PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. október 20.
(vasárnap)

Földvári Tibor


KRISZTUS ELSŐ SZERETETE


Alapige:Jel 1,7

Az Efézusi gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök. Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.


Imádkozzunk!

Hódolunk előtted mennyei Édesatyánk, mert ígérted, örökkévaló szeretettel szeretted a tieid. Köszönjük Urunk, hogyha mi már azok közé tartozhatunk és dicsőítünk, hogy mindazok, akik keresnek téged, ma is megtérhetnek és élhetnek örökre. Imádunk, mert a te örökkévaló szeretetedet Jézus Krisztusban jelentetted ki, aki mindent elvégzett a kereszten, aki dicsőségesen uralkodik, s eljön miérettünk.

Köszönjük, hogy a Jelenések könyvét olvasva erről a csodálatos örömhírről hallhatunk napról, napra. Kérünk, segíts, hogy amikor érezzük a földi élet terheit, nehézségeit, sötétnek látunk dolgokat, néha reménytelennek mindazt, amihez hozzáfogtunk, vagy ami előttünk áll, tudjunk mégis őrá nézni és meglátni az egyedüli igazi reményt. Segíts, hogy ezáltal földi életünket is tudjuk másként értelmezni, máskép tudjunk élni. Könyörülj meg rajtunk Urunk, hogy lehessen ilyen lelki látásunk.

Dicsőítünk, hogy ha reád tekintenek szemeink, akkor megnyugodunk, megvigasztalódunk, megerősödünk követésedben. Add, hogy amikor igéd megszólal közöttünk, Lelked munkálkodjon mindannyiunkban, egyen, egyenként is, és a közösségben. Kérünk, hogy mindazok, akik nem tudnak közöttünk lenni betegség, vagy más teher miatt, de ha ide gondolnak, őket is töltse be a jelenléted öröme, a közösség szeretetének valósága.

Jézusért, Megváltónkért kérjük, hallgasd meg könyörgésünket, s vedd kedvesen istentiszteletünket.

Ámen.


Igehirdetés

Az utóbbi napokban a Jelenések könyvét kezdtük tanulmányozni és láthattuk, hogy az az Úr, aki övéiért meghalt a kereszten, dicsőségesen uralkodik a mennyben. János a száműzetésben egyedül volt, de tapasztalta, hogy mégsem, mert az Úr neki is megjelent, s mivel leíratta vele ezt a kijelentést és a leveleket elküldette vele a gyülekezetek részére ily módon ezek a gyülekezetek is láthatták a dicsőségben uralkodó Megváltót.

Elmúlt istentiszteletünkön megnéztük, hogy mit jelent számunkra is Jézus Krisztusnak az a dicsőséges jellemzője, hogy ő az Alfa és az Omega, a kezedet és a vég, miért lehet boldog az, aki olvassa ennek a prófétálásnak a beszédét is, mint minden más Szentírásbeli kijelentést, hogyha látja ki is az ő Ura, ki is az az Úr, aki bátorítja, vigasztalja, ha kell, inti.

Mind ez ideig, amikor a Jelenések könyve most halott igeszakaszát olvastam, a szemem mindig a negyedik versnél állt meg, mint legfőbb üzenetnél: "de az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad". De hiba volt, mert ez az igeszakasz is elsőrendűen Jézusról akar beszélni. Az "első szeretetedet elhagytad" kifejezés a gyülekezet állapotát írja le - s erről is kell szólni -, de jaj, hogyha ezt a jellemzőt nem annak a fényében nézzük, hogy ki az, aki ezt mondja, mit tesz az, s ennek a gyülekezetnek, mert csak ekkor érthetjük meg igazán, hogy miért is vigasztalás, bátorítás és intés a gyülekezetnek ez a kijelentés is.

A legtöbben jól ismerjük ezt a kijelentést itt Pasaréten is, de eszembe jutott, hogy magam is azért nem tudok ennek a kifejezésnek megfelelően élni a hétköznapokban, mert elfelejtem, hogy ez csak akkor megy, ha Jézus is ott van és az ő szájából hallom, és ezáltal változom is, ha kell.

