PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. november 28.
(csütörtök)

Földvári Tibor


SÁTOROZÁS A PUSZTÁBAN


Alapige:4Móz 2

Azután így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz, mondván: Izrael fiai mindnyájan, az ő hadijelvényei alatt táborozzanak, nagy családjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátrától távolabbra, köröskörül táborozzanak. Keletre, napkelet felől legyen Júda táborának a hadijelvénye a csapatok között. Júda fiainak a fejedelme Nahsón, Amminádáb fia. Serege hetvennégyezer-hatszáz számba vett emberből áll. Mellette táborozzék Issakár törzse. Issakár fiainak a fejedelme Netanél, Cuár fia. Serege ötvennégyezer-négyszáz számba vett emberből áll. Azután következik Zebulon törzse. Zebulon fiainak a fejedelme Eliáb, Hélon fia. Serege ötvenhétezer-négyszáz számba vett emberből áll. Júda táborának a seregei összesen száznyolcvanhatezer-négyszáz számba vett emberből állnak. Nekik kell elsőnek elindulniuk. Dél felől legyen Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok között. Rúben fiainak a fejedelme Elicúr, Sedéúr fia. Serege negyvenhatezer-ötszáz számba vett emberből áll. Mellette táborozzék Simeon törzse. Simeon fiainak a fejedelme Selumiél, Cúrisaddaj fia. Serege ötvenkilencezer-háromszáz számba vett emberből áll. Azután Gád törzse. Gád fiainak a fejedelme Eljászáf, Deúél fia. Serege negyvenötezer-hatszázötven számba vett emberből áll. Rúben táborának a seregei összesen százötvenegyezer-négyszázötven számba vett emberből állnak. Nekik kell másodiknak elindulniuk. Utánuk induljon a kijelentés sátra, a léviták tábora a táborok között. Ahogyan táboroznak, úgy induljanak meg, mindegyik a maga helyén, hadijelvényeikkel. Nyugat felől legyen Efraim táborának a hadijelvénye a csapatok között. Efraim fiainak a fejedelme Elisáma, Ammihúd fia. Serege negyvenezer-ötszáz számba vett emberből áll. Mellette legyen Manassé törzse. Manassé fiainak a fejedelme Gamliél, Pedácúr fia. Serege harminckétezer-kétszáz számba vett emberből áll. Azután következik Benjámin törzse. Benjámin fiainak a fejedelme Abidán, Gideóni fia. Serege harmincötezer-négyszáz számba vett emberből áll. Efraim táborának a seregei összesen száznyolcezer-száz számba vett számba vett emberből állnak. Nekik kell harmadiknak elindulniuk. Észak felől legyen Dán táborának a hadijelvénye a csapatok között. Dán fiainak a fejedelme Ahiezer, Ammisaddaj fia. Serege hatvankétezer-hétszáz számba vett emberből áll. Mellette táborozzék Ásér törzse. Ásér fiainak a fejedelme Pagiél, Okrán fia. Serege negyvenegyezer-ötszáz számba vett emberből áll. Azután következik Naftáli törzse. Naftáli fiainak a fejedelme Ahira, Énán fia. Serege ötvenháromezer-négyszáz számba vett emberből áll. Dán tábora összesen százötvenhétezer-hatszáz számba vett emberből áll. Nekik kell utoljára elindulniuk hadijelvényeikkel. Ennyien voltak, akiket számba vettek Izráel fiainak a nagycsaládjaiból. Összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak a táborban számba vettek seregenként. De a lévitákat nem vették számba Izráel fiai között, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek. Így cselekedtek tehát Izráel fiai. Pontosan úgy táboroztak hadijelvényeik mellett, és úgy indultak el mindnyájan nemzetségenként és nagycsaládonként, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.


Imádkozzunk!

