PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. június 3.
(csütörtök)

Földvári Tibor


MINT BEKERÍTETT KERT


Alapige:Énekek 4,1-5,1

De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely Gileád hegyéről hullámzik alá. Két fogsorod olyan, mint a megnyírt juhnyáj, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos. Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalmagerezd a fátyolod mögött. Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa. Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel. Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirha-hegyre és a tömjénhalomra. Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen. Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről! Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával. Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál. Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, s ruháid illata, mint a Libánon illata! Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút. Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal, nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és alloé, sok drága balzsammal, kertekben levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról csörgedezik. Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét. Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet, színmézemet, iszom boromat és tejemet. Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől!


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, amikor a te szentségedre tekintünk a gyülekezet közösségében is, látjuk a te isteni nagyságodat, hatalmadat és ugyanakkor látjuk a magunk érdemtelenségét, bűnös voltát és imádunk, hogy mégis Atyánknak szólíthatunk, mégis igaz szentek lehetünk, mert te szent vagy. Köszönjük Urunk, hogy a te kegyelmed megszentel minket. Dicsőítünk téged Atyánk a Szentlélek ajándékáért, akivel hit által közösségben lehetünk. Dicsőítünk téged az Úr Jézus váltságáért. Szeretnénk arra kérni, segíts nekünk rád tekinteni a mai istentiszteleten is hallgatva igédet. Arra kérünk Urunk, hogy ne csak az értelmünkben gazdagodjunk igédet hallgatva, hanem a szívünk is megteljen őszinte dicsérettel, hálával. Szeretnénk aszerint élni, ahogy te szólsz hozzánk és ezt, mint gyülekezet is, szeretnénk tenni.

Kérünk Urunk, hogy vegyél el a szívünkből mindent ami gátolná az igédre figyelésünket. Add Urunk, hogy a mai munkanap minden terhe és gondja maradjon a hátunk mögött. Add, hogy hadd tudjunk most megpihenni teelőtted.

Az Úr Jézus érdeméért hallgasd meg imádságunkat.

Ámen.


Igehirdetés

Az Énekek éneke bibliai könyv olvasását fejeztük be a tegnapi nap során a bibliaolvasó kalauzunk szerint. Ezen az estén szeretném az igehirdetés üzenetében az egyik legszebb részletét elemezni. Természetesen nem lehet kimeríteni, - biztos a testvérek is tapasztalták ? ezt a gyönyörű szép ószövetségi írást, költői művet. Nem könnyű megérteni, én sem teljesen értem, de ami nekem is üzenetté vált, azt szeretném tovább adni.

A bevezetőben néhány általános dolgot fogok elmondani a könyvről, majd arról beszélek az igehirdetésben, hogy milyennek látja a vőlegény a menyasszonyát, szerelmét, milyennek írja le, és miért fontos azt tudatosítani a lelki üzenetben számunkra is, a ma élő hívő embereknek.

Egy rabbi erről a bibliai könyvről azt írta, hogy a szentiratoknak a legszentebbike. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy az ószövetségi szent könyvek közül a legszentebb dolgokról ír. Valóban, amikor Salamon bemutatja ? aki mindenképpen a szerzője lehet ennek a költői műnek ? a szerelmet, a férfi és nő szeretet kapcsolatát, akkor olyan intim mélységeket mutat be a szerelemről, amelyek nagyon jól tükrözik azt a lelki igazságot, ami ott van ennek a valódi ajándéknak a hátterében; hogyan szereti Isten az ő népét. Az értelmezésben mindenképpen fontos tudatosítani, hogy ez a könyv beszél arról, milyen ajándékot adott Isten a teremtésben és ad a bűneset óta is a férfi és a nő szerelmében, házasságában, és, hogy ez milyen módon mutat Isten és népe közti kapcsolatára.

Emlékszünk, hogy amikor az Úr Jézus feltámadása után az emmausi tanítványokat bátorítani akarta arra nézve, hogy mi minden volt róla megírva az Ószövetségben, ezt a könyvet is említhette, hiszen ez a könyv is róla szól. Mi az újszövetség népeként tudjuk, hogy valóban Jézus a vőlegény, ő a mennyei vőlegény. Ismerve az Újszövetség legutolsó könyvét, a Jelenések könyvét, tudjuk, hogy nemcsak e földi életre nézve, hanem az örökkévalóságra nézve is milyen gazdag jelentése lehet például az Énekek énekének is, hiszen az örökkévalóságban is tökéletes tiszta szerelem lesz majd a vőlegény és a menyasszonya között, azaz, az Úr Jézus és a hívő nép, mi köztünk.

