PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. október 3.
(csütörtök)

Csákány Tamás


JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE


Alapige:Mt 4,1-11

"Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe." Jézust ezt mondta neki: "Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: "Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem." Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Ekkor elhagyta őt a ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki."


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, kérünk, hogy adj nekünk nyugalmat és békességet most, ezen az esti órán! Táplálj minket igédnek szavával add, hogy amit hallunk, ne csak valaminek a felelevenítése legyen a számunkra, hanem éltető, lelki életet támasztó, megújító erő!

Könyörögve kérünk, Atyánk, hogy csitíts el minden olyan gondolatot, zakatoló, bennünk élő kérdést, magunkkal hozott problémát, ami elvonhatná a figyelmünket rólad. Szeretnénk most csak rád figyelni, mert hisszük, hogy valóban csak egy dolog az igazán szükséges: az, hogy a te közeledben legyünk, hogy veled töltekezzünk fel.

Urunk, ajándékozz meg minket ma is azokkal a lelki ajándékokkal, amik egyedül csak tőled jöhetnek, amiket kegyelmesen elkészítettél nekünk, hogy bővölködjünk és hálát adjunk neked.

Hadd kérjünk bocsánatot az elmúlt hét, néhány nap minden bukásáért, hitetlenségéért, megfáradásáért, magunkra való mutogatásainkért, mindenért, amivel megbántottunk téged és másokat is. Tisztogass Urunk, hogy ne csak találkozhassunk, hanem amit megértünk a veled való közösségben, az hadd teremjen gyümölcsöt is mindannyiunk életében. Jézus Krisztusért könyörgünk, hallgass meg bennünket most is!

Ámen.


Igehirdetés

Mielőtt magára, Jézus megkísértésének történetére figyelnénk, két alapvető dolgot szögezzünk le, már az elején. Az egyik, hogy itt is tetten érhető, hogy az, aki Jézust kísérti, egy személyként viselkedő, cselekvő, beszélő lény, akit a Biblia úgy nevez, hogy sátán, kísértő, szétdobáló. Tudjuk róla, hogy bukott angyal, angyali fejedelem, akire az a furcsa, neki valószínűleg élvezetet okozó tevékenység jellemző, hogy az emberi életeket próbálja tönkretenni, Istentől távol tartani, és így magával vinni a kárhozatba. Olyan leleményes, hogy sokakat valóban elhitet és a rabságában tart.

Az ő munkája már az első emberpár életében elkezdődött, emlékszünk jól Ádám és Éva történetére. Elhangzik az isteni szó csúsztatott változata: "Vajon valóban azt mondta az Isten, hogy az Éden kertjében egy fáról sem ehettek?" Nem azt mondta, de az ördög ferdítve adja tovább az Úr szavát. Az ember ekkor hallgat rá először. Onnantól fogva a kísértőnek, másképpen ördögnek hatalom adatik a földön: az ember az ő uralma alatt látja meg születésekor a napvilágot.

Azért fontos, figyelnünk a történetnek erre a részletére is, mert ma egyre többen tanítják és gondolják, hogy ördög, sátán, mint olyan, nem létezik. A felvilágosult ember tisztában van azzal - mondják sokan -, hogy a rosszról beszélhetünk, mint általános, alaktalan jellegről, vagy a jó hiányáról, de hát természetes, hogy mint gonosz, olyan személyszerűen létező valaki nincsen. A Szentírás ennek az ellenkezőjét állítja.

Sokaknál lehet egy-egy beszélgetés alkalmával, vagy csak távolról szemlélve megtapasztalni, mintha az életükben tudatos, szisztematikus, valóban ördögi terv érvényesülne. Egyik romboló élmény jön a másik után, és sokszor azt sem lehet tudni, hogy honnan, és miért? Talán mindannyian tapasztaltuk már azt, mintha összeesküdtek volna dolgok ellenünk, belülről mintha újra meg újra valaki visszarántott volna, amikor el akartunk indulni Isten követésében. Elhatároztunk dolgokat, és nem tudtuk azokat megcsinálni. Isten előtt fogadásokat tettünk, és azután éppen az ellenkezőjét tettük mindannak, amit megfogadtunk. És nem értettük, hogy miért van ez így. Csak mi vagyunk ennyire gyengék, vagy valami másról is szó van itt?

