PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. október 6.
(vasárnap)

Varga Róbert


PÉLDAMUTATÓ ÉLET


Alapige:1Tim 4,12-16

"Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. Ne hanyagold el a benned lévő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével. Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is."


Imádkozzunk!

Köszönjük mindenható Isten, hogy elküldted Jézust, a te egyszülött Fiadat, és vele együtt mindent nekünk akarsz adni. Kérünk, hogy add most a te igédet, nekünk pedig nyitott szívet, nyitott értelmet, hogy ne csak felfogjuk azt, és meghalljuk, amit mondasz, hanem megértsük, és aztán tegyük is engedelmes szívvel.

Köszönjük, Urunk, hogy te mindent megtettél azért, hogy mi ne maradjunk olyanok, amilyenek vagyunk. Azért is, hogy olyanokká legyünk egyre inkább, amilyen te voltál.

Köszönjük, hogy te mintát és példát adtál elénk szent, tiszta és áldozatos életeddel. Köszönjük azt is Urunk, hogy több mint százötven éve fiatalok készek voltak az életüket is odaadni azért, hogy ez a nép nagyobb szabadságban éljen. Így áldjuk az ő emléküket. Így kérünk azért is Urunk, hogy te vigasztald meg azt a családot, aki nem régen vettek búcsút az édesapától. Töltsd be a szívüket tőled való békességgel, és hadd őrizzék meg őt az ő emlékezetükben hűségesen!

Köszönjük azt is Urunk, hogy a te igéd ma is élő és ható. Tud vigasztalni, tud bűnöket oldani, tud az igén keresztül bocsánatot kapni mindenki, aki tőled kér, és tud veled és általad újat kezdeni. Így cselekedj, bánj velünk, szólj hozzánk a te jó és kedves akaratod szerint.

Ámen.


Igehirdetés

Timóteus körülbelül harmincévesen nagyon nehéz helyen kezdte el a szolgálatát. Efézusban, az ókori világ egyik pogány központjában. Timóteus Pál lelki gyermeke, Pál szolgálatának gyümölcse volt. Görög volt az édesapja, és zsidó származású volt az édesanyja. Így később a szolgálatban mind a két irányban jól tudott forgolódni.

Pál azt írja róla, hogy szép hitvallással erősítette meg a gyülekezet közösségében a hitét, vagyis konfirmált. Jézust Megváltójának vallotta, de hát ezt egy keresztyén gyülekezetben tette. Egy keresztyén gyülekezetben hitvalló életet élni nem olyan nehéz. Ott nagyjából mindenki egyetért az alapkérdésekben, ahol együtt dicsőítik a hívők Istent, ahol összegyűlnek, imádkoznak és énekelnek, ugyanazt hiszik és gondolják a legtöbb kérdésről.

Efézusban, ahová került, abban a környezetben, ahol minden a pogány istenekről és a pogány életmódról szólt, sokkal nehezebb volt hívő keresztyénnek lenni. Könnyű megállni a hívő testvérek között, de nagyon nehéz a napi kísértések és a körülvevő világban, világ között megállni Krisztus mellett, és megmaradni a hitben.

Efézusban az akkori lakosok nagy részét, és sajnos a fiatal keresztyén gyülekezetekből is több embert magával ragadott a pénzszerzés, a mindenáron való meggazdagodás kísértése. Efézus szinte a korlátlan lehetőségek városa volt. Sokféle módon lehetett gyorsan, nagy pénzhez jutni. Ez szinte fertőző módon kapta el egyik embert a másik után, és alig-alig volt határ. Versengtek az emberek a rangokért, a méltóságokért, a jómódért, és sokszor versengtek egymással az elkövetett bűnökkel kapcsolatban is.

