PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. december 12.
(csütörtök)

Csákány Tamás


LEGYETEK KÉSZEK!


Alapige:Lk 12,35-40

Jézus mondja: "Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a mennyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok."


Imádkozzunk!

Köszönjük neked Istenünk, hogy nem csak engeded, hogy tudjunk róla, hogy Jézus eljött közénk, nem várva tőlünk, hogy magunktól megértsük ennek jelentőségét, te magad vagy az, aki lefordítod a mi korlátolt értelmünk számára üzeneted. Te vagy az, aki elérhetővé teszed a segítséget, azt az utolsó megoldást, amit mindannyiunknak elkészítettél.

Köszönjük, Urunk, hogy karácsony jóval több lehet, mint az ajándékozás ünnepe, és ez az előtt lévő advent a te jelenlétedben válhat a csend és a belső megújulás idejévé. Kérünk, hogy igéden keresztül szólíts meg minket ma is! Olyan nagy szükségünk van arra, hogy sokféle feladatunk és rohanásunk között rád nézhessünk és megnyugodhassunk benned.

Urunk, szeretnénk betöltekezni Szentlelkeddel úgy, ahogy ezt az énekben is kértük. Küldd el Őt, kérünk, közénk, hogy a fogyatékos emberi szavak és gondolatok hadd váljanak mégis a te szavaddá és gondolataiddá!

Urunk, te jól ismersz minket. Jól tudod, mi kell nekünk. Kérünk, a te gazdagságodból ajándékozz meg minket Jézus Krisztusért!

Ámen.


Igehirdetés

Az adventi időszak Isten által elkészített lehetőség mindannyiunk életében arra, hogy különösképpen is megvizsgáljuk Isten színe előtt életünk menetét, jelenlegi állapotát, és átgondoljuk, hogy mennyire vagyunk készek arra, hogy ha esetleg ma este, vagy az elkövetkezendő napokban, hetekben kell odaállnunk az Úr színe elé, akkor ezt megtegyük.

Ennek a példázatnak, nagyon fontos mondanivalója, amit így mond Jézus, hogy: "Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva." Vagyis röviden így foglalható össze az első üzenetet, amit hangsúlyossá tesz, hogy legyetek készen! Legyetek készek arra, hogy az Úr, aki elment, bármikor visszajöhet. Senki nem tudja az időpontot. Nincsen meghatározva, hogy még néhány óra jut a szolgák számára, és nincsen meghatározva, hogy még öt, tizenöt, harmincöt év a mi számunkra. A szolgák - akik ismerik az Urat - tudják, hogy az Ő visszajövetelének az ideje bármelyik pillanatra várható. Istennek azok a gyermekei, akik igazán ismerik és szeretik Őt, tudják, tudjuk, hogy mivel életük, életünk ideje az Úr kezében van, ezért lehet bármikor, hogy elé kell, szabad állnunk.

Mi következik tehát ebből a figyelmeztetésből, amit Jézus a példázat szerinti szolgáknak mond, és nyilvánvalóan az Őt hallgatóknak - így nekünk is -ezen a történeten keresztül? Miben kell készeknek lennünk?

Amikor ezt a képet használja Jézus, hogy legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva, evvel tulajdonképpen azt üzeni, hogy mindent készítsetek el arra a pillanatra, amikor a házigazda betoppan majd váratlanul. Ne kelljen kapkodni, akkor kezdeni el átgondolni, vajon mi az, amit nem csináltam meg? Mert nem tudjátok, hogy mikor jön el. Nem tudjátok, hogy mennyi időtök lesz még a készülődésre. Meghalljátok-e Őt esetleg még távolabbról, ahogy tart hazafelé, és még lesz időtök ezt, azt helyretenni, meggyújtani a lámpát, felövezni magatokat, hogy tudjatok neki szolgálni, vagy csak arra figyeltek majd fel, hogy belép az ajtón. Már semmi változtatásra, semmi rendrakásra nem lesz akkor idő.

Viselkedjetek tehát úgy ti szolgák, hogy amikor az Úr hazajön, akkor abban a munkában találjon buzgólkodni benneteket, amit rátok bízott.

