PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. március 4.
(csütörtök)

Földvári Tibor


A MINDENHATÓ ESZKÖZE


Alapige:Eszt 4,9-17

Haták bement Eszterhez és elmondta Mordokaj üzenetét. Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz! Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, méltó vagy az imádatra és a hódolatra, nemcsak azért, amit tettél értünk és velünk, akárcsak a mai napon is, hanem sokkal inkább azért, aki vagy a számunkra. Imádunk téged, hogy te vagy ennek a világnak az Ura és magasztalunk, hogy mindent a javunkra cselekszel. Köszönjük Urunk a mai nap minden sikerét, örömét. Ha bármelyikünknek keserű lenne a szíve a sikertelenség, a bajok miatt, kérjük, hogy a te jelenlétedben ne csak elcsendesedni tudjon, hanem rád tekinteni, látni téged annak, aki vagy. Ezáltal erősítsd a hitünket is, kérünk.

Add Urunk, hogy az ismerős történet is hadd lehessen új üzenetté számunkra. Segíts cselekedni is azt, amit mondasz nekünk. Add Urunk, hogy akik között élünk láthassák rajtunk, hogy mi téged imádunk, téged akarunk dicsőíteni az élet istentiszteletével is és hogy mi a te néped vagyunk, azért vagyunk boldogok, ezért is bízunk benned.

Az Úr Jézusért kérünk, hallgasd meg imádságunkat és fogadd el hálaadásunkat, imádatunkat.

Ámen.


Igehirdetés

Amikor a múlt csütörtöki istentiszteleten én is hallgattam Eszter könyve alapján az igehirdetést, megragadott, a napi csendességeim mellett is nagyon sok bátorító üzenetet jelentett számomra. Isten Lelke egy másik fontos üzenetre hívta fel a figyelmemet már a múlt alkalommal is. Adja Isten, hogy ahogyan ezt az ószövetségi könyvet egyre jobban megismerjük, egyre személyesebbé váljék az üzenete számunkra, hadd lehessen bátorító és erősítő.

A mostani történet részlete arra hívja fel a figyelmünket, hogy Eszter hogyan lehetett eszköz Isten kezében, mindenható munkájában, gondviselésében. A történet fényében erről szeretnék szólni.

Emlékeztetőül, Eszter története Ahasvérus, vagy más néven Xerxes királynak az idejében játszódik, aki időszámításunk előtt 486-465-ig uralkodott. Az ő apja volt az a Dárius király, I. Dárius, akinek az idejében a templom újra felépült a fogságból hazatértek által. Dárius előtt Cyrus uralkodott, aki haza engedte Isten népét a babiloni fogságból. Az Eszter könyvében tehát a méd-perzsa birodalom harmadik perzsa uralkodójával találkozunk. Ez azért fontos, mert Isten szabadító és gondoskodó munkáját igazolja, hogy a nép valóban hazamehetett a fogságból, akiket Isten helyreállított, még a templom is elkészült. Isten annyi mindenben igazolta, hogy szereti az övéit, az ószövetségi népet, gondoskodik róluk, vigyáz rájuk.

Az Eszter könyve 8,9-ben Márdokeus és Eszter levelet ír a zsidóknak, megtudjuk, hogy hatalmas világbirodalom volt a méd-perzsa, a határa Indiától Etiópiáig ? a Cselekedetek könyvéből megismerhető szerecsen komornyik ennek az országnak a szülöttje ? terjedt. Tehát hatalmas birodalom és nem volt mindegy, hogy ebben a birodalomban mi történik az ígéret földjén élő kis néppel, illetve a szétszórtságban élő zsidók életében. Isten tehát gondoskodott az ő népéről.

Eszter könyve mutatja, hogy Isten hogyan gondoskodik akkor is, ha valaki nem az Ígéret földjén él. Hiszen Márdokeus és Eszter Perzsiában élnek, Susán várában. Ez a négy híres perzsa város közül az egyik, a perzsa király téli rezidenciája volt. Kiderül azonban, hogy a megelőző évtizedekben Isten népével az Ígéret földjén nagyon nagy áldások történtek, Ahasvérus idején az ördög mindenképpen próbálja az Úr népét teljesen elpusztítani. Ebben lett neki eszköze Hámán, akinek a gyűlölete Márdokeus ellen odáig vezetett, hogy az egész nemzetségét akarta kiirtani.