Urunk, hálatelt szívvel vallottuk meg neked, te vagy a föld dicsőséges ura és királya ma is. Ahogyan régen, úgy most is tapasztalhatjuk, valljuk hittel ennek jeleit a mi életünkben is. Áldunk Urunk, amikor királyi voltodat megmutattad védelmedben, szabadításodban. Köszönjük, hogy királyi fenséged nem elpusztított bennünket, hanem megtisztít napról, napra és szentté tesz. Dicsőítünk, amikor engedted látnunk, midőn kitartottunk hittel melletted, mások is kezdtek téged keresni, nem a gonosz társaságok befolyásoltak minket, hanem mi hathattunk azokra.

Köszönjük, hogy te akkor is királyunk vagy, amikor ebben a világban annyi gonoszság van jelen, de kérünk, hogy tudjunk mindig túllátni ezeken. Segíts nekünk, hogy pusztai vándorlásunk közepette ne keseredjünk el, lázadozzunk és zúgolódjunk ellened, ahogyan Izrael népe tette annak idején. Hadd tanuljunk abból a példából, amit ők mutattak, lehessünk hűséges szolgáid egyen egyenként és együtt is.

Köszönjük, hogy mára is igét, élő üzenetet készítettél számunkra, segíts megértenünk és cselekednünk.

Jézus Krisztus érdeméért.

Ámen.


Igehirdetés

Aki volt már táborozni sátortáborban, annak érthető lehet, hogy a szentíró miért olyan pontosan írja le, hogy melyik törzs, hány számba vett tagja hol helyezkedett el Izrael nagy táborában. Mindenkinek személy szerint fontos az az élmény, öröm, amit egy-egy sátortáborban átél.

Izrael népének életében évekig tartott a sátorozás, ezért kellett olyan pontosan, aprólékosan leírattatni ennek is a Szentírásban. Katonai táborban azonban kevesen voltak közülünk, ez háború idején, vagy hadgyakorlatok alkalmával jellemző a férfiak életére. Izrael pusztai vándorlása ilyen katonai tábornak minősült. Mózes negyedik könyve erről az időszakról kíván pontos leírást adni. Ma azt vizsgáljuk meg, hogy ennek a katonai tábornak miért volt Istentől elrendelt helye és mi jellemezte abból a szempontból, hogy Isten sátora középen helyezkedett el. Majd, hogy mi jellemző rá abból a szempontból, hogy az egész táboron belül az elsődleges helyen Júda törzse helyezkedett el. Milyen tanúsága van mindennek számunkra, hiszen - mintahogyan olvashatjuk az 1Kor 10-ben, - Izrael pusztai vándorlása kifejezetten példaértékű is Isten újszövetségi népe számára. Ezért a kapcsolódó lelki üzenetet is hallani fogjuk majd egy-egy értelmezés után

A könyv tehát azt az időszakot írja le, amelyik a Sinai pusztájától a Kánaán földjére való bemenetelig jellemezte Izrael népét. Kifejezetten azt, hogy az alatt a 38 év és néhány hónap alatt Istennek ez a népe hogyan élte meg hitét, Isten követését.

Az első részből kiderül, hogy az egyiptomi kivonulásuk utáni tizenharmadik hónapban járunk. Ebből tudhatjuk, hogy megtörtént már a Sinai hegyi találkozás Istennel, megkapták a tízparancsolat kőtábláit, szövetségre lépett velük Isten és ők elfogadták ezt a szövetséget, sőt már a Szentsátor is felállíttatott. A folytatásban azt mutatja be, hogy mint katonai hadi tábor hogyan halad ez az Istenét követő, ezért mindenképpen szent nép az örökségbe vezető úton, az ígéret földje felé Kánaánig.

