PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. január 10.
(csütörtök)

Földvári Tibor


...ÉS ÉN ISMEREM ŐKET


Alapige:Jn 10,10-15;25-30

A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim. Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát és életemet adom a juhokért.

Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek: Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, hódolással borulunk le előtted, mert Jézus Krisztusban olyan pásztort adtál nyájadnak, aki kész volt meghalni is övéiért. Köszönjük Urunk, hogy ezért lehet életünk, sőt bővölködhetünk. Magasztalunk téged Édesatyánk, mert te is úgy akartad, hogy ő eljöjjön, meghaljon, hogy nekünk életünk lehessen.

Arra kérünk Urunk, hogy földi élet hétköznapjai során, amikor tapasztaljuk követésedben a fáradalmakat, nehézségeket, támadásokat, ne felejtsük el soha, hogy kihez tartozunk. Könyörülj meg mindazokon közöttünk, akik még nem ismerik a jó pásztor szeretetét. Kérünk, hogy ismertesd meg magadat. Szólj igéden keresztül, hadd tudjunk elcsendesedni előtted. Bátorodjék a szívünk, hitünkben erősödhessünk. Köszönjük, hogy Megváltónkért mindezt végzed, Jézusért kérjük, hogy cselekedd is.

Ámen.


Igehirdetés

Ezen a héten több gyülekezetben Aliance imahetet tartanak. Pasarét úgy kapcsolódik ebbe, hogy lelkipásztorai szolgálnak vendég igehirdetések során. A misszióban együtt szolgáló protestáns egyházak közötti kapcsolattartásnak kifejezése ez az imahét. A közös szolgálatért, a lelki egységért adunk hálát.

A hét igeüzenetének fő témája így fogalmazható meg: a sok nyáj közül melyik az igazi. A választ János evangéliuma 10. része alapján keresik. Az egyik része a válasznak így hangzott: sok nyáj közül melyik az igazi? Amelynek juhai ugyanazt az ismertetőjelet hordják. Az igazi nyájra az jellemző, hogy ugyanaz az ismertetőjel van a juhokon. Ez különbözteti meg minden mástól.

Alapigénk alapján megvizsgáljuk, hogy mit is takar ez a válasz, miről van szó ennél az egyetlen és ugyanazon ismertetőjelnél. Ismertetőjelet az állatra azért rajzolnak, vagy égetnek, mert ezzel akarják kifejezésre juttatni, hogy kihez tartozik, a tulajdonosnak, a gazdának a személyét mutatja.

Az igazi nyáj, annak juhai az igazi, egyetlen pásztorhoz, a jó pásztorhoz tartoznak. A Szentírás alapján tudjuk, hogy aki nem ehhez a pásztorhoz, az valaki máshoz tartozik. Ezért mondta itt Jézus is, hogy létezik idegen, tolvaj, rabló, béres, s azok negatívan viszonyulnak a maguk juhaihoz. A vezetői miatt abban az időben rengeteget szenvedett Izrael népe. Az előző igerészből kiderül, hogy a farizeusok azt a vakot, akit Jézus meggyógyított, kiközösítették, mert vállalta Jézus messiási voltát. Az Ószövetségből tudjuk, gondoljunk Ezékiel próféta könyve 34. részére, hogy már a Jézus előtti időkben voltak hamis pásztorok, akik miatt a nyáj szétszéledt, tévelygett. A mi időnkben is van olyan nyáj, aki szenved a hamis pásztorok, tolvajok, rablók miatt, mert azokhoz tartozik.

Még szomorúbb, ha arra gondolunk, hogy tulajdonképpen eme személyek és mozgalmak mögött, amelyek ma is sokakat félrevezetnek, tulajdonképpen mindig egyetlen személy húzódik meg. Ha a János evangéliuma 10. részének képét vesszük, a Sátánra vonatkoztatva, a gonosz pásztor tulajdonai, ahhoz tartoznak. A bűneset óta mindenki így születik meg erre a világra, hogy a tulajdonos a gonosz pásztor, s az ő ismertetőjelét hordozza minden ember. Természetesen kezdetben ez nem fáj. Egy ideig még boldog is a hozzá tartozó nyáj, de előbb, utóbb kiderül a tulajdonképpeni hamis pásztor farkas volta. És a legszörnyűbb, ha valaki már szabadulni is akarna tőle, de pontosan azért nem bír, mert a tulajdona. Aki hitre jutott, az ezt átélte, hogy nem olyan egyszerű megtérni, megszabadulni bizonyos megkötöző bűnökből, mert a gonosz pásztor ragaszkodik a maga tulajdonához.

