PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. október 24.
(csütörtök)

Csákány Tamás


ITT AZ IDŐ


Alapige:Mk 1,14-15

"Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."


Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk, dicsőítünk, áldunk és magasztalunk téged, hogy a te Lelked bőségesen kiárasztod ránk. Minden képzeletet és mértéket felülhaladó módon megáldasz és megtisztítasz mindenkit, aki hozzád jön, tőled vár segítséget, aki engedi azt, hogy közel lépj hozzá.

Megvalljuk, Urunk, hogy nagyon nagy szükségünk van rád. Megvalljuk, Urunk, hogy a te éltető jelenléted nélkül halott az életünk. Hiába tudunk sok mindent rólad, hiába van ott a vágy a szívünkben, hogy helyesen éljünk, hogy a dolgaink rendben legyenek, ha te nem vagy velünk, ha te nem jársz előttünk, kudarcot vallunk.

Köszönjük, Urunk, hogy a golgotai kereszten te győzedelmeskedtél. Elkészítettél a számunkra mindent, ami szükséges, sőt sokkal többet is ennél. Köszönjük, hogy te nem csak odaát akarsz majd a tieidként gyönyörködni bennünk, de már ezen a földön is. Kérünk, hogy minket, nyomorult, esendő, de általad megmentett gyermekeidet ma este is igéddel tisztogass, erősíts, éltess úgy, ahogy erre egyedül csak te vagy képes.

Kérünk, Urunk, hogy cselekedd meg ma is azt a csodát közöttünk, hogy a Biblia betűi éltető, új életet adó igévé válhassanak. Köszönjük, hogy Jézus nevéért meghallgatsz minket most is. Legyen ezért tied a dicsőség.

Ámen.


Igehirdetés

Akik tegnap és ma voltak azon a bibliaismereti, hitmélyítő tanfolyamon, amit Andrew Page testvérünk tart, találkozhattak többször is a Márk 1, 15-tel. Jézusnak az előbb hallott szavaival. Újra és újra elhangzott a tegnapi előadások folyamán, hogy a keresztyén bizonyságtételnek mindig ez a tartalma, amit Jézus itt mond.

A testvérünk ismételten hangsúlyozta a hallottak elmélyítésének fontosságát. Bennem Isten ezeket a szavakat tette élővé. Engedjétek meg testvérek, hogy most hadd osszam meg veletek.

Valóban Jézus szavai nyilvános szolgálatának a kezdetén alapvetően összefoglalják a hitünket. Néhány szóban, de annál tömörebben.

A görög, eredeti szöveg szerint ez az ige, hogy "bétölt" az idő, egy befejezett alakban szereplő szó. Így is lehetne mondani, hogy teljességre jutott. És az alkalmas idő, hiszen a kairoszt, az Isten által különlegesen elkészített időt jelölő szót használja itt a Szentírás, nem a kronoszt, ami általánosságban jelöli az időt. Tehát így is fordíthatnánk ezt a néhány szót, hogy eljött, teljességre jutott az a különleges, elkészített idő, amit Isten előre elkészített a számunkra, emberek számára.

Elközelített az Isten országa. De vajon miről is beszél Jézus, amikor azt mondja, hogy "bétölt" az idő? Az a várakozás, amikor Jézus megjelent, nagy mértékben a Messiás eljövetelére vonatkozott. A Messiáséra, aki mint Szabadító lép fel: úgy politikai, mint személyes, egzisztenciális, az egyéni életeket érintő minden tekintetben. Mint olyan valaki, aki fölötte áll mindenfajta külső és belső elnyomásnak, és véghez viszi azt, amit az Ő népe vár és remél: szabadítást cselekszik az övéivel.

Úgy tűnt, hogy ez a reménység egyre húzódik, az egyre a távolabbi jövőbe tolódik Isten népe elől. Egyik generáció halt meg a másik után, és adták egymásnak tovább a reményt, hogy várja a nép az Istentől elkészített Szabadítót. És egyszer csak megjelenik Jézus, és azt mondja, hogy betelt az idő. Eljött az az alkalom, amire vártatok. Más szavakkal: eljött a Szabadító. Itt áll előttetek. Az Isten országa nincsen már messze. Az Isten királyi uralma nem csak egy teológiai tanítás, mint volt sok száz éven keresztül sokaknak. Már nem csak szép teória, hanem életvalóság. Olyan kapaszkodó, amiben meg lehet fogódzkodni. Olyan erősítő, tisztulást készítő lehetőség, ami előtte soha nem volt, és ezen túl sem lesz már. Beteljesedett az idő.

