PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. július 18.
(csütörtök)

Csákány Tamás


MÉLYSÉGBŐL MAGASBA EMELVE


Alapige:1Móz 45,1-8; 50,20-21

"Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor József megismertette magát testvéreivel. Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is. Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még az én apám? De a test-vérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle. József ezt mondta testvére-inek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson bennete-ket nagy szabadítással. Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fá-raó első emberévé, egész házának urává, és egész Egyiptom uralkodójává tett."

"Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cse-lekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek,"


Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük, hogy eddig is már annyi jót tettél velünk. Számon sem tud-juk tartani azoknak az alkalmaknak számát, amikor megmentettél, vagy minden elgondoláson felül megajándékoztál bennünket.

Bocsáss meg nekünk, mert annyira kishitűek vagyunk mindezek ellenére is! Olyan sok aggodalmaskodás, félelem, gyötrődés nehezíti, teszi tönkre az életünket sokszor. Kérünk téged mennyei Atyánk, hogy ma Lelked által nyugtatgass, tisztogass igéddel, éltető erőt adva, új utakra indíts bennünket!

Kérünk téged Urunk, hogy te, aki jól ismered a szívünket úgy szólj hozzánk, ahogy szükségünk van rá, és ahogy megérthetjük szavad. Hisszük, hogy te valóban mindent elkészítesz nekünk, ami előre visz, sőt többet is annál. Kérünk, Urunk, hadd tapasztaljuk meg ezt az igazságot ma is, itt együtt, a veled való közösségünkben. Jézus nevéért kérünk, hallgass meg minket, legyél itt közöttünk, áldd meg az istentiszteletünket!

Ámen.


Igehirdetés

Az elmúlt napokban több beszélgetésben is előkerült az a kérdés, hogy Isten miért engedi, hogy nehéz dolgok, sokszor szörnyű tragédiák történjenek azokkal, akik Őt szeretik. Azt még meg lehetne érteni emberi logikával is, hogy az Istent nem ismerő embernek élete sok ponton, sok tekintetben kudarcot vall, vallhat. De sokkal nehezebb azt megérteni, hogy vajon az olyan emberek, akik mások javát keresik, Isten terveit valósítják meg ebben a világban, miért kell, hogy néha - számunkra érthetetlen és megmagyarázhatatlan módon - szenved-jenek, vagy adott esetben idő előtt - mi ezt sokszor így látjuk - elmenjenek közülünk?

József története a Bibliának az egyik olyan része, ami világosan beszél erről a kérdésről. Nem ad teljes választ, és min-den helyzetre eligazítást, de mindenesetre mutat olyan szempontokat, amik alap-ján Isten igéjét véve mércéül, végignézhetünk életünkön és mások életén, és Is-ten szempontjából értékelhetjük.

Három gondolat alapján szeretném a felolvasott igét ma kibontani. Az első így fog hangzani: József - habár Istenfélő em-ber volt - emberként végig szenvedte az utat, amin járnia kellett. A második gon-dolat, amit megnézünk: vajon mi volt mégis az a plusz, amit ő, mint hívő, Isten akaratát kereső, kérdező és követő ember kapott az Úrtól? A harmadik pedig az lesz: vajon mindez mit eredményezett a saját életében, és mi lett a következménye mások számára?

József történetét talán mindannyian ismerjük. Ő a Bibliának egy olyan szereplője, aki rengeteg nehézségen ment keresztül. Nyugodt, boldog gyermekkort tudhatott maga mögött, hiszen édesapjának a kedvence volt. Neki sok nehéz mun-kában nem kellett részt vennie, amiben a testvérei részt vettek. Ők a juhokkal ván-doroltak, terelgették, őrizték őket. József-nek sokkal kevesebb jutott az ilyen feladatokból, és ezért kellőképpen meg is or-roltak rá.

