PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. május 24.
(Pünkösd hétfő)

Földvári Tibor


A LÉLEK SEGÍT ERŐTLENSÉGÜNKÖN


Alapige:Róm 8,26-27

Hasonlatosképpen a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kell, nem tudjuk. De maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, hogy te mindent beteljesítettél az Úr Jézus váltsághalála, feltámadása, mennybemenetele által és imádunk téged, hogy Szentlelkedet is kitöltötted, amikor eljött a Lélek, hogy valóságos személyes kapcsolatunk lehessen veled. Magasztalunk téged azokért a drága igazságokért, amelyekről az ige is szólt. Köszönjük a szabadságot, az Isten fiai szabadságát, a bűnbocsánat örömét. Köszönjük, hogy csakugyan nem kell félnünk, mert kaptuk a fiúság Lelkét és köszönjük Urunk, hogy drága kincseket készítettél a jövőre nézve is számunkra. Köszönjük ezt az élő reménységet, amely valóban erőt ad nekünk a jelen terhei hordozásához is.

Áldunk Urunk, hogy ismét itt lehetünk a te házadban, a gyülekezet közösségében és köszönjük, hogy imádhatunk téged. Urunk ez is kiváltság. Azért is dicsőítünk Atyánk, hogy most is készítettél igét. Szeretnénk megérteni az üzenetét, szeretnénk megérteni azt a személyes bátorító, vigasztaló üzenetet, amely az erőtlenségek, terhek között is megtart minket a hitre. Arra kérünk, hogy hadd lehessen a mi reménységünkben igazi béketűrés. Add Urunk, hogy a mi vétkeink, a mi szégyenérzetünk is a te kegyelmed által múljék el, az úrvacsorai közösségben is hadd éljük át azt a boldogságot, amit a te kegyelmed jelent. Köszönjük, hogy sem a bűn, sem a világ terhe nem szakíthat el te tőled, nem teheti keservessé az életünket, hiszen te erősebb vagy mindennél. Mi hozzád tartozunk, de ha bárki mégsem tartozna még hozzád hit által, kérünk adj neki hitet, megtérést, felszabadulást. Jézus Krisztus érdeméért.

Ámen.


Igehirdetés

A tegnapi istentiszteleten hangzott Pünkösd ünnepének örömhíre, az Úr Jézustól elbúcsúzott tanítványok a mennybemenetel után tíz nappal átélték a Lélek beteljesedését, eljött a Szentlélek és tőle vettek erőt. Azt a lelki erőt kapták, amit az Úr Jézus arra ígért, hogy nekik egészen új életük lehet és Jézus tanúi lehetnek.

Számunkra, akik a Bibliát ismerjük, természetes ahogy a tanítványoknak, nekünk is élő és személyes kapcsolatunk lehet az élő Istennel. Pünkösd ünnepe ennek a személyes kapcsolatnak a lehetőségét emeli ki. Ha nem jött volna el a Szentlélek, hiába lenne Bibliánk, hiába olvasnánk Jézusról is bibliai történeteket, nem tudnánk vele kapcsolatban lenni. Hiszen ő a mennyben van, a tanítványok is érezték a hiányát, de aztán újra átélték valósággal, velünk van az Úr. Nem úgy, mint korábban, amikor a földön élt, de ugyanolyan valósággal és átérezték csakugyan az erejét.

Nekem is bátorító volt tegnap hallgatni, hogy mi, mindenben ad erőt Isten Lelke. Az ő munkája miben mutatkozik meg a személyes életünkben, akár népünk életére nézve is. Ugyanakkor furcsa azt olvasni, amit Pál apostol a Rómaiakhoz írt levélben ír, hogy az Isten Lelkét ajándékba kapott hívő emberek és közösség, személy szerint is és mint gyülekezeti közösség is, valamilyen formában mégis erőtlenséget tapasztalnak.

