PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. január 7.
(csütörtök)

Földvári Tibor


HARAGJÁBAN IS IRGALMAS


Alapige:2Sám 24,1-4; 8-25

Újból haragra gerjedt az Úr Izrael ellen. Felingerelte ellenük Dávidot és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát! A király pedig ezt mondta Jóábnak, hadserege parancsnokának: Járd be Izráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg a népnek a számát. De Jóáb ezt felelte a királynak: Szaporítsa meg Istened, az Úr a népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én Uram, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban az én uram, királyom? A király szava azonban erősebb volt Jóábénál és a csapatparancsnokokénál. Elindult tehát Jóáb a csapatparancsnokokkal együtt a királytól, hogy megszámlálják Izrael népét.

Miután bejárták az egész országot, kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe. Jóáb jelentette a királynak a számba vett népnek a számát: Izráelben nyolcszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig ötszázezer. Dávidot azonban bántotta a lelkiismerete azután, hogy megszámláltatta a népet, és ezt mondta Dávid az Úrnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg, Uram, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem! Reggel, amikor Dávid fölkelt, így szólt az Úr igéje Gád prófétához, Dávid látnokához: Menj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három lehetőséget adok neked; válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled. Bement tehát Gád Dávidhoz, és tudtára adta ezt neki. Megkérdezte tőle: Hét esztendeig tartó éhínség jöjjön-e országodra? Vagy három hónapig kelljen menekülnöd ellenséged elől, amely üldöz téged? Vagy három napig tartó dögvész legyen országodban? Gondold meg, és döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött! Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem! Az Úr tehát dögvészt bocsátott Izráelre aznap reggeltől fogva a kiszabott időig, és meghalt a nép közül hetvenezer ember Dántól Beérsebáig. De amikor az angyal Jeruzsálem ellen nyújtotta ki a kezét, hogy elpusztítsa, bánkódni kezdett az Úr a veszedelem miatt, és ezt mondta az angyalnak, aki a nép között pusztított: Elég! Most már hagyd abba! Az Úr angyala ekkor éppen a jebúszi Arauná szérűje mellett volt. Dávid ezt mondta az Úrnak, amikor meglátta az angyalt, aki a népet irtotta: Bizony, én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra! Gád még azon a napon elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt az Úrnak a jebúszi Arauná szérűjén! Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint, ahogyan megparancsolta az Úr. Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy a király megy hozzá szolgáival együtt, kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt. Azután ezt mondta Arauná: Miért jött szolgájához az én uram, királyom? Dávid így felelt: Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni az Úrnak, hogy megszűnjék a népet ért csapás. Arauná ezt mondta Dávidnak: Fogadja el az én uram, királyom, és áldozzon, ahogyan jónak látja! Nézd, van itt szarvasmarha is az áldozathoz, a cséplőeszközök meg a marhák szerszámai pedig jók lesznek tűzifának. Mindezt a királynak adja Arauná, ó király! Majd így szólt Arauná a királyhoz: Legyen kegyelmes hozzád Istened, az Úr. De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sékelért. És oltárt épített ott Dávid az Úrnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Az Úr pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogyha a mai napon is minden munkánkat jól véghez vihettük, ezért lehetünk most nyugodtak, hálásak neked, ezért lehet békés az éjszakánk. De ha bármelyikünknek még mindig lenne feladata az estére is, kérünk, segíts nekünk jól véghez vinni. Köszönjük Urunk, hogy a te irgalmadat a mai napon is kiárasztottad ránk, fizikai és lelki erőben, kísértések idején támogattál, vagy a bukásunk után őszinte bűnbánatra segítettél. Köszönjük Urunk neked, hogy gyülekezet közösségében lehetünk most is és téged imádhatunk. Szeretnénk látni irgalmasnak és kegyelmes Istennek, látni a te szentségedet és arra kérünk, hogy a te isteni szentséged töltsön be bennünket is, látszódjék rajtunk, hogy mi hozzád tartozunk, téged félünk. Kérünk téged arra, hogy ezáltal hadd tudjunk másoknak bizonyságot tenni rólad, lehet, hogy szóban nem, de életünket látva vágyakozzanak utánad.

