PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. december 8.
(vasárnap)

Varga Róbert


ADVENTI VILÁGOSSÁG


Alapige:1Jn 1,5-10

"Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje."


Imádkozzunk!

Urunk, előtted állunk, és te látod, hogy mi nélküled sem az utat, sem az örök életet, sem az igazságot megtalálni nem tudjuk. Köszönjük, hogy te azért jöttél, hogy közösségre jussunk az Atyával, hogy odataláljunk az Istenhez.

Urunk, magunkban még a sötétséget sem bírjuk felismerni, ami időnként árad belőlünk. Urunk, úgy megszoktuk már sokféle értelemben a lelki vakságunkat, hogy el sem hisszük, hogy lehet világosságban élni és járni.

Bocsásd meg, hogy a sötétségeinket annyi mindennel próbáljuk leplezni. Vigyél minket most, kérünk, a te csodálatos világosságodra! Adventben hadd lássuk a karácsony világosságát, s hadd készítsük a szívünket a veled való találkozásra. Köszönjük, Urunk, hogy az igazi világosság már fénylik ebben a sötét világban.

Istenünk, köszönjük neked azt, hogy a szívünkben ott lehet az a békességre való törekvés, hogy megismerjünk téged, hogy megváltozzék az életünk, s másképpen éljünk. Rád van a legjobban szükségünk.

Köszönjük, Urunk, hogy ma ezen a reggelen eljöttél ide közénk, megállsz itt a középen, s azt mondod, hogy békesség néktek. Az én békességemet adom néktek. Segíts, hogy tudjuk és akarjuk ezt elfogadni.

Ámen.


Igehirdetés

Egyre több helyen gyúlnak ki a fehér vagy színes izzófüzérek, és egyre inkább lehet látni, hogy beborítják az üzletek falát vagy a kertben a fenyőfákat. Advent második vasárnapja van. Hogyha valaki belép egy hatalmas áruházba, az első, ami feltűnik, hogy milyen fényáradat fogadja a betérő áldozatot, és mennyire próbálják még a fénnyel is rávenni arra, hogy minél több árut vigyen majd haza. Természetesen ennek a nagy kivilágításnak van haszna is, hiszen sokszor a természetesnél nagyobb fényerő mellett derül ki, hogy az árunak milyen hibája vagy éppen előnye van. Jó dolog tehát az, ha a fénnyel van dolgunk, ha erős a fény.

Egyik reggel, amikor iskolába mentünk a legidősebb kislányommal, akkor a legkisebb megszólalt az ágyban: Papa, még csak este van, hogyhogy most mentek iskolába? Egészen sötét volt. Jó, hogyha korán van világos. Nyár van, és nem ilyenek az éjszakák, vagy a reggeli éjszakák, mint mostanában. Jó dolog a külső világosság, ha van elég fény.

Van olyan fény, ami sok, ami gyilkos. Ha egy maghasadás a szemünk előtt történne, az ott keletkező fény és erő egy szempillantás alatt semmivé tenne minket. Van tehát olyan fény is, ami megölhet mindnyájunkat.

Nem volt véletlen a reformáció jelmondata: Post tenebras lux. Sötétség után fény, hiszen tényleg így volt ez. A sötét világba eljött Jézus Krisztus, és fényt, világosságot hozott.

Az sem véletlen, hogy a hosszú közúti alagutak végén, a kijárat előtt bizonyos távolságra egyre sűrítik a lámpákat a mennyezeten, és egyre nagyobb fényerejű lámpákat szerelnek fel, mert ha ez nem így lenne, akkor a hirtelen sötétből a hirtelen világosságba jutva akár még sokkos állapotba is kerülhetne a vezető.