Mindez a kísértőnek, a gonosznak a munkája az emberek életében, a mi életünkben. Jó, hogyha ezzel tisztában vagyunk, mert csak így válik eme történet is olyan jelentőségűvé, amilyet látásom szerint a Szentírásban megérdemel.

A másik, amit leszögezhetünk, hogy a kísértés nem egyenlő a bűnnel. A kísértés választási lehetőség a jó - az Isten szerinti jó - és a rossz között. Amikor lehet még a jót is választani, lehet az Isten mellett maradni, ha valaki hívő emberként, Isten Lelke által ehhez erőt és vezetést kap. Bűn az, amikor valaki Isten ellenében dönt. Úgy éli az életét, hogy döntései Isten megkérdezése nélkül mennek végbe.

Az ördög próbálja ezt a két kategóriát összemosni bennünk. Próbálja elhitetni, hogy amikor kísértő gondolatok futnak át agyunkon, akkor már méltatlanokká is válunk arra, hogy Istenhez kiáltsunk. Akkor már az Úr ereje nélkül, saját magunknak kell szembeszállnunk az ilyen gondolatainkkal, különböző kísértő helyzeteinkkel. Ám ez hazugság!

Éppen Jézus megkísértésének a története mutat rá a lényegre nagyon is világosan. Hiszen mit olvasunk itt? Jézus, mielőtt elkezdte volna nyilvános tanítói szolgálatát, elvonult negyven napra a pusztába, hogy még jobban, teljesebben Isten, az Atya akaratára hangolódjon. Felkészüljön mindarra, ami rá vár, hiszen tudta, hogy sok mindenen kell keresztülmennie.

Isten Fiaként is fontosnak tartotta azt, hogy megerősítse mennyei Atyjával való közösségét. Ugye, ha Jézusnak szüksége volt erre, akkor nekünk hogyne lenne. Jézus így tudott készen lenni, amikor a kísértő megkörnyékezte Őt, hogy folyamatosan, állandóan ápolta - mai nyelven -, karban tartotta kapcsolatát a mennyei Atyával. Nem csak nehéz helyzetekben kezdett el hozzá fohászkodni, hanem jóban, rosszban; dicsőségben és megaláztatásban is mindig az Ő akarata szerint akart és járt is.

Amikor Jézus megpróbált teljesen az Atyára koncentrálni, ekkor tűnt fel a kísértő. Tudta jól, hogy Jézus valóságos emberként - hiszen isteni természete mellett emberi természete is volt - megéhezik egy idő után. Azon a ponton támadta, ami Jézusnak abban a pillanatban talán a leggyengébbnek tűnő pontja volt. Megéhezik. Jó lenne enni valamit.

Az ördög hihetetlen furfanggal fedezi fel áldozatainak a gyengeségeit, vagy lehetséges gyengeségeit, és mindig ott támad.

Nagyon jól látja a mi életünket is, és tudja, hogy melyikünket mivel lehet visszafogni. Kit azzal, hogy sikereket ad neki, kit, hogy nehézségek közé vezeti, kit pedig azzal, hogy elaltat a szívében minden olyan szót, ami Istentől érkezik, és azt mondja, hogy majd ráérsz később ezzel foglalkozni. Kit úgy, hogy saját magát önnön szemében nagyra emeli, és azt sugallja neki, hogy te vagy az, aki igazán számít. Sokakat sokféleképpen környékez az ördög, és puhatolja a gyenge pontjainkat.

Jézus első kísértését így fogalmazza meg, amikor odamegy hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." Jézus így válaszol: "Meg van írva, nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

Ha a mai élet nyelvére próbáljuk lefordítani ezt a kísértést, akkor mondhatnánk így is, hogy a sátán itt az alapvető élethez szükséges dolgokkal kísérti Jézust. Olyanokkal, amikre nyilvánvaló, hogy szüksége van. Kenyérre minden embernek szüksége van.