Taníts most is bennünket Urunk Jézus Krisztusra tekintve, Szentlelked által. Az Úr Jézus érdeméért kérjük ezt tőled.

Ámen.


Igehirdetés

Amikor életemben először felfedeztem, hogy ez a bibliai szakasz megismétlődik az 1Krón 21-ben, azonnal fellapoztam és elkezdtem olvasni. Már akkor is sok kérdésem támadt, hiszen ott azt olvassuk, hogy a Sátán kísértette meg Dávidot, illetve ingerelte fel. Sámuel könyvében pedig az Úr tesz valamit. Ha az Úr felingerelte Dávidot, akkor miért Dávid vétkezett?

Az utóbbi napokban pedig itt Pasaréten is többen megkérdezték, hogy is van ez a történet. Akkor már tudtam, hogy a mai istentiszteleten ezzel az igével kell készülnöm. A napi csendességemben ugyanis, olvasva a Biblia olvasó kalauz szerint ezt az igét, nagyon megragadott az ismerős történet. Különösen az a mozzanat, hogy Dávid király közben jár a népért és úgy látható ott, mint a nyájáért aggódó pásztor. A történetből kiderül, hogy a nép őmiatta szenved, de a király mégis úgy van előttünk, mint aki imádkozik és Isten ezt az imádságát is meghallgatja és végül megkönyörül.

Az egész történet korábban is sok kérdést vetett fel bennem és amikor a nyájat védő királynak a gondolata megragadott, akkor döbbentem rá, hogy ehhez az igéhez nem kérdéseket kell feltenni, hanem próbáljuk megérteni azt, ami az igében le van írva. Ha van titok, amit nem értünk, lehet, hogy Isten valamikor kijelenti nekünk. De lehet olyan is, hogy nem, amikor a titkok az Úréi, a kijelentett dolgok a mieink. Viszont egyértelműen látszik ebben a történetben, hogy Isten irgalma, könyörülete ragyog föl, akkor is, amikor haragszik. Nem az ellenségre haragszik itt, hanem a népére és népe királyára, vezetőjére. Ennek megvan a nagyon súlyos következménye és mégis, a haragja idején is, Istennek az irgalma ragyog föl. Ezért szeretném ezt a történetet most ebből a szempontból megvizsgálni. Miben látszik Isten irgalma akkor, amikor haragszik, amikor az isteni harag és az abban való szenvedés miatt a hívő ember azt mondja: igen, szorongattatom, mert haragszik rám az Isten. És mégis irgalmasnak látja Istenét.

Először azt nézzük meg miért is van Isten haragja a népen és Dávidon. Majd, milyen mozzanatokban látszik a történetben Isten irgalma és szeretete.

Amikor napi csendességemben olvastam ezt az igét, akkor döbbentem rá, hogy az Isten haragja és az Isten könyörülete tulajdonképpen keretbe foglalja ezt az egész történetet. Azzal kezdődött, hogy az Úr megharagudott Izraelre és azzal végződik, hogy megkönyörült rajtuk, kiengesztelődött és megszűnt a csapás, ami az Isten haragjának volt a következménye. Ez már önmagában mutatja, hogy a történet értelmezésében vannak nehézségek, de az biztos, hogy haragról és könyörületről van szó. Ez az üzenet hangsúlya.

Szomorú azt olvasni, hogy ismét felgerjedt az Úr haragja. A 2Sám 21-ben arról olvasunk, hogy megharagudott Isten, akkor ott Saul gonoszsága miatt, aki a még Józsué idején velük szövetségre lépett gibeóniták leszármazottait bántotta és az isteni ítélet nem Saul, hanem Dávid király idején éhínségben mutatkozott meg három éven át. Józsué idején, gibeoniták, Saul király vétkezik, Dávid idején az ítélet. Ez a mozzanat hirdeti, hogy Isten előtt az egyén és - különösképpen a király esetében ez igaz ?, a közösség mindig szoros kapcsolatban van. Isten előtt az egyén és a közösség, Isten népe életében kollektív felelősséget hordoz. Ez igaz akkor is, amikor az ószövetségi népről volt szó és igaz a mi időnkben is.