Távol Izráeltől, Susánban az ördög egy nagyon magas beosztású vezetőt használ fel arra, hogy minden zsidót irtson ki. Ha sikerül a terve, akkor hiába volt a fogságban lévő lelki megtérés, hiába épült fel a templom, akkor az Ígéret földjén sem lesz áldozat, valószínű a templom is majd elpusztul, akkor kivétel nélkül minden ószövetségi néphez tartozó zsidó ember meghal, akkor a királyi dinasztia kihal, nem születik meg majd a Messiás Betlehemben, nem lesz megváltó műve az Úr Jézusnak. Egyetlen zsidó sem marad ugyanis életben, ha mindaz beteljesedik, amit Hámán szeretne véghezvinni az ördögi sugallatra. Indiától, Szerecsen országig mindenki kipusztul.

Eszter könyve a főtémájával, hogy szeretné leírni mi van annak az ünnepnek a hátterében, amely a zsidó nép szabadulására emlékeztet, önmagában jelzi, hogy Isten népét nem lehet elpusztítani. Milyen Isten számára a szabadítás, mit jelent, ha ő szabadítani akar egy végveszélyben lévő népet, vagy családot? Neki annyi, amennyi az Eszter könyvében leírt eseményekben látszik. Lehet akár előre is ünnepelni.

Isten neve, ahogy múlt csütörtökön is hallottuk, nem található a könyvben és valóban azt jelzi, hogy ott marad a háttérben. Így még inkább hangsúlyos, hogy ki ő és milyenek azok az emberek, akik mégis csak bíznak benne. Az a nagy az Eszter könyvében, hogy nemcsak az Ígéret földjén tud az Úr bárkit használni az ő népe közül, hanem még azokat is fel tudja használni, akik valamiért nem mentek haza, amikor haza lehetett menni az Ígéret földjére. Ez negatívum, hiszen Márdokeus és a család maradt Perzsa földön. Sokféle oka lehetett a láthatók tekintetében, de az a tény, hogy ők nem mentek haza, nem érezték fontosnak, hogy ott éljenek azon a földön, amit az Úr nekik adott. De az Úr akkor is szabadított és általuk is.

A 9,25-ben olvasunk arról ? amikor a Purim ünnep hátterét konkrétan leírja a szentíró ?, hogy Eszternek valóban nagyon fontos szerep jutott a szabadításban. Az új fordítású Bibliában ezt a verset úgy fordítják, hogy "De amikor Eszter bement a királyhoz és elmondta neki azt, amit Hámán tervezett". A Károli fordítás viszont azt mondja: de amikor a király tudomására jutott, megparancsolta levélben, hogy gonosz szándéka a zsidók ellen, forduljon az ő fejére és felakasztották őt és fiait a fára. A héber szövegben olyan alak szerepel, aminek a jelentése az is lehet, hogy Eszter bement a király elé, vagy pedig egy bizonyos dolog a tudomására jutott, bement a király fejébe. A lényeg az, hogy ekkor is Eszter az eszköz, hiszen ő mondta el a királynak, hogy mi Hámán terve. Mondhatnánk, hogy ez egyszerű feladat lehetett Eszter számára, a király feleségeként elmondani, hogy milyen veszélyben van ő is és a népe is. De a történetből tudjuk, hogy ez mégsem volt olyan egyszerű. Tény, hogy Eszternek ez az engedelmessége indított el minden mást, ami a könyvben olvasható, és ha nem történik meg, akkor nem kerül sor szabadulásra.

Az Úr mindenható munkája valamilyen módon csak függ az övéi engedelmességétől. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni. Elég arra gondolnunk, hogy az Úr Jézus megváltó munkájánál is milyen sok minden múlott az engedelmes egyszülött Fiún. De gondolhatunk József történetére, ahol az Úr mindenható gondoskodása ragyog föl, de Józsefnek is sok mindenben engednie kellett Istennek. Ez a szép az Isten szabadító munkájában, hogy megtehetné azt is, hogy minden nélkül szabadít, de a Szentírás szinte valamennyi története elmondja, hogy használja az övéit. Az Isten hatalma, atyai szeretettel párosulva, az övéire különösképpen gondot visel, s ami ennél talán még szebb, még használja is az övéit. Az Úré a szabadítás, de az eszközén keresztül cselekszik.

