PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. október 21.
(vasárnap)

Földvári Tibor


AKHÁB BŰNRE ADTA MAGÁT


Alapige:1Kir 21,17-29

Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen a Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. Így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az Úr. Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját! Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. Jezábelről pedig így szól az Úr: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg. Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az Úr, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, a testére zsákruhát öltött, böjtölt, zsákruhában is járt, és csöndesen is járt-kelt. Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel ennyire megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fiai idejében hozok veszedelmet a házra.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, magasztalunk téged, hogy mi itt a gyülekezet közösségében dicsőíteni lehetünk együtt, téged, magadat imádni hódolattal. Köszönjük, hogy nem olyan életet kell élni, mint Ahábnak, aki súlyos vétkeivel bosszantott téged.

Megvalljuk Urunk neked alázattal, most is van mit te elébed hozni bűnbánattal. Bocsásd meg kérünk, a mai nap vétkét is. Köszönjük neked, hogy a te szabadításod teljes és tökéletes, de bocsásd meg, amikor nem tudtunk ezzel a szabadítással élni a hét során.

Kérünk téged, szentelj meg bennünket a te igéddel, mert a te igéd igazság. Add Urunk, hogy a hirdetett igéden keresztül a te szereteted és kegyelmed ragyogjon föl számunkra. Hadd lehessen a keresztelői istentisztelet során is boldog örvendezésünk a családokkal, a kicsi gyermekekkel. Hadd tudjunk te előtted örvendezni, mert csakugyan szabadok vagyunk a lelkiismeret-furdalás terhétől, az aggodalmaktól, a kétségbeeséstől. Hadd tudjunk mi téged imádni felszabadult hittel. Formálj bennünket olyanná, amilyenné te szeretnél minket. Kérünk Urunk, aki jól ismersz minket, ma is add azt nekünk, kegyelmedért, az Úr Jézus nevéért.

Ámen.


Igehirdetés

A Királyok könyvét olvassuk ezekben a napokban. Különösképpen is igaz erre a könyvre, amit Pál apostol a Korinthusi levélben így ír: Amik megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg. A Királyok könyve jól mutatja, mit tud egy király a maga házasságában, családjában, és mint uralkodó az egész népe között az országban tenni, Istennek engedelmeskedve áldásként, Istennel ellenkezve, átokként. Ma is sok tekintetben igaz ez, az életünk, a házasságunkat, a családunkat, a körülöttünk élőket is meghatározza.

Aháb, Izrael királya Omri fiaként 875-ben került a trónra és ez a bibliai könyv nagyon sok apró részletet leír róla. Sok tekintetben őt jobban megismerhetjük, mint az őt követő többi királyt. Ugyanakkor az a szomorú, hogy nem pozitív példaként. Tulajdonképpen egyetlen pozitív példája sincs Aháb bármelyik cselekedetének. Amikor az ő életét tanulmányozzuk, két gondolatban utalok arra, hogy milyen mélyre süllyedhet még egy Istent szolgáló király is, amikor a bűnre adja magát. Még egy lelkileg ilyen mélyre süllyedt ember életében is azonban hogyan mutatkozik meg az Isten jelenléte, kegyelme.

Milyen lelki élet jellemezte Ahábot? A felolvasott igeszakasz első szava: "ekkor" arra az eseményre utal, amikor Aháb az egyik legsúlyosabb vétkét követte el Isten és a népe ellen. A szomszédjának a szőlőskertjét megkívánta, szerette volna megvenni. Az sem tartotta vissza, hogy az nem eladható, mert a törvény világosan tiltotta annak eladását. Tehetetlen dühében nem akarja bántani Nábótot, hanem hazamegy, depressziós állapotban fekszik az ágyában. Amikor felesége Jezábel hozzámegy, megkérdezi, hogy ki az úr a házban Izraelben, ki uralkodik, és felajánlja segítségét, hamis tanúkkal megöleti Nábótot Jezréelben, s így az örökség a királyé lehetett. Jezábel gondoskodott arról, hogy ne csak Nábótot, de a fiait is öljék meg. Mindezért Aháb király volt a felelős: vétkezett a 6., 8., 9. és 10. parancsolat ellen (Ne ölj, Ne lopj, Ne tégy hamis tanúbizonyságot, és Ne kívánd a te felebarátodnak házát...).

