PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. március 7.
(csütörtök)

Földvári Tibor


JÉZUSSAL PIHENNI


Alapige:Mk 6,12-44

Kimenvén azért prédikáltak, hogy térjenek meg. És sok ördögöt űztek ki és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak. És meghallá ezeket Heródes király (mert nyílvánvalóvá lett az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és ezért működnek benne ez erők. Némelyek azt mondták Illyés ő, mások meg azt mondták Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül. Heródes pedig ezeket hallván, azt mondta: Akinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból. Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivel azt vette feleségül. János azt mondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned.

János tanítványai pedig amint meghallották eljöttek és elvitték a testét és sírba tették. És az apostolok összegyülekeztek Jézushoz és elbeszéltek neki mindent, azt is amit cselekedtek, azt is amit tanítottak. Ő pedig monda nekik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg ez kicsit. Mert sokan voltak a járókelők és még evésre sem volt alkalmas idejük. És elmentek hajón egy puszta helyre csupán ő maguk. A sokaság pedig meglátta őket, amint mentek és sokan megismerték őt; és minden városból egybefutottak oda gyalog és megelőzték őket, és hozzá gyülekeztek. És kimenvén Jézus nagy sokaságot látott és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. Mikor pedig már nagy idő lett, hozzámentek a tanítványai mondván: Puszta ez a hely és immár eltelt az idő. Bocsásd el őket, hogy elmenve a körülfekvő majorokba és falukba, vegyenek maguknak kenyeret, mert nincs mit enniük. Ő pedig felelve monda nekik: Adjatok ti enni nekik. És mondának neki: Elmenvén, vegyünk nekik kétszáz pénz áru kenyeret, hogy mi adjunk enni nekik? Ő pedig azt mondta nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudva mondának: Öt és két halunk. És parancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepedtek azért szakaszonként, százával és ötvenével. Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, hálákat adott és megszegte a kenyereket és adta tanítványainak, hogy tegyék azok el; és a két halat is elosztotta mindnyájuk között. Ettek azért mindnyájan és megelégedtek és maradékot is szedtek fel tizenkét tele kosárral és a halakból is. Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren voltak férfiak.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk hódolunk előtted, imádunk téged, mert Jézus Krisztusban a Jó pásztort küldted el, aki még az életét is kész volt feláldozni a juhokért. Magasztalunk téged Atyánk, hogyha elismerhettük, nélküled éltünk, ezért sok szenvedésben volt részünk, de megtérhettünk hozzád, mint tévelygő juhocskák, és azóta tapasztalhatjuk mit jelent a jó pásztor nyájához tartozni. Imádkozunk mindazokért, akik még ezt nem élik át. Kérünk téged, hogy igéd találja meg, vezesse őket hozzád. Adj nekik megújulást, megtisztulást, benned való nyugodalmat, velünk együtt hadd vegyék ők is komolyan az igét: "jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve".

Köszönjük Urunk, hogy te mindig nyugalmat adsz a tieidnek. Kérünk ezért, hogyha bármelyikünk most lelki vagy testi nehézségek, aggodalmak miatt zaklatott, hadd tudja megtalálni benned békességét. Adj vigasztalást azoknak, akik gyászolnak közöttünk. Kérünk Urunk legyél azokkal, akik mindennap nehéz - akár testi, akár lelki - terheket hordoznak, hadd kapjanak kegyelmet és erőt hordozásához.

Könyörülj meg rajtunk, hogy hadd tudjuk hittel hordozni mindazt, ami nehéz az életünkben. Hadd tudjuk vállalni, ha kell, életünk elégjen oltárodon, de a te oltárodon égjen el.

Kérünk, igéden keresztül taníts bennünket most arra, mit jelent Jézussal pihenni.

Ámen.


Igehirdetés

Böjti időszakban Isten népe különösen is igyekszik arra figyelni, hogy vannak-e az életében olyan dolgok, amikről lemondhat annak érdekében, hogy több ideje legyen Istenre, Isten ügyére figyelni, imádságra, vagy bármi másra, ami életében fontos arra nézve, hogy megerősödjön Istenbe vetett bizalma.

