PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. július 15.
(csütörtök)

Földvári Tibor


AZ ÚRNAK ÖRÖME A TI ERŐSSÉGETEK


Alapige:Neh 8,1-12

Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vizi-kapu előtt levő téren, és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr adott Izráelnek. A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. Fölolvasta azt a Vizi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. Az írástudó Ezsdrás erre a célra készült szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Misáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt. Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt. Jésúa, Báni, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezsdrás pap meg a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait. Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek! A léviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, nagyon nagy kegyelem, hogy téged imádhatunk az énekekkel. Magasztalunk, hogy az angyalok és megdicsőült szentek, drága elhunyt szeretteink az Úrban, imádhatnak téged a mennyben, és mi ugyanezt tehetjük itt a földön. Köszönjük Urunk, hogy ez a földi élet körülményeit is szebbé, vidámabbá teszi, elviselhetővé a próbák idején. Köszönjük Urunk a mai nap minden elvégzett munkájának az örömét. Bocsásd meg kérünk, ha valamit nem úgy tettünk, ahogy kellett volna. Köszönjük Urunk a bűnbocsánat örömét is. Most szeretnénk arra kérni, hogy a gyülekezet közösségében ne csak a te igédet hallhassuk meg, hanem hadd tiszteljünk téged, hadd lehessél te a központban számunkra és így szólítson meg bennünket a te szavad, formáljon és munkálja bennünk azt, amit te szeretnél. Urunk most szeretnénk gondolni azokra a testvéreinkre, akik betegek, kórházban vannak, vagy a nagy meleg miatt nem tudtak eljönni otthonról. Könyörülj rajtuk, hogy amikor ide gondolnak, őket is tölthesse be Szentlelked öröme, békessége. Az Úr Jézus érdeméért hallgasd meg könyörgésünket és fogadd kedvesen imádásunkat.

Ámen.


Igehirdetés

Az ószövetségi igeszakaszból Nehémiás könyvét olvassuk a Bibliaolvasó kalauzunk szerint és amikor én is ezt a részt olvastam napi csendességemben, újra megragadott az a mondat, amit a Károli fordítás így ír: "az Úrnak öröme a ti erősségetek". Mindig arra figyeltem, hogy mennyire örömteli ez a szakasz és most vettem észre, hogy ezt megelőzően a bánkódó, síró népet mégis csitítani kellett, mert tele voltak fájdalommal, keserűséggel, gyásszal. Amikor észrevettem, hogy mi miatt, - az ige felolvasása miatt, amit hallottak és szíven találta őket, - nagyon megdöbbentem, miért kellett ezt az őszinte népet arra buzdítani, hogy hagyják abba a bűnbánatot, inkább örüljenek. Itt kezdtem el ennek az igének az üzenetén gondolkodni.

Most is furcsa számomra a helytartó Nehémiás, és Ezsdrás papnak is a gondolkodása, de tény, hogy ebben az igeszakaszban Isten igéje arról beszél, megvan az ideje az Úr előtti örömnek, még akkor is, hogyha nagyon őszinte bűnbánat van Isten népe életében. Az a tény, hogy ez Nehémiás könyvében van, különösen értékessé teszi ezt a gondolatot. Ez a könyv arról beszél - erről a leghíresebb - fölépült a Jeruzsálemet körülvevő védfal. Így az Úr népének fővárosa, a szent város, védelem alatt van. Elkészült ez az Úrnak való munka és a 8. résztől kezdődően a szentíró azt mutatja be, hogyan készül el Isten népe lelkileg is, és a 9. részben majd őszinte bűnbánatról is olvasunk.

Nehémiás könyve tehát az Istennel való kapcsolatuk megerősítéséről is beszél, nemcsak a fizikai körülményekben való megerősödésről, védelemről. A külső védelmet a városfal jelentette, a belső lelki védelmet, erőforrást pedig - ez a bizonyos kifejezéssel - az Úrnak öröme. Szeretnénk megvizsgálni ezt a kifejezést, mit jelent itt, a szövegkörnyezet fényében és hogyan gondolhat erre az örömre Isten népe ma is.

