PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. június 13.
(csütörtök)

Cseri Kálmán


ŐVELE EGYÜTT ÉLETRE KELTETT


Alapige:Kol 2,8-15

Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.

Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által. A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halottak közül. És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, vele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket.

Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, köszönjük, hogy ennek a munkás napnak a végén elkészítetted ezt a csendes órát. Szeretnénk most csak rád figyelni. Köszönjük, hogy tőled olyan igazságokat hallhatunk, amiket rajtad kívül senki más nem tud nekünk kijelenteni, és olyan ajándékokat kaphatunk, amiket csak tőled lehet ajándékba kapni.

Köszönjük, hogy nem érdemeink szerint bánsz velünk, hanem a te végtelen kegyelmed szerint. Köszönjük, hogy - amint énekeltük is - szükségünkben segítségül hívhatunk.

Kérünk téged most is: szólj hozzánk. Tudjuk, hogy szavaddal minden jót el tudsz végezni bennünk. Segíts, hogy az emberi szón túl meghalljuk isteni igédet, és azzal az igével, amivel világokat teremtettél, teremtsd újjá az életünket. Hívj ki a lelki sötétségből, támassz fel minket új életre, hadd álljon helyre a veled való közösségünk, hadd adjon nekünk békességet, biztonságot az, hogy erős Isten vagy és ugyanakkor személy szerint szeretsz mindnyájunkat.

Kérünk, hogy Szentlelkeddel tedd most számunkra személyessé, meggyőzővé, erőteljessé a te igédet.

Ámen.


Igehirdetés

Az istentisztelet végén két fiatal férfi testvérünk keresztelőjére kerül sor. Egyikük kérte, hogy ha lehet, hangozzék el valami módon ezen az istentiszteleten ez az ige. Hadd szóljon erről az igehirdetés, hiszen nemcsak a keresztségről mond el valami fontosat itt Pál apostol a Szentlélek által, hanem minden idők hívőinek fontos figyelmeztetéseket ír.

Miről van itt szó? Kolosséban megjelentek tévtanítók, akik súlyos zavart támasztottak a kicsi keresztyén gyülekezet köreiben. Kezdő hívőkből állt ez a gyülekezet, könnyű volt megzavarni őket. Ezek ellen a tévtanítások ellen hadakozik itt Pál apostol. Elsősorban nem úgy, hogy azokat pellengérezi ki, hanem úgy, hogy elmondja a maga pozitív hitvallását. Azt írja le újra és újra, hogy kinek ismertük meg Jézus Krisztust és mit hiszünk. Így kiderül, ha valami ettől eltér, vagy ezzel ellentétes.

Különösen két veszedelmes tévelygést terjesztettek ezek a tévtanítók.

Az egyik az volt, hogy Isten és az anyagi világ annyira idegen egymástól, hogy nem is érintkezhetnek, tehát nem igaz az, hogy az ige testté lett, hiszen az örök isteni ige, vagyis maga Isten nem lehet testté. Nem érintkezhet Isten és az anyagi világ. Ebből az következik, hogy nem találkozhat egy ilyen magunkfajta ember az élő Istennel, legfeljebb bizonyos szellemi lények sorozatán keresztül. Ezekről aztán mindenféle meséket terjesztettek. Ezért olvasunk a Kolosséi levélben gyakran ilyen kifejezéseket: a világ elemei, fejedelmek és hatalmasságok, az angyalokról gyakran van szó és a csillagokról is, mintha azok irányítanák az ember életét.

A másik súlyos tévedésük az volt, hogy kevés az, amit Jézus értünk tett. Azért még senki nem kap üdvösséget és bocsánatot, hogy Jézus az Ő bűn nélküli, tiszta életét helyettünk odaáldozta a kereszten, hanem nekünk is hozzá kell adnunk ahhoz valamit. Be kell tartanunk bizonyos ünnepnapokat, tartózkodni kell bizonyos ételektől. Az emberi teljesítmény fontos, és különösen fontos ezek között bizonyos ismereteknek, bölcsességeknek az elsajátítása.

Ezért írja itt az apostol: "Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberi hagyományokhoz, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik." Pál apostol nem udvariaskodik, néven nevezi a bűnt és a bűnöst. Azt mondja, hogy ezek üres megtévesztések, ravasz bölcselkedések, teljesen emberek szerinti gondolatok és nem Krisztus szerintiek.

