PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. május 5.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


KÖVESS ENGEM!


Alapige:Mt 19,16-22

Jézushoz futott egy ember, és ezt mondta neki: Jó Mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő így felelt: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.

Ő ezt kérdezte: Melyeket? Jézus pedig mondta: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy. Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Az ifjú ezt mondta neki: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?

Jézus így felelt: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben; és gyere, kövess engem.

Az ifjú pedig e beszédet hallván, elment megszomorodva, mert sok vagyona volt.


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, hálát adunk ma mindannyian az édesanyánkért. Köszönjük neked mindazt, amit rajtuk keresztül adtál nekünk. Hálát adunk együtt azokért, akik most készülnek hitvallást és fogadalmat tenni. Segítsd őket, hogy annak minden szava igaz legyen az ajkukon.

Köszönjük, hogy eddig elvezérelted őket. Vezesd, hogy hadd jussanak el mindannyian tehozzád, megváltó Urunk, Jézus Krisztus.

Kérünk, könyörülj meg mindnyájunkon. Ajándékozz meg ezzel a hittel, amiről most énekeltünk, és te erősítsd, konfirmáld újra és újra bennünk ezt a hitet. Ezért kérjük most tőled a te igédet és Szentlelkedet. Mindannyian rád szorulunk. Hadd legyen ez az istentisztelet ajándék, amivel meggazdagítasz mindnyájunkat.

Segíts most csak rád figyelni, és alázatosan kérünk: szólj, mert hallják a te szolgáid.

Ámen.


Igehirdetés

Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet. Ma elsősorban a konfirmációi fogadalmukra készülő testvéreinket és hozzátartozóikat, akik közül némelyek egészen messziről jöttek. Isten hozta őket! Ez az istentisztelet az mindig, ami a család és a gyülekezet ünnepe egyben. Hadd örüljön a gyülekezet a családokkal, a családok meg annak, hogy gyülekezetbe érkezhettek azok, akik most a fogadalomtételre készülnek.

Ennek az istentiszteletnek három része lesz: elhangzik az igehirdetés, utána konfirmáló testvéreink hitvallás és fogadalomtétele, majd közülük azokat, akik eddig még nem részesültek a keresztség sákramentumában, megkereszteljük.

* * *

Ez a mai nap kettős ünnep a számunkra. Egyrészt anyák napja, másrészt a konfirmáció napja. Hadd köszöntsük mindenekelőtt az édesanyákat és a nagymamákat, mert ők is édesanyák. Ha még itt vannak közöttünk, köszönjük meg nekik mindazt, amit kaptunk tőlük. Kérjünk bocsánatot mindazért, amivel megbántottuk őket; és kérjük Isten gazdag áldását hátralevő életükre. Ha pedig már nincsenek az élők sorában, adjunk hálát Istennek mindazért a jóért, amit annak idején rajtuk keresztül kaptunk.

Bárcsak lenne minél több olyan édesanya, mint Sámsoné volt, aki már a kisgyerek megszületése előtt azért könyörgött, hogy Uram, mutasd meg, mi a terved születendő gyermekemmel és tanácsolj engem, hogy úgy neveljem, hogy a te terved valósuljon meg majd az életében.

Bárcsak minél több édesanya úgy nézne a gyermekére, ahogy az ószövetségi Anna, aki a kis Sámuel fogantatása előtt már azt mondta: Uram, adj nekem gyermeket, hogy őt egészen neked szentelhessem, és csak téged szolgáljon.

Bárcsak lenne minél több olyan anyós, mint Naomi volt, aki hitelesen mutatta életével és szavaival a menyeinek az élő Istenhez vezető utat, és nem a saját gyászával és bánatával terhelte őket.

Bárcsak minél több olyan idős asszony, anya, nagymama lenne, mint az újszövetségi Anna, aki nyolcvannégy évesen is egész nap Isten előtt állt és másokért imádkozott.

