PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. június 30.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


EGÉSZSÉGES EMBER


Alapige:Mt 4,4

Jézus így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, megalázzuk magunkat előtted és valljuk: egyedül te vagy Isten, te teremtetted az eget és a földet, és mindent, ami azokban van. Bocsásd meg, hogy sokszor mégis kétségbe vonjuk, hogy van hatalmad segíteni rajtunk, és jobban bízunk emberekben vagy magunkban, mint benned. Bocsásd meg, ha ezt észre sem vesszük és be sem ismerjük, hogy megvallhatnánk mint bűnt, és elhagyhatnánk. Alázatosan kérünk, bocsáss meg minden bizalmatlanságot és hitetlenséget, amivel sértjük isteni felségedet.

Köszönjük, hogy nem bűneink szerint cselekszel velünk. Köszönjük, hogy ezért engedsz most is újra magad elé. Áldunk téged minden pillanatért, amit csendben előtted tölthetünk. Köszönjük a gyülekezet közösségét. Köszönjük ezt a csendes szent helyet, és köszönjük, hogy várhatunk most is a csodára, hogy te, a Mindenható egészen személyesen megszólítasz minket, és igéd gyógyító erővé válhat az életünkben.

Köszönjük, hogy nemcsak gyógyít, hanem teremt a te beszéded. Amilyen teremtő hatalommal létrehoztad ezt a világot, úgy tudod újjáformálni egész életünket is. Erre a csodára várunk most csendes alázattal.

Köszönjük, hogy mindannyiunkról mindent tudsz, és mégsem vetsz el minket magad elől. Köszönjük, hogy Jézusra nézel, és minket ajándékozol meg.

Magasztalunk téged, megváltó Urunk a te keresztedért. Vérednek bűntörlő hatalmáért és szabadító erejéért. Magasztalunk azért, mert te magad vagy a magvető, aki az igét hinted. Hintsd azt most is, kérünk. Ne fogyjon el türelmed akkor sem, ha sokszor engedetlenek voltunk a hallott igével szemben. A te Szentlelked tegye számunkra meggyőzővé, erőteljessé, igazzá az igét, amit most mondasz.

Engedd, hogy mindnyájan másként folytassuk az utunkat. Veled sokkal szorosabb közösségben. Elhagyva bűnterheket, meggazdagodva lelki áldásokkal, hogy használhatóbb eszközök legyünk a te kezedben.

Adj nekünk most külső és belső csendet, hogy a te halk és szelíd szavad a szívünkig érjen és munkálkodjék bennünk.

Ámen.


Igehirdetés

Szeretettel köszöntöm a kárpát-medencei presbiteri konferencián részt vett testvéreinket. Örülünk, hogy itt fejezik be együttlétüket, és együtt hallgathatjuk ma Isten igéjét, s együtt lehetünk vendégei a kegyelem asztalának. A konferencia fő témája az egészség volt. Testi és lelki egészségünk. Gyermekeink egészsége, a fiatalokra leselkedő veszedelmek, az idősek egészsége. Folytassuk most ezt a témát, és keressünk választ a Szentírásból arra, hogy mit tanít nekünk Isten igéje az egészséges életről.

Milyen az egészséges ember? Olyan, akinek az egész lénye jól működik. Mit jelent, hogy az egész lénye? Az, hogy a teste meg a lelke is, merthogy az embernek teste és lelke is van. Így alkotta meg Isten. Azt olvassuk az 1Móz 2,7-ben, hogy "formálta Isten az embert a földből, és utána belelehelte az életet." Ebben különbözik az állatoktól. Mert az, amit Istenből kapott, a lélek, az teszi alkalmassá arra, hogy Istennel kapcsolatba kerüljön. Az állat nem képes erre, az állatnak csak teste van, s az úgynevezett pszichéje is a testi funkciók egy része. Az emberben azonban van valami, ami más és több ennél. Amit közvetlenül Istentől kapott, ami őt képessé teszi arra, hogy Istennel kapcsolatba kerüljön. És csak az az egészséges ember, akinek az egész lénye: teste is, lelke is rendeltetésszerűen működik, egymással harmóniában.