Ilyenkor hangsúlyozzuk szükségünk van arra, hogy több időt szenteljünk lelkünkre, lelki szükségleteinkre is. Méltán érezhetjük azonban úgy, hogy a böjt végbevitelének az idejét nem is olyan egyszerű megtalálni, hiszen mindannyiunknak olyan sok feladata van, felgyorsult életvitel jellemez bennünket. Legtöbbször időnk sincs arra igazán, hogy böjtöljünk, néha még imádságra is alig jut. A rohanás jellemez bennünket, és ha egy kis szabadidő adódik, akkor azt arra használjuk, hogy fizikailag kipihenjük magunkat, egy jót aludjunk, vagy valami más kikapcsoló szórakozást keressünk. A szabad idő eltöltése böjti módon nem könnyű. Egyáltalán nem könnyű napjainkban olyan módon eltölteni a pihenést, ahogyan arról a Szentírás beszél.

Mai igeszakaszunk ezért pontosan arról akar velünk beszélni, hogy milyen is a mi szabadidő eltöltésünk, és pihenésünk. Elmondható-e, hogy minket az jellemez, hogy Jézussal pihenünk? Megnézzük, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, majd meg fogjuk látni, hogyha valaki Jézussal pihen, annak bizonyos okok miatt milyen hamar vége szakadhat pihenése időszakának. Végül megvizsgáljuk, mit jelent az, amikor soha nem szakadhat vége már a Jézussal való pihenésnek.

A Márk evangéliumában az ötezer ember megvendégelésének csodáját megelőző mozzanatok leírása fontos és életünket nagyon meghatározó tanításra, lelki igazságra mutat rá: a Jézussal való pihenésre.

A pihenésre szükség van, azonban a hívő embernek mindig hozzá kell tennie, hogy a Jézussal való pihenésre. A mesterét követő tanítványnak ugyanis nemcsak a munkáját, szolgálatát lehet, sőt kell Jézussal eltölteni, hanem a szabadidejét is. Márk számol be arról, hogy amikor Jézus elhívta a tanítványait, akkor elhívásának az első és legfontosabb célja az volt, hogy vele együtt legyenek. A tanítvány mindig a mesterével van, nemcsak munkavégzés közben, hanem akkor is, amikor a szabadidejét tölti.

A felolvasott igerész arról szól, hogy a tizenkettő befejezte a missziói küldetését, amikor is Jézus küldetésében hatalmas dolgokat éltek át, emlékezetesnél emlékezetesebb élményekkel teltek meg. Jézushoz visszatérve úgy viselkednek, mint ahogyan a gyerekhetekről busszal megérkezőket látni templomunk előtt. A gyerekek rohannak a szüleikhez és a találkozás öröme után azonnal az elmúlt időszak valamennyi lelki és testi élményét kívánják elmondani, ha lehet egy szuszra. A tanítványok telve vannak boldogsággal, mert tapasztalták annak lelki örömét, hogy mit jelent küldetésben járni. Az apostol kifejezés ezt jelenti, küldött. Átélték a szolgálat áldásait, sőt eredményét is, amit hirdettek, amilyen csodákat tettek. Átélhették hasonlóképpen a beteljesített küldetés örömét. Ilyen állapotban még a fáradtságáról is elfeledkezik az ember, legszívesebben visszamenne, hogy ugyanazokat az örömöket újra tapasztalhassa. Ha viszont eszébe is jut, hogy milyen fáradt lett mondjuk egy gyermek csendeshét után fizikailag, akkor emellé odakerül egy jelző is, mert ez jóleső fáradtság.

Nagyapámtól és édesapámtól tanultam meg, hogy mit jelent egy nehéz fizikai munkával eltöltött nap után azt mondani, hogy olyan jól elfáradtunk. Bármennyire is elfárad ilyenkor a hívő ember, a szíve tele van örömmel. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy eljön annak is az ideje, amikor szükség van pihenésre. Történetünkben jellemző, hogy nem a tanítványok kérik az Urat, hogy szabadidőt biztosítson nekik, hanem Jézus maga veszi észre fáradtságukat és mondja nekik: gyertek, pihenjetek egy kissé. Ez pontosan annyi pihenést jelent, amire a tanítványnak szüksége van az elvégzett küldetés után.