Ismerve magamat és a testvéreket ? amikor beszélgetünk ? sokszor ezt el is mondjuk. Sok esetben azért jövök én is a templomba, mert olyan erőtlen vagyok és várom, szóljon az ige. Hiába tudom elméletben, hogy nekem is elsősorban Istent imádni kellene jönnöm a gyülekezet közösségébe, hiszen ez a lényege az istentiszteletnek, de akkor fontosabb, hogy az erőtlenségemben érezzek valami támogatást, erőt. Legtöbbször azt érzem át, hogy erőtlenségem szégyenteljes. Ha Isten gyermeke, a hívő ember érzi az erőtlenséget, az bűn? Ettől szabadulni kell?

Pál apostol a 26. versben használja az erőtlenség kifejezést, de itt elsősorban nem arról beszél, amely a bűnhöz kapcsolódó, amelyre nézve az ézsaiási igében Isten válaszként azt mondja: "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul." Sok esetben a hívő ember is a hitetlenségében erőtlen. De itt elsősorban nem erről van szó.

Mikor éli át és miért éli át a hívő ember is az erőtlenséget, amikor benne él Isten Lelke és ezt tudja is? Milyen megoldást mutat Isten Lelke az apostol szavain keresztül az Írásban? Erről szeretnék ma beszélni.

A Róm 8,26-27 legtöbbünk számára ismert igeszakasz, hiszen a Római levelet gyakran olvassuk, mert hitünk alapkérdéseit tisztázza. Pál arról a feszültségről ír itt, ami Isten gyermekét, a hívő embert jellemzi ebben a földi életben. Bennünk él Isten Lelke hit által, üdvösségünk van, de azt is érezzük, hogy ez még nem az a kiteljesedett valóság, ami akkor jön el, amikor Jézus elérkezik. Még a teremtett világ is erre vár, várja az Isten fiainak megjelenését, azaz, várja, amikor eljön az Úr, amikor mi is dicsőségesen vele együtt megjelenünk, az új ég és az új föld örök örömében lesz részünk, amikor eljön az a jobb, amikor beteljesedik az a reménység, amiről Jézus maga is szólt földi ittlétekor. Az apostol a teremtett világ fohászkodásának leírásában a szülési fájdalom vajúdását, nyögését használja képként. Ez önmagában beszédes, hiszen a szülési fájdalom rettenetes, de minden édesanya tudja hamarosan mekkora boldogságban lesz része neki és a családnak. Nehéz és fájdalmas, de a vége örömteli.

Amikor az Úr Jézus készült mennybe menni, akkor a tanítványok őszintén megkérdezték tőle, hogy vajon most készül-e helyreállítani az országot Izraelnek. Ők arra gondoltak, hogy a három év, illetve Jézus váltság halála, feltámadása után bizonyára eljön az örök üdvösség, uralkodhatnak, semmi bajuk nem lesz, Jézussal együtt ők lesznek a királyok és minden dicsőséges és szép lesz itt a földön. Nem lesz semmi nyomorúság, szenvedés. Ennek örültek volna igazán nagyon.

Valóban, Jézus arról beszélt, hogy nagy dolgok készülnek, hatalmas erőt vesznek, ha eljön a Szentlélek rájuk, de azt is tudjuk, hogy a tanítványok nem a dicsőséges királyságba érkeztek le a hegy tetejéről. Jézus sem volt már velük és várakozniuk kellett valamire. A tanítványoknak is azt kellett átélni, amit Pál apostol leírt és amit mi is tapasztalunk, Isten Lelke által Isten gyermekévé lettünk és ez nagy ajándék, igazi dicsőség. De még nem lett valósággá az, amivé leszünk. Kaptuk a fiúság Lelkét, nem kell félni, nem kell erőtlennek lenni, nem kell félni a bűntől, a haláltól, Isten gyermekei öröme lehet a miénk. De a testünk még mindenképpen megváltásra vár. Ez a teremtett világ sem tapasztalhatja azt a dicsőséget, ami eljön számára Jézus eljövetelekor.