Ahogy ez lenni szokott, a visszafojtott indulat a végén gyűlöletté vált bennük. Amikor József egy álmáról is elkez-dett beszélni, amiben azt látta maga előtt, hogy a testvérei meghajolnak őelőtte, aki az egyik legfiatalabb volt közöttük, testvérei végképp elhatározták, hogy elteszik az útból. Ismerjük a történetet, először meg akarják ölni, aztán nem ölik meg, hanem egy kútba dobják és eladják rabszolga-kereskedőknek.

József mindenek előtt csalódik a test-véreiben. Lehet, hogy addig is érezte: nincsen minden rendben közöttük. Ám még szomorúbb volt azzal szembesülni, hogy akik között felnőtt, akiket a családjának tartott, ők a legádázabb ellenségei. Utána megtapasztalta József, hogy mit jelent nyomorúságban élni. Az akko-ri rabszolgákat nem tartották jól. Ha elhullott közülük néhány, akkor legfeljebb leírták járulékos veszteségként őket. Ütöt-ték, verték a rabszolgákat. Állat számba, vagy még úgy sem vették őket.

Egyik pillanatról a másikra a nagy jó-módból hihetetlen szegénységbe és nélkülözésbe kerül ez a fiatalember. Utána eladják rabszolgaként, és megtapasztalja azt, hogy milyen szolgaként élni egy tel-jesen idegen házban, ahol azt kell tennie, amit mondanak neki. Ahol nincsen saját szava, nem lehetnek saját gondolatai, legalábbis ezeket nem fogalmazhatja meg, hanem mindig azt kell elfogadni, amit mondanak neki.

Megtapasztalja azt is, hogy milyen, amikor csábítás éri valakinek az életét. Esetében urának, Potifárnak a felesége az, aki szemet vet, és kiveti a hálóját rá, aki más mint a többiek. Mivel ellenáll csábításának, jön a szörnyű sértettségből fakadó bosszú, és börtönbe kerül. Átéli, hogy milyen rabnak lenni. Eddig még viszonylagos mozgásszabadsága volt, megbízott benne az ura, de most hirtelen bekerül egy zárt világba, és ott mindent újra kell értékelnie. Azt a viszonylagos szabadságot is elveszti, amivel addig rendelkezett.

Végül megtapasztalja, amikor megfejti a főpohárnok álmát, hogy milyen az, amikor valaki hálátlanul megfeledkezik arról, aki jótevője, segítője, s valamilyen módon ügyének előmozdításán fáradozik. Tudjuk, hogy miután a főpohárnok kikerül a börtönből, és minden úgy történik vele, ahogyan azt József előre - álma alapján - megmondta, Istentől kapott bölcsességével, a főember elfelejti, és éveken keresztül nem is gondol rá. Csak akkor, amikor a fáraó álma újra eszébe juttatja őt.

Azért fontos magunk elé idézni József életében, más bibliai szereplőknél, hithősöknél ezeket az állomásokat, hogy lássuk, ők is valóságos emberként élték meg az élet különböző helyzeteit. Egyébként túl könnyen mondanánk, hogy nekik bezzeg könnyen ment, kapcsolatuk az Úrral egészen más minőségű volt, mint a mienk. Ők különleges ajándékokat kaptak, tehát nem lehet példájukat a saját életünkre bármilyen szempontból is vonatkoztatni.

Nem tudom, hányan mondhatjuk el, hogy hasonló szörnyűségeken mentünk volna át. Biztos, hogy megvannak a saját életünk nyomorúságai és kísértései, de semmiképpen nem állíthatjuk, hogy József egész életét csak jólétben, az Istennel való közösség örömébe, könnyedén töltötte el. Ugyanúgy, mint ahogy ez nem igaz Jóbról és a próféták közül a legtöbbről, sőt magáról Pál apostolról, vagy mindenekelőtt az Úr Jézusról sem.

