PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. április 14.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


A BESZÉD HATALMA


Alapige:Péld 18,21

Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, a mennyei seregek örök imát rebegnek neked. Szüntelenül dicsőítenek téged, akit egyedül illet meg minden dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. Megvalljuk bűnbánattal, hogy mi sokszor csak a bajok esetén kiáltunk hozzád, vagy időnként jövünk imádkozni. Köszönjük, ha tanítgatsz minket már arra, hogy mit jelent szüntelenül imádkozni.

Áldunk azért, ha úgy telt el ez a mögöttünk levő hét, hogy folyamatosan kapcsolatban maradtunk veled munka közben is, örömben és bánatban; akkor is, ha éppen nem mondtunk imádságot, akkor is imádott téged a lelkünk. Segíts el ide mindnyájunkat!

Köszönjük ezt a csendes órát, amit arra készítettél, hogy együtt is imádjunk téged, és együtt is hallgassuk a te szavadat. Ajándékozz meg minket valóban olyan igével, ami a te szádból származik, és bátoríts minket az engedelmesség lelkével, hogy ne csak hallgassuk, hanem azonnal cselekedjük is azt, amit mondasz. Adj nekünk alázatot és bátorságot magunkra venni a te igédet.

Taníts meg minket folyamatosan bűnbánatban élni és a bűnbocsánat örömében örvendezni. Olyan sok mindennel vétkezünk ellened, Urunk, akkor is, amikor észre sem vesszük. Át van itatva az egész természetünk az ellened való lázadással. Ajándékozz meg minket új természettel, új szívvel, amelyik kész és képes neked engedelmeskedni. Amelyiknek öröm az, hogy a te szavadat hallatod, és ahhoz igazíthatja a gyakorlatát. Segíts, hogy mindnyájan ilyenekké váljunk.

Köszönjük, hogy mindent tudsz rólunk és így engedsz most magad elé, és így veszel körül a te szereteteddel. Fel sem tudjuk fogni, Atyánk, hogy ez magát az életet jelenti a számunkra. Engedd megéreznünk most a te szeretetedet. Segíts, hogy a feddő szó, vagy a próbatételek mögött is lássuk a te atyai kezedet, s hadd legyünk mi csakugyan olyanok, akiknek minden a javukat szolgálja. Hadd tudjunk teljes szívünkből szeretni téged, hogy tudjuk szeretni személyválogatás nélkül egymást is.

Kérünk, ajándékozz meg most minket külső és belső csenddel, a te halk és szelíd szavaddal, amivel világokat teremtettél, és amivel minket is egészen újjá tudsz formálni.

Ámen.


Igehirdetés

A választási küzdelem beszédessé tette az országot. A politikusok is sokkal többet beszélnek nyilvánosan ilyenkor, mint egyébként, és a magunkfajta közember is az időszerű kérdésekről többet beszél, vitatkozik, olykor sajnos veszekszik. Éppen ezért azt nézzük meg most, mit tanít Isten igéje a beszédről.

Sok mindent tanít, mindent nem lehet ma ujjhegyre szednünk. Azt vizsgáljuk meg röviden, mit tanít a Szentírás a beszéd hatalmáról, forrásáról és ítéletéről. Biztosan találó lesz másokra is az, ami elhangzik, de szeretném javasolni, mivel mi vagyunk itt, magunkra vegyük azt, amit Isten igéje nekünk mond, és engedjük, hogy így tisztítsa, változtassa az életünket.

Mit tanít a Biblia a beszéd hatalmáról?

Azt, hogy a szónak ereje van, régóta tudják az emberek, és azok, akik ragaszkodnak a hírközlő eszközök (ezt így magyarul is lehet mondani) birtoklásához, ezt komolyan veszik. A kérdés csak az, hogy mit és milyen indulattal beszél valaki. Minden beszédet a tartalma és a mögötte rejlő szándék, idegen szóval: motiváció, minősít. Minden beszédnek az erkölcsi minősége attól függ, hogy mi hangzik el, s mi célból mondja azt az illető.