Mi jellemzi őket a pusztai vándorlás során? A sátorozás képe nagyon jól kifejezi élethelyzetüket, hiszen ez csak átmeneti szálláshelyük volt. A 107. Zsoltár negyedik versében így fogalmaz a szentíró: nem találtak lakott várost a pusztában. A sátorozás helyén azonban állandóan számolniuk kellett harcokkal is. A nomád törzsek újra meg újra megtámadhatták őket. Ezért jellemzi Isten újszövetségi népének földi útját Izrael népének vándorlása a pusztában, mert földi utunk pusztai vándorlása is az ígéret földje felé vezet, a mennyei haza felé, az örök hazába, amely Istentől rendelt helye. Ugyanígy földi értelemben haladt Izrael népe az Istentől rendelt lakóhelyére, az ígéret földjére. Ami nekik földi volt, újszövetségi népének mennyei. Természetesen hitük számára a földi ígéretek mennyei ígéretek is voltak.

Nem csupán az ígéret földje volt Istentől elrendelt hely számukra, hanem a pusztai vándorút is. Isten nem akarta őket évekig a pusztában vándoroltatni, csak, mivel az első nemzedék nem ment be, büntetésül mindannyian elhullottak, meghaltak. Isten azonban akkor is elrendelte, hogy a pusztában hogyan éljenek. Az Úr útmutatása szerint kellett sátorozniuk mindaddig, amíg a pusztában laktak, Isten ezt parancsba adta nekik. Az első rész leírása szerint számba vette őket. A második rész azt mondja el hogyan rendeződtek katonai rendbe a táborban és hogyan haladtak aztán és hogyan táboroztak.

Kiemelten fontos jelentést hordoz a 2. rész első versében az "így szólt az Úr" kifejezés. Van olyan biblia, amely a könyv nevét is innen eredezteti: "és szóla az Úr". Azt akarja ugyanis elmondani, hogy Isten szava hogyan vezette őket a pusztában napról napra is, ha kellett. Több mint százötven helyen szerepel ez a kifejezés. Isten elmondja, parancsba adja hogyan lakjanak a pusztában. Semmiképpen sem a maguk elgondolása és vágyai szerint kellett élniük a pusztai körülmények között, hanem mindenki az Úr akarata szerinti helyen és rendben élt. Ki-ki - mondja a Károli fordítás -, kivétel nélkül mindenki, mindenegyes izraelita a maga helyén lakott. Mint kiderül, törzsek szerint, nagy családok szerint úgy, hogy három törzs alkotott egy táborcsoportot, ezeknek meg volt a tipikus hadi jelvénye, ami egyfajta zászló lehetett. Ezen belül a hármas törzsi csoportokon belül mindenki a maga nagyobb családi, rokoni kapcsolataival együtt sátorozott. Ezt írja le részletesen a felolvasott igerész. Mindenkinek megvolt az Istentől rendelt helye és pontosan tudnia kellett azt a legkisebb gyermeknek is, az isteni parancs erről egyértelműen rendelkezett.

Az apostolok cselekedeteiről írott könyvből, a 17. részben kiderül, hogy Istent valóban az jellemzi, hogy földi értelemben is elrendeli mindenkinek a lakását, és ez nem csak Isten népének, hanem a pogányok életében is igaz. Pál apostol Athénban erről tett bizonyságot; beszél az ismeretlen Istenről, akit az athéniak is tiszteltek és ezt mondja el róla: "az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén. Meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent".

A Zsoltárok könyvében is található utalás arra, hogy Isten rendelte ki az örökségét Izraelnek. Isten ugyanis az, aki jogosult arra, hogy meghatározza, hogy az egyes ember hol éljen. Ez különösen igaz az ő népére.

Ez látszik abból is, hogy az isteni gondolatokban ez a rend egy nagyon fontos szempontot követett, hogy ki lakott középen, kinek a sátora helyezkedett el ott. Négyszögben helyezkedtek el a hármas törzsi csoportok, mint táborcsoportok, középen a léviták törzsével körülövezve a szentsátor helyezkedett el. A 15. versből kiderül, hogy ezt még akkor is komolyan vették, amikor útnak indultak. A letáborozáskor, útonlétük ideje alatt az isteni rendben az jellemezte őket, hogy Isten sátora mindig középen helyezkedett el. Azért is fontos volt, hogy Isten népe ragaszkodjon az isteni rendhez, mert ha valamelyik törzs úgy gondolta volna, hogy nem ott sátoroz, ahova elrendelte Istene, akkor ott egy lyuk tátongott volna, akkor már nem középen helyezkedett volna el az Isten sátora sem. Az isteni parancs, hogy a szentsátor középen legyen, egyértelműen igazolta, hogy a népből mindenki ott lakott, ahol kellett.

