PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. augusztus 18.
(vasárnap)

Földvári Tibor


HA AKAROD URAM ...


Alapige:Lk 5,12-16

S történt, hogy amikor az egyik városban volt, ím volt ott egy poklossággal teljes ember. Amikor meglátta Jézust, arcra borulva kérte őt, mondva: Uram, ha akarod megtisztíthatsz engem. Jézus pedig kinyújtva kezét, illette azt, mondva: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozott tőle a bélpoklosság. És ő megparancsolta neki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, mutasd meg magad a papnak, vigyél áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnekik. A hír azonban annál inkább terjedt őfelőle és nagy sokaság gyűlt egybe, hogy őt hallgassák és általa meggyógyuljanak betegségeikből. De ő félrevonult a pusztába és imádkozott.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Édesatyánk, hogy a te irgalmasságod és kegyelmed Jézus Krisztusban mutattatott meg számunkra is. Dicsőítünk téged, hogy az ősi prófécia szóról szóra beteljesedett, mert eljött a Megváltó, vétkeinket, betegségeinket elhordozta. Hódolunk előtted, hogy az ő váltsághalálát már mi is megragadhattuk hit által és ez oldotta meg problémáinkat, ez szabadított meg megkötözöttségünkből, de valljuk, hogy most is megszabadít.

Könyörülj meg rajtunk, hogy a sokféle teher és gond, ami az árvíz miatt aggódásként van szívünkben, vagy a keserűség, mert már baj történt valakivel, akit szeretünk, ne tudja tekintetünket elvenni terólad. Segíts úgy nézni tereád, mint aki hatalmasan tudsz most is segíteni. Könyörülj meg rajtunk, adj belső békességet, megnyugvást szívünkben. Gyógyítsd családi problémáinkat, alakítsd életutunkat. Segíts elhordozni azt is, amikor kellemetlenségek érnek a te nevedért. Kérünk, hogy most is azt add igéd üzenetén keresztül, amire szükségünk van.

Köszönjük neked, hogy a jó pásztor életét adta a juhokért, mert így szerette őket. Segíts, hogy meglássuk szeretetét, irgalmát, hadd térjenek hozzá mindazok, akik még nem ismerik őt jó pásztorukként, mi pedig erősödjünk meg a belévetett bizalmunkban.

Dicsőítünk és magasztalunk Úr Jézus, mert te nem csupán megváltottál bennünket, hanem ígéreted szerint megszenteltél, sőt meg is dicsőítettél. Hódolunk előtted, mert biztos a jövőnk. De arra kérünk, hogy irgalmad és kegyelmed ereje, amiről most is énekelhettünk, járja át szívünket földi életutunkon, hadd tudjuk hűséggel, hozzád való ragaszkodással járni a földi élet - esetleg pusztaságon át - vezető útjait. Kérjük, hogy napról napra erősíts bennünket igéddel.

Szent nevedért, hallgasd meg könyörgésünket.

Ámen.


Igehirdetés

Katonai időm egy részét a Központi Katonai Kórház Idegsebészet Intenzív Osztályán tölthettem el ápolósegédként. Ott többször átélhettem személyesen, hogy mit is jelent a beteg számára a kéz érintése, megfogása, megszorítása akkor, amikor félelme van, egyedül érzi magát, vagy amikor Istenről beszélgetünk. Az érintés, a kézfogás a szeretetteljes jelenlétet hordozza, annak a kifejezése, hogy vele vagyok, fontos számomra, és igyekszem segíteni.

Az alapigében ilyen érintésről olvasunk, csakhogy Jézus Krisztussal kapcsolatban. Azt vizsgáljuk meg ezért, mit mutat Jézus mozdulata, szava, gyógyító csodája az ő akaratával kapcsolatban, milyen Jézus akarata, s hogyan teszi azt, amikor segít. Végül, melyik és milyen az a hit, amely a Jézus Krisztus szerinti gyógyulást, szabadítást el tudja fogadni.