Hányszor kísért minket mai keresztyéneket is azzal, hogy csak egy picivel több kellene. Az, meg amaz azért otthon nagyon jól jönne. Könnyebben ki lehetne fizetni a számlákat. Lehetne adományokat adni könnyebb szívvel. Egy picit ereszthesse el magát az ember, és ne kelljen annyira nézni az árcédulákat, amikor belép egy közértbe.

Hány olyan pályakezdő keresztyén fiatal van, aki küzd azzal, hogy nincsen hol laknia. Az első munkahely nem biztosít olyan körülményeket, amik a megélhetést lehetővé tennék. Az ördög ilyenkor könyörtelenül lecsap.

Látszólag ebben az esetben is, és a másik kettőben is van alapja annak, amit az ördög mond. Nagyon fontos, hogy ez feltűnjön nekünk. Nem teljesen a valóságtól elrugaszkodott dolgokat mond Jézusnak sem, hanem logikus, emberi elmével fogható javaslatokat, kísértéseket ad elé. Hiszen enni kell, hiszen alapvető dolgokat biztosítani kell a magunk és szeretteink számára.

Jézus azonban az igével válaszol. Az első esetben, és mind a két másik esetben is. Nem áll le beszélgetni a sátánnal, de az ige, teljes mondanivalójára, lényegére hivatkozik. nem kiragadott részekre, mint ahogy azt az ördög teszi. Azt mondja, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik. Vagyis a testi szükséglet - Jézus szerint - az Úrral való kapcsolat után jöhet csak. Az Istennel való lelki kapcsolatomat nem helyezhetem egy pillanatra sem második helyre azért, hogy pillanatnyi, egzisztenciálisnak tűnő dolgokat előteremtsek vagy megoldjak. Mert abban a pillanatban, ahogy egy ilyen cserébe belemegyek, az Istennel való kapcsolatom szenved csorbát, és Ő, aki ott állt mellettem segítőként, megtartóként, távolabb kerül tőlem. Éppen azt a segítséget nem érzem és nem tapasztalom meg, amire leginkább szükségem lenne az ilyen helyzetben.

Nagyon fontossá vált nekem az elmúlt években a Hegyi beszédből a Máté evangéliuma az 6. fejezet 33. verse, ahol Jézus azt mondja: "Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, és ezek (tudniillik az étel, ital, lakás, ruházat) mind megadatnak nektek ráadásképpen." Csak tartsátok be a helyes sorrendet. Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik.

A második kísértéskor felvitte Jézust a templom párkányára a kísértő, és azt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: "Angyalinak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe." Vagyis ugorj le a templom ormáról. Életben maradsz, hiszen az írás biztosít erről, és mindenki el fogja hinni, hogy te valóban Istentől jöttél. Felnéznek majd rád. Követnek téged. Mindenki érted fog lelkesedni, Jézus! Megkapod mindazt, amire valaha is vágyhattál vagy vágynál. Azt az elismertséget, figyelmet, köztiszteletet, amit senki más nem kapna meg rajtad kívül.

Ki van olyan közöttünk, aki elmondhatná magáról, hogy soha nem környékezte a kísértésnek ilyen formája, hogy kicsit jobban a középpontba kerülhessen. Kicsit több szeretetet sajtolhasson ki a környezetéből. Több figyelmet azoktól, akik számítanak a szemében. Kit ne kísértett volna, hogy megmutassa egy-egy helyzetben: igen, én is vagyok valaki! Rám érdemes odafigyelni!

Jézus ezzel az igével válaszol: "Meg van írva: Ne kísértsd az te Uradat, Istenedet." Vagyis más szavakkal: hiába mondod sátán, hogy az írásra alapozva az istenkísértés is használható eszközzé válik a célja felé törő ember kezében. Nem Isten igéjének a mércéje alá kell helyeznem a vágyaimat, belső szükségleteimet? Nyilván Jézus is érezte, hogy jó, ha szeretik, jó, ha odafigyelnek rá -, de nem esett ennek a bűvöletébe. El tudta fogadni azt is, amikor prófétaként tisztelték, ám az Atyával való kapcsolata révén azt is felvállalta, amikor megvetették és elfordultak tőle. Mert elsősorban nem az emberekkel való kapcsolattól függött, hanem az Atyával valótól.