Isten népe Isten szerinti rendjében mindig Isten van a középen. A 46. Zsoltár ezért mondja: "Isten ő közepette van", tudniillik, az ő népe között. Isteni szentségét jelképezte az a mozzanat, hogy kicsit távolabbra kellett sátorozniuk, illetve a lévi törzse körülvette - mint erre a szolgálatra kirendelt törzs -, a soron következő részekben erről bővebben ír a szentíró. Viszont az ő kegyelmes és igazságos, de irgalmas szeretetét az jellemezte, hogy bár egy kicsit távolról kellett sátorozniuk a szentsátortól, mégis középen, közöttük volt a sátor.

Ami az ószövetségi időben jellemző volt, ugyanaz jellemzi ma is Isten népét. Isten népe Isten szerinti rendjében mindig Isten van a középen. János evangéliuma nem véletlenül hangsúlyozza az első részben, a karácsonyi örömhírben a hatalmas kijelentést: "és az ige testté lett és sátorozott közöttünk. És láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal". Jézus Krisztus is azért jött el, hogy Isten ott lehessen, sátorozhasson népe között. Jellemző a görög kifejezés: sátorozott; ez utal a pusztai vándorlás körülményeire. Jézus ezért hirdette meg, amikor tanítani kezdett: közöttetek van az Isten országa, hiszen az ő személyében ez teljesedett be. Az sem volt véletlen, hogy feltámadása után, amikor megjelent tanítványainak, akkor megállt a középen. Ezzel is jelezni akarta, hogy az számára hol van a méltó hely. Lelki értelemben, lelki módon Isten újszövetségi népe, ahogy sátorozik, középen mindig az ő Istene áll, úgy is lehet mondani, hogy Istenközpontú nép.

A Zsidókhoz írt levél 10,25-ben negatív jelző használatával hívja fel erre a figyelmet, amikor szomorúan arról beszél a szentíró, hogy vannak a hívők között némelyek, akiknek az a szokásuk, hogy a maguk gyülekezetét elhagyják. Sokan voltak, akik otthagyták azt a gyülekezetet, ahova Isten rendelte volna őket. Bizonyára, ahol megismerték őt, ahol szolgálatuk is lett volna, elhagyták a maguk gyülekezetét, mert számukra érdekesebbnek, vonzóbbnak tűnt egy másik, vagy talán visszamentek a régi judaista nézeteket valló közösségbe.

Isten mai népe is gyülekezeti rendben éli a maga hívő életét együtt. Ma is vannak azonban vonzó közösségek, ahol felvetődik hamis tanítás is. Ma legdivatosabbak azok az ún. karizmatikus mozgalomhoz tartozó közösségek (Dávid kulcsa, Mahanaim, Golgota, stb.), amelyek istentiszteleti gyakorlatukban talán újabbnak, jobbnak tűnőt kínálnak, de az csak a felszín, a Szentírás fényében kiderül, eltértek az egészséges tudománytól. A héten fiatal lelkésztársaimmal voltam egy közös találkozón, ahol egyikőjük szomorúan mondta el, hogy egy fiatal teológus élete tönkre ment, ahogyan ott megismerkedett a nyelveken szólással, teljesen elfordult attól, amit odáig vallott. Abban a gyülekezetben udvarolt, ahol barátom szolgál, a mennyasszonyát is magával rántotta és az ifjúság között is kezdte hirdetni, hogy ő most találta meg az igazi hitet, közösséget. Egy szelídnek tűnő gyülekezet eltántorította a helyes útról, otthagyta a maga gyülekezetét. Ezért kell Isten népének figyelnie a tévtanításokra is.

