PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. november 10.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


KÖNYÖRÜLT RAJTAM


Alapige:1Tim 1,15-16

Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban bennem mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hiszen benne, és így az örök életre jutnak.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, áldunk azért, mert így közeledsz hozzánk, bűnösökhöz, ahogy arról Pál apostol is bizonyságot tett.

Köszönjük, hogy sokan tapasztalhattuk már, hogy valóban nem bűneink szerint cselekszel velünk, és nem fizetsz nékünk álnokságaink szerint. Dicsőítünk téged ezért.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy sokszor megérdemelnénk igazságos ítéletedet. Bocsásd meg mindazt, amivel megbántottunk téged és embertársainkat ezen az elmúlt héten is. Oly sokszor észre sem vesszük, mennyi hiábavaló és gonosz dolog jön ki a szánkon, milyen sokszor cselekesszük az ellenkezőjét a te akaratodnak, és milyen erőszakos a mi természetünk is.

Ajándékozz meg minket, kérünk, bűnlátással. Ajándékozz meg őszinte töredelemmel és bűnbánattal, és add nekünk a bocsánatot nyert bűnösök örömét.

Kérünk, így munkálkodj bennünk most is.

Dicsőítünk azért, mert igéd teremtő hatalom. Valljuk, hogy legyen szavaddal teremtetted az eget és a földet és mindent, ami azokban van, és ugyanezzel az igével teremted újjá az életünket is.

Ajándékozz meg most minket ilyen igével. Mi pedig nem akarunk ellenállni, hanem szeretnénk bizalommal megnyílni előtted, és igazat adni neked. Segíts nekünk ebben Szentlelkeddel.

Kérünk téged, Jézus Krisztus, légy itt a középen, te légy, aki tanítsz minket. A te jelenléted szentelje meg együttlétünket. Tegye ezt összegyülekezésből istentiszteletté, ahol formálódik a hitünk és életünk is.

Ámen.


Igehirdetés

Ezen a héten kezdtük el olvasni kalauzunk szerint Pál apostolnak Timóteushoz írt első levelét. Ebben a levélben az apostol bátorítja fiatal munkatársát, tanácsokat és utasításokat ad neki, amikor önállóan el kellett kezdenie a lelki munkát. A levél elején azonban hirtelen személyessé válik a hangja, és röviden összefoglalja megtérésének és szolgálatba állásának a történetét. Ezt a néhány mondatot hallottuk most a Szentírásból.

Nyilvánvaló, hogy ezzel is bátorítani akarja Timóteust, és azt mondja neki, hogy ha még egy ilyen ember is, mint amilyen Pál volt, Isten gyermekévé lehet, és ilyen múlt után is hajlandó Isten valakit használni mások javára, akkor Isten számára nincs elveszett ember. Akkor neki nincs reménytelen eset. Ha egy ilyen megátalkodott gonosz is így megváltozhat, ahogy Isten Pál életét és gondolkozását megváltoztatta, akkor csakugyan azt kell mondanunk, hogy Isten kegyelme ellenállhatatlan, és az arról szóló jó hír, az evangélium, a legbezártabb szívet is ki tudja nyitni.

Ezért ujjong és lelkendezik itt az apostol: "Jóllehet előbb Őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme... (...) De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban bennem mutassa meg végtelen türelmét, példaként azoknak, akik majd hisznek benne."

Szinte azt mondja itt Timóteusnak, hogy neked fogalmad sincs arról, hogy milyen mélységből húzott ki engem az én Uram, hogy az Ő érthetetlen szeretete hogyan nyúlt utánam, és hogyan formált át mindenestől ez a végtelen és meg nem érdemelt kegyelem.

Én ma is pontosan emlékszem arra, amikor életemben először lett egészen személyes, megrendíthetetlen bizonyossággá és azóta is tartó örömöm forrásává ez az evangélium, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. Azóta is muzsikál bennem, és gyakran megszólal az ajkamon is az erről szóló énekes bizonyságtétel:

Ó érthetetlen kegyelem,
mely így utánamjárt,
ki tévelygőn, vakon
bolyongtam utamon,
s egyszer csak rámtalált.

Félelmektől megszabadít,
szent félelemre tanít.
S ahol csak megjelen
e drága kegyelem
bűnöst megigazít.

És azóta is, akinek csak lehet, boldogan elmondom:

Nyomorult bűnöst kihoztál a mélyből,
Hajnalra hívtál csillagtalan éjből.

