PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. június 23.
(vasárnap)

Varga Róbert


TANÍTVÁNY DAMASZKUSZBAN


Alapige:ApCsel 9,10-19

"Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram." Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek, mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette Saulra a kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, ..."


Imádkozzunk!

Köszönjük neked Istenünk, hogy ezen a reggelen kereshetünk téged. Kérünk, bocsásd meg azt, ha már a keresésbe is belefáradtunk, sőt kimondjuk azt neked, hogy nincs remény, nincs értelme, minek. Köszönjük, hogy pontosan azért vagyunk itt, mert te nagy szeretettel keresel minket. És te soha, de soha nem mondasz le rólunk.

Köszönjük, hogy hozhatjuk hozzád az örömeinket, és megoszthatjuk veled, hiszen tőled vannak azok is. Köszönjük, hogy hozhatjuk a bánatunkat, minden kérdésünket, a szívünk állapotát, s te pontosan méred és ismered azt.

Köszönjük, hogy jöhetünk úgy, ahogy vagyunk, és te semmiképpen el nem küldesz magadtól. Ezt a csodát hadd éljük át, kérünk, most így együtt a gyülekezet közösségében is! Így kérünk, hogy áldd meg ezt a mostani istentiszteletet!

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy hordoztál értünk kínt és átkot, gyalázatot és kereszthalált. Pontosan azért, hogy más emberré lehessünk. Urunk, azt kérjük most tőled, hogy segíts nekünk változni! A mi egész életünkre nézve talán ez a legnyomasztóbb, ha olyanok maradunk, amilyenek vagyunk.

Köszönjük, hogy bízhatunk és reménykedhetünk benned!

Ámen.


Igehirdetés

Damaszkusz az Izráellel szomszédos Szíria ősrégi fővárosa volt. Jeruzsálemtől - ha légvonalban nézzük - kb. 200 km-re. Nagyon szép fekvésű város, de nem emiatt volt fontos annyira a rómaiaknak, hogy Kr.e. 64-ben elfoglalják, hanem inkább katonailag, stratégiailag, és azon kívül kereskedelmileg is, hiszen a K-Ny-i kereskedelmi útvonalak metszéspontjában feküdt. Nagyrészt a városon keresztül futottak azok a karavánutak is, amelyek egyben természetesen kereskedelmi útvonalak is voltak.

A kétoldalt, az úgynevezett Egyenes útcán - ez volt Damaszkusz főutcája - kétoldalt szinte mindent lehetett kapni, ami pénzért vehető és eladható volt. A damaszkuszi vásárok már akkor is nagyon híresek voltak. Ebben a városban élt Anániás. Ebbe a városba vitte Sault, aki a damaszkuszi úton üldözéstől lihegve, üldözve a keresztyéneket ment Damaszkusz felé, hogy ott is elfogja és Jeruzsálembe hurcolja a keresztyén hívőket. Ezen a Damaszkuszba vezető kétszáz kilométeres úton találkozott Saulus Jézus Krisztussal, vakult meg egy időre, vezették Damaszkuszba. Itt futnak össze a szálak, és itt végzi el Anániáson keresztül azt Isten, amit elvégzett.

Anániásról azt olvassuk, hogy tanítványként élt Damaszkuszban. Abban az időben ott nem sok keresztyén volt, talán egy maroknyi - szó szerint -, ezért nem is üldözték őket, mert nem Izráel területén laktak, meg azért is, mert nagyon-nagyon kevesen voltak. Többen menekültek az üldözések elől Damaszkuszba is de Anániás ottani lakos volt, méghozzá köztiszteletben álló lakosa a városnak.

Mit tudunk meg róla ebből a rövid, szentírásbeli részletből? Lukács evangélista ír egyedül Anániásról, és egyedül az Apostolok Cselekedetei ezen fejezetében, meg később a 22. fejezetben olvasunk róla.

Először is tehát azt olvassuk, hogy Anániás tanítvány volt. A tanítványság akkor is, és bizonyos értelemben most is azt jelenti, hogy azonos méltóság a Mesterrel. Amikor Jézusnak volt mit ennie, akkor volt enni a tanítványoknak is. Amikor Jézus a tengerparton a homokba hajtotta le a fejét, mert nem volt hova fejét lehajtani, nem volt szállás a számukra, akkor a tanítványok is a hideg hajnalon is ott aludtak beburkolózva a saját köpenyükbe, a tengerpart homokján. Amikor bővebben volt enni- és innivaló, akkor pedig a bőségben is azonos volt a sorsuk a Mesterrel. Amikor jöttek az üldöztetések, akkor a tanítványok is ugyanazokat az üldöztetéseket szenvedték el Jézusért.