Mindnyájan tudjuk, hogy a beszédet lehet jóra és gonoszra is használni. Megható személyes tapasztalataim vannak arról, hogy életem egy-egy nehéz helyzetében egy-egy szívből jövő igaz mondat, néha csupán néhány szó hogy meg tudott vigasztalni, bátorítani, új életkedvet adni, vagy inteni, valami hamisságot leleplezni, és az életemet újra jó irányba fordítani.

Bizony igaz az, amit az Ézsaiás 50-ben olvasunk, hogy Isten tud olyan beszédet adni a szánkba, amivel erősíthetjük a megfáradtakat. Ilyen ereje is van a beszédnek. Hát még ha ez a beszéd Isten szájából származik, és úgy adja valakinek a szájába! Akkor ez úgy érkezik meg egy ember szívéhez, mint élő ige, aminek teremtő hatalma van, ami által maga a teremtő Isten munkálkodik egy ember életében. Az ilyen beszéd egyenesen az örök életet ajándékozhatja és munkálhatja valakiben, hiszen a hit is hallásból van, mégpedig az Isten igéjének hallásából.

Ugyanakkor Jézus Krisztus a Hegyi beszédben figyelmeztet minket arra, hogy beszéddel, esetleg egyetlen szóval, ölni is lehet. Ilyen ereje is van a beszédnek, hogy egy jól időzített gonosz mondattal el lehet venni valakinek az életkedvét, vagy ketté lehet törni a pályáját. Fültanúja voltam ennek egyszer. Egyetlen mondattal valakinek az egész jövőjét tönkretette valaki. Egy jól időzített, jól elhelyezett gonosz mondattal akár a sírba is lehet juttatni valakit.

Nem véletlenül említi a Biblia gyakran együtt ezt a három bűnt: loptok, öltök, hazudtok. Mert, aki nem jól él a beszéddel, hanem visszaél azzal, aki nem az igazság közlésére, hanem az igazság elfedésére vagy elferdítésére használja, az a gyilkossággal egyenlő súlyos bűnt követ el. A Biblia szerint mindenféle rágalmazás, féligazság, csúsztatás, ködösítés, elhallgatás olyan bűn, amivel megfertőzi önmagát az, aki így beszél, de fertőzi az őt körülvevő lelki, szellemi környezetet is. El lehet érni átmeneti sikereket hazudozással, de előbb-utóbb az igazság feltétlenül kiderül, és az diadalmaskodik.

A Bibliában feltűnően gyakran olvasunk arról, hogy Isten mit tesz a hazugokkal. Azt mondja: a hazugok szája bedugatik, és önmagát zárja ki az Isten országából az, aki szereti és szólja a hazugságot.

Különösen tökélyre viszi a hazudozást az, amit demagógiának nevezünk. A demagógia meghatározása ez: tetszetős, de hazug ígérgetés, valaki vagy valami ellen irányuló felelőtlen hangulatkeltés.

Látjuk, hogy megint a tartalma és a motivációja minősíti. A tartalma hazugság, a motiváció pedig az, hogy valaki ellen akar másokat uszítani.

Jézus azt mondja: minden ilyen beszéd az ördögtől származik, aki hazug és hazugságnak atyja, és aki emberölő volt kezdettől fogva. Aki a hazugságnak bármely formáját mint eszközt használja a maga életharcaiban, tudja vagy nem tudja, hátat fordít Istennek és az ördög szolgálatába szegődött. Ezzel pedig súlyos ítéletet hív ki önmaga ellen. Ezért ilyen éles alapigénk, amiben azt olvastuk: "Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi."

Jakab apostol pedig a levelében, a jól ismert 3. fejezetben, ami a nyelvről és annak a bűneiről szól, erőteljes képekkel szemlélteti, milyen hatalma van a beszédnek. Azt mondja: a beszéd olyan, mint a tűz. Egy pici szikra mily nagy erdőt felgyújthat. Hányszor vagyunk ennek tanúi az utóbbi időkben is. Valaki felelőtlenül eldob egy csikket kirándulás közben, az begurul egy száraz levél alá. Nem látszik semmi, amikor elmentek, elkezd füstölögni az a levél, aztán lángra lobban körülötte a többi száraz levél is, és mire a tűzoltók megérkeznek, ki tudja hány hektár erdő leégett.

A nyelv is ilyen - mondja Jakab -, pici tűzzel mérhetetlen károkat lehet okozni. Egyetlen mondattal családok békességét lehet feldúlni. Valóban olyan, mint a tűz.