Azért is fontos e a kísértésre figyelni, és arra, ahogy Jézus ebben megállt, mert világosabbá teheti, hogy belső békességünk nem attól függ, hogy hányan tartanak minket jó, elismert, mérvadó embernek, hogy sokan, kevesen, vagy talán senki sem áll mellettünk, hanem attól, hogy a mennyei Atya minek tart bennünket.

Nem attól fog az életünk jó irányba változni, ha csupán emberi értelemben teszünk meg érte mindent, és akár még időnként Isten törvényét is áthágjuk, gondolván, hogy e kicsi nem számít, Isten biztos megbocsátja, elnézi nekünk. Az olyanokon van az Úr áldása, akik mindenben az Ő törvénye szerint járnak el.

Harmadszor, a kísértő körbe mutatja a világ minden országát, hatalmát Jézusnak, és azt mondja, hogy mindez a tied lesz, csak borulj le, és imádj engem. Köss egy kis kompromisszumot! Mindent, amit csak el tudtál képzelni, amire csak vágynál, megkapsz. Nem csak a legszükségesebbeket immár, mint amiket először mutattam neked, hanem annál jóval többet. Karriert, hírnevet, mindent, amire csak vágyhatsz.

Jézus pedig ezt feleli: "Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj." Jézus, amikor hatalommal kísértetik meg, vagy mai szlogennel élve az önmegvalósítás kísértése kínálkozik fel neki, akkor is újra az Atya szavába fogódzik, így vág vissza a sátánnak. Egyik esetben sem kezd logikai, teológiai okfejtésekbe merülni a sátánnal. Nem áll szóba vele, hanem egyértelműen lezárja, lerázza az újra és újra kísérletezőt, és Istenbe, az Ő szavába kapaszkodik.

Ezért mérhetetlenül fontos jól ismernünk Isten igéjét. Mert az nem kétséges, hogy mindannyian kísértések között járó és élő emberek vagyunk. Sokszor úgy érezzük, hogy talán mások nem is mennek át olyan szörnyű kísértéseken, nem találkoznak olyan rontó gondolatokkal, képekkel, mint amilyenekkel mi, mert az ördög ezt próbálja elhitetni velünk.

Isten nagyon sokszor úgy segíti az övéit, hogy egy-egy igét az eszükbe juttat. Egy ígéretet újra élővé tesz számukra, és megragadja őket egy-egy nehéz helyzetben. Ígéretünk van ugyanis arra, hogy Isten senkit nem enged feljebb kísértetni, mint ahogy azt elhordozhatná az, aki Istennel jár, és az Ő erejében bízik.

Amikor Jézus harmadszor is nemet mond a sátánnak, akkor így olvassuk: "Elhagyta őt az ördög, és angyalok mentek oda, és szolgáltak neki." Az ördög meg nem szűnő kitartással támad. Támadta Jézust, és támad bennünket, de az ige ígérete biztat, hogy aki mindvégig állhatatos, hűséges marad, az üdvözül.

Ne csüggedjünk hát a megújuló kísértések közepette! Ha Jézust meg merte kísérteni az ördög, akkor minket hogyne kísértene. Ha volt mersze Isten Fia elé ilyen szólamokkal odaállni, akkor vajon minket miért ne próbálna kiforgatott igével, a saját logikánk felnagyításával kibillenteni az Istennel való kapcsolatunkból. Persze hogy próbálkozik. De fontos, hogy Isten szavába kapaszkodjunk, és állhatatosak maradjunk Őbenne mindvégig. Ha elbukunk, akkor is álljunk fel! Kérjük az Úr kegyelmét!

A Zsidókhoz írt levél 4. fejezete úgy ír Jézusról, mint mennyei főpapról: "Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz! Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan, kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk."