Egymás kölcsönös tisztelete, megbecsülése teljesen hiánycikké vált. A nők és a férfiak egymást csupán eszköznek tekintették, hogy testi vágyaikat minél előbb, minél gyorsabban kielégítsék. Minden, mindenkinek azonnal kellett. Kiveszett a hűség a baráti kapcsolatokban, kiveszett a hűség a gyülekezeti kapcsolatokban, és kiveszett a hűség a házastársak között is. Egyfajta szellemi és lelki nihilizmus volt jellemző. Legfeljebb vitatkoztak a pogány istenségekkel kapcsolatos kérdésekről, vagy akár a keresztyén hitről is.

Biztos, hogy ez csak Efézusra volt jellemző? Olyan kísértetiesen hasonló világban élünk mi is. Devalválódnak az értékek, s lassan az aberráció válik értékké, s az büszke magára, aki valami olyasmit csinál, amivel botránkoztathat másokat. Megdöbbentő ez a hasonlóság a mai helyzettel. Pedig amiről beszéltem, az több mint kétezer éve volt jellemző Efézusra. És mégis jellemző ez nem csak Magyarországra, hanem az egész világra, ha körülnézünk.

Nos, ilyen helyzetbe kerül a fiatal Timóteus, így kezdi meg a szolgálatát. Azt mondja róla az Szentírás, hogy Istentől rendelt szolga volt. Egy másik helyen ezt olvassuk, a 6. fejezetben, hogy Isten embere volt Timóteus. Isten őt oda helyezte, és Pál ezt a fiatal keresztyént ellátja nem csak jó tanácsokkal, hanem elmondja azt, hogy hogyan tudja majd a szolgálatát jól betölteni, és hogyan lehet minta és példa elsősorban a keresztyén gyülekezetben élők számára, de egyébként a hétköznapokban az Efézusban lakók számára is.

Ha ez igaz, márpedig igaz, hogy Timóteus az Isten embere, akkor ő nem élhet úgy, mint bárki más. Ha valaki az Isten embere, akkor az azt jelenti, hogy más kell hogy az erkölcsi mérce, mérték legyen a számára. A pogányok teszik azt, amit tesznek, és aratják majd annak következményét. De ha valaki az Isten embere... A Szentírás azt mondja, hogy minden hívő keresztyén az Isten embere, az Isten szolgája. Legfeljebb a foglalkozása, vagy bizonyos értelemben a szolgálat betöltése más módon vagy más helyen zajlik. Időnként egy szószéken, de semmi különbség egyébként nincs. Mindenki, aki hívő keresztyén, az Isten szolgája, és az Isten embere.

Ha Timóteus Isten embere, akkor nem vétheti el a mértéket sem a szavaiban, sem a tetteiben. Timóteus - mondja Pál -, mások ebben véthetnek, de te nem. Tökéletes legyen az Isten embere minden tekintetben. Ha neked Jézus Krisztus a biztos mércéd, akkor ez biztatás és bátorítás is, hogy biztos talaj van a lábad alatt. Amikor minden összedől, amikor szándékosan lerombolják a fundámentumokat, amikor az a cél, hogy minél nagyobb legyen a zűrzavar és az erkölcsi pusztulás. Neked akkor is talaj van a lábad alatt.

Timóteus, te, mint Isten embere mérték, minta és példa lehetsz mások számára. Ahogyan Jézus tett, az minden időben megáll, az mindig igaz. Sokan keresik az abszolút igazságot, de mondjuk meg őszintén, hogy egyszerűen ilyen nem létezik. Nincsen. Mi az, ami abszolút? Nincsen abszolút tisztaságú arany, abban is van valami kevés szennyeződés. Nincs abszolút módon megfőzött étel sem. Nincs abszolút szeretet sem az emberek között. Aki ezt keresi, az csak tévedhet, és tévútra mehet. Egyetlen egy abszolút van, az Isten, aki a múltban, a jelenben és a jövőben is mindig abszolút marad. Abszolút tisztaság, igazság, szeretet. Az Ő kezében futnak össze a szálak akkor is, ha ez nem mindig nyilvánvaló.