Erről tesz itt vallást Pál apostol, és ezért keretezi ezt az ő rövid bizonyságtételét a túláradó hála. Ezzel kezdi: "hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, és ezzel fejezi be: "Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökké-örökké." S megerősíti ezzel: Ámen. Bizonnyal úgy van, és bizonnyal úgy legyen.

Nézzük meg most röviden, miről is szól ez az ő személyes vallomása. Három tényről számol be itt az apostol, és mindegyikről három jellemző adatot sorol el. Mi ez a három tény? Milyen volt az előtt, mi változtatta meg az életét, és milyenné lett Isten munkája nyomán.

1. Milyen volt?

"Én előbb Őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam."

Isten káromlása abban mutatkozott meg, hogy gonoszul beszélt Jézus Krisztusról. Ő maga mondja el bizonyságtételében (ApCsel 26), hogy "Jézus tanítványait is gyakran kényszerítettem káromlásra." Ahogy ez a keresztyének üldözése során gyakran történt, hogy Jézus Krisztus megtagadására, káromlására akarják kényszeríteni őket. S ha erre készek, megmenekülnek az erőszakosságtól, a kellemetlenségektől, ha nem, akkor szenvedést kell vállalniuk Krisztusért. Káromoltam Őt - azt mondja.

És üldöztem az övéit. A Galata levél elején így írja Pál: "féktelenül üldöztem az Isten egyházát és pusztítottam azt." És mindez az ő erőszakos természetéből következett. Káromoltam Őt, üldöztem az övéit, és erőszakos ember voltam.

Az a szó, ami itt áll az eredeti szövegben, a gőgnek és az erőszaknak a keverékét fejezi ki. Amikor valaki abban leli örömét, hogy másokat bántalmazzon és megalázzon. Talán érezzük, hogy van egy bizonyos fokozás Pálnak a beszámolójában: gonoszul beszéltem (Istenkáromló voltam), gonoszul cselekedtem, (üldöztem a Krisztus tanítványait), mert gonosz a természetem (mindenestől gonoszok a gondolataim). Ezt summázza aztán később így: én vagyok az első a bűnösök között. Nyilván nem úgy jutott erre a megállapításra, hogy áttanulmányozta a világ összes bűnözőjének az aktáit, ezzel összehasonlította magát és így megállapította, hogy én vagyok az első a bűnösök között... Sokkal inkább arról van szó, hogy akit Isten Szentlelke meggyőz a maga bűnös voltáról és bűneiről, az az ember azon nyomban abbahagy mindenféle hasonlítgatást, annyira fáj neki az a sötétség, ami a tulajdon szívében van.

Ilyen volt tehát Pál eredetileg. Mindezt akkor észre sem vette, sőt erénynek tekintette. Azt hitte, valami jó dolgot cselekszik, amikor Krisztust káromolja, az övéit üldözi és mindebben az ő erőszakos természete érvényesül.

Kimondhatatlan ajándék az, amikor valaki erre rájön. Amikor Isten Szentlelke kinyitja egy ilyen ámokfutónak a szemét, látja a bűneit, bűnnek látja mindazt, amit Isten bűnnek lát az életében, és nem mesél, nem magyaráz, nem mentegetőzik, nem szépít, nem ködösít, hanem mindezt néven nevezi, ilyen konkrétan, és fájni kezd az embernek. Ó, de nagy kegyelem az, amikor valaki ide eljut. Minden élet gyógyulása ezzel kezdődik, és a hitben való növekedésünk egyik fontos feltétele is ez. Magamról tudom, hogy mindig fáj az, amikor Isten Szentlelke a lelkiismeretemben rámutat arra, hogy valami gonoszt mondtam, gonoszt cselekedtem, vagy szennyes gondolataim vannak. De mindig hálás vagyok azért, hogy nem hagy ebben a mocsokban, hanem rávilágít, késszé tesz arra, hogy nevén nevezzem, és elhagyjam. És milyen nagy lehetőség az, hogy van ezekre bocsánat, és van ezektől szabadulás!

2. Vajon hogyan folytatnánk mi? Azt mondanánk: egy ilyen embert, aki Krisztust káromolja, az övéit üldözi és állandóan a maga erőszakos természete vezeti, megfelelően meg kell büntetni.

Ezzel szemben mit mond Pál? "Noha előbb Őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem... és bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban. És azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg az Ő végtelen nagy türelmét..."

Hogyan közeledik Isten egy ilyen bűnöshöz? Három jellemzőjét mondja el Istennek: irgalmas, kegyelmes és türelmes. És figyeljük meg a jelzőket: "bőségesen kiáradt rám az Ő irgalma, túláradóan körülvett az Ő kegyelme és végtelen türelemmel szenvedte el mindazt, amit cselekedtem."

