PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. november 7.
(csütörtök)

Csákány Tamás


A SZENTLÉLEK TEMPLOMA


Alapige:1Kor 6,19-20

"Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek tehát Istent testetekben."


Imádkozzunk!

Istenünk, meg szeretnénk tanulni, hogyan dicsőíthetünk téged úgy, hogy az neked kedves legyen. Szeretnénk Urunk megtalálni életünk azon feladatait, amikben te kedved leled. Kérünk, tanítgass bennünket követésedre, hogy a te vezetésed nyomán egyre inkább tükrözzük azt a célt, amit számunkra elgondoltál, és azt az isteni erőt, amit Szentlelked által minden gyermekednek az életére kiárasztasz jelenléted által.

Könyörgünk, Urunk, hogy cselekedj csodát úgy, hogy mellénk lépsz, és szavaddal tanácsolsz bennünket! Olyan sokféle rohanásból, problémából vagyunk most itt, néhányan fáradtan. Kérjük, teremts bennünk csendet, tedd lehetővé, hogy szavad elérkezzen hozzánk! Azt értsük meg, amit te mondasz nekünk. Köszönjük, hogy Jézusért meghallgatsz minket most is!

Ámen.


Igehirdetés

A korinthusi gyülekezetben feléledő sokfajta viszály, pártoskodás volt az, ami ennek a levélnek megszületését - többek között - szükségessé tette. Voltak, akik Apollóshoz vagy éppen Pálhoz húztak, hiszen milyen nagy dolog ilyen kaliberű lelki munkáshoz tartozhatni, az ő tanítványi köréhez soroltatni

Mások egymással veszekedve, világi bíróságokra citálták gyülekezetük tagjait, ott próbáltak érvényt szerezni igazuknak. Megint mások úgy gondolták, hogy a keresztyén szabadság azt jelenti: mindent lehet. Így tehát mindent csináltak, ami csak eszükbe jutott, ami kellemesnek tűnt előttük.

Pál, amikor a Szentlélek templomáról beszél a korinthusi levélben többször - a 3. fejezetben is -, akkor nagyon világos tanítást kíván adni arról, hogy a mi itt tartózkodásunk a földön tulajdonképpen milyen háttérrel és milyen célra tekintve érthető meg igazán.

Három dolgot vizsgáljunk meg igénkből. Először, hogy mit tudunk a templom általános rendeltetéséről? Mire használták és használják a templomot? A másik kérdés, hogy honnan lehet tudni, egy templomról, kinek a temploma? Végül pedig, hogy mindebből - Pál gondolatmenetét követve - mi következik a korinthusiak és a mi életünkre nézve?

A templom jelentése: Isten számára elkülönített, megszentelt hely. Tudjuk, hogy nem csak keresztyén templomok voltak és vannak a világban. Hadd beszéljünk most először általánosságban a templomról! Templom minden olyan hely, ahol valakinek vagy valaminek az imádása zajlik. Hiszen a templom mindenek előtt az imádás és dicsőítés helyszíne. Legyen szó az egy Istenről, vagy bármilyen egyéb istenségnek nevezett bálványról. Tisztelőik mindig dicsőíteni igyekeznek azt, akiben hisznek az adott templomban. Az imádás és dicsőítés mellett a templom minden esetben a szolgálat színtere is volt, és az ma is.

A zsidók szent templomában folyamatos volt az áldozatok bemutatása. Az engesztelő áldozatoké, a hálaáldozatoké, vagyis az olyan tevékenységekké, amiről tudták az emberek, hogy kedves Isten előtt.

A templom a dicsőítés és a szolgálat mellet az imádság háza is. Vagyis az általam tisztelt Istennel való kommunikálásnak kiemelt helyszíne. Nem arról van szó, hogy másutt ne lehetne imádkozni, csak a templomban. A keresztyén, de minden más nép gyakorlata szerint mégis vannak olyan kiemelt helyek, ahol különösképpen is azért jövünk össze, hogy együtt szólítsuk meg Istent.