Az Újszövetség arról is beszél, a Korintusi és a Kolossébeliekhez írott levélben, hogy Isten újszövetségi népének életében is rend van, mindenek ékesen és jó rendben történjenek a gyülekezetben. Ott is nyelveken szólással kapcsolatos problémák vetődtek fel, meg az hogy asszonyok nem találták meg a gyülekezetben való helyüket. A gyülekezeti istentiszteleti rend teljesen rendetlenné vált. Pál arra hívja fel a figyelmet, hogy legyen rend. A Kolossélevélben pedig azt mondja, hogy én távol vagyok testben tőletek, de örülök látván köztetek a rendet és hallva, hogy Krisztusban megerősödtetek. A gyülekezeti közösségen belül a rend árasztotta azt a titokzatos, de valóságos isteni jelenlétet, hogy ő van a középen. Ezért volt minden tekintetben rend.

Az istentiszteleti rendről a közelmúltban hallottunk prédikációkat, de ez a rend nem csupán a gyülekezeten belüli életre jellemző, Izrael népe között is az történt, hogy ott sátoroztak, ettek, ittak, munkálkodtak, mentek a szentsátorhoz imádkozni, az egész hétköznapi és ünnepnapi életüket is az jellemezte, hogy Isten sátora közöttük volt és ők annak a rendjében éltek. Ez lelki értelemben mindenképpen azt jelzi, hogy Isten mai népe életére is ez a jellemző. Ahol él, lakik, ahogyan él, ahogyan dolgozik, egyedül, vagy együtt másokkal, ahogyan úton van, mind, mind arról tanúskodik, hogy az isteni rendben a helyén áll és az élete azt igazolja, hogy a középpontban Isten van. Ezért lehet rend a házasságukban és a család életében, mely bizonyságtétel a mai istentelen világban. A pusztai vándorlás körülményei számunkra azt jelzik, hogy e világban kell élni, de nem e világból való módon, mert Jézus nem vette ki az övéit a világból.

Izrael népének azért is kellett körbevenni a sátrat, hogy ezzel jelezzék, itt van egy tábor, mely szent és tiszta, amelybe semmi tisztátalan nem mehet be. Ha Izrael életében valami tisztátalanság ütötte fel a fejét, ki kellett menni a táborból és csak egy idő után mehetett vissza. Az isteni rendben való elhelyezkedés tehát lezárta az ószövetségi nép életében is azt a területet, ami szent. Lelki értelemben ugyanez a jellemző ma is. Ami szent és tiszta, ahol a hívő ember megjelenik, ahol a hívő közösség jelen van, semmi tisztátalan nem kerülhet be sem a közösségbe, sem a személyes életébe.

János harmadik levele arról ír, hogy egy lelki vezető, Diofretesz, aki a hatalom bűvöletébe került elsőséget kívánt a gyülekezetben. Ezzel tönkretette a gyülekezetet, sokakat nem is engedett csatlakozni az egyházhoz. A hatalom bűvöletében már az első században. Ez ma is jellemző lehet, amikor a hatalom és a pénz a világ legcsábítóbb vonzása.

A pusztai vándorlás közepette nem csupán a nép életében vetődhettek fel problémák, belső bajok, hanem kívülről is érkezhettek támadások, ezért kellett harcra késznek lenni, harcolni. Ez igaz ma is.

