PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. szeptember 5.
(vasárnap)

Horváth Géza


LEOMLANAK A KŐFALAK, AMERRE NÉPE JÁR


Alapige:Józsué 6. (válogatott versei)

Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki.

Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: Lásd! A kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt. Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így tégy hat napon át! Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok fújják meg a kürtöket. És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. (1-5. v.)

A népnek ezt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki harci kiáltásban. Körülvitette tehát az Úr ládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a táborban töltötték az éjszakát.

Másnap korán reggel fölkelt Józsué, a papok pedig fölvették az Úr ládáját. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az Úr ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig követte az Úr ládáját. Folyton fújták a kürtöket. A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át.

Történt pedig a hetedik napon, hogy hajnalhasadtával fölkeltek, és az addigi szokás szerint megkerülték a várost, de hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek. Kiáltozzatok, mert nektek adja az Úr a várost. (10-16. v.)

Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. (20. v.)

A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a réz- és vastárgyakat tették az Úr házának a kincstárába. De a parázna Ráhábot, apja háza népét és mindenét életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott van mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué. (24-25 v.)


Imádkozzunk!

Áldott Urunk, köszönjük a legnagyobb dolgot, hogy színed előtt lehetünk. Köszönjük, hogy színed elé engedsz bennünket. Semmi érdemünk nincs, egyedül Jézus Krisztusért, a te áldott Fiadért, az Ő nevében bízva merünk színed elé állni.

Köszönjük, hogy együtt lehetünk a gyermekekkel, hogy áldhatunk téged a mögöttünk levő nyárért, a szünetért, a szabadságért, a pihenésért, a feltöltekezésért. Köszönjük megőrző hatalmadat és kegyelmedet, amellyel védtél bennünket a testi bajoktól és a lelki támadásoktól is.

Köszönjük, hogy most, amikor az új tanév elindul, téged hívhatunk segítségül, hiszen tudjuk, hogy nem egyedül és nem önmagunkban, hanem veled együtt érünk mi valamit. Kérünk, Istenünk, igéd és Szentlelked által légy köztünk, szólíts meg bennünket, szólj hozzánk, beszélj velünk és engedd, hogy mindannyian értsük, hogy mit akarsz nekünk mondani.

Kegyelmedből hallgass meg bennünket, Jézusért, a mi Urunkért.

Ámen.


Igehirdetés

Nagy szeretettel köszöntjük a tanévnyitó istentiszteletünkön a közöttünk levő gyermekeket, pedagógusokat, szülőket, nagyszülőket, az egybegyűlt gyülekezetet.

Új tanév kezdődött. Isten hűségében bízva Őt hívjuk segítségül ezen az alkalmon, hogy jöjjön velünk, kísérjen el bennünket ennek a tanévnek a napjain is. Ezen az istentiszteleten a gyermekek tananyaga szerint haladunk, és nekik most a Józsué könyve 6. fejezete következik, Jerikó falainak leomlása és Ráháb megmenekülése.


Hadd kezdjem egy személyes mondanivalóval ezt az igemagyarázatot. Eszembe jutott, hogy az előző helyünkön, június közepén évzáróra meghívtak engem mint lelkipásztort és hitoktatót. Kérték, hogy az igazgatói irodában gyülekezzünk, és onnan egyszerre mentünk ki a tanévzáróra. Az igazgató néninek azt mondtam: ez a legszebb nap az évben.

Az évnyitóra talán nem lehet elmondani, hogy ez a legszebb nap az évben, de tegye széppé számunkra Istennek az üzenete, Istennek az igéje, az Úr jelenléte.

Hadd mondjam azt is, hogy van egy jó hírem meg egy rossz. A jó hírem: már három nap letelt a tanévből. A rossz hírem: még száznyolcvan hátra van. Azért kell nekünk most kérni az Urat, az Ő segítségét, hogy ez a száznyolcvan nap is tartalmasan és szépen menjen le.

Így köszöntelek tehát benneteket szeretettel, szülőket, pedagógusokat, gyülekezeti tagokat itt a templomban az istentiszteleten, ahol a ti rendetek szerint ezen az alkalommal Jerikónak a történetét fogjuk tanulmányozni.

Józsué vezetésével megy be a nép Kánaánba, az ígéret földjére, amelyet Isten megígért nekik. Hatalmas dolog van mögöttük, hiszen az egyiptomi fogság, rabság, meg a pusztai vándorlás negyven esztendeje van mögöttük. Nem lehet elmondani, hogy szép nyári szünet van mögöttük, hanem nehéz harcok, nehéz gyaloglás van mögöttük, és a Jordánon keresztül bemennek az ígéret földjére.