Mit jelent ez a fogalom, hogy dicsőítés vagy imádás? Ha nagyon egyszerűen akarjuk lefordítani, akkor mondhatjuk így is, hogy azt dicsőítem, akit az első helyre teszek az életemben. Azt dicsőítem, akinek újra meg újra megadom a tiszteletet és dicséretet, akit mindig, mindeneknél fontosabbnak tartok az életemben, a dolgaimban, bármiben, amit teszek, tervezek vagy gondolok.

A dicsőítés és az imádás többek között azt is jelenti, hogy megvallom, hogy kinek tartom azt, akivel beszélek, adott esetben Istent. Ugyanis a dicsőítés és imádás minden esetben Istenre vonatkozó fogalom. Kinek tartom Őt? Elmondom neki. Ugyanúgy, ahogy egy szerelmes fiatalember elmondja a párjának, hogy kinek tartja őt. Néha a kívülállók számára furcsa, hogy mit tudnak annyit pusmogni ezek? Olyan üdvözült képpel néznek egymásra. Mi van ennyi megbeszélnivalójuk? Azt részletezik, hogy kinek tartja egyik a másikat, így erősítve egymást a valóságos összetartozásban.

Amikor elmondom Istennek, hogy kinek tartom Őt, akkor ezzel megvallom, hogy hozzá tartozom.

Mit jelent a szolgálat? Általánosabban, egyszerűbben fogalmazva azt, hogy állhatatosan munkálkodom valamiért, az előttem lévő célra tekintve.

A szolgálat ebben az értelemben nem kizárólag keresztyén fogalom. Aki nem krisztuskövető, az is valamiért, valamilyen módon szolgálhat. A kérdésre mindig az adott cél rejti a választ.

Az imádság pedig más szavakkal körülírva, a segítségkérés minősített formája, illetve alapvető dolgainkban az igazodás keresése valahol, valakinél, valaminél.

Azért járjuk körül most így ezeket a bibliai fogalmakat, mint "dicsőítés, szolgálat, imádáság", hogy érthetővé váljon, hogy mindannyian valamilyen formában mind a hármat gyakoroljuk keresztyénként, akár nem hívő emberként. Valakit vagy valamit mindenképpen dicsőítünk, szolgálunk és imádunk.

Itt szeretnék áttérni a következő gondolatkörünkre, hogy kinek is a temploma az életünk, hiszen valakit mindenképpen dicsőít? Mit jelent ez? Aki beszél velünk, aki látja, hogy hogyan intézzük hétköznapi ügyeinket, valamit le fog szűrni belőle. Világosan látja majd, ha eléggé ismer bennünket, hogy mi a fontossági sorrend a számunkra. Ki vagy mi áll az első helyen nálunk? Millió dolog lehet ugyanis: a saját kis elgondolásom, amit dédelgetek; a családom; lehet a munkám, vagy épp a szórakozásom; lehet az emberek iránt érzett elkötelezettségem, és sok minden más. Milyen az értékrend az életemben?

A szolgálatom, vagy fogalmazzunk így, hogy célirányos tevékenységem merre mutat? Miért küszködöm sokszor erőmet megfeszítve? Mi az, amiért mindent hajlandó vagyok félretenni? Mi az, ami számomra az első a teendők listáján mindig? Ha ezeket a kérdéseket felteszem magamnak, akkor egyértelműen beazonosíthatóvá válik, hogy kinek a temploma az életem? Kinek a temploma a testem?

A harmadik megválaszolásra váró az imádság, vagyis a segítségkérés és kommunikáció kérdése. Kivel kommunikálok, beszélgetek gyakran? Kihez fordulok, amikor szükségem van segítségre, vagy tanácsra? Honnan jönnek azok az útmutatások, amik alapján a következő lépéseimről döntök? Kire hallgatok leginkább?

Nem tudom, hogy eléggé világos-e mindezek alapján, hogy a templomot elsősorban nem külső adottságai határozzák meg. Jól látjuk a mi templomunkból is, hogy nem biztos, hogy egy templom csak magas harangtornyú, és különböző hajók elrendezéséből álló épületegyüttes lehet. Talán az általánostól eltérő a formája egy templomnak, de nem a forma határozza meg elsősorban, hanem a tartalom, az, ami benne folyik.

