PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. július 21.
(vasárnap este)

Varga Róbert


MIT MOND A LÉLEK?


Alapige:Jel 3,1-6

"A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt, és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mint mond a Lélek a gyülekezetnek!"


Imádkozzunk!

Istenünk, hálás szívvel köszönjük neked mindazt az alkalmat, amit elkészítettél a számunkra. Köszönjük, hogy nem vonod meg a te kegyelmedet és irgalmadat tőlünk, s gondolsz arra, hogy tápláld a mi lelkünket. Sőt szólongass és hívj magadhoz! Urunk, egyedül te tudod, hogy nem utoljára-e?

Köszönjük azt a szeretetet, amivel találkoztunk már sokszor itt a gyülekezetben. Köszönjük azt a szeretetet, amellyel körülveszel minket. Köszönjük, hogy pontosan úgy van, ahogy énekeltük: amint vagyunk, jöhetünk. Külsőnkkel, belső tulajdonságainkkal, szívbéli állapotunkkal, mindenfajta terhünkkel, örömünkkel és kételkedésünkkel, lázadásunkkal és csírázó hitünkkel, te semmiképpen el nem küldesz magadtól, hiszen megígérted: aki tehozzád jön, el nem küldöd magadtól. Ezzel a bizalommal a szívünkben vagyunk most itt a te színed előtt, és várjuk azt, hogy ma este mondasz nekünk valamit. Mondd azt Urunk, amit te készítettél el a számunkra.

Ámen.


Igehirdetés

Tudjuk azt a Jelenések könyve első fejezetéből, hogy Jézus Krisztus kinyilatkoztatása ez a könyv. Nem János apostol gondolta úgy, hogyha már úgyis száműzetésbe vitték Patmosz szigetére, akkor le kellene zárni az Újszövetséget, s mivel még prófétai könyv nincs abban, hát akkor én írok egyet. Isten Lelke volt az, Jézus Krisztus volt az, aki világossá tette János számára, hogy mit kell megírnia. Jézus volt az, aki mondta, hogy írd meg ezeket! János pedig leírta. Jézus a szerző, Jézus az, aki fogja János kezét, ha nem is szó szerint. Jézus az, aki inspirálta őt, aki vezette, és aki világossá tette, hogy mi legyen benne a Jelenések könyvében.

Így kezdődik ez a rész: Ezt mondja az, akinél az Isten Lelke van. Hogyha ilyet olvasunk, az azt jelenti, hogy aki ilyet mond, az élő személy. Az nem halott, hanem él. Csak az élők tudnak megszólalni. Sőt, ha itt ezt olvassuk, ez azt jelenti, hogy van a levélnek feladója, méghozzá egy élő személy, aki ezt írta. Isten Lelke ma is ugyanúgy tud szólni, ahogy tudott szólni akkor, amikor János és a többi tanítvány élt, vagy amikor az apostoli atyák éltek.

Nem néma az Isten, és nem hallgat. Csak sokszor a mi füleink olyanok, hogy szelektálnak, válogatnak Isten szava között. Amit akarunk, meghalljuk, amit nem akarunk, pedig nem halljuk még akkor sem, ha többször elhangzik egymás után.

Ezért ez az első legfontosabb kérdés, hogyha az, aki most is él, és itt van köztünk az Ő Lelke által, szólni kíván hozzánk, akkor akarjuk-e az Ő szavát hallani? Megszólalhat-e most a töredékes emberi beszéden keresztül?

Azt is világosan látni kell, hogy Isten ilyen fura módon, de mégis embereket hívott el arra, s nem csak lelkészeket, hanem hívő embereket, hogy rajtuk keresztül megszólalhasson. Nem tudjuk, hogy miért ezt a csatornát, vagy miért egyik csatornának ezt választotta ki, de úgy van. Ha valaki igazán hisz Jézus Krisztusban, s neki szolgál, neki átadott, tiszta élete van, akkor a Biblia azt mondja, hogy azon keresztül Isten megszólalhat. Ahogy én sem akartam lelkész lenni, hanem üzletkötőként dolgoztam, s egyszer csak Isten elhívott. Engem is megszólított annakidején Isten az Ő igéje által. Elhívott a szolgálatra, és sokszor azóta is megértettem már Isten üzenetét. Ugyanígy szólíthat meg másokat is Isten, ahogy az velem meg másokkal is történt.