Ha Timóteus hívő ember, akkor példa és minta kell hogy legyen. És hogyha igaz, hogy ő az Isten embere, akkor ebben a mondatban van egy másik csodálatos biztatás is, hogy akkor Isten vigyáz az Ő tulajdonára. Akkor Timóteust nem csak úgy leteszi önmagában ott a pusztába, Efézusba, a pogányok közé, az efézusi pusztaságba, hanem akkor Isten vigyáz az Ő tulajdonára.

Azt mondja, hogy az istenfélő az Isten szeme fénye. Aki titeket bánt, az az Istent bántja. Aki az Isten tulajdona, arra az Isten vigyáz, mint ahogy mi is próbálunk a saját tulajdonunkra vigyázni. Akkor ezt a hívők mondhatják időnként, hogy Úr Jézus, te ott a golgotai kereszten a kereszthalálod által megvásároltál engem, megvettél véreden. Én a te tulajdonod vagyok. Most a te tulajdonod szomorú, elesett állapotban van, vagy éppen depresszióba hajló, vagy nem mennek és nem sikerülnek a dolgok. Olyan kilátástalan helyzetben vagyok, Uram, de én a te tulajdonod vagyok, kérlek, segíts!

Nem az történt, hogy Timóteus, amikor hitre jutott, átkerült a bűn rabságából az Isten rabságába, a bűn szolgája valóban gyáva rab. Krisztus szolgája szabad. Szabadon tud szeretni, szabadon tud igent mondani. Szabad arra, hogy nemet mondjon. Szabad arra, hogy szolgáljon az Istennek örömmel és jókedvvel.

Isten a mennyei szülő. Mindenki hontalan, aki az Isten nélkül él. Ki-ki nézze meg a saját életét, ha ez így van, hogy Isten nélkül él. Hontalan. Nincs otthona. Lehet, hogy lakik valahol, lehet, hogy vannak családtagjai, de lelki értelemben nem tartozik sehová. Amikor valaki hitre jut, akkor a mennyei Atyához kerül, vagyis lesznek lelki szülei. A Szentháromság Isten gondot visel róla. Az Ő tulajdona lesz. Isten vigyáz a saját tulajdonára.

Ez az egészséges hit romlott meg részben Efézusban két veszélyes tévtanítás miatt. Az egyik az volt, hogy lábra kapott egyfajta törvényeskedés, ha ezt meg ezt, meg ezt megtartjátok, hívő testvérek, akkor vagytok igazi hívők. Aki ezt nem tartja meg, az nem igazi hívő.

A másik pedig, az úgynevezett gnosztikus tanítás volt. Ez egy titkos ismeret volt, egy magasabb rendű ismeret, amelyre nem juthatott el mindenki, csak a kiválasztottak - hirdették a tévtanítók. Ez viszont megosztotta a gyülekezetet. A törvényeskedés is, meg a gnosztikus tanítás is.

Nagyon egyszerűen gondolkodó, és kevésbé tanult gyülekezeti tagok ott, Efézusban sem értették ezt az egészet, hogy ők miért maradnak ki valamiből, ami fontos a hithez. Ez tévtanítás volt, és Timóteusnak ez ellen is fel kellett vennie a küzdelmet. A nélkül tehát, hogy ezt a kettőt valaki nem hiszi, nem vallja, nem üdvözülhet, szólt a tévtanítás. Szétesett gyülekezet, gazdagodó, de egyre erkölcstelenebbül élő város, ide került Timóteus fiatal létére.

Mivel kezdi Pál? Azt mondja, hogy legyen gondod az ige felolvasására, az igehirdetésre, az intésre és a tanításra. Ha egy kicsit mélyebben belegondolunk, akkor ebből a pár szóból megtudhatjuk azt, hogy kétezer évvel ezelőtt milyen volt egy istentisztelet ott, Efézusban. Hogyan kezdődött? Felolvastak egy lekciót. Ezt mi is megtettük most. Felolvasták Isten igéjét. Annak egy részletét. Elhangzott egy igehirdetés, és az igehirdetés végén elhangzottak intések, és elhangzott tanítás. Tanítás és intés együtt. És így elkezdett gyarapodni és növekedni a hitben Isten népe.