Három kérdésre ad választ ebben a szép hitvallásszerű szakaszban: elmondja, kicsoda Jézus, kik voltunk mi Jézus nélkül és milyen ajándékokat kap a hívő, ha megismeri Jézus Krisztust, ha összeköti az életét vele, ha hittel behívja az életébe és alárendeli magát neki. Kicsoda Jézus, ki az ember Jézus nélkül, és kikké válunk, ha igazán hiszünk, ha Jézussal összeforr az életünk.

1. Kicsoda Jézus?

Egyetlen tömör mondatban benne van az egész hitvallás: "Őbenne lakik az Istenség egész teljessége testileg." Vagyis azt mondja: Jézus Isten. Benne maga a Mindenható hajolt közel hozzánk, mégpedig úgy, hogy az Ő örök isteni természete mellé magára vette emberi természetünket is. Erre csak az Isten képes. Erre azért volt szükség, mert csak így tehetett eleget bűneinkért, így segíthetett rajtunk. De ez a második lépés lesz majd.

Az első lépés az, hogy Jézus Isten. Nem félisten. "Őbenne lakozik az Istenség egész teljessége testileg." Nem látszólag lett emberré, hanem testileg, testben, ugyanilyenben, mint a mienk, jelent meg itt közöttünk. Ennek is megvolt az oka és megvolt a célja.

Már az első fejezetben hangsúlyozta ezt: "Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Benne teremtetett minden, a mennyen, a földön, láthatók és a láthatatlanok (és akkor sorolja a tévtanítók kifejezéseit), akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett." Vannak vagy nincsenek, Pál nem vitatja, azt mondja: tegyük fel, vannak, akkor is azok teremtmények, Jézus pedig teremtő, mert: "Ő általa és Őreá nézve teremtetett minden, és Ő előbb volt mindennél és minden Őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az Istennek, hogy benne lakjék az egész teljesség." (1Kor 1,15-19)

Nem is kell ezt magyarázni, tulajdonképpen néhányszor még el kellene olvasnom, hogy ízlelgessük ezeket a gyönyörű kifejezéseket és ezt a teljes hitbeli bizonyosságot, amivel az apostol ezt a megrendített kolosséi hívőknek leírja.

Jézus: Isten öröktől fogva mindörökké, így kell Őt tisztelnünk, így bízhatjuk rá magunkat.

Az ember mindig a teljességet keresi és ez nem baj - az mondja az apostol. De aki valóban a teljes igazságot és a teljes valóságot akarja megismerni, az Jézust ismerje meg. Ha valaki azt gondolja, hogy úgy ismeri meg a teljeset, ha rajta kívül még valamit megismer, akkor ezzel Őt nem ismeri meg igazán és a teljességnél csak kevesebbet kaphat.

Azért fontos ez, mert ez a két tévedés ma is virágzik. Jézust nem tekintik Istennek, magukat vallásosnak mondó emberek sem. Nem tekintik Őt Istennek a Jehova tanúi, az unitáriusok, az egyre jobban terjedő keresztyén tudomány hívei, a teozófiának a hívei és még sorolhatnánk. Mindezek a Kolosséban működő tévtanítókra jellemző bölcselkedéssel lépnek fel. Biblia van a kezükben, Jézus neve az ajkukon, csak éppen nem hiszik, hogy Ő Isten, pontosabban tagadják, hogy Ő Isten.

Ugyanakkor a másik tévelygést is néven kell nevezni, mert ma is sokan úgy gondolkoznak, hogy ki kell egészíteni valamivel azt, amit Jézus értünk tett. Nem mondják, hogy az kevés, vagy nem elég, de ki kell azt egészíteni, ez pedig azt jelenti, hogy rászorul a kiegészítésre, tehát nem elég, kevés az, amit Jézus kereszthalálával és feltámadásával nekünk megszerzett. Emellett még be kell tartani a szombat napot, ez üdvösség feltétele. Vagy a megtérés után második áldásként egyfajta hamisan értelmezett lélek-keresztségben kell részesülnie a hívőnek. Vagy keletről importált meditációs gyakorlatokat kell végeznie, ha el akar mélyülni, ha többre vágyik, ha a teljességet akarja. Ez ugyanaz a tévelygés, ami Kolosséban volt, és amire Pál apostol azt írta, hogy Jézusban lakozik az Istenség egész teljessége testileg. Aki ezt nem hiszi, az utána majdnem mindegy, hogy mit hisz és mit nem hisz, mert hitének az alapja nincs rendben. Megalapozatlan a hite.