A parancsolatok ellen nyilvánvalóan elkövetett súlyos vétkei még csupán az ő lelki életének a felszíne. Az ő bűnös életének a mélyén az a szomorú jellemző található, amit a Szentírás kétszer is leír: "Bűnre adta magát", azaz odaadta magát teljesen arra, amit az Úr rossznak lát. Az ősi szövegben az "odaadta magát" kifejezés olyan igealakban szerepel, amely igen intenzív, folyamatosan végbemenő cselekvésre utal. Tehát nemcsak hibát követett el véletlenül, nem is arról van szó, hogy akaratlanul vétkezett valamiben, hanem a bűn legsúlyosabb állapota, amikor tudatosan, készakarva teszi azt, ami utálatos vétek az Úr szemei előtt. Semmiképpen sem kényszerből cselekszik, hanem gonosz élvezettel, gyönyörűséggel, odaadja magát, ráadja magát a bűnre. Tehát már nem az Urat követi, nem az Úr népének hűséges királya, hanem bálványokat követ. Ez is bűnének mélységét érzékelteti. Az apósa, a szidóniak királya, Etbaal, nevében is hordozta az istenséget. Aháb idején a Baal kultusz honosodott meg Izrael földjén. Ehhez kapcsolódóan hallottuk, hogy más pogány vallások is meghonosodtak, amelyek korábban jellemezték Kánaán földjét. Aháb miatt Kánaán földjére visszatért a régi pogányság.

Királyként Aháb visszaélt a hatalmával, de mint király élhetett is a hatalmával. Lehetősége volt arra, hogy bűnre adja magát, amit meg akar szerezni, azt megszerezze. Ebben örvendezett. Különösen az a szomorú, hogy mindezt Isten népe királyaként végezte.

Tulajdonképpen Jézus közelében ehhez hasonló történt Júdással. Három éven át Jézus közelében élt és mégis a pénzre, a vagyonszerzésre adta magát. nemcsak a tanítványtársait, de még a mesterét is meglopta. Hatalmában állt, hiszen ő volt a persely őrzője.

Aháb súlyos lelki állapota még kiegészült azzal a ténnyel, hogy segítőtársa is akadt ebben az állapotában, aki odáig is elvezette, kísérte, megerősítette súlyos lelki mélységében, felesége, Jézabel személyében. Súlyos ítélő szavakat, képes kifejezéseket olvastam fel, amelyeket szörnyű még olvasni is, amelyek Isten ítéletét leírják és amelyek a szó szoros értelmében be is következtek. Jézabel nagyon gonosz asszony volt. Aháb ott követte el a hibát, hogy feleségül vette. Már akkor vétkezett a törvény ellen, mert Jézabel pogány asszony volt. Nem következett be, amit várnánk, hogy Jézabel lett az Úr követője, hanem ő csábította el a Baál tiszteletre a férjét. Mindvégig támogatta, segítette Ahábot a bűnre.

Állapotának szörnyűségét az a mozzanat is jelzi, amikor az Úr prófétája ellenséggé vált: Rám találtál, ellenségem? - kérdezi Illéstől. A próféták intették Izrael királyait az Úr törvényéhez való ragaszkodásra, de azok nem akartak rájuk hallgatni. A próféta, az Úr követője ellenség, az a kényszer, hogy hallgatnia kell a prófétát. Ha a próféta ellenség, akkor az Úr maga is ellenség.

Nem kell azon csodálkozni, hogy az ilyen mély lelkiállapotról azt olvassuk a Bibliában: Isten viszonyulása Ahábhoz az ítélet. Ez a fajta bűn már méltó az ítéletre, Isten ezt a fajta lelki állapotot már nem tudja tovább tűrni, ítélni fog.

Ennél az első lelki gondolatnál nehéz lelki üzenetet találnunk, mert az a tény, hogy itt vagyunk Isten népe között, itt a templomban, azt érzékelteti, hogy mi nem vagyunk ennyire távol az Úrtól, hála legyen neki. De nem tudom, hogy Ahábról hallva, jutott-e eszünkbe most valaki, talán hozzánk nagyon közelálló valaki, akiért talán keservesen imádkozunk rendszerint. Akinek az életét olyannak ismerjük, mint Aháb, aki egyre jobban távolodik az erkölcstől, az erkölcsös élettől és hiába volt a szeretetteljes intés, vagy kemény figyelmeztetés - gondolhatunk akár gyermekekre, vagy unokákra - nem hallgatnak ránk, és egyre mélyebbre süllyednek. Már látjuk, hogy mennyire tönkre megy az életük, olyan tékozló fiú, vagy tékozló lányszerűek, vagy tékozló férfiak, tékozló asszonyok, ha idősebbekről van szó. Bizonyára azért szoktunk imádkozni, - előttem is van több ilyen valaki most is -, hogy az Úr szabadítsa meg, ne vesszen el, mert tönkre megy az életük, mert a bűnre adták magukat. Ha pedig talán gyülekezeti tagként tették ezt, akik hívő lelki testvéreink voltak, de mivel egy ponton csábíthatók lettek, engedtek a bűn csábításának és elhagyták az Urat. Már nem hallgatják az intést, szembefordultak már teljesen az Úrral.

