PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. június 27.
(csütörtök)

Varga Róbert


DÁVID NÉPSZÁMLÁLÁSA


Alapige:1Krón 21,1-13

"A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt. Dávid ezt mondta Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat! De Jóáb ezt mondta: Szaporítsa meg népét az Úr százannyira, mint amennyi most! De uram, királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért kutatja hát ezt az én uram? Miért bűnhődjék ezért Izráel? A király szava azonban erősebb volt Jóábénál. Elindult tehát Jóáb, bejárta egész Izráelt, és visszaérkezett Jeruzsálembe. Azután jelentette Jóáb Dávidnak a besorozott hadinép számát: egész Izráelben egymillió-százezer kardforgató ember volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember. Lévit és Benjámint azonban nem sorolta közéjük, mert utálatosnak tartotta Jóáb a király parancsát. De Isten rossznak látta ezt, és megverte Izráelt. Akkor ezt mondta Dávid az Istennek: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem. Most azért bocsásd meg szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem! Ekkor így szólt az Úr Gádhoz, Dávid látnokához: Menj és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három lehetőséget adok neked, válassz ki közülük egyet és azt teszem veled.! Bement tehát Gád Dávidhoz, és azt mondta neki: Így szól az Úr: Válassz! Három esztendeig tartó éhínség legyen? Vagy dúljanak három hónapig támadóid? És érjen utol ellenséged fegyvere? Vagy legyen három napon át az Úr fegyvere a dögvész az országban, és pusztítson az Úr angyala Izráelnek egész területén? Most azért döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött. Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az Úr kezébe, mert igen nagy az Ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!"


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked azt, hogy ismered a szívünk gondolatait. Köszönjük, hogy felszárítod a mi könnyeinket, s letörlöd azokat. Köszönjük, hogy osztozol az örömünkben. Sőt, teljes örömet kínálsz és ajándékozol nekünk. De legfőképpen köszönjük a te igédet, amely ma is élő és ható, lelki táplálék lehet a számunkra, békesség forrása, a reménység lehetősége, és a jövőnk biztos záloga.

Kérünk, Urunk, hogy szólj hozzánk, ahogyan jöttünk, abban az állapotban, ha neked kedves, akkor ints meg minket, fedjél, bátoríts, öntsél reménységet a szívünkbe. Mutass rá mindarra, amiben változni kell, s amit itt kell hagynunk. Tedd nyilvánvalóvá azt, amit mi nem látunk vagy nem értünk. Legyen az bármilyen sötétség vagy hamisság, vagy aminek végre örülnünk kellene, és még mindig nem örülünk. Tedd nyilvánvalóvá Urunk a szívünk indulatait.

Köszönjük, hogy a te életed nyitott könyv mindnyájunk előtt, s hogyha valaki benned hisz és reménykedik, az nem csalódik sosem, s annak elvehetetlen örök élete van.

Élő, feltámadott Jézus beszélj velünk, kérünk!

Ámen.


Igehirdetés

A Szentírás tanítása szerint a próba mindig felülről, Istentől való, a kísértés pedig mindig alulról, a Sátántól, az ördögtől. Az ördög határtalan pimaszsággal még Jézust is megkísérti. Azt mondja, hogy állj oda a templom ormára, vesd le magad, hiszen Isten megígérte, hogy az angyalai őrizni fognak téged minden bajtól.

A Sátán arra indítja Dávidot, hogy miután Isten segítségével több csatában legyőzte a filiszteusokat, tartson szemlét, számlálással egybekötött szemlét a csapatok fölött. Itt Dávid nem általános - mint ami Magyarországon történt nem régen - népszámlálást rendel el, hanem azokat számolják meg, akik kardforgatás szempontjából szóba jöhetnek. Akik vitézek, akik felnőtt férfiak, akiket fegyverbe lehet hívni, ha arra szükség van.

Szerette volna Dávid a haderő ütőképességét látni, számba venni. Ez azonban a Szentírás szerint hűtlenség és bizalmatlanság volt Istennel szemben, hiszen mindaddig Izráel minden győzelmét úgy aratta Dávid, hogy Isten ment előtte, és Ő győzött. Vagy úgy, hogy maga beleavatkozott közvetlenül egy természeti csapással a háború, harc kimenetelébe. Volt olyan is, hogy angyalokat küldött, és azok mészárolták le az ellenséget, vagy Dávid kezét használta fel arra, hogy a filiszteusok fölött győzelmet arasson.