Mit jelent az irgalom? Azt, hogy a bűnös nem kapja meg azt, amit megérdemelne. Mit jelent a kegyelem? Azt jelenti, hogy a bűnös sok olyan jót kap, amit nem érdemel meg. Miben mutatkozik meg Isten végtelen türelme? Abban, hogy ki tudja várni azt, amíg egy ilyen megátalkodott, megveszekedett indulatember, aki csak gonoszt tud szólni, csak gonoszt tud cselekedni, csak a maga erőszakos természete irányítja, egyszer végre megálljon, komolyan vegye Isten hívását és leboruljon előtte, s egyetlen kérdése legyen, mint ahogyan Pálnak egyetlen kérdése lett: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Istennek van türelme ezt kivárni és vannak eszközei ezt elősegíteni.

Megtörtént-e ez a megállás már az életünkben? Elhangzott-e ez a kérdés: Uram, én, aki eddig káromló, üldöző és erőszakos ember voltam, most egyet kérek csak: hadd értsem, mit akarsz, hogy cselekedjem, és én azt akarom tenni.

Elmondta egyszer valaki: évekig ez az ámokfutás volt jellemző az életére. Egyik gonoszságot a másik után követte el. Miközben tudta, hogy Isten hívogatja őt és rossz, amit csinál, ellenkezett folyamatosan Isten akaratával, szennyes gondolatokat forgatott magában. Örökké rohant, nem akart szembenézni sem magával, sem a tényekkel, sem az őt váró Istennel, míg végül is aztán valami megállította. Akkor összetört, és ő is ezt kérdezte: Uram, ezentúl veled akarok élni, mit akarsz, hogy cselekedjem? Megkérdezte: tudja, mi tört össze engem végül? Isten türelme és jósága. Elmondta: attól kezdve ő is másként nézi a körülötte élő nehéz embereket, és egészen másként viszonyul azokhoz, akiktől sokat kellett szenvednie, vagy akikre csak haraggal tudott gondolni.

Ez nem új dolog, amit ő tapasztalt. Ugyanez a Pál apostol írja szó szerint ugyanezt a Római levél elején, amely így hangzik: "megveted az Isten jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?" (Róm 2,4) Pál apostol erről tesz itt bizonyságot: az Isten irgalma, kegyelme és végtelen türelme megtérésre hívta.

3. Harmadszor azt mondja el: milyenné lett az élete ezek után. Ezt három lépésben adja elő. Ez a három szó jelzi: rajtam, bennem, általam. "Azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban bennem mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örökéletre jutnak."

Először azt élte át, hogy Istentől teljes bocsánatot kapott minderre a sok szörnyűségre, amiről itt beszámolt. Levette róla bűneinek terhét. Könyörült rajtam...

A szívében felszabadult hely azonban nem maradt üresen, hanem Isten odaadja mindig Szentlelkét azoknak, akiken könyörül. Jézus Krisztus maga költözik be az ilyen ember szívébe.

Később az Efézusi levélben így ír erről: lakozzék Krisztus hit által a szívetekben. Ezt éli át másodszor, hogy benne változik meg minden, és benne kezd munkálkodni Jézus Krisztus.

Miután pedig az ő erőszakos természete mellett így megjelenik benne Jézus szelíd természete is, ez a hit által benne élő Jézus használni kezdi őt. Küldi azokhoz, akik még nem hisznek, hogy ő általa azok is higgyenek, és így az örök életet elnyerjék.

Először könyörült rajta, azután munkálkodik benne (elvégzi az újjáteremtés munkáját), és ebből egyenesen következik, hogy munkálkodik általa, használja őt mások üdvösségére. Rajta, benne és munkálkodik általa. Így lett Jézus Krisztus ellenségéből Jézus Krisztus apostolává, küldöttjévé. És aki valamikor gonoszul beszélt, gonoszul cselekedett, mert erőszakos, gonosz természetű volt, annak most Jézus ad szavakat a szájába, Jézus Lelke indítja nemes és szép cselekedetekre, és Jézus természete ábrázolódik ki benne. Ezért tudja később a galatabelieknek ezt írni: "gyermekeim, akiket ismét fájdalommal szülök, amíg kiábrázolódik bennetek a Krisztus".

Azt írja itt tehát az apostol Timóteusnak: édes fiam, ha még velem is megtörténhetett ez, akkor nincs ember a föld színén, akit az Isten hatalmas szeretete át ne tudna formálni.