Hallottam, hogy egyik csendes héten egy hajléktalan fiatalember eljutott már odáig, hogy bement beszélgetni a vezetőjével. Amikor azonban kiderült számára, hogyha Jézus mellett dönt, annak milyen következményei lesznek életére nézve, nem akarta a döntést meghozni. A lelkivezető észrevette és megkérdezte tőle, hogy mit veszíthet, hogyha Jézust választja. A férfi azt válaszolta, hogy nagyon sokat, pedig nem volt semmije. Szabadulni is akart, de valahogyan mégis kötözte a régi tulajdonos, s becsapta még itt is, pedig csak egy lépés választotta el az Isten országától.

Mi is így születtünk erre a világra és ha már megszabadultunk a Sátán hatalma alól, az egyetlen dolog miatt lehetséges, mert a jó pásztor életét adta a juhokért. Itt fontos az ismertetőjel. Jézus Krisztusnak azért kellett meghalnia, mert ő nagyon jól tudta, hogy mi nem az ő tulajdonaként születtünk meg és csak akkor menthet meg, hogyha a tulajdonjog az övé lesz. Ez viszont neki sokba került, az életébe. Hogyha a pásztor és a juhok képénél vagyunk, eszünkbe jut Péter gondolata, hogy mi nem holmi veszendő ezüstön és aranyon váltattunk meg, hanem a hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén. János evangéliuma elején ezért mondta Keresztelő János: íme az Isten báránya. Tulajdonképpen ez az ismertetőjel nem is a juhoknak fáj, hanem a pásztornak került nagyon sokba és neki fájt, mert véres ez a jel. Őt elhagyta az az Atya, akiről azt mondta, hogy amiként ismer engem az Atya és én is ismerem az Atyát. Ez az Isten hagyta el a kereszten. Pedig minket kellett volna, hiszen nem az ő tulajdonai voltunk a bűneset miatt. De őt hagyta el, hogy minket ne kelljen soha elhagynia. A Szentírás evangéliuma ezért hangsúlyos, hogy a jó pásztor életét adta a juhokért.

Ezért teszi fel Isten igéje a kérdést mindannyiunk számára, akik itt vagyunk, hogy mi kihez tartozunk? Erre egyszerűen választ lehet adni, mert vagy a jó pásztorhoz, vagy ahhoz a másikhoz. Kihez tartozik az életed? Kinek az ismertetőjelét hordod magadon? Nagyon sokan járunk ide, nagyon sokan vagyunk hivatalosan is tagjai ennek a gyülekezetnek, de vajon tagjai vagyunk-e ennek az igazi nyájnak, mert valljuk hittel, hogy az én Uram a Megváltó, a jó pásztor?

Akik valljuk is ezt, a földi életünk hétköznapjai alatt, amikor a Jézus Krisztushoz tartozó élet miatt sokféle probléma adódhat, újra, meg újra fontos azt tudatosítani, hogy kihez tartozva érnek minket ezek a helyzetek. Akinek esetleg azt a választ kellett most adnia, hogy én még nem tartozom Jézushoz, hanem ahhoz a másikhoz, számára is hirdeti Jézus, hogy szabad hozzá jönni a szabadítás tekintetében bárkinek. Ma is kész kimondani bárkinek: "ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy". A jó pásztor ismeri az övéinek a nevét. A megtérésben erre döbbenünk rá, hogy ismeri a nevemet, ezért halt meg.

Jézus Krisztus azt akarja a szívünkre helyezni, hogy ha az övé vagyunk mit is jelent számunkra, hogy "én ismerem őket". Mit jelent az ő ismerete? Aki pedig nem az övé, azért hangsúlyozza, hogy hátha kedvet kap ahhoz, hogy mégis a jó pásztort válassza.