Az igeszakaszból egyértelműen látszik, hogy gyakorlatilag az egész nép egy nagy népgyűlésre jött össze a városfal elvégzett munkája után. A 7. rész azzal fejeződik be, hogy Izrael fiai a helyükön laknak, a papok is, a léviták is. Nehémiás sok mindenben ügyködött, hogy külsőleg is rend legyen a népben és legyen egy erős fogságból hazatért gyülekezet az Úr Jézus születése előtti IV. században. Nagyon beszédes, hogy ez e nép, akik ott összegyűltek, kérte, hogy szeretné hallani az Úr törvényét. Ezelőtt keményen dolgoztak, kemény fizikai munkát végeztek, védelemre is szorultak, így védekezniük kellett. Erről is híres a könyv, hogy a várfal építőknek az egyik kezében munkaeszköz volt, a másikban fegyver. De már elvégezték a munkát és ez a gyülekezeti közösség szeretne lelkiekre is koncentrálni és még inkább, az Úr törvényét szeretnék hallani.

Ezsdrás személye itt kerül először elő ebben a bibliai könyvben. Ezsdrás könyve leírja az elején, hogyan tér haza a babiloni fogságból az oda vitt nép, hogyan építették fel a templomot. Nehémiás könyve a városfalról beszél, de újra itt van Ezsdrás is, aki a lelki megújulás, lelki megerősítésnek az eszköze. Hallottuk, hogy több órán át, hajnal hasadtától délig, fennállva hallgatták az Úr törvénye felolvasását és magyarázatát. Nagyon jól tudták, hogy a szent tekercsek, mindaz ami abban le lett írva, magának az Úrnak, Istennek a személyes szava, és ezért, amikor Ezsdrás kinyitotta a tekercseket, leborultak - ez az alázat és imádat kifejezése volt - magasztalták Istent, tele voltak az Úr iránti szeretettel. Itt az Úrra, az Úr szavára figyel a nép. A 8. versben nagyon bátorító azt olvasni, hogy megértették az olvasottakat. Tudom, hogy a testvérek is - velem együtt - azzal küszködnek, hogy néha nem értjük azt, amit olvasunk a Bibliából, még akkor sem, ha a lelkész próbálja magyarázni.

Valószínűleg Mózes V. könyvét a maga teljességében is felolvasták azon a délelőttön és pontosan amiatt, mert megértették, halljuk, elkezdtek sírni, gyászoló jajgatással, sírással, mert szíven találta őket az ige, a hallottak. Pünkösd napján - olvasunk arról - hogy amikor eljött a Szentlélek és Péter beszélt az Úr Jézusról, őket is szíven találta az ige. Személyessé vált számukra Isten szava, leleplezte a bűneiket és őszinte bűnbánat volt bennük, átérezték bűnös voltukat és a Szent Isten előtt őszinte bűnbánattal sírnak. Itt jön az a furcsa fordulat, hogy Nehémiás a helytartó, Ezsdrás a pap és az ott lévő léviták, papok magyarázták az igét és azt mondják az ott lévőknek, hagyják abba a sírást, örüljenek inkább. Azért, hogy biztosan tudjanak örülni, hazaküldik őket, hogy örömlakomán vehessenek részt. Külsőleg is mutassák meg tehát, hogy tele van a szívük örömmel, sőt a szegényeket, akiknek nincs mit ételként, italként felhasználniuk, azokat is segítsék. Legyen az egy nagy örömünnep. Az a fontos itt, hogy az igét olvasó és magyarázó lelki vezetők arra buzdítják ott a népet, hogy ne bűnbánatot tartsanak, hanem inkább örüljenek.