Istent keresni, és követni nem azt jelenti, hogy az ember számára különleges garancialevél lett kiállítva, ami garantálja, hogy minden nehézség, nyomorúság félretétetik az útból, a hívő ember onnantól kezdve légpárnákon gördül előre, s a légrugók minden pici rázkódást kiegyenlítenek nála. Nem azt jelenti, hogy nem lesznek olyan kérdések, kérdőjelek előtte, amikre ő is esetleg átsírt éjszakákon keresztül keresi a választ. Sem azt, hogy ő mindig, mindent el tud fogadni szó nélkül, és mindent ért, mindennek látja az értelmét.

Egészen biztos vagyok abban, hogy ahogyan Jézus a Gecsemáné-kertben tusakodott, vért izzadva, és könyörögve az Atyához, hogy értse meg és tudja valóra váltani az Ő akaratát, ugyanígy kellett Józsefnek is végigküszködnie az utat. Újra meg újra igent kellett mondania arra, ami történt vele. Fogalma sem volt, hogy miért jön egyik rossz dolog a másik után. Amikor már úgy gondolta, hogy nem lehet rosszabb az élete, akkor mindig mélyebbre került. Ha úgy tűnt, hogy kicsit rendeződnek körülötte a dolgok, akkor mindig jött egy lökés, ami még kilátástalanabbá tette a helyzetét.

Azonban a beszélgetés testvéreivel mindenképpen azt teszi nyilvánvalóvá számunkra, hogy József mégsem vált kiábrándult emberré. Lehet, hogy voltak olyan rövidebb-hosszabb időszakok az életében, amikor ő is elcsüggedt, de nem adta fel, de nem fordult el Istentől. Nem kezdte el vádolni az Urat, hanem ő maga is úgy járt, mint ahogyan Ábrahámról ír a Zsidókhoz írt levél: "Mint aki látja a láthatatlant."

Ez a különbség az Istent nem ismerő, Őt követni nem akaró, és az Isten tenyerén élő ember között. Az egyik csak azt látja, ami körülveszi őt. Csak a saját logikájára van utalva, és nem sok idő után nagy valószínűséggel elér egy olyan pontot az élete, amikor az emberi logika szerint már nincs tovább, s úgy tűnik, hogy minden és mindenki elhagyta. Amikor csalódik sok mindenkiben, legelőször is saját magában, ami talán a legfájóbb. És ebből származik sok minden, ami régen és ma is nyomorúságossá tette, teheti az ember életét. Innen indul el, amikor valaki különösképpen is elkeseredetté válik. Máskor érzelmileg, lelkileg lesz beteg. Ezt nevezik depressziónak. S depressziósságát kommentálva elkezdi felületesen élni az életét, mert nem akar és tud szembenézni magával az eseményekkel, fél szembenézni velük.

Azonban azt látjuk, József másképpen áll a történésekhez. Ő nem csak azt látja, ami az adott pillanatban történik vele, hanem azt az Istent is, aki már fogságba kerülése előtt gondot viselt rá. Azóta is - hite szerint - őrzi őt, habár minden ennek ellenkezőjét mutatja. Felfedezi azokat a fordulópontokat, amik újra meg újra hálaadásra, az Isten iránti bizalmának megerősödésére vezetik. Mik ezek a pontok az életében?

Mindenekelőtt, ahogyan az elején is említettük már, gyermekkora, hiszen korán megismerkedhetett azzal, hogy kicsoda is a Mindenható: őt, a családját, nemzetségét elhívó Isten. Azután megtanult közvetlenül beszélgetni Istennel. Nem akkor kapaszkodott bele csupán, amikor nyomorúságba került, hanem már előtte megismerte Őt.

Később, bármennyire is szörnyű volt testvérei cselekedete, semmiképpen nem felejthette el, hogy szándékuk ellenére nem ölték meg. Isten megmentette az életét, és úgy rendezte, hogy Potifárhoz kerüljön, ahol jó dolga volt. Utóbb, amikor a hazug Potifárné erőszakossággal vádolta, Potifár nem ölette meg, habár hatalmában állt volna, hiszen József rabszolga volt. Börtönbe kerül ahelyett, hogy halálra ítélnék. Igaz, a börtönben szűk mozgásteret kap, őrei bízni kezdenek benne, mert Isten kedvessé teszi a börtönőrök és a rabok szeme előtt.