A mostani történetben nincs megnevezve Isten haragjának az oka. Csak a láthatatlan világ igazságát és tényét jelenti ki a szentírón keresztül Isten Lelke: ismét felgerjedt az Úr haragja népe ellen. Az Úr szentsége, jogos haragja mutatkozik meg Izrael ellen. Az 1Krón 21-ből tudjuk meg, hogy ítéletének végrehajtásában eszközként még a Sátánt is használhatja az Úr. És kiderül a mostani részből is, hogy Dávid bűnét is ebben használja föl. Számomra itt van egy csomó érthetetlenség, amit igazán nem is lehet magyarázni, de a kijelentés önmagáért beszél. Jóábnak a megjegyzése, hogy "miért Uram, király" a Krónikák első könyve említett szakaszában még azt is tartalmazza, hogy ezzel büntetést hozol Izraelre. Joáb figyelmeztette Dávidot, hogy ennek nem lesz jó vége. Hallhattuk Dávid bűnbánó szavaiban, hogy a király maga is elismeri, hogy nagyon súlyosan vétett. Vajon figyeltük-e, hogy mennyi idő telt el a király bűne és a bűnbánata között? Több hónap. A láthatók színterén Dávid király bűne, és emiatt szenved a nép, szenved az a fővezér is, aki figyelmeztette őt, a láthatatlanok színterén Isten jogos haragja az ő szentsége miatt, az ő népén. Ebben eszköz a király bűne is.

Több igemagyarázatot is olvastam, kommentárokat, és szinte mindegyikük próbálja keresni a harag okait, vajon miért haragudhatott Isten Dávidra, amikor ezt kérte. Nagyon sok magyarázatot lehet találni erre. De semmi értelme sincs ezeket nézni. Mi csak akkor fogadjuk el Isten jellemét, tulajdonságait, ha mindig mindenre magyarázatot adott a Bibliában? Csak akkor merünk Istenben bízni, amikor mindent megértünk, amit szeretnénk? Akkor is tudunk bízni Istenben, ha esetleg nem értjük, hogy mit, miért és hogyan tesz?

Gondoljunk Jób történetére, ő nagyon nagy példa. Vele nagyon sok tragédia történt a láthatók színterén és ő nem értette Istent, de ő is ragaszkodott Istenéhez, bízott az Úrban. Dávid esetében kiderül, hogy az ő bűne miatt van a szenvedés. Az ő bűne miatt hal meg 70 ezer izraelita férfi. Lehet úgy is mondani, hogy hetven ezer izraelita hal meg azért, mert Izrael királya vétkezett. Mi tudjuk a Szentírás kijelentéséből, hogy a nép is vétkezett. De ezért fontos, amit Dávid mondott, amikor ő magára akarja vállalni a bűnt, akkor azt mondja: a nép nem vétkezett. Az egész történetnek az egyértelmű kijelentése a láthatók és a láthatatlanok színterét egyaránt figyelembe véve, hogy Izraelre Isten nagyon komolyan haragszik és akkor még a hívő emberek is pusztulhatnak, a legnagyobb hívő is követhet el nagyon súlyos bűnt, aminek igen súlyos következményei lehetnek a többi számára, de az Úr akkor is irgalmas. Még amikor az övéi iránti haragját mutatja meg az Úr, akkor is felragyog az ő irgalma és könyörületessége.