Ma is vannak ilyen Aháb szerű, nagyon mély lelkiállapotba süllyedt hívő emberek és még nem hívők. Ne feledjük, egyedül Isten kegyelme, hogyha mi nem vagyunk ilyenek, egyikünk sem jobb a másiknál. Egyedül az Isten szeretete tart az ő közelében. Hogyha a házastárshoz hűségesek vagyunk, ha a családon áldás van, kicsiny hazánkban is áldássá lehetünk vezetőként, vagy beosztottakként a munkahelyünkön, ez mind az Isten kegyelme. Nagyon ügyeljünk arra, hogy ne történhessen meg az apró váltóállítás az életünkben. Aháb mély lelkiállapota már valaminek a következménye volt. Az apró váltóállítás, ha egy dologban vagyunk engedetlenek, és abban megmaradunk, ott a bűnre adjuk magunkat, akkor a gonosz bármikor el tud tántorítani az Istentől. Az ige tehát bennünket abban figyelmeztet, hogy vigyázzunk, engedelmességünk legyen teljes és tökéletes. Adja Isten, hogy Aháb mély lelkiállapota ne jellemezzen egyikünket sem, mert az nagy távollétet jelent az Istentől. Szeretném viszont aláhúzni, és ez a fontosabb üzenet, hogy még egy ilyen mély lelkiállapotú, bűnös embert is Isten mennyi kegyelemmel vett körül. Az igében az ítéletről olvastam, de kihallottuk ebben az ítéletben a kegyelmet is?

Vizsgáljuk meg, hogy Isten mennyire volt kegyelmes Ahábhoz. Amikor Aháb életét végigolvastuk, láthattuk, hogy az ő egész életét végigkísérte az Isten jelenléte. Már az a tény, hogy mellette volt Illés, az Úr egyik leghatalmasabb prófétája - aki nem halt meg és úgy ment az Úrhoz, és aki a megdicsőülés hegyén beszélt Jézussal -, aki Aháb számára képviseli az Isten jelenlétét. Isten jelen volt Aháb életében akkor is, amikor szárazságot adott ítéletképpen, de ennek egyszer véget vetett, adott esőt, majd a Kármel hegyén tüzet adott, amely jelezte, hogy ő az élő Úr és Ahábnak nem kell kétfelé sántikálnia, és népének sem. Az arámokkal szemben egy évben kétszer is, a túlerővel szemben adott Isten Ahábnak győzelmet. Jelen volt az életében és azonnal szólt hozzá, küldte hozzá a prófétát.

Emlékezhetünk arra is, hogy Isten Ninivébe is elküldte Jónást, ezért hatalmas csodákat is végrehajtott közben, mert Ninivének hallania kellet az ítéletes próféciát, azért, hogy megtérhessenek. És Ninive teljesen megtért.

Aháb esetében az történt - felemelő olvasni a végén -, hogy valami olyasmit tesz, ami feltűnik még az Úrnak is. Az Úr mondja Illésnek: Láttad, hogy megalázta magát előttem. Az Úr elismerte, ami Aháb szívében végbement, megalázkodott Isten ítélete előtt. Ezt követően Isten kész volt elhalasztani az ítéletet. Isten nagyon súlyos ítéletet mondott ki végül Ahábra, de azt elhalasztotta.

Számunkra az üzenet, hogy a mi esetünkben nem elhalasztotta az Úr, hanem inkább máson hajtotta végre az ítéletet. Aháb esetében azért halasztotta el az ítéletet, mert az ószövetségi ítéletek előre mutattak a Messiásra. Az ítéletben nekünk kegyelem jutott, mert az Úr Jézus nem a bűnre adta magát, a Gonosz kísértése esetén nem borult le előtte imádva, nem akart megszabadulni a kereszttől, hanem magára vette a bűnt. Aháb mélységű bűnöket is, meg az apró, tudatlanságból, véletlenül elkövetett bűneink büntetését is. Amikor Jézus a Gecsemáné kertben harcol az Atyával, imádkozik, akkor az Isten ráadta a bűn ítéletét.

Az ítélet azért halasztatott el, vagy Ninive esetében azért múlt el, mert Jézus magára vette. Amikor a lator mellette függött a kereszten, akkor őt még az állam is elítélte. Mi lett volna, hogyha a lator úgy halt volna meg és úgy kerül az Isten ítélőszéke elé? Elveszett volna örökre. De a kereszten teljesen megváltozott az élete. Az ítéletben is kegyelem: Istennek minden bűnünket meg kellene ítélnie, de ő az egyszülött Fiút ítélte.

Miért csupán elhalasztatott az ítélet Aháb esetében? Azért, mert ő nem változott meg, megijedt az ítélettől, megalázta magát, de csak az ítélettől riadt meg, az élete nem változott meg. Ez kiderül abból, hogy a prófétát megint csak ellenségének tekinti. Az Úr egy másik prófétájára azt mondja, hogy gyűlöli őt, mert sohasem azt mondja, amit szeretne. Kiderül, hogy Aháb nem változott meg, csak megijedt az ítélettől, az ítélet következményeitől kívánt szabadulni, ezért alázkodik meg egy kicsit.