Az ige alapján most először arról szeretnék beszélni, hogy mire is utal Jézusnak az efézusi gyülekezethez írt üzenete a tekintetben, hogy a gyülekezet Krisztus szeretetében él. Majd, hogy milyen az a gyülekezet, amely Krisztus iránti szeretetben él. Megnézzük azt is, hogy milyen az a gyülekezet, amely Krisztus iránti szeretet nélkül él. Befejezésül, mi jellemzi, ha megtér eme első szeretetre.

A gyülekezet Krisztus szeretetében. Az első részben - ahogyan a bevezetőben mondtam - azért mutatkozik be az Úr Jézus, hogy övéi reá nézhessenek. Erre nagy szükség volt, mert a gyülekezetek, így az efézusi gyülekezet élethelyzetét is, a Domitiánus császár alatti rémuralom jellemezte. Az üldözések, politikai bizonytalanság, erkölcsi fertő még a gyülekezeten belül is - úgy tűnt - úrrá lett. A nikolaiták cselekedeteit úgy magyarázzák az írásmagyarázók közül legtöbben, hogy olyanok lehettek, akik erkölcstelenül éltek és ezt megteológizálták a többiek számára. De a világban jelen volt az erkölcsi fertő. A bálvány templomokban kultuszi paráznák munkálkodtak, néha még a hívőket is megkísértették. Sokféle igazságtalanság között kellett élniük, a mindennapokban tapasztalták a krisztusi követés üldöztetését. Erősítésre, bátorításra, és akik gyászoltak már közöttük a mártírjaik miatt, vigasztalásra is szorultak. Azért, hogy eme szörnyű láthatók között mégis tudjanak hittel és kitartóan a láthatatlanra is nézni, megláthassák, hogy ez csak az igazság egyik oldala, a valóság egyik része, Jézus magát olyannak mutatta meg, amilyennek a Jelenések könyve leírja. Hogy győzhessenek, hogy valóban boldogok lehessenek, a sokféle boldogtalanságra okot adó körülmény közepette, Jézus tehát kijelentette magát nekik. Szóban is és Jánosnak megjelent látomásban.

A negyedik és ötödik rész alapján látjuk, hogy milyennek mutatta meg magát a Megváltó: olyannak, aki Isten kezéből egyedül méltó elvenni ennek a világnak és a gyülekezetnek az életét meghatározó isteni tervet, kijelentést tartalmazó tekercset, azt egyedül méltó kinyitni és végrehajtani, végrehajtatni.

Jézus tehát az a dicsőséges Úr, a gyülekezet királya, a világ ura, aki mindent irányít, akitől minden függ. Az ő első és második jövetele közötti korszakban is, ahogy ezt Papp Géza testvérünk könyvében jól lehet értelmezni.

A gyülekezet tehát azt látja, és az efézusi gyülekezetnek ezt hangsúlyozza is Jézus, hogy ő olyan valaki, aki kezében tartja a hét csillagot, azaz a gyülekezet vezetőit, és itt a presbiterekre is gondoljunk a lelkészek mellett. Kezében tartja azokat, akik magasabb, felelősségteljesebb beosztásban vannak a gyülekezetben, de ő tartja a kezében őket. Gondoljunk arra, hogy abban az időben is működött a politikai hatalomnak az a jellegzetes megnyilvánulása, hogy a vezetőket akarták megszerezni maguknak és akkor nyert ügyük lett volna, mert a gyülekezet majd követi vezetőit. Tehát nem véletlenül hangsúlyozza Efézusban is: én tartom a csillagokat.

Ez azért is fontos volt, mert - mint kiderült - hamis apostolok jelentek meg a közösségben, s a gyülekezet mégis határozottan kitartott az igaziak mellett. Tudjuk Pál leveleiből, hogy többször panaszkodott amiatt, hogy a gyülekezet elfordult tőle és a tanítástól, tulajdonképpen Jézustól. De aztán láthatjuk, hogy Jézus visszafordította a gyülekezeteket. Ezért fontos, hogy az efézusi gyülekezetben is Jézus megtartja fizikailag, lelkileg, szellemileg a gyülekezet vezetőit és természetesen annak minden tagját, mert ő a király.