Anániás tanítvány volt. Damaszkuszban élt. A tanítvány az azt is jelenti, hogy tanítható valaki. Van, akit már nem lehet tanítani. Nem régen mondta azt valaki egy bizonyos szövegkörnyezetben, hogy engem nem kell tanítani. Sőt, én már nem tudok semmit tanulni a gyülekezetben. Én már kiolvastam a Bibliát, mintha a Biblia olyan könyv lenne, amit ki lehet olvasni. Mint hogyha ma reggel mindenki egy életre reggelizett volna - már aki reggelizett. Nem lehet egy életre megreggelizni. Minden reggel reggelizni kell, hiszen ez az életfenntartásunknak egyik alkotó eleme.

A Szentírás is napi táplálék. Van, akinek reggeli, van, akinek esti, de táplálék, lelki táplálék. Nem lehet egy életre megebédelni vagy megreggelizni. Ha valaki kész és hajlandó a Szentírást újra és újra táplálékként tanulmányozni és olvasni, az biztos, hogy épülni fog a hitében és az ismeretben egyaránt.

Nem abból állt tehát Anániás tanítványsága, hogy ő már hitre jutott, megtért Krisztushoz, és Damaszkuszban jól érezte magát, hanem azt jelentette, hogy folyamatosan lehetett őt tanítani. Előbbre juthatott a hitében, és ez nem csak ismeretet jelentetett, hanem szívbéli bizodalmat is Krisztusban, és továbbfejlődést a hit útján.

A másik, ami jellemző volt rá, mint tanítványra, hogy megszólítható ember volt. Hajlandó volt magát Isten szavának alárendelni, akaratának engedelmeskedni. Az sosem volt könnyű dolog. Gondoljunk csak Ábrahámra. Többször végiggondoltam azt, hogy mennek ketten együtt. A fia, Izsák kérdezi, hogy hol van az áldozat. Ábrahám tudja, hogy a fiát kell feláldozni. Azt mondja, hogy majd Isten gondoskodik az áldozatról, fiam. A fia hátán ott van az áldozathoz szükséges fa, kezében a parázs. Aztán felteszi az áldozati oltárra, amit épített, a saját fiát. A fiú az apa szemébe néz, és Izsákra emeli az apa a tőrt. Mit gondolhatott ez a fiú? Hogyan nézhetett az apa szemébe? Apám, ezt teszed velem? Feláldozol az Istennek az egyetlen egyszülöttedet? Nem könnyű engedelmeskedni. Egészen a végsőkig elment Isten Ábrahámmal kapcsolatban. A végsőkig nem. Egészen a végéig, mert aztán adott helyettes áldozatot. Ez Krisztus előképe. Megmondja Ábrahámnak: most már tudom, hogy szívből engedelmes vagy, s kész vagy mindent megtenni, ha én azt parancsolom neked. Nem könnyű dolog az engedelmesség.

Kiderül Anániásról, hogy nemcsak engedelmes, hanem istenfélő ember is volt. Ezt maga Pál mondja róla később, az Ap Csel 22. fejezetében. Anániás nem félt az Istentől, hanem félte az Istent. Ez egy régies, de nagyon szép magyar kifejezés. Félte az Istent. Ez azt jelenti, hogy szereti Őt, bízik benne, engedelmeskedik neki, csak neki akar engedni, neki akar engedelmeskedni. Becsülte, tisztelte és szerette Jézus Krisztust.

A második, ami kiderül róla, hogy Anániásnak jó hírneve volt. Sokan a mostani hívők között úgy vannak, hogy nem érdekes, hogy mit gondolnak rólunk a szomszédok, mit gondolnak mások, a munkatársak a viselkedésünkről, az időbeosztásunkról, az emberi kapcsolatainkról. Talán könnyedén mindnyájunk száján kicsúszott már, hogy nem érdekel, hogy mit mond, mert mi köze hozzá.