Mit jelent tehát a 27. versben szereplő kifejezés, hogy én ismerem őket? A 14. versben pedig azt, hogy én vagyok a jó pásztor és ismerem az enyéimet. Ez a kifejezés elsősorban nem intellektuális ismeretet jelent, hanem ahogyan Bolyki János megfogalmazta a János evangéliumához írt kommentárjában, ez a személyes szeretetkapcsolatban megvalósuló ismeret. Személyes szeretetkapcsolatban megvalósuló. Ezért tette hozzá Jézus a 14. versben azt, hogy engem is ismernek az enyéim, és "amiként ismer engem az Atya és én ismerem az Atyát". Kölcsönös szeretetkapcsolat ez a fajta ismeret. Az ismertetőjel tehát: ismeri az Úr az övéi, a szeretet ismertetőjele. A 1Mózes 4,1-ben ezt olvassuk: "azután ismerte Ádám az ő feleségét Évát, aki fogadott méhében és szült fiat, Kaint". Szerette Ádám Évát és fiút szült a feleség, a szeretetkapcsolat.

A jó pásztor ismeri, szereti az övéit, az övéi is ismerik, és szeretik őt, csakhogy az ismertetőjegy nem a mi szeretetünk őiránta, hanem az ő szeretete miirántunk. Ez nagyon fontos. A Galata levél 4,9-ben arról olvasunk, hogy a galatabeliek megismerték Isten. Ezért mondja a 8. versben: "ám de akkor, amikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten". 1János 4-ben olvasható: "az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát adta." Mert nem abban van a szeretet, hogy mi szeretjük őt, hanem abban, ahogy ő szeretett minket.

Ismeret, ami szeretet. Ez az alapja a Jézus Krisztushoz való tartozásunknak. Hogyha a mi szeretetünk lenne az alap, akkor soha nem tartozhatnánk hozzá. Hiszen a mi szeretetünk soha nem lehet tökéletes. Gondoljunk Péter apostolra, aki még az utolsó pillanatban is kész volt megtagadni a Megváltót, vagy gondoljunk saját elesésünkre, amikor a próféciában azt olvastuk: "ne örülj én ellenségem, elestem ugyan, de fölkelek". A Példabeszédek könyvében "ha hétszer elesik is az igaz, bizony felkél azért". Mi elesünk, a mi szeretetünk nem lehet tökéletes soha és ha erre épülne a Jézus Krisztushoz tartozásunk, akkor az bizonytalan alap lenne. Ezért hangsúlyozza Jézus, hogy igen ők követnek engem, de én ismerem őket.

Pontosan ez a szeretet és ismeret, ami helyreállítja a mi iránta való szeretetünk hibáit is. Gondoljunk ismét Péterre, amikor Jézus megkérdezte tőle, hogy "szeretsz-e engem?" háromszor egymásután, ezzel azt is kifejezte, hogy ő szereti Pétert, mert különben nem kérdezné. Azért fontos ezek tudatosítása, mert a Gonosz megkísérti a hozzá tartozó nyájakat, juhokat, hogy azt gondolják, hogy bűneik miatt megváltozna a pásztor irántuk való érzése, szeretete, ismerete. Csakhogy nem a mindennapok helyzeteitől, körülményeitől, váratlan eseményeitől, kudarcaitól függ az, hogy szereti-e a pásztor az övéit. Ezért mondja a Római levél 8,29-ben, hogy akiket eleve ismert, a 28. verstől kezdődően: "tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. Mert akiket ő eleve ismert, szeretett, kiválasztott. Jeremiás 3,3 pedig kifejezetten ezt mondja: "mivel örökké való szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem ki rád irgalmasságomat". Pál apostol a Timóteushoz írt 2 levélben 2,19-ben azt mondja "mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecsétje ez, ismeri az Úr az övéit".

Mivel ismeri a jó pásztor az övéit, ezért tartoznak örökre hozzá. Világos, hogy az övéi szeretik őt hasonlóképpen és életükben a szeretetből és bizalomból fakadó engedelmességben mutatkozik meg az, hogy mi hordják ezt a jelet, hogy a jó pásztorhoz tartoznak. De az igehirdetés most arról szól, hogy nem ez az alap, ez csak következmény. Sőt Jézus segít, hogy megélhessük ezt a szeretetet.