Ha valaki Isten nélkül él, vagy Isten nélkül él tovább, bizonyos lehet abban, hogy az élete tönkremegy. Ha valaki gépkocsiját megfelelő kenőanyag nélkül használja folyamatosan, biztos hogy az az autó tönkremegy, legalábbis a motorja. Mert vannak törvényszerűségek, amelyeket belehelyezett Isten ebbe a világba. Ilyen törvényszerűség az, hogyha valaki nem hisz Jézus Krisztusban. Az a halál állapotában van, és átment az ítéletre már. Azt megítélte Isten. Amíg él, van lehetősége arra, hogy megváltoztassa az életét Isten segítségével, de abban a pillanatban, hogy megállt a szíve, a változtatásra már nincs többé lehetőség.

Nem kell ahhoz valakinek nagy gazembernek lenni, hogy elkárhozzon, és az élete után ítéletre jusson. Elég, hogyha valaki nem hisz Istenben. Tökéletesen elég. Nem kell csúfságokat elkövetnie. Ha valaki nem hisz Istenben, ez elég ahhoz, hogy a kárhozat utolérje.

Mi hajlamosak vagyunk megragadni ott sokszor, hogy milyen módon vagy ki által hangzik el Isten üzenete. Ennél sokkal lényegesebb - noha a képességek között nyílván különbségek vannak - az, ami elhangzik. A tartalom megegyezik-e a Szentírás tanításával, vagy pedig nem? Ezért nagyon fontos az, hogy az igére figyeljünk újra és újra, ami a tartalma az olvasott igének, vagy ha valaki azt felolvassa. Vannak helyek, ahol felolvassák presbiterek a Szentírásbeli részletet, mert éppen nincsen lelkész, lelkészhiány van még mindig. Ott sem az a lényeg, hogy ki olvassa fel éppen, hanem az, hogy mit olvas, mi a tartalma, mi az, amit Isten mondani akar nekünk a Szentíráson keresztül mint üzenetet.

Az egyik tehát az igehirdetés, a másik az írott ige, az imádság. Nagyon sokszor Isten a körülményeket is felhasználja arra, hogy szóljon hozzánk. Sőt még nem hívő embereket is használhat arra, hogy az Ő üzenetét mondja.

Az első tehát az ma este, hogy Isten tud szólni, Isten nem néma. Vajon hisszük-e ezt mi igazán? De úgy valóságosan, amikor leülünk a Szentírást olvasni - ha előfordul velünk ilyen, van aki rendszeresen olvassa a Bibliát -, akkor ott van-e bennünk az a meggyőződés, hogy ma reggel vagy délután vagy este, de most úgy ülök oda, s veszem kezembe Isten írott igéjét: Uram, mondd azt, amit te mondani akarsz. Neked most is lehetőséged van arra, hogy a nyomtatott betűn keresztül, az írott Szentíráson keresztül de megszólíts, de megszólalj, és azt mondd nekem, ami a legfontosabb. Isten szabad. Úgy beszél hozzánk, ahogy Ő jónak látja. Még az is lehetséges, hogy az erdő csendjében valaki imádkozik, és Isten megszólal. De én úgy gondolom a Biblia alapján, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ha rendszeresen valaki kiteszi magát ennek a hatásnak, hogy valahol, ahol magyarázzák hitelesen, jól, biblikusan a Szentírást, oda eljár rendszeresen, akkor átéli azt a csodát, hogy Isten megszólal.

Isten semmi mást nem akar velünk, mint hogy olyan emberekké tehessen minket, akiken keresztül az Ő igéje megszólaljon. Mivel Jézusból az Isten mennyei tisztasága és fénye árad, az Ő igéje mindnyájunkat megtisztíthat.

Dániel könyvében azt olvassuk, hogy akik sokakat az igazságra, Krisztushoz vezetnek, azok fénylenek, mint a csillagok örökkön örökké.

Jézus Krisztus azt akarja mindnyájunkkal, akik itt vagyunk, hogy az Ő kezében - ahogy itt olvassuk -, hogy a hét csillag, a hét gyülekezet ott van Jézus kezében, az Ő kezében ilyen fénylő csillagok legyünk, akik sokakat Jézushoz, az igazságra vezetnek.

A mi életünk ilyen csillagfényű élet? Vesszük a világosságot, a vezetést, az igéket, a bátorítást, a hitet Istentől, és sugározza a mi életünk azt a tisztaságot és szentséget, amilyen Jézus élete volt.

A másik, amiről beszél itt a szárdiszi gyülekezetbe tartozóknak. Azt mondja Jézus, hogy nincsenek rendben teljesen a lelki dolgaitok. Nincsen teljesen rendben mindaz, ami Istennel összefüggő kérdés. Gondozni és ápolni kell a lelkünket is. Ahogyan vigyázunk arra, hogy lehetőleg tiszta és rendes legyen az öltözékünk, nehogy megszóljon valaki, vagy csak egyszerűen higéniai szempontból is cserélni kell a ruházatot: mosni, tisztítani. Vagy ha egy autó ilyen esős időben - mint ami pár napig volt Isten ajándékaként, lefröcsköl egy autó -, akkor az természetes, hogy elviszem kitisztíttatni, vagy tisztítóba, vagy kimosom, hogy tiszta legyen.