Lehet fontosabb a bűnbánó ember őszinte bűnbánatánál is? Lehet fontosabb a hívő ember őszinte bűnbánatánál is? Az igei szövegből látszik és a szentíró aláhúzza többször használva a kifejezést: e nap szent az Úrnak; ez háromszor is hallható volt. Illetve az Úrnak öröméről, az Úrnak való örömről beszél hangsúlyosan. Mindenképpen az látszik, hogy a törvénykönyv olvasása során nagyon jól figyeltek arra, amit az Úr megítél jogosan, de ott annak az ideje van, annak a tudatosítása, kié az a nap, mit jelent számukra az a nap és ki az az Úr, akinek a napja van és ő hogyan érez. Ne arra nézzenek, hogy ki mit érez, hanem inkább arra tekintsenek, aki az Úr és amit ő érez. Nem a bánat napja van, hanem az örvendezésé. Még ha az igét hallgatva őszinte bűnbánat is van bennük, a hangsúly akkor is azon legyen számukra, ki az Úr, ki az az Isten, akinek a szavát hallották és őreá tekintsenek. Hogy milyennek lássák, itt van szerepe annak a háromszoros kifejezésnek is: e nap szent az Úrnak, illetve az Úrnak öröme.

A törvény, a tóra szó héber nyelven önmagában azt jelenti, hogy a hangsúly azon van, akinek a törvényét hallhatták ott azok az emberek. A tóra alapjelentése: atyai, anyai tanítás, útmutatás. Amit az édesapa vagy édesanya ad a gyermekeinek, vagy unokáinak a nagyszülő. A mennyei Atya tanít valamit, ha kell int és fegyelmezi, figyelmezteti is a gyermekét. A hangsúly tehát azon van, milyen kapcsolat van a törvényt hallgató és a törvényt adó között. Az elkészült kőfal is jelezte önmagában, hogy ez az Úr népe, hiszen már annak fővárosa van védelem alatt. Ennél sokkal inkább jelzi az Úrhoz való tartozás hangsúlyát a törvény szó. Amire vágyódtak Izrael fiai akkor és ott, azért érezték ezt a vágyat, mert az Úrhoz tartoztak. Az más kérdés, hogy miközben hallgatták az igét, rádöbbentek, hogy az atyáik és ők is mennyi mindenben eltértek a törvénytől és ezért érezték a bűnük súlyát. De a hangsúly azon a napon azon van, tekintsenek az Úrra, szent az a nap.

A szent szó azt jelenti, valamihez tartozó. Azért szent az a nap, mert ők az Úr népe, hozzá tartoznak és ő rendelte el számukra annak a napnak az örömét. Még akkor is, ha bűnbánat van bennük. Szent azt is jelenti, hogy az Úr szent és szentséges. Lehet, hogy a szent Isten közelében, különösen az ő igéjét hallgatva rádöbbentek arra, hogy ő mennyire szent és ők mennyire bűnösek, de ez nem probléma. Arra tekintsenek, hogy ez a szent Isten kinek látja őket, kinek tartja őket, mit érez irántuk is. A szent Isten közelében rádöbbentek kegyelemre szoruló mivoltukra, de - ismerve az ézsaiási próféciát is - Isten azt mondja a kegyelemre szorulónak: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy."

Ennél a gondolatnál az jutott eszembe, hogy az Úr Jézus nem véletlenül fordult oda Péter felé, amikor a főpap udvarán vitték át, mert a kakas is megszólalt, Péternek eszébe juthatott az az ige, amit Jézus mondott neki, de az Úr Jézus fontosnak érezte, hogy az őt éppen megtagadó tanítvány láthassa meg a tekintetét is. Jézus is fontosnak érezte, hogy láthassa az Urat olyannak, aki. Láthassa Jézuson, hogy akkor is hozzá tartozik, pedig éppen megtagadta. Péter keservesen sír, de számára is eljött a bűnbocsánat örömének az ideje.