Miért fontos ez? Azért, mert minden magára valamit is adó szolga jól tudja, hogy egyszer - előbb vagy utóbb - el kell számolnia azzal, amit tesz. El kell mondania, hogy mit, miért csinált. Ettől válik ő igazán, az Ura számára megbízható emberré, hogy el tud számolni mindazzal, amivel megbízták.

Ha tehát úgy viselkedik, ahogy a legjobb ismerete szerint az ő Urának kedves, akkor nem kell félnie az elszámoltatás idejétől. Sőt az ilyen ember, az ilyen szolga nagyon várja az ő Urának visszajövetelét. Várja, mert ismeri az ő Urát. Kiderül a történetből, hogy az Úr, akit ezek a szolgák várnak vissza, nem kegyetlen Úr. Nem olyan, aki kizsákmányolná az övéit, hanem valaki olyan, akit érdemes várni, akivel érdemes újra meg újra találkozni. Aki nem despota, nem zsákmányolja ki azokat, akik neki alá vannak rendelve, hanem - mint ahogy ezt később látjuk - sokkal inkább szolgál nekik.

Sokat lehet arról hallani - a TV-ben, rádióban is - újra meg újra szóba kerül, hogy az adventi időszak a készülődésnek, a várakozásnak az ideje. Nem mindegy viszont, hogy mire készülünk, mire várunk.

Mi - akik Jézus Krisztust szeretnénk majd egyszer színről színre látni -, nem elsősorban a karácsonyfára várunk. Nem is csupán a családi összejövetelre várunk, ami természetesen fontos és jó dolog. A mi figyelmünket karácsony ünnepe arra a Krisztusra irányítja, aki már egyszer eljött, de aki még visszajön. Mire várunk? Arra, hogy vele találkozzunk, hogy Őt egyre jobban megismerjük. Egyszer vele örökre együtt legyünk.

Jézus nem csak figyelmezteti, de biztatja is a példabeszéd szerinti szolgákat. Így szól: "Boldogok azok a szolgák, akiket az Úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába."

Lehet, hogy a szolgák között is volt, van mindig olyan, aki így gondolkozik: biztos később jön majd. Eltelik egy óra, két óra, egy őrváltás, két őrváltás. Három őrváltásnyi időre osztották fel a zsidó gondolkodás szerint a napot, a mennyegző általában az első őrváltás idejére esett. Tehát már jó sok óra eltelt. Már egyre fáradtabb az, aki várja az Urat. Könnyű lenne azt mondania, hogy akkor egy picit lazítok, kiengedek, úgyis biztosan van még idő. Sokáig tart az esküvői lakoma. Biztos később jön majd az én Uram.

Jézus azt szeretné nagyon hangsúlyossá tenni mindazok számára, akik hallgatták és ma is hallgatják Őt, hogy nem lehet előre tudnunk, mikor találkozunk vele. Nem tudjuk az idejét, amikor Ő itt a földön elkezd minket szólongatni, és megadja a vele való személyes kapcsolat lehetőségét, amikor valaki először kezdi ismergetni azt az Urat, akit szolgálhat.

Jézus itt utal arra, amiről az előbb már szó volt, hogy nem tudjuk annak az idejét, amikor majd szemtől szemben láthatjuk Őt.

El kell ismerni, hogy a virrasztás néha erőfeszítést jelent. Vagyis a keresztyén élet - az, hogy a dolgaimat minden nap az Úr jelenlétének fényében próbáljam csinálni, a szavaimat úgy használjam, hogy azokkal majd el tudjak számolni előtte -, néha nem könnyű. Sőt gyakran erőfeszítést is igényel. Nem véletlen a virrasztásnak emlegetése ebben a történetben. Ugyanis a keresztyén élet nem mindig csupán azt jelenti, hogy megismerem az Urat, és onnantól kezdve most már minden megy magától. A rám bízott dolgot nekem kell megtennem. Amikor esetleg máshoz lenne kedvem, vagy amikor a többiek biztatnak, hogy csináljak valami mást, mint ami a feladatom lenne, akkor az én döntésemen múlik, hogy mit választok. Amikor már kezdenék elfáradni, lazítok vagy mégis megkeményítem magam belülről - jó értelemben -, és a feladatomat teszem, ez megint csak rajtam múlik.