A Sátán, akinek a magyar fordításban a neve azt jelenti, hogy vádló. Itt nem vádol, hanem kísért. Az ősi Kísértő kísért, és arra veszi rá Dávidot, hogy valami olyat tegyen, ami nem kedves Isten előtt.

Hogyan sikerülhet ez? Jogos ez a kérdés. Dávid hívő emberként visszakapta a bűnesetben elveszített szabadságot. Csak a hívő embereknek van szabad akaratuk. A bűn szolgája gyáva rab - énekeljük -, a Krisztusé szabad. Aki nem az Isten gyermeke, nem az Isten szolgája. Aki pedig nem Isten szolgája, annak nincsen szabad akarata, az azt teszi, amire az ördög, a gazdája ráveszi. Ez világos tanítása a Szentírásnak. De Dávid, mint Istenben hívő ember visszakapta hit által szabad akaratát, a szabad döntésre való lehetőséget, és ő szabadon, de rosszul dönt ebben a kérdésben.

Beérsebától Dánig tartott az összeírás, vagyis Déltől egészen Északig, de Lévi törzsét - akik Istennek szolgáltak, és Júda törzsét Jóáb kihagyja, Gideon vidékét is, mert azt Isten lakóhelyének tartották.

Mi a tanulság ebből a történetből? Hogyan jut ez a hívő ember oda, hogy valami olyat tesz szabad döntésénél fogva, ami Isten előtt nem kedves? Az első bűne az volt Dávidnak, hogy nem számolt igazán Istennel. Sőt, éppen Isten akarata ellenére tart népszámlálást, vet számot a hadsereg erejével. Uralkodásának az egyik csúcspontja ez a rész, amit előtte meg utána olvasunk, amikor sorozatos győzelmeket arat Izráel az ősellenség filiszteus csapatok fölött.

Nagy kísértés még a hívő emberek számára is, amikor minden sikerül, amikor mennek a dolgok. Megy a kocsi - ahogy szokták mondani. Nincs akadály. Amikor gyarapodik az ember lélekben és anyagiakban egyaránt, amikor szakmai sikert szakmai siker követ, amikor a szolgálatban egyik áldás jön a másik után, s az ember ritkán, de ilyenkor sűrűbben láthatja szolgálatának a gyümölcsét, gyümölcseit is. Vagy amikor az üzleti életben - ahogy szokták mondani - megy az üzlet. Amikor minden bejön. Minden számítás sikerül, amikor nagy vagyonok jönnek létre sokszor szempillantások alatt.

A Szentírás azonban azt a kérdést felteszi mindenkinek: mid van, amit nem úgy kaptál volna? Az nem az Isten ajándéka, hogy tudunk dolgozni, aki fizikai munkát végez a két kezével? Aki szellemi munkát végez, hogy van agya hozzá, hogy elvégezze a napi munkát, amiért a fizetését kapja?

Volt idő, amikor otthon a gyerekek megkérdezték, hogy miért kell a kenyérért, a reggeliért, az ebédért hálát adni, hiszen elmész papa dolgozni, megkapod a fizetésed, és bevásárolsz. Miért kell ezért Istennek megköszönni a dolgokat? Nagyon jó, hogy feltették ezt a kérdést, mert elmondhattuk azt, hogy az is Isten ajándéka, hogy van munkahelye az embernek, hogy van két keze, vagy szellemiekben el tudja végezni a munkát. Ez nem természetes dolog. Tudjuk mindnyájan, talán velünk is megtörtént már, hogy megbetegedtünk, és felkelni sem bírtunk a láztól vagy a fájdalomtól. Abban a pillanatban egyből megérti az ember, hogy Isten ajándéka még az is, ha reggel fel tudunk kelni. Vagy ahogy időnként az idősebbek mondják, hogy még fel tudtam kelni egyáltalán. Micsoda ajándék ez Istentől, ha ez így van.

Nagyon sok hívő embert láttam már, akit ezeken a pontokon kapott el az ördög, amikor minden sikerült, amikor sikert sikerre, és eredményt eredményre halmozott. Még az is elhangzott, hogy bizonyos dolgokat rábízunk Istenre, mást pedig nem. Vagy amikor a munkahelyen hangzik el, hogy ezt azért bízzuk rád, mert ezt a cégnél csak egyedül te tudod elvégezni. Vagy ha valaki férfi - ugye a férfiaknál ez a méz a madzagon. Neked a szellemi kalibereid olyanok, hogy ezt csak rád bízhatjuk. Nőknél meg: pont egy ilyen külsejű, ilyen fiatalos, még mindig ilyen fiatalos nőre van szükség, nélkülözhetetlen vagy ebben a kérdésben. Vállald el! És akkor eldől az ember szívében a kérdés. Vagy amikor azt mondják, hogy jól gondold meg, mert talán ez az utolsó lehetőség az életedben, hogy eljuss oda, vagy megtehesd ezt, vagy hogy megkérnek erre: nyugdíj előtt, tudod már közel a naplemente, jól becsüld meg, mert ha ezt most rád bízzák, ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni. És így tovább.