2. A másik, amiről beszél itt az apostol ugyanilyen keményen és nyíltan fogalmazva, hogy milyen az ember Jézus nélkül?

Azt mondja: halott. Így olvastuk a 13. versben: "Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlensége miatt..." Jézus nélkül az ember lelkileg halott. Isten számára halott. Márpedig minden ember egész életét és jövőjét, sorsát az Istenhez való viszonyulása határozza meg. Kapcsolatban van-e az élő Istennel, mégpedig élő, működő, valóságos kapcsolatban, vagy nincs kapcsolatban. Mindnyájan úgy születünk, hogy nem vagyunk kapcsolatban Istennel.

Nem tudom, hogy gondoltak-e már erre az édesanyák például, hogy lelkileg halott újszülötteket hozunk a világra. Egy hívő édesanya sokkal felelősebben igyekezne a növekvő gyermekét Jézushoz vezetni, ha ezt komolyan venné. Lelkileg halottakat hozunk a világra, nincs kapcsolatuk Istennel. Ebből az állapotból lehet átmenni az életre - ahogy János apostol írja, hogy mi átmentünk a halálból az életbe, mert hiszünk az Isten egyszülött Fiának nevében.

Jézus nélkül tehát az ember halott. Mit jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy teljesen úgy viselkedik Istennel kapcsolatban, mint ahogy egy halott. Nem hallja Őt, nem érti az Isten igéjét. Nem mozdul, amikor Isten küldi vagy mond neki valamit. Teljesen tehetetlen arra, hogy Isten akaratát cselekedje. Tehetetlen a jóra. Pál apostol le meri írni ezt, hogy nincsen énbennem, azaz a testemben (ez azt jelenti, hogy a Jézus nélküli természetemben) semmi jó. Nem azt mondja: sajnos kevés jó van bennem, hanem úgy, ahogy megszülettem, semmi jó nincsen, ami Isten mércéjével mérve is jó. Ezért érdemlem meg a halálos ítéletet akkor is, amikor még semmi látványos bűnt nem követtem el. Szokták mondani, hogy bűntelen, mint egy ma született csecsemő. Ő sem bűntelen, mert a bűne az, hogy halott, hogy nincs kapcsolatban Istennel. Megszólíthatatlan, mozdíthatatlan, tehetetlen. Jézus Krisztus azért jött, hogy ebből az állapotból vigyen át minket az életbe. Ez teremtés. Ezt nevezi a Biblia újjáteremtésnek, vagy újjászületésnek.

A lelki halottaknak kellemetlen szaga is van. Az a sok panasz, keserűség, ítélkezés, egymás megszólása, ami azonnal bugyog belőlünk, mind-mind ennek a bizonysága, hogy nem az élet jó illata árad rólunk, hanem a halál. Ilyenek voltatok Jézus nélkül - írja nekik Pál.

3. És milyenek lettetek? Erről ír ő is a legrészletesebben, erről szeretnék én is a legrészletesebben beszélni.

Milyenné válik az, aki megismeri Jézust, beengedi az Ő életét magába, és így új életre támad? Lelki halottból lelkileg is élővé lesz. Négy dolgot mond itt el az apostol ezekről. Azt mondja: ezek meghaltak a bűnnek, feltámadtak egy új életre, teljes bocsánatot kaptak minden bűnükre, és teljes szabadulást kaptak minden őket megkötöző sötét erőtől. Mit ért ezeken a dolgokon?

a) Meghaltak a bűnnek. Amikor Jézussal találkozik valaki, akkor egyszerre megelevenedik az Isten számára, helyreáll a régen megszakadt kapcsolat Istennel, s ugyanakkor nemet mond mindarra, ami Istennek utálatos, amit röviden így jelöl alapigénk: bűn. A bűnnel szemben viselkedik úgy, mint egy halott, nem ugrik a kísértőnek. Nemet mond minden ilyen lelki támadásra. Nem akarja tenni, amit a bűn diktálna neki. Egészen addig tehetetlenül sodródott és nem is tudott mást tenni, csak vétkezni. Aki bűnt cselekszik, rabszolgája a bűnnek - mondja Jézus a János 8-ban. Nos ez a rabszolgaság megszűnik.