A Szentírás azonban azt mondja a 2Kor 8-ban: "Gondotok legyen az emberek előtt való tisztességre." Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy én hogyan élek. Hogyan élek a házasságomban? Hogyan bánok, nevelem a gyermekeimet? Hogyan bánok azokkal a gyerekekkel, akiket az iskolában rám bíznak, ha pedagógus vagyok? Hogyan bánok a betegekkel, ha orvos vagyok? Ha valaki vízvezetékszerelő, hogyan szereli azt a vízvezetéket. Működik, vagy ahogy távozik, máris folyik valahol a víz stb.? Vagy, hogyan viselkedik valaki? Nem értik a legtöbbször, amikor házasságra készülő fiatalokkal beszélgetek: miért baj az, hogyha feljön hozzám a menyasszonyom. Önmagában nyilván nem baj. De ugyanazt gondolják rólatok a szomszédok, mint a nem hívő fiatalokról? Az nem jó, ha tirólatok is ugyanaz a véleményük: ezek sem különbek. Nem kellene nagyobb figyelmet fordítani az emberek előtt való tisztességre? Nem mindegy az, hogy mit gondolnak rólunk.

Anániás többek között ezért volt köztiszteletben álló ember Damaszkuszban, mert úgy élte meg a hitét, hogy lehetett érte tisztelni és felnézni rá, és becsülni őt az emberi kapcsolataiban. Az időbeosztás, a pénz beosztás, beszéd stílusunk. Mindenkivel megtörténhet, hogy elveszíti a fejét. Bárkivel: velem is, veletek is. Van rá bocsánat. Nagyon fontos az, hogy erkölcsileg. Mostanában többször kell erről beszélni ilyen, olyan, amolyan szinten, hogy valaki teljesen lejáratja magát erkölcsileg. Erkölcsileg megbukott az illető. Hányszor halljuk ezt a kifejezést. Egyáltalán nem mindegy az, hogy kiről az embereknek mi a véleményük. Mit gondolnak, hogy a cselekedet, a szándék, a gondolat fedi-e egymást, vagy pedig nem. Gondotok legyen az emberek előtt való tisztességre - ez világos és egyértelmű bibliai parancs.

Anániás hívő életét figyelték. Olyanok voltak a pénzügyei abban a nagy kereskedő városban - nem tudjuk, hogy mivel foglalkozott -, olyanok voltak az emberi kapcsolatai. Egyszerűen átlátszó volt az élete mások előtt. Ezt figyelték. Joguk van az embereknek megnézni, hogy igazi ez a hit, amit ő Krisztussal kapcsolatban mond, vagy ez is csak valami divatirányzat. Ami el fog múlni, vagy valami új filozófiai irányzat, aminek egyszer vége lesz. Vagy olyan, amire érdemes nekem is az életemet rátenni.

Jó hírnevének ez volt az alapja, hogy neki tényleg gondja volt arra, hogy mit gondolnak róla az emberek. Ő nem csak keresztyénnek akart látszani, ő valóban keresztyén is volt. Ezt észrevették előbb-utóbb. Ha valaki csak mindig nagy szájjal szövegel, vagy amit mond és az igaz, és ezt fedi az élete, erre előbb-utóbb azért az emberek odafigyelnek.

Otthona pedig Anániásnak a gyülekezet volt, és ezért a gyülekezetet is figyelték, és arról is véleményt alkottak, arról a kevés, maroknyi hívőről, akik ott voltak Damaszkuszban.

A harmadik, hagyta magát Anániás Isten Lelke által meggyőzni. Nem vakon engedelmeskedett. Amikor Jézus azt mondja neki, hogy menj el, menj Saulhoz, akkor Anániás azt mondja: Uram, de hát tudod, hogy ő keresztyénüldöző. Tudod, hogy ide is pecsétes írással érkezik, hogy még Damaszkuszból is Jeruzsálembe hurcolhassa azokat, akik a te követőid lettek. Te tudod Jézus, hogy kicsoda ez a Saulus, akihez küldesz engem. Tudod, hogy sokakat juttatott hóhérkézre. De Anániás engedelmes ember volt. Megértette Jézus akaratát, és Isten Szentlelkétől hagyta magát meggyőzni. Egészen másképpen, mint Jónás, aki végül is kénytelen volt elmenni Ninivébe, ahova Isten küldte, mert ott köpi ki a cethal a parton. Ott is azt mondja neki Isten, hogy menj három napi járóföldre. Akkora volt a város, hogy három napot kellett gyalogolni, hogy eljusson az ember egyik szélétől a másikig. Mit olvasunk? Jónás pedig egy napi járóföld után megállt. S ott elmondja gyorsan, hevenyészve az üzenetet, amit Isten rábízott. És mégis megtért egész Ninive zsákban és hamuban, mert az Isten kegyelmesebb tud lenni időnként, és irgalmasabb, mint az emberek. Sőt, mindig az.