Amit Jézus a felolvasott igében mond, az az ember legsajátosabb tulajdonságára utal. Arra, hogy nemcsak kenyérrel él, hanem minden igével is, ami Isten szájából származik. Nemcsak a testét táplálja, hanem a lelkének is ad eledelt. Ami a testnek az étel, az a léleknek Isten beszéde, Isten igéje. Ha nem táplálja a lelkét, akkor a lélek visszafejlődik, elcsökevényesedik, és előáll egy torzó: a lelketlen, a lélek nélküli ember. Az embertelen ember.

Olyat még soha nem mondtunk, hogy állattalan állat. Mert az állat nem veszítheti el a maga sajátos mivoltát. Az ember viszont kivetkőzhet emberi mivoltából, és embertelenné válhat, ha a lelke teljesen működésképtelen és nem kapja meg a táplálékot. Ilyenkor az ember rosszabb lesz, mint az állat. A legtöbb állat hűséges a párjához, gondozza a kicsinyeit, és semmiképpen nem öli meg a fajtájabelit. Az embertelen ember, a lelketlen ember viszont képes mindennek az ellenkezőjére.

Azt nézzük meg ennek a jézusi mondatnak az alapján, hogy mitől lesz egészséges egy ember, és hogyan maradhat az? Három egyszerű jézusi gondolatot szeretnék most sorba állítani.

Jézus egyszerű világossággal beszélt arról, hogy az embernek vannak testi szükségei, és azokat ki kell elégíteni. De ugyanilyen határozottsággal tanította azt, hogy az embernek lelke is van, és ezért a lélek szükségeit is ki kell elégíteni, ha ember akar maradni, mert pontosan ez teszi őt emberré. Sőt - és ez a harmadik - mivel az a fontos, hogy a lélek uralja az egész embert (mert az élet minősége nem gazdasági kérdés, erre érdekes módon éppen a gazdasági szakemberek jöttek rá, hanem lelkület kérdése), ezért Jézus azt tanította és gyakorolta, hogy néha tudatosan háttérbe kell szorítani a test követelő igényeit, és tudatosan a lelket kell erősíteni az emberben. Akkor működik az egész ember teste és lelke jól, akkor lesz egészséges az ember.

1. Mit jelent az, hogy Jézus komolyan vette a testi szükségeket és azoknak a kielégítését? Azt, hogy ha meghívták valahova, elment, és amivel megkínálták, azt megette. Ilyen egyszerű. Ha szomjas volt, akkor inni kért. Még a kereszten is. Amikor fáradt volt, lefeküdt és elaludt, még ha viharzott a tenger körülötte, akkor is. De mindig sokkal fontosabbak voltak Jézusnak mások testi szükségei, mint a sajátja.

Amikor az ötezer embert - ahol csak férfiak voltak ötezren, tehát több, mint tízezres sokaság lehetett ott - tanította, akkor egyszer csak abbahagyta az evangelizálást, és azt mondta: most jól kell lakatni őket. Régóta nem ettek, három nap alatt elfogyott az otthonról hozott élelem. S miközben a tanítványok el akarták bocsátani a sokaságot, azt mondta Jézus: nem lehet. Így éhen kidőlnek az úton. Adjatok nekik ti enni. S amikor kellőképpen kétségbeestek, hogyan oldják ezt meg, Jézus az Ő isteni hatalmával megmutatta. S jóllakásig ehetett mindenki, még maradt is. Ha Ő ad, akkor nem valamicskét ad, hanem bőségesen.

Talán a legkedvesebb történet erre, hogy Jézusnak milyen fontos volt mások testi szükségének a kielégítése, az, amikor húsvét után várja a genezáreti tó partján a halászattól fáradtan visszatérő tanítványait kész reggelivel. Azok meg csak csodálkoznak, honnan vette. Ő tudta, hogy nekünk vannak ilyen igényeink, van testünk, és kenyérrel is él az ember.

