PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. január 31.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


AZ EGYETLEN IGAZ ISTEN


Alapige:Jn 17,3

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük, hogy ez így igaz, mert te magad mondod most nekünk az írott igén keresztül.

Köszönjük, hogy sokféle bukásunk, botladozásunk tudatlanul, olykor tudatosan elkövetett bűnünk, engedetlenségünk terhét nem kell cipelnünk. Köszönjük, hogy leveszed rólunk bűneinknek terhét.

Áldunk ígéreteidért, hogy ha megvalljuk bűneinket, te hű és igaz vagy és megbocsátod azokat, és megtisztítasz minden hamisságtól.

Ezzel a bűnbánattal és ezzel a csendes reménységgel borulunk most eléd. Köszönjük, hogy az, ami elválasztana tőled, nem lesz akadály, te veszed el azt az útból.

Köszönjük, Atyánk, hogy szóba állsz velünk. Köszönjük, ha az elmúlt héten is megérthettünk valamit igédből. Köszönjük, ha tudatosan engedelmeskedünk annak. Áldunk azért, mert igéd lehet a mi utunk világossága.

Köszönjük neked, Jézus Krisztus, hogy te magad vagy a világ világossága, és aki téged követ, nem jár sötétségben.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy olykor mégis tapogatózunk, bizonytalankodunk. Sötétben és félhomályban járunk. Segíts most kilépni a világosságra. Ragyogjon számunkra igéd. Bátoríts meg minket, hogy merjük azt komolyan venni. Köszönjük, hogy te így fogadsz el minket, így engedsz magad elé, amint vagyunk, sok bűn alatt, de egészen másként mehetünk tovább.

Kérünk, beszélj velünk, munkálkodj bennünk, tisztogasd, formáld az életünket, amíg kiábrázolódik bennünk a Krisztus. Adj nekünk erőt a terheinkhez, tanácsot a döntéseinkhez, feltétel nélküli bizalmat a szívünkbe tebenned.

Ámen.


Igehirdetés

Az újévi igehirdetésben felvázoltuk, mi az a néhány nagyon fontos bibliai igazság, amire az idén különös figyelemmel szeretnénk hallgatni. Egy képhez kötöttük ezeket. Akkortájt fejeztük be a Jelenések könyvének tanulmányozását, és ennek a könyvnek a végén olvastunk a mennyei Jeruzsálemről, ami az igaz egyháznak, a megdicsőült egyháznak a képe. Azt olvastuk ott, hogy ennek a jellemzője: szilárd alapja, magas falai és nyitott kapui vannak. Megpróbáltuk alkalmazni ezt egy mai gyülekezetre, sőt a mi személyes hitéletünkre is. Azt mondtuk, ezeknek is az kell, hogy a jellemzője legyen: szilárd alapja, magas falai és nyitott kapui vannak.

Erről lesz most szó néhány vasárnapon keresztül. Az alapokkal két alkalommal már foglalkoztunk. Ma is erről lesz szó, mert ez a legfontosabb. Az alapra épül a fal, a falon nyitnak, vagy nem nyitnak kaput - de alaptalanul, megalapozatlanul nem lehet és nem szabad építkezni. Az alapokat a Szentháromság Isten: az Atya, Fiú, Szentlélek Isten személyéhez és munkájához kötöttük.

Három nagyon fontos alapkövet neveztünk meg: Isten a Szentírásban önmagát jelenti ki nekünk, Jézus Krisztus halála és feltámadása tökéletes váltságot szerzett a hívőknek, a Szentlélek az Isten elleni lázadás miatt totálisan tönkrement embert egészen újjáteremti. Egyszerűbben: a Biblia igazsága, igaz volta, Jézus Krisztus váltsága, és az újjászületés szükségessége és lehetősége az, amit az alapoknak tekintünk most.

Reformátor eleink ezt így fogalmazták: sola Scriptura, solus Christus, sola gratia et fide. Vagyis: egyedül a Szentírás Isten önmagáról és rólunk szóló ihletett, hiteles kijelentése. Egyedül Jézus Krisztus mutathatta be az Isten előtt érettünk is érvényes áldozatot. És egyedül a Szentlélek tudja elvégezni minden hívő életében azt, hogy más emberré legyen, hogy új emberré, igazán emberré legyen, és újra képesek legyünk érteni és cselekedni Isten akaratát.