Ugyancsak a 4Móz 24-ből derül ki az is, hogy milyennek látja Isten a rendben helyén lévő népet. A Bálám történetéből, amikor kénytelen áldást mondani most már többedszerre, akkor Isten kijelentését így adja vissza: "mily szépek a te sátraid Jákob, hajlékaid ó Izrael" (4Móz 24,5). Majd Bálám az Istentől kapott áldásokról áradozik. Ő hamis próféta volt, de kénytelen volt Isten kijelentéseit közvetíteni, nem átkozhatta a népet, áldania kellett. A hatalmas Isten érzéseit fogalmazta meg, amikor rátenkintett az isteni rendben elhelyezkedő sátortáborra: "mily szépek a sátraid Jákob, hajlékaid ó Izrael". A szemében kedves volt mindaz, amit látott. Ez ma is igaz lelki értelemben, aminek természetesen sok testi jelentése is van. Rátekint Isten az ő népére, amely sátorozik a pusztai vándorúton, lelki értelemben, és rátekint tereád is, meg ránk, mint gyülekezetre és azt mondja: mily szépek. Mert ha isteni rendben élünk az kedves őneki: a házasság, a család, a gyermeknevelés, a felelősbeosztásban való munka, vagy a főnöknek engedelmeskedő alázatos munkavégzés, a gyülekezeti istentisztelet.

Természetesen ez magában hordozza azt is, hogyha támadják az övéit, akkor, mint szeme fényét őrzi őket. Az övéi körbesátorozták a szentsátrat, ami védelmet jelentett a sátor számára. Az igazi védelmet azonban a körülötte sátorozó nép részére a szentsátor jelentette. Nézzük meg, hogy miért olyan fontos Júda elhelyezkedési rendje a sátortábor rendjében: Isten sátora középen, körülvéve a tizenkét törzs sátraival, mindenki a maga helyén. A szentíró azonban hangsúlyozza, hogy a csapatok között Keletre, napkeletre legyen Júda táborának a hadijelvénye.

Fontos jelentést hordoz az a tény, hogy először Júdát említi, keleti irányba sátorozva. Az első részben, amikor számba veszi a törzseket, akkor Rúbennel, Jákob elsőszülött fiával és utódaival kezdi, itt azonban a hangsúlyt nem Rúbenre, hanem Júdára teszi. Vele kezdi a rend elhelyezkedését, és azt is mondja, hogy az ő törzsi elhelyezkedése keletre fekszik. Az ókori keleten az elsődleges irányt kelet jelentette, ahol a nap felkel. Másrészt amint Mózes negyedik könyvéből is kiderül, a szentsátor, valamint annak bejárata is keletre helyezkedett el. Aki be akart menni a szentsátorba, annak keletről kellett megközelítenie.

Júda törzse tehát ott helyezkedett el, ahol a szentsátor bejárata volt. Az Istenhez vezető út kelet felől volt a sátortáborban. Itt kezd lelki üzenetté, jelentéssé válni az az egyszerű, valóságos elhelyezkedési mód. Hiszen Jákób áldásából kiderül (1Móz 49.), hogy Jákob próféciát mondott, amikor megáldotta fiait és Júdánál elmondta, hogy övéi közül ő lesz az első. Az 1Móz 49, 8-12-ben elmondja, hogy mennyi áldást tapasztal Júda; a 9-10. verset idézve: "Fiatal oroszlán vagy Júda, prédától lettél naggyá fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán, vagy a nőstény oroszlán - ki merné fölkelteni! Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek".

Jákob, az ősatya megjövendöli próféciában, hogy Júda lesz az első testvérei között, mert Júda törzséből származik majd a Messiás. Máté evangéliuma első részében, Jézus nemzetségtáblázatában ott találjuk Júda nevét. Dávid fia, Jézus Krisztus a Messiás. Ott van természetesen Naason is, aki ebben az időszakban vezette Júda törzsét, mint Júda fiainak a fejedelme. Ezek szerint, újszövetségi szempontból Júda Jézus Krisztus ősatyja, Júda törzse, a Messiás törzse keletre helyezkedik el, amerre a szentsátor ajtaja van. Mindez azt jelzi, amire a Zsidókhoz írt levél hatodik részében történik utalás, hogy Jézus Krisztus az, aki tulajdonképpen egyszer, s mindenkorra, mint Melkisédek szerinti főpap, megnyitotta az utat az Istenhez. Az ő jelenlétéhez vezető út Jézusban, a Krisztusban, a Messiásban lett az ő népéé. A 6,20-ban ezt mondja a szentíró: ahova elsőként, vagy útnyitóként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. Az ezt megelőző versekből kiderül, hogy az már az örök mennyei hazát jelzi. Jézus előre bement a mennyei szentélybe, hogy utat készítsen övéinek. Amit a földi szentsátor is jelképezett, azt Jézus elvégezte. Nem volt véletlen tehát, hogy Júda, mint a legnagyobb számú törzs, és mint a Messiás őstörzse keletre helyezkedett el és őhozzá mérték a többi táborcsoport elhelyezkedését.