A Kísértő mindenkinél pontosan tudja, hogy mit kell a horogra tenni, milyen csalit. Mi az, amit bekap az ember, ahogy a balatoni halak is mások mint a velence taviak, meg a tiszaiak. Sokkal intelligensebbek. Egészen más csali kell már nekik. Egyszerű kukoricára már nem igen harapnak.

A Szentírás azonban azt mondja, hogy Isten a hívő embereknek a józanság lelkét adja. Nem könnyű egy ilyen kísértés helyzetben az embernek a józanságát megőrizni, amikor azon a ponton dicsérnek meg. Erre mindenki érzékeny, nem? Azon a ponton dicsérnek meg, amiről mi is tudjuk, hogy azért ez szokott sikerülni. Ebbe még mindig fizikai meg szellemi képességeim, életkorunk ellenére ebben még mindig jók vagyunk. Ez nem baj. Vannak ilyen pontok mindenkinél. Mindenben senki nem tud maximálisat produkálni, de azért vannak területek, amiben hozzuk a formánkat - ahogy szokták mondani. Nem baj, de jól jegyezzük meg, hogy pontosan ezek a területek a leggyengébb pontjaink is egyben. A Kísértő nem azzal fog kísérteni, amit nem szeretünk.

Ha valaki nem kedveli a spenótot, nem egy vájling spenótot fog az ördög elé tenni, hogy edd meg. Ha valakinek a testiség a kísértés, akkor azzal kísérti. De ha valakinek a testiség nem kísértés, akkor ez nem lesz kísértés a számára. Ott támad, ahol a leggyengébb pontunkat látja.

Nem azért kell egy állást akár elvállalni, mert az nekünk való, mert azt mondják, hogy el kell vállalni, hanem csak akkor, hogyha azt Isten mondja, hogy azt neked szántam. Micsoda különbség a későbbiekre nézve. Majd meglátjuk, Dávid életére nézve is.

Dávidnak nem az Isten mondta, hogy számolja meg a fegyverforgató népet. Dávid itt, ebben a helyzetben csak a maga erejével számol. Ezért tudni akarja, hogy mennyi fegyveresre számíthatok. Elfelejti egy pillanatra, az eddigi győzelmeket nem az Isten adta? Ő vívta ki? Az első győzelmét - emlékszünk - Góliáttal szemben. Nem azt mondta, hogy te fegyverrel jössz ellenem, én meg az Úr erejével, az Úr nevével megyek ellened. Nem az Isten ment elöl és Dávid mögötte? Fordítva volt? Lecsapta volna Góliát Dávidot. Elnyomta volna, mint egy bogarat. Egy "emelettel" magasabb volt nála. Az Úr erejével győzött ott Dávid.

Én nem mondom azt, hogy itt Dávid úgy gondolkodik, hogy nem kell Isten, boldogulok a saját erőmmel. Nem, ez nem igaz. Nem hagyja ő ki Istent a szívében a számításból, csak Isten nem az első helyre kerül. Ez a nagy baj. Nem hagyja ki. Sok hívőnél így van. Nem hagyják ki az Istent, csak már nincs az első helyen. Dávid nem hagyja ki Istent, de már nem az Istené az első hely. Nem Isten ereje van az első helyen. Megszámolja a hadinépet. Lássuk, hány fegyveresre számíthatok a következő öldöklő csatában? Még azt is mondhatjuk, hogy nem lenne olyan nagy baj. De Isten ezt nagyon keményen megítéli az életében, mert bizalmatlanság és hitetlenség volt, amit tett. Ez istentelen, ahogy a Biblia szokta mondani: testies. Nem fizikai értelemben testi, hanem Isten nélküli szellemi gondolkodás. Ez a testies kifejezés értelme a Bibliában. Istentelen gondolkodást sugallt az ördög, és Dávid beleesett a csapdába.

A fő baj az, hogy nem az Isten van az első helyen, hanem valaki vagy valami más. Dávid a sikerei csúcsán szeretné megmutatni azt, hogy mire képes. Ez sem lenne önmagában baj. De újra mondom, hogy most már nem az Isten erejére számít maximálisan, hanem számba veszi a fegyveres erőket.