Dávid elismerte az ő súlyos vétkét, meg is vallotta őszintén Istennek, meg lett az, amit akart, amihez mindenáron ragaszkodott, hallja az eredményt. És talán már rögtön azon az éjszakán nem tud aludni, bántja a lelkiismeret, megbánást érez. Az ősi szó jelentése úgy is fordítható, hogy fájdalmat okozott neki, szívének nehezére esett mindaz, amit akkor, ott átélt. Őszinte bűnbánatra jut, rádöbben arra, több hónap után, hogy mit tett. Őszintén megvallja ezt Istennek és bocsánatát kéri. A történetből kiderül, hogy bocsánatot kapott, de a történet üzenetének a nehezebb része ezután jön, azt olvassuk, hogy Dávid számára Isten választási lehetőséget biztosít arra vonatkozólag, hogy milyen következménye legyen az ő bűne ítéletének. Felette igen szorongattatom, igen nehéz helyzetben vagyok, mert az Úr az ő büntetését végre akarja hajtani másokon is ? ezt őszintén elmondja a prófétának, akit hozzáküldött Isten. Dávid ekkor mondja ki, hogy "Akkor inkább essünk az Úr kezébe, mert ő irgalmas".

A történet központi üzenetében nem is annyira az van, hogyha bűnt követünk el, egyénenként és átéljük a bocsánatot, mert ez ebben a történetben természetes. Az a kérdés, hogy a hívő ember, a hívő közösség látja-e abban is az Isten irgalmát, hogyha esetleg a bűnnek következménye van, nemcsak a saját életében, hanem mások életében is. Látja-e, hogy nehéz helyzetben vagyok, mert a látható világ történései azt mutatják, hogy az én súlyos bűnömnek nagyon súlyos következménye, ítélete van, mások is szenvednek emiatt.

Dávidnak előre lelki teherré lett ez, hiszen neki kellett választani. Mi, akik ma élünk, általában az eseményekben, azok alakulásában fedezhetjük fel, hogy ami történik velem, a házastársammal, a családommal, a gyülekezetemmel, a hazámmal, az az én bűnöm miatt is van, sőt lehet, hogy kifejezetten az én bűnöm miatt szenved más valaki. Ekkor is látja a hívő ember vajon az Isten irgalmát?

Joáb figyelmeztette Dávidot. Köztünk is lehet olyan házaspár, ahol az egyik felet a házastársa már évekkel ezelőtt figyelmeztette, hogy ne tegyen meg valamit, mert az nem kedves Istennek sem, nem fog jóra vinni, a Szentírás kifejezetten tiltja, de továbbra is ragaszkodott elképzeléseikhez, mindenáron el akart érni valamit, és sikerült is. Majd azután döbbent rá, hogy mit tett. Lehet, hogy hónapok múlva döbbent rá, hogy mennyire szenved a társa amiatt, amit tett. Oda a pénz, oda valami, ami fontos a házasságunknak. Olyan is megtörténhetett, amit már hallhattunk a karácsonyi prédikációban is, hogy van, amikor még a házasság is rámegy, mert a hívő ember súlyosan vét ? itt a hívő házasságokról beszélek ? és meg van ennek a következménye, Isten ítélete van rajtam és rajtunk. De vajon látom-e az Isten irgalmát?

Mindig a szívem szakad meg, amikor látom a fiatalok lelki szenvedését, küzdelmét, amit úgy élnek át, hogy az idő telik és még mindig egyedül vannak és ugyanakkor a nem hívők között lenne társ. Elkezdi az ismerkedést, de nem nyugodt a lelkiismerete. Vannak olyan fiatalok, akik hozzámennek nem hívőhöz. Nagy ajándék, amikor a nem hívő társ megtér, de többször megtörténik, hogy nem tér meg és annak is meg van a következménye, nagyon sok szenvedést jelent. Amikor bajok, kritikus helyzetek állnak elő, akkor derül ki, hogy a nem hívőnek nem számít Jézus, nem számít a Szentírás, a gyermeknevelésben őt nem érdekli az istenes dolog. Akkor már fogja a fejét a hívő ember, de a bűnének megvan a következménye, az ítélete.

Gondolhatunk a gyermeknevelés kudarcát átélő szülőkre, vagy nagyszülőkre is. Komoly hívő szülők mondták el szomorúan, hogy erőltették gyermekeik lelki életének alakulását, próbálták gyermekeiket erőszakosan Istenhez tartani, és visszaütött, viselkedésükben a gyermekek eltávolodtak az Istentől. Ezek a szülők is kimondták, hogy vétkeztek a gyermekeik ellen.