Jár a hét gyertyatartó között: ez azt jelenti, hogy Jézus jelen van, otthonosan mozog a gyülekezetben, dicsőségesen uralkodik a mennyben, mint király, mégis, valóságosan ott van övéivel, velük van. Jelenlétét tapasztalhatják szenvedéseik során is. Annyira ott van, hogy még szól is hozzájuk. Dicsőségesen a mennyben, és valóságosan ott van velük a földön is. Ezért élhetett az efézusi gyülekezet is Krisztus szeretetében. Az 1,5-ben meg is fogalmazza ezt a kijelentést, kegyelmet és békességet kíván a gyülekezeteknek az Atyától, és a "Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett és megszabadított bennünket a mi bűneinkből, és tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának, annak dicsőség és hatalom, mindörökkön, örökké, Ámen".

Szerette őket, ezért térhettek meg hozzá és most is szereti őket, el nem múló szeretettel. Az efézusi levél írja le, hogy milyen nagy szerelemmel szerette Isten az övéit, amikor megszabadította őket a bűneikből. A házasság gyönyörű képe, amely kifejezi Jézus és a gyülekezet szeretetkapcsolatát, szintén az efézusi levélben található, nem véletlenül. Lehet, hogy az efézusi gyülekezet vezetői és tagjai egyenként, és mint közösség is, a halál árnyékának a völgyében járt akkor, sokféle nehézség között. Az azonban biztos, hogy a jó Pásztor, vagy jó Bárány - mert a Jelenések könyve inkább bárányként mutatja be Megváltónkat - velük van és így még a halál árnyékának völgyében is békességük, nyugalmuk lehet. A 7. részben olvashatjuk azt az ígéretet, hogy ez lesz majd a jövőben is: "mert a bárány, aki a királyi szék közelében van, legelteti őket és a vizek élő forrásaira viszi őket, s eltöröl az Isten az ő szemeikről minden könnyet."

Az efézusi gyülekezet Krisztus szeretetében élt és ebben fog élni majd a dicsőségben is. A jelen időben is ezt tapasztalják és ez lesz a jövőjük is. Ez a Megváltó ilyennek bizonyul számukra is. Hogy Krisztus szeretetében élnek, azt az is jelzi, hogy a gyülekezet is szereti Urát. A gyülekezet Krisztus iránti szeretetben él. Jézus Krisztus megjegyzései, bátorító kijelentései az efézusi gyülekezetnek is szólnak. A leírásból kiderül, hogy az efézusi hívő nép élő és világító közösség volt, mint a római gyülekezetnek, nekik is hírük volt. A gyülekezetek között is és nyilván az egész világon, a környéken tudták, hogy híres ennek a gyülekezetnek a hite és híresek voltak a vezetői is, hiszen közéjük tartozott Pál apostol, Timóteus és ott élt János is, ahonnan írta leveleit. Az apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy ez a gyülekezet mennyire ragaszkodott Urához, és Pál apostolhoz. Amikor zendülés volt és majdnem megölték az apostolt, a gyülekezet megmaradt a hitben, szerette Urát. Mély szeretettel vettek tőle búcsút, amikor tudták, hogy többé nem találkozhatnak vele a földön.

Ez azonban nemcsak a múltban volt jellemző, hanem most is. Jézus Krisztus beszámolójából kiderül, amikor kimondja, hogy tudom a te dolgaidat, a te cselekedeteidet, hogy a gyülekezet gazdag volt az ismeretben. Ragaszkodtak az Úrhoz, tanításához. Ez abban is megmutatkozott, hogy a tévtanítókat leleplezték, nem engedték, hogy munkálkodjanak. Voltak olyan gyülekezetek - a Jelenések könyve szerint - ahol hagyták munkálkodni a tévtanítókat és az sokat ártott. Efézusban nem így volt, ők ragaszkodtak az Úr tanításához, vállalták a szolgálatokat, fáradoztak és nem érezték, hogy elfáradnak, lelkesen szolgáltak. Egyáltalán, teherhordó gyülekezet, munkálkodik az Úr ügyében.