A bibliai történet az ókor egyik legsúlyosabb betegségében szenvedő embert hozza elénk. Már sok mindent hallottunk a lepráról, bizonyságtétel keretében egyik orvos testvérünk személyes tapasztalatait is megosztotta velünk, mert személyesen is járt egy ilyen korházban. Ma már lehet gyógyítani ezt a betegséget. Ha az ókorban valaki elkapta, menthetetlenül meg kellett halnia. Testileg és lelkileg szörnyű időszak következett arra, akinek a testén megjelentek a fehér foltok, mivel gyógyíthatatlan volt, biztos halál várt rá. Fertőző volta miatt terjedését csak úgy lehetett meggátolni, hogy a beteget a közösségből kizárták. A családból mennie kellett, bármilyen magas beosztásban is volt. Gondoljunk csak Naámán hadvezérre, vagy Uzziás királyra. A lelki és testi bajokat súlyosbította mindezeken túl, hogy a kultuszi közösségből is ki volt zárva, nem mehetett be az Úr templomába, hiába akart volna áldozatot bemutatni, nem tehette meg. Ráadásul, az orvos evangélista, Lukács itt hangsúlyozza is, hogy ennek az embernek az életében a betegség már előrehaladott stádiumban volt. Teljesen reménytelen, kilátástalan helyzetben volt ez a beteg, a poklosság, lepra elhatalmasodott rajta.

Ebben a reménytelen állapotában pillantotta meg Jézus Krisztust. A leírásból kiderül, hogy nem törődve a törvénnyel, közelment hozzá, annyira, hogy a lábai előtt borult le, alázatosságát, kiszolgáltatottságát és tiszteletét kifejezve, arccal a földre borult, hogy így fogalmazhassa meg őszinteségét: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem".

Már a megszólításban is jelezte, hogy bízik Jézusban. Nem mesternek szólította, hanem Úrnak. Afelől is teljes bizonyossága volt, hogy ennek az úrnak van hatalma őt meggyógyítani. Az ősi szövegben szó szerint ez áll: "ha akarod, hatalmad van, képes vagy engem megtisztítani". A kérdés csupán az, hogy akarja-e Jézus. Bizonyára emlékezünk, hogy a betegek közül sokan voltak olyanok, akik egyszerűen csak megérintették Jézus ruháját és meggyógyultak. A Lukács evangéliuma 6. részében is olvashatunk erről. Az egyik legismertebb történet ezzel kapcsolatban a vérfolyásos asszonyé, aki a Jairus leánya csodálatos feltámasztása történetével együtt szerepel az evangéliumokban. Ő titokban érintette meg a Mestert, bízva abban, hogy meg fog gyógyulni és meg is gyógyult. A bélpoklos férfi azonban Jézusra bízta a döntést, az ő akaratára bízza önmagát: "Uram, ha akarod" - ezt mondja.

Napjainkra, ahogyan említettem is, a lepra már gyógyítható, ezért az azzal járó lelki következmények is enyhültek. Vannak azonban másfajta betegségek, amelyek a hívő ember számára is nagyon nehéz időszakot jelentenek. Megkeserítik az életet, de még inkább és még gyakrabban, a hívő emberek életét is, azok a lelki bajok, amelyek nemcsak a bennük szenvedőt, hanem a környezetet is fertőzik. Az igehirdetésekben gyakran lehet úgy hallani a lepra betegségről, mint amit jelképesen a bűn hatalmára, rontó erejére, fertőző voltára használnak, annak leírására. Lelki értelemben ennek az embernek is sok baja volt. De magunkra értelmezve, gyakran előfordul, hogy valakitől azért menekülnek, még a szerettei is, mert már elhordozhatatlan a természete, már a jelenléte elviselhetetlen. Ilyen mélyre le tud süllyedni a bűn betegségében szenvedő ember is, még a hívő ember is elkaphatja ezt.

Ha valaki közülünk már szembesült azzal, hogy mit jelent számára az elveszett állapot, mit jelent bűnös volta, hogyan rombolta, rombolja mások életét a saját viselkedése, betegsége - lelki értelemben -, az megérti mit is jelent az, amit ez a leprás ember is kívánt, hogy ő elsősorban meg szeretne gyógyulni. Házassággondozó szolgálatokra azért mennek olyan sokan, mert érzik, hogy számos baj veszi körül őket, s szeretnének szabadulni. Természetesen most szó van azokról a problémákról, nehézségekről is, amelyek nem a lelki dolgok miatt, hanem egyszerűen hétköznapi élethelyzetek miatt adódnak életünkben. Amikor várjuk, sőt kérjük is a szabadítást. Ekkor merül fel őszintén a kérdés, hogy vajon mit akar Jézus.

Amikor a leprás beteg megkérdezte, Jézus azt is válaszolhatta volna, hogy ne haragudj, most nem akarom. Már csak azért is, mert a 16. versben azt olvassuk, hogy ő félrevonult a pusztába, amikor sok beteg kereste őt. Ennek az embernek azonban Jézus nem ezt mondja.