Abban az időben, amikor Timóteus odakerül Efézusba, még nem állt össze az Újszövetség. Krisztus előtt 200-ra azonban már görögre fordították az Ószövetséget, így ezt Efézusban már tudták olvasni. Az istentiszteleten tehát ószövetségi részleteket olvashattak fel. Gyakorolták az intést, hangzott az igehirdetés, és tanították az evangéliumot, és tanulmányozták Isten igéjét.

Mit tanácsol tehát Timóteusnak Pál, hogy hogyan végezze ezt a nagyon nehéz körülmények között kapott szolgálatot? Először is azt mondja Pál Timóteusnak ebben a felsorolásban, hogy légy példa. S itt arról a kérdésről beszél az apostol, ami nyilván Timóteust is foglalkoztatta: fiatal vagyok, most kerültem oda, iszonyatos sötét, pogány város kellős közepébe. Ezt és ezt mondják rólam. Mit kezdjek vele? Akkor Pál azt mondja: Timóteus, ne ezzel foglalkozz! Nem az a lényeg, hogy ki mit mond rólad. Ki hogyan gondolkodik Rólad. Az a lényeg, hogy a hívő keresztyén életedet hogyan éled. Annak a tartalma milyen? Az példaértékű mások számára a gyülekezeten belül, először a hívőknek, és példaértékű a városban, a munkahelyeden is, ha valakinek van munkahelye. Nem egy gyülekezetben dolgozunk legtöbben. Ott példaértékű, ahol forgolódunk, élünk, vagyunk, vagy pedig nem. Ha rád néznek Timóteus, lehet, hogy az jut eszükbe, hogy milyen fiatal ember. Vajon igaz az, amit tanít? S ha az életedet nézik, akkor az meg fogja őket győzni. Ha a szavaid, a gondolataid, a cselekedeteid, az életviteled fedi egymást, ha azok összhangban vannak, ne izgasd magad Timóteus, akkor el fognak fogadni téged, mert látják, hogy amit gondolsz, azt mondod, és amit mondasz, azt cselekszed. És amit cselekszel, mondasz és gondolsz, az megegyezik Isten igéjével, Isten tanításával.

Lehet, hogy először megvetik majd, aztán látván a te életedet, el fognak gondolkodni, hogy ennek a fiatalembernek honnan van ilyen erkölcsi tartása? Látván az életed tartalmát, hogyha nem vagy személyválogató, ha nem pletykálkodsz, ha tisztességesen bánsz az emberekkel, ha a kimondott szavad: az igen az igen, és a nem nem. Ha gerinces ember vagy, s a gerinced lényege Isten igéje, ha a szerint élsz és forgolódsz, a pénzügyeidet, a szabadidődet, a társas életedet, a barátságaidat így éled, akkor arra előbb utóbb oda fognak figyelni.

Másodszor azt mondja Pál, hogy légy példa a beszédben. Mi már azért tudjuk azt, hogy a szavak ölhetnek. Az írott szavak különösen, mostanában különösen ölnek vagy gyógyítanak. Hitelessé teheti mindaz, amit mond egyik vagy másik ember. Gyilkolhatunk a szavainkkal, és tönkre tehetünk valakit azzal, amit vagy ahogyan véleményt mondunk róla. Nem véletlenül olvassuk azt a Tízparancsolatban, hogy ne tégy hamis tanúbizonyságot a te felebarátod ellen. Ha nem vagy meggyőződve arról, hogy igaz az, amit mondani készülsz, jobb, ha nem mondod. Más dolog elítélni valakit, és más dolog megítélni embereket és a cselekedeteiket.