Fontos tehát, hogy amikor a házasságról és a szerelemről ír, akkor a hívő ember házasságáról és szerelméről is ír. S a hívő emberek közössége szeretetközösségéről is ír Jézus iránt. Tehát a legbensőbb érzelmeinkről, vágyainkról, indulatainkról szól ez a bibliai könyv. Amit elmond benne, Isten maga mondja el, a teremtő, az alkotó, a szent Isten, hogy ő mit képzelt az őszinte és tiszta házaséletben, szeretetben, mi mindent rejtett el ebben ajándékképpen.

Ha olvastuk a könyvet, akkor észrevehettük, hogy van egyfajta előrehaladás a szeretet megélésében a szerelmespár közösségében. Az elején egy találkozással indul, majd a 3. résztől a menyegző pillanatairól olvasunk és az 5. részben a házasélet örömeiről, próbáiról is. Nagyon fontos, hogy az ókori képekkel írja le mindazt, amit elmond a szerelemről, a házasságról, ezért nehéz nekünk megérteni. Számunkra furcsa az a sokféle képes beszéd, ahogyan erről ír. Arra gondoltam, hogy nekünk is hasznos lenne komolyan venni, hogyha valaki el akarja mondani a szerelmesének, hogy mit érez, akkor ne csak egy szóval mondja el, hanem igyekezzen leírni, mert sok szép dolgot el lehet mondani egymásról.

A 4. részben tehát hallhattuk, hogy a vőlegény beszél a menyasszonyáról. Ez annak a nagyobb szakasznak a része, amelyik a menyegző, a násznap eseményeit, jellemzőit írja le. Mit érez a vőlegény a szerelmese iránt. Ez az első gondolat.

Amikor a szentíró az első részben elkezdte a házasságnak, a szeretetnek a leírását, Isten és a nép közötti kapcsolatnak a jellemzését, akkor ott a lány, a későbbi menyasszony mondja el, hogy mit érez a legény, a későbbi férj iránt. Hasonló kifejezésekkel találkozunk. Erről a lányról kiderül, hogy igen kemény, fárasztó, külső munkát végez és a nap is éri, ezért nem is tűnik olyan szépnek, nem lehet a szépség ideálja a maga korában, mert napbarnított. ? Valószínű, hogy ma éppen fordított lenne, mert a fiúk a napbarnított lányokat szeretik, ahogy tudom. ? Az ő számára még nagy probléma, hogy a sok munka mellett nincs ideje szépítgetni magát és a ruhája sem lehet olyan szép, mint amilyen lehetne, ha nem a szőlőskertben dolgozna. Amikor meglátja a legényt, azonnal megszereti és vágyakozik iránta, de nagy kérdés számára, hogy észre veszi-e őt. Hiszen munkaruhában nem látszik olyan szépnek, noha életének belső szépsége ott van, de a külső nem annyira ideális. Kiderül, hogy a legény észreveszi és őbenne is azonnal szerelem ébred iránta.

A 2,7-ben ezért olvassuk: "Kényszerítlek titeket, Jeruzsálem lányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, amíg nem akarja." Már arról kell beszélni, hogy amíg a szeretet és a szerelem el nem éri a maga tökéletes és teljes voltát, föl ne ébresszétek, föl ne ébredjen. De ha eléri, nem kell visszatartani. Hogy elérte, azt a 2,16-ban olvashatjuk: "Az én szerelmesem enyém és én az övé, aki a liliomok között legeltet"; kölcsönös szeretet van. Nem siettetheti a lány sem a legényben, a legény sem a lányban a szerelmet. De felébredt a szerelem.