Aztán hasonlítja a hajónak a kormányához is, hogy a hajótesthez képest milyen kicsi az, és mégis az irányítja az egészet. A beszédünk határozza meg a jellemünket - vonja le ebből a következtetést.

A végén szomorú megállapításra jut: a nyelvünk olyan, mint a vadállatok. Nem lehet megszelídíteni őket.

Itt érkezünk meg a második fejezethez. Miért nem lehet megszelídíteni?

Látnunk kell, mit tanít a Biblia a beszéd forrásáról. Jézus Krisztus többször is tanított erről. Most a Máté 15-ből olvasom néhány mondatát. "Ami kijön az ember szájából, az a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert."

Vagyis azt mondja: minden beszéd forrása az ember szíve. Az a belső műhely, ahol megszületnek a gondolatok, az érzések, az elhatározások és a döntések. Ami az ember szívében van, az jön ki a száján. A szív és a száj közvetlen összeköttetésben van, éppen úgy, mint a közlekedőedények. Egy ideig lehet színlelni valamit beszéddel, de az élet kritikus helyzeteiben mindig kiderül, hogy mi van valójában valakinek a szívében. Mert amivel tele van a szíve, az jön ki a száján. Két fejezettel előbb a Máté evangéliumában pontosan ezt mondja Jézus: a szív teljességéből szól a száj. Amivel tele van a szívem, az csordul ki itt fenn, a számon.

Éppen ezért, ha valaki változtatni szeretne a beszédén, akkor a szívét kell megváltoztatnia. Ha valaki megutálta már a saját hazudozó, alakoskodó természetét, a maga köpönyegforgató viselkedését, kétértelmű beszédét, akkor kérjen új szívet Istentől. Nem a nyelvünket kell fegyelmezni valahogy (az sem árt), de az alapvető megoldást nem ad. Az legfeljebb mérsékli a bajt. Isten azonban azt ígéri a benne hívőknek, hogy Ő új szívet ad nekik. Mert a mi Istentől elidegenedett szívünk nem tud nem hazudni. Aki becsületes, megfigyelheti, hogy sokszor a legtisztábbnak szánt beszámolóba is belecsúszik valami kis ferdítés a magunk javára, mások kárára. Valami dicsekedés, amivel Isten dicsőségét rövidítjük meg, vagy valakinek a befeketítése. Nem is lehet ez másként, mert ez van a szívünkben. Ami a szívben van, az jön ki a szánkon.

Ezért nagy evangélium az, hogy ha Isten az újjászületés során valakinek új szívet ad, akkor egészen új tartalom jön ki a száján. Akkor újra képes lesz az újjászületett ember arra használni a nyelvét, amire Isten azt adta: az Ő dicsőítésére, a róla való vallástételre és egymás bátorítására. Erre kaptuk a nyelvünket. Egyszerre megvalósul az ilyen újjászületett ember életében az, amit Pál apostol ír: képes lesz az igazságot szeretetben mondani. Vagyis: helyreáll a beszéd tartalmára és motivációjára nézve is az, amit Isten helyesnek lát.

Felvetődik a kérdés: Akkor nekünk soha semmi rosszat nem szabad mondanunk egymásról? Néha muszáj véleményt mondani. Megkérdeznek, mi a véleményed róla, kinek ismerted meg. - Nem arról van szó, hogy soha semmi rosszat, vagy hogy a hibákat soha nem szabad szóvá tenni. Csak megint mondom: a tartalma és a motivációja minősíti a beszédet. Igaz legyen, amit mondok, és a célja a másik érdekében vagy egy közösség érdekében való legyen.

Mondok két egyszerű példát.

Valaki meg akarja látogatni egy ismerősét. Tudom, hogy az illető pillanatnyilag fertőző beteg. Talán fertőző osztályon is van. Tudom, hogy a látogatónak sok apró gyermeke van. Akkor szabad-e ennyit mondanom neki: úgy tudom, hogy ő most fertőző beteg, várj egy kicsit talán a látogatással, hiszen felelős vagy a gyerekeidért? Ki-ki döntse el, szabad vagy nem szabad ez. Helyes, vagy nem helyes. Igaz a tartalma, s vajon a motivációja mi? Nem a beteg ellen beszélek, hanem valakinek az érdekében.