Képes nemet mondani a bűnre, hallja már Isten szavát, és kész, képes igent mondani Istennek. Ezt, hogy nemet mond az egész istentelen életére és a továbbiakban mint egy halott, úgy akar viselkedni a bűnnel szemben, ezt ábrázolták ki a keresztséggel, a bemerítéssel. A keresztségnek az akkori formája, hogy tudniillik egy pillanatra teljesen víz alá merítették a megkereszteltet, szépen kifejezte ezt. Az az ember, aki a keresztség előtt még ott állt, az mintegy meghalt, megszűnt. Nem is látták egy pillanatig. S aki kijön a vízből, az egy másik ember. Egy cezúra, választóvonal van az életében. Nem a keresztséggel következett be, hanem a megtérésekor. A megtérésekor lett halott a bűn számára és elevenedett meg Isten számára. Ezt csak kiábrázolja, szemlélteti a keresztség. Annak akármilyen formája. Mi nem a bemerítés formáját használjuk, de úgy gondolom, hogy nem a víz mennyisége dönti el, hogy valakinek az életében igazi-e a megtérés vagy nem, hanem az, hogy valóban hisz-e abban a Jézusban, akiben addig nem hitt, és kész-e neki most már engedelmeskedni, akinek addig nem engedelmeskedett.

Az ilyen ember tehát a régi életére, egész gondolkozásmódjára, szokásaira nemet mond. Sőt - Pál azt mondja: halált mond. Aki én eddig voltam, az haljon meg, ezentúl egészen új életet akarok élni. A Krisztusba belerejtve, az élő Krisztussal szoros közösségben, szakadatlanul Őreá figyelve, mindig az Ő közvetlen közelében maradva akarom eltölteni a testben hátralevő időt. Bekövetkezett-e már ez mindannyiunk életében? Ez a földi életnek a legnagyobb horderejű döntése. Akinél nem következett be, akár ma este halált mondhat az Isten nélkül eltöltött régi életére, és kérheti az Úr Jézust, vigye át a halálból az életbe, hogy Isten előtt úgy álljon, mint aki él, lát, hall és a bűn számára váljék tehetetlenné és mozdíthatatlanná. Ez tehát az első, amit mond: meghaltak a bűnnek.

b) A hívőket az jellemzi, hogy új életre támadtak fel. Egy másik ember él tovább. Így olvastuk ezt itt: Vele együtt eltemettettek, de fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Jézust is a halottak közül. És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, vele együtt életre keltett... Az ilyen ember egyszerre hallani kezdi, mit mond Isten. Az mindig olyan öröm, amikor valaki átmegy ezen a nagy változáson és azt mondja: azt hittem, hogy a Biblia csak az egyetemes emberi művelődésnek az egyik gyöngyszeme, de én egészen személyes dolgokat szoktam megérteni belőle. És szinte elnézést kér az illető, hogy ő úgy olvassa, hogy az élő Isten személyesen hozzá szóló szavává vált. Megnyílik, mögéje lát a betűknek, a szavaknak és az őt kimondhatatlanul szerető Istennel kerül kapcsolatba. Kezdi érteni, aztán próbál neki engedelmeskedni, és rájön: megy. Ez sem tőle van, hanem az új élet gyümölcse. Elkezd mozogni, olyanokhoz is odalép, akikhez eddig nem lépett oda vagy azért mert semmi hasznot nem remélt ebből a kapcsolatból, vagy azért, mert el kell rendezni valamit és bocsánatot kér, vagy vissza kell adni valamit, amit eltulajdonított tőlük. Vagy senki nem szereti őket, és az ő szívében szeretet támad irántuk. Soha nem fogják viszonozni, soha senki nem fogja megtéríteni az azzal kapcsolatos költségeit, de ilyesmi eszébe sem jut, mert újfajta gondolkozás alakul ki a hívőben. Újfajta életgyakorlat, új életszemlélet, új jellem formálódik ki ezekben az emberekben, amelyik jellemnek krisztusi tulajdonságai vannak. Új életre támasztott fel, megelevenített - azt olvassuk itt. És kiábrázolódik rajtuk a Krisztus.