Kinek a dicsőítése folyik benne? Kinek a szolgálata, és milyen szolgálat? Kihez imádkoznak ott, abban a környezetben? Egy bálványhoz, ahogy a korinthusi levél is beszél erről, és ahogy Jézus is említi többször. A mammon vagy valami más istenségnek a tisztelete folyik benne, vagy az egy, élő, igaz Istené?

Azért fontos feltennünk magunknak ezeket a kérdéseket, mert arról beszél az ige, hogy az a test, amiben e földi életünket éljük, nem a miénk. Ami azt is jelenti, hogy egyszer el kell számolnunk vele. Hogyan használtuk azt a fizikai keretet, fizikai lehetőséget, amit Isten azért adott nekünk, hogy tartalommal töltsük meg? Mennyire sikerült ez? Egyáltalán, a látszaton túl, vagy a külső látszat előtt mennyire igyekeztünk a tartalommal, a bensőnkkel foglalkozni?

Az igetanítása szerint ezért lehet testünk a Szentlélek temploma, mert Ő áron vett meg bennünket. Vagyis aláírt egy olyan adásvételi szerződést, amiért megfizette a nagyon magas vételárat. Ami Jézus Krisztus kereszthalála volt. Ezért lehetünk mi a Szentlélek temploma.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én a saját életemre nézve először olvasván ezt az igét, azt mondtam, hogy itt valami tévedés van. Hogy lehetnék én a Szentlélek temploma? A Szentlélek ilyen helyen nem lakik. Ennyi kételkedés, engedetlenség, nyomorúság, hitetlenség, elbukás között nem vállalhat, nem lehet ilyen a Szentlélek temploma. Valóban nem azért lakik bennünk a Szentlélek, mert ragyogó, fejedelmi lakosztályok lennénk, hanem, mert Ő áron vett meg minket. Isten áron vett meg minket, és szeretne az Ő céljainak megfelelően alakítani, rendeltetésszerű használatra alkalmassá tenni bennünket.

Ha a három különböző funkció közül: dicsőítés, szolgálat, imádság valamelyik, vagy talán egyik sem működik jól az életünkben, abban a templomban, amelyik én vagyok, ez nem jelenti automatikusan, hogy az egész hiábavaló, nekem már nincs is esélyem. Azt viszont jelenti, hogy meg kell tisztítani a templomot.

Emlékezzünk rá, hogy az Úr Jézus mit tett, amikor elkezdtek üzletelni a templomban. Nagyon határozottan és egyértelműen fellépett ellenük. Csak úgy lehet valami vagy valaki Istennek szentelt, ha ugyanakkor élete, gondolkodása világosan elhatárolódik attól, ami Isten előtt nem kedves. Akkor megtapasztalja majd, hogy élete tulajdonképpen csodáknak színtere lesz, mert ahol Isten jelen van, ott csoda történik. Nem a szónak hétköznapi értelmében, hogy feltétlenül megmagyarázhatatlan események következnek be - ez is lehet -, de Isten jelenléte maga a csoda.

Arról beszél ez az ige, és jó lenne, ha ebbe most bele tudnánk fogódzni, hogy nem csak akkor vagyunk templomban, ha eljövünk ide, vagy máshova, ahol Isten háza fizikailag van körülöttünk. Akkor is, természetesen. Ám Isten imádásának színtere a testünk, az életünk is lehet. Szabad keresni: Uram, mi az a szolgálat, vagy egyszerűbben, mi az a hétköznapi tevékenység, ami neked örömet szerez? Én szeretném azt tenni. Uram, én hozzád akarok fordulni újra és újra, amikor valami öröm ér, vagy mikor tanácsra van szükségem, mert hiszen nem a magamé vagyok.