Amikor készülünk úrvacsorára, vagy jövünk úrvacsorát venni, akkor vajon van olyan érzésünk, hogy nem vagyok méltó rá, mert nagyon bűnös vagyok, vagy szégyelljük magunkat és tele vagyunk fájdalommal, szomorúsággal? Néha még jól esik szomorú arccal elmenni az Úr asztalától is. Pedig az úrvacsora is arra mutat, hogy milyen bűnösök vagyunk - ez nem kérdés -, de milyen az a szent Isten, akivel együtt vacsorálunk Lélek által, hit által, akié vagyunk. Úgy látom, hogy minden úrvacsorai közösségen fontos a gyászolás, a sírás, a bánkódás a bűneink miatt - ha kell -, de a hangsúly akkor is az legyen, ki a mi Istenünk, ő mit érez. Az úrvacsora mindenképpen a hálaadás vacsorája is. Nem a bánkódás, a gyász érzése, hanem az öröm, az örvendezés kell, hogy betöltse Nehémiás idejében is azt a népet, aki bánja nagyon a bűneit. Ez hitből fakadó öröm, az Isten igéjéből táplálkozó öröm kell, hogy legyen. Itt van a hangsúlyos kifejezés: ez az Úr öröme.

Az Úrnak öröme a ti erősségetek. Tehát az Úrral való személyes szeretetkapcsolat érzésén alapuló öröm, annak a meggyőződésnek az érzése is, hogy én tudom kihez tartozom, ki az én Istenem és én tudom, hogy ő kicsoda és milyennek jelentette ki magát az igében. Atyai útmutatást adott a törvényben és a fegyelmezést is azért tette, hogy azzal is formálja az övéit, már az ószövetségben is. Kegyelmes Isten. A köszöntésben a Filippi levélből idéztem Pál apostolt, aki azt mondja: Örüljetek az Úrban. Az Úrnak öröme - fordította Károli, az Úrban való öröm. Az új fordítású Biblia hangsúlya ott van, hogy az Úr előtt való öröm, annak a tudatában élni, hogy az Úr előtt élünk és ennek öröme tölti be a szívünket.

Ennél a kifejezésnél az is eszembe jutott, hogy az evangélium önmagában azt jelenti, hogy örömhír. Tehát, az Úr igéjének, a Szentírásnak az evangéliuma nem az, hogy bűnös vagy, de még csak az sem, hogy szeret az Isten, hanem az, hogy Isten az irántunk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Nem az az evangélium, hogy "szeret az Isten!". Erről így nem is ír sehol a Szentírás, az evangélium az, hogy az Isten szeretet. Ezt az ő szeretetét abban mutatta meg, hogy adta az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi vétkeinkért. Ott van a bűnös ember, van szó bűnről, van szó szeretetről, de az egész Jézusra koncentrál. Ha szeretnénk látni, hogy mit gondol Isten, akihez mi tartozunk, a bűnről, és az ő isteni szeretetéről, akkor az Úr Jézusra kell tekinteni. Ezért fontos, hogy a legőszintébb bűnbánatban is azonnal ott kell lennie annak, hogy kihez tartozok én bűnbánóként is. Amikor szégyellem a vétkeimet, akkor is Jézusra kell tekinteni azonnal.

Az evangélium az tehát, hogy Isten mennyire szeretett Jézusban minket, bűnösöket. Ha Jézusra tekintünk, akkor láthatjuk igazán az Úr örömét. Ha valakinek kérdés az, hogy mit érez Isten, amikor tele van örömmel az ő gyermeke iránti érzése miatt, akkor nézzük meg, hogy mit érzett Jézus iránt. Nem véletlenül mondta az Atya a megkereszteltetésekor, hogy "Te vagy az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm." A Megdicsőülés hegyén is erről beszélt, ezt hallhatta a három apostol. Az Úrnak az öröme Jézusra mutat, egyedül ő tartozhat az Atyához, mint egyszülött Fiú, a bűnös ember nem tartozhatna, egyikünk sem. Mégis, az ószövetségi nép, Nehémiás idején, és mi is az újszövetség idején hozzá tartozhatunk és ennek az öröme tölthet be minket, hogy ezt mi tudhatjuk.