Miben mutatkozik meg a gyakorlati életben, hogy mi magunkon hordjuk azt az ismertetőjelet, hogy ismeri az Úr az övéit? Nézzünk meg néhány bibliai példát, ami a pásztor és a nyáj kapcsolatáról szól, hogy láthassuk a választ.

A János evangéliuma 10. részének elején Jézus azt mondja, mint már hallhattuk, a maga juhait nevükön szólítja. A jó pásztor mivel ismeri az övéit, és szereti azokat, egyen-egyenként mindannyijukat ismeri, minden juhot név szerint, mert ismeri a természetüket is. A Példabeszédek könyve 26,27-ben ezt olvassuk: "ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal". Ha megfigyeljük Jézus és tanítványainak kapcsolatát az evangéliumokból, észrevehetjük, hogy Jézus ezt a kijelentést komolyan vette. Ő megismerte az övéit egyenként és gondosan törődött a nyájakkal, az övéivel. Ezért történt többször, hogy helyreigazította valamelyiküket, vagy bátorította, mert arra volt szükség. Előfordult az is néhányszor, hogy a közösségben indulatok, nagyzási mánia gondolatok törtek elő és ő megbékítette az egész csapatot. Rendet tett az övéi között, mert jól ismerte mindannyiuk természetét.

Ez ma is így van. Az Úr ismeri nevünket, természetünket. Hadd húzzam alá, a régi természetünket is. Mivel a nyájba különböző juhok tartoznak, néha küzdünk, hogy vannak olyanok, akiket olyan nehéz elhordozni. Míg mások azzal küszködnek, hogy minket nehéz elhordozni, elviselni. De a jó pásztor, aki mindenkit személyesen ismer, nagyon jól tudja, hogy az ilyen problémákat hogy kell megoldani. Ezért történik, hogy különböző módon tanít, türelmesen segít változni, annak a másiknak is. Ismer bennünket, a régi természetet is, ezért szeret.

Ismeri az ő juhai szükségeit és vágyait. Ezért olvashatunk a Ezékiel könyve 34. részében ilyen kijelentést: "imé én magam keresem meg nyájamat, magam tudakozódom utána, miképpen a pásztor tudakozódik a nyája után. Jó legelőn legeltetem őket, Izrael magasságos hegyei lesz akluk, ott feküsznek jó akolban, kövér legelőn legelnek Izrael hegyein. Én magam legeltetem nyájamat, én nyugtatom meg őket. Ezt mondja az Úristen. Az elveszettet megkeresem, az elűzöttet visszahozom, a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem."

A 23. Zsoltár leírja, hogyan visel gondot a pásztor a nyáj szükségeire. Amikor aggodalmaskodó, ide-oda szaladgáló juhocskákkal találkozik a pásztor a nyájban, akkor azért szomorú, mert az aggodalmaskodás bizalmatlanság a pásztor szeretetével szemben. Hiszen az ő egyik alapvető jellemzője, hogy nemcsak vezeti az övéit, hanem azért vezeti, hogy legeltesse, hogy gondoskodjon róluk. Milyen szomorú, hogyha ezt valaki nem hiszi el és azt gondolja, hogy az ő maga kapkodó életstílusa majd megelégíti. Pedig a juh nem képes magától semmire. Nem véletlenül használja ezt a képet a Szentírás Jézus és az övéi kapcsolatára a pásztor és a juh viszonya, mert a pásztorra szüksége van a juhnak. Ha nem a pásztor után megy a juh, akkor mérget eszik. Sok mindent összeszedegethet magának, csak az ártani fog neki.