Adja Isten, hogy legyenek olyan édesanyák és nagymamák, mint Euniké és Loisz akik a kicsi Timóteust megtanították Isten igéjére, megtanították imádkozni, és oroszlánrészük volt abban, hogy abból a kisfiúból Isten áldott apostola lett.

De említsük meg ma azokat is, akiknek bármi ok miatt nincsenek vér szerinti gyermekeik és mégis mások gyermekeinek lettek anyai szeretettel és krisztusi útmutatással nevelőivé.

S ezek után köszöntjük azokat, akik ma készülnek konfirmációi fogadalmukra és hitvallásukra.

Ez a latin szó: konfirmáció, azt jelenti: megerősítés. Mégpedig egészen pontosan és konkrétan: az élő Krisztusba vetett hitben való megerősítés. Ez a célja ennek az istentiszteletnek is, hogy legyen ilyen hitünk, és Isten azt újra és újra megerősítse.

De Istennek az a szándéka kivétel nélkül mindnyájunkkal, hogy egyszer megismerve Őt, élő hittel kapcsolódjunk hozzá, elkötelezzük magunkat a mi feltámadott Urunk Jézus Krisztus mellett, Ő pedig újra és újra meg akarja erősíteni ezt a hitünket.

Erre szolgál most ez a történet is, amit az evangéliumból olvastunk. Egy fiatalemberről van itt szó, aki Jézus után futott. Miért futott utána? Azért, mert nem volt ideje arra, hogy részt vegyen az istentiszteleten. Ő igen elfoglalt üzletember lehetett, mert Jézus igehirdetését nem tudta meghallgatni. Annál fontosabb elintéznivalói voltak.

Pedig itt előtte Jézus olyan igazságokat mondott a hallgatóinak, amikre éppen neki lett volna szüksége. De mindegy, ha már lekésett, fut Jézus után. Őneki meg fontos mindenki, aki nála keresi az élete megoldását. Megáll és beszélget vele.

Azt kérdezi ez a derék férfiú: Jó Mester, mi jót cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Valami fontos hiányzik az életéből. Ezt Jézusnál keresi, a legjobb helyen. Jézus elmondja neki, milyen út vezet ehhez a gazdagsághoz, és olyan kincset kaphat Jézustól, ami még a mennyben is kincse lesz neki. Ő érdeklődéssel meghallgatja, s rövid gondolkodás után hátat fordít Jézusnak, és szomorúan elmegy.

Az ember nem érti ezt. Valamit nagyon keres, valaminek a hiánya szorongatja. A legjobb helyen keresi. Jézus nem dorgálja meg őt, hogy miért késve érkezett, hanem válaszol neki. Kínálja az ajándékot. Ő meg hátrateszi a kezét és otthagyja Jézust.

Eszünkbe jut ennek a történetnek az ellentettje a Cselekedetek könyvéből, amikor a szerecsen kancellár ment fel Jeruzsálembe, hogy keresse az élő Istent. Ott vásárolt egy Ézsaiás-tekercset. A rázós kocsin is már szomjasan olvasta hazafelé. Nem értette. Filep megmagyarázza neki, hogy mit jelent az. Beszél neki Jézusról, aki az Isten Báránya, aki az életét adta őérte is, a pogányért. Ennek az embernek kinyílik a szíve. Gyönyörű hitvallást mond ott mindjárt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Filep megkereszteli őt. Aztán Filep érzi: nincs tovább rá szükség, elmegy. Ez a kancellár meg: Tovább ment az ő útján, örömmel. (ApCsel 8,26-40)

A gazdag ifjú megfordult és elment szomorúan, emez meg továbbmegy örömmel. Mit rontott el ez a fiatalember, mert a szándék jó volt és Jézus kínálta neki azt, ami hiányzott. Mi volt az oka annak, hogy az egyik szomorúan megy el, üresen, a másik meggazdagodva, örömmel?