Tudom, hogy ez most nem dogmatikaóra, hanem istentisztelet. És minden istentiszteletnek az a célja, hogy jobban tudjuk dicsőíteni Istent, és bátrabban, megalapozottabban higgyünk benne. Viszont éppen ezt szolgálja az, hogy egészen világosan lássuk: mit tanít nekünk Isten az igéjében ezekről a kérdésekről, és ezt el tudjuk mondani világosan, egyszerűen, meggyőzően, és nagy szeretettel másoknak is. Mert ezt tette a mi gyönyörűséges feladatunkká, hivatásunkká a mi Urunk Jézus Krisztus.

Mivel éppen ezeket az alapokat támadja állandóan a Sátán, nekünk tudnunk kell, hogy ezeknek az alapoknak a komolyan vétele üdvösségkérdés is! Ezért olvastam fel Jézus Krisztus főpapi imádságnak nevezett gyönyörű imájából ezt a mondatot: "Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."

Ettől függ a mi örök életünk, ami elkezdődik már itt, ebben a földi életben, és meghatározza is ezt - vagy ha itt nem kezdődik el, akkor nem kezdődik el soha. Tehát attól függ az örök életünk, hogy megismerjük-e az egyedül igaz Istent, és akit elküldött: Jézus Krisztust.

Éppen ezért, mielőtt visszatérünk az alapokra, egy kicsit időzzünk ennél: mit jelent Jézusnak ez a kategorikus, éles kijelentése: egyedül igaz Isten?

A mi hitünk az egyedül igaz Isten személyéhez és munkájához kapcsolódik. Látnunk kell, hogy Jézusnak ez a kijelentése és kifejezése korszerűtlen ma. Mert mit jelent: egyedül igaz Isten? Ez azt jelenti, hogy az egyetlen, valóban létező Istenben hihetünk. Jézus nekünk Őt jelentette ki. Ő a Jézus Krisztus Atyja. És ha új életünk van, Őt szólíthatjuk mi is így: mi Atyánk.

Miért? Vannak olyanok is, amik nem léteznek, vagy nem valóban léteznek? Vannak. A Biblia is beszél arról, meg a történelem, a vallástörténet gazdag illusztrációtárat ad erre nézve, hogy az ember újra és újra gyártott magának isteneket. Jézus arról az Istenről beszél, akit nem mi teremtettünk magunknak, hanem Ő teremtett minket magának, az Ő dicsőségére és szolgálatára. Ilyen Isten viszont csak egyetlen van. Ő valóban létezik. Nem a mi hiedelmeinkben létezik, nem projekció, amit kivetít magából az ember: de jó lenne, ha lenne egy ilyen jó Isten, Ő a valóban létező Isten - Őt ismertette meg velünk Jézus, és a Biblia szerint hinni azt jelenti: Őbenne hisz valaki, Őhozzá kapcsolódik.

Jézusnak ez ellen a kijelentése ellen a mindenkori korszellem tiltakozott. A mai is. Minden szavát tagadja. A mindent összemosó szinkretizmus, az általános globalizációs törekvés, a humanista pszichológia, az ateizmus, az antropozófia és teozófia képviselői, a teológiai liberalizmus stb. - sorolhatnám, csak nem szeretek idegen szavakat használni igehirdetésben. Mindezek, és minden kor tiltakozott ez ellen, amit Jézus mondott: az örökéletre jutásnak egyetlen módja van, ha valaki megismeri az egyetlen valóban létező Istent, akit Jézus kijelentett nekünk, és ezzel az Istennel személyes lelki közösségre jut.

Ez a jézusi mondat sérti az összes nagy vallás büszkeségét is. Ez a jézusi megjelölés idegen, és bántó volt akkor is, amikor elhangzott, és ma is az. Viszont mindenkinek, aki magát valóban keresztyénnek, Jézus követőjének akarja vallani, el kell döntenie egyszer, hogy elfogadja-e ezt mindenestől. Hogy belsőleg azonosul-e azzal, amit Jézus az egyetlen, valóban létező Istenről a hozzá vezető útról és a vele való közösségről mondott.

Tudniillik csak az ebbe az Istenbe vetett hit üdvözíti az embert. Mert "hit", önmagában nincs. Sokan szokták mondani: én is hívő vagyok. Ezzel semmit nem mondott. Ilyenkor mindig megkérdezem: mit hisz, vagy kiben hisz? Sokan mondják: milyen erős hite van valakinek! A hitet nem az ereje, az intenzitása minősíti, hanem a tárgya. Az, hogy mit hisz, vagy kiben hisz. Mert a hit kapcsolatot létesít a hívő és a hite tárgya között. Ezért nem mindegy, kihez kapcsolódik, kivel kerül közösségbe.