Nem véletlen, hogy az efézusi levél beszél a házasság képével arról, hogy milyen Jézus és népe kapcsolata. Úgy szerette, és úgy szereti az efézusi gyülekezet Jézus Krisztust, mint ahogyan a mennyasszony szeretheti vőlegényét. Ez a kép sokszor megjelenik a Jelenések könyvében is.

Fontos megállapítani, hogy a szeretet milyen mélysége jellemzi őket, ez Jézus Krisztus "tudom" kijelentéséből vehető észre: örömteli tudom - itt ezen van a hangsúly. Jézus otthonosan mozog a gyülekezetben, a gyülekezet házában és otthonaikban egyaránt, a családokban, házaspárok között, gyermekek között, a több nemzedék együttélésében, s azt látja, hogy ez a gyülekezet él és virul. Ezt örömmel megjegyzi. Sorba szedi, gyakorlatiasan, hogy miért mondja azt, hogy tudom a te dolgaidat és ez milyen örömet jelent. Semmiképpen sem halott, vegetáló közösség ez, mint például a szárdiszi; "az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy".

Csak ezek után fogalmazza meg az Úr Jézus, hogy csak az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad". A gyülekezet tehát Krisztus iránti szeretetben él és ez Jézusnak nagy örömet jelent. A képet megfordítva, a vőlegény rendkívül örül a mennyasszony szeretetének, azonban mivel szereti a mennyasszonyát, ezért jegyzi meg. Ez viszont már egy szomorú de, s a fájó megjegyzés oka, mivel a "szeretetedet, azt az elsőt elhagytad". Az ősi szöveg jelentőségét így lehet fordítani: hogy a te szeretetedet, azt az első, elhagytad. Valami, ami volt, az már nincsen többé, sok minden van, de valami már hiányzik.

Fontos tudnunk, hogy a gyülekezet alapítása és a Jelenések könyvének megírása között körülbelül negyven év telt el. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezetben most már a második és a harmadik nemzedék éli hívő életét, Krisztus iránti szeretetben. Nagy dolog, hogy a második, hármadik nemzedék, a fiatalok, a középkorúak, a Pál utániak mély szeretettel szeretik a mennyei vőlegényt, mint az atyáik, de már vannak bajok is.

Az első szeretet kétféle értelemben is magyarázható. Ha temporális értelemben vesszük, akkor azt jelenti, hogy már nem olyan hévvel, elszántsággal szeretnek valakit, mint az első időben, a szeretet tüzének a lángja már halványult. Minőségi értelemben pedig, hogy már nem az Úr van az első helyen, nem őt szeretik első szeretettel, már nem ő a személyes és közösségi életük központja, hanem valaki, vagy valami más.

Magyarázható tehát temporális és minőségi értelemben is Jézus kijelentése. Gondoljunk arra, amikor Jozsué idejében, ahogyan olvasható a Bírák könyvében, még ő és Izrael vénei nagyon jól tudták, hogy milyen csodákat vitt végbe az Úr Izrael népe között, hogyan vitte be őket az Ígéret földjére, ezért ragaszkodtak az Úrhoz. De ezután? - "a nép szolgálta az Urat egész életében és a véneknek mindennapjaiban, akik hosszú ideig éltek Józsué után, akik látták az Úr minden nagy dolgát, amit cselekedett Izraellel. Azután meghalt Józsué, a Nún fia száztíz esztendős korában, s az az egész nemzetség az atyáihoz gyűjtetett. Utánuk más nemzetség támadt, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, amelyet Izraellel cselekedett. Gonoszul cselekedtek Izrael fiai az Úr szeme előtt, Baálnak szolgáltak". A második és a harmadik nemzedék a bírák korára ilyen jellemzőket hordozott.