Nemcsak gondoskodik az övéiről, hanem ápolja és erősíti is őket. Testi és lelki bajukban, erőtlenségükben. Ézsaiás 40,11- ben ezt mondja a próféta: "mint pásztor nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, s ölében hordozza a szoptatósokat, szelíden vezeti." 1Mózes 33,13. versében Jákob így válaszol testvérének, Ézsaunak: "az én uram jól tudja, hogy a gyermekek gyengék és hogy szoptatós juhokkal és jószágokkal vagyok körülvéve, amelyeket csak egy napig is zaklatnak, a nyájak mind elhullanak"

A pásztor ápolja az övéit, figyel rájuk, tudomásul veszi, hogy vannak gyengébbek, erőtlenebbek, ezért rájuk nagyon figyelni kell. Egyik legszebb kép, amikor azt mondja, hogyha kell, akkor ölébe veszi a pásztor a juhot, mert látja, hogy túl fiatal és gyenge ahhoz a nehéz terephez, amin végig kell menni. Jézus Krisztus ugyanígy munkálkodik ma is. Ezért hallhattam én is örömmel többször, meg magam is átéltem azt, hogy amikor valaki kórházba kerül, békességet, nyugalmat, sőt örömet azt jelent számára, hogy ott átéli Jézus Krisztus ölelő karjának nyugalmát és békéjét. A végén még ilyenkor Jézus szolgálatot is ad az övéinek. Fájdalmai vannak, lelkileg nehéz elhordozni a kórházi lét terheit, de mivel Jézus karjára veszi, ezért ott is átéli, hogy békességes nyugalma van.

A Lábnyomok című képre és szövegre emlékezve, azért van csak egy lábnyom, mert a nehezebb terepen a gyengébb juhokat a pásztor felveszi és maga viszi, hogy megóvja és védje. Természetesen nemcsak ápolja és erősítgeti, hanem ha kell, meg is védi, megvédi támadóitól, sőt meg is szabadítja. Dávid ezt tette, amikor a Sámuel első könyve 17. részében arról olvasunk hogyan készül Góliát ellen menni és Saul aggódik miatta, ő azt válaszolja: Király, én már megharcoltam a magam harcait az oroszlánnal, meg a medvével. Ha elragadta a bárányt, utánamentem és kiragadtam a szájából. Van amikor a pásztor nem engedi, hogy a támadó hozzáérjen a juhocskáihoz. De ha netalán mégis megmarja, akkor megszabadítja. 1Péter 5,7. verse azt mondja: "minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok. Józanok legyetek, és vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén kit elnyeljen." A gonosz, a Sátán, a gonosz pásztor Jézus nyáját is próbálja támadni, elragadozni, csakhogy ő nem engedi. Nekünk is van felelősségünk bizony, de a védelmet Jézus jelenti. Ezért történik az, hogyha mi elesünk is, ő megbocsát és felemel. Azonban van amikor nem engedi, hogy a kísértésbe elbukjunk, mert mellénk áll, megerősít. Zakariás könyvében azt olvassuk: "aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja". Így érez a pásztor az övéi iránt. Ezért mondja a zsoltáros a 23. Zsoltárban: "Még ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy." Akik temettünk már, tudjuk milyen nehéz akkor is, ha hitben hal meg valaki, de akkor még inkább, amikor nem tudjuk, hogy hitben, vagy anélkül halt meg. De aki Jézus nyájához tartozik, annak át kell élnie, hogy még a halál árnyékában sem kell félnie a támadástól, mert vele van a pásztor.

Van amikor a pásztor megfenyíti a báránykát. Idősebb lelkésztől hallottam ezt a kis történetet, hogy az egyik kicsi bárányt, aki túl sokszor és túl messzire szaladgált el a nyájtól, a pásztor azzal próbálta jó belátásra bírni, hogy eltörte a lábát a botjával. A bárány nem értette, hogy miért bántja őt a pásztor, de mivel törött volt a lába vinni kellett. Kiderül, hogy amikor a pásztor fenyít, az neki jelent problémát. Akkor fel kell vennie juhocskáját és kezében kell hordoznia. Ma is emlékezetes számomra, hogy a lelkipásztor úgy folytatta, hogy így viszont a juhocska megszokta a pásztor jelenlétét. Ezután már nem szaladt el, mert a pásztor közelében jól érezte magát, mert az mindig vele volt.

Amikor az Úr fenyít bennünket, nem tűnik kellemesnek akkor ott éppen. Zsidókhoz írt levél 12. részét olvasva, azt azért teszi, mert ismer bennünket és szeret. Azért teszi, hogy még közelebb vonjon magához, hogy megtudjuk milyen az amikor a pásztor szeretete átölel. Megsebzett, de bekötöz.