Advent üzenete az, hogy fénylik az igazi világosság. Egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy megemlékezzünk, végiggondoljuk Jézus Krisztus születését. A sötétség után jön a hajnal. Ha akarjuk és kérjük, a mi szívünkben is lehet egyre világosabb. A legtöbben bár ezt nem hiszik, mégis csak elgondolkoznak ezen, hogy valaminek kellett történnie. Valaki ezt így fogalmazta meg: egy rövidzárlatnak az Isten és az ember között, hogy ez a világ ilyen rettenetesen sötétté vált. Tényleg így van, hogy abban a rövidzárlatban az ember fizikai létezése megmaradt, de lelkileg a bűneset után megsötétedett. Többé már nem látja az ember önmagában és önmagától, hogy mi az, ami kedves Isten előtt, és mi az, ami nem.

Az ember evett az Isten elleni lázadást jelképező fáról, és az addig tiszta és világos élet megsötétedett. Minden betegség és a halál pontosan erről beszél. Nem tudjuk ezt kikerülni és elkerülni. Az ember nem tud a világosságban járni, mert a szívében nincsen ott Isten világossága.

A gyereknevelés egyik legriasztóbb eseménye az, amikor mind a gyerek, mind a szülő szívéből előtörnek a legsötétebb, és sokszor a leggyilkosabb indulatok is az akartok ütközése és találkozása miatt.

A legtöbb ember azt sem hiszi el, amit a Szentírás erről a kérdésről mond, hogy az Isten nélkül élő ember a halál árnyékának a földjén él, vagyis a sötétségben. A halál árnyékának földjén él.

Ezért van rengeteg erőszak, a másik ember kíméletlen kihasználása. Ezért van, hogy gondolkodás nélkül - egyik napról a másikra - ezreket tesznek ki az utcára. A könyörtelen és kíméletlen szeretetlenség, pénzéhség és agresszió. A saját és mások életében is pontosan ezzel találkozunk.

A halál árnyékának földjén élők számára vannak természetes, meg vannak mesterséges fények is. A mesterséges fényeket azért fokozzák, hogy próbálják elnyomni a belső sötétséget. Ezért egyre hangosabb, és egyre jobban kivilágított ez a világ, csak nehogy rájöjjünk, vagy ha rájöttünk, nehogy elhiggyük, hogy az a belső sötétség, ami az Isten nélkül ott van az életünkben, az végső soron megöl minket.

Dúl a háború. Dúlnak az indulatok szintjén, a média szintjén, az árakban és a bérekben, a szerelmi kérdésekben és a házasságokban is. Dúl a háború. Ezt lehet látni nemcsak a média szintjén, és nemcsak a családokban, hanem dúl a sötétség és a világosság között is. Előtörnek az indulatok, és sokszor törnek a csontok is emiatt. A szívünkben és mások szívében is küzd és harcol az Isten szerinti világosság, és a sötétség fejedelme szerinti sötétség egymással. De mondhatom azt is, hogy tarol a sötétség fejedelme, és még ezt is megszoktuk. Tessék csak megfigyelni! Milyen könnyen tudomásul vesszük a másik ember sötét cselekedetét. Mennyire példaként próbálják beállítani a sötét indulatú embereket, hogy azokat kell követni. Ez a modern, ez a divatos, mivel a fiatalokat próbálják azzal megetetni, hogy az agresszív, erőszakos és mindenkit taroló ember a menő. S ennek a szörnyű következményét meg lehet az iskolákban a gyerekek között látni.

A legtöbb ember pont emiatt, hogy ezt látja, már nem bízik senkiben sem. Sem a másik emberben, sem önmagában, sem az Istenben. Sőt tulajdonképpen nem is hallhat sehol az ember igazán a keresztyén templomokon kívül arról, hogy létezik világosság, hogy van igazi világosság. Sőt ahogy itt az ige mondja a János levelében, hogy járhatunk a világosságban. Mert mindig ez a két alapkérdés merül fel, hogy vagy a sötétségben járunk, vagy az Isten világosságában. Ezért kezdi így az öreg János apostol a levelét: "Az az üzenet, amelyet Jézustól hallottunk, és hirdettünk nektek, az az, hogy az Isten világosság, és nincsen benne semmi sötétség."

Ha valaki Istenhez köti az életét, az egyre világosabb életet él. Az tud járni fokozatosan és folyamatosan az igazságban és a világosságban.