Az efézusi gyülekezet hanyatlása az Újszövetség lapjain szomorúan nyomon követhető. Az alapításukról az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk, kiderül, milyen mély szeretettel ragaszkodtak az Úrhoz. A vének, a presbiterek sírva búcsúznak az apostoltól. Az Efézusi levél jól láttatja, hogy milyen mélyen szereti az Úr az övéit, kiválasztó szeretetről ír, a gyülekezetről, az egyházról szól és a házasság képéről.

A Jánosi levelek a hagyomány szerint János által íródtak. Amikor megírta a leveleket, akkor Efézusban élt. Amint elmondja a hagyomány, mivel már nem tudott járni, ezért hordozták a gyülekezetben, s ott már szinte csak annyit tudott mondani, hogy gyermekeim, kicsinyeim, szeressétek egymást. Talán érezte az agg apostol, hogy a gyülekezetekben az egymás iránti szeretet kezd hidegülni. A jánosi levelek legfontosabb témája: ha valaki azt mondja, hogy szereti az Istent, akkor szeretnie kell a társát is, a lelkitestvérét, az atyjafiát. Megdöbbentő, hogy Jánosnak azt kell leírnia a 4,20 szerint, "hogyha azt mondja valaki, hogy szeretem az Istent és gyűlöli a maga atyjafiát, az hazug, mert aki azt mondja, hogy nem szereti az ő atyjafiát, akit lát, akkor hogyan szeretheti az Istent".

Az efézusi gyülekezetben a testvérszeretet annyira meghidegült, hogy már a gyűlölet is megjelent közöttük, nem csupán a harag, hanem annak mélyebb, állandósult formája, a gyűlölet. Nem szerették egymást és bizonyára nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, amikor már azt olvashatjuk, hogy nem szeretik most már az Urat sem azzal az első szeretettel. Ez szomorú, hanyatló kép a gyülekezet életében. Ennek ellenére Jézus Krisztus még mindig azzal kezdte: én szeretlek titeket.

Jézus Krisztus nem véletlenül hangsúlyozta az utolsó idők egyik jeleként azt, hogy mivel a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. Ezt hangsúlyozta tanítványai részére, hogy vigyázzanak arra, hogy közöttük fel ne üsse a fejét ez a fajta szeretetmeghidegülés. Ha a gonoszság megsokasodik, akkor nehezebb szeretni a másikat, mert akkor még a hívők is fáradékonyabbak fizikailag, egyre nehezebb hordozni a sokféle igazságtalanságot, szenvedést, az ember könnyebben dühbe jön, ha bántják a hite miatt, és így könnyen meghidegülhet a szeretet a családban, vagy a gyülekezetben.

Sajnos Efézusban az történt, hogy mivel a gonoszság a világban megsokasodott, és ők érezték ennek a terhét, de mégsem ragaszkodtak az Úrhoz, ezért a szeretet meghidegült bennük és a végén az Úr iránt is.

Jézus elsősorban a vezetőket szólítja meg a levélben: "Ezeket mondja az, aki a jobb kezében tartja a hét csillagot: Tudom a te dolgaidat". Szörnyű, ha a gyülekezet vezetői között hidegül meg a szeretet, mert az a gyülekezet tagjaira is átárad. Jaj annak a közösségnek, ahol ez történik. Jézus nem véletlenül hangsúlyozza: "eljövök ellened és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz".