Azt látjuk, hogy Jézus nem olyan diktátor, aki minden bőrt le akar húzni a rabszolgájáról. Rabszolgatartó társadalomban élt az Úr Jézus is. Ő olyan szerető Úr, aki nagyon jól tudja, hogy a szolgának mikor van szüksége pihenésre és ha kell, akkor ezt ki is mondja. Testi és lelki értelemben egyaránt szükségük volt a tanítványoknak egy kis szabadidőre, hiszen gyalog járták végig Izrael falvait. Tudjuk, hogy némely faluból rohanniuk kellett, mert megzavarták őket. Ez bizony kemény fizikai munkát jelentett.

Akkor döbbentem rá arra, hogy lelkészként is sok fizikai munkát kell végezni, amikor elsőéves teológus koromban Kárpátalján legációban lehettem, és amikor Húsvét vasárnap már az ötödik alkalommal mentem fel a szószékre, meg kellett fognom a szószék karfáját, és egy kis időre meg kellett állnom, mert a fáradtságtól megszédültem.

Fizikai értelemben is szükségünk van a pihenésre, ahogy a tanítványoknak. Márk elmondja az okot is, annyi járókelő volt Jézus körül, hogy még evésre sem volt idejük. Ha viszonylag fáradt a test és éhes is, könnyen elájulhat az ember. Ilyenkor kicsit meg kell pihenni. Jézus nagyon egyszerűen azt mondja, gyertek menjünk el egy puszta helyre, ahol nincs senki, nyugodtan lehet eltölteni az időt. Nem gyalog mennek, hanem hajóval, összekötik a pihenő időt egy kis hajózással. Átmennek a túlsó partra, már ez önmagában is pihentető lehetett, még ha kellett is egy kicsit dolgozni a hajón, de a Genezáreti tó kellemes illata, a jó levegő pihentette őket fizikailag is. Amikor odaértek, felmentek a hegyre - ez János evangéliumából derül ki - és ott tényleg elvonulnak egy csendes, nyugodt helyre.

Mindez azt szemlélteti, hogy fizikailag pihenni az Úr Jézussal egyszerű, természetes dolog ma is. Nekünk is különböző lehetőségeink vannak arra, hogy a testünk pihenjen egy kicsit.

Pontosan azért azonban, mivel mindez Jézus Krisztussal történik, nemcsak a test pihen, hanem a lélek is. A mai világban sokan azért olyan fáradtak, mert nem tudják, hogy mit jelent az a pihenés, amikor a lélek is pihen. Jézussal a lelkünk is mindig pihen. Az Úr napjának megszentelése is erre utal. Amikor Isten a tízparancsolatot adta, a negyedikben azt mondta, hogy szenteld meg a nyugalom napját. A két érv: mert Isten hat nap alatt teremtette a földet és a hetediken ő is megnyugodott. Másrészt az Egyiptomból való szabadulás nagy élménye volt az, amely Izrael népének jelezte, hogy lehetősége van úgy pihenni, hogy Istennel való kapcsolata mélyül.

Jézussal pihenni lelki értelemben azt jelenti, hogy frissül az ember lelke, megújul, megerősödik, kikapcsolódik a szó szoros és lelki értelmében egyaránt.

Eszembe jutott egy házaspár, akik több évtizednyi házasélet után értették meg azt, hogy szeretnék Isten áldását is kérni házasságukra és ezért házasságot kötöttek templomunkban. Amikor beszélgettünk velük a házasélet keresztyéni jellemzőiről, akkor elmondtam, hogy vannak olyan házaspárok, akik csendeshétre is elmennek. A férj azonnal rákérdezett, hogy mi az, hogy csendeshét. El sem tudta képzelni, mit jelent egy hétig csendben lenni. Tudta, hogy mit jelent szabadságon lenni, de még a szabadságon is nehéz egy hétig csendben lenni, hiszen annyi minden történik egy hét alatt is. Amikor megértette, hogy mennyi áldás, lelki és testi kincs rejlik abban, amit a keresztény a szókincsben csendeshétnek nevezünk, akkor rájött arra, hogy nem is lehet az rossz, hiszen egy hetet el lehet tölteni gyerekek, vagy unokák nélkül. Mások számára pedig az a jó, ha az a hét nemcsak házaspáré, hanem a gyerekekkel együtt töltött idő. Aki már volt csendeshéten az tudja, hogy mit jelent, sok-sok lelki élmény.