Pál azt mondja Timóteusnak, hogy legyél tiszta a beszédedben. Tiszta beszéd. Semmi kétértelműség. Semmi félreérthetőség: gyengéd, sötét vagy éppen világosabb célzás. Legyél példa a te beszédedben.

Titmóteus, figyelik az életviteledet, ahogyan éled az életedet. Tartsd meg azt, amit Jézus mond - a János evangéliumában olvassuk: "Példát adtam néktek, hogy amiként én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek." Ahogy én beszéltem, ti is úgy beszéljetek. A tartalma is legyen tiszta, élvezetes, sóval fűszerezett. A cselekedeteid Timóteus, és a szavaid ne váljanak el egymástól.

Harmadszor azt mondja, hogy légy példa a magaviseletedben. Itt most nem az iskoláról van szó, hogy kapsz-e szorgalmi jegyet vagy nem. Hanem arról, hogy járj az Isten útján! Akkor az Isten szerint való lesz a magaviseleted. Ahogy viseled magad az élet dolgaiban. A Jézushoz odafordulás egyben az istenellenes dolgoktól való elfordulást is jelentheti. A hívő ember életében azt is kell, hogy jelentse. Odafordulok Jézushoz, s vállalom azt, hogy elfordulok mindentől, ami istentelen. Egyszerűen vállalom azt, hogy Isten igéje ezt tanítja. Vállalom abban a környezetben is, ahol kevés hívő ember van, ahol nem szokás, ahol nem hallottak még ilyet, ahol talán kinevetik, ahol azt mondják, hogy te még csak itt tartasz. Ezt egyszer nekem is mondták. Figyelj öreg, te még csak itt tartasz. És én örömmel mondtam el akkor, én már ott tartok, hogy mindent kárnak és szemétnek ítéltem, és én nem akarok mást, csak Jézust követni, és szerinte való módon élni akkor is, ha ez nem mindig sikerül. Sokan így vagyunk ezzel. Folyamatosan éljél úgy, a nagyobb és a kisebb kérdésekben döntsél úgy, hogy az példa és minta legyen, s oda fognak figyelni majd aztán arra is, amit Jézus Krisztusról mondasz.

A negyedik, légy példa a szeretetben. Az Istentől kapott agapé szeretettel úgy szeress, hogy ez feltűnjön. Nem a feltűnésért, hanem azért, mert az Isten szeretete feltűnő szeretet. Ez a szeretet elhordozza a másik embert. Nem azonosul a bűnével. A sötétségre azt mondja, hogy sötétség. A csalásra kimondja, hogy csalás, bármibe kerül időnként. A hamisságra, hogy hamisság. Az igazságra, hogy igazság. Akárhogyan is lesz a jövőben. Ezt vállalni kell minden hívő keresztyénnek. Ha Isten igéje szerint az hazugság, csalás és sötét indulat.

Nem tudom, mennyire látjuk, hogy milyen iszonyatos tempóban devalválódik az erkölcsiség csak ebben az országban. A jót rossznak mondják, a rosszat jónak. S aki ezt nem így mondja, jaj annak. De Isten igéje azt mondja, hogy jaj annak, aki a jót rossznak mondja, és a rosszat jónak. Amikor a fundamentumok szándékosan elrontatnak, s minden értéket próbálnak szándékosan lerombolni és megsemmisíteni, hogy minél nagyobb legyen a zűrzavar, s lehessen az embereket orruknál fogva vezetni. Amikor szándékosan rombolják és devalválják az erkölcsi értékeket.

Azt mondja Pál, hogy légy példa a szeretetben. Szeresd azokat is, akik ezt csinálják, de ne értsél egyet azzal, amit csinálnak. Szeresd az embert, de ne szeresd a cselekedeteiket, és ne vállalj velük ebben közösséget, és ne fuss velük!