A "fel ne ébresszétek a szerelmet" kifejezés többször előfordul a könyvben, újra és újra ki kell mondani, csak a tökéletes, őszinte és a megfelelő időben megérett szerelem jelenthet igazi ajándékot a párnak is. Ha belegondolunk, ez ugyanígy van lelki üzenetben, Isten Lelkének egyik legszebb munkája, hogy ő nem erőszakoskodik a bűnössel. Az Úr Jézus senkin sem követ el erőszakot. Amikor megérleli Isten Lelke bennünk a kegyelem elfogadását, a megtérést, bennünk is akkor ébreszt szeretetet, szerelmet az Úr iránt; nem szabad siettetni.

A 3. rész elejéből kiderül, odáig érett a dolog, hogy a menyasszony és a vőlegény már menyegzőt tart, elérkezett ez a legszebb idő. Ennek a résznek egyik legszebb mozzanata, amikor a vőlegény az ókori szokás szerint elkezdi ecsetelni, énekelni gyönyörű szép dalban, hogy milyennek látja a szerelmesét. A Károli fordításban a 4,1 így szól: "Ímé, szép vagy én mátkám, ímé szép vagy." Az íme szó a költői műben jelzi, hogy fontos és mindenképpen alá kívánja húzni az általa mondottak hangsúlyát. A menyegző napján természetes, hogy ezt mondja a vőlegény a menyasszonyáról.

A szépségét azonban nem egy mondatban intézi el, hanem részletesen leírja, a fizikai tulajdonságait és elmondja menyasszonya belső értékeit is. Csak néhány képet kiragadva, beszél arról, hogy egyetlen tekintete megsebesíti a szívét. Elmondja azt is, milyen szép például a nyaka, beszél a fátyol alatti szeméről. De azt is elmondja, hogy "mindenestől szép vagy én mátkám, semmi szeplő nincs benned!" A szépségét tökéletesnek látja, teljesen tökéletes. A ruhái is ezt a tökéletességet mutatják. Itt már nem a szőlőskertben hordott ruhák vannak rajta, itt már gyönyörű szép ruhát hord. Ne felejtsük, a legény munkaruhában is szépnek, gyönyörűnek látta a menyasszonyát, illetve akkor még csak a lányt és őszintén vágyakozik utána. A vőlegény vágyakozik a menyasszonya szerelmére. Ugyanazokkal a képekkel írja le ezt a vágyakozását, amilyennel a lány is leírta, az első részben, amikor még nem volt a vőlegénye, a fiúval kapcsolatban. Ennyire szereti őt a vőlegény.

Ha a háttérben lévő lelki üzentet vesszük, akkor ugyanezt kell elmondani, mennyire szereti a vőlegény a menyasszonyát, az Úr az ő népét. "Szép vagy, szép vagy, mindenestől szép vagy, semmi szeplő nincsen benned." ? ennyire szerette az Úr az ő népét. Itt őszintén fel kell tenni a kérdést, hogy a bűnös emberben mi a szeretetre méltó. A szent és tiszta Úr, a mi Teremtőnk hogy láthat minket ilyen szépnek bennünket, bűnösöket? Hiszen a megtérésben, amikor megismertük az Urat, éppen azért szégyelltük magunkat, mert annyi szenny és tisztátalanság volt rajtunk, bennünk. De az apostol a Római levélben ezt mondja: "Isten a hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt" (Róm 5,8). A Jeremiás könyve 31-ben pedig Isten örökkévaló szeretetét írja le: "Mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem rád az én irgalmasságomat". Kiderül, hogy már itt is az irgalmasság kiterjesztése, reánk terjesztése, reánk áradása szükséges Isten örökkévaló szeretetében.

Hogy tekint a menyasszonyára a vőlegény? Szépnek látja és szépnek látta. Az Úr akkor is így lát, látott bennünket, az övéit, amikor még nem is ismertük őt. Ilyen szempontból érthető a "mindenestül szép vagy, semmi szeplő nincs benned" kijelentés. Tehát, ő nemcsak így látott, hanem most is így lát? Ha magunkra tekintünk, még mindig sok szennyet és bűnt látunk az életünkben napról, napra, nincs olyan nap, hogy ne kelljen megtisztulnunk. Isten mégis azt mondja, mindenestül szép vagy, én ilyennek látlak téged.