Amikor Kálvin János - magyarul is olvasható ? Római levél magyarázatát elolvastam, hálás volt a szívem, végre észre vettem a mondataiban azt a pozitív szemléletet, amit a reformátor az erőtlenség szóról írt. A reformátor természetesnek írja az erőtlenséget, sőt, szükségesnek, úgy érvel, hogy ezek az erőtlenségek jelzik, tudatosítják a hívő emberrel, hogy még nem az örök üdvösségben élünk. Ami itt a földön jellemez bennünket az még nem a mennyország dicsősége, ami az új ég és az új föld dicsősége. Még sok mindenre várni kell, még van reménység. Ezért írja az apostol is, hogy rossz lenne, ha látnánk azt, itt a földi valóságban, ami a reménység számunkra majd Jézus eljövetelekor. Isten nem így gondolkodik.

Hadd mondjam a testvéreknek, hogy Kálvin élete hihetetlen nyomorúságokkal volt tele. Volt egy olyan betegsége, amit egész életén át hordozott, ami miatt végül fiatalon meghalt, a felesége gyönyörű szép asszony volt, nagyon szerették egymást ? özvegy asszonyt vett el feleségül. Sokáig várták a gyermek születését, majd nagy nehezen megszületett a gyermek, aki pár év múlva meghalt és nem sokára a feleségét is el kellett temetnie. A reformátor olyan ember volt, olyan lelkipásztor, aki átérezte a családi életben, a házaséletben, a gyülekezeti életben is ennek a földi életnek minden terhét, testi lelki, nyomorúságát.

Ezért meglepő számomra, hogy természetes módon írja, hogy az erőtlenség nagyon fontos. Mutatja, hogy rám sokkal szebb jövő vár. Azt írja: "Mert azt akarja, hogy a jövendő boldogság várása által neki bátorodva emelkedett lélekkel kerekedjenek föléje a jelen összes nyomorúságainak, hogy ne azt fontolgassák, hogy most milyenek, hanem azt, hogy milyenek lesznek." Itt a reménységről beszél és arról, hogy erőtlenség, és nyomorúság ellenére nem ez köti le a hívő ember figyelmét, hanem az, amivé lesz, amit a Szentlélek munkál már most is benne.

Milyen erőtlenségekről van szó az igében? Elsősorban pozitív értékűekről. Azok az erőtlenségek, amik jelzik, hogy ebben a világban még a bűneset utáni világban élünk és a mi testünk is még mindig nehézségeket hordoz, még nem jött el az örök üdvösség dicsősége. Testünk gyengül, folyamatosan erőtlenedik. Már valamennyien voltunk betegek, a köztünk lévő orvosok tudják, hogy milyen szörnyű nehézségek vannak. Testi, lelki szenvedés jellemzi a hívő ember életét is ebben a világban.

Az apostol beszélt a mulandóság, vagy hiábavalóság érzéséről, valóságáról. Valamit elkezdünk csinálni és a végén semmi értelme sem lesz. Számomra a legnehezebb átélni azt a hiábavalóságot, amikor egész nap próbálok írni valamit a számítógépen és ha rossz billentyűt nyomok le, akkor az egész odaveszhet. Ezt tekintve jobb volt az írógép, mert ha egy billentyűt mellé ütöttünk, azt ki lehetett javítani, a számítógépnél ellenben egy egész napi munka veszhet el, egy rossz billentyű leütése esetén. Ez akár többször is megtörténik és ez még a könnyebbik hiábavalóság érzés. Ha a munkában azt érezzük, hogy nincs értelme, vagy ha egyáltalán nincs munka, úgy érezzük, hogy nem sok értelme van élni sem.