2. De - és erről szeretnék ma részletesebben szólni - ugyanígy hangsúlyozta: nemcsak kenyérrel él, mivelhogy ember. Mert nemcsak a testét kell táplálni, hanem a lelke is táplálékra szorul, és a lélek tápláléka Isten igéje. Teljes, egész, egészséges életet csak az él, aki nemcsak kenyérrel él, hanem minden igével, ami Isten szájából származik. Mert a lélek eledele az ige. A lélek lélegzetvétele az imádság, és a lélek tisztálkodása a bűnvallás és Isten bocsánatának hittel való elfogadása.

A mi nagy bajunk az, hogy mindnyájan betegen születünk. Tudniillik a lelkünk végzetesen megbetegedett. A bűneset során úgy megsérült, hogy működésképtelenné vált. Kálvin azt írja, hogy szinte meghalt. Olyan, mintha nem lenne, mert elveszítettük az Istennel való közösséget, és a lelket ez a közösség élteti. Ez a végzetesen megbetegedett lélek akkor gyógyul meg, amikor egy ember újra közösségbe kerül Istennel. Ezért határozta meg Jézus az Ő jövetelének célját így: minket Istenhez visszavezessen. Eközben meggyógyul a lélek, újra elkezd működni, az igével való táplálkozás során erősödik. Megtanul újra tiszta mennyei levegőt szippantani, megtanul tisztálkodni a naponkénti bűnbánatban, és abban, hogy kegyelemből, bűnbocsánatból él, és egyszerre használhatóvá válik a hívő Isten számára. Meggyógyult a lelke.

Ez tehát azt jelenti, hogy addig, amíg egy embernek nincs igazi működő lelki közössége Istennel, addig nem lehet egészséges. Akkor sem, ha a teste makkegészséges, mert a lelke még beteg. Márpedig az az egészséges, ahol az egész ember jól működik: a teste is, lelke is.

Ne tévesszen meg tehát az, ha valakinek nincsenek testi bajai, attól még nem biztos, hogy egészséges, mert mi van a lelkével?

Jézus egyszer provokálta a hallgatóságát, amikor ezt az igazságot felragyogtatta előttük és szinte a szemük elé tette. Azért olvastam fel a Márk 2-ből ezt a történetet, mert ez is egy ilyen eset volt.

Jézushoz visznek egy bénát, hogy gyógyítsa meg. Jézus elkezdi a gyógyítást, és azt mondja: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid." Miről beszél ez? Ki beszél itt bűnökről? Ez beteg, gyógyítsa meg. - Pont az történik! Éppen ezt akarja Jézus mutatni, hogy munkához látott és gyógyítja, csak most a fontosabbik végén kezdte el a gyógyítást és nem a könnyebben. Ezért mondja nekik: mit gondoltok, mi nehezebb? Azt mondani-e: kelj fel és járj, vagy azt mondani: megbocsáttattak a bűneid? A nehezebbel kezdte, amit csak Ő tehet meg, hogy folytassa a másikkal, amit szintén csak Ő tehet meg, de ez a sorrend most komoly figyelmeztetés.

Ti azt gondoltátok, ha talpra állítom, attól egészséges lett. És a lelke? Agyonnyomja a bűnteher. Csak félig gyógyultan távozott volna, ha a bénaságából gyógyítom, mert lelkileg is béna a szerencsétlen. Most megfordítottuk a sorrendet: előbb a lelket, utána gyógyította meg a testet.

Ne tévesszen meg minket az, hogy ha testileg, úgy-ahogy rendben vannak a dolgaink. Egyáltalán nem biztos, hogy mi, az egész ember rendben vagyunk. Ne tévesszen meg minket az, ha egy szülő mindennel ellátja a gyermekeit, amire testileg szükségük van. Nehogy azt higgye, mindent megadott nekik! A gyereknek is van lelke.