Anániás kételkedése érthető volt. Saulhoz küldi őt Isten, aki gyilkolta az ő testvéreit. De miközben beszélget Jézussal, aközben elkezd beszélgetni Jézus Anániás szívével. Megváltozik a véleménye Saulról.

Kiderül, hogy egészen másképpen látja a dolgot Jézus, s másképpen látja Anániás. Anániásnak van egy információja Saulról Üldözi a keresztyéneket, ahol lehet, meggyilkoltatja őket. Ez volt Anániás jelenlegi információja, amit tudott Saulról. Isten meg tudta, hogy ott a damaszkuszi úton Saullal történt valami, amitől megváltozott egész élete, és megváltozott az énje is Saulnak.

Nagyon fontos az, hogy Anániás látása azután változik meg, hogy beszélgetett Saulról Jézussal. Nagyon fontos mondata ez ennek a résznek. Beszélget Saulról Jézussal, és engedi, hogy Jézus, Isten Szentlelke meggyőzze őt. Meri megváltoztatni a korábbi véleményét egy emberről. A negatív vélemény helyébe pozitív látás kerül. Miért? Mert engedte, hogy Isten meggyőzze őt. Rájött, hogy ő látja rosszul. Közben történt valami, amiről ő nem tudott. Engedte, hogy megváltoztassa Isten a véleményét. Ez nagyon fontos egy felnőtt, hívő embernél. Engedem, hogy meggyőzzön Isten, hogy rosszul látod. Isten látja jól. Eddig így láttad, ez nem szégyen, ha valaki felismeri, hogy kérem, ezt a kérdést rosszul láttam. Ez az igazság. Isten meggyőzött, hogy ez így van, mostantól kezdve úgy látom, ahogy Isten látja.

Anániásra ez volt a jellemző, hogy amikor meggyőzte őt Isten Lelke, attól kezdve úgy látta, ahogy azt Jézus Krisztus is látta. Vagyis, addig arra alapozott, amit ő tudott, s azért valljuk be őszintén, hogy eléggé sekélyes és szűk tud lenni a mi tudásunk és ismeretkörünk. Miután beszélt Jézussal, attól kezdve Anániás arra alapozott, amit Jézus mondott. Ez teljesen megváltoztatta az egész helyzetről a véleményét. Más lett a nézőpontja.

A negyedik, amit olvashatunk Anániásról, az az, hogy Isten indítására, szavára kész volt mozdulni. Nagyon sok hívő ember van, akik nem készek. Szépen ülnek. Van egy megszerzett lelki pozíciójuk, s úgy gondolják, hogy elvannak azzal életük végéig. Már csak az örök élet hiányzik, amibe átmegy majd a halálon át. Most is benne van a hívő ember, de akkor kiteljesedik. Addig meg minek annyit nyüzsögni. Sok hívő ember ellustult, elkényelmesedett. Olyan jól megvannak. Szolgálat? Hát, ilyen néha akad, de tulajdonképpen csinálják azt mások.

Anániás abban a pillanatban indul. Újra mondom: a halálos ellenséghez küldi Jézus. Akkor az elején még ezt nem tudja, és mégis feláll és indul. Mondhatom így is, hogy Anániás elment, és bement oda, ahova kellett. Mind a kettő nehéz lehetett. Elindulni és aztán bemenni Saulhoz.

Anániás nem helyben járóként él, hanem Jézus mozgatható tanítványa. Babits írja a Jónás című versében, hogy kimondhatatlan ujjal, onnan felülről irányít az Isten, nem bábként. Nem sakkfiguraként. Most akkor F7-re léptetem Anániást. Nem így történik, hanem mozgatja az Isten, mert mozgathatja. A menny mozgatja azokat, akik engedik, hogy mozgassa. A mindenható Isten Lelke. Anániás felkelt, elment és bement Damaszkuszba oda, ahol Saul volt.