Amíg ebben a testben élünk, érhetnek kísértések. Ilyenkor jó azt tudni, hogy az Úr nem enged fölöttébb kísértetni, de még is érezhetjük úgy, hogy ezek a kísértések már elhordozhatatlanok. Itt szeretném megemlíteni, hogy természetesen van, amikor az említett erőtlenségek együtt járhatnak akár bűnnel is, mert ha a kísértésben elbukunk, az bűnné válik és az erőtlenségünk negatív előjelűvé lesz. De mint mondtam, az apostol elsősorban pozitív előjelű erőtlenségekről ír, amikor arról beszél, hogy tűrni kell és nincs türelem. Ha bűnhöz is társul, akkor sok minden megromlik kapcsolatokban is. Ilyenkor mindig jó olvasni Ézsaiás próféta könyvéből az igét: Még az ifjak is elfáradnak és a legkülönbek is ellankadnak, így nekem is jogom van elfáradni és ellankadni. De az ige arról beszél, hogy nem az erőtlenségeken van a hangsúly, nem arra kellene néznünk hívő embereknek, hogy éppen miben szenvedek, mi nehéz, mi a nyomorúságos.

Az igében az erőtlenség kifejezés akkor szerepel, amikor el akarja mondani, hogy a Szentlélek munkája miben van számunkra segítségül, miben van segítségünkre az erőtlenségekre nézve. A Szentlélek munkájáról beszél. Isten Lelkének arról a munkájáról, ami nem csak erőt jelent, amikor kapjuk ajándékba, hanem ami segít a földi élet, a földi testünkben való élet erőtlenségei, nehézségei, nyomorúságai hordozásában. Ilyen módon jelentősége van annak a kifejezésnek, hogy zsengeként kapjuk a Szentlelket. A zsenge azt jelenti, ószövetségi törvényből tudjuk, amikor a termények legelső terméséből vittek az Úrnak ajándékot hálából és azzal a reménységgel, hogy amilyen valóságosan megvan az első termés, úgy biztos az aratás vége is, lesz teljes termés, lesz teljes aratás.

A Szentlélek számunkra csak valaminek a kezdetét jelzi, ami hit által bennünk él. A nagy kiteljesedés akkor jön el, amikor eljön az Úr. Tehát a Szentlélek személye önmagában is, ahogy vele kapcsolatban lehetünk, azt jelzi, hogy valami még mindig nem teljes. Az erőtlenségek azt érzékeltetik, hogy amíg ebben a földi testben élünk, lehet erőtlenség, nagy nyomorúság és szenvedés, de itt van a Lélek is, ami ugyanúgy, mint zsenge, érzékelteti, valaminek még csak a kezdetén vagyunk, még nem jött el a teljesség. A reménység és a Lélek munkájának a jelenben való megmutatkozása, megnyilvánulása jelzi, hogy az erőtlenségek között is mi az erőforrása Isten gyermekének, a gyülekezeti közösségnek.

Fontos tehát, hogy az igében Isten Lelkének arról a segítségéről van szó, amelyet az erőtlenséget átélő hívő ember életében visz végbe. Az apostol beszél arról, hogy még a teremtett világ is nyög, fohászkodik, érzi, hogy valami nincs rendben és ezután rátér a sokkal személyesebbre, a mi életünkre. Érezzük az erőtlenséget, de elmondja az apostol, hogy Isten Lelke mit végez. Nagyon fontos, hogy ő személyesen munkálkodik.

Az Úr Jézus, amikor a földön járt, nagyon sokféle formában segítette a tanítványait. A Zsidókhoz írt levél 4. részében a szentíró az ő személyének és munkájának a lényegét így fogalmazza meg: "Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem, aki megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt." A gyarlóság kifejezésére ugyanaz a szó szerepel, mint amit erőtlenségnek fordít a Római levél: "Hanem, aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt."