Hallom, hogy üzletet akar kötni vele a barátom. Akkor a barátomnak feltétlenül megmondanám: te, én már kétszer üzleteltem vele, mind a kétszer csúnyán becsapott. Gondold meg, éppen vele kell-e most üzletet kötnöd. Ez nem ellene szól. Igaz a tartalma, és valakinek az érdekében mondtam ezt.

Néha keskeny a mezsgye, hogy ezt eldöntse az ember, és éberen kell ügyelnie a hívő embernek arra, hogy semmiképpen ne gyűlöletből mondja, hanem mindenképpen pozitív legyen az indítéka. Tehát valaminek, valakinek az érdekében, nem valaki, valami ellen, mint ahogy olvastuk az előbbi meghatározásban. Legyen tiszta, ez a fontos. Legyen tiszta a szíve, és tiszta beszéd jön belőle. Legyen igaz a tartalma, és legyen Isten előtt is tiszta az indítéka, a motivációja. De mindenféle vádaskodás, mocskolódás, a látszólagos igazság szép csomagolópapírjával borított nyilvánvaló hazugság a gyilkossággal egyenlő súlyos bűn. Ezt tanítja az Úr Jézus.

Ezért lesz annak súlyos ítélte, és ez a harmadik, amiről szeretnék most röviden szólni.

Különös, amit Jézus erről mond. Különösen szigorú, amit a beszéddel kapcsolatban említ. Azt mondja: minden egyes hamis szót, minden meg nem bánt, ezért bocsánatot nem nyert hazugságot nyilvántartanak a mennyben, és minden szóért számot kell adnunk az ítéletkor.

Így olvassuk ezt a Máté 12,33 és a következő verseiben: "Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged."

Lesz ítélet napja, és a hamis szavaknak különös jelentőségük van az ítéletkor. Minden haszontalan szóról, amit kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. Ma, amikor annyi hamis szó hangzik el, nem árt erre felfigyelnünk, és nem árt odafigyelnünk a mi szánkon kijövő haszontalan szavakra. Szűnjenek meg ezek a szavak.

A Dániel könyvében olvasunk egy nagyhatalomról, amit ezzel a különös jellemvonással jellemez a Szentírás, hogy "nagyokat szóló szája" volt, és az Isten szentjei ellen hadakozott. E kettő miatt igen súlyos ítéletben lesz része. - Isten nem csúfoltatik meg. Ő nekünk a beszédben csodálatos ajándékot adott, és Ő kész az övéinek a szájába olyan beszédet adni, amivel tudjuk erősíteni a megfáradtat. Amivel tudunk hitelesen bizonyságot tenni az Isten szeretetéről. Amelyik beszéddel tudjuk mutatni az embereknek a halálból az életre vezető utat.

Aki azonban nem erre használja a beszédet, az számolhat az ítélettel. Aki arra használja, amire Isten adta, az áldás lesz a környezetének. De komolyan kell vennünk, hogy a Biblia igen hangsúlyosan állítja: nem lehet büntetés nélkül hazudozni. Ez ugyanolyan törvény, mint a nehézkedés törvénye. Lehet benne kételkedni, de a következményeivel találkozni fog az ember.

Ezért van a Szentírásban olyan sok konkrét kijelentés a nyelv bűneire nézve és az ezzel kapcsolatos utasításokat tekintve. Azt mondja Isten, hogy hazug hírt ne hordj. Nemcsak azt mondja: általában ne hazudjatok, hanem lebontja a hétköznapok eseteire is: hazug hírt ne hordj! Azt mondja Isten, és milyen kemény szó ez a szeretet Istenétől: gyűlölöm a hamisság kedvelőit. Azt mondja: elvesztem azokat, akik hazugságot szólnak.

Jézus megint csak a Hegyi beszédben azt mondja: minden rágalmazónak helye a gyehenna tüze. Vagyis a kárhozat. Sokkal jobban oda kellene figyelnünk: mit mondunk egymásról, másokról főleg távollétükben. Sokféle formája van a rágalmazásnak. Egészen finom, szalonképes formái is vannak és olykor észre sem vesszük.