Elfelejti tehát, hogy nem ő a győzelem forrása, hanem Isten. Mondhatjuk így is, hogy elkezdi keverni a dolgokat. Egy kicsit az Isten is - mert Őt nem lehet kihagyni, azért rendes hívő ember ő -, meg a saját erőm is. Adjuk össze az erőnket Uram. Majd csak megyünk valamire.

Nem úgy gondolja tehát, hogy Isten nélkül fog győzni, hanem úgy gondolja, hogy neki tudni kell, hogy milyen erőre számíthat. Ezt az Isten igéje nagyfokú hitetlenségnek és bizalmatlanságnak veszi. De éppen a 14. fejezetben derül az ki - kicsit korábban -, hogy mennyire az Isten vezetése alapján tudott győzni. Először megkérdezi az Urat, hogy menjek ellenük, a filiszteusok ellen? Menjél Dávid, győzni fogsz.

A második csata előtt: Uram, menjek ellenük? Nem, ne menj. Majd amikor a szederfák irányába elindulsz, mert menj arra, kerüld meg őket hátulról, és lépéseket hallasz a szederfák teteje felöl. Én megyek előtted - mondja Isten -, te gyere utánam. Engem nem látnak, téged igen. A te kezed által, de én fogok győzni Dávid a filiszteusok fölött. Ilyen világosan tud Isten vezetést adni egy-egy bonyolult kérdésben is.

Dávid Isten mögött állt, s amikor megszámláltatja a kardforgató népet, akkor Dávid Isten elé állt. Góliátnál meg ott az előző csatánál Dávid Isten mögött áll, itt meg Dávid Isten elé áll. Ez nagy baj egy hívő ember életében.

Jól és rosszul számolni mindnyájan tudunk. Számoljuk a pénzünket, számoljuk az időnket, a testi erőnket, a lehetőségünket, a jövőnkkel számolunk. Bizonyos helyzetekben számba vesszük az összeköttetéseinket, az ismerőseinket. Számítunk a kapcsolatainkra, az erőnkre, az ügyességünkre, a megszerzett szakmai ismereteinkre, a család lehetőségeire. És Istenre? Tudom, most bután hangzik, amit mondok, de ott van Isten a nyári tervek között? Odakerül a Szentírás, és ott is marad? "Becsomagoljuk az Istent" is, a Bibliánkat, mert azért jó magunkkal vinni, mert a végén még valami baj ér, ha nincs ott velünk. Ott van a Szentírás, és ott is marad a csomagban? Vagy az Isten mondja meg azt is, hogy hova menjünk vagy mehetünk nyaralni. Súlyos százezreket kell tényleg erre elkölteni? Vagy pedig a megelégedés istenfélelemmel, szerényebb körülmények között? Most nem azt mondom, hogy a többit adjuk oda valami szent célra - én ezt nem mondom. De tényleg el kell költeni azokat az összegeket, amiket elköltünk? Isten tényleg eljön oda velünk? Érdemes azért ezt, mielőtt elindulunk, végiggondolni. Uram, te jössz? Vagy a Biblia bent van a csomagban, ott is marad, meg az Isten is marad, ahol van, és nem jön velünk oda, ahova indulunk. Megy veled az Isten oda, ahova készülsz, vagy nem fog elmenni veled? Ő is benne van valahol, vagy az egész az Ő akarata? Azért ez nagy különbség, nem? Jön velünk, vagy tud arról, hogy megyünk. Az nem ugyanaz. Tud arról, hogy megyünk, de nem szólhat bele, mert nem engedjük. Vagy Uram, ha te nem jössz velünk - mondta egyszer Mózes -, akkor ne vígy minket innen ki. Jön velünk, vagy csak tud róla, hogy hova megyünk?

A végén meg esetleg még Őt is kérdezzük, hogy te mit akarsz, de nehogy válaszoljon, mert akkor meg kell változtatni, le kell mondani, vissza kell mondani esetleg, vagy eleve úgy tervezzük a nyarunkat, az esküvőnket, a családdal kapcsolatos dolgainkat, a munkánkat, a pénzbeosztásunkat, hogy abba egyedül az Isten szólhat bele. Micsoda különbség, hogy mindenki beleszól, csak az Isten nem, vagy csak az Isten szólhat bele, és csak rá hallgatunk. Legfeljebb egy-egy testvér tanácsát megkérdezzük, kikérjük, de hadd döntse el csak Isten a végén, hogy mit akar.