Az első város, amellyel szembesülnek: Jerikó. Ezt a hatalmas várost hatalmas kőfal vette körül. Valahol azt olvastam, hogy ezen a kőfalon egy szekér is meg tudott fordulni. Tehát nem az volt, hogy tízes válaszfal - téglából felépítünk egy kis falat, hanem olyan hatalmas kőfal volt, hogy a tetején egy szekér meg tudott fordulni.

Ehhez a kőfalhoz ér el Isten népe. Ráadásul az ajtókat, a kapukat is jól bezárták sok-sok retesszel, lakattal a jerikóiak, hiszen azt mondja Isten igéje: be- és elzárkózott Jerikó városa az Isten népe elől is.

Legelőször az jutott eszembe, hogy sokszor így vagyunk mi is az életünkben, meg így leszünk ebben a tanévben is, hogy sok jerikói kőfal lesz előttünk. Vannak itt bizonyára, akik első osztályba mennek, és nekik lehet, hogy az is nehéz lesz, hogy a K-betűnek a szárát hogyan kanyarítsák. Nekik az lesz Jerikó kőfala. Aztán vannak talán egyetemisták, akiknek azt mondják, hogy egy-két napon belül egy vastag könyvet tanuljon meg, és abból vizsgázzon.

Így vagyunk mi felnőttek is, hogy mindig szembesülünk azzal, hogy valami jót várnánk, valami könnyűt várnánk. Isten azt mondta: menj, én szeretlek, én beviszlek téged - és akkor ott a kőfal. Nincs itt valami baj, nincs itt valami hiba? Miért találkozunk ilyen kőfalakkal, miért találkozunk ilyen erődítményekkel? Miért olyan nehéz ez?

Azért, mert Isten soha sehol nem mondta, hogy az Ő gyermekeinek nem kell harcolni. De azt mindig mondta, hogy ebben a harcban nem vagy egyedül, hanem ebben a harcban ott van melletted valaki. Kérdezed, ki az? - mondja az egyik énekünk - Jézus Krisztus az. Isten szent Fia. Ő a mi diadalmunk!

Azért vannak előttünk a nehézségek, a kőfalak, a problémák, hogy meglássuk, kérjük, várjuk azt az Urat, akinek a segítségével még kőfalon is átugrom - mondja Dávid -, de akinek a segítségével kőfalak is leomlanak, amerre az Ő népe jár.

Bizonyára többen hallották azt a mondást, amit azóta sok hadvezér és sok uralkodó mondott, hogy mi kell a háborúhoz. Azt mondta valaki, hogy három dolog kell a háborúhoz: pénz, pénz és pénz. Pénzből lehet fegyvereket venni, a fegyverekkel lehet harcolni. Ez kell a háborúhoz!

Az Isten népe olyan háborút vív Jerikó ellen, amihez szintén három dolog kell. Nem pénz kell hozzá. Ez a három dolog, ami az Isten népének kell a harcokhoz, a nehézségekhez: először imádság, másodszor a hit, harmadszor pedig az engedelmesség.

Az imádság, ami nem kéréslistát jelent, azt a télapónak írjuk majd le. Az imádság az Úrral való kapcsolatot jelenti. Azt jelenti, hogy figyelek az én Uramra. Vonalban van az én Uram, és hallom az Ő szavát. Áldom és dicsőítem Őt. Hódolok előtte.

A hit azt jelenti: ismerem Őt és bízom benne. Ez kell a harchoz. Az Úr ismerete és bizalom. És mivel ismerem az én Istenemet, az én Atyámat, ezért teljesen megbízom benne.

A Biblia szerint ez a hit. Nem az, hogy hiszem, hogy van Isten. Lehet, hogy sokan azt mondják a környezetünkben meg az osztálytársaink között: hisznek. Hiszik, hogy van Isten. A hit azonban nem ezt jelenti, hanem azt jelenti: ismerem Őt, mert Ő megismertette magát velem, mert Ő bemutatkozott nekem. És mivel ismerem Őt, ezért megbízom benne, hogy akik Őt szeretik és az Övéi, azoknak minden javukra van.