Először egy szót sem szól, csupán egy mozdulatot tesz, kinyújtja a kezét, hogy megérinthesse. Márk evangélista evangéliuma első részében beszámol arról, hogy Jézus Krisztus könyörületességre indult az embert látva, és megszánta őt. Szívének irgalmas szeretete indította erre a kézmozdulatra. Meg akarta érinteni. Mostani történetünkben ennek két dolog miatt is jelentősége van. Először is a leprás betegeket még megközelíteni sem volt szabad, nemhogy megérinteni. A betegeknek maguknak kellett kiáltaniuk: tisztátalan, tisztátalan. Jézus azonban megérinti. Másrészről sokszor olvassuk azt Jézus történeteiben, hogy ő csak szavával gyógyít. Itt is mondhatta volna, hogy akarom, tisztulj meg. Most azonban a Mester fontosnak tartotta megérinteni ezt a beteget. Érintése ugyanis a közösségvállalást, az együtt érző szeretetet jelentette. Irgalmas szeretettel megérintette az elébe leborult embert.

A Zsidókhoz írt levél 4. részében olvasunk arról, hogy Jézust mindig is ez jellemezte: "Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt". Jézus ott is és ma is meg tud indulni az ember testi és lelki baján egyaránt. Az apostol főleg azok számára hangsúlyozza Jézusról ezt az isteni igazságot, akik a kísértésekben elbuktak, akik szégyenkeznek, és ilyen bűnbánattal mennek az Úrhoz. Ilyenkor a Sátán mindig támadja az istenfélő, hívő embert, hogyan mer ilyen mélyre süllyedve menni Istenhez. Próbálja elhitetni, hogy olyan elrontott élettel, vétekkel, annyi bukás után már nem teheti meg, hogy Jézushoz fordul. Ezzel szemben Jézus Krisztus válasza az, hogy szeret, vállalja a veled való közösséget. Hiszen a neve is ezt hordozza, azaz ő szabadítja meg népét bűneiből. Tehát még a bűn nyomorúságában szenvedő embert sem utasítja el. Az Úr Jézus azt mondja: akarom, tisztulj meg.

A történetben miután megérintette a bélpoklos embert, azután mondta ki, hogy akarom, tisztulj meg. Az ősi szó szerint tisztítassál meg. Ez a passzív igei alak azt érzékelteti, hogy valaki által, és nem magadtól tisztulj meg. Jézus érintése, ez a mozdulata is jelentéssel bíró itt. Nemcsak vállalja ezt a beteg embert, hanem átvállalja betegségét és annak minden következményét, illetve okát. Ezért fontos a lekcióként felolvasott Észaiási igerész. Az ősi prófécia azt hangsúlyozza benne, hogy Jézus hordozta el a betegségeinket, nemcsak a bűneinket. Elhordozta fájdalmainkat, miattunk sebesíttetett meg. Jézus tehát átvállalja a tisztátalanságot. A Getsemáné kertben is azért harcolt imádságában az Atyával, hogy kimondhassa: Atyám akarom, legyen meg a te akaratod, hogy megtisztulhassanak a bűnbánók. A jó Pásztor életét adta a juhokért. A kereszten kinyújtott keze is azt jelzi, arról beszél, hogy mennyire akarja, hogy megtisztulhasson a testi, lelki nyomorúságaiban szenvedő ember. A kereszt arról beszél a leprás ember üzeneténél még hatalmasabban, hogy még erre is kész volt a Megváltó, mert ennyire akarja a gyógyítást. Nemcsak képes, hanem akarja is.

A Timóteushoz írt levélben ezért hangsúlyozza a szentíró emiatt is, hogy az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére. Minden bűnös embernek meg kell hallania, hogy a Megváltó mindent megtett, mert ő akarja a szabadítást. Mindannyian tudjuk a saját életünkben, hogy éppen most milyen tisztulásra, szabadításra várunk, lehet már hosszabb ideje, vagy éppen most adódott valami nagy baj. Jézus arról beszél most hozzánk, hogy ő akarja a szabadítást, a tisztítást, a megoldást.

Fontos azonban azt is meglátnunk, megértenünk, hogy itt Jézus akaratáról van szó. A leprás beteg is arra hivatkozik, hogy: Uram, ha akarod. Azt sem mindegy, hogy az Úr Jézus hogyan akarja a meggyógyulást. Amikor a leprás beteg ezt mondja, akkor azt is vállalja, hogy Jézus esetleg nemet mond, vagy problémáját úgy oldja meg, ahogyan ő nem is gondolná. A történetből kiderül, hogy Jézus mindig az ő akarata szerint akar tisztítani, meggyógyítani, szabadulást munkálni.