Ahogy a külső dolgainkban azért igyekszünk tisztán tartani magunkat és a környezetünket jó esetben. És a lelkünk? Nem volt minden teljesen rendben a szárdiszi gyülekezetben. Halófélben voltak, sőt azt mondja Jézus nagyon keményen, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ezért nagyon fontos időnként Isten Szentlelke segítségével a lelkiállapotunkat megvizsgálni. Vajon a családi közösségünkben és kapcsolatunkban minden rendben van-e? A mi saját közösségünk Istennel kihat arra, hogy hogyan bánunk azokkal, akikkel egy családban élünk. Vagy talán hogyan bánunk a gyerekeinkkel, akik már elköltöztek tőlünk, s tőlünk távol élnek, vagy hozzánk közelebb élnek, milyen a lelki közösség és a lelki kapcsolat? Nagyon fontos tehát az, hogy ápoljuk az Istennel való közösséget és kapcsolatot.

Talán bolondságnak tűnik ez a kérdés, de azért felteszem: van-e olyan közöttünk, aki a művirágot újra és újra vízbe teszi? Vázába helyezi, és beleönt vizet, nehogy kiszáradjon. Bolond kérdés. A művirágot nem szoktuk vízbe tenni, hiszen azért művirág, mert bírja a legmostohább körülményeket is. Sokáig bírja a napsugárzást, és nehezen fakulnak ki a műszirmai, de nem kell vízbe tenni, hiszen ez a lényege, hogy halott anyag. Sosem volt élő. Selyemből vagy papírból vagy krepp anyagból készül, halott. Mindene úgy néz ki, mint a rendes, az élő virágnak. Ma már eljutott a technológia olyan csúcsszintre, hogy tényleg szinte össze lehet téveszteni az igazi, élő virágot meg a művirágot. Erre is törekszenek a gyárak, de a művirágnak sosincs illata, és nem is lesz. A szirmai sosem lesznek olyanok, mint az igazi virágé. Kézbe veszi az ember, szétmorzsolja, és akkor a virág, főleg a rózsa olaja ott marad a kezén, s annak speciális illata van. Magja sincs, ezért szaporítani sem lehet. A művirágot készítik, és nem növekszik és fejlődik, nem bontja ki a bimbó a szirmokat. Egyszerűen azért, mert mű. Kétségtelen, hogy nem hervad el, és vizet sem fogyaszt, művirág. Vagyis nem olyan, mint az igazi.

Itt egy olyan speciális szó szerepel, ami valami hasonlót jelent. Az haldoklás azt jelenti, hogy valaki úgy tesz, mintha igazán hívő ember lenne, de nem az. A művirág nem élő virág. A művirág művirág. Látszólag minden tulajdonsággal bír, amivel az élő virágok bírnak, de mégis csak művirág.

Micsoda különbség az, ha valaki csak hívő keresztyénnek látszik, vagy igazán átadott életű, hívő ember. Az igazán hívő keresztyén tudja hosszú távon cselekedni Isten akaratát. Aki csak felveszi látszólagosan azokat a tulajdonságokat, amelyek a hívő emberre jellemzőek, az nagyon fárasztó élet. Nem lehet hosszú távon úgy csinálni, mintha élő virág lennék, mintha élő hitű ember lennék, mert előbb-utóbb átüt az emberen, mint a ruha alól, az ing alól a seb. Ha folyik a vér, ott egy vérfolt lesz. Ahogy átüt az igazi élet, átüt az is, hogy ő csak úgy csinálja. Az igazán nehéz kérdésekben vagy a nagyon nagy öröm idején és a nagy ajándékok idején elveszítik a mértéket sokszor még a hívő emberek is. De akik csak felveszik ezeket a dolgokat, amiket látnak egy gyülekezetben, de nem a szívükből fakad, ezek az emberek hosszú távon nem bírnak úgy élni, mint ahogy egy hívő ember élhet, hiszen nincs meg a lelkülete, a közepe, a szíve, az átadott élet.

Itt azt mondja Jézus Krisztus, hogy a szárdiszi gyülekezet cselekedetei nem voltak olyanok, amelyek kedvesek az Isten előtt. Azt mondja itt, hogy nem teljesek. A mi nem teljes, az sok esetben nem fejeződött be. Amit nem teljesen végzünk el, az félbemarad, vagy nem fejeztük be. Ha valaki nem teljesen öltözött fel, az lehet félmeztelen is akár, hiszen nem teljesen öltözött fel. Amit nem teljesen viszünk véghez, azt valójában nem végeztük el, az félbemaradt.