Az Énekek énekének ez az igazsága nagy bátorítás, óriási kiváltságot mutat. Ha arra nézek, milyen vagyok, akkor, amikor nem követem az Urat, nem követem őt, akkor szégyellem magam, de nekem mindig arra kell nézni, hogy ő kicsoda és ő milyennek lát, mit érez irántunk. Az ének azt mondja, mindenestül szép vagy. Tudjuk az Efézusi levélből, hogy az Úr Jézus áldozatos szeretete az, ami lehetővé teszi, hogy ezt a szépséget és tisztaságot ő ki is munkálja bennünk.

Az Ef 5,27-ben, amikor Pál leírja a házastársak kötelezettségeit, bemutatja, hogy a férjnek hogyan kell szeretnie a feleségét, akkor az Úr Jézus példáját hozza és ezt mondja: "Hogy majd önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgyhogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen." Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket. Mondhatnánk azt, hogy itt jövőbeni igazságról szól, hogy ilyen legyen, de az Énekek éneke kimondja, hogy milyennek lát már most is.

Logikusnak tűnik, hogy a menyegzőn a vőlegény semmi tisztátalanságot, semmi rosszat nem látott a menyasszonyában, hiszen az az élete egyik legszebb napja, akkor minden ragyogó. De ez az ének arról is beszél, hogy milyen a házastársak szeretete. Bárcsak minden házasságban, a házasság hétköznapjaiban igaz lenne ez, hogy a férj ilyennek látja a feleségét; mindenestől szép vagy, szép vagy, de szép vagy. Akkor talán nem menne tönkre annyi hívő házasság sem, talán nem vennék észre a munkahelyen a férfiak a munkatársnők szépségét. Ha komolyan vennék azt, hogy milyennek lát minket az Úr és milyen az őszinte, tiszta szeretet a házasságon belül is, nemcsak a menyegző napján. Ha Jézusnak úgy kell szeretni az ő népét, hogy megtisztuljon és szeplőtlen legyen akkor az Énekek éneke miatt hadd mondjam így az üzenetet ? amiről elsősorban a férjeknek szól Isten igéje ? a férfi áldozatos szeretete nem felemlegeti a szeplőt, a ráncot, a foltot, a bűnt, a hibát, hanem szeretettel nemcsak elhordozza, hanem, ha kell ő is fedezi a hibákat. Nem a hibákat emlegeti, hanem a szépséget.

Pálhegyi Ferenc mondta el, hogy házas heteken igazi problémát szokott okozni, hogy több évi házasság után a férj és a feleség is néhány mondatban, néhány kifejezéssel írja le házastársa jó tulajdonságait. Bizony vannak olyan párok, akiknek ez nehézséget okoz, mert a házasélet hétköznapjain nem a jó tulajdonságok leírásával szoktak foglalkozni, hanem inkább azzal, mennyi a szeplő, a tisztátalanság, mennyi a hiba.

Az Úr szava szerint ő a házasságban, a szerelemben, az őszinte tiszta szeretetben szépnek látja az ő népét és így akarja láttatni a feleségeket, a férfiak és a férjek között. Ebben a gondolatban az is bátorító, hogy lehet, hogy a testünk, ahogy idősödünk, mi úgy látjuk, nem szépül ? Pál apostol is mondja, napról, napra romlik ? de nem véletlenül mondta az apostol is, a lelkünk mindig újul. De akárhogy is nézünk ki fizikailag, az Úr akkor is szépnek látja az övéit. A Jelenések könyve elmondja, milyen lesz amikor eljön Jézus.

Hogy tekintünk mi magunkra? Látjuk-e a magunk hibáit, vétkeit, de látjuk-e, hogy Jézus hogyan tekint minderre? Mit tett ő azért, hogy úgy tekinthessen ránk most is, hogy mindenestől szép vagy. Természetesen ő megtisztít, megújít, de a hangsúly most azon van az üzenetben, hogy lássuk meg, hogy az ő isteni szeretete, mint mennyei vőlegény, aki áldozatosan szeretett minket, bűnösöket, milyennek lát. Ezt a szeretetet javasolja a férjeknek, lássátok így a társatokat!

A második fontos gondolat az igében, hogy miért látja ilyennek, és, hogy azért szereti ennyire, mert a társa hozzátartozik. Elérkezett a menyegző napja, megköttetik, megköttetett a házasság, innentől fogva jogilag is összetartoznak. Itt van jelentősége annak a gyönyörű képnek, ami számomra valóban az egyik legszebb kép ebben az ószövetségi költői műben, amikor azt mondja, olyan a menyasszonya, olyan a lány ? az én húgom, jegyesem ? számára, mint a bekerített kert, mint a berekesztett kert.