Van erről egy kedves történet, hogy mi a hit. Hadd mondjam el nektek. Egy édesapáról és a kislányáról szólt. Az édesapa a házuk kertjében ásott verembe, egy pinceszerűségbe lement valamiért. A kislánya utána akart menni. A verem sötét volt és tudjátok, a sötétből ki lehet nézni a világos felé, de a világosból a szemünk nehezen szokja meg, hogy mi van a sötétben. Az édesapa azt mondta a kislányának: ugorj le, én elkaplak. A kislánynak a barátnője azt mondta: na, én le nem ugranék. A kislány meg azt mondta: én leugrom. Hát hogy mersz leugrani? Úgy, hogy az én apám van lenn, és ő mondja, ugorj le, mert én elkaplak. És a kislány beugrott a sötétbe, az édesapa pedig elkapta.

Ismerte az édesapját. Amit mond neki, azt nyugodtan megteheti még akkor is, ha lehetetlennek tűnik, mert ismeri, bízik benne, és tudja, hogy elkapja. Nem akar neki rosszat. Ezt a hit, és az engedelmesség pedig az, hogy amit mond nekem, azt meg is teszem.

Ismeritek, vagy ha nem, akkor megismeritek a hittanórákon Naámánnak a történetét, aki fővezér volt, hadvezér volt és leprás volt. Egyszer elmegy Izráelbe, mert hallja egy kislánytól, hogy van ott egy próféta, aki őt meg tudná gyógyítani a bélpoklosságából. Amikor elmegy, megtesz hosszú kilométereket, akkor azt mondja neki a próféta: fürödj meg a Jordán vizében hétszer, és megtisztulsz.

Ez a szíriai hadvezér azt mondja nagy felháborodva: micsoda, én a Jordánba? Az én hazámban gyógyvizek vannak, ha ott nem gyógyultam meg, mi az, hogy ebben a Jordán vizében? Akkor az emberei azt mondják neki: Uram, ha nagyobb dolgot mondott volna, azt is megtennéd, tedd meg ezt. És amikor Naámán engedelmeskedik, lemegy a Jordánhoz és megfürdik hétszer, akkor megtisztul és szép lesz a bőre.

Nem csodálatos dolog az engedelmesség?!

Három üzenetet hadd emeljek ki ebből a gazdag igeszakaszból most a gyermekekre való tekintettel is.

1. Az első: Jerikó hallott Isten csodálatos dolgairól. Hiszen nem ott kezdődött a történet, hogy Jerikó falai leomlottak. Nem ott kezdődött, hogy valami elpusztult. Nem ott kezdődött, hogy az emberek meghaltak, hanem ott kezdődött, hogy először Jerikó népe, lakosai hallottak Isten dolgairól. Hallották, hogy van egy nép, amelyik jön felénk. Hallották, hogy ez előtt a nép előtt kettévált a Vörös-tenger. Hallották, hogy az őket üldöző katonák, akik ugyanúgy bementek ebbe a tengerbe, odavesztek, mert Isten összezárta a vizet.

Jerikó népe hallja, hogy van egy nép, amelyikkel ott van az Úr. Van egy nép, amelyet áld az Úr. Van egy nép, amelyik előtt még a tenger is kettéválik. Száraz lábbal jönnek át.

Ennek a tanévnek az elején mi is azért adunk hálát és ezt kérjük a mi Urunktól, hogy ti is sok mindent fogtok hallani erről az Istenről, az Isten dolgairól hitoktatóktól, arról, hogy Isten mit cselekedett.

Mi már nem csak a Vörös-tengerről tudunk. Mi már tudunk arról is, hogy egy gyermek született nekünk, Fiú adatott nekünk, hogy eljött Jézus Krisztus a betlehemi bölcsőbe, aki önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel. Mi már tudjuk, hogy Ő meghalt a Golgotán azért, hogy akik odatalálnak bűnös életükkel, azokat megmossa az Ő vérével.

Mi már tudjuk, hogy a húsvéti sírról a kő elhengeríttetett. Mi már tudjuk, hogy pünkösdkor Isten népet hívott elő minden ágazatból, nyelvből, nemzetből, és gyülekezetté formálta őket. Egyházat hozott létre. "Kihívott minden népből egy lelki népet itt, kit egy Úr, egy keresztség, egy hit egyesít."

Mennyi mindent fogtok hallani. És tudjátok, Jerikó népe hogyan fogadta ezeket a híreket? A legtöbben úgy, hogy elkezdtek félni, rettegni és szívüket megkeményítették. Azt mondták: zárjuk be a kapukat. Zárjuk be az ajtókat. Mert úgy is lehet ám hallani az Isten igéjét, hogy nem történik semmi. Valaki így mondta ezt egyszer, egy fiatal volt, de a gyermekkorból már kinőtt valaki: tudom az értelmemmel az Úr útját, de nem tudom felfogni a szívemmel.