Fontos azt is megjegyezni, hogy Jézus itt az övéi lelki élete legmélyére mutat. Hiszen egészen addig az látszott, és ezt az Úr maga mondta el, hogy milyen mély szeretettel szereti még mindig a gyülekezet őt, hiszen szolgál neki, de valami még sincs rendben, hiszen az első szeretet hiányzik. Ez ellentmondásnak tűnik, hiszen hogyan lehet igaz mindaz, hogyha nincs első szeretet, akkor mi az, ami jellemzi a gyülekezetet és Jézus mindaz, aminek Jézus örülhet. Úgy, ahogy már a Mózes idején is megtörtént, amikor vétkezett Áron két fia ellene és ezért meghaltak, mert idegen tüzet vittek az Úr elé. S Mózes azt mondta Áronnak: ez az, amiről az Úr beszélt. Nekem azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem, akik hozzám közel vannak. Aki közöttünk is közel van az Úrhoz, azt az Úr jól megvizsgálja, hogy szeretete valódisága felragyoghasson és dicsőíthesse őt. Tulajdonképpen a vele való közösségről van szó, amikor az első szeretetről van szó. Pétertől is azért kérdezte meg, hogy Péter szeretsz-e engem, mert ez a legfontosabb kérdés. Ha erre igent válaszolsz, akkor a többi már jön. Az efézusi gyülekezettől és most tőlünk azt kérdezheti meg, szeretsz-e engem, az első szeretettel.

Akik közöttünk gyülekezetünk alapításától számítva a második nemzedékhez tartozónak vallják magukat, vagy harmadik, negyedik nemzedék tagjának, akkor nekünk szól kifejezetten ez az ige, hiszen az efézusi gyülekezet alapítása óta körülbelül negyven év telt el. A második, harmadik, negyedik nemzedék és a többiek folytatják az atyák örökségét, ragaszkodnak az Úrhoz szeretettel. A kérdés az, hogy milyen hévvel.

Mi ragaszkodunk a Szentíráshoz, vajon ez a lelki ragaszkodás és szeretet érzékelhető-e napi csendességeinkben, akár a gyülekezetben, akár otthonunkban? Lelki alkalmon voltam együtt fiatalokkal és ott vettem észre egy érdekes mozzanatot. Korán reggel volt, amikor a fiatalok nagyon nehezen szoktak felébredni és ilyenkor főleg azzal érvelnek a napi csendességek elhagyásakor, hogy még túl fáradtak, Jézus üzenetét nem lehet igazán felfogni, ha valaki testileg fáradt. A mozzanat nagyon beszédes volt. Korán reggel mentünk ébreszteni, és azt láttam, hogy egyikőjük már a mobil telefonját pötyögteti, mert SMS üzenetet kapott, Nem tudni, hogy kitől, de a lényeg az volt, hogy jött az üzenet. S természetesen az SMS üzenetet azonnal el kell olvasni, mivel bizonyára valami fontos hír van benne. Mivel fontos az a személy, aki küldte, fontos az általa küldött üzenet is. Még a fáradtság sem akadály.

Vajon nem ugyanilyen, vagy még fontosabb mennyei barátunk üzenete? A Szentírás kinyitása és egy gomb megnyomása között nem sok különbség van. Az első szeretet hevét az érzékelteti, hogyha valamely üzenet fontos, azt mindenképpen el fogjuk olvasni, ez az üzenet nem fog sohasem elveszni.

Vajon Urunk iránti szeretetünket érzékelteti-e a napi csendesség kérdése, az imádság és az ige? Nem is szólva a gyülekezetről. Aki a gyülekezetbe nem vágyakozik, abban biztosan nincs meg az első szeretet. Ki van az első helyen?

Efézuban a szolgálat is első helyre kerülhetett. Emlékezzünk arra, hogy Pál az 1Kor 13-ban, a szeretet himnuszában, arról beszél, hogy mi mindent tehetne mint apostol, de ha nincsen benne szeretet, akkor semmit sem ér. Jaj annak a gyülekezetnek, melynek vezetői mindent megtesznek a gyülekezetben, elvégzik a teendőket, de nem az első szeretettel, mert nem az Úr áll az első helyen. De jaj annak a házasságnak is, ahol úgy tűnik, hogy a férj mindent megtesz, játszik a gyerekekkel, beszél a társával, de a tekintetében már látszik, hogy valami nagy baj van, mert nem azzal a szerető tekintettel néz a társára, mint korábban. Még nincs ott más, egy harmadik személy, de egyszerűen már nem úgy szereti a társát.