Nem az a legnagyobb bajunk, hogy nem akarjuk ezt? Megmaradunk a saját sötét indulataink mellett. Nem hozzuk napvilágra, nem tesszük Isten elé mindazt, ami sötét, amiről tudjuk, vagy amiről nem tudjuk, nem kérjük az Ő átvilágító szeretetét. Ezért megmaradunk abban a sötétségben, amiben élünk. Nagyon sok embernek kellene ám az Isten tisztasága és világossága. Kellene a fény, a világos látás, a jó döntésekhez való készség, de ami ennek az ára, azt nem akarják, és azt sokszor mi sem akarjuk megfizetni. A sötét dolgainkat az Isten világosságára vinni, hadd vizsgálja meg, hadd világítsa át. Élet és világosság csak Jézusban van. Mivel a legtöbb embernek Jézus nem kell, csak az, amit Ő tudna adni, az pedig nélküle nem megy. Hogyne adna vele együtt mindent nekünk az Isten. Ezért maradnak a sötétségben, és maradnak a sötét cselekedeteik.

Marad a félelem. Melyik szülő neveli arra a gyerekét, hogy féljen a sötét szobában? S mégis mindegyik gyerek fél a sötétségben, meg a sötét szobában. Ez az örökség. Az Ádámtól, Évától származó örökség. A rövidzárlat, sötétség, bűneset és félelem. Egyik következik a másikról. Mindig titkolni valamit, mindig rejtegetni valamit Isten és egymás előtt is. Nem szörnyű, fárasztó dolog ez? Sokan bele is roppannak, s tönkre is mennek.

A sötétségben élő ember így él, így fél folyamatosan. A sötétség félelmetes dolog tud lenni. Ha a szívünkben van Isten nélkül sötétség, az megnyomorít minket.

Az Isten világossága elhordozható. A betlehemi pásztorok először megijedtek, amikor lett nagy fényesség, azután megnyugodtak.

Saul először megvakult, amikor a damaszkuszi úton találkozott Jézussal a fényességben, aztán kapott mennyei látást, és visszakapta a fizikai látását. Simeon látja a gyermek Jézust, amikor bemutatták a templomban, és látja, hogy Ő a Messiás, a Megváltó. Az Isten világossága elhordozható, s nem megnyomorító.

Azt mondja itt Isten igéje, hogyha közösségben élünk Jézussal, kapunk ilyen világosságot. Ebből következik tehát ez a kérdés, hogy van-e közösségünk Jézussal? Mert ha van, akkor fölülről kapunk az Istentől isteni világosságot.

Ha azt mondjuk - mondja itt János -, hogy közösségünk van vele, és mégis a sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekesszük az Isten igazságát. Hazudunk itt most, vagy igazságot mondunk? Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van az Istennel, akkor miért tűrünk meg, ha megtűrünk, sötét cselekedeteket, indulatokat, személyválogatást, hazugságot, paráznaságot, csalást stb. Vagy közösségben élünk az Istennel, és akkor a sötét dolgainkat neki odaadjuk, Ő rávilágíthat, vagy pedig hazudunk. Világosan beszél erről a Szentírás. Jézus a személyes Megváltónk vagy nem?

Nem régen valaki nagyon kedvesen egy idézettel ezt így fogalmazta meg: madáretető vagy madárijesztő emberek vagyunk? Vonzunk Istenhez, az Isten világosságával vagy taszítjuk az embereket a sötét indulatunkkal? Krisztus világossága világít az emberben, a sötétség pedig még Jézus Krisztus ügyére is sötét indulatokat vetít.

Mivel a legtöbb ember Isten nélkül él, ezért sem egymással nincsenek közösségben, sem Istennel. Valahogy úgy van ez, ha valaki kiáll a színpadra, s ráirányítják a reflektort, a rivaldát, akkor a ruha redőit is látjuk abban a nagy fényben. Ha valaki mellé áll, akkor azzal ugyanez történik.