Amikor az Úr Jézus János evangéliuma szerint arról beszélt a tanítványoknak, hogy még ők is elhagyják őt, akkor Jézus örömmel mondta, hogy de az Atya vele van, aki nem hagyja el. A megváltásunk ára annyira drága volt, hogy a végén mégiscsak be kellett annak teljesedni, hogy eljött az a pillanat, amikor nem lehetett az Úr öröme Jézuson, nem lehetett Jézusnak kapcsolata az Istennel. Elhagyta őt az Isten. Ez a váltság titka. Ezért fontos, hogy mi az Úr örömét csak Jézusban láthatjuk, mert benne látható, hogy a szent Isten utálja a bűnt és nagyon jó, ha a hívő ember is rádöbben arra, amikor vétkezik, akár szóban, tettel, vagy gondolattal, hogy ez utálatos, nem örömteli az Istennek, az Atyának, csakhogy az ítéletet az Úr Jézuson hajtotta végre. Az Úr öröme a kereszten nem volt a Fiún, viszont így váltott meg bennünket.

Itt van fontos szerepe annak, amit a folytatásban elmond: "Az Úrnak öröme a ti erősségetek." Az erősség szó az ősi szövegben azt jelenti, hogy erődítmény, menedékhely, ahol menedéket talál az, aki oda menekül. Nehémiás könyvében a városfal is önmagában menedéket is jelentett, ami fizikai védelem, a lelki védelem pedig az Úrnak az öröme. Erősített hely, oltalom - a Zsoltárok könyvében is többször szerepel, átvitt értelemben is. Különböző nehéz élethelyzetekben, például Dávid hogyan tapasztalta meg, hogy az Úr vele van, tudta, hogy vele van, őrzi őt, védelmét éli át. Ő is nehéz helyzetekbe került, szenvedett is, sokszor sírt még a maga bűnei miatt is, de az sose volt neki kérdés, hogy az Úr vele van. Az Úrral való szeretetkapcsolatát semmi sem gátolhatta.

"Az Úrnak az öröme a ti erősségetek" azt jelenti tehát, hogy lehet, hogy lenne miért szomorúnak lenni, valamiért bánkódni, az életünk során valószínűleg sok támadás ér, harcaink vannak, de a védelem is ott van és mi a védelem mögött vagyunk. A várfal védelmében vagyunk, tulajdonképpen nem érhet bennünket a veszedelem.

Ez a gyakorlatban hogyan működik? Itt van szerepe annak a kérdésnek, hogy hogyan juthatunk el mi az Úr örömének az átélésére. Hogyan jutottak el Nehémiásék? Egyszerű azt olvasni, hogy a jajgató, síró tömeg egyszer csak abbahagyta a sírást, mentek haza, ettek, ittak - biztosan volt bor is -, adtak azoknak is, akiknek nem volt, hogy fizikailag is éljék át az ünnepi pillanatokat. Ünnepet tartottak nemcsak aznap, hanem utána is. A hetedik hónapban különösen sok ünnepe volt Izrael népének. Ez különösen is ünnepi nappá lett a népnek, "szent ez a nap az Úrnak." Tehát a külső körülményekben is átérezték az örömet. De a külső körülményeket az befolyásolta, ahogy az Isten igéjét hallották, megértették, először bűnbánattal hallgatták, és amikor a vezetőik bátorítására rádöbbentek, hogy nem azon van ott a hangsúly, hogy mennyire vétkeztek, azt az Úr már megbocsátotta, fogadják el örömmel, töltse be őket a bűnbocsánat öröme. Örvendezzenek annak, hogy ki az az Úr, akihez tartoznak. Az egész lényüket betöltötte ez az öröm.