Ezért írja Pál a korinthusiaknak olyan nagyon határozottan: helyesen úrvacsorázzanak, mert lehetetlen az, hogy az ördögökkel is közösségben legyenek, meg Jézussal is. Akiben hisznek, azzal közösségbe kerülnek.

A Jézusban való hit azt jelenti: Jézus nyújtja a kezét felénk, és aki megragadja az Ő kezét, azt Ő magához vonja, és közösségbe kerül Vele, aki maga az élet. A Biblia azt mondja: csak ezek az emberek élnek a szó lelki értelmében. Ők viszont olyan életet kapnak Krisztusban, ami nem fejeződik be, és nem veszít erejéből, gazdagságából a biológiai halál beálltával sem. Előtte is, utána is a teljes életet kapta, aki Jézusban hisz.

Aki viszont nem Őbenne, hanem bárki-bármi másban hisz, az marad a lelki halálban. Mert én vagyok az élet - mondta Jézus. Aki vele a hit által kapcsolatba kerül, az átmegy a halálból az életbe. És hihet valaki bárki-bármi másban, ha ez nem Ővele kapcsolja össze, marad a lelki halálban. Ez a Bibliának radikális, de életfontosságú, örökélet-fontosságú tanítása.

Amikor az alapokról ilyen gyakran beszélünk, ennek az a célja, hogy tisztázzuk magunkban, hogy hisszük-e mindezt a következményeivel együtt, vagy pedig nem. - Egy részét el tudjuk fogadni, más részében bizonytalanok vagyunk. Nem szabad ilyen kategorikus kijelentéseket tenni, mint amilyeneket Jézus tett. Ma már más világot élünk. Ezzel esetleg megbánthatunk másokat stb. - Ez mind fellazítja a hitünket, és nem csak a Jézusba vetett hit lesz, hanem egyfajta elegy-belegy hit, amiből következik egy langyos, tétova, bizonytalankodó vallásosság. Az ilyen emberek Isten számára használhatatlanok, mert nem tudják hitelesen és meggyőződéssel képviselni az igazságot, amivel belsőleg már azonosulniuk kellett volna. Ezt a belső azonosulást akarja kimunkálni bennünk a mi Urunk.

Jó, ha itt rögzítjük azt, hogy mindez nem a másként hívőkkel vagy gondolkozókkal szembeni szeretetlenség. Az ilyen igazi, biblikus meggyőződés mögött, soha nem húzódik meg semmiféle gőg, dölyf, büszkeség, mások megvetése. Ellenkezőleg: az ilyen emberek tudják igazán felelősen szeretni a többieket személyválogatás nélkül, mert tudják, hova tartoznak. Tudják, hogy kicsodák, tudják, ki a vezérük, ki az Uruk, és ez az Úr mindenkit egyformán szeret.

Az idősebbek, éltünk olyan korban, amikor visszhangzott a világ attól, hogy mennyi mindenben lehet hinni. Hiszek az emberben, hiszek a munka értelmében, hiszek önmagamban, és lehet nagyon erősen is hinni bármiben. Erősen, fanatikusan hittek némelyek egy-egy ideológiában, eszmerendszerben, és tömeggyilkosokká váltak ennek folytán. Ezért mondom újra: ez, hogy hit, ez nem mond semmit. Mit hiszel, kiben hiszel? Nekünk el kell tudnunk mondanunk szelíden, szeretettel, de világosan bárkinek, hogy mit hiszünk, és ki az a Jézus Krisztus, akiben hiszünk.

Ezért szinte kérlelte Jézus a tanítványait, meg a sokaságot: higgyetek Istenben és higgyetek énbennem. (Jn 14,1).

Térjünk vissza most az alapokhoz, miután Jézusnak ezt az éles kifejezését körbejártuk, hogy az egyetlen, valóban létező Istenben szabad hinnünk.

Mit hiszünk tehát, hogy ha az alapokra gondolunk?

