PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. április 28.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


JÉZUS NEM VÁLTOZIK


Alapige:Zsid 13,8

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.


Imádkozzunk!

Mindenható, örökkévaló, szent és igaz Úr Isten, magasztalunk és dicsőítünk téged hatalmadért, egyedül való istenségedért. Áldunk téged ezért a csodálatos világért, amit szavaddal teremtettél. Magasztalunk téged Jézus Krisztusban megjelent, meg nem érdemelt szeretetedért.

Áldunk téged, megváltó Krisztusunk, a kereszten aratott győzelmedért, ahol lefegyverezted a fejedelemségeket és hatalmasságokat. Legyőzted minden ellenségünket, eltörölted bűneinket, és mint utolsó ellenséget, feltámadásoddal a halált is legyőzted.

Bocsásd meg, Urunk, hogy oly sokszor elfelejtjük, hogy te ilyen nagy és hatalmas vagy és mégis ennyire fontosak vagyunk neked, és gyengéd szeretettel szeretsz minket.

Köszönjük, hogy az elmúlt héten is szeretetednek számtalan jelével találkozhattunk. Bocsásd meg, ha keveselltük azokat. Bocsásd meg, ha észre sem vettük. Bocsásd meg, ha azt is magunknak tulajdonítottuk, amivel te ajándékoztál meg. Bocsásd meg, ha megraboljuk dicsőségedet, és hálátlanul megyünk el ajándékaid mellett.

Köszönjük, hogy színed elé engedsz most minket. Szeretnék megalázni magunkat, szeretnénk azzal a bizalommal reád tekinteni, hogy te nem bűneink szerint cselekszel velünk, és nem fizetsz nékünk álnokságaink szerint.

Köszönjük, hogy most is számíthatunk kegyelmedre. Köszönjük, Atyánk, hogy Jézusra nézel, és rajtunk könyörülsz meg, minket ajándékozol meg újra. Mint koldusok tartjuk üres kezünket. Kérünk, tölts meg minket mennyei javakkal. Ajándékozz meg ígéreted szerint mindazzal, amire szükségünk van, amivel sáfárkodhatunk és mások életét is gazdagíthatjuk.

Kérjük tőled a te igédet. Könyörgünk azért a csodáért, hogy a rólad szóló emberi bizonyságtétel úgy érkezhessék meg szívünkhöz, mint a te önmagadról való bizonyságtételed. Hadd váljék az emberi szó igévé, amivel ma is teremtesz. Teremts egészen újjá mindannyiunkat. Szeretnénk átélni a csodát, Jézus Krisztus, hogy téged szemlélve elváltozunk dicsőségről dicsőségre úgy, mint az Úrnak Lelkétől. A te Szentlelked munkálkodjék most bennünk. Tégy minket alkalmasakká arra, amivel megbíztál. Segíts, hogy azt végezzük, amire adtad a testben hátralevő időt. Hadd tudjunk örömmel szolgálni neked. Hadd váljék a mi egész életünk téged dicsőítő istentiszteletté, hogy akár eszünk, akár iszunk, akármit cselekszünk, tudjunk mindent a te dicsőségedre cselekedni.

Könyörgünk vigasztaló Szentlelkedért. A te Lelked munkájáért különösen azok számára, akik ezen a héten veszítették el szerettüket, vagy ezen a héten álltak meg ravatal mellett. Köszönjük, hogy igazi vigasztalást és élő reménységet tudsz adni mindnyájunknak. Add ezt a gyászoló testvéreinknek különösképpen is, de ajándékozz meg most mindannyiunkat ezzel, hiszen mindnyájunknak szükségünk van rá, mindnyájunknak szükségünk van rád.

Ámen.


Igehirdetés

Mióta a világ megvan, azóta szakadatlanul változik. Az utóbbi évtizedekben ez a változás hihetetlenül felgyorsult. Egészen egyszerű és egészen jelentős dolgokban is érzékeljük ezt. Valaki néhány év múltán hazalátogat a szülővárosába, és nem ismer rá. Nincsenek ott a jól ismert épületek, másként hívják az utcákat. Ahol annakidején parkok és terek voltak, ott magas házak éktelenkednek. Más szobrok díszítik a tereket...