Számolsz az Istennel valahol, vagy egyedül az Istennel számolsz az életed kérdéseiben? Azért ez két különböző kérdés, amire különbözőek a válaszok is. Vagy Ő valahol ott van az életedben, meg ott van a hívő életünkben is, de nem igazán juthat már szóhoz, és nem igazán számolunk vele, hallgatunk és figyelünk rá.

Sokszor úgy van ez, mint a házaspároknál, hogy a súlyos kérdésekben dönthet a férfi, a kicsiny, jelentéktelen kérdésekben meg nyugodtan döntsön az asszony. Ismerjük a választ, ugye? A férj azt mondja erre: nálunk csak jelentéktelen kérdések vannak mindig. Számítunk az Istenre, vagy csak az Istennel döntünk el, s akarunk eldönteni minden kérdést?

Nem régen valaki ezt kimondta, hogy az én dolgaimba még az Isten se szóljon bele. És nem szól bele. Úgy mennek a dolgai, ahogy az Isten nélkül az szokott menni. Így dolgozzák halálra magukat emberek. Így nősülnek meg és mennek férjhez. Így gyarapodnak valóban. De ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak annak építői!

Élénken előttem volt, amikor kitűztük az esküvőnk napját októberre, s egyik reggel azt olvastuk, hogy nem kell sietve mennetek, s lett belőle január 30., mert az volt az Isten ideje, időpontja, s az volt kedves előtte. Valaki ilyen kedvesen megkérdezte, hogy de ki szokott házasodni januárban? Ráadásul a végén, a legnagyobb hidegben. Mintha befolyásolná a házasságkötést, hogy meleg van vagy hideg. Meg egyáltalán, ebben a korban. Mármint amilyen idős voltam, negyven éves. Akkor visszakérdeztem: mondd, hol van megírva, hogy milyen időpontban kell, milyen hónapban és hány éves korban? Tudsz nekem ilyet mondani, mert én nem tudok ilyenről. Erre nem válaszolt semmit. Nem is igen lehet mit mondani erre.

Ha Istent kérdezzük, akkor Ő tanácsol minket. Azt mondja Dávidnak, hogy kerüld meg a szederfákat, s majd, ha lépéseket hallasz a szederfák teteje felöl, akkor támadd meg a filiszteusokat! Ennyire? Ilyen apró részletekig tud vezetni az Isten? Persze. Meg tudja mondani, hogy ne októberben, hanem januárban. Hadd mondjam azt, hogy amikor januárban megvolt az esküvő, utána nem vontuk le azt a következtetést, hogy nagy dolgok történtek október és január között. Valójában semmi nem történt, csak pár hónappal később kötöttünk házasságot. Még csak azt sem mondhatom, hogy valami fenomenális élményt készített el a számunkra Isten. Nem. Lehetett volna októberben is nyugodtan. És mégis a rendelt idő január volt. Biztos, hogy kárát láttuk volna, ha nem így történik. Nem indokolta meg Isten. Mi volt a válasz? Csak. Nem kell sietni. Ha nem kell sietni, akkor ne siessünk. Akkor Isten tudja, hogy mikor jó számunkra az időpont.

A második, ami kiderül ebből a részből, hogy Isten úgy alkotta meg ezt a világot, hogy a cselekedeteinek bizony következménye, s időnként olyan következménye van, hogy az büntetés. Vagyis a bűneinknek vannak büntetései, s vannak következményei is.

Az életünk nem légüres térben zajlik. Benne élünk egy társadalmi, családi, sőt mondhatom nyugodtan, politikai közegben is. Nem függetlenül lebegünk ebben az országban. Ennek az országnak a sorsa kihat ránk. Nézzük csak az első világháborút, meg a trianoni békeszerződést, meg a második világháborút, meg 1956-ot, meg 89-et, meg mindazt, ami azóta történt. Ne gondoljuk azt, hogy nincs hatással ránk az, hogy milyen berendezkedés van egy országban. Mint ahogy Dávid sem tehette azt, amit akart. Így egyetlen vezető sem tehet egy ország élén azt, amit akar. Mert amit tesz az ország vezetője, annak következményét az ország népe fogja inni és aratni. Annak a következményeit kell aratni sokszor egy egész országnak.

Dávid bűne miatt egész Izráel bűnhődött. Emiatt, amit itt Dávid tett, hetvenezer ember halt meg. Hetvenezer ember. A vezető vétkezett, a király vétkezett, olyat tett, ami nem volt kedves Isten előtt, és belehalt hetvenezer ember. Egyáltalán nem mindegy az, hogy a vezetőnek, vagy a vezetőségnek milyen erkölcsi értékei vannak, és a vezetőnek milyen erkölcsi híre és tartása van. Mert azt aratja majd a nép is, a vezetettek, amilyen ember a vezető.