Azt mondja Isten igéje, hogy nem teljesek a te cselekedeteid az Isten előtt. Érdemes ezt a kérdést is megvizsgálni másodikként, hogy a mi életünk cselekedetei milyenek? Megfelelnek az Isten igéjének, vagy nem teljesek. Van benne már valami, ami kedves az Isten előtt, vagy már természetesen jó ideje, évek, évtizedek óta hitben járunk, s próbáljuk Jézust követni, és most, ezen a héten, jelen időben Isten előtt kedvesek a cselekedeteid és teljesek? Megfelelnek az Ő akaratának?

Ha valaki az élet értelmét például nem az Istennél keresi, nem fogja megtalálni. A teljességből lehet egy részt megismerni filozófiák és ideológiák által, de nem lesz teljes az élete, hanem hiányos lesz. Sőt nem lesz örök élete. Van biológiai élete, amely elmúlik. Azt mondja a Biblia, mint a mező virágát, lekaszálják, és két-három óra múlva, ha nagy a hőség, már száraz, vége. Olyan mint a művirág: száraz, s pusztuló.

Ha valaki hisz Jézus Krisztusban, annak örökké élő élete van, amit nem lehet elvenni. A teljes élet Krisztusban gyökerező élet. Ha valaki fut a busz után, s majdnem eléri, vagy nem teljesen éri el - ezzel a szóhasználattal -, az lehet, hogy a sötétben csak a két záró fényt fogja látni, de lekéste a menetrendszerinti járatot.

Aki nem akarja teljes szívéből követni Jézus Krisztust, az nem fogja követni sehogyan sem, legfeljebb bukdácsolva. Vannak itt talán olyanok - sőt biztos -, akik egészen átadták a szívüket Jézusnak, de a mostani időkben a teljes odaadásból mégis hiányzik valami. Megértették, mi az Isten akarata, és mégsem akarják teljes mértékben véghezvinni azt. Lázadás, ellenállás, vitatkozás, engedetlenség, vagy valamilyen fertőző bűn miatt, ami fertőzi a szívüket. Világosan értik sokan, hogy mi az Isten akarata a békességre nézve, a családra nézve, a munkára nézve, a szerelem kérdésében, a házasságra nézve, a férj-feleség viszonyára nézve, és mégsem teszik meg, nem viszik véghez teljesen az Isten akaratát. Azt mondja Jézus Krisztus, hogy annak valahol mindig egyfajta halál és alvás a vége, mert nem teljesedhet be az életünkben az Isten akarata. Vagy kellek egészen valakinek, vagy nem kellek egészen. Nem lehet ezt megosztani. Nincs olyan, hogy egy kicsit szeretem Jézust, egy kicsit meg nem. Engedelmeskedek is, meg nem is. Fura lenne az, ha a menyasszony közölné a vőlegényével: tudod, szeretlek, de nem teljesen tied a szívem. Van még másik két fiú is, akit legalább ilyen 30-35%-ban szeretek, mint téged. Képtelenség így összeházasodni. Tilos. Ha nem teljesen - emberileg szólva - az övé a szívem. Legyen teljesen az Istené, és aztán azé, akit Isten mellém rendelt, ha már adott társat.

Adjad fiam a te szívedet nekem - mondja Isten. Teljesen. Nem lehet kizárni semmit. Teljesen kinyitni az ajtót Jézus előtt, a szívünket, és egészen nekiadni magunkat. A nem teljesen hívő keresztyén az nem igazán hívő keresztyén. Mert, ha teljesen nem szánja oda magát az Istennek, akkor hogyan értené meg teljesen az Ő vezetését, pedig azt meg lehet érteni. Hogyan munkálkodhatna benne egészen az Isten? Hogyan formálhatná úgy teljesen át, ahogyan Ő akarja, ha mi nem szolgáltatjuk ki magunkat, életünket, lelkünket teljesen neki?

Rettenetesen fárasztó dolog hívő keresztyénnek látszani, hogyha nem teljesen akarjuk, igazán, szívből követni Jézust. Jézus azt mondja, hogy nem teljesek a te cselekedeteid én előttem. Nem elég tehát hallgatni a Szentírás szavát, olvasni azt, meg kell cselekedni. Isten ad bölcsességet, vezetést, hogy hogyan lehetséges ez. Azért szól ma este Isten a Lélek által, hogy ami nem teljes, ami híja van a mi engedelmességünknek, azt engedjük, hogy Isten teljessé, tegye.