Nagyon szomorú, amikor valakinek meghal a hozzátartozója, aki ellen súlyosan vétkezett és amiatt halt meg. Gyülekezetünkben is komoly problémák állnak elő akkor, amikor egy hívő ember vétkezik és az egész gyülekezet issza a levét. A szívem szakad meg akkor, amikor azt hallom, hogy lelkipásztor, vagy presbiter vétkezett súlyosan és a gyülekezet szenved amiatt. Ha egy szolgáló nincsen a helyén akkor is szenved a gyülekezet.

De gondoljunk hazánkra, ahol lehetnek istenfélő vezetők és istentelenek. Kálvin gondolatait szeretném elmondani, aki hangsúlyozta milyen kegyelem és ajándék, ha Isten olyan vezetőt ad, aki féli őt: Legyen Isten népe hálás. De ha olyan vezetőnk van, aki istentelen és aki miatt népe szenved, akkor Isten népe először tartson bűnbánatot, alázza meg magát Isten előtt és könyörögjön szabadításért. Ezzel az alázattal könyörögjön a hatalmon levőért. Ez a reformáció idején is így volt és ma is így van. A kollektív felelősség ? az egyén és a közösség kapcsolata miatt ?, Isten előtt egyértelműen látszik a Szentírás tanításából. Mennyire szoktunk imádkozni hazánkért, a vezetőinkért? Ha én nem imádkozom, akkor az az én bűnöm és meg lehet a következménye a haza, az ország tekintetében.

Igen nagy szorultságban vagyok, nagyon nehéz helyzetben vagyok ? mondja Dávid, mert az Úr ítéletét kell hordoznia. Tehát nem azért, mert az ellenség bántja, nem azért, mert az Isten nem bocsájtotta meg a bűnét, hanem azért, mert látja bűnei következményét, amely az Úr Isten szentsége miatt éri őt és azokat is, akiket ő szeret. Ilyen szorongatott helyzetben a bűnbánó hívő nemcsak úgy tekint Istenre, mint akit az Úr jogosan ítél, hanem az ő irgalmára néz, Istenre, aki az ő haragja idején is irgalmas, kegyelmes Isten. Mózesnek is így jelentette ki magát az aranyborjú történet után, amikor Izrael népe súlyosan vétkezett, hogy ő irgalmas és kegyelmes Isten, könyörül, akin könyörül. Amikor Isten az ő népére haragszik, az ő népét ítéli, az nem a pusztulás miatt van, nem azért ítéli, hogy elvesszenek örökre, hanem az ő ítéletében is meg akarja mutatni, hogy az ő népe mennyire rászorul az ő irgalmasságára és kegyelmére.

A történetben miben látszik Isten irgalma? Több mozzanat is erre mutat. Önmagában az a tény, hogy Dávid néhány hónap után bűnbánatra jut igazolja, hogy Isten mennyire irgalmas. Amikor Dávid Betsabéval vétkezett, majd a férje, Úriás ellen is, akkor addig nem jutott bűnbánatra, amíg a próféta nem ment hozzá és nem figyelmeztette. Itt azt olvassuk, hogy Dávid magától jutott őszinte mély bűnbánatra, kérte az ő álnokságától, súlyos vétkétől való szabadulást. Isten irgalma hatalmas, megbocsát a királynak. Dávid bizonyos a bocsánatban, tudja, hogy Isten minden bűnét elvette. De a következménye megvan. Mi is ilyenek vagyunk, mert szeretnénk ilyenkor azt mondani, hogy bárcsak az Úr elvenné a bűnöm következményét is, bárcsak abban mutatkozna meg az ő irgalma, hogy nem lesz semmilyen ítélet, rossz következmény. Lehet, hogy akkor sokkal könnyebben vétkeznénk az Úr ellen is.