Előfordulhat tehát az, hogy a mi bűnünk miatt bűnhődik valaki más? Hajaj. Hányszor előfordul. A szülők vétke miatt sokszor egy életen át a gyerekek aratnak.

Emlékszünk talán még arra, hogy többen befizettek gépkocsira, de sem az árát, sem a gépkocsit nem látják azóta sem. Már egy-egy családnak több millió forint a kára.

Vagy amikor nem régen egy vállalkozó bosszúból, mert tartozott neki a másik, felgyújtotta az illető házát. Csak azt nem tudta, hogy az illető két gyermeke is benne van, s mind a kettő bennégett. Erre nem gondolt. A bűnnek sokszor szörnyű következménye van. A lázadásnak, a bűneset lázadásának szörnyű következménye lett. A hazugságainknak, a paráznaságainknak, az istentelen nemi kapcsolatoknak, a csalásoknak, a pénzügyeinknek, a dühkitöréseinknek kőkeményen aratjuk a következményét, s el kell hordoznunk a büntetését.

Ha egy becstelen és gonosz király került Izráel élére, akkor az egész ország nyögte az Istennel szembeni engedetlenség következményét.

Ha tele volt a kincstár, és tudunk erről a Bibliából, hogy pazarló és istentelen király került az élre, a királyi székbe, s rövid idő alatt kiürítette a kincstárat, s tönkrement az ország, nyomorgott és éhezett a nép.

Dávid sírva felismeri a bűnét, s megtér abból Istenhez. S akkor az öldöklő angyal, így olvassuk továbbiakban, megáll, már éppen Jeruzsálemnél tart. Jött volna a főváros, s ott megáll, mert Dávid megtér porban és hamuban.

Van a hívő embernek tehát felelőssége, mert ez a következő üzenet, hogy amikor Dávid kiadja a parancsot Jóábnak, akkor Jóáb mer ellent mondani a királynak. Ne mondjuk azt, ne merjük azt mondani, hogy a hívő embernek nincs az országban felelőssége, mert van. Jóábnak is volt, és Jóáb mert Dávid királlyal is szembehelyezkedni és szembeszállni.

Így olvassuk: kiadja Dávid a parancsot, de Jóáb ezt mondta: "Szaporítsa meg népét az Úr százannyira, mint amennyi most. De uram, királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért kutatja hát az én uram? - Miért kutatod, hogy hány fegyverforgató van - Miért bűnhődjék ezért Izráel? A király szava azonban erősebb volt Jóábénál."

Ha a mi szavunk erősebb, mint Isten igéje, akkor nagy baj következik. Ha engedjük, hogy bárki szava erősebb legyen, mint az Isten szava, akkor bármi megtörténhet egy családban, egy egyén életében és egy ország életében is. Ha nyilvánvaló becstelenségeket szó nélkül hagyunk, ugyanolyan vétkesek vagyunk, mint azok, akik elkövetik azokat. S ez alól még a saját életünk féltése sem mentesít minket. Jóábot könnyen lefejeztethette volna Dávid. Hogy mersz nekem ellentmondani, Jóáb? Te, mint a hadsereg főparancsnoka, van merszed ellenszegülni a király parancsának? De Jóáb jobban félte az Istent, mint amennyire félt Dávidtól. Mert Jóáb tudta, hogy igaza van. Istentelen, sötét, bűnös dolog az, amit Dávid készül tenni. Istentelen, bűnös dolog, istenkáromlás, amit Isten ellen tesz. Még a családunk vagy az állásunk féltése sem ment fel minket, hogy szóljunk, amikor szólni kell, amikor istentelenség és embertelenség készül.

Isten törvénye ugyanis magasabb rendű erkölcsi törvény minden más törvénynél. És akár hiszik ezt, akár nem, az ügyeletes királyok, még ők is az Isten ítélete alá fognak esni. Isten megítéli az életüket, és döntéseiket.

A Szentírás azt mondja, hogy Isten rendel egy napot, amikor mindenkinek elé kell állni, és számot kell adnia minden cselekedetéről, amit elkövetett. A Krisztusban hívők nem a kárhozat, üdvösség kérdésében kerülnek ítélet alá, mert ők nem kárhoznak el, hiszen hisznek Jézusban, és üdvösségük van. De a cselekedeteiket, amiket a hívő életük során elkövettek, tettek, azt megítéli az ő életükre nézve is Isten. Abban ők is ítélet alá kerülnek, csak nem a kárhozat, üdvösségre nézve kerülnek ítélet alá.