1. Hisszük mindenekelőtt, hogy a Bibliában maga Isten jelenti ki magát nekünk. Ő mondja el nekünk, hogy ki Ő, mert ezt egyedül Ő tudja igazán. Ő mondja el, hogy kik vagyunk mi, mert Ő alkotott, és Ő tudja, hogy mire alkotott. És Ő mondja meg, hogy mivégre vagyunk a világon. Mi az életünk célja, értelme, tartalma. Hisszük, hogy Isten Szentlelke ihlette (ezt a szót a múltkor tanulmányoztuk) azokat, akik a Bibliát leírták, Ő adta nekik a gondolatokat. Ezért, ami a Szentírásban van, azt igaznak és ma is érvényesnek tartjuk. Ez kétségtelenül hitkérdés. Nem kötelező hinni lehet különböző feltételezésekkel ezt megkérdőjelezni. Aki azonban Istentől kapott alapokon akar állni, az ezt hiszi.

(Csak zárójelben jegyzem meg, amiről többször beszéltem már itt konkrétumokkal szemléltetve is, hogy ha a Bibliát csak mint könyvet nézzük, tehát az ókori irodalom egyik gyöngyszemét, akkor is megállapíthatjuk, hogy sokkal megbízhatóbban dokumentált írásmű, mint minden korabeli ókori írásmű. Sokkal több kézirat maradt fenn belőle, sokkal nagyobb az egyezés a régi kéziratok között. Sokkal pontosabban és többet tudunk a szerzőiről, a keletkezés idejéről, körülményeiről stb. Ezt csak azoknak mondtam, akiknek vannak kételyeik, utána lehet járni. Itt az iratterjesztésben is olvashatunk több olyan keresztyén, és nem keresztyén, szerzőktől származó művet, amikből ez kiderül.)

Hisszük tehát, hogy a Szentírás Istentől ihletett igaz könyv.

2. Másodszor hisszük, hogy Jézus az, akinek mondotta magát, és akinek az Atya Őt sokak füle hallatára kijelentette. Mert kinek jelentette ki?

Jézus megkeresztelkedésekor nagy sokaság hallotta a mennyei szózatot: "Ő az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok!" (Mt 3,17).

Jézus az Isten Fia. Jézus a megígért Messiás. Ez a két kijelentés még az egyistenhívő vallásoktól is elválaszt minket. Nem azonos alapon állunk. Nem beszélve arról, hogy ha nemcsak elmondjuk, vagy sokszor sajnos csak ledaráljuk a Hiszek egy-et, hanem hisszük is, ami abban van, akkor ebből az következik, hogy hisszük, hogy Jézus fogantatása nem szexuális cselekmény útján, hanem teremtés útján történt. Úgy ahogy azt egy orvos, Lukács leírja az evangéliumában. Csak oda kellene figyelni és revideálni a magunk elképzeléseit, megvizsgálni azt: hisszük-e mi azt, ami meg van írva?

Hisszük, hogy Jézus halála nem az Ő bűneinek a büntetése volt, hanem a mi bűnünknek a büntetése. Erről is több helyen van szó a Szentírásban. Hisszük, hogy Ő a halála utáni harmadik napon testben feltámadt. Nem a tanítványok hitében, nem vágyálom volt ez. Találkoztak vele több százan. És ha Ő valóban meghalt, és ez bizonyos, és a harmadik napon több száz ember találkozik vele, meg utána heteken keresztül, akkor közben valaminek történnie kellett. Ezt nevezik feltámadásnak. És hisszük, hogy sokak szemeláttára felment a mennybe, és hisszük, hogy onnan egy napon váratlanul majd visszajön. Véget vet ennek a világkorszaknak, és minden nyomorúságnak, gonoszságnak, ami miatt most szenvedünk, és egy egészen új korszak kezdődik el.

Nem mindenki hiszi ezt. Mi tiszteljük és szeretjük azokat, akik nem hiszik, de nem vagyunk velük közös alapon. Ezt is ki kell mondani. Miért lenne ez sértő és bántó? Ez ténymegállapítás. Ha ezen az alapon állunk, akkor nem vagyunk közös alapon sem az unitáriusokkal, sem a Jehova tanúival, sem az antropozófusokkal, sem egyetlen nagy vallás követőivel sem. Mert ezen nagy vallások közül némelyik legjobb esetben prófétának tartja Jézust, de nem Megváltónak, nem Isten Fiának. Mi pedig ez hisszük. - Már aki hisz a Szentírásnak.

Ezt kell eldönteni. Megalapozott-e a hitünk, vagy pedig egyfajta biblikus hitbe belekeveredik egy csomó hiszékenység, hiedelem, saját ötlet kivetítés, babonaság, és akkor gyártunk magunknak mi is isteneket.