Ahogy a börtönből kikerülve, és a fáraó álmát megfejti, Egyiptom második emberévé válik. Általa sokak menekülhetnek majd meg, és a saját családja is életet kap kegyelemből, Isten akarata szerint.

Egymás mellett van tragédiáknak és csodáknak a sorozata. A kérdés mindig az, hogy ki, mit vesz észre az életben. Ki, milyen szívvel, milyen szemmel vizsgálja az eseményeket? Szó sincs arról, hogy József egyfajta fatalista, mindenbe belenyugvó módon tekintene az eltelt esztendőkre. Nagyon világosan kimondja, amikor találkozik a testvéreivel, hogy "ti gonoszt gondoltatok ellenem". Nem próbálja szépíteni, elkenni a múltat, mint ahogy ma sokszor szokás. Úgy rendezünk le kapcsolatokat, üzleti viszonyt, úgy rendezünk le bármit, hogy nem beszélünk róla többet. József nem ezt csinálja. Világossá teszi, hogy igen, ő valóban tudja, a bőrén érezte mindazt a gonoszságot, amit terveztek ellene, de egyúttal a gonoszság következményei közepette látja mindazt a jót, amit Isten így még sokkal hatalmasabban árasztott ki az életére. Ezek az évek azt mélyítették el Józsefben, hogy ki tudja mondani, hogy "az az Isten, akit én tisztelek, szeretek és követek, mindenből jót hozhat ki". Mindent jóvá tehet, a szónak mindkét értelmében. Jóvá teheti azt, amit elrontok én magam, és még azon is tud segíteni, ami látszólag már - ahogy szoktuk mondani: veszett fejsze nyele, amiért már egy lyukas garast sem adna senki. Sokszor az életünk is ilyennek tűnik, s még ebből is hozhat ki jót az Úr. De olyanból is, amikor mások tettek gonoszságot velem vagy szeretteimmel, testvéreimmel, mert Isten kezében futnak össze a szálak.

József tudja, tisztában van ezzel. A hite nem azon áll vagy bukik, hogy éppen süt-e a nap, vagy esik az eső, hogy jól érzi-e magát, vagy éppen valami nehézségen megy keresztül. Tudja száz százalékosan, hogy az Úr minden körülmények között vele van. Nem látja előre a jövőt. Nem azért bízik, amikor eladják rabszolgának, mert reméli, hogy csak néhány évet, tán évtizedet kell kiböjtölni, s utána majd magas pozícióba kerül. Szó nincs erről. Fogalma sincs jövőjéről, csak azt tudja, hogy Isten nem hagyja el az övéit.

Amit a Római levél így fogalmaz, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van, ez valóság Isten gyermekeinek életében.

Ahogy ismét hálával telik meg az Úr iránt, képessé, késszé válik arra, hogy ne vegyen a testvérein revansot, hanem megbocsásson nekik. Sőt ne csak megbocsásson, de megcsókolja - ahogy olvassuk az igében - és szeresse, életben tartsa őket.

József nem a jó ember mintaképe, aki még erre is képes, hanem József a megszabadított, Isten által megtartott ember példája előttünk. Annak a példája, hogy nincs olyan mélység, amiből Isten ki ne hozhatná az övéit, vagy ami között meg ne tarthatná őket. Nem a külső körülmények határozzák meg az ember hitét, hanem az Úrral való kapcsolat őrzi meg a hozzáállását és gondolkodását az adott jó vagy nehezebb körülmények között.