Ezért szeretném a folytatásban a hangsúlyt arra helyezni, hogyan lett Eszter az Úr alkalmas eszközévé. Lehet, hogy jobb szeretnénk, ha az igehirdetés üzenete arról szólna, hogy a mi személyes életünkben hogyan élhettük, vagy hogyan élhetnénk át az Úr gondoskodását, különösen akkor, ha bajok vannak. De most a történet üzenete miatt a hangsúly azon van, hogyan lehetünk eszközei mi is Istennek. Lehet, hogy a mi személyes életünk kérdései is sokkal könnyebben megoldódnak, ha Eszterhez hasonlóan, elkezdünk mi is Isten kezében eszköz lenni. Ez hatással van a személyes életünkre is.

Hogyan használhatta a mindenható, szabadító, gondviselő Úr ezt a fiatalasszonyt akkor és most hogyan használhat bennünket? A 4. rész alapján és a következő részekből is kiemelve pár kifejezést néhány mozzanatra szeretném felhívni a figyelmünket, ami mutatja, hogy Eszter hogyan lett eszköz. A Károli fordításból újra olvasom azt a részt, amikor Márdokeus Esztert inti, illetve bátorítja, figyelmezteti: "Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül." Az új fordítású Bibliában ez így szerepel: "Ne képzeld azt, hogy...". Lényeges, hogy az ősi szöveg Eszter lelkét említi, gondolkodni, képzelni valamit lelkében. Ezért fordítja így Károli: "Ne gondold magadban."

Mit tesz Isten? Mindenható, szabadító munkáját szeretné végrehajtani Eszteren keresztül, csak Eszter még nem tud rá figyelni. Eszter magában gondolkodik., magára figyelve gondolkodik. Ez is fontos itt. Ezt megelőzően is használta Isten Esztert, ő átélte mindazt a csodát, amit Isten az ő örök terve szerint elgondolt vele, eddig passzív maradhatott. Gondoljunk arra, hogy Márdokeus tanácsára nem mondta meg, hogy ő milyen nemzetségből származik. Itt azonban már eljött annak az ideje, hogy Isten használni akarja őt. Eszternek is fontos döntéseket kell hoznia és mindenképpen engedelmeskednie kell. Ezért fontos, hogy Eszter mit tesz. Amikor megtudja Márdokeustól a hírt Hámán gonosz tervéről, a zsidók kiirtására, akkor elkezdi józanul végiggondolni mindazt, amit hallott. A láthatókat nagyon jól átgondolja, végig gondol mindent és arra a következtetésre jut, hogy ő nem segíthet, mert félti az életét. Csak a láthatókra figyelve gondolkodik. Hozzászokott ahhoz, hogy nem szabad mondogatnia, hogy milyen nemzetségből származik. Ugyanakkor most már a nagybátyja azt várja tőle, hogy ne csak a nemzetségét ismerje el, hanem a nagyon kritikus helyzetben lépjen föl egy olyan ember ellen, akit a király szeret, akiben megbízik, aki híres.

Amikor katonaként ápolósegédként dolgozhattam a központi katonai kórház idegsebészet intenzív osztályán, ott olyan katonatisztek is feküdtek betegen, akik tábornoki rangban voltak. Akik voltak katonák, azok tudják mit jelent a csíkos katona öltözet. Nekem gondot jelentett bizony, hogy merjek-e velük beszélgetni Istenről, halálról, Bibliáról. Még a kisebb beosztásúakkal sem nagyon mertem beszélni, nemhogy a magas beosztásúakkal. Úgy nőttem fel gyerekkorom óta, hogy jobb, ha csendben vagyunk, nem kell híresztelni, hova megyünk csendeshétre, tartsuk titokban, mert jobb a békesség. Ilyen lelkülettel a kórházi ágyon fekvő betegeket is úgy tekintettem, hogy jobb, ha nem mondok nekik semmit, jobb ha titkolom, hogy teológus katona vagyok. Féltem is, szégyelltem is, mit szólnak majd az ápolónők, ha hallják, hogyan makogok, hogy szóljak nekik Istenről félve. Nagyon súlyos betegek esetén óriási vívódás volt bennem, hogy mi lesz velük, ha rövid időn belül meghalnak.