Kedves konfirmáló testvérek, ti az erről szóló bibliai tanítást többször is világosan hallottátok. Isten megajándékozott minket néhány olyan előkészítő órával, ahol felforrósodott a levegő, és világosan elhangzott a Biblia központi üzenete: Jézus életet kínál nekünk. Aki Ővele összeköti az életét, annak kiteljesedik, igazán emberivé, sőt isteni gazdagságúvá válik már ez a néhány évtized is, és annak örök élete van. Aki pedig Jézust visszautasítja, az megmarad abban a pokolban, amibe beleszületett, mert az Isten nélküli létezés maga a kárhozat.

Ezt többféle változatban hallottátok. Most újra halljuk mindnyájan. Mi a válaszunk erre? Megszomorodunk-e és marad minden a régiben, vagy pedig úgy járunk, mint az a szerecsen pénzügyminiszter, hogy kinyílik a szívünk, nyújtjuk a kezünket és saját hitvallásunk lesz az, hogy hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, az én személyes Megváltóm és Uram? Többé magamban egy lépést sem akarok tenni, hanem Ővele akarok járni.

Mit válaszoltok Jézusnak?

A Biblia világosan mondja, benne a mi Urunk Jézus Krisztus: "Aki hisz a Fiúban, örök élete van." (Ez volt a kérdése ennek a fiatalembernek.) "Aki azonban nem enged a Fiúnak, az Isten haragja marad rajta." Nem emiatt haragszik meg rá Isten, hanem mi mindnyájan az Isten haragja alá, az Ő ítéletébe születtünk. Mert tőle eltávolodva születünk, és vele ellenkezve töltjük az életünket mindaddig, amíg Jézussal nem találkozunk.

Ez elé a választás elé állította Jézus ezt a fiatalembert, és ezért kellett neki itt három kérdésre válaszolni. Sajnos, mind a háromra rosszul felelt. Ezt a hármat teszi fel most nekünk is Jézus. Kinek tartod Jézust? Kinek a tartod magadat? Kivel óhajtasz innen továbbmenni?

Kinek tartod Jézust? Így szólítja meg a Megváltót ez a fiatalember: "Jó Mester. Jézus erre kérdez rá: Miért mondasz engem jónak? Te is tudod, hogy senki nem jó, csak az Isten. Mivel tudod, hogy csak az Isten jó, azért neveztél engem jónak, mert felismerted bennem az Istent, vagy csak udvarias, jó modorú fiú vagy. Az sem baj, bár lenne minél több udvarias, jó modorú fiatalember körülöttünk, de ez kevés az üdvösséghez.

Jézus itt gondolkozásra készteti ezt az embert. Nem utasítja vissza a megszólítást, de azt kérdezi: tudod-e mit beszélsz? Mert ha ezzel, hogy jó Mester, azt mondta: Uram, felismertem benned a Mindenhatót, te az egy igaz élő Isten képviselője vagy, Ő maga hajolt benned közel hozzánk, így tisztellek téged és ezért jöttem tőled megkérdezni, hogy mit tegyek, hogy örök életem legyen - akkor nyert ügye van. De ha csak udvarias volt, akkor nem lesz az övé az ajándék.

Tudod-e, ki Jézus?

Elmondhatta volna ő is azt, amit a szerecsen: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia és az én Megváltóm is, de nem mondta. Erre a kérdésre ez a fiatalember semmit nem felel. A hallgatásából pedig az derül ki: csak udvarias volt, de nem ismerte fel Jézusban Isten Fiát.