Így, hogy szabaddá válik a megbocsátásra és a szeretetre, így lehet neki is öröme. A bosszú, a sérelmek számon tartása és lelkünkben való ápolása mindig haragot, gyűlöletet és keserűséget szül. József pedig megtapasztalja, hogy még ennyi minden, adott esetben nyomorúság után is lehet örülni. Sőt a testvéreivel, az ellenségeivel együtt is lehet örülni, lehet velük jót tenni. Szabaddá válik rá. Nem az a szabadság, amikor bármit megtehetünk, bármit megvehetünk vagy bárhová elmehetünk, hanem az a szabadság, amikor tudjuk tenni azt, ami jó. Amikor szabadokká válunk szeretni. József ezt a szabadságot nyerte el ajándékként Istentől.

Az ördög sokféle módon próbálja tönkretenni az életünket. Valakiét tragédiák, betegség, gyász, különböző külső körülmények révén. Van, akit úgy, hogy újra meg újra csábít valami olyannal, ami betöltheti teljesen a szívét és gondolkodását. Egy kapcsolattal, vagy csábító munkalehetőséggel, egy baráti társasággal, mely sokat ígérő, hiszen olyan emberek tartoznak bele, akikkel megtiszteltetés együtt lenni. És így tovább. Az ördög tudja, hogy mik a gyenge pontjaink, és azokon próbál minket újra meg újra támadni. Neki egyetlen egy célja az, hogy minket Istentől távol, a halálnak, nyomorúságnak és fájdalomnak birodalmában, sötétségben tartson.

Van, aki ezt idejekorán észreveszi. Van, aki azt mondja, hogy butaság: nézzünk körül ebben a világban! Mi minden zajlik itt? Nem kell nagyon távolra menni. Mi minden történik sokszor a közvetlen környezetünkben, saját életünkben is? Hányszor van úgy, hogy szeretnénk tenni a jót, de nem vagyunk rá szabadok? Emberileg elhordozhatatlan események történnek velünk, olyanok, amikre nem tudunk választ adni, mert nem vagyunk hozzá elég bölcsek, vagy elég erősek.

Hadd kérdezzen most bennünket ez az ige: mi hogyan, milyen viszonyítási pontok alapján szemléljük az életünket? Templomba járó emberként a legtöbben el tudjuk mondani, hogy Isten valóban számon tart bennünket. Vajon ez valósággá válik a számunkra akkor, amikor egy napot elkezdünk? Azt mondjuk: Uram, itt van ennek a napnak az x szabad órája, itt vannak a feladataim, és sokkal többnek tűnnek, mint amit meg tudnék tenni, vagy itt van nyugdíjasként vagy egyedül élőként az egész napom szabadon, mit kezdjek vele? Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Elhiszem, hogy bármi is történik majd velem, az csak úgy lehet, ha engeded, sőt, ha te jóváhagyod azt. Még az ördög sem férhet hozzám közelebb, mint amennyire te engeded őt közel jönni.

Emlékszünk Jóbra? Az ördög próbálja tönkretenni Jób életét. Próbálja a végsőkig kínozni őt, de Isten nem engedi, hogy továbbmenjen egy pontnál. Miért gondoljuk azt, hogy Isten pont rólunk feledkezik meg időnként? Éppen a mi testi, lelki, fizikai, bármilyen szükségletünket hagyja figyelmen kívül?

Arról beszél az ige, hogy akik befogadták Jézust, azok Isten gyermekeivé lettek. Ha Isten gyermeke vagy, akkor a szerető, mennyei Atya figyel rád, aki nem csinál hibát. Nem nyúl mellé, nem fárad el, s még arra is van hatalma, hogy az ördögöt, akinek nagy ereje van, kordában tartsa, és számításait keresztülhúzza. A legkeserűbb dolgokat is az övéi életében áldássá teszi, jóra használja fel.

Amikor Krisztust keresztre feszítették, az ördög azt gondolta, hogy végleg győzött, hogy ez a világ az övé. Csak későn jött rá, hogy valójában akkor vesztette el véglegesen a csatát. Ez volt a legvilágosabb, legcsodálatosabb példája annak, hogy Isten a legszörnyűbbet is csodálatosan jóvá, áldássá tudja változtatni. Miért kételkedünk benne a saját életünk eseményeire nézve?