Jézussal pihenve nemcsak a test, hanem a lélek is megújul. Lehet ezt egy évben többször is megtenni, de az Írás arról is beszél, hogy Isten gyermekét, a tanítványt hetente, a nyugalom napján, ez jellemzi.

Számunkra a legnagyobb példa mégis az Úr Jézus. Emlékezzünk arra, hogy ő is egy hajóúton szenderedett el végre és olyan mélyen aludt a fáradtságtól, hogy akkor sem ébredt fel, amikor hatalmas vihar kerekedett. Neki ott volt ideje pihenni és azt kihasználta, Márk evangéliuma 4. részében van ez leírva. A Márk 1,35 pedig arról tudósít, hogy az Úr Jézus is érezte, hogy lelkileg is jó egy kicsit pihenni. Kora reggel, még szürkületkor felkelt ezért, úgymond áldozatot hozott testi értelemben, és elment egy puszta helyre, hogy imádkozzon, az Atyával kívánt együtt csendben lenni, megerősödni lélekben.

Isten igéje egyszerűen azt szeretné megkérdezni tőlünk, hogy vajon a mi szabadidő eltöltésünket mi jellemzi, Jézussal pihenünk? Valószínűleg vele szolgálunk, végezzük a munkát, de vajon vele is pihenünk? Kell-e valamit megváltoztatni, vagy az időnket másképpen beosztani, hogyha szeretnénk komolyan venni, hogy a tanítvány, az Úr küldötte Jézussal pihen.

Aki az Úr Jézussal pihen, annak azonban tudnia kell, hogy néha, szükséghelyzetben, a pihenés meg is szakadhat. Előfordulnak olyan helyzetek, amikor a tanítványnak le kell tudnia mondani szabadidejéről.

A szentíró arról tudósít, hogy átértek a túlsó partra, felmentek a hegytetőre, de már útközben meglátták őket és a hatalmas sokaság gyorsan utánuk eredt. Félreérthető a "megelőzék őket" kifejezés, mert azt sejteti, mintha hamarabb odaért volna a sokaság a túlsó partra, mint Jézusék. Az írásmagyarázók közül vannak némelyek, akik ezért még a fordítást is megváltoztatták, valahogyan úgy, hogy lehagyták őket, ami azt jelenti, hogy miközben a hajó ment a tavon, aközben a parton már megelőzte őket a sokaság; a hajó kikötött, és a sokaság nagyon gyorsan utánuk ért. A lényeg az, hogy - és most ez a fontos - fent vannak a hegyen, pihennek, de kis idő elteltével, egy-két óra múlva, a sokaság ott volt, mert rohantak Jézus után.

Képzeljük el a helyzetet, elkezdik eltölteni a szabadidőt, testi-lelki pihenés egyaránt, és egyszer azt veszik észre, hogy az Úr Jézus kilép a pihenő helyről és meglátja a sokaságot. Mivel a tanítványok jól ismerték őt, biztosan azonnal érezték, hogy vége a pihenésüknek. Jézus Krisztus arcán felragyogott az az irgalmas szeretet, szánakozás, ahogyan a tömeget látta feljönni. Azt olvashatjuk, hogy olyanok ezek az emberek, mint a pásztor nélkül való juhok. S nem azt mondta, hogy ne haragudjatok, éppen elkezdtünk pihenni, majd gyertek holnap vissza, szükségünk van nekünk is egy kis kikapcsolódásra. Nagyon jól látta a tanítványok szükségét a pihenésre, de látta, hogy most valami még nagyobb szükség állt elő. Pásztor nélkül való juhok az emberek, akik ott megjelentek előttük, nagyon mély testi és lelki szükségben voltak.