Azért szereti ennyire, mert az övé, hozzátartozik. "A bekerített kert" kép mindenképpen arra vonatkozik, hogy ez a kert tiszta, ebbe a kertbe nem mehet be semmi, nem mehet be akárki, jelzi a menyasszony szüzességét, testi, lelki tisztaságát. De az üzenet miatt most inkább azt hangsúlyozom, hogy ő bizony már a vőlegényhez tartozik. Valakihez tartozik, valaki számára elkülönített. Itt eszünkbe jut azonnal, hogy ez a szentség. A szentség nemcsak tisztaság, hanem valakihez való tartozás, elkülönítettség a profántól. Egyedül és kizárólagosan a vőlegény számára elkülönített a társa. Senki másnak nincs joga bemenni ebbe a kertbe. Ez a kert tele van gyönyörű gyümölcsfákkal, illatozó virágokkal és ez a kert a vőlegényé.

A képben az a szép, hogy itt egy lányról van szó, a menyasszonyról, de ő már a vőlegény tulajdona. Pál apostol nem véletlenül mondja az 1Kor 7-ben a házasoknak, hogy ki kinek a tulajdona, amikor ezt mondja: "A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje. Hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége". Amíg nem volt házas, addig az ember a maga ura lehetett, de a házasságban megváltozik a tulajdonjog, abban az értelemben, hogy én a társam, a társam pedig az én tulajdonom. Fizikai, szellemi és lelki értelemben egyaránt. A társam tisztasága az én tisztaságomat is mutatja, a társam hozzám tartozik és én őhozzá.

A "gránátalmás kert" kép az új fordításban "paradicsomkert"-ként szerepel. A héber nyelvű leírásban az a perzsa szó szerepel, amiből a paradicsom kifejezés származott és azután ez vált a mennyei boldogság gyönyörűségének a leírására.

Tehát, a menyasszonynak a testi, lelki, szellemi szépsége, gyönyöre ilyen örömöt jelent a vőlegény számára és a vőlegény vágyakozik is erre, hiszen az övé, minden az övé. Ha a lelki üzenetét vesszük, az Úrhoz tartozunk és azt mondja, mindenestől szép vagy, nincsen benned semmi szeplő. Ez a másik kifejezés azt jelenti, hogy te szent vagy, mert az enyém vagy. A Szentírásból tudjuk, hogy van mitől megtisztulnunk, de az Úr akkor is szentnek tart, mert az övéi vagyunk és azért formál olyanná, hogy mutatkozzon meg az életünkben, hogy kihez tartozunk.

Mi az ami munkálja bennünk az Úrhoz tartozás láthatóvá válását? Az ő szeretete. Ha vétkeztünk az Úr ellen, akkor ő megtisztít, hogy a szentség látszódjon rajtunk, hogy ő kicsoda és mi hozzá tartozunk. Ez így van a házaséletben is. Ahogyan viselkedik a feleség, vagy a férj a házasságban, azzal minősíti a társát is.

De az üzenetben gondoljunk arra is, hogy a berekesztett kert a házasság előtti életben is milyen fontos, hogy fiatalként is, a házasság előtt is tudom, hogy én egy valakié vagyok. Milyen nagy ajándék, amikor hívő fiatalok így tudják magukat megőrizni. Nemcsak a testiekre nézve, hanem a gondolatokra, az érzésekre nézve is, annak a társnak, aki a berekesztett kert tulajdonosa, a leendőbelinek. Egészen más lenne hívő fiatalok házassági elindulása is, hogyha ezt komolyan vennék.

Milyen sokszor lehet szomorúan tapasztalni, hogy nem tudják még keresztyén fiatalok sem megtartani magukat tisztán, szentül. Sok esetben a berekesztett kert nyitott kert, bárki bemehet, aztán amikor rádöbben erre, akkor már nagyon szégyelli magát. Fontos azt mondani itt, hogy az Úr kegyelme megtisztít és meg is újít, teljesen újjá tesz. Ezt a házassági heteken sokszor elmondták már, ezért tudnak házasságok is megújulni, még akkor is, hogyha netalán a házastársi szeretetben valósul meg az, hogy valaki más bemegy a berekesztett kertbe. Meg lehet újulni! De itt az ige az őszinte, tiszta szeretetet mutatja be, Isten szeretetét az övéi iránt és azt mondja: berekesztett kert az én menyasszonyom. Ilyen az én népem számomra.