A végén elfordult, nem értette meg azt a nagy titkot, hogy amikor az Úr elhalasztja az ítéletet, vagy az ő Fiára teszi az ítéletet, azért teszi, hogy mi új életet élhessünk. Ne csak féljünk tőle, mert az nem elég, hanem legyünk az ő követői hűséggel.

Hisszük mi azt, hogy még a legnagyobb mélységből is kiemelhet bárkit az Isten kegyelme? A legelrontottabb életű ember is bármikor odafordulhat az Úrhoz, megújulhat? Merjük ezt hinni, amikor már csakugyan sírva imádkozunk valakiért, és amikor intjük őt, akkor egyre rosszabb? Isten bármikor megnyerheti, hiszen Jézus elhordozta az ítéletet. Testvérek! Merjünk hinni és így imádkozni másokért. Minket ez az ige abban bátorít, hogy nekünk sohasem kell olyan mély lelkiállapotba süllyednünk, mert mi az Urat követhetjük hűséggel. Ez az ige az engedelmességre buzdít minket.

Van a mi életünkben olyan, amit még mindég nem tudtunk igazán odaadni Istennek? Mondván: Mindent Uram, csak még azt ne. Az ige azt mondja, még azt is lehet és nem azért mert kényszer. Ha pedig már elestünk, és szégyelljük magunkat, akkor jusson eszünkbe, hogy lehet, innen hazamenve is elesünk, pedig szólt az ige és változni szerettünk volna. De ne örülj én ellenségem, elestem, de fölkelek. Mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom. Mert lehet, hogy bánt a vétkünk súlya, furdal a lelkiismeret, úgy érezzük, hogy így nem vagyunk méltók az Úr kegyelmére, de ez az ige azt mutatja, hogy igen. Hiszen Jézuson van az ítélet, az Úr bocsánata teljesen felszabadít.

Ezt tette Dáviddal, aki vétkezett Betsabéval, súlyos bűnt követett el, de Isten megkönyörült rajta. Dávid teljesen megváltozott, kimondta azt is, hogy súlyosan vétkeztem, és végül ettől a Betsabétól született meg Salamon, mert ilyen az Isten kegyelme, hogy Salamonon keresztül született meg később a Messiás. Ennek a bibliai könyvnek a 14. része Dávidról azt mondja, hogy ő tökéletes szívvel követte az Urat. Isten elfedezte a vétkét, többé nem emlékezett meg erről, olyan volt, mintha el sem követte volna. Az Isten ennyire kegyelmes.

Nekünk nem kell olyan lelki mélységekbe süllyedni, mint Aháb tette. Ha bárki ilyen mélyen van körülöttünk, bizalommal vigyük Isten elé, mert ő segíthet. Magunk számára pedig azt hirdeti, hogy engedj mindenben az Úrnak. Ne a bűnre add magad, hanem add oda magad teljesen az Úrnak, kövesd őt hűséggel.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy érettünk is meghalt a Megváltó. Köszönjük, hogy azért nem ítéltél és ítélsz el minket soha, mert az Úr Jézus hordozta el. Szeretnénk azért hálát adni neked, hogy a te kegyelmed erejével állhattunk meg a te követésedben hűséggel. Magasztalunk téged, amikor csakugyan felszabadítottál nagyon nehéz bűnterhektől is. Szeretnénk azért is hálát adni, amikor meghallva imádságunkat is, kiszabadítottad azt, akiért könyörögtünk, láttuk a te csodáidat mások életében.

Köszönjük Urunk, hogy a te kegyelmed mindég nagyobb a bűnnél. Arra kérünk, hadd tudjuk a legnehezebb embereket is, családban, munkahelyen, barátok között hordozni. Hadd tudjuk a te igédet képviselni számukra az életünkkel, csendes bizonyságtételünkkel.

Így szeretnénk eléd hozni népünk ügyét is; könyörülj meg a mi magyar népünkön, hogy ne csak az esetleges ítélettől rettegjen, hanem inkább találjon meg téged. Népünk vezetőiért is így könyörgünk, Urunk. Legyél azokkal, akik hűséggel igyekeznek téged is szolgálni, könyörülj azokon, akik esetleg hamisság szerint uralkodnak. Urunk, arra kérünk, adj nekünk olyan vezetőket, gyülekezetben, magyar népünk számára, akik hűséggel szolgálnak téged. Köszönjük Urunk neked, ha mi áldássá lehetünk a házasságban, a családban, és kicsiny hazánkban. Add, hogy még hűségesebb életet éljünk, akik ismernek, vágyódjanak a követésedre.

Ámen.