Elég néhány hónap ahhoz, hogy itt, a mi városunkban is nem találjuk meg a megszokott üzletet a helyén, sőt, olykor még azokat a hivatalokat sem ott találjuk, ahol azelőtt látogattuk.

Mi magunk is változunk. Olyan tréfás az, amikor érettségi találkozók után beszámolnak emberek, hogy hajdan volt daliás sporttársak pocakos és kopasz bácsikat találnak ott, és néha be kell mutatkoznunk egymásnak.

Ha pedig egy ország kormánya megváltozik, akkor az sok egyéb változást is vonz magával. Ilyen helyzetben sokan elveszítik a biztonságérzetüket, mert négy évig ez volt igaz, most meg valami más lesz? Eddig erre mutatták az utat, most másfelé megyünk. Van egyáltalán minden időben érvényes igazság? Van olyan mérce, amit erkölcsi értelemben is etalonnak nevezhetünk, amihez lehet és érdemes igazodni? Amihez minden körülmények között tarthatja magát az ember azzal a meggyőződéssel, bizonyossággal, hogy ez a jó, ez a helyes? Aki elbizonytalanodik erkölcsi kérdésekben, az nyugtalanná, idegessé válik és kiszolgáltatottnak érezni magát.

Vannak-e tehát időtálló mércék és értékek, amik függetlenek a világ, az emberek, az ideológiák, a hatalmon levők állandó változásától? Van-e valami, ami mindig ugyanannyi? Akármilyen a hőmérséklet, akármilyen az időjárás, az akkor is mindig, állandóan ugyanannyi, és lehet hozzá igazodni.

A Szentírás azt mondja, és alapigénk ezt különös erővel summázza, hogy van. Mégpedig egy személy. Úgy hívják: Jézus. "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." Szeretnék néktek most rámutatni a mi Megváltónkra úgy, mint akit egyebek között ez is jellemez, hogy Ő nem változik. Semmilyen szempontból nem változtatja magát. Mindig ugyanott megtalálható, mindig ugyanúgy számíthatunk rá, mindig ugyanazzal az indulattal fogadja a hozzátérőket. Aki biztos mérték, és biztos mértéket ad nekünk. Ebben a változó világban egyes egyedül csak Ő ilyen. Mint ahogy egyes egyedül csak Ő halt meg helyettetek és helyettem, és csak Ő támadt fel a halálból dicsőségesen, utat és helyet készítve a benne hívőknek az atyai házban. Ez a Jézus Krisztus, akárhogyan változzék is a világ, változatlanul mindig elmondhatja magáról, hogy nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

Jakab levelében található egy érdekes megállapítás Istenről. Azt mondja: "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása." (1,17)

Érdekes, hogy itt csillagászati szakkifejezéseket használ az Szentírás, és arra gondol, hogy egyrészt, ha este felnézünk az égboltra, minden áldott este másutt van minden. Olyan kedves volt egy gyerek egyszer. Azt mondta az édesapjának: Apu, tegnapelőtt az a fényes csillag még a jegenyefa hegyénél volt, most meg a cseresznyefa felett van. Mert közben minden elfordult és minden jár a maga pályáján, és innen nézve valóban odébb van, nem találjuk ott, ahol tegnapelőtt felfedeztük.

Ez a kifejezés utal a hold fényváltozásaira is, ami meg soha nem ugyanaz: vagy egy kicsit nagyobb, vagy egy kicsit kisebb, mint tegnap volt, aztán egyszer csak eltűnik, nem látjuk egy ideig, feltűnik. Isten nem ilyen. Ezen a földön minden változik, de Isten nem változik. Őbenne nincs változás, vagy fény és árnyék váltakozása. Mivel Jézus Krisztus Isten, Őreá is ugyanez vonatkozik.

Ezért vallotta a Zsidókhoz írt levél alkotója, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, és örökké ugyanaz. Ugyanazzal a teljhatalommal uralkodik, és ugyanazzal az utánozhatatlan szeretettel viszonyul az övéihez. Ugyanúgy számíthatunk rá, nem feledkezik meg rólunk. Nem derül ki az, hogy adódott egy helyzet, amelyben tehetetlen, vagy gondolkoznia kell, hogyan tudja megoldani. Neki egyszerűen minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen, és ez állandó, a világ állandó változása közepette is.