Ők az értelmükkel tudták, hogy nem jó packázni ezzel a néppel. Nem jó ujjat húzni ezzel a néppel. Zárkózzunk be előlük. És a szívük megkeményedett.

És arról is van szó, hogy volt ott egy asszony, egy Ráháb nevű asszony, aki meg azt mondta: én hallom az Istenről szóló híreket, hallom, hogy mit cselekedett Isten, és én ehhez a néphez akarok csatlakozni.

Mert így is lehet ám hallani, gyerekek. Mi ezt kívánjuk nektek, hogy egyrészt halljátok az igét, halljátok Istennek nagyságos dolgait.

A hitoktatókért imádkoztunk tegnap is és imádkozunk most is, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott titeket. És értetek is imádkozunk, hogy a kis gyermekszívetek befogadja és elfogadja ezt a jó hírt. Ti is hasonlók legyetek Ráhábhoz, aki azt mondja, hogy én is oda akarok tartozni, én is a gyülekezethez akarok tartozni, én is az Isten népéhez akarok tartozni, meg az itt levő felnőttek is. Hadd mondjuk azt, mint Ráháb: vigyetek magatokkal, én is hozzátok akarok tartozni. Ráháb nem elzárkózott a jó hírek hallatán, hanem kinyílt, kinyitotta a szívét, az ajtaját, és odaszámláltatott aztán az Isten népéhez.

Tizenháromszor járták körül a várost. Hat napon át egyszer, a hetedik napon pedig hétszer. Úgy, ahogy Isten elmondta. Voltak ott fegyveresek, voltak ott papok, akik kürtöltek. Ott volt a frigyláda, ami az Isten jelenlétét jelképezte akkor.

Ezen kezdtem el gondolkozni: tizenháromszor körbejártak. Képzeljétek el, hogy amikor a jerikóiak lenéztek a falon, amikor kinéztek a kis lőréseken, azt mondták: micsoda bolondság ez! Mit akar ez a nép? Itt járják körbe a falat tizenháromszor? Keresik vajon a gyenge pontot, hol tudnak támadni, hol lehet besurranni? De nem azt keresték. Isten mondta nekik, hogy tizenháromszor járják körül a kőfalat. Isten meg odaállította a fegyvereseket, meg odaállította a frigyládát is. Ez azért volt, mert a két dolognak megvolt a maga jelentése. A fegyver az ítéletet, a frigyláda pedig a kegyelmet jelentette.

Isten így járatta körül népét. Egyrészt a fegyverrel, mert ez azt jelképezte, hogy ahol Isten fegyverrel megjelenik, ott a bűn miatt büntetés van. Az engedetlenség meghozza majd a maga gyümölcsét. Ott, ahol fegyver van, ott bűn van, ott ítélet van. Ahol a frigyláda van, ott pedig Isten kegyelme van, ott Isten jelenléte van.

Tizenháromszor kerülték meg Jerikó kőfalát, és most ez a számomra azt jelentette, hogy Isten újból és újból az Ő szeretetével körülvesz, körüljár bennünket. Eddig mindig azt mondtam az előző gyülekezetünkben a nyolcadikosoknak: ők tizenegy éve tanulnak hittant, mert az óvoda három évében is tanultak, meg az iskola nyolc éve alatt is, tehát nyolcadikból úgy mentek tovább, hogy tizenegy évig tanulták már a hittant. Tizenegy éven keresztül hallottak Isten nagyságos dolgairól. Milyen csodálatos, hogy titeket is körüljár Isten szeretete.

Lehet, hogy vannak itt, akiket már negyven éve jár így körül az Isten szeretete. Akiket nem tizenháromszor jár körül, hanem már sokadszor jár körül a mentő szeretete Istennek, meg a mentő kegyelme - és még mindig állnak a kőfalak...

Ez kívánjuk, hogy amikor ebben az évben is Isten szeretete körüljár benneteket, Isten nagyságos dolgairól hallotok, akkor omoljanak le a kőfalak: adjátok meg magatokat. Omoljanak le azok a kőfalak, amelyek ott vannak előttünk, amelyek ott vannak a ti szíveteknél is, meg a felnőttek szívénél is, az önigazságunk kőfalai, sérelmeink kőfalai, elfoglaltságunk kőfalai. Hányan halljuk az iskolában: járok népi táncra, angolra, németre, citerára - nem fér bele a hittan is. Vannak ilyen kőfalak.