Ezékiel könyve 34. részére gondolva nyugodtan eszünkbe juthat, hogy mennyi szenvedésben volt része ennek a népnek vezetőik istentelensége miatt. Csak a nyugalom napja kapcsán emlékezünk talán - az evangéliumot olvasva -, hányféle törvényt alkottak a nép vezetői arra, hogyan kell betartani, miközben éppen a nyugalom része veszett el. Jusson eszünkbe, hogy Jézust is meg akarták emiatt ölni, mert megszegte azokat a hamis emberi parancsokat. Ezek az emberek nyögtek a vezetőik hamis pásztor volta miatt.

Mindehhez járult még a bűn hatalmában való létük elgyötört volta. Továbbá mindehhez társult sokaknál a testi nyomorúság okozta szenvedés.

Pásztor nélküli juh. Ha a juhnak nincs pásztora, akkor vége van, előbb, utóbb elpusztul. S ezek az emberek ilyenek voltak. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus a Máté 11,28 szerint így szólította őket: "jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, mert én megnyugvást adok nektek." Ugyanaz a megnyugodni kifejezés szerepel itt, mint amit a tanítványoknak mondott, amikor pihenésre hívta őket. Ez a sokaság nyugalmat szeretne találni és csak Jézus nyugtathatja meg őket. Ezért olvassuk, hogy kezdte őket sokra tanítani. A többi evangéliumból tudjuk, hogy gyógyítani is, valószínűleg órák hosszat gyógyított és tanított. Hirdette az Isten országának evangéliumát - olvassuk Lukácsnál -, hiszen csak ez az evangélium adhatott lelki nyugalmat ennek a bűnben, vezetőik miatt hamisságban szenvedő népnek. Hirdette, hogy van bocsánat, van szabadulás őnála, mert őbenne érkezett el az Isten országa. Amit már Keresztelő János is hirdetett, hogy jön a Messiás, aki megoldást hoz, Jézus is meghirdette.

Amikor az is kiderült, hogy nemcsak lelkileg van szükség a segítésre, hanem testileg is pihenésre szorulnak, abban az értelemben, hogy éhesek, korog a gyomruk, akkor már a tanítványait is aktivizálja egy kicsit és segít a sokaságon. Csak öt kenyérre volt szükség, meg két halra, valamint Jézusra és ötezer ember, amely csak a férfiak száma, lakott jól, ezen felül még ott voltak az asszonyok és a gyerekek.

Jézus a testi szükséget is csodálatos módon elégítette meg. Itt már a tanítványoknak is dolgozniuk kellett, pedig úgy tűnhetett számukra, hogy most szabadidő lehetne. Jézus Krisztus tehát testi és lelki szükségletet elégített ki a sokaságnál is. Ez nagyon fontos, mert ő pontosan ezért jött, hogy azok számára, akik pásztor nélküli juhok, ő lehessen a jó pásztor. Ezért még az életét is kész volt feláldozni a kereszten.

Neked pásztorod-e már Jézus Krisztus, vagy még mindig pásztor nélküli juhként szenveded az életedet? Hadd mondjam mind-azok számára, akik még mindig pásztor nélküli juhok, lehet, hogy testi és lelki pihenést átélnek itt a földön, de hogy igazi lelki nyugalmuk nincs, melyet Isten iránt érez az ember, mert a szórakozás nem tudja kielégíteni azt a mély lelki szükséget, - s az ehhez társult testi szükséget sem.

Mi lehet tehát fontosabb a tanítvány pihenésénél? A Jézust nem ismerő, az őt kereső, pásztor nélküli juh pihenés szüksége és ehhez társulva az azt megpihentetni akaró jó pásztor, az Úr Jézus segítő szándéka. A tanítvány ugyanazzal az irgalommal, szeretettel és szánalommal érezhet ma is, mint ahogy Jézus Krisztus mutatkozott ott, akkor. Emlékezzünk arra, hogy a Máté evangéliuma leírásából kiderül, s a küldetésük előtt is már Jézus Krisztus kimondta ezeket a szavakat. Máté 9. rész végén arról olvasunk, hogy meglátta az Úr Jézus a sokaságot és olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok és ezért így szólította meg a tanítványait: "az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába." S ezután kiküldi a tanítványait.