Jézus Krisztus volt az, aki nekünk is lehetővé tette, hogy Isten népéhez tartozzunk. Róla prófétált Bálám is a "milyen gyönyörűek a hajlékai Isten táborának" kijelentése után: csillag származik Jákóbból, királyi pálca támad Izraelből. Bálám, a hamis próféta is elmondta a Messiásról szóló ígéretet, látva Izrael táborait.

Jézus az útnyitó a mennyei sátorba, Isten jelenlétéhez Jézus nyitotta meg az utat, ezért lehet, hogy az őt nem ismerők, sőt akár még ellenségei is, ma is csatlakozhatnak ehhez a néphez. Aki úgy érzi, hogy valahogy nincs rendben, esetleg tönkre ment az élete, nincsen a helyén, és nem is tudja, hogy hol kellene lennie, - akár lakóhelyét, akár munkahelyét tekintve -, de mindenképpen az életvitele kapcsán, sőt az egész gondolkozására nézve sincs a helyén, annak arra kell gondolnia, hogy Jézus Krisztus azért nyitott utat Istenhez, hogy az ember a helyére kerülhessen egyszer, s mindenkorra. Meg azért is, hogy Isten népe maradhasson az Istentől rendelt helyén, ne hagyja el azt.

Júda törzse nemcsak akkor helyezkedett el elől, az első helynek számító helyen, keleten, amikor letáboroztak, hanem akkor is, amikor vonultak. Naasson, Aminádáb fia vezetésével kellett elindulnia Júda és a hozzákapcsolódó másik két törzs táborának. Naasson, Júda fejedelme ment elől és a hadirendben a nép többi része követte őt, a szentsátorral a tábor közepén.

Ennek is üzenetértéke van. Ez a nép nemcsak azt élhette át, hogy amikor haladtak velük az Isten, de azt is, hogy a Messiás ígéretét kapott törzs és személy vezette őket. Ezért mondja az egyik 18. századi írásmagyarázó: Jézus Krisztus vezette őket. Naason személyében, akinek a neve Máté evangéliumának első részében, mint Jézus ősatyja szerepel, tulajdonképpen, lelki módon Jézus Krisztus vezette övéit.

Amikor a pusztai élet körülményei között vándorolniuk kellett, akkor érezték igazán annak nehézségeit. Letáborozásnál az élethelyzetük egy kicsit nyugalmasabb volt, hiszen hullott a manna, ott volt köztük az Isten sátora, akkor nemigen támadták meg őket. Midőn azonban elindultak, könnyebben sebezhetővé váltak, de mindig Júda vezetésével mentek. A pusztai vándorlás során megesett, hogy jobb helyett kellett otthagyniuk egy rosszabbért, egy oázist a sivatagos részért, mert Isten arra vezette őket, de Naason Istentől vezettetve ment elől és vezette népét. Céljuk az volt, hogy bizonyosan elérjenek Kánaán, az ígéret földjére. Haladtak, meneteltek a pusztán át és a végén elérkeztek.