A harmadik, Jézus ébreszti a gyülekezetet. Azt mondja, hogy tudok cselekedeteidről, az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. A legrégebbi szövegtöredékekben ezt így olvassuk - az akkori nyelv szerint -, ébredj fel. Tudok a cselekedeteidről, az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. A halál állapotában maradsz, ha nem ébredsz fel. Ha nem fordulsz oda Istenhez, ha megelégszel azzal, hogy a látszatot fenntartsd például a családi kérdésben, vagy a munkahelyi kérdésben, a lelki kérdésben, a gyülekezetbe való járásban. Minden rendben van, közben belül nem is igaz az egész, csak a látszat olyan. Fontos, hogy mennyire ügyelünk a látszatra. Nézzük csak meg! Mennyire ügyelünk a látszatra? Azt fenntartani minden körülmények között. Csak ki ne derüljön! Mi lesz akkor, ha megtudják? Hát mi lesz akkor, ha megtudják? Kiderül az, hogy ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Ugyanolyan bűneink és fogyatékosságaink vannak. Ugyanúgy megszomorodunk időnként. Ugyanabban a bűnben bukunk el időnként, mint mások. Mi van akkor, ha kiderül? Kiderül, hogy nem vagyunk különbek. Ettől félünk a legjobban. Jaj, csak meg ne tudják, hogy a mi családunk, a mi gondolkodásunk, a mi anyagi helyzetünk ugyanolyan, mint a másiké. Mi annyira különbek akarunk lenni másoknál, a másik embernél.

Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Szörnyű ítélet mindenkin, akinek az élete számára ez igaz. Úgy néz ki, mintha élne, pedig a halál állapotában van.

Azt mondja itt Jézus, ezzel kezdi: "Tudom a te dolgaidat." Őelőtte nem lehet hazudni. Nem lehet a látszatot hosszú távon fenntartani, egyébként mások előtt sem. Azt mondja Jézus Krisztus, hogy minden rejtett dolog napvilágra jön. Amit suttogtok, azt a háztetőkön fogják hirdetni. Ne gondoljuk, hogy nem derülnek ki a dolgok.

Az elmúlt héten a fiatalok közötti szolgálatban ez olyan világossá vált megint. Hosszú távon nem lehet titkolni a dolgokat. Kiderülnek a mi viselt dolgaink, elszólja magát valaki. Arról beszélnek sokan, csak éppen mi nem tudjuk. Kiderül mindaz, amit titokban akarunk tartani, ha az olyan, hogy Isten szerint ki kell hogy derüljön. Amit suttogunk, a háztetőkről fogják mondani.

Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Tudom a te dolgaidat. Olyan jó lenne, ha engednénk, hogy Isten most azt leplezze le, amit régóta rejtegetünk előtte, amiről teljesen nyilvánvaló, hogy úgysem lehet letagadni, úgysem lehet rejtegetni, úgyis tudja, és ki kell hogy mondja fölöttünk ezeket a szavakat: ha tovább is így akarod csinálni, kezd a hited meghalni. Az lesz a neved, hogy halott, s te magadról azt hiszed, hogy élsz. Ez a legszörnyűbb, amikor valaki azt hiszi magáról, hogy él, és az ítéletkor fog kiderülni, hogy lelkileg halott, és az ítéletre megy, és a kárhozatra jut.

Ha valaki azt hiszi magáról, hogy hívő, és nem az. Ő magáról lehet, hogy azt mondja, és Isten mit mond róla? Rólad azt mondja Jézus, hogy élsz, s helyed van az Isten országában? Vagy te magadat osztályozod, hogy én már hívő vagyok. Mit mond az Isten?

Az a neved, hogy élsz, és halott vagy, vagy valóban ittál az élet vizéből, és a neved ott van az élet könyvében. És ezt Jézus mondja rólad.

A szörnyű az, amikor a szavak, a gondolatok és a cselekedetek között iszonyatos távolság és szakadék van, amikor minden módon palástolja valaki az összeomló életét, amikor próbálja leplezni a nyilvánvaló bűneit. Már mindenki látja, csak ő nem. A végén valaki irgalmasságból megmondja neki: figyelj, hagyd már abba, már mindenki tudja a családban, hogy mi a helyzet. Már mindenki tudja a gyülekezetben. Egyszerűbb megmondani, nem? Hagyd, hogy Isten leleplezzen! Először úgy kezdi, hogy négyszemközt beszél veled, ahogy ezt a Szentírás mondja. Aztán lehet, hogy más int meg, s lehet, hogy utána összeomlik minden körülötted. Mert Isten szeret annyira, hogy nem hagyja, hogy benne maradj abban, ami tönkreteszi az életedet.