Ő nem csodadoktorként gyógyítja meg a beteget, amint abban az időben is tették sokan. Jézus mint Messiás gyógyított, a próféciák szerint csendesen és alázatosan tette mindezt. Olvassuk majd el Ézsaiás könyvének 42. részét ahol láthatjuk az ígéret beteljesedését Jézusban. Amikor azt parancsolta, hogy ne híreszteljék, hogy mit tett ezzel az emberrel, ezért történt. A népben ugyan ott volt a hamis váradalom, hogy földi királyként jöjjön a Messiás, aki végre teljesíti minden akaratukat, elvárásukat, Jézus azonban nem így segít, az ő akaratát nem az emberi akarat befolyásolja.

Az is jelzés értékű Jézus akaratára vonatkozóan, hogy a meggyógyult beteget elküldi a papokhoz. Ez azért is fontos volt, mert csak így mehetett vissza a közösségbe, amikor igazolta a papi bizottság, hogy ő valóban megtisztult, majd aztán megáldozhatta hálaáldozatát, azután a bűnéért való áldozatát ott a templomban. Mindez fontos Jézus miatt is, ő azonban nem a törvényt eltörölni jött, hanem betölteni, mint Messiás. Itt is fontosnak tartotta ezt betartani, menj és a törvény szerint cselekedjél, mert ez az Atya akarata, amit lefektetett az ószövetségi tórában.

De a legfurcsább mégis csak a harmadik jellemző. Először arról olvasunk, hogy ő akarja a beteg gyógyulását, aztán meg arról, hogy jön a betegek tömege, akik hallgatni akarják őt és természetesen gyógyulni, és ahelyett, hogy Jézus gyógyítaná őket, félrevonul a pusztába és imádkozik. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért teszi most ezt? Ha egyszer azt mondta, hogy akarja a gyógyítást, akkor ezek után miért vonul félre? Nem akarja, nem akar segíteni? Dehogynem, csak ő mindig elsőrendűen az Atya akaratát figyelte és annak engedelmeskedett és csak ezután, az Atya akarata szerint, végezte el azt, ami az emberek kívánsága, vágya volt. Ott és akkor azoknak a betegeknek várniuk kellett és természetesen várakoztak is, mert utána meggyógyulhattak mikor Jézus visszajött. Mert akkor, ott az Atya akarata szerint az elcsendesedés ideje jött el és ennek engedelmeskedett.

Amikor először olvastam a történetben ezt a "de ő félrevonult" kifejezést, akkor engem is megdöbbentett milyen különösen viselkedik a Mester. Azután viszont megértve az üzenetet rájöttem, hogy milyen jó, hogy ezt teszi, hiszen ha ő nem vonul félre akkor a pusztában, hogy imádkozzon, akkor engedetlenkedett volna az Atyának. Ha viszont Jézus csak egyetlen dologban is engedetlen lett volna, akkor nem válthatta volna meg ezt a világot. Akkor nem gyógyíthatott volna meg bennünket sem, se testileg, se lelkileg. Csak egy engedetlenség lett volna az életében, örökre elvesznénk. Akkor ott, neki félre kellett vonulnia, mert imádkoznia kellett. Ő mindég az Atya akaratát teljesítette, és nem az emberek kívánságát akarta mindenáron kielégíteni.

Nagyon fontos tehát, hogy Jézus, mint Messiás gyógyít.

Nézzük meg pár példán keresztül, a mi életünkre vonatkoztatva, hogy mit is jelent az, hogy Jézus a maga akarata szerint gyógyít. Mi kérünk, sírva talán és Jézus azt mondja akarom, de ez az ő akarata szerinti megoldás lesz.

Természetes módon, velünk kapcsolatban is ez úgy szokott történni, talán már tapasztaltuk is, hogy Jézus Krisztus azonnali és teljes gyógyulást ad. A leprás azonnal meggyógyult, eltűntek a foltok. Ezért örülünk mi olyan sokszor, amikor az Úr lehetetlen helyzeteket is megold pillanatok alatt, mert van rá hatalma és akarja is.

Problémásabb az, amikor nem így történik. Nem véletlenül a Miatyánkban is arra tanít bennünket, hogy a hívő embernek ezt kell kimondani: legyen meg a te akaratod. Úgy és akkor oldjál meg az én életemben is problémákat, nehézségeket, ahogyan és amikor te akarod.