Ha valaki odaáll az Isten világossága elé, s elmondja, hogy Uram, ez és ez sötétség az életemben, akkor arra világosság vetődik, s abból Isten kitisztítja.

A sötétségnek, a bűnnek az a tulajdonsága, hogy belülről terjed kifelé. Először minket nyomorít meg belül a szívünkbe, aztán pedig hat a másik emberre. Azért mi is tapasztaltunk már ilyet valakivel beszélgetve, hogy sütött belőle a sötétség, az istentelenség, a káromlás és a gonoszság. Van, akin ez jobban meglátszik, van, akin kevésbé, de mindnyájan úgy születünk, hogy nem az Isten világosságába születünk bele. Belülről kifelé terjed a sötétség. Ebből akar Isten kiszabadítani.

Advent a karácsony előszobája. Arról beszél, hogy lehetséges világosságban járni és élni. Jn 8, 12-ben ezt így fogalmazza meg Jézus: "Én vagyok a világ világossága, ha valaki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." Azt mondja Jézus, hogy kizárt dolog, hogy aki engem követ, annak az életében lehetséges a sötétség és az Isten világossága egyszerre, hogy az keveri a sötétet meg a világosat. Lehet, hogy előfordul, hogy elbukik, hogy bűnt követ el, de hosszú távon nem bírja ezt az állapotot, az biztos. Nem járhat a sötétségben. Mert lehet járni a sötétségben, Isten nélkül, és lehet járni a világosságban.

Sokan azt mondják, hogy olyan jó lenne, ha egy kis színt hozna Isten az életembe. Jézus nem ezért jött. Nem megédesíteni akarja az életünket. Nem egy kis színt akar keverni a mi egérszürke életünkbe. Mit mond? Azt mondja, hogy én vagyok a világ világossága. Az Isten világosság, és benne nincsen keverés. Nincs benne semmi sötétség, tiszta világosság. S ez áthathatja az embert.

Jézus Krisztus azt mondja, hogy aki az Ő közelébe kerül, akit az Ő szava megérint, akit átvilágíthat - ez ma úgyis olyan divatos dolog -, világíttassuk át magunkat politikai értelemben. Engedjük nyugodtan, hogy Isten átvilágítson minket lelki értelemben. Álljunk oda elé. Mondjuk el, hogy Uram, ez sötétség? Mert nem mindig tudjuk. Világíts rá, s majd kiderül. Én nem akarok a sötét cselekedetekkel együtt élni. Űzd ki belőlem. Mint ahogy kinyitják egy nagy terem ablakain a spalettákat, és betör a fény. Ahogy betűz most ide a napsugár. Akik ott ülnek, azok világosságba kerültek. Ugyanígy világíthat be az Isten igéje kinek-kinek az életébe.

Akinek Isten belevilágít az életébe, az többé már nem a másikat akarja vádolni, hanem az látja, hogy neki mi a sötét indulata, s milyen sötétségben él. Mennyi mindent próbálunk elfedni, tagadni, vallásos cselekedetek mögé rejteni nagy adományokkal megspékelve. Azt hisszük, hogy elrejthetjük az Isten világossága elől az istentelen indulatainkat. Isten leleplez, ha mi az Ő szavának fényében nézünk rá az életünkre.

Mit jelent tehát ez, hogy világosságban járni? Jézussal járni. Ő a világ világossága. Ha Ő fogja a kezem, és Ő világosság, akkor én is világos életű ember leszek. Mint ahogy, ha ketten odaállnak a világosságra, mind a két embert látni lehet. Vagy amikor ott áll két ember a sötétben világos ballonkabátban, akkor nem látszik meg semmi a kabátokon. Ha fény vetődik rájuk, ha elég fény, kiderül, hogy az egyiket lefröcskölte egy autó, sáros a kabátja, a másiké meg tiszta. Az Isten világosságában kiderülnek a mi sötét ügyeink, és sötét dolgaink.

Kérjük erre Istent, és Ő megteszi, hogy átvilágít minket. Ezért mondja Jézus, hogy nem járhat. Nem fogja bírni, nem fogja tűrni, és nem akarja tűrni. Jó értelemben ez belső kényszer, hogy már nem vállal közösséget az istentelenség sötét cselekedeteivel.