Velünk is így van ez, a Szentírásból tudjuk, hogy Jézus Krisztus mennyei fejedelem, Júda oroszlánja, a megöletett bárány vezeti népét ma az ő lelke által. "Velünk az Isten, s ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Aki az ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk, (Róm 8,31-32). Nekünk ajándékozza az ő fiáért a mennyei örökséget, a mennyei ígéret földjét is. Mi is tapasztaljuk a világban, pusztai körülmények között élve nem is egyszerű haladni. Legfőképpen azért, mert magunk is szoktunk zúgolódni, lázadozni, követelőzni, követünk el vétkeket. Isten azonban irgalmas és kegyelmes, a helyünkre állít, szabadulást készít. Amikor pedig a mai világ külső körülményei, akadályai, nehézségei miatt kell szenvednünk, talán éppen azért, mert Isten népéhez tartozunk, akkor átélhetjük azt a csodát, hogy szenvedünk, de az Úr előttünk megy. A jó pásztor előttünk halad és népét bevezeti a Kánaán földjére.

Izrael népének egyetlen dolgot kellett tennie, és azt tették is. Pontosan úgy táboroztak hadi jelvényeik mellett, és úgy indultak el mindnyájan nemzetségenként és nagycsaládonként, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek. Isten egyértelműen elmondta akaratát, a nép pedig cselekedte azt. A mi életünkre is ez a jellemző. Ha valaki a helyén van, az azért lehet, mert Isten akaratát tölti be az életében.

Hol a te Istentől rendelt helyed? Az engedelmes, hívő nép tapasztalni fogja ma is, hogy az Úr elvezeti az ígéret földjéig, arra a földre, ahol Jel 21,3 szerint Isten maga sátorozik majd az övéivel. A szentíró ott is ezt a képet hozza, csak már az új ég és új föld, a mennyei Kánaán ígéret földje beteljesedett lakóhelyét nevezi meg. Mi erre haladunk, ha az Úréi vagyunk. Haladjunk azért a tőle rendelt kiszabott módon és rendben.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, magasztalunk téged, hogy a mi életünket is helyreállítottad, engedted megtalálnunk azt a helyet, ahol békességünk van, ahol megnyugodhatunk, ahol növekedhetünk a hitben tenálad és a gyülekezet közösségében. Köszönjük, hogy mi ehhez a gyülekezethez tartozhatunk.

Áldunk téged, amikor megőriztél minden mástól, csábító hamisságtól. Köszönjük azokat, akik figyelmeztettek bennünket, óvtak és védtek. Köszönjük, hogy lelki módon átélhetjük mindazt, amit Izrael népe valóságosan tapasztalt a pusztában. Köszönjük, hogy ránk nézve is igaz az ígéret, ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk.

Segíts, hogy a kísértések, a próbák nehézségei között átélhessük ennek az erejét. Könyörülj meg rajtunk, hogy amikor kételkednénk, aggodalmaskodnánk, akkor tekintsünk mennyei vezérünkre, Jézus Krisztusra. Áldunk azért, hogy egymást is támogathatjuk. Köszönjük, hogy nem egyedül kell járnunk az életutunkat, hanem együtt közösségben, veled és egymással.

Magasztalunk, hogy bizonyosan beviszel minket is a mennyei hazába, ahol nem lesz gyász, fájdalom, könny, sem semmi, ami problémát jelenthet. Kérünk Urunk, adj nekünk kitartást, segíts ezzel a hittel várakozni, várni a te megoldásaidra, jöveteledre, s a helyünkön lenni a családban, a gyülekezet közösségében. Hadd könyörögjünk népünkért is e tekintetben. Adj istenfélő vezetőket, és arra kérünk, hogy a mostaniak a parlamentben, önkormányzatokban legyenek a helyükön, szerinted való döntéseket hozzanak, ha kell, akár, akaratod ellen is, hogy csendes és nyugodalmas életet élhessünk.

Kérünk, hogy az egyházi választások eredményeképp hadd lehessenek olyan vezetőink, akik hűségesen állanak egyházunk élén, akik jó példát mutatnak, Isten felé irányítanak minden keresőt.

Köszönjük Urunk, hogy a te népedhez ma is lehet csatlakozni. Kérünk, hogy a mi gyülekezetünkben is egyre többen élhessék át ezt a csodát. Álljon helyre az életük, teljesen újat kezdhessenek veled.

Jézus nevéért hallgasd meg a mi kérésünket.

Ámen.