Megértem Eszter viselkedését, amikor végiggondolja a látható dolgok tényeit, amik azt jelzik, hogy nem tehetek semmit. Ilyen esetben a hívő ember nyugodtan gondolhat arra, hogy majd imádkozik az Úrhoz, hogy valaki mást küldjön, vagy az Úr nélkülem adjon szabadítást, ami sokkal jobb, mert akkor legalább nem rontom el. Magában gondolkodik. Mária férje, József is ugyanezt tette, amikor az volt a kérés, hogy vállalja a gyermeket, akit a felesége vár. Ő is, amikor mindezt magában végiggondolta, arra gondolt, hogy titokban bocsátja el a társát.

Nagyon beszédes Márdokeus érvelésében az is, hogy hogyha csendben maradsz ott. Az ősi szöveg igen határozott csendről beszél, használja főnévként és állítmányként is a csend illetve a békesség kifejezést. Lehetne így is hangsúlyozni, hogyha te békében maradva megbékélsz, hallgatsz békességben, csendben, némán, nem szólalsz meg. Pedig beszélni kellene, valakinek el kell mondania a királynak azt, amit. Márdokeus nem tehette meg ezt.

Nekünk mi könnyebb, csendben maradni, amikor beszélni kellene az Úrról, vagy inkább beszélni, amikor csendben kellene maradni az Úrral kapcsolatban.

Amikor Mózes arra gondolt, hogyha majd Izrael népe megtudja, hogy ő az Úr választott szabadítója, akkor elkezdett cselekedni, nagyon aktívan, bátran és megölte az egyiptomit. "Úgy gondolkodván ? mondja a Cselekedetek könyve 7. része ?, hogy az atyjafiai megértik, hogy Isten az ő keze által szerez szabadulást.

Eszter az ellenkezőjét teszi, csendben akar maradni, nem szólni semmit, nem beszélni arról honnan való, hátha megússza.

Itt említem meg, hogy magunkban gondolkodni, csak magunkra gondolni, hívő emberként is, amikor az a kérdés hogy eszközzé legyünk vagy váljunk Isten kezében, azok között fontos, akik iránt felelősséggel tartozunk, akik iránt Isten felelősséget bíz ránk. Kinek, mi. Eszternek királynőként az egész nép iránt volt felelőssége, ezt Márdokeus mondja is neki. Ha valaki állami vezető lenne közöttünk, akkor az egész magyar nép iránt volna felelőssége. Ha családfő, akkor a család iránt van felelőssége. Gondolhatunk más kapcsolatainkra, házastárs, unokák iránti felelősségre.

Eszköznek lenni Isten kezében ? nem egyszerű vállalni, ha végig gondoljuk, hogy mi igaz a láthatók tekintetében. Azonban nagyon jó a másik mozzanat, amikor Márdokeus elmondja, hogy vannak láthatatlan dolgok is. A szentíró az Isten nevét nem használja, viszont Márdokeus azt mondja: "ki tudja, talán éppen a mostani idő miatt kerültél királyságra". Ez a mondása szemben áll azzal, amit Eszter mond, hogy mindenki tudja, hogy a király elé menni csak annak hívására lehet, mert különben kivégzik. A "ki tudja" azt jelenti, hogy vannak láthatatlan dolgok is, lehet, hogy még nem tudjuk, de az biztos, hogy van nekünk Istenünk. Márdokeus azt is hangsúlyozza, hogy olyan Istenben bízik, aki biztosan megszabadítja az ő népét. Márdokeus biztos abban, hogy Isten ószövetségi népe nem fog elpusztulni. Ezért folytatja, hogy Isten meg fogja szabadítani a mi népünket, a te népedet. De ha nem te vagy az eszköz, akkor te akár el is pusztulhatsz. Isten cselekedni fog és az is lehet, hogy téged szeretne ebben használni ? mondja Márdokeus. Eszter csak annyit mondott, hogy ő nem akarja vállalni, mert félti az életét. Márdokeus pedig azt, hogyha te a mostani időben hallgatsz, máshonnan lesz könnyebbségük és szabadulásuk a zsidóknak, te és atyád háza elvesztek, és ki tudja, nem a mostani idő miatt jutottál-e királyságra.