Állandó kísértése az még a hívő népnek is, hogy tudja, hogy mit kellene tennie a hívő embernek, de nem teszi, pedig a halogatás a tett halála.

Így olvassuk, hogy Anániás bement Saul szállására - ez nem volt könnyű döntés. Isten mindig a készséget keresi a szívünkben. Ott van-e a készség az engedelmességre, a hajlandóság? Döbbenetes módon megáldja Isten, amikor valakinél ezt megtalálja. Ezt keresi. Kész vagy-e, hajlandó vagy-e tenni és elmenni oda, ahova Ő küld téged?

Anániás tehát engedelmeskedik, ami nem volt könnyű. Lásd az előbb említett példát, Ábrahám életét! Tenni azt pontosan, amit megértett a hívő ember, mert Isten vezeti őt, Isten akarataként.

Mikor nehéz az engedelmesség? Nagyon egyszerű a válasz. Akkor, amikor nem akarjuk csinálni azt, amit mondanak. Akkor van állandóan baj a főnökkel, amikor valami olyat mond a beosztottnak, amit az nem akar csinálni. A gyerek legtöbbször akkor nem engedelmeskedik, amikor esze ágában sincs megtenni azt, amit mond neki vagy parancsol az ember, inkább mond. Nem teszi, mert egyszerűen nem akarja tenni.

Az ember alapvető bűne? Minden felsőség elleni lázadás. Itt kezdődött az Édenkertben. Ádám és Éva fellázadt az Isten ellen. Minden itt kezdődik, mindig. A gyerek lázad a szülő ellen, a szülők a munkahelyen a vezetők ellen stb. Így fokozódik tovább.

Kálvin tud jogos mozgalomról, amikor a nép fellázad a zsarnok, kegyetlen és gyilkos vezetők ellen, de ez egy más kategória, és egy külön dolog.

Van tehát úgy, hogy nehéz az engedelmesség. Ez egyszerűen azért, mert az ember nem igazán akar engedelmeskedni. Jézus azt mondja egy helyen, hogy az én parancsolataim nem nehezek. Ha pedig ez így van, akkor a Jézusnak való engedelmesség nem olyan nehéz dolog.

Az ötödik, Jézus indulatát vitte Anániás hűségesen. Azért Anániás szívében - mert ő is csak ember volt - nem túl nagy szeretet lehetett Saul iránt, aki meggyilkolta a testvéreit, a hívő testvéreit Jeruzsálemben, meg börtönbe záratta. Mégis olyan megdöbbentő, hogy belép Saulhoz, és azt mondja neki: Testvérem. Olyan kedves ez, hogy testvérnek szólítja Anániás Sault. Aztán elmondja, hogy miért küldte őt Jézus Krisztus, hogy felálljon Saul a testi tespedtségekből, és hogy a lelki üresség helyett megtöltsön téged Isten Szentlelke.

Nagyon fontos az, amit Anániás mondott Saulnak. De még fontosabb az, amit nem mondott. Nem ezzel kezdi: szóval, te vagy az a híres, nevezetes Saul, aki több hívő testvéremet legyilkoltad. Így is lehetett volna kezdeni. De Anániás szívében ott volt az Isten szeretete, és nem ítélettel kezdi. Azután nyílván beszélgettek erről is, hogy hogy is volt az Saul, amikor megölted ezt meg ezt, meg összefogdostad a keresztyén testvéreket? Saul bánta ezt a legjobban. Biztos, hogy szóba került ez is. De milyen kedvesen és nagy szeretettel kezdi Anániás. Nem a fejéhez veri Saulnak a bűnét, hanem azzal kezdi, hogy testvér. Ez már egyfajta közösséget teremtett. Ha ő is hisz Jézusban, meg én is hiszek, akkor mi testvérek vagyunk Krisztusban.

Mindegy, hogy ki kire szavazott például. Testvérek vagyunk Krisztusban. Akkor van helye gyűlöletnek? Akkor nincs helye. Ki-ki esetleg, ahogy történt itt Anániással, felülbírálja a látását, ha kell. S rádöbben, hogy rosszul döntött egy bizonyos kérdésben.