Hadd férjen bele, hadd kívánjam nektek Isten körüljáró szeretetét, körülvevő szeretetét, és omoljanak le a kőfalak a ti szívetekben is, a felnőttek szívében is, amikor a kegyelmi idő itt van és a kegyelmi idő körülvesz bennünket. Indítson arra titeket Isten nagyságos dolga, hogy itt van szívem, neked adom, Uram, neked, ki alkotád.

Ne bezárkózz, ne elzárkózz Isten szeretete előtt, hanem nyílj meg és nyílj ki előtte, és fogadd be Jézust.

2. A második, amiről röviden szeretnék szólni, az, amit aranymondásként fogunk majd megtanulni, és aki most figyelmes, azonnal megtanulhatja: az Ő segítségével hatalmas dolgokat viszünk végbe.

Igen, Izráel népének is meg kellett tapasztalnia azt, hogy a garancia nem bennünk van, hanem az Úrban. Nem neki kellett bezsebelnie a dicséretet, a gratulációkat, hanem azt mondták: Isten cselekedett.

Jó lenne tudni, hogy mindent, amit elérünk, mindent, amit megtanulunk, mindent, ami sikerül, minden ötöst, minden dicséretet, vagy minden piros pontot, vagy minden nyuszit - nem tudom, itt mit kaptok elsősök, másodikosok - azt Őneki köszönjük meg. Nem mi értük el, nem mi kerestük meg, nem azt mondom: az én kenyerem, mert én dolgoztam meg érte, hanem azt mondom: Ő adta nekem a tehetséget, az észt, az erőt, a szorgalmat, a kitartást, az Övé.

Igen, az Ő segítségével hatalmas dolgokat viszünk végbe. Nem a mi eszközeinkkel. Isten népének azt kellett megtapasztalnia, hogy nem a mi eszközeinkkel, nem a puskákkal. Igaz, fegyverekkel meneteltek, de nem használták azokat. Ugye, ti sem használjátok majd a "puskákat", amikor iskolában vagytok? De el se készítsétek, mert nem a puskák voltak a döntők, hanem az, hogy Isten ott volt velük. Ahogy az egyik énekben énekeljük: győztes leszek, csak légy, Uram velem! Ne add fel, hanem kérd Őt: Uram, Isten, siess minket megsegíteni. Isten népe nem adta fel, amikor látta a kőfalakat, hanem tudta, hogy Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk végbe.

3. A harmadik pedig, amiről ez az ige csodálatosan szól: Isten elénk hozza a szabadulni vágyókat.

Amikor Jerikóba bemegy az a két kém, akkor Isten eléjük hoz egy asszonyt. Egy Ráháb nevű asszonyt, aki szabadulni vágyik. És olyan jó, hogy Isten előhozza ennek a két kémnek ezt az asszonyt.

Vegyétek észre ti is a szabadulni vágyókat. Olyan jó lenne, ha ti az osztályban észrevennétek azt, akinek szomorú az arca, észrevennétek azt, aki sír, észrevennétek azt, akinek valamilyen hibája van, észrevennétek azt, akinek nincs barátja vagy barátnője, aki egyedül van. Észrevennétek azt, aki azt mondja: én is járni akarok hittanra. - Nemcsak én vagyok a középpontban, hanem a másik is.

Isten elétek hozza a szabadulni vágyókat, a Ráhábokat, ezeket fogjátok kézen, ezeket hozzátok a gyülekezetbe, a hittanórára, a gyermek-istentiszteletre. Ezeket hozzátok, hogyha ők is csatlakozni szeretnének, akkor megtalálhassák azt, amit keresnek.

Ráháb világosan látja, mi lesz, ha marad, és mi lesz, ha megy. Mi lesz, ha marad? Elpusztul az engedetlenekkel együtt. Az ő szívében megszületett a hit. Így mondja a Zsidókhoz írt levél: "Hit által nem veszett el Ráháb az engedetlenekkel együtt."

Lehet nem együtt futni a tömeggel? Lehet nekem kitűnni a tömegből, lehet nekem egyedül is vállalni Krisztust? Lehet nekem egyedül is vállalni az Urat? Azt kell nekem tenni, amit a többi tesz? Milyen nagy kísértés, ugye? Azt, amit a többi tesz, ahova a többi megy, jaj, én nem akarok kitűnni, nem akarom vállalni. Ráháb egymaga volt, és vállalta, hogy az Úr népéhez akar csatlakozni.