Ha már hívő ember vagy, mit építesz rá: fát, szénát, pozdorját - ahogy Pál mondja -, vagy aranyat, ezüstöt?

A harmadik üzenet, Dávid főembere, Jóáb vonakodott végrehajtani a király parancsát. Nem akar együtt lázadni Dáviddal. Kér, könyörög. Azt mondja: Uram, tekintsd meg Isten igéjét. Nem kell számba venni, hagyd el! Ne kövess el olyan bűnt, aminek majd Izráel népe issza a levét! Jóáb hiába inti Dávidot. Te inthető ember vagy? Téged lehet inteni itt a gyülekezetben is? Hallgatsz arra a szóra, ami világos intés? Figyeled, hogy nem Isten figyelmeztet-e akár egy nem hívő emberen keresztül? Nem az Istentől jövő tanács, parancs vagy vezetés az, amit mondanak?

Mi az intés lényege? Az, hogy rávilágít valaki, de lehet ez egy igehely is a Szentírásban, vagy valaki élő személy még a hitetlen családtag közül is, rávilágít valamire az életedben, vagy szóvá tesz valamit, ami nem az Isten szerint való.

Mivel Isten rossznak látta Dávid döntését, s látta, hogy nem hallgat Jóábra, még valakit küld Isten Dávidhoz. Gát prófétát, aki kertelés nélkül megmondja, hogy Dávid, amit csináltál, az istenellenes bűn volt, ezért büntetnie kell Istennek téged. Isten kegyelmes. Háromféle büntetést ad eléd. Te válaszd ki, hogy melyik büntetést akarod elszenvedni. Éhínség három évig, utolérnek ellenségeid fegyverei, pusztítanak három napig. Vagy legyen dögvész. Ez a bűnöd következménye, melyiket választod?

Dávid megretten, bűnbánatot tart, sőt összeomlik, mert rádöbben arra, hogy az ő engedetlensége milyen sok ember életébe került.

Eszembe jutottak a napkeleti bölcsek. Elküldi őket Isten, hogy kövessék a csillagot. Leveszik a szemüket a csillagról, elmennek Heródeshez, megkérdezik azt, akit nem kellett volna megkérdezni, csak egy kis kitérő, s az összes betlehemi fiúgyermek belehal. Azok, akik abban a korban voltak, amelyben nagyjából Jézus lehetett. Mindegyiket kivégezteti Heródes. Csak egy kis kitérő. Mit számít az? De az összes három évnél fiatalabb gyermek belehalt Betlehemben. Itt meg belehal hetvenezer ember a király engedetlenségébe. Ugye, hogy nem mindegy? Egy kis kitérő, mit számít az? Ha valaki tesz egy kis kitérőt, az bekerülhet egy lőtérre, ahol a rendőrök éppen gyakorolnak, az erdő lombjai között lelövik. Hány vadászbaleset van? Odament, ahova nem kellett volna. Azt hitték, hogy vaddisznó, az mozog ott a bokorban. Csak egy kis kitérő. Mit számít, nem? Csak egy kis kitérő. Mint ahogy az sem mindegy, hogy mit iszom meg, alkoholt vagy metilalkoholt. Nagy különbség van a kettő között. Mind a kettő nagy mennyiségben halálos méreg, de a metilalkohol kicsiben is, a másik pedig nem.

Gád azt kérdezi Dávidtól - a próféta -, milyen választ vigyek annak, aki küldött, Istennek? Akkor Dávid megretten, s azt mondja: inkább essem Isten kezébe, mert igen nagy az Ő irgalma.

Dávid, mint hívő ember tudja, hogy Isten még az ítéletében is kegyelmes. Kegyelmesebb, mint bármely ember ezen a földön.

Nem tudom, eszünkbe jut-e valaki? Mit olvasunk itt? A király bűnéért bűnhődik a nép. S mit olvasunk Jézusról? A nép bűnéért, az ember bűnéért bűnhődik a király. Az evangélium lényege ez. Az emberiség minden bűnéért bűnhődött az Isten Fia. Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét. A világ bűne, a mi bűnünk az, hogy az Isten nélkül akarunk élni, nem számolunk vele, vagy valahol ott van Ő is, de nem igazán fontos az Ő személye.

Most sincs egyetlen bűnünkre sem máshol megoldás, mint Jézusnál. Inkább vigyük minden bűnünket a mindenható Isten elé, minthogy próbáljunk emberektől csupán irgalmat kérni és kapni.