c) A harmadik, amit említ itt az apostol, hogy ezek a hívők teljes bocsánatot kapnak minden bűnükre. Csak a vesszőig olvastam a mondatot, nem a pontig. A mondat befejezése így hangzik: "...vele együtt életre keltett, megbocsátva minden vétkünket." Azokat is, amiket ezután fogunk elkövetni? Azokat is. A mindenben az is benne van. Azokat is, amikkel eddig bántottuk Istent meg egymást, meg tettük tönkre magunkat, és azokat is, amiket ezután fogunk elkövetni. Megbocsátván minden vétkünket.

Itt használ az apostol egy érdekes képet, amikor így folytatja: "Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára." Kettős jelentése van ennek a képnek.

Abban az időben, ha valakit keresztre feszítettek, az ellene szóló vádat felírták a feje fölé, ez volt a titulus. A János evangéliumából tudjuk, hogy Pilátus is odaíratta Jézus fölé. Jézus ellen igazi vádat senki nem tudott felhozni, főleg olyat nem, ami miatt ki kellett volna végezni, mert neki nem volt bűne. Jézust nem a saját bűnei vádolták, hanem a mi bűneink. Ő azért vállalta a kereszthalált, hogy nekünk ne kelljen elszenvednünk azt az ítéletet, ami röviden szólva: a pokol. Az Isten ellen lázadó ember büntetése az örök halál, az örök kárhozat, a pokol. Jézus azt mondta az Atyának: Atyám, a te igazságodnak érvényesülnie kell, de kérlek, ne rajtuk hajtsd végre az ellenük szóló ítéletet, hanem énrajtam, aki soha semmi bűnt nem követett el. Ez volt Jézus kereszthalálának az oka, hogy mi ennyit vétettünk, és ez volt a célja, hogy ne nekünk kelljen a pokolra mennünk, hanem Ő alászállt a poklokra helyettünk. Ezért Isten mindenkinek, minden bűnére teljes bocsánatot készített el. Ezért a bocsánatért azonban jelentkezni kell, ezt nevezik hitnek.

Az a kegyelem része, hogy készen van a bocsánat. Ha valaki azt mondja: engem ne sértegessenek, mert nem követtem el bűnöket, akkor az nem kapja meg a bocsánatot, akkor annak magának kell elszenvednie az igazságos ítéletet. Erre mondja a Szentírás, hogy ezekért hiába feszíttetett meg Jézus. Ott van nekik is elkészítve, a neve rajta van a bocsánatcsomagon, csak jelentkeznie kellene érte, hogy: Atyám, én bizony hazudozó, istentelen, hitetlen, parázna, más dolgába avatkozó vagyok, bocsánatot kérek. Jézusra való tekintettel bocsáss meg nekem. S akkor megkapná a bocsánatot. De ha nem kéri, vagy úgy véli, neki nincs rá szüksége, akkor nem lesz az övé, akkor neki kell eleget tennie a bűneiért, és ez a kárhozat.

A Bibliának az örömhíre, az evangélium az, hogy neked is kész a bocsánat minden bűnödre, menj oda, ahol azt átveheted. Menj a te szerető Atyához, hivatkozz Jézusra: Atyám, köszönöm, hogy a te Fiad az én ítéletemet is elszenvedte, kérem bocsánatodat. Aki ezt a bocsánatot hittel komolyan veszi, az majd megtapasztalja, milyen hála ébred a szívében és hogy segít ez is abban, hogy valóban megváltozzék a gondolkozása és az egész élete. Ez tehát az egyik jelentése az adóslevélnek, hogy odaszegezte Jézus a keresztre.