Sokszor látom, gyerekek és fiatalok között szolgálva, hogy ég és föld azoknak a gyerekeknek az egészsége, akik csak testi gondoskodást kapnak a szüleiktől, de a lelkük mintha nem lenne, semmi táplálékot és tisztálkodási lehetőséget nem kap, - vagy akikről gondoskodnak ugyan, néha szerényebben az anyagi keretek miatt, mint másokról, de ugyanolyan természetesen előveszik otthon a Bibliát és beszélgetnek róla, mint amilyen természetesen körülülik az asztalt vacsora alkalmával. Ugyanolyan természetesen hangzik a közös imádság, mint amilyen természetesen beszámol ki-ki arról, hogy mi történt vele aznap. Ugyanolyan magától értetődően rendeződnek sérelmek és bűnök ebben az áhítatos csendben Isten előtt, mint amilyen magától értetődő, hogy fiam, mielőtt nem fürödtél, ne bújj be a pizsamába és az ágyba, hogy tudniillik tisztálkodni is kell. Vannak olyan szülők, akik komolyan veszik, hogy a gyermeküknek lelke is van, és a lelkük igényeit is kielégítik, arra is fordítanak gondot.

Ha így nőne fel egy nemzedék, nem ilyen lenne a társadalmunk, mint most.

Na de kik neveljék így a reá bízottakat, ha nem éppen mi? Persze, az a kérdés: mi mennyi gondot fordítunk a lelkünkre? Egyáltalán törődünk vele? Fordítunk-e ugyanannyi figyelmet, fáradságot, gondoskodást a lelkünkre, mint a testünkre?

Sokakat megtéveszt az: ha a testemre nem ügyelek, az feltűnik, és ezt nem akarjuk. Ha a lelkemmel nem törődöm, azt nem veszik észre. Muszáj megborotválkozni reggel a férfiaknak, muszáj reggel megfésülködni az asszonyoknak, mert enélkül nem mehetnek emberek közé. Imádkozni már nem muszáj. Istentől megkérdezni: Uram, mire adtad a mai napot, mert én ma is engedelmes akarok neked lenni, ezt már nem muszáj. Azt majd megkérdezem este, hogy mire adtad a mai napot. Este meg már fáradt vagyok. És azt hiszik sokan, hogy ez nem látszik meg. Lehet, hogy nem azonnal, de hosszú távon sokkal súlyosabb következményei vannak a lélek elhanyagolásának, mintha esetleg a testével foglalkozna kevesebbet az ember.

Olyan a lélek az életünkben, mint a gyümölcsfák életében a gyökér. Az a fának a láthatatlan része, de a szakemberek tudják, hogy nem az a fontos, hogy a vihar esetleg egy-két szép ágat letört róla, azt pótolja a legtöbb fa. Nem is az a fontos, hogy vizsgáljuk, milyen meg mennyi gyümölcs van rajta, mert az attól függ, hogy mit juttatok el a gyökeréhez. A gyümölcskertész a gyökereket táplálja, s aztán a fa meghozza a gyümölcsöt, az hálás. De a gyökereihez kell eljuttatnom a táplálékot, amiből a gyümölcs lesz. Ott állhatok és nézhetem, mennyit terem, ha nem kap táplálékot. Amelyiknek egészséges a gyökere az túléli a viharokat és az rendszeresen terem.

Mi a gyökereinket hanyagoljuk el sokszor. Ezért mondja Jézus ilyen hangsúlyosan, és jó lenne, ha ez bevésődne ma a szívünkbe, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Azzal is, és fontos, hogy meglegyen. Legyünk hálásak érte és osszuk meg azokkal, akiknek nincs, vagy kevés van. Aki azonban csak kenyérrel él, az ember alatti szinten él. Isten azt akarja, hogy újra kapcsolatba kerüljünk vele, és Ő közvetlenül táplálhassa lelkünket az Ő szent igéjével, és ez az ige új életre támasszon minket, és használhatóak legyünk az Ő kezében mások javára is.