Szeretettel szolgált Anániás. Úgy tudott nézni Saulra, mint imádkozó testvérre, és el is kezdtek együtt imádkozni. Ez mutatja, hogy tényleg testvérek voltak Krisztusban. Leültek, és együtt imádkoztak.

Itt Anániás nagyon bölcsen cselekszik akkor is, amikor hallgat Saul múltjáról. Nem ezt bízta rá Isten. Amit rábízott Isten, Jézus Krisztus, azt elmondja Saulnak az üzenetet. Aztán, amikor elhangzik az üzenet, utána jön a kézrátétel. Ez egyfajta lelki, szellemi befogadást is jelentett ott, abban a helyzetben, ugyanakkor Saul vissza is kapja a látását, hiszen megmondta Jézus, hogy ráteszed a kezedet, és akkor visszakapja Saul a látását. És így olvassuk, hogy aztán Saul mindjárt megkeresztelkedett, vagyis nyilvánvaló módon, mindenki előtt - megint az emberek előtt való tisztesség - vállalja Saulus a hitét a többiek előtt is.

A hatodik, Anániás bátorította Sault. Mintha azt mondta volna neki, azzal amit elmondott, hogy Saul, téged elfogadott Jézus. Elfogadott Jézus, élj hát végre úgy, mint egy igazi keresztyén! Élj végre úgy, mint egy igazi keresztyén! És Saul elkezd úgy élni. Azt olvassuk, hogy felkelt, megkeresztelkedett, evett, erőre kapott. Néhány napig még együtt volt Damaszkuszban a tanítványokkal, és aztán elindul a maga szolgálati útjára. Új életet kapott. Isten igéje megszólítja őt, visszakapta a látását. Az is olyan megdöbbentő, így olvassuk: s egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le Saul szeméről, újra látott, s aztán felkelt. Olyan sokunknak hiányzik ez az életéből, hogy visszakapja a látását, pedig vissza lehet kapni. Nem üres beszéd ez, így van. Isten megérint minket az Ő Lelkével, s kezdünk újra látni. Mintha pikkelyek estek volna le Saul szeméről. Nyilvánvalóvá lett, hogy mit tett a Jézus követőivel. Teljes világosságot és lelki látást kapott, aztán visszakapja a szolgálathoz elengedhetetlenül szükséges fizikai látását is. Aztán Isten megerősíti testileg Sault, és elindítja a missziói utakra.

Olyan nagy szükségünk van arra, hogy leessenek a pikkelyek a szemünkről, hogy lássunk igazán az élet minden kérdésében. Hogy végre biblikus módon lássunk, hogy higgyük el, hogy a Szentírás nem hazudik. Nem lehet testre alapozni, s nem lehet emberekre. Egyedül és kizárólag Isten igéjére. Abban biztos hogy nem fogunk csalódni, az emberekben igen. Mert az emberek rendetlenek, hűtlenek, sokszor hazugok, pontatlanok, sok jó tulajdonság mellett is. Egyszerűen az ember képes a szívében minden rosszra - írja a Szentírás.

Jézus egy helyen azt mondja, hogy nem bízta magát a tanítványokra, mert tudta, hogy mi lakik bennük. Ő pontosan tudta, hogy milyenek vagyunk. Azzal együtt szeret minket Jézus. Sőt, pontosan ezért akarja, hogy ne maradjunk ilyenek, hanem tudjunk változni.

Saul tehát újra látott. Ez lett a bizonyságtétel gyümölcse. Anániás bizonyságtételének a gyümölcse. Isten időnként olyan kedves, hogy még ezt is megadja, hogy egy szolgálat után láthatja az ember annak a gyümölcsét. Szakíthatja, láthatja, hogy a másik ember elindul, megtisztul, pikkelyek hullanak le a szeméről, és látja Jézus Krisztust.

Isten tudja, erre időnként szükségünk van. A bizonyságtételnek és a hívő életnek a következménye tehát Saul életére nézve új látás volt. És mi milyen Anániások vagyunk? Meggyőzhetők? Meggyőzhet minket Isten Lelke, hogy eddig ezt rosszul láttam, tévedtem, ezen a csalódáson át kellett mennem, azt hittem hogy ..., pedig mi azt reméltük ..., de a szomorú valóság ez. Uram, könyörülj meg rajtam, hogy mostantól kezdve jobban vizsgáljam meg a dolgokat, és aszerint döntsek. Meggyőzhetők vagyunk? Aztán küldhetők vagyunk, mint Anániás? Fölkel, beszélget Jézussal. Jézus meggyőzi őt, és aztán megy oda, ahova küldik. Elment és bement Saulhoz. Mozdulók vagyunk, úgy első szóra indulunk? Vagy pedig a halogatás a tett halála. Jó lenne ezen elgondolkoznunk. A jézusi indulatot visszük? Az evangéliumot, a jó hírt? Erről vagyunk híresek bizonyos értelemben? Ez az ember Krisztust követő. Ezt tudja róla minden ember.