Ezért óriási lehetőség az, hogy a benne hívőknek szoros és valóságos lelki közösségük lehet ezzel a Jézussal. Ez azt jelenti, hogy miközben körülöttünk minden változik, a hívőket egy olyan mikroklíma veszi körül, ami nem változik, amiben biztosítva van az életlehetőségük, az optimális, a legkedvezőbb feltételek megvannak ahhoz, hogy kibontakozzanak, éljenek, azzá formálódjanak, akiknek Isten elgondolta őket. S miközben körülöttük sok minden változik, ez a mikroklíma állandó, az életlehetőségük biztosítva van. Nemcsak azért, hogy ők jól érezzék magukat ebben, hanem azért, hogy így képesek legyenek minden körülmények között ugyanazok maradni: Jézus Krisztus tanítványai, Isten engedelmes gyermekei. Így tudják ugyanazokat az áldásokat közvetíteni a változó világban, függetlenül attól, hogy ott éppen mi történik.

Különös összefüggésben hangzik el a Zsidókhoz írt levélben ez a mondat. Ez is azok közé az aranymondások közé tartozik, amiket néha kiragadva szoktunk idézni. Kiragadva is igaz, de ha az egész fejezetet elolvassuk, akkor még több színnel és élettel telik meg, miért volt ez bátorítás és vigasztalás az akkori keresztyéneknek.

Ezt a levelet az I. század vége felé írták. Akkor már a keresztyén gyülekezetekben temettek is. Voltak, akik már meghaltak az első nemzedékből s voltak közöttük gyülekezetvezetők is. Mivel abban az időben nem minden gyülekezetnek volt saját pásztora (Pál apostol is csak rövid ideig tudott egy-egy helyen tartózkodni, mennie kellett tovább), a frissen hitre jutottak ott maradtak sokszor lelki vezető nélkül. Ha valahol volt lelki vezető, az nagy kiváltságnak számított. Különösen abban az időben, amelyik tele volt tévtanítókkal (a mai is tele van), és ezek a gonoszok nem a gyülekezet építésén fáradoztak, hanem a maguk dicsőségét és anyagi hasznát keresték. Így könnyen áldozatul eshettek a pásztor nélkül maradt nyájak, gyülekezetek ezeknek.

Ezért volt mindig nagy kétségbeesés, ha a gyülekezet lelki vezetője meghalt. Mi lesz most velünk? Erről van itt a megelőző versekben szó. Erre mondja a levél írója, hogy valóban nagy ajándék, hogy Isten adott nektek lelki vezetőt, aki Isten Szentlelkének a világosságával pásztorol titeket. Most ő kidőlt a sorból. Elment a minden élők útján, de ezzel nem szűnik meg semmi. Nem ő volt a gyülekezet gazdája. Ő is a Gazdának egy alkalmazottja volt csak. A gyülekezet Gazdája él, Ő változatlanul Jézus Krisztus. Jézus Krisztus pedig tegnap, ma és örökké ugyanaz. Legyen nektek most már közvetlen kapcsolatotok, vagy még erősebb közvetlen kapcsolatotok a Főnökkel, a Gazdával, a gyülekezet Urával, aki ráadásul az egész világnak is Ura. Őreá figyeljetek, ne emberekre nézzetek. Az elöljárók jönnek és mennek, de a gyülekezet és a világ Ura, marad mindig ugyanaz. Ti ne emberekre nézzetek most, ne tőlük várjatok tanácsot, eligazítást, védelmet, segítséget. Eddig sem ők adták. Eddig is a gyülekezet Ura oltalmazott titeket és adott növekedést. Az egyik ültet, a másik öntöz, de a növekedést Ő adja. Tanuljatok meg még inkább közvetlenül Jézussal közösségre jutni, és egyedül tőle kérni, várni mindent. Ő az egyház alapja, Ő a ti személyes üdvösségetek szerzője is, Ő minden népnek, a pogányoknak is, Ura, mert Ő a királyoknak Királya.