Hadd kérdezzen most bennünket az ige: vajon a mi életünkben, ha visszatekintünk az elmúlt éveinkre, évtizedeinkre (ki mögött mennyi van), mik voltak azok a legnagyobb várakozások, amik jellemeztek bennünket, a gondolkodásunkat, az életünket? Mi volt az, amire a legjobban áhítoztunk? És mi van ezekkel a vágyainkkal? Mi az, ami most, pillanatnyilag leginkább feszít bennünket belülről? Mire vágyunk leginkább? Egy új autóra, picivel több költőpénzre, lehetőségekre, vagy talán belső békességre? Mire?

Amikor Jézus elkezdett tanítani, utána Isten erejével, Isten hatalmát tette nyílvánvalóvá csodák, csodálatos jelek révén. Nagyon sokszor belenyúlt kézzel fogható és látható módon is emberek életébe. De soha nem ez volt az elsődleges. Az elsődleges mindig az volt, hogy azoknak az életét, akikkel találkozott, teljesen helyre állítsa, regenerálja. Azt, ami végleg elromlott, teljesen újjá tegye. Mert eljött ennek az ideje. Mert így is lehetne fogalmazni, hogy a barkácsolás ideje lejárt. A félmegoldások ideje lejárt. Jézussal a végleges, a teljes és tökéletes megoldás jött el közénk.

Amit az előbb mondtunk, hogy Isten országának a fogalma már nem csupán távoli reménység lehetett Isten népe számára, hanem kézzel fogható közelségbe kerülő valóság. Ez az, ami azóta is az örömhírnek nagyon fontos része mindenki felé, aki meghallja Jézus szavát.

Isten uralma nem majd csak odaát kezdődik. Isten uralma itt kezdődött el, közöttünk. Mi már úgy születtünk meg erre a földre, hogy itt az Ő uralma, az Ő országa épül. Erről kezdetben semmit nem tudtunk. Úgy kezdtünk el mindannyian növekedni, hogy nem ismertük ezt az örömhírt. De később sokunk számára Isten világossá tette azt, hogy az Ő országának már ezen a földön lehet a tagjaivá válnunk. Sőt csak ezen a földön lehet igazán. Aki itt állampolgárságot nyer, az odaát is állampolgár lesz. Aki itt nem lesz Isten országának a tagja, az odaát már nem lehet.

Olyan sokan vannak, akik azt gondolják, hogy Isten hatalma, Isten királysága, uralma csupán elvont egyházias gondolat. Olyan teológiai fogalom, ami a hétköznapi ember életét, a mi életünket sem nagyon érinti.

Tegnap volt nagy ünnepünk, ami amennyire nagyszerű, ugyanannyira tragikus is népünk történetében. Ha csak erre a tegnapi napra nézünk, s ezen keresztül visszaemlékezünk arra az időszakra, ami dicsőséges és egyúttal nagyon fájdalmas is volt számunkra, jó, hogyha látjuk, hogy nem emberi síkon zajlanak a dolgok csupán. Az emberi kezdeményezés fontos, és az volt 1956-ban is. De Isten az, aki alkalmas időben kiformálta az eseményeket, aki akkor hűséget adott azoknak, akik úgy érezték, hogy feladatot bízott rájuk az Úr, és azt fel kell vállalniuk. És Ő az - legyünk ebben biztosak -, aki előkészíti ma is mindazt a változást, amit ember el nem érhet.

Isten uralma és királysága kézzel fogható módon meg kell hogy nyilvánuljon a keresztyének életében. Láthatóvá kell válnia, és észre kell hogy vegyék országunk építésében is.

Hálát adunk-e mindazért a dologért, amit Isten csodálatosan végzett el a mi népünk, és a családunk történetében? Hálát adunk-e azokért a szabadításokért, amik emberfeletti módon tükrözik az Ő hatalmát és szeretetét? Amikkel biztat minket a jövőt illetően is. Nem pusztulást gondolt felőlünk, hanem megtartatást. Nem tudjuk, hogy hogyan, de az Ő szeretetéből mégis ezt láthatjuk, ezek a jelek. Hálát adunk-e ezekért?

Olyan sokszor lehet hallani, ahogy beszélgetünk egymással, elkeseredett félmondatokat: milyenek az életkörülmények; milyen ez a mai világ; milyenek a politikusok; milyenek a fiatalok stb. Mindenkit meg lehet kritizálni, meg lehet indokolni, hogy az meg ez miért nem jó, de vajon észrevesszük-e, hogy mindezek közepette mégis épül Isten királysága, az Ő uralma közöttünk? Emberek szabadulnak meg napról napra. Fantasztikus, hihetetlen módon! Hirdettetik az evangélium szerte ezen a világon, itt Budapesten is. És még ma is tart az a lehetőség, hogy lehet igent mondani az Úrnak! Lehet vele találkozni. Hálát adunk ezért?