A mostani történet a küldetésteljesítés végét mutatja be. Aki azonban annyira beleveti magát a szolgálatba, hogy még pihenni sem marad ideje, az előbb, vagy utóbb belefárad a küldetés teljesítésébe, mert azt az Úr nélkül végzi. De ami ennél még rosszabb, így nem marad ideje imádkozni. Imádkozni azért, hogy adjon az Úr szolgatársakat, akik segíthetnének neki a munkában, hogy kevesebb legyen az a munka, amit ő maga akar elvégezni, meg addig végzett is. Aki viszont tudja, hogy az aratás során is előfordulhat, hogy le kell tenni a kaszát, mert csak a kaszát letevő arató tudja a kezét összekulcsolni és elmondani azt az imát, hogy Uram küldj munkásokat, mert kevesen vagyunk. Jézus Krisztus megint példa ebben. Amikor készült kiválasztani a tizenkettőt a hatalmas tanítványi seregből, akkor egész éjjel imádkozott. S ezután, olvassuk, lement a hegyről és kiválasztotta a tizenkettőt. Ha még neki is szüksége volt erre, mi sem hanyagolhatjuk el.

A Jézussal pihenő tanítvány tehát tudja, bármikor megszakadhat a pihenés ideje, de emiatt nem görcsös félelem lesz úrrá rajta, amikor elmegy pihenni, hogy mikor hoz elébe valakit az Úr, akivel beszélgetnie kell szabadsága idején, vagy mikor csörren meg a telefon. Hanem arról van szó, mikor a tanítványt pihenése idején is betölti az a Krisztusi irgalom és szeretet, ami mindig boldogan készen van arra, hogy bármikor, amikor szükséghelyzet adódik, segít, mert Jézus használni akarja. Az Úr Jézus hadseregében az Úr katonáit az jellemzi, amit mi a hadseregben tanultunk meg, irányított szabadidő. Krisztus katonájának a szabadideje irányított, bármikor félbeszakadhat, amikor szükséghelyzet van.

Jézus Krisztus ebben is jó példa. Amikor a samáriai asszonnyal találkozott már nagyon szomjas volt, ezért vizet kért az asszonytól. Ő tényleg szomjas volt és ráadásul fáradt is a hőség miatt. De mikor látta, hogy ennek az asszonynak, aki már öt férjet tudott maga mögött, és a hatodik már csak élettársa volt, segítésre van szüksége, akkor azonnal segített. Így viszont addig nem is ihatott, amíg amaz el nem szaladt vissza a városba. Az asszony otthagyta a vedrét, és valószínűleg akkor ihatott Jézus. S amikor a tanítványok közben megjöttek és csodálkoztak azon, hogy nem akar enni, amikor megkínálták étellel, Jézus azt válaszolta: az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem. Jézus Krisztus kész volt lemondani testi fáradtsága ellenére a pihenés lehetőségéről, mert a samáriai asszonynak segítésre volt szüksége.

Amikor tehát ma is, ha valaki a szabadidejét, pihenését Jézussal tölti, akkor kész arra, hogy bármikor megszakítsa azt. Számára az a lényeg, hogy annak akaratát cselekedje, aki elküldte őt, pihenő időben is, s ezért kész engedelmeskedni az Úrnak. Ennél a gondolatnál, ha az Úréi vagyunk, azt fontos kimondani, hogyha nagyon érezzük fáradtságunkat, hogy nincsen erőnk elhordozni azt a sok terhet, ami a másik ember miatt nehezedik ránk, akkor az Úrtól kérjük, adjon nekünk fizikai és lelki erőt ahhoz, hogy segíteni tudjunk, hogy szívünk megteljen szánakozással és szeretettel.

