ez az élet az Ő Fiában van, és amikor a testem sírba rogy, azzal nincs mindennek vége, "mert Jézus meghódoltatta ama félelmek királyát, megnyitván sírjának száját."

Valami ilyesmit jelent, hogy árad az élet belőlünk. Nemcsak e miatt az atyafi miatt voltam szomorú, hanem azért, hogy akik vele egy szobában voltak, akik szintén súlyos betegek voltak, azok ezt hallották. Az egyiktől: hát, meg kell halni; a másiktól viszont azért voltam boldog, mert azt hallhatták: megyek haza és tudom hova megyek, mert tudom, kinek hittem, tudom, kié vagyok. Tudom, ki az, aki megváltotta az én életemet.

Jó lenne, ha ez az élet áradna belőlünk. Ha észrevennék az emberek azt, amit valaki így mondott: láttam egy hívő embert, és észrevettem, hogy neki van valamije, ami nekem nincs. Itt kezdődött az ő megtérése. Itt kezdődött, hogy kereste Jézus Krisztust, mert annak az embernek van valamije, - mi tudjuk, hogy van valakije -, ami nekem nincs. De szeretném, hogy nekem az meglegyen. És ez jó dolog volt, mert itt kezdte el keresni az Urat, a vele való kapcsolatot, a vele való találkozást. Itt kereste el keresni az örök életet.

Jó lenne, ha a körülöttünk levők is azt mondanák: igen, ennek az embernek van valamije. Van valami plusz. Először csak ezt tudják megfogalmazni, nem azt, hogy ennek van Jézusa, van üdvössége, van örök élete. Van valami az életében, ami nekem nincs.

Egy halálesetnél máshogy viselkedik, a betegségben más a véleménye. Egy munkahelyi kérdésben, egy problémában, a gyermeknevelésben ő valahogy másként oldja meg, vagy másként dolgozza fel. Aztán el lehet mondani: ez nem tőlünk van. Ez nem a mi bölcsességünk, nem a mi erőnk. Van valaki az életemben, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Akit elfogadtam, befogadtam, s vele együtt a bűneim bocsánatát is megkaptam. Ezért vagyok ilyen.

Így kezdik el sokan keresni az Urat. Akié a Fiú, azé az élet. Ez ne tegyen bennünket gőgössé, elbizakodottakká. Olyan jó az Efézusi levélnek az a verse, amikor Pál apostol az efézusiakat figyelmezteti. Ti is egykor... Titeket is életre keltett, kik halottak voltatok, és ugyanúgy éltetek a világ törvényei és rendje szerint. A hívő ember, akié Krisztus, mindig tudja ezt. Én sem voltam különb, de más lettem, mert valaki mássá tette az életemet. Valaki újjászült élő reménységre. Valaki lakozást vett a szívemben. Valaki felhatalmazott arra, hogy az Isten fia, Isten gyermeke legyek. Jézus Krisztus által árad az életembe az Istennek minden java és minden kincse. Boldog az, aki vallja és tudja. Akkor "rajtam keresztül áradj, Uram. Ragyogjon fényed szerte, hogy általam sok-sok árva szív békéjét benned meglelje."

Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, lehet, hogy kemény így kimondani, lehet, hogy szomorú így kimondani, de ez a tény: abban nincs meg az élet sem.

Ma is minden feltétel adott. Szól az Isten igéje, hallod az Isten igéjét. Meg tudod nyitni a szívedet, mert Ő megnyitja azt, mert Szentlelke által elvégzi a maga munkáját. Senkinek nem kell úgy elmenni innen, hogy nem lehet enyém a Fiú. Sokan azt mondják: ilyen bűnöst biztos nem fogad el. Ilyen bűnös biztos nem érdemli meg. Persze, hogy nem érdemeljük meg. Éppen ezért azt mondja az ige: kegyelemből van az üdvösség. Kegyelemből adja Isten az Ő Fiát is. Szeretetből adja. Nekünk csak egyetlen dolgunk van: nyissuk ki szívünket előtte, fogadjuk be Őt, és mondjuk el neki: "Ó, kedves vendég, nálam szállj, bűnömtől ne iszonyodjál. Térj be hozzám, te szolgádhoz, szegény megtérő juhodhoz."

---

Imádkozzunk!

Hálás a szívünk azért, Urunk, hogy nem valamilyen tannal ajándékoztál meg bennünket, nem valamilyen tanítással, hanem önmagaddal.

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy vállaltad: eljössz ebbe a világba, önmagadat megüresíted, szolgai formát veszel fel. Engedelmes leszel a halálig, a Golgotáig, a keresztig, mert vérontás nélkül nem lehetett volna bűnbocsánat.

Köszönjük, hogy erről szól a Biblia, erről szól a kijelentés. Köszönjük, hogy ha befogadtuk már Őt, legyen áldott érte a te neved.

Ha mienk a legdrágább ajándék, ha mienk az élet, hadd áldjunk téged azért, hogy végtelen érdemedből lehetünk megajándékozott emberek. Ha pedig még nem a mienk a Fiú és nem mienk az élet, akkor minden feltétele adva van ennek. Nem kell üresen élnünk, nem kell kiégetten élnünk. Nem kell a bűnökben hevernünk, hiszen azért jöttél, hogy az életünkbe belépj, megtisztíts, megszentelj, hogy te legyél minden javunk, hogy te legyél az életünk.

Akkor ez az élet áradhat belőlünk, amelyre oly nagy szükség lenne ebben a világban, ebben az elfajult, tőled elidegenedett és éppen ezért ennek a súlyát, átkát hordozó embervilágban fel tudnánk mutatni téged. Fel tudnánk mutatni, hogy te áradsz belőlünk, szavainkból, mosolyunkból, gesztusainkból, kezünk, lábunk által, mert oda megyünk, ahova küldesz, azt emeljük, akit te is emelni akarsz. Ott segítünk, ahol te segíteni akarsz. Ott biztatunk, ahol mi magunk is talán biztatásra szorulnánk. De tudjuk, honnan jön, honnan van, kitől jön az a biztatás, az az erőforrás.

Könyörülj meg, Urunk. Áldd meg ezt a hetet, amelyet elkezdtünk. Benne munkánkat. A gyermekek, diákok a tanulását. Áldd meg testvéreinket, akik tegnap házasságot kötöttek. Áldd meg azokat, akik gyászolnak. Vigasztald őket az örök élet lehetőségével és reménységével. Áldd meg azokat, akik betegágyon fekszenek, kórházban vannak. Akik talán ezt az igehirdetést is ott hallgatják. Hadd áradjon szívükből is az élet, vagy szívükbe az élet.

Kérünk, áldd meg szeretteinket a közelben és távolban. Áldd meg azokat is, akik még nincsenek nálad, akiknek még szánandó, üres az életük, és nem tudják még, hogy lehetne tartalommal teljes, lehetne igazi élettel teljes, nemcsak vegetálni, létezni lehetne, hanem élni benned, általad, veled.

Könyörülj rajtuk és könyörülj rajtunk is, Urunk, hogy be tudjuk tölteni a mi küldetésünket, feladatunkat ebben a világban.

Tied legyen a dicsőség örökkön örökké.

Ámen.