Nem véletlenül kezdi Jakab apostol az említett 3. fejezetet ezzel a figyelmeztetéssel: "Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk, de..." és akkor felsorolja, hogy a nyelv bűneivel mennyi kárt is lehet okozni. A tanítónak szükségképpen többet kell beszélnie, mint másnak. Akinek többet kell beszélnie, még jobban figyeljen oda, hogy mit beszél, mert súlyosabb ítéletben lesz részük. Nagy ajándék a beszéd, óriási lehetőség, de nagy felelősség terhel bennünket minden kimondott szóért.

Talán ezért is ilyen éles alapigénk. "Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi."

Pál apostol pedig amikor az Efézusi levél 4. részében felsorolja, hogy mi minden jellemzi az újjászületett embert, és mi az, aminek nem szabad már előfordulnia az életgyakorlatában, akkor egyebek közt ezt is mondja: "Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak." (29)

Erre adta Isten, hogy hasznos legyen, hogy akkor beszéljek, ha szükséges, és akármit mondok, az építse a többieket, és így nagy áldásokat közvetíthetek egyszerűen a beszéd eszközével. Isten áldásait, amely áldásul lesz a hallgatóknak. Mert minden rothadt beszéd megfertőzi azt, aki kimondja. - ez olvastuk az előbb Jézusnál. Ezért mondja Pál, hogy semmi rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokon.

Csakhogy ehhez a mi önfegyelmünk kevés. Mi akkor a megoldás? Két zsoltárverset szeretnék idézni. Az egyiket biztos, hogy a legtöbben ismerjük, a másik kevésbé ismerős.

Az egyik az 51. zsoltár 12. verse, amelyikben azért könyörög a szentíró, hogy "Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten!..." Ez a legfontosabb. Az én önfegyelmemmel nem tudom megváltoztatni magamat. A tüneteket enyhíthetem olykor, de a forrás tisztátalan marad. Új forrásra van szükség, és Isten új forrást fakaszt fel abban, aki Jézus Krisztust behívja az életébe és így kapja az Ő Szentlelkét. Az ilyen emberben Jézus lelkülete fog munkálkodni. Szentlélektől indíttatva fog megszólalni. Az ilyen embereket pedig az jellemzi, hogy soha nem vádolnak, hanem mindig mentegetnek.

A nagy vádoló, idegen szóval a katégór, az a Sátán a Biblia szerint. Ő mindig vádol. Vádolja az Isten választottjait is. A Szentlélek menteget. Valahogy úgy, ahogy Jézus. Még a kereszten is: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek." Az ellenségeit is mentegeti, miközben az ellenségeinek szemükbe mondta a bűneiket. De Isten előtt mégis mentegeti őket. Új forrás fakad fel, amiből újfajta beszéd származik.

A másik ige a 141. zsoltárban van. "Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!" (3) Ez nem azt jelenti, hogy soha nem nyitom ki a számat. Ez azt jelenti, hogy átadom az uralmat teljesen neked. A szám felett is. A tiszta forrásból is csak akkor jöjjön ki víz a számon, amikor azt te akarod, Uram. Amikor az szükséges, hasznos és épít. Átadja a hívő az uralmat a nyelve felett is Istennek. Mert tudja, hogy mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. De a nyelv kinek a hatalmában van?! Ez itt a végső és legfontosabb kérdés a számunkra.

Milyen indulat beszéltet bennünket? Az az indulat legyen bennetek, ami volt a Krisztus Jézusban.

Ezekben a napokban mindannyiunkról kiderül, hogy milyen indulat munkálkodik bennünk: közömbösség vagy felelősség, gyűlölet vagy szeretet, harag vagy megbocsátás, egyéni haszonvágy vagy pedig egy közösség jövőjének a munkálása. Ezt a beszédünk elárulja. Mi a motiváció!

Az előbb szépen énekeltük, hogy "Szeretnék lenni, mint Ő (vagyis mint Jézus) alázatos, szelíd. Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, hol mennyei sereg dicső harmóniában örök imát rebeg."

Hadd kérdezzem meg: igaz-e ez a te esetedben? Csakugyan szeretnél-e olyan szelíd és alázatos lenni, mint Jézus? Vagy időnként azt mondod: mégis csak meg kell köszörülni a nyelvemet és oda meg vissza kell vágni. - Ő úgyis a szívünket látja. Szeretnénk-e őszintén, ha jézusi motiváció mozgatná a nyelvünket mindig? Aki ezt őszintén szeretné, annak Ő meg fogja adni.