A 16. versből kiderül, hogy ezt a lány is szeretné: "Serkenj fel északi szél, és jöjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jöjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét. "Először azt mondja, hogy az én kertemre fújjon a szél, majd azt mondja, jöjjön el az én szerelmesem az ő kertébe. Egy versen belül szerepel, hogy a lány használja a kertjét, mert az én kertem, mert én személyemben, mint kert vagyok, de ez a kert már a vőlegényemé. A lány arra vágyakozik, hogy igen, a vőlegény, a szerelmesem tapasztalhassa meg azt, amire vágyakozik. Ha én az övé vagyok, akkor tapasztalja meg, hogy ki vagyok, úgy, ahogy ő szeretné. A szent, elkülönített életet tapasztalja meg.

Lelki értelemben ez azt mutatja, ha én tudom, hogy én az Úré vagyok, berekesztett kert, akkor én szeretnék ilyen is maradni és szeretnék ilyennek is mutatkozni és minden vágyam az, hogy csak az Úr jöhessen be ebbe a kertbe. Az Úr gyönyörködhessen ebben a kertben, az Úr szeresse a gyümölcsöket ebben a kertben, azaz az életem mutassa meg, hogy gyönyörködhet bennem az Úr, hogy eheti a gyümölcsöket. Itt ismét az Efézusi levél 5. részére kell gondolnunk, hiszen arról van szó, hogy Jézus nemcsak szereti a népet, hanem a népe is szereti az Urat. Az ószövetségi képben is ez fontos. Ha szent az életem, ha az Úrhoz tartozik, akkor ez látszódjon meg. Itt van hangsúlya annak, hogy az Úr szeretete az, ami egyedül segítséget jelent ebben a bűneset utáni világban. Sajnos még a mi kegyelemre szoruló bűnös életünkben is, még ha hívők is vagyunk, hogy mégiscsak megmutatkozzék rajtunk, hogy mi szentek, tiszták vagyunk, az Úréi vagyunk, az életünk ezt a gyümölcsökkel teljes berekesztett kert életét mutathassa.

A Galatákhoz írt levélben van szó arról, hogy a Lélek termi ezeket a gyümölcsöket. Tehát a gyümölcsökkel teli berekesztett kert önmagában jelzi, hogy mennyi öröme lehet a vőlegénynek a menyasszonyában, mert az övé és a hozzá való tartozás mutatkozik meg. Ez a házastársi szeretetben is így van. Ami a házastársamnak örömet jelent, és gyönyörködteti őt, azok a gyümölcsök jelenjenek meg a kertben. És hadd mondjam így, hogy ez természetesen kölcsönös legyen. A szent élet, a házasságunk szent volta mutatkozzék meg a hétköznapok során.

Az 5. részben elhangzik, hogy a menyasszony hívásának a vőlegény eleget kíván tenni és elmondja, hogy ő bement a kertbe. Bement, mert szeretne gyönyörködni. A 4. részben, amikor a vőlegény a menyasszonya iránti szeretetéről beszélt, már ez a gondolat is önmagában hordozza, hogy ő nagyon szereti és szépnek látja a menyasszonyát, gyönyörködik benne és vágyakozik utána. Berekesztett kert, bekerített kert gondolata a képben elmondja, hogy ő nagyon jól tudja, hogy ő hozzá tartozik és mégis ki akarja emelni, hogy ő szeretné ezt, vágyakozik utána, vágyakozik erre a szeretet kapcsolatra. Ez a tökéletes egység és közösség leírása a képben.

Tökéletesen ez a közösség, amikor majd az Úr csak tisztát és szentet tapasztalhat az életünkben, akkor valósul meg, amikor eljön az Úr Jézus. A Jelenések könyve egyértelműen erről beszél, úgyszintén az Efézusi levél 5. része is. Tökéletes majd az Úr eljövetelekor lesz a menyasszonyi nép, de a megszentelődés útján az Urat követve mégis csak sok mindenben megmutatkozhat az életünkben, hogy kihez tartozunk, milyennek lát ő bennünket és milyennek látszik az életünkben a hétköznapok során, ahogyan a házasságban is, a szeretet, a szerelem nem elmúlik, hanem mélyül.