3. Hisszük azt, hogy a totálisan megromlott embert a Szentlélek egészen újjá tudja teremteni.

Ez ellen is tiltakozik ám a korszellem. Az elmúlt napokban, hetekben egy kicsit utánaolvastam annak, hogy mit is értünk korszellemnek. Ki mit mond ezekről a kérdésekről. Szinte egyetemlegesen tiltakozik mindenki a bűnbe esett ember totális romlottsága ellen. Miért? Mert sérti a büszkeségünket. Hogyhogy totálisan romlott? Van nekem nagy eszem, azzal beszerzek magamnak jelentős műveltséget. Tessék megnézni a teljesítményeimet! Nem vagyok akárki. Nem semmi az, amit összehozok évek, évtizedek alatt... Hozzászokunk ehhez a dicsekvéshez.

De képtelenek vagyunk eljutni igazi, a valóságnak megfelelő önismeretre. Képtelenek vagyunk megismerni az egyetlen valóban létező Istent. Hány ember teljesen bizonytalan afelől, hogy mivégre van a világon és keresi a helyét. Fut külföldre, jön vissza és előbb itt éget fel maga mögött mindent, aztán ott éget fel mindent, aztán ő maga is elég ebben.

Az emberiség alapvető nyomorúságainak nem tudunk véget vetni: éhínségnek, betegségnek... - teljesen tehetetlenek vagyunk a legnagyobb bajokkal szemben. Erről már nem szívesen beszélünk, és főleg nem akarjuk meglátni mindezeknek az alapvető okát, amit a Biblia abban lát, hogy otthagytuk Istent, és azt mondtuk: majd mi egyedül, Ő nélküle. Az Isten se szóljon bele. És Isten nem szól bele. Aztán ez lesz az egészségünkből, a házasságunkból, a világbékéből, a nagy jólétből és egyebekből.

A Biblia figyelmeztet minket, hogy a valóság az, hogy Isten nélkül tehetetlenekké váltunk a teljesen önzetlen, makulátlan jóra, sőt még megkülönböztetni sem tudjuk sokszor a jót a rossztól. De Isten nem hagyott minket ebben a reménytelen állapotban, amelyikben sem magunkon, sem egymáson nem tudunk segíteni, hanem Ő jött utánunk Jézusban, hogy segítsen. És helyreállítja azt, amit elrontottunk.

Egy nagy restaurálás folyik ebben a világban. Isten az embert eredetileg tökéletesnek teremtette. Aztán nélküle ilyenek lettünk, amilyenek. De Ő utánunk nyúl, megújítja az ember értelmét - erről külön beszél a Biblia -, helyreállítja az összezavarodott pszichénket, az egész érzelmi életünket, akaratunkat. Újra tudjuk azt akarni, ami jó nekünk, ami egyezik az Ő akaratával. És Szentlelkét adja a hívőnek. Ez az újjászületés. Erre kivétel nélkül mindenkinek szüksége van. A legjobbaknak is, mert viszonylagosan azért vannak köztünk jobbak meg gonoszabbak.

Ezért mondta Jézus Nikodémusnak: értsd meg, szükséges újonnan születnetek. Még neked is, aki tanító vagy, akit tisztelnek, aki erkölcsös életet élsz. De Isten mércéjével mérve nem felel meg egyikünk sem annak, aminek kellene. De Ő újjáformál minket.

Újonnan születni, a Biblia eredeti szövege szerint azt jelenti: felülről kell fogannia bennünk egy új életnek. Szükséges bennetek felülről megfogannia új életnek. Ez Jézus élete. Az igét valaki befogadja, az ige megtermékenyít, és egy új élet jön létre. A Jézushoz hasonló élet. Ez mindenkinek szükséges, a legjobbaknak is.

A hitünk alapja a Szentírás igaz volta, Jézus személye, munkája, az Ő váltságának a jelentősége, és az újjászületés szükségessége és lehetségessége.

Sokan ma az úrasztalához is készülünk. Olyankor mindig elhangzik a szereztetési igének ez a mondata is: az Úrnak halálát hirdessétek, amíg visszajön. Jézus Krisztus kereszthalálának a jelentőségére emlékezünk ilyenkor különösen is, koncentráltan is, és megerősödünk abban a boldog várakozásban, hogy Ő bármikor visszajöhet. De a vele való találkozásra most lehet felkészülnünk. Erre hívogat minket újra és újra. Ezért mondta Ő maga a tanítványainak, mikor az úrvacsorát szerezte: ez az új szövetségnek a jele az Ő vére által, és ezért írta le Pál apostol boldogan: "áldott az Isten, aki kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának az országába, akiben van a mi váltságunk, bűneink bocsánata az Ő vére által." (Kol 1,13-14).