Figyeljétek meg egyetlen napotokat, mennyit törődtök a testtel - még azok is, akik nem nagyon cicomázgatják magukat -, és mennyit a lélekkel. Sokszor ijesztő az aránytalanság. Isten ma ezt a nagy lehetőséget csillantja fel előttünk. Aki ezentúl sokkal jobban és tudatosabban odafigyel a lelkére és a lelkiekre, annak Ő olyan kincseket ad, amikre mindenki vágyik körülöttünk, de amiket csak tőle lehet ajándékba kapni. Az ilyen emberek válnak sáfárokká. Lesz mit továbbadniuk.

Kicsoda a hű és bölcs sáfár? Aki azzal, amit a gazda ad neki, idejében sáfárkodva gazdagít másokat. Továbbadja a gazda háza népének. Minket erre hívott el Isten. A gyülekezetek presbitereit különösképpen is. Tudunk-e adni olyan kincseket a körülöttünk élőknek, amik mennyei kincsek, amik örökkévaló értékek, amik éltetnek minket is? Elég reánk nézni, és látják, hogy ennek van valamije, ami a többinek nincs, és azokkal boldogan szolgál másoknak. Ez viszont csak úgy megy, ha valaki táplálja a lelkét is. Ha valaki tisztába teszi naponta a lelkét, ismeri a bűnbánatot és bűnbocsánatot és abból él, és ha valaki szívja magába ebben a büdös levegőjű világban a mennyei tiszta levegőt, miközben az imádság ablakait kinyitja, és az Istennel való közösségét ápolja. Enélkül nincs gazdag lelki élet és nincs igazi szolgáló élet sem.

3. Ezért mondja Jézus, és ez a harmadik, amiről röviden szólok, hogy néha, ennek érdekében, hogy ilyenné váljék az életünk, érdemes háttérbe szorítani a testnek a követeléseit, és tudatosan előtérbe helyezni a lelkieket. Például erre való a vasárnap. Ezért adta Isten. Hat napon át munkálkodjál - mondja a Parancsolatban -, és a hetedik napon engedd, hogy Isten munkálkodjék benned. Na de ahhoz csend kell, meg arra a napra le kell tenni a kezünkből azt, amivel hat nap alatt tele van, hogy Isten megrakhassa ajándékokkal a lelkünket. Hogy utána egészen másképpen bírjuk azt a hat napot, és hat napon át oszthassuk azt, amit tőle kaptunk. A hat nap közben is ad Ő ajándékokat, meg naponta lehet tőle kapni, de van, amikor koncentráltan, összpontosítva csak azért állunk ott előtte, hogy most te munkálkodj bennem, Uram! Hiszen te akarsz engem használni.

Ezért lenne természetes az, hogy minden hívő református családban van családi áhítat. Azt csak elkezdeni nehéz, meg mindennap megtartani. Mert kiszorítják a tennivalók és mindig van erkölcsös magyarázatunk, miért nem tápláljuk a lelkünket. De nekünk nem azt kell megmagyaráznunk, hogy miért nem tesszük, hanem annak a gyümölcseit kellene felmutatnunk, hogy mivel gyakoroljuk, milyen gazdagok vagyunk.

A napi csendességet is erre készítette el Isten. Vizsgáljuk meg napjainkat: törődünk-e egyáltalán a lelkünkkel? Engedjük, hogy Isten most ezt előtérbe helyezze és meggazdagítson bennünket?