Mit jelent ez a gyakorlatban tehát, hogy szeretet, példaértékű szeretet? Azt, hogyha egy házasság eljut oda, hogy úgy gondolják, csak a válás segít, akkor ezen az úton mégsem mennek tovább. Szeretem annyira Istent, hogy nem akarok elválni. Nem akarok. Megtehetném, de nem akarom, hanem azt akarom, és azt kérem, hogy Isten gyógyítsa meg a közösen tönkretett házasságot. Mert ezt megteszi az Isten. Halottat tudott támasztani Jézus. Hogyne tudna egy halott házasságot feltámasztani és megújítani? Egy halott barátságot, egy tönkretett vagy tönkrement munkahelyi közösséget. Azon dolgozni és munkálkodni, hogy a szeretet váljék nyilvánvalóvá. Az Istentől kapott szeretet tényleg tűr és reménykedik, és sose fogy el, mert az Istentől kap utánpótlást. Akkor is, ha úgy tűnik, hogy elfogyott. Ha kérem, az Isten megtölt újra. Sokszor átéltem magam is ezt. Betöltötte a szívembe az Isten szeretetét, s az Ő békességét, amely minden értelmet felülhalad.

Így aztán hitből tudnak Isten szerint való cselekedetek is fakadni, és lesz erő hozzá. Ezt a listát, ezt a felsorolást megtartani lehetetlen dolog. Azt mondja, hogy légy példa a szeretetben stb. Ezt nem tudjuk megtartani. De Isten segítségével igen. Ez a fajta szeretet nem engedi a szeretetet meghidegülni. Kap mindig utánpótlást.

Aztán azt mondja Pál Timóteusnak, hogy légy példa a tisztességben. Timóteus fiatal volt és nőtlen. Nem volt könnyű helyzet. Biztos voltak kedves, helyes, fiatal lányok az efézusi gyülekezetben. Nem volt könnyű helyzetben Timóteus.

Az emberek figyelték és látták, és látják nálunk is, hogyan viszonyulunk a másik nemhez. Akár házasok vagyunk, akár nem. Mit gondolunk a másik nemről? Mit mondunk? Hogyan tréfálkozunk? Tiszta vagy szennyes a beszédünk, ha a másik nemről beszélünk? Mit látnak a családban a gyerekeink? Ahogyan beszél a férj a feleséggel, vagy bánik a feleség a férjjel? Vagy ahogy éppen szeretőt tart valaki a felesége vagy a férje mellett. Vagy ha egyedül maradt. Ahogy a házasság előtt belemegy nemi kapcsolatokba. Ezt látják a gyülekezetben is, és látják a városban is. Milyen ebben a kérdésben az erkölcsi életünk, alapunk?

Pál többször beszél arról, hogy olyan testi bűnök voltak a keresztyének között a gyülekezetekben, amelyet még a pogányok sem követtek el. S azt is mondja az ige, hogy gondotok legyen az emberek előtt való tisztességre.

A mi életünk ebben a kérdésben botránkoztató élet, vagy bizonyságtévő élet? A kettő között azért nagyon nagy különbség van. Botránkoznak, ahogy viseled a dolgokat a másik nemmel kapcsolatban, vagy bizonyságtétel az, ahogyan beszélek és cselekszem?

Az 1Tess 3-ban azt mondja Pál: "Elküldtük Timóteust, hogy intsen titeket." Aztán folytatja, hogy a hitetek felől is. Elküldtük Timóteust, Isten emberét, hogy intsen titeket. Isten egy igehirdetésen keresztül is meginthet mindnyájunkat. Gondoljuk végig, hogy milyen a beszédünk, a magaviseletünk, a hitünk, az erkölcsi tisztaságunk, a szeretetünk, a tisztességünk!

Aztán azt is mondja Pál, hogy meg ne vesd a kegyelmi ajándékokat Timóteus, amelyeket kaptál. Egy kicsit visszahúzódó és túlságosan szerény életet élt Timóteus. Ez azt jelenti, hogy nem élt igazán azokkal a kegyelmi ajándékokkal: a tanítással, a gyámolítással, a lelkigondozással, amit Istentől kapott ajándékba.