Ezt a nagy lehetőséget nyitotta Ő meg előttünk, azért, mert olyan nagy bajba kerültünk nélküle. Minden hozzájárulásunk nélkül Ő szabadítást készített és megfizette ennek az árát, és ezért hívogat magához ma is mindenkit.

Ha valaki ennek a jelentőségét, amit itt "alapok" címszó alatt próbáltunk elsorolni, egészen személyesen, magára nézve is megérti, komolyan veszi, annak a szíve megtelik örömmel. Az boldogan tudja mondani:

Az Isten Bárányára letészem bűnöm én,
És lelkem béke várja ott a kereszt tövén.
A szívem mindenestől az Úr elé viszem,
Megtisztul minden szennytől
A Jézus vériben, a Jézus vériben.
(459,1 dicséret)


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy egyszer azt is mondtad: ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. Mi olyan büszkék tudunk lenni arra, hogy mennyi mindent tudunk, de olyan kevés válik cselekedetté azokból az ismeretekből, amikkel megajándékoztál minket.

Könyörülj rajtunk, hogy ne befejeződjék, hanem most kezdődjön számunkra mindennek a komolyan vétele. Kérünk, hogy tedd világossá mindannyiunk életében, hogy hol bizonytalanok az alapok, hol nincsenek alapok, hol próbálunk a mocsárban megállni.

Köszönjük, hogy te kősziklát ígérsz a benned hívők lába alá. Köszönjük, hogy minden időt, minden rendszert, rezsimet, minden viszontagságot, próbatételt kibír és túlél az az alap, amit te kínálsz a benned hívők számára. Köszönjük azt a stabilitást, amit kaptunk tőled már. Ajándékozz meg ezzel minél többünket.

Adj nekünk alázatot és bátorságot ahhoz, hogy komolyan vegyük, amit te komolyan mondasz. Add nekünk Szentlelkedet, hogy kinyíljon előttünk az ige. Hogy világos, érthető, követhető legyen mindaz, amit te az érdekünkben mondasz nekünk. Hogy ne abban fáradjunk el, hogy tiltakozunk parancsaid ellen, hanem abban legyünk boldogok, hogy cselekesszük azokat. A magunk erejéből erre is képtelenek vagyunk, Urunk. Kérünk, hogy Szentlelked tegyen képesekké és készekké erre.

Könyörgünk hozzád azokért, akiknek különösen szükségük van a te gyengéd szeretetedre, gondviselő oltalmadra, bűnbocsátó kegyelmedre. Könyörgünk a szörnyű földrengés áldozatainak a rokonaiért, a gyászolókért, a sérültékért, a közöttük és értük fáradozókért.

Könyörgünk hozzád ezen a vasárnapon különösen is a lepra áldozataiért, s a köztük dolgozó orvosokért és lelki munkásokért. Köszönjük, Urunk, hogy közülük is sokan kaptak már elvehetetlen, dicsőséges új életet tőled.

Könyörgünk a munkanélküliekért, a gyűlölködőkért, a félelmek közt szenvedőkért. Mindazokért, akik még nem tudnak hozzád kiáltani. Csak a mi szűk ismeretségi körünkben is oly sok nyomorúság van, Urunk. Oly gyakran kell átélnünk a magunk tehetetlenségét. Isten, légy irgalmas nekünk!

Kérünk, hogy a nyomorúságok is hozzád fordítsák minél többünk szívét. Engedd megtapasztalnunk, Jézus Krisztus, hogy amire a te neved is utal, az igaz, te ma is Szabadító vagy.

Segíts, hogy higgyük: bűnön, poklon, síron egyedüli győztes vagy. Hadd tartozzunk a te győztes seregedhez. Akkor is, ha ez a sereg itt most sok bajban, küzdelemben meghajszolt és megvetett. Tégy készekké minket arra, hogy mindent vállaljunk érted, és azokért, akik között élünk. Oltsd a szívünkbe a te mentő szeretetedet. Add a szánkba a megmentő igét, a helyén mondott igét. Segíts, hogy ne szégyelljünk téged és a te evangéliumodat. A mi megszentelődő életünk hadd legyen hitelesítő illusztráció amellett, amit hiszünk és mondunk.

Ámen.