Sokszor szép szavakat mondunk, s ezzel is leplezünk valamit. De a tarka szavak mögött ott van a halál, az istentelenség, a gonoszság, a sötétség erői.

Amikor beszélgetünk valakivel, természetesen természetellenes a mosolyunk. A hátunk közepére nem kívánjuk a beszélgetést, de rámosolygunk. Hazugság. Isten le kell hogy leplezzen minket. Hazugság, személyválogatás, gyűlölködés stb. Engedjük, hogy Isten leleplezze. A gondolatink, a cselekedeteink és a szavaink olyan értelemben legyenek teljes egységben, ahogy az az Isten előtt kedves.

Az a helyzet, hogy mi így születünk. Ezt örököljük a szüleinktől. Ez nem bántás, ez az igazság. Az atyáinktól örökölt, hiábavaló létezésbe születünk bele. A mi gyerekeink és unokáink ugyanúgy. Kinek-kinek ezért szükséges újonnan születnie, hogy Isten Lelke felébressze, feltámassza, és új élettel ajándékozza meg.

Mit jelent felébredni? Nagyon egyszerű. Abbahagyni azt, ami nem kedves az Isten előtt. Hinni Jézus Krisztusban, ha eddig nem hittél. Ha nem teljesen engedelmeskedsz neki - hogyha hívő ember vagy -, akkor abbahagyni azt, ami engedetlenség. Felébredni ezt jelenti. Az alvásból, a halálból a hívő még inkább odaszánja magát, szakít mindazzal, ami nem Isten szerint való. Aki pedig eddig nem hitt Jézusban, az elindul Isten segítségével a hit útján.

Hinni ezt jelenti, felébredni ezt jelenti, hogy követem Jézust, hiszek benne, olvasom a igét, engedelmeskedek neki. Valaki erre azt mondja: hova jutnánk, ha ilyen gyorsan és radikálisan szakítanánk például valakivel, aki tönkreteszi az életünket? Akkor is ez lenne a véleményünk, ha kiderülne, hogy az az üzlettárs halálos mérget terjeszt, ha kezet fogunk vele? Egyből elkerülnénk a kézfogást. Sőt még őt magát is, ha az életünk, a fizikai létünk kerülne veszélybe miatta. A legtöbb ember elkerülné a másikat. Nem fogok vele kezet, ki tudja, mit ragaszt rám. Vagy ha valaki bankrablásra hív: egyből azt mondjuk, hogy én nem szoktam ilyet csinálni, ne haragudj, nem megyek. S amikor csábítanak különböző bűnökre, vagy a Kísértő rávesz vagy rávenne, akkor olyan könnyen elbukunk? Miért van ez így? Azért, mert azt nem látja senki? Vagy nem nyilvánvaló dolog, csak rejtett és titkos?

Felébredni azt jelenti, hogy szakítok mindazzal, ami ilyen, és engedelmeskedni akarok teljesen Jézusnak.

Valaki újra és újra azt mondta, hogy egyszerűen nem bírom abbahagyni a szerencsejátékot. A válasz: nem akarja abbahagyni. Amit mi nem tudunk abbahagyni azt legtöbbször egyszerűen nem akarjuk abbahagyni. Nem akarunk azzal szakítani.

Amikor eljut az ember oda - kerüljön amibe kerül -, de ebből a szenvedélyből ki akarok jönni. Ezt a kapcsolatot abba akarom hagyni. Ki akarok békülni azzal, akivel békétlenségben élek mióta már. Abban a pillanatban fog menni, mert az Isten odaáll mellénk és mögénk, és megáldja azt, amit mi teszünk, ha az engedetlenség. Az, hogy nem tudom, ez hazugság. Végre engedjük, hogy Isten leleplezzen! Nem tudom, ez egyenlő azzal, hogy nem akarom megtenni, abbahagyni, kijönni abból, másképpen csinálni.

Mit ígér Jézus, ez a negyedik. Aki meghallja az ébresztő szót, és akar engedelmeskedni. Múlt vasárnap arról hangzott az igehirdetés délelőtt, hogy aki akart felnézni a rézkígyóra útközben, a vándorlás közben, az megmenekült. Nem kellett odakúszni a megmart pusztai vándorlók közül a kígyóhoz és megfogni a póznát, csak fel kellett nézni a rézkígyóra. Így aki csak akart, az megmenekült.