Egy barátom eléggé fiatalon - harminc év körül - érszűkületet kapott cukorbetegség miatt. Először a lábait kellett amputálni, aztán vese transzplantáción esett át, mert a cukorbetegség megtámadta a szervezetét, és egyre több rendellenességet okozott. A látása is elromlott. Ez a nő, keresztyén testvér harminc egynéhány éves fiatalként nem roppant össze. Nem adta fel. Nem kezdte el vádolni Istent, hanem ment a frissen amputáltak közé, és segített életcélt és reményt adni nekik. Ment a transzplantáltak közé is, akik sokszor küzdöttek fizikai és lelki nyomorúságokkal a nagy műtét után, és elmondta nekik, hogy hogyan, mire figyelve lehet élniük tovább. Új helyzetük ne legyen életük olyan kerékkötője, ami tönkre teszi őket. Ebből az emberből sugárzott az a szeretet, amit sok-sok nyomorúság közepette is kapott Istentől. Harmincegynéhány éves volt, amikor elment közülünk, de olyan élete volt, amiben - az én tapasztalatom szerint - több áldás rejtőzött, mint más emberek sok-sok évtizedében. Nem mindig az idő hossza, hanem sokkal inkább az eltöltött idő minősége határoz meg egy-egy életet.

Van, hogy Isten - számára kedves embereket - idő előtt, az emberi élet becsült hosszának lejárta előtt hív magához, de ez nem azért történik, mert büntetni akar, haragszik valakire, hanem mert az Ő nagy tervében így tűnik jónak.

Az összefüggéseket minden tekintetben majd odaátról ismerjük meg. Jó, ha ma, most is megerősödünk ebben, és hadd legyen ez a mai történetünk összefoglalása! Isten nem feledkezett el rólunk, ezért lehet minden elrontott dolgunkkal hozzá menni. Ő bennünk és másokban is mindent jóvátehet. Lehet az életünk próbáival és nyomorúságaival bizalommal hozzá fordulni, mert az Ő kezében semmi sem lehetetlen.


Imádkozzunk!

Köszönjük neked mennyei Atyánk, hogy a te isteni bölcsességedet Jézus Krisztus keresztjén keresztül mutattad meg nekünk a legvilágosabban. A mi logikánk és terveink semmit nem érnek a te terveiddel összevetve. Az erőnk kevés ahhoz, hogy állva maradjunk, hogyha nem állsz mellettünk. Viszont, ha te valamit eltervezel, akkor van rá hatalmad mindenek fölött. Jézust is visszahoztad a pokolból, feltámasztottad és felvitted magadhoz. Legyőzve az ördögöt, és megtörve az ő uralmát az életünkben. Könyörülj, kérünk, rajtunk!

Kérünk, Urunk különösképpen is azokért, akik úgy hallgatják a te szavad, hogy még nem tartoznak nagy családodba. Kérünk azokért, akik az életükben és a körülöttük lévő világban csak a nyomorúságot, a pusztulást, a romlást látják, akiknek nincsen más segítségük, csak a saját logikájuk és erejük! Könyörül rajtuk! Időben adj még nekik segítséget, lehetőséget arra, hogy az ő életük is megtartasson.

Kérünk mindannyiunkért, akik már alázatosan megvallottuk, hogy nélküled semmit sem tehetünk, hogy nélküled halottak és nyomorult módon pusztulásra ítéltek vagyunk. Ne engedd, hogy elfelejtsük mindazt a jót, amit tettél és teszel velünk!

Bocsásd meg, hogy olyan sokszor kérlelhetetlenek vagyunk egymással kapcsolatban! Képtelenek a megbocsátásra, arra, hogy valóban elengedjünk egymásnak dolgokat, és gyűlölet helyett szeretetre váltsunk! Formáld bennünk, kérünk, az új embert, amelyik te szerinted gondolkodik és cselekszik!

Köszönjük, Urunk, hogy előtted még ez sem lehetetlen. Légy áldott ezért Úr Jézus.

Ámen.