Mi az, ami támogathat bennünket abban, hogy kitartóak, állhatatosak legyünk? Az a tudat, hogy Jézus - minden állítása szerint a Szentírásnak és a mi hitünk, meggyőződésünk szerint is - vissza fog jönni. Egészen biztosan. Ez nem csak valószínűsíthető, hanem ez az élet legbiztosabb valósága, hogy Jézus visszajön, és mi találkozunk vele.

Ha csupán arról van szó, hogy tartsunk ki magunktól, akkor úgy gondolom, hogy keresztyén életünk nagyon szomorú történet lenne. Ezért is emlékszünk vissza nagy hálával az első karácsonyra, amikor így készülünk a Jézussal való találkozásra, akár itt a földön, ha Ő visszajön a mi életünkben még, akár úgy, hogy mi megyünk előbb hozzá. Tudjuk, hogy nem a saját erőnkre vagyunk hagyatva. Nem a saját hitünk az csupán, ami megtart bennünket, hanem az a kisgyermek, aki kétezer évvel ezelőtt megszületett, és akit annyira vártak. Akiben az akkori - és az azóta élő - embereknek a várakozása öltött testet.

Ezért jó dolog találkozni Jézussal, mert Ő tölti be életünk sóvárgásait. A vele való közösség minden egyebet felülmúl örömben és boldogságban. Jézus nem a teológiai könyvek lapjain él, hanem ez a világmindenség Őbenne létezik. Aki Őt megismeri, az ezt a világot is egyre jobban megismeri, és egyre inkább a helyére kerül.

Ez a harmadik, amire Jézus felhívja a figyelmünket azután, hogy először azt mondta: legyünk készek, másodszor pedig, hogy ne lankadjunk, hiszen nem tudjuk, hogy mikor jön vissza a mi Urunk. Azt ígéri, hogy boldogok, akiket abban a foglalatosságban talál az ő Uruk, amit rájuk bízott.

Itt is három dolgot szeretnék kiemelni azzal kapcsolatban, hogy miért is boldogok az ilyen emberek? Először is azért, mert a helyükön vannak, és a feladatukat teszik még akkor is, ha ez fáradtságos, ha néha talán nem is népszerű, vagy azt mondják, hogy lehetne sokkal jobban jövedelmezőbb dolgot csinálni, sokkal kevesebb energiát fordítva valamire. A helyükön vannak, és ezért békességük van belülről. Tudják, hogy az Úrral - ha éppen nincs is ott látótávolságban - rendezett a kapcsolatuk. Ezért alig várják, hogy újra találkozhassanak vele.

Ezek az emberek, akik így gondolkoznak, vigyáznak arra, hogy ne tegyenek olyat, ami miatt félniük kellene. Jól tudjuk, hogy a félelem és a békesség egymást kiszorító fogalmak és érzések. Aki fél - így mondja a Szentírás: "az nem lett teljessé a szeretetben". Aki fél, annak nincsen igazi békessége, amit Isten szeretne nekünk adni.

Az az ember, az a szolga tehát, aki várja az ő Urát, és az ő általa neki adott feladatokban buzgólkodik, belülről nyugodt lehet. Igaz, hogy nem tudja az időt, amikor az Ura visszatér, de bizalommal várhatja a megjelenését. Ismeri Urát. Tudja, hogy az ő Urától csak jót várhat. Ez ki is derül ebből a történetből.

Azt mondja Jézus: "Bizony, bizony mondom néktek, boldogok azok a szolgák, akiket az Úr, amikor megérkezik, virrasztva talál, bizony mondom néktek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy és felszolgál nekik."