Pál tulajdonképpen itt azt mondja: Timóteus kapcsoljál egy magasabb fokozatba! Egy kicsit lépjél fel határozottabban! Vállald, hogy milyen ajándékokat kaptál, és élj azzal! Hiszen azért adta az Isten, hogy szolgálj vele. Legyél nyitottabb az emberek felé. Szeresd őket jobban! Tanítsd őket! Ne rejtsd el, amit kaptál, hiszen azért adta Isten, hogy rajtad keresztül Ő jusson el, a róla szóló jó hír, az evangélium az emberekhez!

Aztán így folytatja, hogy Timóteus ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt! Vagyis mit jelent, és mi a lehetséges dolog arra nézve, hogy előbbre haladjunk a hitben? Azt mondja Pál, hogy példás beszéd, példás szeretet, példás hit, példásan tiszta élet, tiszta tanítás, és akkor inthetünk bárkit, ha mindez így van. Lehet ebben fejlődni és továbbhaladni. Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, és akkor mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy Isten embere vagy, és nyilvánvaló lesz, hogy mit jelent az evangélium. Ez a hűséges szolgálat, a növekvő és a fejlődő szolgálat alapja.

Az utolsó, amiről beszél Pál, azt mondja: Timóteus, viselj gondot magadról. Ez elsősorban egy lelki kérdés. Növekedjél a hitben! Ha ezeket elkezded cselekedni, akkor fogsz növekedni, mert ez a növekedés alapja. Ha növekszel a hitben Timóteus, viselj gondot a lelki dolgaidról, gondozd a lelkedet, a tmk munka, a tervszerű megelőző karbantartás nap mint nap, reggelente vagy délután, ki mikor tud időt szánni rá, de akkor van időnk rá, amikor szánunk, egyébként. A tervszerű megelőző lelki karbantartás, és viselj gondot Timóteus a testi állapotodra, a fizikai állapotodra is.

Pihensz-e eleget, Timóteus? Eszel-e rendesen? Alszol-e eleget? Vagy pedig éjszakákon át fenn vagy. Nem meríted-e ki önmagadat teljesen? Még a szolgálatban sem helyes ezt tenni. Mert hogyan készül az ember, vagy hogyan szolgál, hogyha nem pihent eleget?

Étkezés, kikapcsolódás, pihenés. Ha bírni akarod Timóteus Efézusban a terhelést, a kihívást, akkor élj csendes, rendszerezett és nyugodalmas életet! Lehetséges. Nem lehetetlen dolog ez, csak kérdés, hogy akarjuk-e?

A végén azzal fejezi be Pál, ha így élsz, akkor megmented önmagadat és hallgatóidat is. Akkor Pál önmegváltást hirdet? Nem. Azt mondja, hogy az üdvösségben megmaradni, s az üdvösségre vezetni másokat, ez ezzel kezdődik. Elindulok én az úton, élek úgy, ahogy azt az Isten mondja, és akkor sikerülni fog, amit az Isten tanácsol. Akkor megértem az Isten vezetését, és akkor világító élet lesz az enyém.

Ahogy Dániel könyvében olvassuk: "Akik sokakat az igazságra vezetnek, fénylenek, mint a csillagok örökkön örökké." Akkor megmentett Timóteus téged is az Isten, s másokat rajtad keresztül. Akkor a hívő ember számára nyitva van az Isten országának az ajtaja, és a bűnösök számára is.

Komolyan vesszük, hogy ez az intés valójában most már nem Timóteusnak szól? Ez a felsorolás a mi lelki ételünk ma reggel. Ezt nekünk mondja Isten? Végiggondoljuk ezeket? Beszéd, cselekedet, magaviselet, erkölcsi tartás, gondolatok, másokról alkotott vélemény, elégséges pihenés, rendes táplálkozás, gondot viselni a testi állapotunkra nézve. Nem csak panaszkodni kell, sokszor rajtunk múlik, hogy milyen az egészségi állapotunk.