A királynak Isten lehetőséget adott a választásra. Ez is irgalmát mutatja, választhat, hogy miben mutatkozzék meg Isten ítélete. Hitvallásában itt fogalmazza meg a király Istennek ezt a jellemzőjét, hogy essünk inkább az Úr kezébe, hiszen ő irgalmas Isten. Nagyon fontos igazság, hogy akkor is, amikor esetleg ítéltetünk az Úr szentsége és jogos haragja miatt, tudjuk azt mondani, hogy essem inkább az Úr kezébe. Még az ítéletet is az Istentől veszem. Jób, tudjuk, hogy nem vétkezett az Úr ellen, Jóbot engedte az úr megpróbálni, mert Jób hűséges volt Istenhez. Ő azonban a sok tragédiát, amely őt érte, az Úr kezéből fogadta, ezért mondta: "Az Úr adta, az Úr vette el". Ebben a gondolatban nagyon fontos, hogy a Sámuel könyve legvégén lévő egész történet azt hirdeti, hogy az Úr az ő haragja idején is irgalmas. Még a haragvó Istent is az ő gyermekeként, az ő követőjeként olyannak látom, amilyennek megmutatta magát az egész Írás fényében, látom folytonosan az ő irgalmasságát.

Dávid, amikor Saul elől menekül és megkíméli Saul életét, akkor azt mondja, ha az Úr ingerelt fel ellenem, király, bárcsak kedves lenne, jó illatú volna az áldozat, ha pedig nem, akkor várom Istennek az irgalmasságát. Amikor Sémei gyalázza Dávidot, az Úr felkentjét, akkor menekül Absolon elől, ott is azt mondja, Hát ha a fiam is lázad ellenem, ez a benjáminita ne gyalázna engem?" Dávid itt nem érti, hogy miért történik vele az, ami, hiszen itt Dávid nem vétkezett, legalábbis, Saul ellen nem. Absolon esetében a Betsabé elleni vétek és ítélet volt, hogy a saját családjából lettek, akik ellene támadtak, de Dávid akkor is az Úr kezéből fogadta el az ítéletet. A mostani bibliai történetben egyértelműen vétkezett a király. De azt mondja, essünk az Úr kezébe, ha már szenvedni kell az Úr haragja miatt, azt is az Úr kezéből veszi.

Amikor kiderül, hogy reggeltől fogva az elrendelt ideig történt az a csapás, amit Isten kijelentése három naposra mondott, a folytatásból látható, hogy nem volt egész három nap; megrövidült a csapás. Az egyik kommentár író megjegyzi, komolyan, őszintén érvelve, amellett a jelentés mellett, hogy reggeltől a gyülekezés idejéig volt a csapás, ami azt jelenti, hogy reggeltől a délutáni illetve esti imádság gyülekezéséig tartott a csapás.

Mindenképpen megrövidült a csapás, mert kiderült, hogy az Úr megbánta a veszedelmet. Itt is az ő irgalmasságát mutatja; az Úr megbánja a veszedelmet. A héber kifejezés szerinti "Úr megbánása" nagyon fontos kijelentés, azt jelenti egyrészt, hogy Istennek nem okoz örömet, amikor ítélnie kell, bánkódik a bűn miatt ? ami egyfajta antropomorf kifejezés. A másik szerint az "Úr megbánása" azt jelenti, hogy ő határt szab az ítéletnek, az ő könyörülete egyszerre csak érvénybe lép és vége az ítéletnek.

Amikor Dávid városa Jeruzsálem volt veszélyben, amikor az öldöklő angyal ott készült pusztítani, akkor az Úr azt mondta, elég, hagyd abba, itt állj meg. Újra szeretném hangsúlyozni, hogy nem tartott három egész napig a csapás, és nem terjedhetett ki egész Izraelre. Az öldöklő angyalnak Jeruzsálemnél meg kellett állni, mert az Úr megbánta a veszedelmet.