A napokban olvastuk a Zsidókhoz írt levélből az utalást Ézsaura. Beleborzongtam, hogy ez az Ézsau mennyire mai ember volt, pontosabban a mai embertömegek mennyire olyanok, mint Ézsau volt. Mert mit csinált ő? Egy vadászatról hazajött éhesen. Megütötte az orrát a főzelék illata, amit az öccse főzött. Kért belőle. Mivel Jákób ravasz üzletember volt, azt mondta: adok neked, de te is adjál érte valamit. Add el nekem az elsőszülöttségi áldást. S mit mond Ézsau? Engem akármelyik vadászaton utolérhet a halál, mire megyek az elsőszülöttségi áldással? Legyen a tiéd, öcsém. Jákób bőkezű volt, még kenyeret is adott a tál főzelék mellé.

Mi történt itt? Egy pillanatnyi testi szükséglet azonnali kielégítéséért Ézsau lemondott valami olyan kincsről, ami egy életen át testileg-lelkileg meggazdagíthatta volna. Az atyai áldás Isten áldása volt, és az magába foglalt minden testi-lelki jót. Figyeljük meg, amikor az ősatyák megáldják a gyerekeiket. Az imádság volt. Az Istentől kérem neked, hogy essen az eső, legyél egészséges, legyen boldog családi életed stb. Mire Ézsau azt mondja: ez olyan bizonytalan dolog. Mi lesz majd a jövőben, meg áldás, meg megérem-e? Most vagyok éhes, most adjanak ennem. Így gondolkozunk.

Isten ebből akar kiemelni minket. Meg akar tanítani a böjtnek egy tágas gyakorlatára: adott esetben kész vagyok lemondani egy testi szükséglet feltétlen kielégítéséről azért, hogy ennek kapcsán lelkileg nagy kincseket kapjak Istentől. Mert a lelkem fontosabb nekem, mint a testem. Az is fontos, nem szabad elhanyagolni, nem szabad tönkretenni - ahogy módszeresen tesszük. A lélek azonban legalább olyan fontos, vagy adott esetben fontosabb.

Jézus erre sok szép példát adott. Tulajdonképpen az egész földi élete egyetlen nagy böjt volt. Mindenről lemondott, ami az Ő örök istenségében megvolt a mennyben és megvan neki most, azért, hogy segítsen rajtunk. Még az eledel is háttérbe szorult. "Az az én eledelem, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem" - mondja a tanítványoknak a samáriai asszonnyal beszélgetve.

Jézus egyszerűen és józanul azt mondja: fontos a test, és a szükségeiről gondoskodni kell. De legalább ilyen fontos a lélek, és annak a szükségeiről is gondoskodni kell, mert másként elállatiasodik, embertelenné válik, démonizálódik az ember és az emberiség. Törődj a lelkeddel! És olykor még a testieket is háttérbe szoríthatom, hogy Isten különösen nagy lelki áldásokban részesítsen, és így a szolgálatra alkalmasabb legyek.

Az úrvacsora jellegzetesen a léleknek a tápláléka. A hitünket akarja erősíteni vele Isten. Emlékeztet minket arra, hogy Jézus helyettünk halt meg a kereszten. Leleplezi azokat a bűneinket, amik miatt meg kellett halnia a kereszten. Ugyanakkor közösségre hív magával, közösséget teremt egymással. Sok bűnös, akik bocsánatra szorulnak, és bocsánatot nyerve mehetnek tovább az úton. Megerősít minket abban, hogy le lehet zárni egy-egy életszakaszt. Isten új kezdést engedélyez, ez a kegyelem, és másként lehet folytatni az életutunkat.

Jó lenne, ha így úrvacsoráznánk most. Nemcsak azért, mert benne volt a konferencia programjában, nemcsak azért, mert a gyülekezet utolsó vasárnap mindig úrvacsorát ünnepel, hanem azért, hogy lezárjunk valamit, talán egy lelketlen korszakot, és elkezdődjék egy új. Jézussal szorosabb közösségben, Őreá figyelve, a lelkünket is táplálva és tisztogatva, azzal a készséggel: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Akkor az egész ember: test és lélek, egyaránt gyógyul, és egészséges emberekké válunk.