Júdás a Nagytanács elé vitte a bűnét, hogy elárulta Jézust. S mi volt a válasz? Ám lássad, ez a te problémád Júdás. S elmenvén felakasztotta magát. Péter Jézus elé vitte az árulás bűnét, és Jézustól bocsánatot kapott. Mert minden ember minden bűnéért Jézust, a királyt feszítették keresztre. Mi vétkeztünk, és Jézus fizette bűneink árát.

Ez a megváltás lényege. Ha valaki ezt nem hiszi, nincsen szabadulás a bűnöktől. Nincs szabadulás. Szabad akarata annak van, aki elfogadta ezt a kegyelmet, aki hiszi és vallja, hogy minden bűnéért a királyt, Jézust feszítették keresztfára.

Itt most este is elmondhatjuk, hogy Uram, azért, amit ma elkövettem ellened, s ahogy viselkedtem emiatt másokkal, kérlek, adj bocsánatot! Inkább essünk Jézus átszögezett kezébe, minthogy magunk próbáljuk az életünk problémáit, kérdéseit megoldani, mert az csak rossz megoldás lehet. Inkább essünk Krisztus király kezébe, Ő még az ítéletében is, bűneink büntetésében is irgalmas, és irgalmasabb bármely embernél.

Dávid valóban alázatos ember volt. Zsákba öltözve kérte és kereste a kegyelmet, és megkapta azt Istentől. Iszonyatos árat kellett fizetnie Izráelnek a király engedetlenségéért. Nagyon gondoljuk meg azt, hogy egy döntés előtt állva hogyan döntünk. Mert iszonyatos árat kell fizetni minden engedetlenségért. Az egészben az az ördögi csapda, hogy a legtöbbször nem azonnal. Van úgy, hogy tíz év múlva. Van úgy, hogy húsz év múlva. Van út, hogy öt év múlva. Látszólag sosem, de ez nem igaz. Azt látjuk, hogy bizonyos embereket sosem kap el a törvény. Vagy ha elkap, akkor házi őrizetben tartják, pedig börtönt érdemelne. Úgy tűnik, hogy megússza. Onnan eljár a TV-be nyilatkozni, meg könyvet ír, s úgy tűnik, hogy megúszhatja. Van akkora hatalma, vannak emberei, vannak milliói, van lopott pénzből felépített kastélya. Úgy tűnik, hogy megússza. De nem késik el az Isten az ígérettel. Az ítélet ígéretével sem. Betartja, amit mond. Ő megtartja minden ígéretét: a pozitívokat és a negatív előjelűeket egyaránt. Eljön az az idő, amikor meg kell állni mindenkinek kivétel nélkül az Isten ítélőszéke előtt, és el kell számolnunk az életünkkel. S ott már nem lehet segíteni rajtunk, mert vagy itt, most az élő, feltámadott Krisztus kezébe tesszük az életünket, s odaesünk az Ő karjaiba, az átszegezett kezei közé, neki sírjuk el a bűneinket, vagy ott az ítéletkor nincs már lehetőség több. Ott lezárult, s ott nem marad más, mint az Isten ítélete, amely irgalmatlan. Ott, azon a ponton utolér, mert a határtalan kegyelemnek is van határa, amikor Jézus újra eljön, s ítélni fog élőket és holtakat.

A király bűnéért sok ember halt meg, a mi bűneinkért meghalt a király. Isten adja meg mindnyájunknak, hogy végiggondoljuk a döntéseinket.


Imádkozzunk!

Istenünk, gyakrabban szeretnénk kimondani azt, hogy szeretünk téged, és nem akarunk nélküled semmit sem eldönteni. Urunk, mi nem valahol szeretnénk számítani rád, hanem egyedül veled akarunk számolni. Egyedül rád akarunk számítani. Egyedül veled és általad akarunk dönteni. Kérünk hát, add nekünk a józanság Lelkét, akinek a segítségével meg tudjuk ítélni, hogy mi a te jó, kedves és tökéletes akaratod.

Így kérünk, Urunk, adjál józanságot minden kérdésben: legyen az pénzügyi, üzleti, legyen az fizikai, testi, lelki kérdés. Így segíts, hogy józanul tudjuk elengedni a mi elhunyt szerettünket, s tőled kérjünk vigasztalást és reménységet. Így hadd kérjük, hogy te töltsd meg a mi szívünket tőled való békességgel, s ha nincsen bölcsességünk, köszönjük a biztatást, hogy aki hozzád fordul, annak te adsz szemrehányás nélkül.

Így nyitjuk ki most előtted a szívünket, tatjuk oda eléd az életünket, s kérünk, hogy töltsd meg azt tőled való józansággal, békességgel és bölcsességgel.

Ámen.