Szent ez a nap az Úrnak - milyen jó azt mondani, hogy nekünk minden nap szent, minden nap az Úré. Amikor az Úr napján összejövünk ünnepelni ide, az Isten házába, azért van, mert szeretnénk együtt ünnepelni. De bármelyik nap összejöhetnénk, mert minden nap szent az Úrnak, minden nap az Úrnak való öröm lehetne számunkra is.

Amikor az Úr Jézus megkísértésének a történetét olvassuk, ne felejtsük el, számára az nehéz körülményeket jelentett, hiszen éhezett, aztán jött a kísértő és lelkileg is nagy próba alatt volt. De őt is a kísértéskor, a 40 napos böjti időszakban mindvégig az az öröm töltötte be, amit az Atya jelentett számára, amint a megkereszteltetésekor is. Jézus nagyon jól tudta a kísértő támadásakor is, hogy megmarad abban az örömben, betölti őt annak az öröme, hogy az Atya gyönyörködik őbenne és ő szeretne neki engedelmeskedni akkor is. Ő is az Írást idézte, követte az Írások szerint az Atya akaratát. Az Istennel való kapcsolat megélése Jézus számára is együtt járt az Írásokkal, annak ismerete és annak való engedelmesség. Nagyon beszédes, hogy a megkísértés végén jönnek az angyalok és szolgálnak Jézusnak. Volt mit ennie és valószínűleg volt mit innia is. Külső körülményeiben is akkor már könnyebb lett neki. De Jézust is betöltötte az Úr öröme, hiába jött a kísértő, azért nem tudott rajta semmit sem fogni, mert őt az töltötte be, hogy kihez tartozik és hogyan szeretne viselkedni, mert hozzá tartozik.

Nehémiás idején a nép engedelmeskedett annak, amit hallottak az igéből és amire a lelki vezetők bátorították őket, azaz engedelmeskedtek az Úrnak. Hagyták, hogy betöltse az ő Lelke által annak az öröme, hogy ki az Úr, kik ők, és hogy ehhez az Úrhoz tartoznak. Mi a helyzet a mi esetünkben? Nem mindenkinek van mindig örömünnepe az egyes hétköznapokon, általában mi sem ünnepelni szoktunk a hétköznapokon.

Vannak, akik betegek és amiatt sok fájdalmat élnek át és szenvednek. Akkor is betöltheti a hívő embert az Úrnak az öröme. Liebe Józsi bácsi felesége a halála előtt mondta el nekem, hogy milyen sok fájdalmat jelentett neki, amikor a rákos betegsége miatti fájdalomcsillapító hatása késett. Elég volt csak 10 perccel később feltenni azt a tapaszt és az akkor 20 perc rettenetes fájdalmat jelentett. Amikor beszélgettem vele, akkor ő mosolygott és a fájdalomról is úgy beszélt, hogy milyen fantasztikus volt átélnie, hogy már sírt a fájdalom miatt, de tudta, hogy az Úr vele van. Szerette volna, hogy ne fájjon, de az Úr is vele van és ez töltötte be a lelkét, erről tett bizonyságot. Természetesen, hittel. Az öröm nem azt jelenti, hogy mindig örömteli körülmények vannak. Ez a történet is azt mutatta, hogy a nép először sírt a bűnei miatt.

Amikor én is vétkezem, akkor nagyon szégyellem magam. Amikor bánjuk a bűneinket, nagyon fontos, úrvacsorakor is legyen mindig őszinte bűnbánatunk, de akkor is az Úrra kell figyelnünk. Nem szabad megmaradni csak a bűnben, csak a bűnre figyelésben, mert akkor hol van a bűnbocsánat öröme. Hol van az hit, hogy az Úr engem akkor is szeret, pedig most éppen hogy megbántottam. Az Úrnak az öröme az Úrhoz tartozás öröme akkor is, amikor lehet, hogy külsőleg minden fájdalmas, akár testi, akár lelki fájdalom gyötör, de azt tudom hittel, hogy én kihez tartozom és erre figyelek.