Három dolgot állít a Zsidókhoz írt levélnek ez a rövid szakasza: az egyik, hogy Jézus mindenben megkísértetett, mindenben, amin mi keresztülmegyünk. Jó ezt tudnunk. Ő nem csupán messziről szemléli az életünket, nem is tudva, hogy pontosan mit érzünk. Nagyon is jól tudja, együtt érez velünk. Ő nem ítél el a kísértéseink miatt, nem fordul el tőlünk. Nem azt ismétli, hogy olyan sokszor segítettem neked, már nem itt kellene tartanod, hanem együtt érez velünk.

Az a kifejezés - papi szakkifejezés volt, amit itt a Zsidókhoz írt levél használ -, a szentélybe való bemenetelnek a leírására szolgál, a kegyelem, vagyis Isten trónusához való odajárulás, amire csak a főpap volt jogosult évente egyszer. Ez válik lehetővé minden hívő ember számára Jézus érdeméért. A szükséges időben, vagyis a szorongattatás idején, amikor úgy érezzük, hogy az erőnk elfogy, hogy a hitünk nem tart ki, hogy a bölcsességünk semmit nem ér, lehet egyenesen Istenhez kiáltani! Lehet az Ő segítségét megtapasztalni! Lehet egészen közelről tanúja lenni annak, ahogy Isten félretolja az ördögöt, és ő elkullog Isten jelenlététől. Nincs olyan ember, akitől az ördög félne, nincs, aki őt bármivel is meg tudná győzni. Egyedül csak Istentől fél, a hívőt Jézusért hagyja békén.

Aki Isten uralma alá helyezi az életét a kísértések közepette is, hamarosan megtapasztalja Isten szabadító kegyelmét.

Jézus megkísértésének a története segít bennünket emlékezni arra, hogy mi mindent vállalt fel értünk, hogy a hitünket erősítse, hogy kézzel foghatóvá tegye nekünk adott ígéreteit. Ezekre lehet építeni életünket, beléjük lehet kapaszkodni, és segítségül lesznek a nehéz időkben, a kísértések óráiban.

Adja Isten, hogy mindannyiunkat, akik kísértéseken megyünk keresztül, akár most, vagy az elkövetkező időben, Isten odaemelhessen az Ő jelenlétébe, királyi székéhez, hogy alkalmas időben szabadítást, újulást, tisztulást kaphassunk Jézus érdeméért.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, hadd könyörögjünk most különösképpen is azokért, akik fizikai, testi kísértések között szenvednek, vagy a hitük próbáltatik meg, vagy szellemi erők játékszerévé válhat az életük, könyörülj Urunk rajtuk, rajtunk! Megvalljuk, hogy nincs bölcsességünk magunktól. A mi hitünk olyan gyenge Urunk, hogy az első kísértések között erőtlenné válik, te nem segítesz rajtunk.

Könyörgünk, hogy Lelkeddel munkálkodj most bennünk, hogy meglássuk, felismerjük, újra magunk elé idézzük gyenge pontjainkat, és azokban engedjük, hogy te különösképpen is megerősíts minket.

Urunk, szeretnénk arra kérni, hogy minden bukásunk szégyenét te vedd el tőlünk, Krisztus érdeméért! Tapasztalhassuk meg, hogy Te valóban szabadító Isten vagy, és akiket megszabadítasz, azok valósággal szabadok. Urunk, szeretnénk látni, ahogy előled elfut a sátán. Az életünk dolgaiban, a körülöttünk lévő világban is, Urunk, kérünk, emeld magasra a Te nevedet! Tedd láthatóvá dicsőségedet!

Hadd kérjünk, Urunk gyülekezetünkért: idősekért és fiatalokért egyaránt. Te add mindannyiunknak azt az épülést, amire szükségünk van. Te adj támaszt, vigasztalást, erősítést, feddést, bátorítást, melyikünknek mire van szüksége.

Kérünk, Urunk országunk és egyházunk vezetőiért, az előttünk álló egyházi és önkormányzati választásokért egyaránt. Urunk, a te akaratod váljon valóra. Mutasd meg, hogy mi a helyes, és adj nekünk erőt aszerint járni!

Kérünk, hogy most, amikor csendben a saját szavainkkal folytatjuk majd az imádságot, a te Lelked vezessen minket ebben is. Jézus nevéért.

Ámen.