A hétköznapi életben megmutatkozik, én a tiéd vagyok, te az enyém. Gyümölcsözik az életünk, gyönyörködhet a társam az életemben, ez a házaséletben is megmutatkozik. A lelki életünkben, a hívő életünkben, a közösségi életünkben is megmutatkozhat. Az Úr azt mondja, igen, én szeretném szedni a gyümölcsöt. Ezt ő teszi. A mi vágyunk pedig az lehet, hogy jöjjön, hogy szedhesse. A házasságban pedig, bárcsak a társam gyönyörködhetne bennem. Minden, ami ezt gátolja, az Úr kegyelme által elkerülhet az útból, ami tisztátalan és szenny benne, ami szeplő, ránc vagy folt az életünkben lelkileg, attól szabadulhatunk. De az Énekek éneke 4. része azt mondja el, hogy az Úr akkor is szeret, mert ő vállal bennünket.

Ő mindezt Jézusban mutatta be, az Úr Jézus váltsága számunkra az ő isteni szeretetének az alapja, a mi szent voltunknak az alapja. Mi csak Jézusért lehetünk olyan menyasszonyi nép, akiben gyönyörködhet az Isten, ahol a vőlegény tapasztalhatja, milyen drága gyümölcsök vannak az életünkben.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy nemcsak a teremtésnél, hanem az új teremtésnél is a házasság képét, a szerelmet, a házastársi szeretet képét használod föl arra, hogy elmond milyen isteni szeretet van tebenned irántunk, bűnösök, de mégis kegyelmet nyert bűnösök iránt. Milyen boldogságot készítettél el már itt a földön is a veled való szeretet kapcsolatban, és majd odaát az új ég és új föld örömében. Magasztalunk Urunk, hogyha ezeknek a lelki igazságoknak az üzenete már a házasságunkban is megmutatkozik.

Köszönjük azt is, hogyha a házasság előtt vagyunk még és ott megélhetjük, hogy mi hozzád tartozunk és szentek vagyunk. Kérünk téged Urunk, hogy a mi lelki életünk is hadd lehessen ilyen bekerített kert, ne jöhessen be oda semmi hamisság, tisztátalanság. Kérünk arra, segíts nekünk teremni a lélek gyümölcsét. Urunk a te Lelked munkálja ezt. Adj a mi szívünkbe őszinte alázatot, engedelmességet.

Köszönjük Urunk, hogy meg lehet újulnunk, meg lehet tisztulnunk. Hálásak vagyunk azért, hogy akár a házasságunk is megújulhat. Kérünk téged arra, hogy amiről az Énekek éneke beszél, hadd mutatkozzon meg a házasélet hétköznapjain, a gyülekezet házasságaiban is. Könyörülj meg azokon, kérünk, akiknek esetleg a házassága nagy bajban van, adj nekik szabadulást. Imádkozunk azért, hogy amikor dolgozunk a munkahelyen, ott is látszódjon rajtunk, hogy mi hozzád tartozunk és ha jönnek a kísértések, a támadások, hadd tudjunk hittel rád tekinteni. Kérünk arra, hogyha nyomaszt a bűn terhe, olyan súlyosan bukunk és vétünk, hogy arra gondolunk, hogy talán nem is szeretsz így bennünket, azonnal hadd tudjunk rád tekinteni, had tudjunk rád nézni, aki akkor is szeretettel vagy irántunk. De szeretnénk Urunk, engedelmeskedni neked.

Imádkozunk a betegekért, imádkozunk azokért, akik kórházban vannak műtét előtt, vagy után, támogasd őket. Add, hogy a betegágyon is hadd lássák úgy magukat, mint ahogy te tekintesz rájuk.

Kérünk Urunk népünkért, határainkon túl is. Kérünk vezetőinkért, kérünk adj nekik bölcsességet és istenfélelmet. Imádkozunk az árvízzel küzdőkért, adj nekik fizikai erőt.

Ámen.