A szeretet az érzés is, de mindenképpen egész személyiségünket átható döntés. Ki van az első helyen? Akinek sok munkája, szolgálata van itt a gyülekezetben, vagy a munkahelyén, az lelkesen teheti mindazt, de ha nem Jézusnak, Jézussal teszi, akkor lehet, hogy otthon azért hiányzik gyermekeinek a játszótárs, vagy a társának a beszélgető partner.

Először az atyafiak iránti szeretet hidegült meg Efézusban, majd azután következett, hogy az Úr iránti is. Aki szereti a testvérét, az tudja szeretni az Urat is. Vajon mi első szeretettel szeretjük az Urat és azért tudjuk elhordozni egymást is, ha kell? Jézus azt mondja, hogy gondolkozzál el azon, hogy honnan estél ki, emlékezzél arra vissza. Tehát egy pontot említ, ameddig meg volt, és ahonnan már nem. Ez azt jelenti, hogy felfedezhető a váltóállítás. Valaki közülünk is talán csak egy ponton tért el és a szeretete azóta hidegült. Ez a pont lehet egy nagyon apró pontocska, csak egyetlen dologban nem engedett az Úr Jézusnak, pedig kellett volna. Az első szeretet kezd hidegülni és lehet, hogy el is fogyott már.

Az engedelmesség kérdésében is elég egyetlen lépés és minden félrecsúszhat. Salamon élete példázza ezt talán a legjobban. A király csak egyetlen dolgot nem adott át az Úrnak, a társkérdést. Nem hitte el, hogy neki is egyetlen társat adott az Úr. Emiatt azonban Salamon élete tönkrement a végén, mert a szíve nem ragaszkodott az Úrhoz.

Az is kérdés, hogy egyáltalán ránk az a jellemző, hogy mi már valahol kieshettünk, vagy van, aki nem is esett ki, mert benne sem volt. Az első szeretet, ha nincs meg és nem volt meg soha, akkor nem is lesz meg soha.

Jézus azt mondja, hogy ha igaz, hogy ez a panasz rád is érvényes, akkor emlékezzél meg honnan estél ki, térj meg, mert ha nem, akkor hamar eljövök ellened. Látható ebből is, hogy ez nem úgy működik, hogy "no Uram, mától fogva szeretlek első szeretettel". Először vissza kell arra emlékezni, hogy honnan estél ki, mert valamitől el kell fordulni ahhoz, hogy odafordulhass újra, mint mennyasszony a vőlegényhez.

A Hóseás könyvében is azt olvashatjuk, hogy az Úr kérte népét, hogy forduljon már el szeretőitől és forduljon hozzá, ragaszkodjon az igazi Úrhoz.

Nem könnyű visszamenni oda, ahonnét kiestünk, mert ez alázatot kíván, Isten előtti megalázkodást, ha az szükséges. De lehetséges, mert elfordulhatunk és odafordulhatunk. Ez a megtérés, a gondolkodásmód megváltoztatása, legyen ő az első. Ez töltse ki újra elsőrendűen gondolatait és minden más ezután jöjjön. Cselekedd az első cselekedeteket, mert ha nem, akkor hamar eljövök ellened.

Az Úr szeretetére mutat az is, hogy nem azt mondja, hogy azonnal jövök. Azt mondja, nem későn, hamar eljövök, csakhogy addig van idő megújulásra. Szörnyű, hogy hamar eljövök ellened, mert Jézus a Jelenések könyvében azt mondja, hogy az övéiért jön, de akiben nincs első szeretet, az azt igazolja, hogy nincsen benne a hit, a szeretet, az engedelmesség. Volt valami, de az csak időleges volt, nem az igazi. Akik pedig Efézuban az Úréi, azok nem fognak megmaradni ebben az állapotban, mert nem bírják elviselni, hogy a menyasszony nem szereti a vőlegényt. Ők tisztulni akarnak, és újra szeretni. A vőlegény szerelme azonban töretlen. Jézus Krisztus szeretete abban is megnyilatkozik, hogy szeretettel elmondja drága mennyasszonyának, hogy itt baj van, itt gyógyulni kellene. A vőlegény első szeretettel szerette, és szereti még mindig a mennyasszonyát, számára ő a legelső. Ezért kész volt meghalni is. A bárány azért látszik úgy a Jelenések könyvében, mint megöletett bárány, mert jelzi, hogy így szerette az övéit. Az első szeretettel szeret, ezért kész volt meghalni is. Ezért szerethetjük mi is őt, mert ő előbb szeretett minket.