A Jelenések könyvét még nehezebb körülmények között írták. Talán tíz évvel később, mint a Zsidókhoz írt levelet. Akkor már üldözték is a keresztyéneket. Nem véletlenül hangzik a Jelenések könyvének a nyitánya így, amikor bemutatja János azt a Jézust, akiről szól majd az ő bizonyságtétele: "Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő,(ugyanaz más változatban: tegnap, ma és örökké ugyanaz) és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az Ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen"

Itt minden egyes kifejezésen hangsúly van. Ha ismernénk azt a kort, amikor elkezdődött már ezekben az években a szervezett keresztyénüldözés is, akkor éreznénk, hogy mindegyik egy-egy vigasztaló injekció az elbizonytalanodó és kétségbeesett keresztyéneknek. Ő a föld királyainak a fejedelme, most mit rettegtek Domitianustól, aki akkor a római császár volt, és üldözte a keresztyéneket. Az a Jézus, akihez ti tartoztok, neki is Királya. Ő, szerencsétlen nem tudja, de mi tudjuk, és ezért nem félünk tőle, mert féljük Krisztust, vagyis tiszteljük Őt. Tisztában vagyunk az Ő hatalmával és azzal, hogy Ő tegnap, ma és örökké ugyanaz.

Ez a tömör hitvallás legalább három igazságot magában foglal. Ezeket szeretném röviden elsorolni, és utána néhány olyan gyümölcsöt, ami annak az életében megterem, aki ezeket az igazságokat hiszi.

Az első, hogy ha Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz, akkor Ő örökkévaló Isten. Erről a Biblia elejétől a végéig egyértelműen tanúságot tesz, mégsem hiszik nagyon sokan. Talán még közöttünk is vannak ilyenek. Engem győzködnek kedves templomos testvérek olykor, hogy ne essünk azért emberimádatba. Jézus nagy volt és csodálatos volt, de honnan vesszük ezt, hogy Ő ugyanolyan Isten, mint az Atya? Nem "ugyanolyan", hanem ugyanaz az Isten. Öröktől fogva mindörökké.

Amikor elvégezte földi munkáját, és jelentést tesz mennyei Atyjának, akkor a főpapi imában ezt olvashatjuk: "és most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett." (Jn 17,5) Akik a kalauz szerint olvassuk a Szentírást, most olvassuk a Kolosséiakhoz írt levelet. Éppen az elmúlt napi szakaszban volt az, hogy Jézus: képe a láthatatlan Istennek. Minden teremtmény előtt már létezett. Őbenne áll fenn minden, és Ő előbb volt mindennél, és nem győzi sorolni az apostol, mit kell tudnunk Jézusról. Ő öröktől fogva mindörökké Isten.

Aki így tiszteli Őt, aki így gondol arra, hogy ugyanerről a Jézusról írhatta le Pál apostol és mondhatjuk el sokan, hogy "szeretett engem, és önmagát adta érettem", akkor az embernek kitágul a horizontja. Akkor egyszerre annak kezdi látni a Megváltót, aki. Olyan nagynak, olyan egyedülinek, olyan dicsőségesnek. Ha pedig hozzá tartozunk és az Ő népe lehetünk, akkor mi ok lenne az aggodalomra?

A másik, ami ebből következik, hogy mivel Jézus Krisztus örökkévaló Isten, ezért az Ő tanításainak az érvényessége is örökkévaló. Minden időben érvényes az, amit Ő mondott. Az Ő beszédének a hitelessége és érvényessége sem változik. Ő maga mondta: "az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak." (Mt 24,35)

Elgondolkoztatott és felderített az, amikor egy nem vallásos közgazdásznak, Fritz Baadenak a könyvét olvastam, aki akkor még a 2000. évre készült, és bizonyos számításokat tett, hogy hova vezet az, ha nem vagyunk hajlandóak megállni a világunk elpusztításának az útján. A végén ezt írja: az emberiség el fog pusztulni, ha nem veszi komolyan a názáreti Mester intését, hiszen Ő is megmondta: boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Ha nem szelídülünk meg, tönkretesszük a földet. A nem vallásos ember is kénytelen oda eljutni, hogy egy 2000 évvel ezelőtt elhangzott jézusi mondást ma is érvényesnek talál. Ezért kell nekünk ragaszkodnunk Isten igéjéhez, Jézus Krisztus kijelentéseihez, tanításaihoz, mert azok megbízhatóak minden időben. A világ változhat, ahogy akar, de az Ő beszédének az igaz volta, érvényessége minden időben megmarad, ma is.