Azt mondja Jézus, hogy mivel "bétölt", beteljesedett az Isten által elkészített alkalmas idő, most van itt, és az Isten országa már nem messze van tőletek, hanem itt van körülöttetek, vagy más fordítás szerint: bennetek. Ezért térjetek meg!

A metanoija szó, amit a megtérésre használ az Újszövetség így is fordítható, hogy változtassátok meg az értelmeteket. Változtassátok meg a céljaitokat. Mert az Isten országa másfajta gondolkodást és másfajta célokat kíván, mint az Isten nélkül élő világé. Vagyis más szavakkal: ti, akik Isten országának polgárai vagytok, vagy szeretnétek azok lenni, nem élhettek úgy, mint ennek a világnak a polgárai. Mert más célok felé törekedtek. Mert más erőtartalékok alapján élitek az életeteket, intézitek a hétköznapi dolgaitokat - jó esetben. Ám ennek a másik része is igaz lehet, tudniillik, hogy nem más célok szerint éljük az életünket. Lehet, hogy nem más erőforrások szerint töltekezünk. De vajon jól van-e ez így, ha így van? Vajon bele kell nyugodnunk? Vajon lehet lemondanunk arról, hogy naponta Istent emeljük trónra az életünkben, hogy Őt dicsőítsük minden dolgunkkal, minden gondolatunkkal, minden szavunkkal? Mert hogyha valaki király, hogyha valakinek egy egész királyság van alávetve, az dicsőítést érdemel! Annak engedelmeskedni kell, a kívánságát is lesik a körülötte lévők. Vajon így tekintünk-e Jézusra?

Vajon komolyan vesszük-e, hogy Ő nem csak a mi legjobb barátunk, nem csak az, aki meghalt és feltámadt értünk, de Ő király is, mert Isten felmagasztalta Őt. Király a mi életünkben, és király a körülöttünk lévő világban. Ezért nem kell elcsüggednünk akkor sem, ha a saját nyomorult dolgainkra és életünkre nézünk. Vagy ha úgy érezzük, hogy épp nem nyomorult, hanem áldott, akkor lehet neki azonnal hálát adni. Ezért nem csüggedünk, ha az egyházunkra, ha a nemzetünkre, ha a világunkra tekintünk, akkor sem, mert Isten kezében vannak mindezek. Ő az, aki Krisztusban megmutatta az Ő hatalmát és szeretetét irántunk, amit nem lehet felülmúlni.

Ez a kifejezés, hogy hit, hinni, nagyon gyakran hangzik el az összejöveteleinken, istentiszteleteinken. Gyakran találkozunk ezzel a Bibliában. Mégis hadd térjek ki egy gondolat erejéig erre a szavára is Jézusnak. Nem elég mindezt tudni, amiről itt szó van. Nem elég örülni annak, hogy igen, Isten kezében van minden dolgom, és a körülöttem lévő világnak is minden eseménye. Ha nem erre építem az életemet, akkor ez a tudás nem fog rajtam segíteni. Ha nem mondok igent újra és újra Jézusnak, és a döntéseimet nem rendelem alá neki, ha nem térek vissza mindazokról az utakról, amik nem szerinte valók, akkor az életem nem fogja tükrözni az Ő dicsőségét, vagyis akkor én nem tisztelem Őt, mint királyt. Akkor rebellis alattvaló vagyok.

Azt mondja Jézus, hogy higgyetek az evangéliumban. Vagyis abban az örömhírben, amit a Jn 3,16 így foglal össze: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ez az evangélium. Erre lehet építeni, és ebbe lehet fogódzkodni.

Felolvasott igénk néhány szavában, és ennek tartalmában van az Isten ereje elrejtve a számunkra Krisztus által. Mert az Ő keresztje az egyedüli megtartatás bármelyikünk részére. Jézus Krisztusban Ő mindent elkészített a számunkra, hogy megszabadítson, és teljesen újjá formáljon minket, de ez csak Jézus által tapasztalható meg. És abban a pillanatban, hogy valaki nemet mond Jézusnak, nemet mond az Isten országára is. Nemet mond az abban való részvételre, annak az építésére. Önállósítja magát akár keresztyénként is.

Jézus az egész életével - különösen az utolsó három évével - mintegy elénk élte, hogy mit jelentenek ezek a szavak, amivel Ő kezdi nyilvános működését. Mit jelent az Isten országában élni? Isten országában élni azt jelenti, hogy folyamatosan kapcsolatban vagyok az Atyával. Érzem az Ő jelenlétét, értem az Ő vezetését, és igent mondok neki akkor is, amikor nehéz. Emlékezzünk vissza a Gecsemáné-kertbeli jelenetre. Jézus imádkozik, tusakodik, véres verítékkel, könnyek között az Atya előtt, de a kapcsolata megvan, töretlen. Megerősítést nyer az Atyától.