Jézus Krisztus a földön, földi testben élt, bűneset utáni körülmények között és segít a gyarlóságon, az erőtlenségen. A tanítványai ezt át is élhették. Gondoljunk arra, amikor Péter elbukott, elesett, megtagadta a Mestert, de az rátekintett, elég volt egy szempillantás Jézus részéről. Milyen sok emberen segített az Úr Jézus, akik betegek voltak, nem volt bűn az életükben, csak hordozták a betegség fizikai, lelki terheit és az Úr megkönyörült rajtuk. Ilyen valóságosan személyes a Szentlélek munkája, az ő személye, az ő munkája abban látszik, hogy amit Jézus a földi élete során tett, ugyanazt teszi most a Szentlélek. Mindezt hit által mi is átélhetjük.

Az a kifejezés, amit Károli így fordít: "segítségünkre van", önmagában hordozza a személy munkájának a hangsúlyát. Nem arról van szó, hogy erőt jelent az erőtlenségben valamilyen személytelen formában, hanem úgy segít, mintha személyesen ott lenne és átvenne valamit. A reformátor is így idézi: "A teher súlyát, amellyel gyengeségünk túl van terhelve, a Lélek magára vállalva nemcsak segít és támogat bennünket, hanem olyan formán könnyít rajtunk, mintha velünk együtt hordozná a terhet." A Szentlélek tehát úgy segít az erőtlenségünkön, mintha velünk együtt hordozná a terhet.

Itt eszünkbe juthat az, amit Jézus mondott: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok." Az iga felvétele azt jelenti, az állat nyakára ráteszik ezt az eszközt. Az iga általában két nyakra való, és két állat húzza a nehéz terhet, és mivel ketten húzzák, könnyebbé válik a teher. Jézus ezt a példát használja arra, hogy ő mit tesz értünk, hogyan segít nekünk. Az itt szereplő állítmány a Római levél ősi szövegében azt jelzi, hogy a Szentléleknek is valamilyen módon ilyen segítsége van. Nemcsak erőt jelent személytelenül, hanem odajön és könnyít a terhen, velünk együtt hordozza.

Az jutott eszembe, hogyha húznunk kellene az igát ? a szó szoros értelmében, mert ma is vannak olyan helyek a világon, ahol az ekét emberek húzzák a földeken ? és ha az Úr Jézus mellettünk van és fáradtak vagyunk, mégis csak könnyebben húzzuk, mert ott van mellettünk, akit szeretünk, aki segít nekünk. Önmagában sok esetben egy személy jelenléte egy nehéz helyzetben, erőtlenségben, már segítség. Amikor a műtét után bejön a főorvos és megáll a betegágy mellett, megkérdezi, hogy van, akkor még ha fáj is valamim, másképpen mondom el, hogy mennyire fáj, mert ott van az, akiben megbízom. Vagy, ha a háziorvos jön hozzám a lakásba, az addig jajgató beteg valószínűleg elhalkul, mert mellette van az orvosa, aki segíthet rajta, ha szükséges. Ha meg nem kell segíteni, akkor azt is megmondja.

A Szentlélek személyes jelenlétét mi abban tapasztaljuk, hogy van amikor külsőleg semmi nem változik az életünkben, minden marad a régiben, de már tapasztaljuk, hogy az Úr mellettem van, velem van, belülről, hit által átélünk valami csendes békességet, nyugalmat. Mivel Isten Lelke természetesen mindig az Íráson keresztül, az igével együtt munkálkodik, általában ezt a fajta lelki tapasztalatot, erőt úgy éljük át, hogy közben megszólít az igeolvasás során valami bennünket, de átéljük az Úr jelenlétét. A megtérésben is ez a jellemző, lehet, hogy valakinek nem változik semmit a megtérés előtti életkörülménye, de ő már megváltozott, mert tapasztalja a Lélek jelenlétét az életében.