Mikor jön el az az idő, amikor már senki és semmi nem szakíthatja félbe a pihenésünket? A Jézus Krisztussal pihenő tanítványnak ezt is tudatosítania kell már itt a földi életben, hogy egyszer eljön az az idő, amikor nem lesz vége sohasem a pihenésnek. A Zsidókhoz írt levél 4. részében olvasunk arról, hogy eljön majd az örök nyugalom ideje. Mivel azonban az az örökkévalóság, mi meg időben élünk, talán érthetőbb úgy mondani, eljön annak az állapota, amikor örök nyugalom és örök pihenés jellemzi Isten gyermekeit. Erre utal a történetben Keresztelő János személye.

Alapigénk két küldetésről, két küldetés teljesítéséről beszél. A tizenkettőéről és Keresztelő Jánoséról. Ő is küldött volt, a Messiás előhírnöke, maga mondta el, hogy ő a vőlegény barátja. Hangsúlyozta, hogy annak - Jézusnak - növekednie kell, neki pedig alászállnia (János evangéliuma 3. rész), előtte azonban hozzátette, hogy az ő öröme már betelt, mert hallja a vőlegény szavát. Addigra, valószínű, hogy András, meg Péter, akik az ő követői voltak korábban, már Jézust követték. Keresztelő Jánosnak azonban egyszer lejárt a szolgálati ideje. Olyan fontos megjegyzés a Szentírás lapjain, az evangéliumban, hogy Jézus akkor kezdte el igazán a nyilvános küldetése teljesítését, amikor meghallotta, hogy János börtönbe vettetett. Erről olvasunk a most. Heródes miatt börtönbe került és ő még a királlyal szemben is vállalta küldetését, elmondta neki, hogy nem lenne szabad feleségével élnie, mert az korábban a testvére felesége volt. János a börtönben, egy idő után úgy érezte, hogy talán mégsem Jézus az, akiről igét hirdetett és akit megígért. Jézus azonban megerősíti, hogy valóban ő az, a jelekre mutat, amiket ő tett.

A történet leírásában itt kapcsolódunk Jánoshoz, aki börtönben van, sőt már a fejét is vették. Érdekes módon, amikor Heródes király hall Jézusról, tanítványairól és arról, hogy mi mindent tesznek, akkor azt gondolja, hogy biztosan János támadt fel. A királynak lelkiismeret furdalása lett. Alapigénk tulajdonképpen a pihenés gondolatát hozzákapcsolja Keresztelő János halálához és temetéséhez, illetve a tanítványok küldetése kapcsolódik Keresztelő János küldetésének a végéhez.

Itt ugyanis azt látjuk, amit Máté evangélista szó szerint is leírt (14. rész), a tanítványai eltemetik a testet és hírül adják Jézusnak, hogy meghalt és már el is temették. Máté szerint ezután kerül el Jézus egy puszta helyre tanítványaival. János és a tanítványok küldetése mindkét ige szerint fontos a pihenés szempontjából. János halála ugyanis szörnyűséges volt, hiszen igazságtalan, megátalkodott gonoszság miatt kellett meghalnia. Ha viszont az egész Írás fényében, Isten szemszögéből nézzük, akkor egészen más beállításba kerül ennek a küldöttnek a halála. Lejárt küldetésének ideje, szolgálatát teljesítette, ezért megpihenhet. A tanítványok az Úr Jézussal pihennek, Keresztelő János pedig már a mennyben pihen. A tanítványok is elvégezték a küldetést, János viszont az egész életére vonatkozó küldetést végezte be. A tanítványok a földön, János a mennyben pihen. Ezt az is aláhúzza, hogy a testét is eltemették végtisztességben.

Azóta minden mártírnak az adott erőt a mártírsághoz, hogy tudták, ellenségeik csak a testüket bánthatják, őket nem. Sőt biztosan Pállal együtt ők is kimondták, hogy a meghalás csak nyereség lesz, mert az Úrnál sokkal inkább jobb. Hogy a mártír él, sőt pihen az Úrnál továbbá a Jelenések könyve igazolja. A 6.részében arról olvasunk, hogy a mártírhalált szenvedett lelkek Istentől igazságos ítéletet kérnek, szinte követelnek: "Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még és nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak. Akkor adatának egyen-egyenként nekik fehér ruhák és mondatik nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjatok, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjafiainak száma, akiknek még meg kell öletniök, amint ők is megölettek."