Amikor most a beszédről szól hozzánk, akkor a szívünkre kérdez rá. (Ez is a Példabeszédek könyvében van.) Isten most tőlünk kéri: "Adjad, fiam a te szívedet nékem." És akkor áldás jön ki majd a szádon. Még ilyen feszültségekkel terhes időben is.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, dicsőítünk azért, mert beszélő Úr vagy. Magasztalunk, mert nem vagy néma, mint az embercsinálta bálványok. Köszönjük, hogy a te szavadnak teremtő ereje volt és van és lesz örökkön örökké.

Köszönjük neked azokat, akiken keresztül eljutott hozzánk a te hívó szavad. Dicsőítünk mindazért, amit a te igéddel munkáltál ki eddig az életünkben. Minden, ami tiszta és jó bennünk, Urunk, a te beszédednek a gyümölcse. Áldunk téged ezért!

Bocsásd meg, ha sok mindent mondtunk felelőtlenül. Bocsásd meg a véletlenül szánkon kicsúszott, meg a tudatosan elkészített hazugságainkat. Bocsáss meg minden képmutatást. Bocsásd meg a mögöttük levő gyávaságot, számítást. Bocsásd meg, hogy ennyire áthatott minket a hamisság.

Kérünk, tiszta szívet teremts bennünk. És ha már teremtettél, az erős lelket újítsd meg újra és újra mibennünk. Taníts meg igazat mondani, és add, hogy minden szavunk mögött őszinte szeretet legyen. Tudjuk, Atyánk, magunktól nem telik erre, de te véghez tudod vinni mindannyiunk életében.

Könyörgünk azokért, akiknek sokat kell beszélniük, vagy nem kellene, de sokat beszélnek. Adj a szívükbe igazi felelősséget. Kérünk, őrizz meg minket gyilkos, gonosz szavaktól. Segíts a hit pajzsa mögé bújnunk, menekülnünk.

Engedd, hogy felismerjünk minden tévtanítást, megtévesztést, hamisságot. Szentlelked segítsen, hogy felismerjük ezeket a magunk életében is, de tudjunk védekezni ellenük, ha máshonnan áradnak ránk.

Kérünk, add a szánkba a te igédet. Olyan nagy csoda ez, Urunk, hogy félve mondjuk ki: ilyen mocskos szájba a te szent és igaz beszédedet, de te ígérted ennek a lehetőségét. Adj nekünk bölcs nyelvet, hogy tudjuk erősíteni a megfáradtat beszéddel. Hadd tudjuk ezt elkezdeni már ma otthon, a hozzánk legközelebb állókkal, és folytatni holnap a munkahelyünkön. Adj nekünk olyan beszédet, amin magunk is csodálkozunk, amikor mondjuk. Ami még minket is megerősít, és ez is bizonyság lesz arra, hogy nem mi mondtuk, hanem te mondod általunk. Hadd legyünk eszközök a te gyógyító, áldott kezedben.

Könyörgünk mindazokért, akik most különösen rászorulnak a te szeretetedre. Betegeinkért, a gyászolókért, a nélkülözőkért, a szenvedőkért, gyűlölködőkért. Könyörgünk hozzád a te néped és a te igéd ellenségeiért. Vedd ki szívükből a gyűlöletet, és add, hogy közülük is sokan megnyeressenek a Krisztusnak.

Könyörgünk népünkért, annak a jövőjéért. Kérünk, olts a szívünkbe igazi szeretetet. Szabadíts meg minden önzéstől, kicsinyességtől, szűklátókörűségtől. Emelj fel minket a magunk nyomorúságai és korlátai fölé. Hadd lássuk a valóságot, hadd tudjunk a te szemeddel tájékozódni és tőled kapott szeretettel szolgálni.

Töltsd meg ezt a mai napunkat igazi tartalommal. Formálj minket. Szembesíts minket önmagunkkal. Taníts meg leborulni előtted, hogy tudjunk leborulva, de nyitott szemekkel szolgálni neked.

Ámen.