A hívő ember ugyanúgy vétkezhet, mint bárki más. Elbukhat, de nagyon fontos dolog az, hogy az ő szívében nem verhet fészket a bűn és a sötétség. Isten újra és újra rávilágít, kitisztítja, és megszabadítja attól. A bűn szereti a sötétséget. A Szentírás meg azt mondja, hogy az Isten világosság, és benne nincsen semmi sötétség.

Akarunk-e mi így élni? Ez újra és újra a kérdés azok számára is, akik még nem járnak Jézussal, de azok számára is, akik talán már régóta vele járnak. Mi az, ami most sötét indulat és cselekedet? Gyűlölködés, szeretetlenség, vagy olyan indulat, ami nem kedves Isten előtt. Akarsz-e ettől szabadulni? Legyen az épp a házastársad, akivel kapcsolatban benned van a sötét indulat, a diáktársad, a diákod, akit tanítasz, vagy a tanárod, vagy a vezetők közül valaki. Milyen sötét indulatot tűrsz meg magadban? Vagy egy másik emberrel kapcsolatban. Miért ő kapta, amit kapott, miért nem én? Miért nem engem tesznek előtérbe, miért a másikat?

Nem régen egy gyermek azt mondta, hogy úgy szeretném, ha a testvérem rossz tanuló lenne. Nem értettem, hogy miért mondja. Mert, ha ő lesz a jobb tanuló, akkor majd mindig őt fogják dicsérni, a testvérét meg nem. Micsoda sötét indulat, nem, de lelepleződik a szívünk. Nem így vagyunk? Miért őt léptették elő? Karácsony előtt ő kapta a nagyobb jutalmat. Miért nem én? A sötét indulat, s nem gondolkodott el azon: tényleg, miért ő kapta? S miért nem én? Talán valami más oka is lehetett.

Ahogy Pál, aki keresztyénüldöző volt, világosságra jutott, ott áll az első keresztyén vértanú megkövezésénél, s látja, hogy Istvánnak megnyílik az ég, s látja Isten világosságát. S Pál megdöbben. Ő eddig azt hitte, hogyha öli a keresztyéneket, istentiszteletet mutat be. S ahogy István meghalt, rádöbben Pál, hogy nem. Ő eddig a sötétségben élt jó vallásos emberként. István él a világosságban, akit most éppen megölünk. Attól kezdve Pál már nem a régi. Aztán jön a damaszkuszi út, találkozik a feltámadott Jézussal. Először három napra fizikai értelemben megvakul, de kap mennyei, lelki látást, s aztán visszakapja a fizikai látását is.

Ha bármilyen sötétséget megtűrünk az életünkbe, azt Isten megítéli. Az ige beszél arról is, hogy eljött az igazi világosság, Jézus, de az emberek inkább szerették a sötétséget. Ez az inkább szörnyű ítélet lehet a számunkra. Eljött a világosság, s ha mi inkább szeretjük azt, ami most sötétség az életünkben, ez Isten ítélete alá esik.

A János 8, 24-ben ezt olvassuk: "Ha nem hiszitek, hogy én vagyok a Messiás, akkor meghaltok a bűneitekben." Nem világos beszéd ez? Vagy sötétség, vagy világosság. Vagy hiszed, hogy Jézus a Messiás, vagy meghalsz a bűneidben. Jézus Krisztus nem hazudik. Vagy világosság, vagy sötétség. Ugyanolyan igazság ez, mint amikor valakit figyelmeztetnek a Martin-kemence mellett, ha beleesik az izzó ércbe, abban a pillanatban vége, meghal. Vagy követed Jézust, vagy megmaradsz a sötét életedben, a halál árnyékának földjén, a halálban. Ha nem hiszitek, hogy én vagyok a Messiás, meghaltok bűneitekben.