A másik meg, amire az adóslevél kifejezés utal, hogy ha valaki kölcsönkért, írást készítettek, határidő, feltételek stb. Kiderül, hogy nem tud fizetni, jön egy gazdag jó barát vagy rokon, és meglepi őt azzal, hogy kifizeti az adósságát. Akkor ezt eltépik és eldobják. Ez történt nagypénteken. Aki Jézusban hisz, azt az őt vádoló adóslevél nem terheli többé, mert azt megsemmisítette.

d) A negyedik, amiről itt hallunk, hogy nemcsak teljes bocsánatot kapnak a hívők, hanem teljes szabadságot is. Pál apostol azt írja, hogy azoknak a szellemi lényeknek, amiről ezek a tévtanítók beszélnek, egy része valóban létezik. Az ördög létezik, démonok vannak, de ezektől nem kell rettegnie a hívőnek. Miért nem? Megint csak a keresztre mutat. Azért nem, mert amikor Jézus a kereszten meghalt, akkor legyőzte ezeket. Nagypénteken teljesedett be az, amit a Biblia legelején olvasunk (1Móz 3), hogy eljön majd valaki, aki a gonosz kígyó fejére tapos. Amikor Jézus meghalt a kereszten, rátaposott a kígyó fejére és az ördög hatalma megtört. A hívők tudják, hogy Jézus sokkal hatalmasabb, mint az ördög. Nem kell tőle rettegni.

Komolyan kell venni, mert sokat árthat, de nekünk semmi dolgunk nincs vele. Jézus elintézte vele a mi dolgunkat is, mert a fejére taposott és legyőzte. Ezeknek a bizonyos fejedelemségeknek meg a hatalmát megtörte. "Lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyílvánosan megszégyenítette őket, diadalt aratott rajtuk." Azok a kifejezések vannak itt, amiket az ókori hadvezérekkel kapcsolatban használtak. Akik, mikor visszatértek egy győzelmes hadjáratról, akkor diadalmasan mentek elől, és mögöttük terelték a legyőzött sereg hadifoglyait meggyalázva. Nagy szégyen volt akkor, hogy a szakállukat, hajukat lenyírták, és amivel csak lehetett, megszégyenítették őket. Jézus így fosztotta meg a hatalmuktól és szégyenítette meg ezeket a sötét szellemi erőket.

Jézus örök Isten, Jézus nélkül az ember halott Isten számára és ez csak idő kérdése, néhány évtized kérdése, hogy kiderüljön, annak a számára is, aki ezt nem hiszi el. Mihelyt át kell lépnie az örökkévalóságba. De aki Jézusban igazán hisz, az meghal a bűnnek, új életre támad és képes lesz Istennel közösségben neki engedelmeskedni, teljes bocsánatot kap minden bűnére, és teljes szabadítást kap minden sötét erő megkötözésétől.

A Heidelbergi Káté első kérdése is egymás mellé teszi ezt a kettőt, amikor hálát ad azért, hogy Jézus Krisztus minden bűnömért tökéletesen eleget tett és engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított. A hívő élhet ebben a szabad, Krisztussal közösségben zajló boldog életben.

Mindezt Jézus egyedül végezte el, nem szorul semmiféle kiegészítésre. Tökéletes váltságot szerzett. Most olvassuk kalauzunk szerint a Zsidókhoz írt levelet. Minden oldalán erről van szó, hogy semmit nem kell, és nem lehet hozzátenni ahhoz, amit Jézus érettünk megtett.

A mi feladatunk az, hogy boldogan éljünk mindazzal, amit nekünk visszaszerzett, és legyünk hálásak ezért.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk azért, mert neked adatott minden hatalom mennyen és földön. Bocsásd meg, hogy sokszor kételkedünk ebben. Bocsásd meg, hogy sokszor csak azt gondoljuk: neked több lehetőséged van, mint nekünk, de nem tudjuk felfogni, milyen az, hogy neked minden lehetséges. Az is, ami az embereknél lehetetlen. Szeretnénk dicsőíteni téged azzal, hogy ezzel a bizalommal hiszünk benned és imádkozunk hozzád.

Köszönjük mindazt, amit értünk tettél, és köszönjük, amit nekünk kínálsz. Adj nekünk bátorságot, hogy higgyünk benned és a miénk lehessen ez az új élet, a bocsánat és az Isten gyermekeinek a szabadsága.

Ámen.