Ninive történetében is hasonló igazságról van szó, megbánta az Úr, hogy elpusztítsa Ninivét. Ott megtért a város a királyával együtt ? olvashattuk a Bibliában ? ezért az Úr megkegyelmezett. Itt pedig az történt, hogy az Úr önmagában érezte, hogy könyörülni akar. Nagyon fontos, hogy Dávid közbenjáró imádsága ezután hangzott el. Nem Dávid és a többiek imádságáért könyörült meg az Úr Jeruzsálemen, hanem önmagáért. Önmagában hordozza az Úr jelleme, hogy amikor ő haragszik a népére és ítéli őket, egyszer csak az ő könyörülete elkezd munkálkodni. A történet leírása szerint Dávid csak ekkor látja az angyalt. Ez is önmagában beszédes, hogy Dávid látja a láthatatlant, jelzi, hogy ez a csapás, döghalál, amiben 70 ezer izraelita halt meg, rendkívüli volt, nem természetes csapás. Itt hallottuk Dávid imádságát: Íme, én vétkeztem Uram! Könyörülj a juhokon, könyörülj a nyájon, engem ítélj, a pásztort, én vétkeztem, ne őket bántsd. Dávid itt kimondja, hogy a nép ártatlan, ő vétkezett. Valójában Izrael népe nem volt ártatlan, a láthatatlan igazságok tényét leírva megtudjuk, hogy Izrael is vétkezett. Ezt akkor ott Dávid, a láthatókra nézve, nem tudhatta, ezért mondja azt, amit.

Napi csendességemben olvasva ezt az igét, az Úr Jézus jutott eszembe azonnal. Őbenne nem volt bűn, ő a Jó pásztor, aki azt mondja, hogy az Úr őt büntesse. Nem azért, mert vétkezett, hanem azért, mert ő magára veszi az ő juhai vétkét: Íme, én itt vagyok Atyám, engem büntess. Jézus is közben járt, ahogyan Dávid is közbenjárt a népért és magára vállalja az övéi ítéletét. Az Úr Jézus a kereszten magára vállalta nemcsak a bűneink büntetését, hanem a bűneink ítéletének a büntetését is. Ha Isten mégis haragszik ránk és átéljük azt, amit Dávidnak kellett, hogy Isten ítéletét, valamennyi ideig, amíg az ő irgalma engedi, hordoznunk kell, az nem azért van, mert az Úr Jézus nem tett volna eleget. Istennek ezzel is megvan a célja és nekünk akkor is tudni kell, hogy az Úr Jézusért irgalmas az Isten.

Hadd kérdezzem ezért, hogy ha a társad vétkezett és miatta te is szenvedsz, akkor a társadra hogyan gondolj Isten előtt? Őt hibáztatod, vagy közben jársz érte? Az Isten irgalmas! Nagyon sok szenvedést okozhatunk egymásnak, ha vétkezünk az Úr ellen és egymás ellen és megvan a következménye, de az Úr irgalmas és mi közbenjárhatunk. Ez igaz az állami vezetőkre is.

Amikor Dávid imádkozott és kész vállalni népének az ítéletét, akkor arról olvasunk, hogy az Úr elmondja neki a szabadítás útját. Ezzel záródik a történet, ő nemcsak Dávid bűnétől akar szabadítani, hanem a bűne következtében járó szenvedést is meg akarta szüntetni. Akkor mondta Dávidnak, hogy mit tegyen. Itt Dávid már könnyű helyzetben van, ha engedelmeskedik az Úrnak, bemutatja az áldozatokat az oltáron és megszűnik a csapás. Nagyon beszédes, hogy a héber nyelvben egy olyan igealakot használ a Szentírás arra, hogy az Úr kiengesztelődött, illetve megkegyelmezett, amely a jelentésében önmagára visszaható értelmű: az Úr önmagára hatott, amikor megkönyörült. Tehát nem is Dávid engedelmességén volt a hangsúly, hanem az Úr könyörülni akart és ebben a király már megalázkodott, és népe vétkét, meg ítéletét átvállalni akaró király lett az eszköz. Dávid király átokká is lett a nép számára, miatta szenvedett Izrael, de itt már áldás. Elkészült az oltár és az Úr megkegyelmezett a népnek és vége lett a csapásnak.