Aki ma este csak akar minden olyat abbahagyni, ami nem kedves az Isten előtt, annak fog sikerülni. Ilyen egyszerű. Ha abba akarod hagyni a békétlenséget, békességed lesz: Istennel, önmagaddal, a családban, férjeddel, a feleségeddel. Ha bocsánatot akarsz kérni, akkor fog sikerülni. Ha akarod, hogy többet ne igyál, akkor nem fogsz inni, mert az Isten kiveszi a kezedből a poharat. Ha rendezni akarod a férjeddel, a feleségeddel a közösséget, fog sikerülni. Ha úgy akarsz visszamenni az iskolába tanítani, hogy a kollégákkal rendezed a kapcsolatot, az fog sikerülni. Ha szeretnél kibékülni a gyerekeddel, és akarsz is, akkor ma este meg lehet tenni. Nem holnap, nem holnapután, nem majd, ha hazajöttünk szabadságról, hanem ma este. Van telefon, lehet írni pár sort. Oda lehet menni stb. Még ma, ha az Ő szavát halljátok - ezt mondja a Szentírás. El kell dönteni, hogy úgy akarsz hazamenni, ahogy jöttél, vagy legalább azt, ami rendezetlen Istennel és másokkal, azt elrendezed még ma, ma este, ha a szavát halljuk.

Aki felébred Jézus szavára, az vele jut közösségre. Így olvassuk, hogy Szárdiszban voltak olyanok, akik hit által Jézussal éltek, s aztán eltávolodtak tőle. Nekik szól az ébresztő. Elaludtatok, tessék felkelni, reggel van, hajnal van. Jön az ítélet, tessék felébredni! Akik pedig a halál állapotában voltak, nem hittek Jézusban, vagy már végképp nem hittek, azoknak meg azt mondja, hogy tessék feltámadni. Lehet új életre támadni. Lehet Jézussal járni, benne hinni.

A Lélek mindenkinek az életében arra mutat rá, ahol a baj van. Így olvassuk, hogy aki győz, az kap fehér ruhát. Mit jelent ez? A neve bekerül abba a mennyei névsorba, ami ott van jelenleg Jézus előtt. Sőt az oda kerül majd, ahol jelenleg Jézus van, az Atya jobbján, fehér ruhában. Mit olvasunk? Azt mondja, hogy aki győz, az kap fehér ruhát. Nem beszerezzük magunknak, Jézustól kap, vagyis az Isten nekünk adja mindazt, ami csak Jézusra volt jellemző.

Az igazi szeretet, a tiszta gondolkodás, az olthatatlan bizalom a mindenható Istenben, a lelki közösség a mindenható Atyával, a belső békesség, tisztaság, szentség, szelídség, jóság, hűség, a teljesség. A teljesség. Nem leszünk tökéletes emberek, de az Isten szemében szentek leszünk. Odaadja nekünk azt, ami nem volt soha a mienk, Jézus tisztasága és szentsége. És ráteszi Jézusra azt, és rátette a golgotai kereszten, amilyen Ő sose volt: hamis, sötét, hazug, parázna, csaló, egyszóval bűnös, istentelen. Történik egy ruhacsere. Megkapjuk az övét, s Ő magára veszi a mienket. Ez a teljes szabadulás, felébredés, hitben járás.

Beírva lenni az élet könyvébe ez azt jelenti, hogy vég nélküli, soha véget nem érő közösség Jézus Krisztussal. Isten szól az igehirdetés által, tud a dolgainkról, ébreszt. Aki nem ébred fel, az végleg a halálba alussza magát.

Nem régen történt egy buszbaleset Romániában, megint egy lengyel busz. Lezuhant a busz a folyóba. Abban a buszban többen aludtak akkor, s nem ébredtek fel soha. A halálba zuhantak bele. Lelki értelemben is használja ezt a Biblia, hogy belealussza magát a halálba.

Aki nem követi Jézust, aki nem jár vele, az a halál állapotában marad, az Isten ítélete marad rajta. Nem lehet levakarni, levenni, letisztítani. Ha valaki Jézus szavának nem enged, a halál állapotában marad benne.

Azt mondja tehát itt Jézus, akik tőle kapnak fehér ruhát, azok ott lesznek vele együtt. Ott van a nevük az élet könyvében, és ugyanaz a ruha van rajtunk, mint amilyen Jézuson van.

Elgondolkodtam az utóbbi időben azon, hogy micsoda félelmetes öltözködés folyik ebben a világban. Mindenfajta változás után - ahogy nem régen valaki mondta - olyan tolongás van a damaszkuszi úton. Ide állok, oda állok, ezt hiszem, azt hiszem. Eddig ezt mondtam, most azt mondom. Folyik a ruha meg az álarc csere. Ott van a készlet otthon. Kinyitja a szekrényt, ma ezt az álarcot teszem fel. Tegnap ugyan ezt mondtam, de ma ezt mondom. Teljesen mindegy. Olyan, hogy szavahihetőség, ez már régen nem létezik a legtöbb embernél. Készülnek az új álarcok. Sok barátság emiatt tönkremegy. Fazonigazítás - ahogy szokták mondani.