A harmadik gondolatkör, amihez eljutottunk: mi is következik abból, hogyha az életünk templom, azaz egyenesen a Szentléleknek a temploma? Mi következik ebből, ha a Szentlélek temploma vagyunk? Az, hogy újra és újra tudatosítom magamban, hogy nem a magamé vagyok. Hiába értem el eddig bármit, tekintenek rám fel az emberek. Hiába vagyok a legkisebb a sorban. Nem a magamé vagyok.

Ma elterjedt a nézet, hogy minden szabad nekem, amivel nem ártok a másiknak. Nagyon világosan ellentmond ez alapigénknek. Nem a magamé vagyok. Nem én döntöm el, hogy mire lehet használni ezt a templomot, és mire nem. Isten az, akinek szentelve van az életem. Aki vagy az egy élő Isten, és akkor Ő dönt majd, vagy ennek a világnak az istene, és akkor is ő fog dönteni, de nem én. Amikor így gondolkozom, akkor nagyon nagy tévedésbe ringatom magam.

Nem a magamé vagyok. Mi következik ebből? Mindenekelőtt az, hogy vigyázok a templomra. Mint ahogy ez a gyülekezet is minden erejét megfeszítve törekszik arra, hogy a templom és a körülötte lévő épületek használható állapotban legyenek, mert ez is tükrözi, hogy mennyire tartja egy közösség fontosnak az Istennel való kapcsolatát. A hívő ember is törekszik arra, hogy az élete, viselkedése, a beszéde Isten számára méltó környezet legyen.

Ez azt jelenti, hogy amikor éjszakázom, eszembe jut, hogy a Szentlélek temploma az, amit most valamilyen módon megterhelek. Amikor a munkából nem tudok kiszállni, mert egyik feladat jön a másik után, akkor tudom, hogy nem csak a saját erőmmel és időmmel sáfárkodom. Amikor van egy szenvedélyem, amiről nem tudok lemondani, akkor tudom, hogy ez nem csak a saját életem időtartamának a kockázata stb. Mert nem a magunkéi vagyunk.

A másik nagyon fontos követelmény: rendeltetésszerűen használni a templomot. Jézus annakidején világossá tette, amikor kiűzte a kufárokat, hogy ez mennyire fontos. És így van a mi életünkben is. Nem lehet felesbe, harmadába tisztelni Istent. Vagy úgy dicsőítem, úgy szolgálom Őt és úgy imádkozom hozzá, ahogy az neki kedves, vagy pedig az egésznek kevés értelme van. Hiába tiszteljük Istent a magunk módján, ha az előtte nem kedves. Érdemes az Ézsaiás könyvének 58. fejezetét elolvasni. Azt mondja, hogy szolgáltok nekem, áldozatokat mutattok be, és nem telik benne kedvem. Először az kellene, hogy az árvákat felkaroljátok, az özvegyeket meglátogassátok, a rabokat szabadon engedjétek, és akkor lenne értelme mindennek, amit csináltok. Nem a külsőségektől lesz egy templom igazán rendeltetésszerűvé, hanem attól, ami benne folyik.

Nagyon sok olyan van az életünkben, amiről csak Isten tud, és amit csak Isten lát. A körülöttünk lévők nem, de Isten látja. Ma mindannyiunkat arra hív, hogy tisztítsuk meg újra a mi testünk templomát, dicsőítsük Őt.

Mondjuk, mennyire jó, hogy az elmúlt években több tucat templom épülhetett országszerte, és valóban így van. Hálára kötelez bennünket. De mekkora lenne hálánk, ha úgy tekintenénk magunkra és testvéreinkre, hogy mi mind Istennek egy-egy temploma, a dicsőítésnek egy-egy kis helye lehetünk ebben az istentelen világban olyanok, akikről sugárzik Isten dicsősége. A templom éppen Isten jelenlététől válik különlegessé. A mi életünk is Isten jelenlététől lesz különleges.