Itt nincsen filozófia és nincsen ideológia. Itt nincsen régi gondolkodás és nincsen liberális gondolkodás. Itt nincsen okoskodás. Itt csak két dolog van: sötétség, világosság. Jézus Krisztus Messiás, vagy valaki nem hiszi ezt. Élet vagy halál. Jézus világosan beszél erről.

Jézus a világ világossága, s ha kérjük és akarjuk, akkor a mienk is itt, most. Akarjuk-e, hogy világosság gyúljék a szívünkben, az Isten világossága? Abban lehet járni. A nagy fényerejű lámpák alatt nem szoktunk megbotlani, mert van elég fény. Ha Isten világossága belevilágít a lelkünkbe, nem fogunk eltévedni. Gondosan különbséget tudunk majd tenni a jó és a rossz között. Az Isten világossága és az Isten ellenére való sötét dolgok között.

Mi tehát a megoldás? János leírta ezt is: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, magunkat csaljuk meg, s az igazság nincs bennünk. Ha a világosságban járunk - az Isten világosságában -, ahogyan Jézus a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, Isten egyszülött Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha megvalljuk a mi bűneinket, hű és igaz Ő, és megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, s nincs meg bennünk az ő igéje."

Mi tehát a megoldás? Átkerülni a sötétségből a világosságba? Ez. Ha megvalljuk a mi bűneinket. Odavisszük Isten elé. Uram, ezt és ezt mondtam, tettem, elvettem, nem adtam oda, letagadtam, hallgattam, nem engedem el, nem szakítom meg a kapcsolatot. Ha megvalljuk a mi bűneinket, Jézus Krisztusnak a vére megtisztít minket minden hamisságtól. Ha nem hiszitek, hogy én vagyok a Messiás, meghaltok a ti bűneitekben (János 8, 24.) Nincs más út. Jézus Krisztus nagy szeretettel, nagy irgalommal, de nagyon határozottan és világosan döntés elé állít minket.

Ha valaki azt mondja, hogy neki nincsen bűne, az becsapja önmagát.

Amikor Jézus megszületett, mennyei világosság lett. Amikor Jézus meghalt a golgotai kereszten, sötétség lett ezen az egész földön. Az a halál, a sötétség és a bűn órája volt. Mivel Jézus Isten Fia volt, ezért feltámadott. Amikor feltámadott, lett megint mennyei dicsőségnek a fénye. Elveszítették az őrök az eszméletüket. Fénylett az igazi világosság, Jézus feltámadott, s ma is él. Ha nem hiszitek, hogy Ő a Messiás, bűneitekben haltok meg. Ha hiszitek, hogy Jézus Krisztus meghalt értetek, az Ő vére megtisztít titeket minden hamisságtól.

Ézs 9-ben ezt a próféciát olvassuk Jézusról: "A nép, amely sötétségben jár - vagy a sötétségben járunk, vagy a világosságban -, lát nagy világosságot, akik laknak a halál árnyékának földjén, fény ragyog fel fölöttük." Melyiket választjuk? Járunk a sötétségben, Isten nélkül, vagy elkezdünk járni mostantól kezdve vele, a világosságban. Vakok a halál árnyékának földjén, vagy Isten gyermekei, akik világítanak ebben a sötét világban?

Jézussal úgy mehetünk ma innen el, hogy a szívünket, életünket áthatja az Ő szeretetének csodálatos világossága.


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked azt, hogy olyan világosan és egyértelműen elénk adtad az áldást és az átkot, a döntés lehetőségét a sötétség vagy a világosság mellett.

Köszönjük, Urunk, hogy aki elkezd veled járni, akinek a hite megújul benned, az átéli majd a te csodálatos vezetésedet, világosságodat és szeretetedet. Köszönjük, hogy az maga is világossá válik, és az másokat is csillagként hozzád, Jézus Krisztus, vezethet. Tégy, kérünk bennünket ilyen csillagokká! Hadd tudjunk ebben a sötét és tőled elfordult világban egyre határozottabban, egyre erőteljesebben rád mutatva világítani. Áldj meg minket, kérünk, Urunk, hogy mások számára is áldássá lehessünk!

Ámen.