Nem nyugtalanok ők, hanem nyugodnak az Úrnál, mert tudják, hogy lesz ítélet. Isten egyszer igazságosan megítéli azokat, akik őket bántották. A Jelenések 14,13-ban azt olvassuk: "S hallék az égből szózatot, amely ezt mondotta nekem: írd meg, boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony azt mondja a lélek, mert megnyugosznak az ő fáradtságuktól és az ő cselekedeteik követik őket" A mennyben az elhunyt szentek pihennek. Nemcsak a mártírok, hanem mindenki, aki az Úrban halt meg boldog, mert a sok fáradalom után pihennek végre.

Ezt azért fontos tudni, tudatosítani, mert mindannyian hordozunk olyanokat a szívünkben, akiknek az elmenetele nagyon fájt, és talán fáj most is. Nekünk sok nyugtalanság és keserűség is lehet még mindég szívünkben drága szeretteink miatt, de akik ismerjük és szeretjük az Urat, tapasztaljuk, hogy a gyász fájdalmának terhét hordozva is, megnyugvást és pihenést az jelent számunkra, hogy egyben bizonyosak vagyunk, ők már jobb helyen vannak, mert tudjuk, hogy számukra, ha mi nem is értjük, letelt a földi szolgálat ideje, nem véletlenül mentek el.

A pihenő időszak néha félbeszakad, mert kiderül, hogy nálunknál is nagyobb szükség van, az Urat még nem ismerők pihenésszüksége. Azt azonban biztosan tudhatjuk, eljön majd számunkra is az az idő, amikor az Úr nekünk is kimondja, szolgám elég, s ezután mi is pihenni fogunk azokkal együtt, akik már ott vannak az Úrnál.


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, dicsőítünk és magasztalunk téged, hogy te az Atyától való eltaszítottságot is vállaltad azért, hogy nekünk örök nyugodalmunk lehessen, békességünk tebenned, üdvbizonyosságunk, bűnbocsánatunk és szabadulásunk minden földi nehézség és teher közepette. Hálatelt szívvel köszönjük, hogy mindezt vállaltad érettünk, mert te vagy a Jó pásztor. Könyörülj meg rajtunk, hogy higgyük ezt akkor is, amikor sok nehézség adódik életünkben, fájdalmak és keserűségek. Könyörülj meg rajtunk, hogy a szolgálatvégzés közben is adjon ez erőt ahhoz, hogy teljesítsük azt a küldetést, amivel megbíztál.

Köszönjük Urunk, hogy a halál sem választhat el tőled, sőt a meghalás nyereség, mert te élő Isten vagy, s feltámadtál. Kérünk, hogy mindig megláthassuk, mikor van a szolgálatnak ideje és mikor kell elmenni pihenni. Szabadíts meg attól bennünket, hogy a pihenés hiánya miatt belefáradjunk a szolgálatba, elfelejtkezzünk rólad, személyes csendességünkről. Kérünk, segíts, hogy a mostani időnk rohanása közepette is legyen időnk pihenni, böjtölni. Segíts változtatni minden rossz időbeosztáson. Imádkozunk mindazokért, akik most is hordoznak nehéz terheket a gyász miatt, hadd tapasztalják meg lelki békességedet. Segíts nekünk is így gyászolni.

Köszönjük, hogy kegyelmedbe ajánlhatjuk országunkat, vezetőinket, hadd lehessen népünknek is megtérése, megjobbulása. Segíts, hogy a választásokon így tudjuk vállalni azt a kötelességet, amit ránk bíztál és segíts jól választani, hogy valóban csendes és nyugodalmas életet élhessünk itt. S ha lehet, a te ügyed haladhasson győzedelmesen előre. Köszönjük, hogy erőt adsz elhordozni a mártíromság nehéz terhét is. Kérünk, hallgasd meg csendben elmondott kérésünket is és fogadd el hálaadásunkat, mert te vagy a mi Jó pásztorunk, megváltó Úr Jézus.

Ámen.