Hogy ez a Lélek mire képes az abban látszik a legjobban, ha arra gondolunk, hogy ott volt már a teremtésnél, Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Ezt a lebegés kifejezést használja 5 Mózes 32,11-12-ben, amikor azt írja: "Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti fölöttük szárnyait, tollain emeli őket. Így vezette őt az Úr." A Lélek a teremtésnél egyfajta hatalommal, gondviselő munkával ott van a nagy káosz fölött. Ez a káosz nem negatív, még nincsen kész a teremtés, de Isten Lelke ott van, ott lebeg hatalommal, dicsőséggel és biztosítja, hogy a teremtés be fog végződni. Testvérek, az új teremtés is ugyanilyen. Lesz új teremtés, még a teremtett világ is tudja ezt, fohászkodva várja, nyög a nehézségek alatt, de várja. Mi is tudjuk, hogy lesz új teremtés és Isten Lelke ma is itt van hatalommal és dicsőséggel. Biztosítja azt, hogy mi is végig élünk, mindvégig megállunk és azt, hogy a reménységgel nem vallunk szégyent.

Mit jelent a gyakorlatban a teher hordozása? Mert csakugyan mi is érezzük, hogy az erőtlenség terhe nyomaszt. Beteg lettem, lelkileg vagyok magam alatt, nincs semmi bűn az életemben, nem követtem el semmi látványos vétket, éppen jó az Úrral való kapcsolatom, de ugyanakkor érzem ennek a földi világnak sokféle nyomorúságát. Az ige azt mondja: segít hordozni. Tehát nem biztos, hogy a teher lesz könnyebb, a Szentlélek munkája nem biztos, hogy abban mutatkozik meg, hogy elveszi azt, ami miatt nekem nyomorúság érzetem van. Ez lenne a legegyszerűbb, még Istennek is, nem? Hiszen ha elveszi a terhet, akkor nem kell neki hordozni. De az Úr azt akarja érzékeltetni, hogy nehogy azt gondoljuk, hogy ebben a világban a mennyországban élünk már, ez a világ a kiteljesedett üdvösségünk. Ilyen módon fontos, hogy "azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak." Mi hittel valljuk ? ezt tudom ? mindannyian, hogy a rossz dolgok is áldássá, a javunkra válnak, de attól még érezzük az erőtlenség terhét.

Mi azt várjuk, hogy múljon a teher? Isten igéje azt mondja: Bízzunk abban, aki velünk együtt hordozza a terhet, ha kell az egészet átveszi természetesen. Ezért mondja Péter az igében: minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok. Ez nem azt jelenti, hogy eltűnnek a gondok, hanem azt, hogy más hordozza. A szenvedésnél egyre nehezebb, fájdalmasabb, egyre fokozódik és mi is kérdezzük, akik magunk mellett látjuk a szenvedő hívő testvért, hogy miért ez, Uram. Az Úrnak pedig lehet, hogy egészen más terve van. Gondoljunk Pál apostolra, aki azt írta a második Korinthusi levelében: "Ha a mi külső emberünk megromol is, a belső napról, napra újul." Az apostol is sokat szenvedett, az ő külső embere, a teste hihetetlen szenvedéseket élt át, de számára sem ez volt a hangsúlyos, hanem azt nézte, amit az Úr jelentett számára. Itt is újra említem, a szülési fájdalom létezik, de mindenki tudja, meg fog születni a gyermek.

Amikor tehát az ige azt mondja, hogy béketűréssel, állhatatosan várni az ígéret beteljesülését, akkor az ősi szöveg által használt szó: a teher alatt maradni. De nem egyedül, ott van Isten Lelke, ez az ige bátorítása. Pálnak a tövise, az erőtelensége megmaradt, és mégis tapasztalta, elég a kegyelem. Vajon hányan élik át ezt közöttünk is? Mert nem mindenki gyógyul meg azonnal és nem minden családi probléma oldódik meg azonnal, nem minden munkahelyi kérdés oldódik meg azonnal. Vannak erőtlenségek, ami a bűneset utáni világ állapota miatt jellemez bennünket, gyülekezetünket, vagy népünket, de nem kell a hívő embernek egyedül hordoznia. A kísértéseknél is, amikor azok nőnek, de mégis tapasztaljuk az Úr nem hagy feljebb kísértetni, ő jól tudja, hogy meddig mehet el. Tehát a Lélek hordozza és nem biztos, hogy a teher érzése lesz könnyebb, vagy elmúlik, a teher marad, talán még növekszik is, de mégsem mi hordozzuk egyedül.