A mostani időben, a mostani időért. A mostani időben azt jelzi, hogy Eszter úgy érzi, hogy valamit most szeretne tenni ? inkább hallgatni. A mostani időért viszont azt jelzi, hogy mi a küldetésed. Tehát az időjelzés is a maga ellentétességében azt érzékelteti, hogy nem az a kérdés, hogy te mit szeretnél, hanem az, hogy mi a mindenható Úr terve veled. A mostani időért azt jelenti, hogy el kellene gondolkodnod, hogy az az idő és az a helyzet, amiben vagy, miért adódott éppen így, és vajon ezzel mi Istennek a célja. A küldetéstudat azt jelenti, hogy tudom, hogy Istennek mindennel van célja. Amikor az isteni gondviselésről beszél a Szentírás, akkor mindig hangsúlyozza, hogy nemcsak a szép, hanem a nehéz dolgok is, nemcsak a jó, hanem a rossznak tűnő dolgok is Isten kezében eszközök. A mostani nehézség Eszter számára, hogy Isten kezében úgy lehet eszköz, hogy lehet, hogy kellemetlensége lesz belőle, illetve vállalja-e a kellemetlenséget is.

József, Jákob fia azt mondta a testvéreinek, hogy nem azért került Egyiptomba, mert a testvérei küldték oda (1Móz 45,5): "Most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten tielőttetek, mert két esztendeje van, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, amelyben sem szántás, sem aratás nem lesz. Az Isten küldött el engem tielőttetek, hogy műveljem a ti megmaradásotokat e földön és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. Nem ti küldtetek engem ide, hanem az Isten, aki engem a fáraó atyjává tett és egész háza urává és Egyiptom egész földjének fejedelmévé."

József ezt a testvéreinek mondja, akik gonoszul vétkeztek ellene, csakhogy eszköz volt az Isten kezében és ő már ebből a szempontból látja a maga életét és a testvéreit is. Nem könnyű ezt megélni egy hívő embernek sem, hogy ? mondjuk ? az ellenem vétkező férjem, vagy felségem, gyermekem, vagy unokám, szülőm, vagy nagyszülőm, gyülekezeti tagom, munkatársam, főnököm, vagy beosztottam, állami vezetőm és azt mondani, hogy csak az a kérdés, hogy mi az Úrtól kapott küldetésem. Lehet, hogy ti valami nagyon gonoszt tettetek, de nekem az a döntő, hogy lehetek eszköz az Úr kezében.

Amikor József elmondta ezeket a mondatokat, akkor Isten kezéből vette mindazt, ami őt érte, a rossz dolgokat is. Az a kérdés, hogy Eszter vállalja-e ugyanezt. Neki, úgy tűnik, életében most adódik először, hogy dönthet arról, hogy lehet, hogy rossz dolog történik vele, ha azt teszi, amit a küldetés miatt tennie kell, de ezt Eszter majd Isten kezébe teszi, ezért tulajdonképpen ő is eszköz lesz majd. Márdokeus ebben próbálja őt erősíteni. "Ki tudja" ezt úgy lehetne folytatni, hogy az Úr tudja. Bízd rá magad. Ezért történik meg, hogy végül Eszter kimondja, hogy vállalja, még akkor is, ha elvész. Tehát Istenre bízza magát.

A 9,31-ben is olvasunk arról, hogy Eszter böjtölt és jajkiáltással imádkozott Istenhez: "Hogy megerősíttessenek ezek a Púrim napjai, meghatározott időkben, amiképpen meghagyta nékik a zsidó Márdokeus és Eszter királyné, és amint elrendelték magokra és ivadékaikra a böjtölés és jajkiáltás dolgát."

Eszter vállalja, de azt mondja: álljunk meg az Úr előtt, vigyük az Úr elé. A háromnapos böjt azt jelenti, hogy Eszter tudja, hogy nagyon gyenge (ismeri a maga gyengeségét), vállalja a feladatot, de szüksége van az Úr erősítésére. A böjtölés és a jajkiáltás az Isten előtti koncentrált megállást jelentette. A jajkiáltás az Úrhoz való imádság a veszélyben, a bajok idején, Istentől való segítségért, szabadulásért való kiáltás. Istenhez való alázatos könyörgés az ő gondoskodásáért, ha bűnről van szó, akkor bocsánatáért is. Ezért mondja Márdokeusnak is: böjtöljünk, hogy teljesíthesse a küldetését. Látszik, hogy nemcsak kész vállalni, hanem szeretné megerősíteni magát abban, hogy ő csak az Úrral viheti mindezt végbe, saját magában nincs erre elég erő.