Az Úrnak az öröme akkor is fontos, az Úrhoz tartozás tudatosítása, amikor a kísértés olyan örömöket kínál, amelyek nem az Úrban való, nem az Úr előtt való öröm. Nagyon kedves dolgok az életben, csak éppen az Úrnak utálatosak, a kísértő kínálja, általa kínált örömök. Például Jézusnak az volt a kísértése, hogy milyen nagy öröm lehetne a kövekből kenyeret csinálni, s máris jól lakhatna, hiszen ez önmagában nem hordoz semmi rosszat. Mi rossz is lehetne abban, ha Isten Fiaként hatalommal csinálna valamit? Vagy amikor a világot kínálta fel Jézusnak a Sátán, mindent fölkínált, ami kellett neki, csak imádja a Sátánt. Az Úrnak az öröme, amikor kísért a kísértő örömökkel, amik nem az Úrtól való örömök. Ez a kérdés azért nehéz, mert tulajdonképpen ugyanazokat az örömöket éljük át a világban, amit a nem hívők is, csak mi éppen átélhetnénk az Úrral együtt, az Úrtól kapott örömökként.

A legfiatalabb ificsoporttal beszélgettünk erről az igéről vasárnap és megkérdeztem tőlük, hogy szerintük nyáron, vakáció alatt, amikor a barátokkal strandolni mennek, együtt lenni, milyen kísértések érhetik őket a szexualitás, az italozás terén, a szabadosság terén. Kérdeztem tőlük, hogy a barátok viszik el őket, vagy esetleg az ő Úrban való örömük befolyásolja még a baráti társaság viselkedését is? Az igében is azt olvastuk, hogy menjenek egyenek, igyanak, érezzék jól magukat, legyen ünnep az együttlét a családdal, a felebarátokkal.

Az Úr nem szomorúságra hívott el minket, hanem örömre. A kísértő nem véletlenül adja azokat a dolgokat, amelyek nagyon hasonlóak az Úréhoz, csak az Úr nélkül való öröm legyen az. A szent tehát ebben az értelemben azt jelenti, hogy még az örömöm is, az örömet jelentő kikapcsolódások, feladatvégzések is az Úrnak való öröm fényében legyenek, barátokkal együtt is. Lehet, hogy akkor valamit nem teszek meg, mert az Úrnak való örömbe ez nem fér bele, vagy valamit azért teszek, mert tudom, hogy még ez is belefér.

Amikor a konfirmandus fiatalokkal voltunk Kölkeden, ahol nincsen nagy terem, hanem minden nagyobb együttlét a kölkedi református templomban történhet és az ottani lelkész ajánlotta fel, hogy nézzük meg ott a futball VB elődöntőit kivetítőn. Elképzelhető, hogy a két csapatnak szurkoló két tábor két padsorba ült, én középen maradtam és így szurkoltunk a templomban. Még hangosan is lehetett szurkolni. Ezt követően jó volt elmondani a fiataloknak, hogy valahogy így kellene élnünk a hétköznapi életet is, mert a templomban igyekszünk viselkedni, mert a templom mégiscsak erre kötelez, de a mi egész életünk olyan, mintha templomban zajlana. Kihasználtam ott azt a lehetőséget, hogy megkérdezzem a fiatalokat, hogy vajon ők hogy élik meg a nyarukat, hogyan drukkolnak akkor, amikor otthon vannak, szájukat elhagyják csúnya szavak, amikor éppen az ellenfél rúg egy gólt? Mi az, ami tetszik az Úrnak, ami örömet okoz neki és rajta keresztül nekünk is.