És Isten annyira megáldotta ezt a hitet, ezt a döntést, hogy Ráháb neve ott van a Máté evangéliumában, a Jézus nemzetség-táblázatában, mert Ráháb is mint megmentett bűnös, mint kegyelmet talált elveszett ember Jézus Krisztusnak egyik ősanyja lett. Az ő családjából születik majd a Megváltó.

Isten bevonja az ilyen embert az Ő tervébe. Bevonja az embert érthetetlen szeretetéből az Ő üdvtervébe. Ráháb, aki azt mondja: vigyetek magatokkal, mentsetek meg. Én is hozzátok akarok tartozni. És nemcsak önmagáért könyörög, hanem azt mondja: az enyéimet is, az apámat, testvéreimet, a családomat, őket se hagyjátok elpusztulni.

Ajándékozzon meg bennünket Isten ezzel a lelkülettel, amikor mindnyájan azt mondjuk: nemcsak az a fontos, hogy én halljak az igéről, Jézusról, a szabadításról és az új életről, hanem jó lenne, ha a körülöttem levők is hallanának róla, hogy ők is megmenekülnének.

Lehet, hogy így a gyermekeken keresztül megmenekülnek a szülők. Lehet, hogy rajtatok keresztül, ha komolyan veszitek az Isten igéjét, a szüleitekre is ki fog hatni, meg a testvéreitekre is.

Ráháb is így volt. Hallotta az örömhírt, hallotta a jó hírt. Hallotta: van megoldás, nem kell elveszni, hanem van kegyelem, és ennek a kegyelemnek a forrása a mi teremtő, áldó, gondviselő, hordozó Istenünk. Ráháb megtalálta az Urat. Ez a célja a mai alkalomnak is, a hittanóráknak is. Találd meg azt a Jézust, azt az Urat, aki megtalált téged, aki eljött érted, aki szeret téged, aki életét adta érted, hogy neked is életed legyen és bővölködjél. Őt kövessük, és ezért fogjuk énekelni és imádságként mondani:

Vezess Jézusunk,
Véled indulunk.
Küzdelemre hív az élet,
Hadd kövessünk benne téged;
Fogjad a kezünk,
Míg megérkezünk.
(434. dicséret)


Imádkozzunk!

Valóban a te segítségedre szorulunk, Urunk, akár belátjuk, akár nem, akár kemény a szívünk, és azt gondoljuk, hogy megy ez nekünk is, megy ez magunktól is. Vannak nekünk már tapasztalataink. Van hozzá pénzünk. El tudunk intézni, rendezni dolgokat.

Kérünk, figyelmeztess mindig a te szereteteddel, hogy erőnk magában mit sem ér. Semmik és senkik vagyunk. Magunktól semmire nem megyünk, de a te segítségeddel, a te jelenléteddel, a te vezetéseddel hatalmas dolgokat viszünk véghez.

Kérünk, hogy áldd meg az előttünk levő iskolaévet. Áldd meg a diákokat, a pedagógusokat, hitoktatókat. Áldd meg egyházi iskoláinkat, Urunk, ahol imádsággal kezdik és imádsággal fejezik be a napot. Add, hogy be tudják tölteni tőled kapott küldetésüket. Kérünk, áldd meg a többi iskolát is, a hittanórákat.

Kérünk téged, hogy az év végével majd boldogan tudjuk mondani: Isten segítségével hatalmas dolgokat vittünk véghez, hogy így tudjunk majd visszanézni ennek az évnek a végén is, hálaadással dicsőítve téged. Kérünk, őrizz meg bennünket minden bajtól.

Áldd meg azokat, akik betegek, nyomorúságban vannak. Áldd meg azokat a testvéreinket, akik a gyász terhe alatt vannak, akik szomorúságban vannak. Áldd meg azokat a párokat, akik tegnap kötöttek házasságot, kísérd őket is éltük végéig.

Kérünk, hogy az elkövetkezendő időkben is hadd tapasztaljuk meg, hogy boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát. Boldog ember az, aki Jézus Krisztust követi és az Ő útjain jár.

Áldj meg bennünket a te jelenléteddel, Urunk. Áldd meg szeretteinket is közelben és távolban, egész családunkat, gyülekezetünket, egyházunkat, egész népünket.

Köszönjük, hogy ezt Jézus nevében kérhetjük, aki erre felbátorított és felhatalmazott bennünket.

Ámen.