Amikor Jákobnak el kellett engednie a legkisebb fiát, Benjámint, a testvérekkel ? József történetében ?, akkor ő a Mindenható nevét említi, és azt mondja, hogy őmiatta nem könnyű döntést kell hoznia, de meghozza, és ha meg leszek fosztva a fiamtól, hát legyek megfosztva. De Isten mindenható kegyelmére meri bízni a gyermeket, pedig nagyon féltette.

Tehát Eszter vállalja a népét, vállalja a sorsát és vállalja a népe Istenét. Hasonló böjtölés és jajkiáltás gondolatról beszélhetünk az Úr Jézus esetében a Gecsemáné kertben. A tanítványait kéri, hogy imádkozzanak vele, imaharcra hívja őket. Tudjuk, hogy az Úr Jézus is milyen kemény harcot folytatott az Atya előtt, aki mindenható, akinek minden lehetséges, akinek talán az is lehetséges, hogy ne kelljen kiinnia a pohárt. Jézus is a végén kimondta, hogyha elveszek, akkor elveszek. Jézus elveszett. Eszternek nem kellett elvesznie, ő életben maradhatott. Az Úr Jézus, aki szintén eszköz lehetett az Atya kezében, amikor vállalta ezt a nagyon fontos küldetést, akkor csak úgy válthatott meg bennünket, hogy ő mindenképpen elveszett.

Eszter vállalja a feladatot, ezt követően a történet elindul és kiderül, hogy Isten megszabadítja Esztert és Márdukeust is. A gond az, hogy a méd-perzsa törtvények miatt nem lehet visszavonni a király pecsétgyűrűjével megpecsételt törvényt. Megdöbbentő volt számomra és a csütörtöki istentiszteleten jutott eszembe, milyen érdekes, hogy amikor Eszter ismét a király elé járul (a 8. részben), és a királynak újra ki kell nyújtania a pálcát feléje, nem olvasunk arról, hogy böjtölnie kellett volna, vagy imádkoznia, hanem természetesen ment a király elé. Nem mondta, hogy félti az életét, bátor, erős, tudja, hogy Isten eszköze és teszi a dolgát, mert van miért harcolnia az Úr előtt. A király előtt könyörög a lábához leborulva és a király akkor nyújtja ki a pálcáját. A teljes szabadulás ugyanis még nem történt meg. Eszter éppen ezzel érvel a király előtt, hogy neki védelme van és tudja, hogy őt nem bánthatják, de mi lesz a népével. Eszter bátran, hittel cselekszik, mint az Úr eszköze és a szabadulás végbemegy.

Nagyon fontos, azt hangsúlyozni a mostani üzenetnél, hogy a szabadulás úgy ment végbe, hogy Izrael népe, a zsidók, ugyanazon a napon, amikor őket megölhették volna, önvédelemre kaptak engedélyt és megvédhették magukat. Nagyon fontos a 9. részben három helyen is szereplő megjegyzés, hogy a zsákmányra nem tették a kezüket. Meg volt nekik engedve, hogy a zsákmányt megszerezzék maguknak, a királyi törtvényt így adták ki, de Márdukeus és minden zsidó ember, aki megvédte az életét az ellenségekkel szemben, azt mondta, hogy a zsákmány nem az övék. A király még megkérdezte Esztertől, hogy van-e még valami, amit tehet érte. Akkor történt, hogy még egy napot kaptak a védekezésre. Az ószövetségi időben ? ezt nekünk nehéz elképzelni ? Isten népe úgy védi meg magát, hogy közben az ellenség elpusztul. Az Úr Jézus, amikor az ellenség iránti szeretetről beszél, akkor egy még mélyebb lehetőséget mutat fel. Saul, aki apostollá lett, úgy térhetett meg, hogy ő megölhette az első vértanút, ő is ott volt István vértanú kivégzésénél, de ez a halál is része lett Saul Istenhez téréséhez.

Nekünk nem kell megölnünk az ellenségeinket, de van, amikor az ellenség elpusztul. Mert, ha Isten mindenható és gondoskodik az ő népéről, van, amikor úgy véd bennünket, hogy az ellenséget ítéli kőkeményen. Nekünk ezért fontos mindég az ellenség iránti szeretetben azt megélni, ha az Úr engedi, hogy szenvedjek, ha megadatik az a kegyelem, hogy szenvedjek az ellenség miatt, akkor az Úr ezt is fölhasználhatja eszközképpen. Kész vagyok ezt is vállalni?