Erre van szükség igazán ebben a mai világban, hogy ezt a néhány mondatot legyenek emberek, akik megértik és megélik. Ezért örültem tegnap nagyon Andrew testvérem szavainak, aki újra és újra elmondta, hogy a Mk 1, 15 az, ami az igehirdetésünk, a bizonyságtételünk központja lehet, és semmi más. Mert valóban csak az evangélium, csak Jézus Krisztus személyesen tud szabadulást, változást, újulást adni nekünk.

Olyan jó lenne ma is megragadnunk ezeket a szavakat, hogy itt van az idő, betelt az idő. Az Isten országa itt van közöttünk. Aki erre figyel, az nem apró dolgokon kezd el siránkozni. Az nem kezd elkeseredni olyan dolgokon, amik megoldhatatlannak tűnnek, mert látja, hogy az Isten országának az összefüggéseibe az ő élete is beleilleszkedik. Élete is része Isten országának, ezért Isten az, aki gondot visel rá, és aki nem hagyja, hogy felettébb megterheltessen, megpróbáltasson valaki.

Menjünk és hirdessük az evangéliumot! Menjünk és éljünk, beszéljünk úgy, hogy az emberek lássák rajtunk, hogy elközelített az Isten országa. Ma mindenről lehet hallani, és minden másról szívesebben hallanak az emberek, mint erről. Mert ez óhatatlanul választás elé állítja őket. De ha szeretjük a kívül valókat, ha szeretnénk jót nekik, akkor így mutathatjuk ki a szeretetünket, hogy az örömhírt tesszük világossá a számukra. Van, eljött a megoldás Jézusban, és amíg ezt van módunk hallani, addig lehetőséget kapunk dönteni is mellette.

Adja Isten, hogy az Ő országának az evangéliuma valóban erő és az Ő hatalma legyen mindannyiunk számára, hogy tudjuk együtt dicsőíteni, imádni Őt, mint meghalt, de feltámadott, és Isten által felmagasztalt mennyei királyt!


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, dicsőítünk téged, mert nem tartottad meg magadnak az Isten országáról szóló örömhírt, hanem te egészen odáig elmentél, hogy megaláztad magad, felvetted a mi nyomorult emberi testünket és természetünket. Csak azért, hogy megértethesd velünk, hogy van lehetőség másképpen élni, mint ahogy ezt a világ elénk adja. Van lehetőség az Isten akaratát valóra váltani. Lehet a te Szentlelked által szentté lenni, és megtapasztalni, hogy te formálod belülről a tieidet.

Úr Jézus, köszönjük, hogy te hívsz ma mindannyiunkat: hívőket és keresőket egyaránt megtérésre. A gondolkodásunknak, a céljainknak a megvizsgálására, hogy csak értékes, és valóban előre vivő célokat kövessünk, hogy a gondolataink ne ártalmasak legyenek, hanem olyanok, amik használnak másoknak és nekünk is, és amik kedvesek előtted.

Könyörgünk hozzád Jézus, hogy te adj nekünk világosságot a saját életünkre nézve, hogy hol kell változtatnunk, mit kell most, ebben a csendben eléd vinnünk.

Bocsásd meg, Urunk, hogy olyan sokszor nem a te királyságodat látjuk, és nem azért dicsőítünk téged, nem a te dolgaiban buzgólkodunk, hanem sok minden olyanra vetjük a tekintetünket, ami jól látható, talán ijesztő, ami lefoglal bennünket, ami betölti az érzéseinket, érzékeinket és az értelmünket.

Szeretnénk Urunk most a láthatókról a láthatatlanokra vetni lelki szemünket. És szeretnénk a te igédet mélyen a szívünkbe vésni.

Kérünk, Urunk, hogy add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy a te örömhírednek a továbbadói, életünkkel mások számára megélői lehessünk.

Kérünk, hogy a te áldott jelenléted adjon szabadulást minél többeknek itt közöttünk ma is. Urunk, imádságainkra engedd megértenünk a te válaszaidat, és add, hogy várjuk azokat.

Hadd kérjünk, Urunk a gyászolókért, a betegekért, a gyengékért, a kísértések között tusakodókért, a szomorúakért, azokért, akik testi, lelki betegséggel, akár depresszióval küszködnek

Könyörgünk, Urunk mindannyiunkért, és különösképpen is azokért, akik még nem döntötték el, hogy céljaikat és a gondolkodásukat alárendelik neked. Könyörülj rajtuk, Urunk, hogy megtapasztalhassák, hogy a nálad nyerhető felszabadulás sokkal több minden önállóan kigondolt célnál és tervnél, és amit tőled kaphatunk: bocsánat, békesség és nyugalom, azt semmi és senki nem pótolhatja.

Kérünk, Urunk, hogy áldj meg most minket a csendben, és beszélj hozzánk tovább.

Ámen.