Befejezésképpen még egy kép ugrott be ennek az igének a kapcsán. Számtalan templomépületet vettek el az ötvenes években, vagy a gyülekezetet zavarták el a környékéről. Így az más funkcióra kényszerült, mint amire építették. Volt olyan templom, amit évtizedeken keresztül vagy gabonaraktárként, vagy istállóként használtak. Az ilyen épületnek is valamilyen szinten volt haszna. Az állatok nem áztak, a gabona nem penészedett meg. Valamilyen szinten tehát nem vált hasznavehetetlenné, mégis érezzük, hogy mekkora különbség van a között, hogy egy hely Isten jelenlétének a környezete lehet, vagy pedig az állatok menhelye? Ez a különbség. Az életünk így is, úgy is, valamilyen módon működik. Valamire lehet használni: erre vagy arra? El kell dönteni. Magtár, istálló, valami hasonló, vagy pedig templom? Ez rajtunk múlik.

Amikor így jön elénk az igén keresztül, hogy testünk a Szentlélek temploma, akkor tulajdonképpen Isten arra irányítja a figyelmünket, hogy Ő szeretné az állandó, tisztító munkát végezni bennünk. Ehhez adja az Ő Szentlelkét. Mindent, ami csak szükséges, formál bennünk és körülöttünk, hogy az átalakulás folyamatát biztosítsa. Krisztus által mindent a rendelkezésünkre bocsátott de az alakuláshoz a mi részvételünk is kell. Isten nem fogja ránk törni a templom ajtaját. Csupán belép azokhoz, akik ezt lehetővé teszik a számára, és részt akarnak venni ebben a munkában. Kitisztít minden oda nem illőt. Utána újra rendeltetésszerűen lehet használni a templomot.

Olyan jó lenne, hogyha a munkatársaink, családtagjaink, a körülöttünk élő emberek a nélkül, hogy templomba mennének, mégis Istennel találkozhatnának ilyen módon. A Szentlélek közelségébe kerülhetnének. Ne magunkra nézzünk, hanem arra az Istenre, akit imádunk! Ez az imádat lehet mások számára is vonzó, mert nem minket látnak majd, hanem azt az Istent, aki megszabadított, megtisztított és megszentelt minket.


Imádkozzunk!

Bocsáss meg kérünk, Istenünk, hogy olyan méltatlan lakóhely sokszor a te Lelked számára a mi életünk! Sok helyzetben elfelejtjük vagy el akarjuk felejteni, hogy nem a magunkéi vagyunk. Kizsákmányoljuk a testünket, kizsákmányoljuk egymás testét, idejét, erejét, energiáját, és úgy gondoljuk, hogy ez rendjén van.

Kérünk, Urunk, hogy formáld a szemléletünket, a gondolkodásunkat! Kérünk, hogy ne tartsuk természetesnek, hogy Krisztus meghalt értünk, és kifizette a váltságdíjat helyettünk.

Kérünk, tisztogass meg bennünket, hogy alkalmas legyen az életünk a Te dicsőítésedre mindennel, amit teszünk, hogy a szolgálatunk, napi ténykedéseink kedvesek legyenek előtted. Az imádságaink ne potyogjanak vissza, ahogy ezt sokszor érezzük, hanem eléd jussanak. Nyilvánvalóak legyenek a kéréseink előtted oly módon, hogy a te Lelked által fohászkodunk hozzád.

Urunk, hogy most a csendben beszélj velünk tovább. Győzz meg minket arról, hogy hogyan lehet szentebbé, számodra még kedvesebbé tenni az életünk templomát.

Köszönjük, Urunk, hogy nem véletlenül hozod elénk most ezt az igét, hanem azért, mert szeretnél még szentebbé, számodra még kedvesebbé tenni minket.

Urunk, hadd kérjünk azokért, akik most gyászolnak. Erősítsd az itt maradottakat, és elköltözött szerettük hiányát te pótold az életükben. Add azt a vigasztalást, amit csak te adhatsz.

Így kérünk a betegekért, gyengékért, a kísértések között küzdőkért, az elbukottakért, könyörülj, kérünk rajtuk, könyörülj rajtunk, mindannyiunkon. Add, hogy ez a gyülekezet ne csak külsőségeiben, de tartalmában is hadd legyen a te jelenlétednek a tükrözője. Jézus Krisztus nevéért kérünk, hallgass meg bennünket.

Ámen.