Valaki egyszer azt kérdezte: miért tesz ilyeneket Isten? Azért, mert Istennek ez a természete, (ha szabad ilyen egyszerűen fogalmazni, de másként nem tudunk). Amilyen valóságos az, hogy Pálnak és mindannyiunknak a velünk született természetünk olyan erőszakos, amilyenről ő itt beszámol, olyan nyilvánvaló a Szentírásból az, hogy Istennek meg ilyen irgalmas, kegyelmes és türelmes természete van.

Olyan irgalmas, hogy irgalomból szánva minket, nagy jósága ránk tekintett, és Jézus Krisztusban utánunk jött ide a földre. És ez az irgalom és szeretet vitte Jézust a keresztre, hiszen Ő maga mondta: "nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért." És ez az isteni irgalom mondatta Jézussal, utolsó leheletével, haldokolva is azt az értünk hangzó imádságot: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."

Életkérdés nekünk, hogy világosan lássuk: mennyire rászorulunk erre az irgalomra, kegyelemre és türelemre. Lássuk, milyen bőségesen árad Istennek ez a kegyelme ma is ránk. És bizonyosak legyünk abban, hogy a mi irgalmas Atyánk az Ő helyettünk meghalt Fiára néz, és terajtad könyörül. És ebből a könyörületből lehet egészen másként élni. Isten ezzel a kegyelemmel fogad vissza minket, ezzel a kegyelemmel tart meg a hitnek az útján, és ezzel a kegyelemmel visz majd be az Ő örök dicsőségébe. "Kegyelemből dicsőségbe szállj, hited majd szárnyat ad."

Nagy ajándék lenne, és nagy változást idézhetne elő mindannyiunk életében, ha engednénk az ének biztatásának:

Ó bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd!
Váltságát tedd a magadévá,
S hidd: ez számodra is elég.

Próbáljátok ki ezt!


Imádkozzunk!

Atyánk, bevalljuk, el sem tudjuk képzelni milyen irgalmasan, kegyelmesen, és milyen nagy türelemmel hordozol minket. Fogalmunk sincs, mennyi fájdalmat okozhatunk neked azzal, hogy ilyenek vagyunk, amilyenek.

Köszönjük, hogy irgalmadnak, kegyelmednek és türelmednek a bizonyítéka az is, hogy most hallhattuk mindezt. Köszönjük, hogy a mögött, ami itt elhangzott, a te hívogató szeretetedet láthatjuk. Őrizz meg minket attól, hogy visszaéljünk türelmeddel. Tudjuk, hogy egyszer vége lesz minden lehetőségnek, amikor még igazat adhatunk neked.

Kérünk, ajándékozz meg minket igazi bűnlátással. Segíts el oda, hogy fájjon nekünk mindaz a gonosz szó, tett és erőszakosság, ami jellemez bennünket. Kérünk, hogy a mi megromlott természetünk mellé ajándékozd nekünk, Jézus Krisztus, a te tiszta és szelíd természetedet. Nagy szükségünk van erre.

Köszönjük, hogy nem foltozgatni akarod az életünket, hanem új életet kínálsz nekünk, új szívet, s a te tulajdon Lelkedet. Köszönjük ezeket a bibliai ígéreteket. Szeretnénk most megkapaszkodni ezekben.

Kérünk, hadd legyen valóság mindannyiunk életében ezeknek a beteljesedése. Látod, hogy néha már nekünk is elegünk van magunkból, a környezetünknek meg még inkább. Könyörülj rajtunk!

Köszönjük, hogy gazdag vagy a megbocsátásban és bővölködsz a kegyelemben. Köszönjük, hogy bizonyosak lehetünk abban, hogy ha megvalljuk bűneinket, te megbocsátod azokat, és megtisztítsz minden hamisságtól. Köszönjük, hogy elég nekünk is a te kegyelmed.

Könyörgünk azokért, akik most különösen rászorulnak irgalmadra. Könyörgünk egy asszonytestvérünkért, aki élet- és halál mezsgyéjén van. Téged magasztalunk az ő hűséges szolgáló életéért. Adj neki csendes hazatérést hozzád és erősítsd az ő szeretteit.

Könyörgünk egy másik testvérünkért, akit összezavart most a világ, és maga sem tudja, mit hisz, mit tagad, csak azt tudja: Rád van szüksége. Légy közel hozzá. Segítsd el őt bizonyosságra.

Könyörgünk mindazokért, akik látják már, milyen kevés az erejük, vagy akik különösen nehéz terheket hordoznak most. Légy közel a kicsikhez, gyengékhez, kiszolgáltatottakhoz, tehetetlenekhez - mindannyiunkhoz. Jézus nevében kérünk.

Ámen.