Egyszer mindannyiunknak válaszolnunk kell életünk során erre a kérdésre: kinek tartod Jézust? Vagy akár csak arra is: Miért tiszteled Istent? Miért csak annyira tiszteled, amennyire? Miért csak olykor futsz oda hozzá, ha baj van, és szeretnéd, hogy gyorsan segítsen. Miért nem élsz együtt, folyamatosan a hozzánk lehajló Istennel, a mi megváltó Urunk Jézus Krisztussal? Kinek tartod Jézust? Tudod-e már, hogy olyan nagy a baj, hogy ezen csak maga az élő Isten segíthetett? Ő pedig úgy segített, hogy az Ő egyszülött Fiában lejött ide a földre, hogy felemeljen minket onnan, ahova zuhantunk. Hogy újra élettel ajándékozzon meg.

Miért mondasz engem jónak? Ha tudjuk, hogy Jézusban hajolt hozzánk közel a mindenható Isten és személy szerint rajtunk is csak Ő tud segíteni, nyert ügyünk van. Miénk az a kincs, ami a mennyben is megmarad, s amiről itt Jézus beszél, s akkor örömmel megyünk el Jézustól. Ha azonban nem annak tartjuk Őt, aki, akkor maradunk szomorúak.

A másik kérdés: kinek tartod magadat?

Ez a fiatalember derék embernek tartotta magát, hiszen ismerte a Tízparancsolatot, gyerekségétől arra nevelték, hogy azt tartsa is meg. Szegénykém azt is hitte, hogy megtartotta, azt mondja itt Jézusnak: Ifjúságomtól fogva mindezt teljesítettem. Ám legyen, most ezen ne vitatkozzunk. De valami mégis rettenetesen hiányzott neki. Hol akkor a baj?

A másik evangéliumból tudjuk, hogy gazdag családból származott, tekintélyes, előkelő emberek voltak. Itt olvassuk, hogy vallásosak is voltak. Akkor mi hiányzik neki? Miért fut a megvetett názáreti Mester után? Mit akar még?

Kiderül a történetből, hogy lehet, hogy gazdag, előkelő meg vallásos, csak éppen nem boldog. Vagyona van, de öröme nincs, ezért megy tovább is szomorúan, mert maga az Élet hiányzik neki. Jézus itt pontosan arra figyelmezteti, hogy neki nem valamire van még szüksége, ami hiányzik a leltárból, hanem az Életre van szüksége. Az élet pedig a Biblia tanítása szerint egy személy, úgy hívják Jézus. Neki Jézusra van szüksége. Ezért mondja azt: kövess engem, és kincsed lesz itt, meg a mennyben. Ő azonban nem követi Jézust, hanem hátat fordít neki és otthagyja.

Mindenképpen ő szeretne még valamit tenni azért, hogy örök élete legyen. "Mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?" Ezekkel a parancsolatokkal Jézus azt mondja neki: mennyi jót cselekedtél eddig, mit akarsz még cselekedni? Nem sikerült az örök életet megszerezni? Nem is fog sikerülni. Azt nem te szerzed meg, az ajándék. Tessék, itt van! Kéred? Kövess engem és örök életed lesz. Az örök élet Jézus és a vele való közösség. Nem neki kell cselekednie, hogy megszerezhesse. Egyedül Jézus tudott megcselekedni mindent azért, hogy a miénk lehessen az elveszített örök élet. Az örök élet jelenti a tartalmas, értelmes földi életet is, és azt a teljes életet, ami a halál után a miénk marad. Az örök élet Jézus és a vele való közösség, ez ajándék.

Mit cselekedjél?

Higgy az Úr Jézus Krisztusban! Nyújtsd a kezed és fogadd el azt, amit kínál neked. Ja, hogy mind a két kezed tele van mindenfélével, amit te szereztél? Valamit le kellene tenni abból, hogy legyen hely az örök életnek. Ha meg nem kéred komolyan, akkor ne beszélj róla.

Sokszor Jézus ilyen élesen beszél ám velünk. Megyünk oda, szorongatjuk a kacatjainkat. Kérem tőled azt, ami hiányzik az életemből. Erre Jézus azt mondja: én hiányzom neked. Tegyél le valamit, nyújtsd a kezed, megfogom és vezetlek. Tedd le mindazt, ami benne van, és telerakom olyan kincsekkel, amit csak tőlem kaphatsz, ami nélkül szűkölködik a családod, a környezeted, amiktől igazán gazdag lennél és kincsed lesz a mennyben is.