Pál apostol példáját, mint az újszövetségi lapok legjobbját, újra említem: ő háromszor könyörgött, hogy Ura vegye el a tövist, szabadítsa meg, gyógyítsa meg. Azonban nem az történt és az apostol kényszerűen és nem kelletlenül fogadta el Isten akaratát. Azt olvassuk, hogy megnyugodott az ő akaratában, nemcsak hálát adott, hanem dicsekedett is azzal, hogy ő tulajdonképpen erőtlen maradt, mert azt mondja: dicsekedem az én erőtelenségemmel, mert az Isten ereje az én erőtlenségemen keresztül mutattatik fel. Isten akarata ugyanis azt a megoldást adta, hogy elég kegyelmet kapott a tövis elhordozásához.

A legtöbben gyászolunk és talán emlékszünk arra, amikor könyörögtünk a szenvedőért, a betegágyon fekvőért, aki halálos betegségben szenvedett és kértük: Uram, gyógyítsd meg, neked van erre hatalmad. Most olvastuk Ezékiás történetében, hogy tizenöt évet kapott még Istentől. Mi, ha nem is mertünk éveket kérni, de pár hónapot, vagy hetet, mert vannak fontos dátumok és milyen jó lenne, ha legalább azt megérhetné. És őszintén kértük az Atya segítségét, hogy könyörüljön rajta és rajtunk. Az Úrnak azonban tetszett oly módon adni a megoldást és a szabadítást, ahogy a betegünknek a legjobb volt, mert a legjobb mindig az, amikor az Úr hazaviszi az övéit. Nekünk pedig adta a csendes és nyugodt elhordozó békességet, szeretetet és vigasztalást. Ő mindig javunkat akarja, akkor is ha talán sírunk emiatt, de munkálja bennünk a hitet, hogy tudjuk elhordozni, akkor is ha nem értjük. A hitetlenek nem értik Isten akaratát, nem is várható el, hogy megértsék. A hívő emberek azért nem mondják a miérteket, azért nem vádolják Istent, mert tudják, hogy ő akarata legyen meg.

Ez jellemző azonban a sokkal kevésbé nehéznek tűnő problémák, kérdések közepette is, mint munkahelyi problémák, társkérdés nehézségei, vagy ha valakit nem vettek fel egyetemre vagy főiskolára. Legyen meg az Úr akarata. Ez jellemző az árvíz kérdésében is. Fontos igazság, hogy ez jellemző a bűn elleni harcunkban is, a kísértések idejére is. Mi őszintén azt szoktuk kérni Istentől, hogy a kísértést is vegye el, mert úgy könnyebb harcolni. Legtöbbször azonban nem ez történik, hanem Jézus úgy adja a szabadítást, megoldást, hogy nem elveszi a kísértés lehetőségét, hanem győzelmet ad annak közepette, így dicsőíti meg a nevét. Ez is azt jelzi, hogy az ő isteni akarata felette áll mindennek, még a gonosznak is, még a bűnnek is.

Milyen az a hit, ami megragadja az Úr akarata szerinti gyógyítás lehetőségét? Hogyan tudja elfogadni a hit az Úr eme jellemzőjét?

A leprás hite erre példa, ő már a kérésénél jelezte, hogy az Úr akarata legyen meg, akkor is ha nem gyógyítja meg. Elfogadta az Úr akarata szerinti szabadítást. Először is belátta már, hogy menthetetlenül el fog pusztulni, látta, hogy nincs más megoldás, csak az Úrnál, ezért bízta rá magát. Aki közöttünk nem a jó pásztor juha, attól bibliai üzenet megkérdezi, hogy ez nem azért van, hogy nem látta be, hogy szüksége van a megtisztulásra. Akkor ugyanis meg kell fordítani az üzenetet, mert Jézus akarja a tisztítást, de vajon ő akarja-e. Van olyan történet is, amelyben Jézus azt kérdezi, hogy akarsz-e megtisztulni, akarsz-e meggyógyulni. Mert a bűnös számára egyetlen lehetőség van, Jézusnál, s ha ő mindent megtett azért, hogy megszabaduljon az elveszéstől, a kárhozattól, nem hitetlenség és szörnyű vétek azt mondani, hogy neki erre nincs szüksége? A hit belátja, hogy csak az Úrnál van megoldás.