A teljes Írást olvasók velem együtt oda lapoztak a Krónikák második könyvének a 3. részéhez, ahol egyértelműen kiderül, hogy ezen a helyen az Arauna szérűjén épült fel a salamoni templom, jelezve, Isten kiengesztelődik. Isten azért adta a templomot, hogy ott imádják őt, bűneiktől és azok következményétől szabadulhassanak: "Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, amely Dávidnak, az ő atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérűjén." Ezen a hegyen történt Izsák megáldozása is, illetve helyette a kosé. És itt építtetett az az oltár, amit a mostani ige mond el.

Így számunkra, az új szövetségben élők számára látszódik, hogy a harag idején is irgalmas és kegyelmes az Isten. Ez abban is látszik, hogy ő megálljt parancsol a maga idejében annak az ítéletnek is, amely bűnünk következménye. De még inkább megmutatja irgalmát az Úr Jézusban, hiszen a jeruzsálemi templom azért épült fel ott, ahol, hogy amikor majd jön a Messiás, a szabadító, akkor az a templom is igazolja, hogy ott a Megváltó. Az Úr Jézus nem véletlenül mondta, hogy az ő teste templom. Mi Jézusban, az ő keresztjében, az ő feltámadásában látjuk, hogy Isten milyen, amikor haragszik ? Jézus esetében nem volt irgalom, nem volt megbánás, ő elveszett, elhagyta az Isten, de az Úr Jézus így szerzett szabadulást.

A kérdés ? a történet fényében ? az, hogy látom-e az Urat irgalmasnak, nemcsak akkor, amikor megbocsátja a bűnömet, hanem hiszem-e az ő irgalmát akkor is, amikor nekem is, vagy a társamnak, a családomnak, gyülekezetemnek is szenvednie kell az én bűnöm miatt. Az Isten ítél, de az Úr kegyelmes és irgalmas, Jézusért. Isten adjon nekünk őszinte bűnbánatot minden bűnünk idején. És adjon hűséget és hozzá való ragaszkodást akkor is, ha nem értjük, hogy miért történik velünk, vagy másokkal, de jól tudjuk, hogy az én bűnöm miatt szenvednek mások, de az Úr akkor is kegyelmes, irgalmas.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, magasztalunk téged, hogy a szüleink, nagyszüleink életében is annyiszor tapasztalhattuk, hogy fájdalmat okoztak, mert ezzel akartak nevelni, tisztítani bennünket, lelkileg is. Mennyivel inkább te atyai szereteteddel, ha kell fenyítő szereteteddel. Magasztalunk Urunk téged, hogy te nem veszed félvállról a mi bűneinket sem és áldunk, amikor azért ítélsz, azért engeded látni a bűneink következményeit is, mert ezzel is formálni akarsz, a te szentségedet akarod ránk árasztani. Köszönjük, amikor engeded látni, hogy még azokat is, akik szenvednek, magadhoz fordítod.

Könyörülj rajtunk Urunk, hogy mint Dávid is, lássunk téged irgalmasnak akkor is, ha nagyon nehéz és szorongatott a helyzetünk, vagy éppen bűneink miatt is. Kérünk téged, segíts hűségesnek maradni hozzád. Hadd lehessünk áldássá a házastársunk, a családunk számára. A gyülekezetben is szeretnénk úgy jelen lenni, hogy ne átokká, hanem áldássá legyünk. Add Urunk, hogy tudjuk egymást is hűséggel szeretni. Könyörülj rajtunk, hogy tudjunk hűséggel imádkozni másokért is, népünkért és vezetőinkért is. Újíts meg kérünk, ebben. Könyörgünk azokért, akik most vannak szorongatott helyzetben, hadd láthassanak téged irgalmas és kegyelmes Istennek.

Legyél a kórházban levőkkel. Köszönjük neked Urunk, hogy a te kegyelmed van mindazokon, akik testileg szenvednek. Kérünk téged azért, hogy tudják tőled elfogadni a testi szenvedés terhét is, hadd tapasztalják az elég kegyelem erejét. Imádkozunk azokért, akik beteg gyermekeikért aggódnak. Köszönjük Urunk, hogy te a gyermekek megtartója is vagy. Kérünk a rászorulókért. Köszönjük, hogy a te vigasztalásod teljes.

Ámen.