A másik is fontos, hogy Isten igéje az, ami számunkra személyessé teszi a Lélek munkájának ezt a jellemzőjét. A Szentírás, igehallgatás, gyülekezet nélkül nem lehet átélni azt, hogy Isten Lelke átveszi a terhet. Mert Isten Lelke nem csak úgy, a semmiben van, hanem az ige által munkálkodik. Jézus maga is, amikor támadta a kísértő, nem véletlenül az igével válaszolt. Isten Lelke már rászállt, olyan módon, mintha galamb lenne, aztán ment a kísértés helyére a pusztába és ő is Isten Lelkét és Isten igéjét használta a kísértésben és ő nem is esett bűnbe.

Amikor Anna kiöntötte a szívét az Úr előtt, mert nem volt gyermeke és éveken át szenvedett emiatt, és Éli főpaptól hallotta a bátorítást, arca nem volt többé szomorú, fölkelt és tudta, hogy még mindig nincs gyermeke, de az Úr gondoskodik, már nem egyedül hordozta ennek a lelki terhét. Anna ószövetségi hívőként élt.

Az ige azt írja, hogy maga a Lélek is fohászkodik, esedezik érettünk. A hívő ember egyik legnehezebb állapota, amikor az erőtlenség miatt imádkozni sem tud. Hadd húzzam alá, nem azért nem tud imádkozni, mert valami bűnt követett el, hanem egyszerűen olyan nehéz a teher, hogy azt se tudja, mit kérjen, hogyan kérje.

Pál apostol háromszor könyörgött a tövis elmúlásáért, de az nem múlt el. Ezt követően úgy imádkozott, hogy dicsekszik az erőtelenséggel. Elkezdte Istent áldani azért, mert még mindig erőtlenségben van és azt mondta, látja, hogy az Úr ezáltal akarja kimutatni az ő erejét az életében. Ez nem azt jelentette, hogy számára a szenvedés ? valószínűleg testi betegség ? könnyű lett volna, nem érzett volna semmi fájdalmat, hanem azt, hogy már hittel az Isten Lelke teherhordózó erejével tudott rátekinteni és így tudott imádkozni.

Ha nem tudunk imádkozni, van aki még ebben is segít, Isten Lelke imádkozik helyettünk is. Ez az egyik lehetséges értelmezés, ő maga imádkozik helyettünk. A másik értelmezés, elkezd munkálkodni és bennünket olyan imádságra kezd buzdítani, bátorítani, amin mi magunk csodálkozunk. Ezért fontos, hogy Isten azt mondja, meghallgatja, mert ismeri a szív imádságát és tudja, mi a Lélek gondolata.

A Szentlélek tehát úgy segít erőtlenségünkön, hogy együtt hordozza velünk. Ez az ige jelentése. Mindezt a Szentíráson keresztül, az ige által végzi, s ha kell imádkozik is, segít imádkozni. Bennünket abban bátorít, hogy lehet, hogy a mi terheink, erőtlenségünk, nyomorúságunk sem múlik el egyből, lehet, hogy egy életen át hordoznunk kell bármilyen terhet, csak azért, mert még nem jött el az Úr Jézus. A bűneset utáni világ sokféle erőtlensége minket is nyomaszthat, még talán bűnné is válhat. Az ige azt jelenti ki, Isten Lelke itt van, segít hordozni. A jövőre nézve is mutatja, tekints arra, ami vár rád. Most a jelenben tapasztalod, hogy együtt hordozom veled és nézz arra ami vár rád. Itt is Isten Lelke munkálkodik, de a hangsúly azon van, amit ő tesz, ami ő a számunkra.