Amikor elkezdték Antiókhiában a keresztyéneket keresztyéneknek, krisztusiaknak nevezni, akkor azt látták rajtuk, hogy szeretik egymást, és úgy élnek, ahogy beszélnek, és úgy beszélnek, ahogy élnek. Hűségesek vagyunk a szolgálatban, ha már valami picit ránk bízott Jézus? Olyan hűségesek, mint Anániás? Indul és elkezdi azonnal a szolgálatot méghozzá úgy, hogy kedves testvérem, Saulus. Ilyen bátorítók vagyunk? Könnyű a másikat leforrázni, nyakon önteni. Sokszor igével fejbe vágni. Hányszor bátorít minket Isten az Ő Lelkével? Ne félj, mert megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy. Gyertek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok, és én nyugalmat adok a ti szíveteknek és így tovább.

Isten azt akarja, hogy mi ilyen Anániás lelkületű emberek legyünk. Olyanok, akik Jézus kereszthalálának az erejéből élünk nap mint nap. Csodálatos dolog az, hogy nem itt, már korábban, ott a damaszkuszi úton Saul az egész múltjára bocsánatot kapott. Az egészre. A farizeusi gőgösségére, tökéletesség érzésére. Arra, hogy üldözte és gyilkolta a keresztyéneket, még arra is, hogy üldözte és gyilkolta a keresztyéneket. Mindenre. Lehet a tegnapra bocsánatot kapni, az elmúlt hétre, mindarra, amit mások ellen, Isten ellen, magunk ellen elkövettünk. Most lehet újra újat kezdeni Jézussal. Lehetünk ilyen meggyőzhetők, küldhetők, mozdulók, jézusi indulattal szolgálók, ilyen hűségesen Krisztust követők, mások számára is bátorító életű emberek.


Imádkozzunk!

Köszönjük Urunk a biztatást, a bátorítást. Köszönjük, ha valamiben megítéltél minket. S azért tetted ezt, mert szeretsz. Köszönjük Jézus Krisztusunk kereszthalálodat, amelyet elszenvedtél értünk, helyettünk és miattunk. Köszönjük, hogy egész életünkre, gondolatainkra, cselekedeteinkre van nálad bocsánat, és az új élet és az új kezdet lehetősége.

Urunk, segíts nekünk, hogy bátorodjék a mi szívünk, hogy újra belekapaszkodjunk a te ígéreteidbe, és újra kinyissuk előtted a szívünket! Köszönjük azt is Urunk, hogy nem úgy bánsz velünk, ahogy megérdemelnénk, hanem úgy bánsz velünk, ahogyan te szeretsz minket, ahogyan életedet adtad értünk, ahogyan már olyan sokszor bántál velünk kegyelmesen, nagy irgalommal és szeretettel.

Így kérünk, Urunk, hogy segíts nekünk, hogy amiben a látásunknak változni kell, abban tudjunk változni! Győzz meg minket, kérünk, a te Szentlelkeddel bűn, igazság és ítélet tekintetében, csak ne maradjunk olyanok, amilyenek vagyunk, mert az maga az ítélet lehet a számunkra.

Köszönjük, hogy törődsz velünk, hogy nem fordulsz el tőlünk, hogy kínálod nekünk az élet vizét ingyen, s aki szomjúhozik, az mehet hozzád és ihat, vehet abból. Köszönjük, hogy azt ígérted, hogy a végén átviszed a tieidet a te csodálatos országodba.

Úr Jézus, megvalljuk őszintén, időnként olyan szívesen itt hagynánk ezt a mostanit, s ott lennénk már a dicsőségesben. De kérünk, adj erőt nekünk, hogy hadd tudjuk hordani a mostani terheket, és így készüljünk a dicsőséges, mennyei hazára.

Ámen.