Az istenfélő, hívő embernek pedig ez a történet azt hangsúlyozza, hogy bizony hitre van szüksége nemcsak a megtérésekor, hanem azután is mindég. Amikor ugyanis kimondjuk, hogy Uram, legyen meg a te akaratod, ebben az az alázatos bizalom fejeződik ki, hogy számomra ez a legjobb. A gonosz támadása legtöbbször abban szokott megnyilvánulni, hogy az egyszerű testi problémák, vagy az annál sokkal súlyosabb lelki bajok, támadások, kísértések, próbák idején próbálja elhitetni, hogy Urunk nem szeret annyira, nem lehet annyira bízni benne, hogy a magunk hite szerint próbáljuk megoldatni vele a problémáinkat. A leprás hite azt jelzi, hogy maximálisan megbízott az Úrban, még azt is vállalta, hogy Jézus azt mondja neki, hogy nem akarja meggyógyítani, ennyire bízott benne. Amikor mi azt mondjuk, hogy de Atyám legyen meg a te akaratod, akkor tulajdonképpen az Úr Jézus példáját követjük, ő is kimondta ezt. Tudjuk, hogy ennek mi lett a következménye az ő életében, a váltság, hogy elhagyta Isten. A mi életünkben pedig, Jézusért, mert tulajdonképpen ő hordozta el vétkeinket és az érte járó büntetést is, a mi életünkben soha nem hagy el. Van-e ilyen hite a mi bizalmunknak az Úrban? Ez jellemez bennünket amikor másokért imádkozunk? Mert a hívő ember erre is képes, hogy könyörög másokért, de az Úr akarata szerint, és reá bízva a megoldásokat.

Ma tehát erre hívja fel figyelmünket, hogy ő akarja a megoldást. az ő akarata szerint, ami mindig a legjobb a számunkra. A benne bízó, csak reá néző hit ezt az akaratot ragadja meg, s ezt vallja meg amikor szabadítást kér. A 272. dicséret első versét énekelve tulajdonképpen énekszóban erről teszünk hitvallást: "mind jó amit Isten tészen, szent az ő akaratja. Ő én velem is úgy tegyen, mint kedve neki tartja. Ő az Isten, ínségben az övéit megtartja, hát légyen amint akarja".


Imádkozzunk!

Dicsőítünk és magasztalunk téged Édesatyánk, mert a te akaratod akkor is a legjobb számunkra, ha mi nem értjük. Hódolunk előtted, mert isteni szereteted és irgalmad az Úr Jézusban mutattad meg. Köszönjük, hogy most is reád tekinthettünk hit által. Könyörülj meg rajtunk, hogy igéd üzenetét merjük szívünkbe zárni, megélni a legnehezebb élethelyzeteinkben is.

Köszönjük neked, hogy ezzel a hittel bízhatjuk reád az árvíz problémáit. Könyörülj meg népünkön, óvjál meg bennünket, azokat a szeretteinket, akiket fenyeget ez a veszély. Köszönjük, hogy neked van arra hatalmad, hogy a Duna a medrében maradjon, de ha mégis másképpen történne, ha baj lesz, segíts azt elhordozni. Te adj lelki erőt mindazoknak, akik már szenvednek ebben, te sokszorozd meg fizikai erejüket, éberségüket azoknak, akik a gátakon őrködnek. Kérünk Urunk, hogy oltalmazd meg Neszmélyi konferencia telepünket is.

Könyörülj meg Urunk vezetőinken, hadd hozzanak bölcs döntéseket, tudják enyhíteni a károkat. Kérjük, segítsd őket mindenkor, munkálj bennük istenfélelmet, a te bölcsességeddel támogasd őket. Kérjük, add, hogy ne veszekedés legyen a Parlamentben, hanem az ország érdekeit szolgálja mindenki, aki ott van. Könyörülj meg, kérünk, népünkön, a sokféle nehézség ne eltávolítsa népünket tőled, hanem közelebb vigyen hozzád minket.

Segíts bizonyságot tenni rólad, aki megszabadítottál. Segíts hordozni családunkban, a környezetünkben élő nehéz embereket, segíts kitartóan imádkozni értük, akaratod szerint. Könyörülj meg gyászolókon, kérjük, adj nekik vigasztalást, segíts Urunk, hogy rád tudjanak nézni akkor is, ha nem értik, hogy miért történt. Te vigyázz gyermekeinkre, őrizd őket, neveld őket, hadd legyenek ők is minél hamarább megtisztult, a bűntől megszabadult fiatalok, gyermekek. Kérünk, hogy személyes problémáinkat, kéréseinket is kegyelmesen hallgasd meg, Jézus Krisztus érdeméért.

Ámen.