Ezt is mondja Pál, hogy erősödj Timóteus, hordozz és élj példás életet! Beszédeddel, hiteddel, cselekedeteiddel. Mert, ez kihat a gyülekezet többi tagjára is, és kihat Efézusban a városban élőkre. Timóteus, te akkor világítani fogsz a gyülekezetben is. Rád néznek, és Krisztust fogják meglátni, s ez lesz Efézusban is. Ott leszel a városban, és egy idő után fognak ismerni, hogy az a Timóteus, fantasztikus ember. Elmegyek hozzá, megkérdezem, hogy ő mit tanácsol. És elindul a lelkigondozói szolgálat. Timóteushoz érdemes volt menni és kérdezni őt, mert olyan válaszokat adott, ami megfelelő volt. A kérdésre válaszolt, és nem a magáét mondta. Hirdette ott, akkor is a Krisztusról szóló jó hírt, az evangéliumot.

Mindehhez azonban az kell, hogy élő és személyes kapcsolat meglegyen Jézussal, hogy Ő kiépíthesse a lelkünkben, a szívünkben, hogy Ő a mienk, és mi az övé legyünk. Csak ez a teljes eggyé válás, ez adja meg ezt.

A 33. Zsoltárban azt olvassuk: "Boldog nép az, amelynek Istene az Úr." Te a boldog nép közé tartozol, akinek Istene az Úr, vagy csak olyan jó vallásos ember vagy? A templomba járás nem üdvözít senkit. A Krisztusban való hit ad üdvösséget.

Mi az alapja az életünknek? Egy réges régi hitbeli élmény még az ébredés idejéből? Húszas, harmincas, negyvenes, ötvenes évekből? A múltad a minta, az élmények? Vagy pedig a személyes közösség és élet Krisztussal? Botránkoztató vagy bizonyságtévő az életed, az erkölcsi magaviseleted, a családban, a munkahelyeden, a gyülekezetben?

Timóteus élete azért volt példaadó élet, mert a szívét igazán átadta Istennek. Ezt soha nincs késő elkezdeni. Ma délelőtt is kimondhatjuk: Uram, itt a szívem. Cselekedj velem belátásod szerint! Tölts be, hogy ilyen legyen, a te Lelked által! Tiszta legyen a beszédem, a hitem, a szeretetem, a magaviseletem, az erkölcsi életem. Minden rád mutasson, és tiszta legyen!

Erősödni és hordozni, s aztán szolgálni csak úgy lehet, hogyha Istenre figyelünk. És ha nem sikerül? Ha elbukunk? Van bocsánat. Pál és Timóteus is abból élt. Mind a ketten, a többiek is. Van bocsánat az Atyánál. Valljuk meg a mi bűneinket, és Jézus Krisztusnak a vére megtisztít minket.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy tanítottál minket, s elénk adtad ezt a felsorolást, amelyből van, ami már megy, van olyan, ami sikerült, s van, amivel még mindig küzdünk, vagy már régóta küzdünk. Köszönjük, Urunk, hogy aki benned hisz, aki hozzád fordul, annak mindez egymás után lehetségessé válik. Sőt valósággá.

Kérünk, Urunk segíts, hogy naponta végezzük ezt a lelki megelőző karbantartást! Köszönjük, hogy valójában ezt is te végzed el, nekünk csak a készségünket kell kinyilvánítani. Csak oda kell állnunk eléd, csak a szívünket kell felajánlani, odaadni neked. S minden egyebet te végzel el. Így változtasd meg a mi életünket, kérünk, ott és abban, amiben változnia kell.

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy aki tehozzád megy, azt te semmiképpen le nem küldöd magadtól.

Ámen.