Az alap tehát a Krisztus szeretete gyülekezete iránt. Ez abban is látszik, hogy a gyülekezet esetében nem áll meg az intésnél, hanem tovább buzdítja, bátorítja őket, mert aki megtér, az megtapasztalja azt a hatalmas kiváltságot és örömet, hogy győz és enni ad az Úr az élet fájáról, ami a Paradicsom közepette van. Ez az örök élet. Ez az, amit az ember elveszített és az Úr visszaadja. A Jelenések könyvében látszik is ez, a mennyei dicsőségnek, az új égnek és az új földnek ez lesz az egyik nagy élménye, hogy újra ott lesz az életfája.

De újra ott lesz az a nagy ajándék, hogy a mennyasszony és a vőlegény, a férj és a feleség tökéletes szeretettel szereti egymást. Amíg ott volt az életfája, Ádám és Éva szerette egymást. Lelki értelemben mondva Krisztus és az egyháza ott már, mindkét oldalról nézve, első szeretettel szereti egymást. Addig pedig az Úr szeretné szívünkre helyezni, hogy az ő szeretete irántunk az első, az övéi vagyunk és mi is így szerethetjük őt. Ezért, ha szükséges, térjünk meg.


Imádkozzunk!

Magasztalunk Úr Jézus, te megígérted, hogy eljössz a tieidért. Köszönjük, hogy számunkra az minden megoldást elhoz, hozza a veled való közösség tökéletes szeretetkapcsolatát. Imádunk, hogy addig is veled élhetünk. Hódolunk előtted szeretetedért, amit irántunk is kimutatsz kézzel foghatóan. Köszönjük, hogy mi is szerethetünk téged, hogy ragaszkodhatunk hozzád. Könyörülj meg rajtunk, hogy ez az első szeretet hevével lehessen. Őrizz meg minket attól, hogy kevesebbel akarjuk beérni. Könyörülj meg rajtunk, ha nekünk is emlékeznünk kell valamikorra, valamire, amitől kezdve mi nem az első szeretettel ragaszkodtunk hozzád. Szeretnénk megújulni ebben a lelki kapcsolatban. Munkáld, kérünk, hogy a gyülekezeti, családi életünk, a házasságunk, személyes életünk is ezt áraszthassa, hogy mi az első szeretettel szeretünk.

Segíts, hogy hadd tudjunk ezzel a hittel és látással tekinteni nemcsak a gyülekezetünkre, hanem népünkre, hazánkra, a mostani választásokra is. Kérünk, segíts jól döntenünk. Könyörülj meg rajtunk, hogy olyan vezetők lehessenek a hivatalokban, a polgármesteri posztokon, akik javunkat akarják, akik idejük nagy részét arra szánják, amire megbízást kaptak. Kérünk, hogy lehessenek istenfélő vezetőink. Áldd meg országunk magas beosztásban lévő vezetőit, adj nekik bölcsességet, legyél mellettük, s adj nekik türelmet, békességet, hogy ne a veszekedés legyen közöttük, hanem népünk érdekét szolgálhassák. Áldd meg a határon túl élő testvéreinket, legyél ott is a presbiterekkel, a lelkipásztorokkal. Kérjük, legyenek ott is olyan gyülekezetek, amelyek élnek, világítanak, a nehézségek közepette is ragyognak, te reád mutatnak az első szeretet tüzével. Kérjük, hogy a Pasaréti gyülekezet is ilyen legyen. Köszönjük neked az előttünk járó nemzedék hitét, s kérjük, segíts ragaszkodnunk ahhoz a hithez, követve az ő hitüket.

Ámen.