Olyan jó az, hogy amit Jézus ad, azon nincs mit igazítani. Az kitart egészen az üdvösség teljességéig, egészen a mennyig. Aki itt, most hitben fehér ruhát kap Jézustól, aki vele jár, és amennyire lehetséges emberileg, az Ő segítségével teljesen követi Őt, vezetheti őt Jézus, annak olyan fehér ruhája van, amit nem kell többé tisztítani. Az olyan, amilyen Jézusé.

A mi szívünket kell tisztogatni, mert besározódik, amíg csak élünk. Egyszerre vagyunk igazak a Szentírás tanítása szerint, s még a testben követünk el bűnöket, de az üdvösséget ez már nem befolyásolja. Az üdvösséget nem lehet elveszíteni. A fehér ruhát nem lehet elveszíteni. Az életünket szükséges időnként megtisztítani. Jézus tisztogatja is újra és újra, de az üdvösség fehér ruháját nem kell. Azt megkaptuk. Ha hívők vagyunk, a mienk. Ez az élet, amit kaptunk, ebben a ruhában kitart, és soha többé nem múlik el. Tőlem kap fehér ruhát. Senki nem veheti el. Nem is jó senki másra. Személyre szabott az üdvösségünk. A mi lényünkre szabta Jézus, mert ismer minket külön-külön - ezt egy másik helyen mondja is. De itt is mondja, hogy tudom a te dolgaidat. Ez biztatás és figyelmeztetés egyszerre. Személyre szabott az, amit kinek-kinek Isten ad.

Ez a világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökre. Ha magunkra nézünk, akkor mit látunk? Milyen a ruhánk, a lelkünk? Olyan, ami kedves az Isten előtt, az övé már. Ő tisztogathatta most, ma este is? Vagy ma is tiltakoztál? Mindent, csak ezt ne. Csak ehhez ne nyúlj! Mindent odaadok. Teljesen követlek téged Jézus, de ebben az egyben nem. Ez az én külön bejáratú dolgom az életemre nézve. S akkor Jézus megy tovább.

Engedd, hogy eltemessem a halottaimat - mondta egyszer valaki Jézusnak. S Jézus azt válaszolta, hogy hagyd a holtakra a holtakat. Akik nem hisznek bennem, azok halottak. Majd ők eltakarítják a holtakat. Te kövess engem! S ha ott, akkor nem ment az illető Jézus után, Jézus továbbment, s talán sose tudta már Őt követni.

Ha magadra nézel, mit látsz? Ha az Isten nélküli életünket nézzük, akkor csak sötétséget és szennyet látunk. Ha már hitben Jézusra nézünk, akkor fehér ruha van rajtunk - ezt mondja a Szentírás. Adok neki fehér ruhát, és ott van a neve az élet könyvében.

Ha valaki hisz a Golgotán keresztre feszített Jézusban, akkor látja, hogy Jézus magára vette a mi szennyes ruhánkat, s odaadta az Ő tiszta ruháját. Kicserélte a szívünket. Folyamatosan tisztítja azt, s végül befogad az Ő mennyei dicsőségébe. Aki hallja, akinek van füle, hallja meg, mint mond a Lélek a gyülekezetnek. Ma este meghallottad, mit mondott neked Isten Lelke?


Imádkozzunk!

Urunk, bocsásd meg nekünk azt, ha mi látni akarunk és nem hinni, ha mi nem akarunk hallani, és mégis szeretnénk szerinted való módon cselekedni és élni, pedig ez a kettő kizárja egymást.

Köszönjük, hogy ma este is itt voltál közöttünk, itt vagy közöttünk a te Lelked által. Élő Jézus Krisztus szóltál és szólsz. Folyamatosan mondod azt, amiben változtatnunk kell, s nem csak mondod, hanem segítesz is. Kimondhatatlan újjal igazítod a mi életünket, megigazítod rajtunk a fehér ruhát. Sőt ránk igazítod, s olyanná teszed, hogy az jó legyen.

Köszönjük, hogy Jézusért nekünk adod azt, amilyenek nem voltunk. S köszönjük Jézus, hogy magadra vetted azt, amilyen te soha nem voltál. Áldunk és dicsőítünk halálodért. Köszönjük, hogy most is azt akartad, hogy felébredjünk, kijöjjünk a halál, a bűn, az istentelenség csapdájából, s elfogadjuk, amit nyújtasz, adsz, az örök, elvehetetlen életet.

Köszönjük, hogyha most döntöttünk s döntünk melletted. Egész egyszerűen beírod a nevünket az élet könyvébe.

Ámen.