A harmadik, ami ebből következik, hogy mivel Jézus tanításának az érvényessége minden időben ugyanaz, éppen ezért az Ő tanítása sohasem korszerű, de mindig időszerű. Akkor sem volt korszerű, amikor elhangzott, és főleg nem volt népszerű. Pál apostol azt mondja: a zsidók botránkoznak rajta, a görögök pedig egyszerűen bolondságnak tartják, de - folytatja - mi, akik hiszünk, tapasztaljuk, hogy Jézus igéje változtatja meg az életünket, mert az Istennek ereje, és Istennek hatalma.

Az Isten ellen fellázadt ember olyan messzire került gondolkozásában is Istentől, hogy nem értheti az Ő gondolatait és tiltakozik is ellenük. Ezért jelennek meg olyan teológiai írások is, amelyek csűrik-csavarják, hogy azt ma már nem úgy kell érteni, meg a Bibliából ez még érvényes, amaz már nem érvényes, és megnézhetjük, hova jutnak azok az egyházak, amelyeknek a tanítói ilyenek.

A sokat emlegetett pluralizmus, a vallásokat összemosó szinkretizmus és az egyre inkább vallássá formálódó ún. New Age szellemiség nem tudja elviselni Jézus Krisztus isteni hatalommal kijelentett kizárólagossági igényét. Tehát azt: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Nem az egyik út, és nem az igazság egyfajta megfogalmazása, hanem az út és az igazság, és az élet. Nekünk komolyan kell vennünk, hogy ez így igaz, ahogy Ő mondta, minden időben és minden körülmények között.

Milyen gyümölcsei vannak annak, ha valaki ezt hiszi? Mire bátorította a Zsidókhoz írt levél alkotója az akkori hívőket, és Isten Szentlelke mire bátorít minket ma ezen a hitvalláson keresztül, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz? Szeretnék néhány gyakorlati következtetést elsorolni.

Az első, hogy ha ez valóban így igaz - és hiszem, hogy így igaz -, akkor ebből az is következik, hogy a Krisztusban hívőknek mindig lesz feladatuk, sőt mindig ugyanaz lesz a feladatuk. Mindig ajándékoz Isten nekik, nekünk értelmes tevékenységet, olyat, amit csak mi tudunk elvégezni. Akármilyen időszak, korszak, rendszer, hatalom van, ezek az Istentől kapott feladataink mindig ugyanazok és pótolhatatlanok. Ezt csak a hívő nép tudja elvégezni. Mik ezek?

Mindenekelőtt Isten dicsőítése. Erre formált minket újjá a mi Urunk. Mert ezt csak a benne hívők tudják megvalósítani.

Azután a lélekmentés: embereket a kárhozatból Jézus Krisztushoz, az élet forrásához vezetni, illetve mutatni az oda vezető utat.

Ezeket az embereket személyválogatás nélkül szeretni. Mégpedig nem valami felbuzdult szeretettel, hanem az Isten szeretetével. Nem kisebb ígéretünk van: az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkben a Szentlélek által, aki adatott nékünk. Minden újjászületett ember Isten mentő szeretetével nézheti a környezetét és szolgálhat közöttük.

Mert ez a szeretet szolgál is. Itt nemcsak a szíve mozdul meg az embernek, hanem a keze meg a lába is és teszi azt, amit azon a helyen tennie kell, és termi azokat a jó gyümölcsöket, amikről a Szentírás több helyen beszél. Erre mindig szükség van, ez a szükség állandó lesz mindenféle körülmények között, és ennek a tevékenységnek a forrása is állandó, az élő Krisztussal való közösség. Ez a szép hivatás pedig, amit Isten az övéire bízott, hogy sáfárokként legyünk ezen a világon, ez is állandó. Nekünk Isten ad olyan értékeket, amiket csak az övéinek tud adni, mert csak azoknak van kezük, hitük, hogy elfogadják. Ezekkel kell nekünk sáfárkodni. Ezeknek örülni, amit nekünk szánt, élvezni hálásan, amit meg másoknak közvetíthetünk, azt szíves szeretettel továbbadni. Ez nem változik. A változó világban a hívők feladata mindig ugyanaz marad.