Pál apostol egy mondatával hadd fejezzem be. Az is egy áldáskívánság, egy jó kívánság volt. A tesszalonikai gyülekezettől így búcsúzott: "Maga pedig a békességnek Ura szenteljen meg titeket mindenestől, és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." Ilyen az egészséges ember.

Mielőtt ezért imádkozunk, egy énekkel válaszoljunk az igére.

Emlékezzél, Úr Isten, híveidről,
Lelki-testi sokféle szükséginkről,
Viselj gondot irgalmasságodból
Különösen te szent egyházadról.

Adjad nekünk a kenyeret éltünkben,
Amely táplál és erősít hitünkben.
Nevekedést ád reménységünkben,
És megszentel lelkünkben-testünkben.

(379,1-2)


Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy gondviselő jó Atyánk vagy. Köszönjük, hogy te ismered legjobban szükségeinket, hiszen te alkottál minket. Bocsásd meg, hogy nekünk sokszor csak a testünkre van gondunk, és az egész gondolkozásunk annyira testiessé vált.

Köszönjük, hogy szeretetből kizökkentesz ebből. Köszönjük, hogy lelket is adományoztál nekünk, sőt köszönjük, hogy ígéred, hogy a te Lelkedet adod nekünk, és új szívet adsz, hogy értsünk téged, hogy egyetértsünk veled, hogy örömmel tudjunk engedelmeskedni neked. Hogy azzal a nyitottsággal éljünk a testben hátralevő éveinkben, hogy szólj, Uram, kész vagyok cselekedni a te akaratodat. Engedd, hogy ez valóság legyen mindnyájunk életében.

Köszönjük, hogy nálad készen van a lelki eledel is. Bocsásd meg, hogy sokszor megvetettük. Adj nekünk egészséges lelki étvágyat, hogy vágyakozzunk igéd után, hogy értsük azt. Sőt add a te igéidet a mi szánkba is, hogy tudjunk másokat erősíteni, vigasztalni vele, és mutatni a hozzád vezető utat.

Könyörgünk hozzád különösen azokért, akiknek most nagy szükségük van rád. Könyörgünk betegeinkért. Te tudsz adni testi erőt és gyógyulást is. Könyörgünk gyászoló testvéreinkért. Egyedül te tudod begyógyítani a lélek sebeit és az űrt, ami az életükön támadt, egyedül te tudod kitölteni önmagaddal. Indítsd őket, hogy benned keressék azt, amit elveszítettek.

Reád bízzuk a kenyerünket, ami még nagyrészt kint van a mezőn. Kérünk, könyörülj meg rajtunk és adj esőt a földekre. Erősítsd azokat, akik az aratás munkájában dolgoznak. De kiáltunk hozzád, az aratás Urához, hogy küldj munkásokat a lelki aratásba is. Formálj minket, Atyánk, olyanokká, akik használható munkásaid leszünk a lélekmentés fontos szolgálatában.

Tölts meg a te Szentlelkeddel minket. Hadd legyünk Szentlélekkel és erővel teljes férfiak és nők, akiket arra használhatsz, amire akarsz. Bocsásd meg, hogy sokszor mi akarunk téged használni. Szeretnénk abbahagyni ezt az istentelenséget, és őszintén megmondani: állunk rendelkezésedre. Hisszük, Urunk, hogy aközben bontakoznék ki igazán az életünk, ha egészen reád bíznánk magunkat, és teljesen kiszolgáltatnánk testünket, lelkünket egyedül neked.

Segíts ebben mozdulni, előbbre lépni, növekedni.

Kérünk, áldd meg az egymást követő csendesheteket. Adj olyan igét, ami a te szádból származik, és ami éppen ezért teremtő hatalom. Add, hogy sokan jöjjenek haza új élettel és a veled való szövetségben megerősödve. Rajtunk pedig könyörülj most, hogy senki ne legyen közöttünk, aki méltatlanul eszi a kenyeret és issza az Úrnak poharát.

Segíts ebben a csendben most őszintén beszélni veled.

Ámen.