A görcs nem enged. Szorítja, amit már megszerzett: a maga vallásos teljesítményeit. "Mindezeket megtartottam." Apától kapott örökséget, a jó hírnevet, a becsületet, a tekintélyt, akármit... Jézus számára nincs hely. Mint ahogy nem volt az idejében sem hely arra, hogy meghallgassa őt, csak az igehirdetés után szalad Jézus után.

Kinek tartod magad?

Mert ha olyan nagyon gazdag vagy, akkor miért mondod néha olyan keserűen: nem élet ez! És oda sem figyelsz, milyen igazat mondasz. Mert Jézus nélkül ez nem élet. Jézus nélkül ez a halál, annak az előszobája, ami majd csak kiteljesedik. És Ő ide jött utánunk, hogy életünk legyen és bőségben legyünk.

Kinek tartod magad?

Ezt az örök életet csak ajándékként lehet elfogadni tőle. Ezért tanultuk meg a gyerekekkel ezt a szép igét: "Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van. Isten ajándéka ez nem cselekedetekért, hogy senki sem dicsekedjék. Kell-e nekünk ez az ajándék? (Ef 2,8-9)

Kivel óhajtasz továbbmenni az úton?

Lehet egyedül is, megszomorodva, úgy, ahogy ő tette. S lehet Jézussal, mennyei kincsekkel meggazdagodva és örömmel, úgy ahogy az említett kancellár tette. Aki komolyan vágyik az örök életre, annak Jézusra van szüksége.

János apostol írja: "Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." Akkor se, ha vallásos, akkor se, ha nagyon derék, akkor se, ha esetleg elmondhatja - bár én nem hiszem, hogy ezt bárki elmondhatja -, hogy sose öltem, sose paráználkodtam, sose hazudtam, sose loptam, még akkor is a halálban van, mert Jézus az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. De akié a Fiú, azé az élet.

Hogyan lehet Jézussal találkozni?

Olyan egyszerűen elmondja Ő ezt is. "Ahol ketten vagy hárman az én nevemben jönnek össze, ott vagyok közöttük." Ahol hangzik a róla szóló bizonyságtétel, ahol Ő miatta jönnek össze az emberek, a gyülekezetben, ott lehet találkozni vele.

Az igeolvasás közben szólít Ő meg bennünket. Ahol emberek neki akarnak engedelmeskedni, ahol emberek csendben imádják őt ebben az Istent gyalázó és tagadó világban, ott lehet az élő Krisztussal találkozni.

Ezért kaptatok már az első év elején egy saját Bibliát, hogy találkozhassatok Jézussal. Hányszor megszólított volna, ha olvastátok volna. Ezért hívogatunk titeket ide a gyülekezetbe. Az igehirdetésen keresztül szólít meg bennünket egészen személyesen. Ezért kaptatok kicsi kalauzt, ami szerint szépen, folyamatosan lehet Isten igéjét tanulmányozni. Ezért jött létre most egy új bibliaóra csak a ti kedvetekért, hogy el ne kárhozzatok, hogy találkozhassatok az élő Krisztussal itt ebben a közösségben, kortársak között is. Ezért ment fel Jézus a keresztre és halt meg mindannyiunk helyett, hogy találkozhassunk vele. Amikor a szíve ott megszakadt miattunk, akkor mintegy szétosztotta magát, hogy mindenkinek jusson ebből a jézusi szívből, amelyik meggazdagít már ebben az életben, és ami olyan kincs, hogy megmarad a mennyben is.