Amikor azokra a szeretteinkre gondolunk, akiknek nehéz az életük, és akik miatt nehéz az élet és szenvedünk benne, ott is fennáll, hogy az Úr teljes szabadítást tehet, de nem azonnal viszi végbe. Eszternek is kétszer kellett a király elé járulnia. De mivel már az első döntésében Istenre bízta magát, ezért utána a hétköznapi életben, mint királynő, engedelmes volt Istennek, nem kellett különleges vezetés, tette a dolgát. Ezért említem meg újra, mi könnyebb nekünk, csendben maradni, vagy szólni az Úrért? Aki szeret beszélni, bátran, annak az lehet a kísértés, hogy akkor is szól, amikor nem kellene. Aki inkább hallgatni szeret, fél megszólalni, bizonyságot tenni, annál előállhat az a helyzet, hogy végre már szólni kellene. A fontos, a másikért. Talán a mostani időért kerültél királyságra.

Az egész púrim ünnep öröm és igazság ünnepe lett. Ahogy viszont hallottuk, Eszter és Márdukeus parancsa, hogy az öröm és ujjongás mellett legyen ott a böjt és a jajkiáltás is. Ezzel emlékeztek arra a jajveszékelésre, arra a böjtölésre, amely a zsidók része volt Hámán bűne miatt, amely böjtölés és jajkiáltás Eszter és Márdokeus része volt, amikor Istentől kértek erőt, hogy eszközök lehessenek. De természetesen a hangsúly már az örömön és a vigasságon volt. A Perzsa Birodalom összes zsidója engedett ennek a törvénynek és folyamatosan megemlékeznek a púrim ünnepről. Ez az ünnep pontosan egy hónappal előzi meg a páska ünnepet. Nekünk a húsvéti ünnepek április 4-én lesznek, most éppen egy hónappal vagyunk előtte. A páska ünnep az Isten szabadító tette Mózes idejében, amikor megmentette őket Egyiptomból és mehettek az Ígéret földjére. A púrim ünnep pedig az, hogy Isten az egész birodalomban meg tudja szabadítani az ő népét, akiket már hazavitt azok otthon, de akik bármi miatt nem mentek haza, azok távol az Ígéret földjétől, de Isten szabadítása, gondoskodása rajtuk volt.

A mi életünkben Isten nagy szabadítása a páska ünnepre vonatkoztatva, az Úrhoz térés lehetősége, kegyelme elfogadása. A púrim ünnep pedig az újszövetségi üzenetében azt hordozza, amikor Isten gondoskodik rólunk a hétköznapok során is, illetve amikor mi is eszközök lehetünk Isten gondoskodásában mások iránt.


Imádkozzunk!

Magasztalunk Urunk téged, hogy te nem csupán mindenható Isten vagy, de atyai szeretettel szeretsz bennünket is és ezzel a gondoskodással, szeretettel vigyázol ránk, sőt, ha kell, használsz is bennünket. Köszönjük Urunk, hogyha a szeretteink, a családtagok között is eszközök lehettünk már. Segíts akkor, ha még mindig nem akarnak téged követni, s vannak nehéz embereink a munkahelyen, vagy a családban, add, hogy hadd tudjuk ? Eszterhez hasonlóan ? rád bízni őket, harcolni értük. Kérünk Urunk hadd lehessen nekünk is erőforrásunk a böjtölésből és az imádságból, ahogy lehetett Eszternek és Márdokeusnak is.

Imádkozunk Urunk azért is, hogyha mi kerülünk bajba, adj mellénk is olyanokat, akik számunkra lesznek a te eszközeid. Kérünk azokért, akik betegek, akik kórházban vannak, segítsd őket Urunk elég kegyelemmel. Irgalmadba ajánljuk Urunk gyászoló testvéreinket, könyörülj meg azokon, akiknek friss a gyászuk.

Könyörülj meg népünkön is, segíts most imádkozni vezetőinkért, add, hogy a választások idején is lehessünk a helyünkön és lehessünk eszközök. De arra is kérünk, hogy addig is lehessünk a helyünkön mindannyian.

Imádkozunk a határon túl élő magyarjainkért, te tudod, hogy Kárpátalján milyen nehéz az élet. Segítsd az ott élő magyar testvéreinket.

Ámen.