A második, hogy a hívők gondviselője is mindig ugyanaz marad. Soha nincs okuk aggodalmaskodásra. Ha az egész fejezetet olvastam volna, ennek a résznek az elején idéz az Ószövetségből két mondatot, és ezzel is vigasztalja a gyülekezet aggódó tagjait. Hiszen megmondta az Úr: "nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged. Ezért hát bizakodva mondjuk: velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nékem?" Állandó a gondviselője az Isten népének, ezért nem kell aggódnia. Nem emberektől függ sorsának az alakulása, hanem attól az Istentől, aki minden ember felett Úr.

A harmadik, hogy Isten népének mindig ugyanaz marad a hite, mert ugyanaz marad, akiben hisznek. Ez azt is jelenti, hogy a hívő népnek állandó a világnézete. A magvető példázatában mond Jézus egy nagyon elgondolkoztató és leleplező kifejezést: az a mag, amelyik a kövek közé esett, hamar kikel, de mivel nem tudja mélyre engedni a gyökereit és a nap által felforrósított kő égeti állandóan a gyökerét, hamar ki is szárad, és nem hoz gyümölcsöt, ehhez hasonlóak azok, akik mindig a pillanatnyi körülményekhez igazodnak. Milyen modern kifejezés, nem?

Elmegy igét hallgatni, még be is fogadja. El is kezd benne csirázni és növekedni, de akkor körülnéz: ki mit szól hozzá? Ha komolyan venné, milyen következményekkel járna? Köszönöm, ezeket a következményeket nem kérem. A pillanatnyi körülményekhez igazodik és hamar elsül, kiég az az élet, ami elkezdődött.

Nos, a Krisztusban hívők nem ilyenek. Nekik állandó világnézetük van, és ez azt is jelenti, hogy mindig ugyanaz az életszemléletük, nem változik a programjuk, nekik állandó programot ajándékozott az ő Uruk, és ők azt akarják megvalósítani a változó körülmények között is. Mint Jézus. Csinálhattak körülötte, amit akartak, az Ő programja az volt, hogy "az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és adja az Ő életét váltságul sokakért." És ehhez ragaszkodott akkor is, ha mindkét oldalról lőttek rá.

A negyedik, hogy állandó marad Isten népének a normarendszere is, amihez igazodjék, mert ez Istennek az örök igéje. Az a minden időben érvényes normarendszer, amit Jézus Krisztus ajándékozott nekünk. Eszerint valami minden körülmények között helyes vagy nem helyes. Az, hogy valami igaz vagy hamis, nem attól függ, hogy éppen ki hogyan vélekedik róla, vagy éppen milyen közegben hangzik el. Az azért helyes, mert Isten helyesnek minősítette. Azért hamis, mert Isten igéje szerint hamis. Isten népének nagy bátorság kell ehhez, és sokszor szenvednie is kell emiatt, hogy ehhez igazodik.

Végül még egy ötödiket említek: az is állandó a hívő nép életében, hogy mindig ugyanolyan nyitott atyai szív fogadja az imádságaikat. Ez sem változik. Mivel nem változik Isten, nem változik annak a lehetősége sem, hogy jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, de azért csak kérjetek, mert aki kér, az kap. És azért csak járjatok közben a pogányokért is, mert erre is csak az Isten népe képes, hogy közbejáró könyörgésével hordozza a körülötte levő világot.

Talán könnyebb megjegyeznünk ezt a felsorolást, ha rájövünk, hogy szépen, betűrendben jönnek egymás után ezek az állandó tényezői a hívő életnek. Mindig ugyanaz marad a feladatunk, mindig ugyanaz marad a gondviselőnk, mindig ugyanazzal a hittel ragaszkodhatunk ahhoz, aki nem változik, akiben hiszünk. Ugyanaz az ige, amihez igazodunk. Ugyanolyan könyörgéssel és közbejárással járulhatunk a mi Urunk elé.

Jézus Krisztus tehát tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő nem változik. Az viszont fontos, hogy mi változzunk. Legyen mindannyiunk életében egy alapvető változás, amit úgy nevez a Szentírás: újjászületés, és utána folyamatosan növekedjék, tisztuljon, erősödjön, gyarapodjék ez az új élet bennünk. Ez nagyon fontos. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, de végünk van, ha mi úgy halunk meg, ahogy megszülettünk. Ha közben nem következik be ez a generális nagy változás, hogy új életet kaptunk, hogy Jézussal közösségre jutottunk, és ha ez az élet nem növekszik, nem gyarapszik szakadatlanul.