Egy nagyon-nagyon furcsa és szokatlan kép, amit itt Jézus felrajzol. Az Úr, aki hazajön fáradtan, egy átutazott és átbeszélgetett, sűrű nap után veszi a fáradtságot, hogy elkezdjen az Ő szolgáinak szolgálni. Leülteti őket az asztalhoz, és elkezd előttük mint egy szolga mindent elvégezni, amire csak szükség van. Ilyen az az Úr, akire ezek a szolgák várnak. Ilyen a mi Urunk. Ez az a szeretet, amivel Jézus az övéit még ebben a földi életben keresi, amivel szólongat bennünket napról napra és hétről hétre. Ez az a szeretet, ami még engedte ezt a mostani adventi időszakot megélnünk. Az Úr látása szerint még van némi híja az életünknek. Ha nem így lenne, akkor nem ülnénk itt.

Ez azt is jelenti, hogy még szabad, lehet javítani, készülődni. Még lehet a lámpásainkat meggyújtani. Még lehet a derekunkat felövezni. Olyan nagy ajándék lenne, ha Isten elvégezhetné bennünk, hogy ez a karácsony alkalom legyen arra is, hogy az életünk minden egyes területét szépen csendben megvizsgáljuk: vajon mennyire állok készen? Mennyire tudom őszintén azt mondani: Uram, én várom a veled való találkozást. Én ismerlek téged, Én tudom, hogy tőled csak jót kaphatok most is, meg majd a veled való találkozás alkalmával is.

Isten mindent elkövetett és elkövet azért, hogy ez számunkra valóság lehessen. Erről szól a karácsonyi jászol, a nagypénteki kereszt, a húsvéti üres sír. Minden, amit Jézus földi életében tett, Isten szabadító tervéről beszél nekünk.

Nem a lehetetlent várja tőlünk, hanem csak azt, hogy engedjük, hogy Ő a lehetetlent - amit mi annak tartunk - elvégezze az életünkben, s mutasson rá a gyenge pontjainkra.

Azért is hívtuk az istentisztelet elején Isten életet adó Lelkét, mert a Szentlélek Isten az, aki által az Úr az igén keresztül ezt az újító, áldott munkát végzi bennünk. Engedjük, hogy az előttünk álló kb. két hét ennek a belső újulásnak az ideje is lehessen.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged azért, mert annyi türelmed van, amit mi el sem tudunk képzelni. Szereteted nem szavakban nyilvánul meg, hanem abban, hogy te magad veszed át a mi életünk nyomorúságait Krisztusban, végzed el helyettünk és bennünk mindazt, amire mi képtelenek vagyunk. Te teszed lehetővé, hogy amit nekünk kell tenni, azt megtehessük.

Bocsásd meg Urunk, ha mégis környékez bennünket az a gondolat, hogy még sok-sok időnk van, és hogy ez azt is jelenti, hogy bármit tehetünk, még lesz időnk kijavítani, helyre tenni.

Urunk, könyörgünk, hogy Lelked által győzz meg bennünket mindarról, ami nincs a helyén az életünkben! Mutass rá, kérünk, hogyha félelmek szorítanak bennünket, akkor ezek mitől vannak! Megtapasztalhassuk, hogy a te békességed valóban minden értelmet meghalad.

Könyörgünk, hogy hadd legyen áldott lelki készülődés ideje ez az előttünk álló két hét! Lehessünk a te szeretetednek, jó hírednek szertevivői az ismerőseink, barátaink, munkatársaink között, hogy ebben a zaklatott, sokfelé szakadt világban rád mutathassunk, eljövetelednek az örömhírét adhassuk tovább.

Különösképpen is kérünk most azokért, akik egyedül, közeli szeretteik nélkül készülnek az előttünk álló ünnepre. Könyörülj rajtuk! Te erősítsd a gyászolók szívét, állj a megtört lelkűek mellé!

Kérünk, Urunk betegeinkért. Azokért is, akik testben, és azokért is, akik lélekben betegek. Erősíts minket az imádság szolgálatában, hogy tudjuk betölteni mindazt a feladatot, amit te bíztál ránk!

Most ahogy majd a saját szavainkkal imádkozunk tovább előtted, a te Lelked vezessen minket, adjon őszinteséget ebben az imádságban is. Jézus Krisztus nevében köszönjük, hogy meghallgatsz.

Ámen.