Éppen ezért fontos tudnotok, konfirmáló testvérek, hogy semmi nem fejeződik be számotokra a mai nappal. Elkezdődhet valami, vagy marad minden a régiben. Elkezdődhet a Krisztussal való járás. Az az öröm, amit sehol másutt nem lehet megszerezni ezen a világon, az a gazdagság, amit csak a mi Urunk tud kínálni nekünk.

Nélküle is lehet majd pályát választani. Nélküle is meg fogtok házasodni. Nélkül is fogtok pénz keresni és szert tesztek majd valamilyen lakásra. De egészen más az, amikor egy fiatal Jézust kérdezi: Uram, hol az én helyem? Te mire akarsz használni engem ebben az életben? Ki az én párom? Te szerezzél nekem segítőtársat, hozzám illőt. Egészen más az a pénz, amit Ő ad, ami ajándékként jön akkor is, ha megdolgozunk érte. Igazán otthonná csak az a lakás lesz, ahol Ő az Úr. Igazán boldogok csak azok lesznek, akik az Ő jelenlétében élnek, mert az Ő jelenléte a mennyország. Ő ezt hozta közel számunkra, és ezt tette hozzáférhetővé.

Ezért mondja Jézus ennek a férfinek: Kövess engem! Amikor arról beszél, hogy add el a vagyonodat, az azt jelenti: tégy félre az útból minden akadályt, ami lehetetlenné teszi, hogy kövess engem. Ez nem azt jelenti, hogy szórjuk szét mindenünket, amink van, de ami visszatart attól, hogy igazán elkötelezett, felszabadult szívvel Jézust kezdjük el követni, azt félre kell tenni az útból. Ad Ő helyette sokkal többet és sokkal értékesebbet.

Kinek tartod Jézust? Kinek tartod magadat? Kivel óhajtasz innen továbbmenni az úton?

A legtöbben nem magatoktól jöttetek ide, szeretteitek hoztak, vagy küldtek. Most azonban magatoknak kell eldönteni, hogy elindultok, illetve mentek-e tovább Jézussal az úton. Ő most titeket hív: kövess engem! Az lesz boldog és gazdag, aki erre teljes egyszerűséggel azt mondja: követlek, Uram, akárhová mész. Az ilyen ember új szívet kap Jézustól. Bárcsak lenne mindannyiunk kívánsága:

Új szívet adj, Uram énnekem,
Új szívet adj én Istenem.
Amely csupán csak teérted ég,
S véled jár szüntelen,
Csak véled szüntelen.

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,
Mely Jézusom, te lakhelyed.
Hol egyedül a te hangod szól,
Mely véled van tele,
Csak véled van tele.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk Jézus Krisztus, olyan sok minden hiányzik az életünkből is, amit próbálunk megszerezni mindenütt, ahol csak reméljük. Néha hozzád is odafutunk, hogy adj nekünk ezt meg azt. Olyan nehezen értjük meg, hogy alapvetően tereád van szükségünk és a te hiányodat semmi sem pótolja az életünkben. A te jelenléted viszont gazdagokká tesz minket már itt, és ez a gazdagság megmarad az örökkévalóságban is.

Magasztalunk azért, mert te magad vagy az élet, és köszönjük, hogy ezt a kincset hozzáférhetővé tetted. Köszönjük, hogy minket is hívsz most a te követésedre. Adj bátorságot, hogy higgyünk neked, hogy rád bízzuk magunkat. Erősítsd, konfirmáld te magad a mi ifjú testvéreink hitét, ajándékozz meg mindnyájunkat ilyen hittel és erősíts, meg azt kegyelmesen.

Adj nekik új szívet, amivel értjük és szeretjük elrendelt utunkat, s minden parancsodat. Amelyikben te vagy az Úr, és amivel igazán tudunk szolgálni másoknak is.

Kérünk, hallgassd meg mindannyiunk szívében a hálaadást és könyörgést és ezt a mi közös fohászunkat is. Legyen a te gazdag áldásod a mi hitvallást tevő testvéreinken és mindannyiunkon.

Ámen.