Olyan szép az a perspektíva, amit Pál apostol a második Korinthusi levélben a hívők elé vetít, amikor azt mondja: mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre úgy, mint az Úrnak Lelkétől. Ami azt jelenti, hogy Isten teremtő Szentlelke betér a hívőnek az életébe, amikor Jézust befogadja és elkezdi az újjáteremtés munkáját. Miközben a hívő szemléli Jézust, egyre inkább hasonlóvá válik hozzá, elváltozunk, egy nagy metamorfózison megyünk át, dicsőségről dicsőségre úgy, mint az Úrnak Lelkétől. Ezt nem mi munkáljuk magunkban valamiféle görcsös buzgólkodással, hanem ez Isten Szentlelkének a munkája. Feladatunk, hogy vágyakozzunk arra, hogy ez a Lélek belépjen az életünkbe, munkába vegyen minket, és engedjük, hogy Isten tisztogasson, gazdagítson folyamatosan. Ő ezt jóval és rosszal, áldásokkal és próbatételekkel, könnyebb és nehezebb élethelyzetekkel egyaránt munkálja a hívőben.

Egyebek közt az úrvacsorával is ezt munkálja. Hiszen ilyenkor mindig különös hangsúllyal az Úrnak halálát hirdetjük, és Jézus Krisztus vérének a bűntörlő erejéért, szabadító hatalmáért adunk hálát, s engedjük, hogy a Jézus vére megtisztítson minden bűntől és megszabadítson minden köteléktől, hogy hadd legyünk minden körülmények között és mindenféle változás közepette, a mi Urunknak engedelmesebb tanítványai, aki tegnap és ma és örökké ugyanaz. Ámen.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk téged azért, mert nem változol. Köszönjük, hogy a változó világban van egy fix pont, és az a te kereszted, ahova mindig teljes bizalommal jöhetünk, ahonnan eddig még soha senkit nem zavartál el, ahonnan senkinek nem kellett úgy elmennie, ahogyan odaérkezett, hanem letehette nálad minden terhét, bocsánatot adtál minden bűnére, leoldoztad bilincseit és megajándékoztad az Isten fiainak a szabadságával.

Kérünk, segíts el erre mindnyájunkat. Engedd, hogy a te kereszted az a szoros kapu legyen, amelyiken belépve elindulunk egy úton. Bocsásd meg, ha bár elindultunk, de leülünk az út szélére, és ott valami miatt sajnálkozunk, nem haladunk tovább. Segíts felállni ma, és bátor léptekkel továbbhaladni. Szeretnénk téged követni, közvetlenül a te nyomodban maradni mindig és ebben a változó világban szeretnénk elváltozni egészen más irányba. Hozzád egyre hasonlóbbá lenni úgy, mint az Úrnak Lelkétől. Segíts minket ebben az egészséges lelki növekedésben előrehaladni.

Kérünk, töltsd meg a szívünket mentő szeretettel mindazok iránt, akik között élünk. Taníts meg minket személyes dolgainkban is mindig a te minden időben érvényes, igaz igédhez igazodni. Legyen számunkra a te beszéded a mérce. Hadd legyen minden napunk derűs pályakiigazítás. Mutass rá tévedéseinkre, és segíts visszatérni mindig a helyes útra. Taníts minket azzal a felelősséggel élni, hogy elmondhassuk másoknak is: legyetek az én követőim, miképpen én a Krisztusé. Ebben a követésben újíts meg most mindnyájunkat, vagy segíts elindulni végre ezen az úton, amelyik az egyetlen, ami az életre vezet.

Könyörgünk hozzád a gyülekezetekért. Hadd ragyogjon fel mindenütt, hogy te ugyanaz vagy minden időben. Te légy az, aki szaporítod a gyülekezeteket az idvezülőkkel. Könyörgünk népünkért, országunkért, ennek a jövőjéért. Könyörgünk az evangélium terjedéséért az egész világon. Könyörgünk azokért, akik üldöztetést, szenvedést is vállalnak az evangéliumért és a te szent nevedért. Könyörgünk azokért, akik ott állnak a kapuban, de nem tudnak belépni az üdvösségbe. Bátorítsd meg őket. Kérünk, készíts nekünk is alkalmat akár ezen a mai napon, hogy nagy szeretettel mutassuk másoknak a hozzád vezető utat.

Ámen.