Mi mindezt hittel ragadhatjuk meg. Csak ha még imádkozni sem tudunk, vagy annyira nem tudunk hinni, vagy bízni, a Szentlélek még akkor is segít. Ez a nagy kegyelem!


Imádkozzunk!

Áldunk téged mennyei Édesatyánk, hogy mi is kérhetjük tőled, azt is szív szerint, hogyha lehet, múljon el a tövis. Hogyha lehet ezt az imádságunkat is meghallgatod, bármikor mutathatod a kegyelmedet irántunk is, hogy elmúljanak a terhek, az erőtlenség. De áldunk Atyánk, hogy van amikor mégsem ezt teszed, hanem az apostolhoz hasonlóan úgy adod a kegyelmedet, hogy megmarad az erőtlenség, de tapasztaljuk a Szentlélek erejét, az ő együtt hordozó segítését. Kérünk téged arra Urunk, hogy sokkal fontosabb legyen számunkra aki te vagy, akinek látsz bennünket erőtlenségek és nehézségek között is, ez jelentsen számunkra igazi személyes kapcsolatot veled és élő hitet, bizalmat. Bocsásd meg, kérünk, ha mi csak akkor akartunk igazán bízni benned, hogyha el is vetted volna a terhet, vagy adtál volna teljes megoldást valamire. Add Urunk, hogy hadd lehessünk olyan gyermekeid, akik akkor is bíznak benned, ha nem értenek téged, akik akkor is ragaszkodunk hozzád, ha nehéz valami a követésedben. Köszönjük, hogy az Úr Jézusban példát is adtál nekünk. Köszönjük Urunk, hogy a mi Megváltónk még a bűnre nézve is megkísértetett mindenekben, köszönjük, hogy ő nem bukott el. Köszönjük Urunk, hogy nekünk sem kell elbukni, de magasztalunk, hogy mégis van bocsánat, ha elbuktunk.

Kérünk téged arra Urunk, hogy egymást is tudjuk erősíteni, a terheket sokszor nem tudjuk átvenni, de segíts, hogy tudjunk rád mutatni. Hadd lehessünk ebben is tanúbizonyságtevő testvérekké.

Szeretnénk most imádkozni egymásért, magunkért. Könyörgünk a betegekért, akiknek halálos a betegségük, akiknek a betegség terhe mély lelki teher is, állj kérünk melléjük. Kérünk, segítsd az orvosaikat, ápolóikat, kérünk azokért, akik műtét előtt vannak, vagy után. Imádkozunk Urunk azokért, akiket a depresszió terhe nyomaszt, add, hogy a gyülekezet közösségében tapasztalják meg segítségedet. Köszönjük Urunk, hogy a Szentlélek munkája rajtunk keresztül is megnyilvánul. Imádkozunk Urunk a gyászolókért. Add Urunk, hogy tudjanak élő reménységgel tekinteni arra a boldog jövőre.

Imádkozunk most is népünkért, határon túl is, könyörülj azokon, akik még mindig az árvíz miatt küzdenek. Imádkozunk vezetőinkért is, segítsd kérünk a kormány alakulást, Urunk segíts a törvények hozatalában.

Áldd meg Urunk, kérünk a gyülekezetünk jövőjét is, köszönjük, hogy ez is a te kezedben van. Áldd meg presbitereinket, áldj meg bennünket, amikor szavazunk. Kérünk téged, hogy hadd lehessünk olyan gyermekeid, egyen, egyenként is, és mint közösség is, akiken ha látszik is, hogy erőtlenek, erőtlenség terheit hordozzák, de az is látszik rajtuk, hogy ismerik a Szentlélek együtt hordozó segítségét. Köszönjük Urunk, hogy így segít minket is a Szentlélek.

Ámen.