Végül szeretnék arról az örömről szólni, hogy olvasom Isten igéjét és hallgatom. Öröm olvasni az igét akkor is, ha nehéz igeszakasz. Szombattól Mózes harmadik könyve következik, a Szentírás egyik legnehezebb igeszakasza. Vajon tapasztaljuk Isten igéjének örömét olyan igeszakaszok olvasásakor is, amit lehet, hogy nem értünk meg első olvasásra? Vágyunk arra, hogy az életünket minden nap az töltse be, hogy szólt hozzám az Úr személyesen? Most, amikor csendes hetek vannak, konferenciák, milyen nagy öröm, hogy egy héten át lehet így lenni az Úr jelenlétében. Fontos lenne, hogy ne csak csendes hétről csendes hétre tapasztaljuk az örömöket, hanem a csendes hetek közti egy éves időszakban is az Úrnak az öröme töltsön be bennünket. Nekünk nem olyan lelki életet kell élni, mint az akkumulátor, amit fel kell tölteni. Minden csendes héten csak feltöltődés. Hanem, mint a trolibusz, kapcsolatban kellene lenni az örömet jelentő felső vezetővel, aki folyamatosan adja az Úr örömét. Ne felejtsük el, az Úr öröme, annak az öröme, hogy én az Úrhoz tartozom, akkor is, ha vétkeztem, de akkor is kegyelmesen szeret és meggyógyít, megújít és örülhetek.

Ez a lélek gyümölcse. Ezt is az Úr adja, erről volt szó végig. De a lélek gyümölcseként mégis hadd jelenjen meg számunkra az a drága ajándék, hogy az Úr öröme betölt és ez látszik az életemen, és lehet, hogy mások is megkedvelik ezt az örömet és mások is szeretnének Jézushoz tartozni.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, dicsőítünk és magasztalunk téged, hogy te az egyszülött Fiú iránt mutattad ki, mit jelent amikor nem örülsz, mit jelent, amikor ítélsz kíméletlenül, a te isteni szentséged lesújt minden bűnre, hamisságra, minden mi vétkünkre is, de az egyszülött Fiún keresztül. Köszönjük mennyei Atyánk, hogy így szerettél minket is. Kérünk téged arra, hogy ennek az öröme hadd töltsön be éppen, amikor megbántottunk, talán újra és újra elestünk ugyanabban a vétekben, amikor küzdünk a megrögzött vétkeinkkel. Szeretnénk Urunk felszabadulni, szeretnénk azt az örömet átérezni és átélni, amikről az ige is szól.

Kérünk téged, hadd tudjunk így rád tekinteni és amikor nehezebb időszakok vannak az életünkben, akár betegség, akár lelki terhek, akkor is segíts rád tekintenünk. Köszönjük, hogy az Úr Jézus mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan. Arra is kérünk Urunk, hogy egymást is tudjuk és merjük erősíteni, hadd merjük egymásnak is mondani, hogy örülj az Úrban. Könyörülj rajtunk Urunk, amikor másban keressük az örömünket, döbbenjünk rá minél hamarább, hogy nem abban van, szabadíts meg minket minden hamis örömtől.

Kérünk téged, hogy amikor olvassuk az igédet, és ha elmehetünk csendes hétre, akkor különösképpen is munkálkodjon az bennünk és végezze el bennünk, amit szeretnél. Legyél most, kérünk, a Neszmélyen lévő fiatalokkal, közöttük is hadd szóljon az öröm evangéliuma.

Köszönjük Urunk, hogy kegyelmedbe ajánlhatjuk a kórházban lévő szeretteinket, betegeinket, támogasd őket kegyelmeddel. Legyél azokkal Urunk, akik a műtét előtt vagy után vannak, segítsd őket ebben a nagyon meleg időszakban. Álld meg Urunk a kismamákat, akik a baba születését várják, ők is hadd tudják hordozni a melegebb időt. Kérünk téged arra, hogy vigyázz a gyermekeinkre, unokáinkra ebben a csábító világban.

Imádkozunk most is magyar népünkért, a határon túl is, könyörülj meg a mi népünkön, hogy hozzád térjen. Legyél népünk vezetőivel, tartsd őket Urunk alázatban és add, hogy szülessenek olyan törvények, amelyek előbbre viszik népünk sorsát.

Ámen.