Mindezekből a példákból láthatjuk mindannyian, hogy ahhoz az élethez, amit Jézus nyájában élnek a juhok, sokféle helyzet, körülmény, nehézség tartozik. A kérdés sohasem az, hogy mi minden tartozik a hívő ember életéhez. A kérdés mindig azon dől el, hogy kihez tartozik az a hívő ember. Tudja-e, hogy a jó pásztorhoz tartozva, annak ismertetőjelét hordozva érhetik őt a földi életben nehézségek. Aki tudja ezt és tudatosítja napról, napra ha kell, tudhatja számíthat a pásztorra majd ama napon is, mert vallást tesz az övéiről, az övéi mellett kiáll. Vállalni fogja őket, gondoljunk a Máté evangéliuma 25. részére. Ott majd a juhok oldalán állunk, mert az övéi vagyunk és ott csak a másik csapatnak mondja, hogy távozzatok tőlem, sohasem ismertelek benneteket. Máté evangéliuma 7. részében mondja Jézus figyelmeztetve: "nem mindenki, aki azt mondja Uram, Uram, megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én Atyám akaratát". Az övéi cselekszik, mert ő képessé teszi őket erre.

Örökélet kérdése, nem csupán a földi élethez tartozó kérdés, hogy kihez tartozunk mi. Kihez tartozol? Jézus azt mondja: "Engem is ismernek az enyéim". Aki közülünk hozzá tartozik, az elismeri őt Urának, az szereti és követi hűségesen. Ha néha elesik, akkor felkel és megy tovább, mert a pásztor segíti. Az Úr az én pásztorom - mondja a zsoltár. Ezt az egyik fiú Északon úgy tudta megtanulni, hogy az öt ujját mutatta. Egy igaz történet írja le róla, hogy amikor egyszer éjjel gyógyszerért ment édesanyjának, aki súlyos beteg volt, már nem tudott visszajönni, mert lavina zúdult rá. Amikor holtan rátaláltak a gyűrűs ujját szorította a másik kezével. Azt akarta kifejezni, miközben jött a lavina és tudta, hogy meg fog halni, a lényeg az, hogy az ő pásztora az Úr. Meg fognánk-e mi a gyűrűs ujjunkat ma este, ha el kellene mennünk?


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus köszönjük, hogy te vállaltad a legnehezebbet, az Atyától való elszakadást, hogy minket tiéddé fogadhass. Áldunk, hogy mindezt végbevitted, ezért a megtérő bűnösnek ma is kínálsz kegyelmet, örökéletet. Köszönjük, ha mi már a ti juhaid lehetünk. Könyörülj meg mindazokon közöttünk, akik még nem. Kérünk arra, hogy a követésedben ne tudjon a gonosz becsapni minket, eltántorítani. Segíts nekünk abban, hogy mindig gondoljunk tereád, nézzünk tereád, félre téve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, hogy tudjuk azt, hogy kihez tartozunk és így tudjuk elfogadni az esetleges fájdalmakat is.

Köszönjük, hogy tebenned, sohasem csalódhatunk. Kérünk most is, gondoskodj rólunk, különösképpen azokról, akik betegek, akik a gyász miatt nehéz lelki terheket hordanak. Könyörülj meg azokon, akik kórházban vannak, vagy kórházba készülnek menni. Ölelő karoddal öleld át őket és adj nekik békességet, vigasztalást és nyugalmat.

Segíts nekünk egymást elhordozni. Köszönjük neked, hogy nem vagyunk egyformák, de köszönjük, hogy te így szeretsz bennünket. Arra kérünk, hogy mi is egymást tudjuk szeretni, azért mert téged szeretünk.

Segíts abba nekünk, hogy az előttünk álló feladatok miatt ne aggodalmaskodjunk, ne kétségeskedjünk, hanem bízzunk a te vezetésedben. Te jó legelőre viszel minket, te jól tudod mire van szükségünk.

Köszönjük, hogy tetőled senki és semmi el nem szakíthat, ki nem ragadhat a kezedből, mert örökké való szeretettel szerettél. Kérünk, hogy igéd üzenete hadd munkálkodjék hazamenve innen, és ezzel a hittel és reménységgel tudjunk bizonyságot tenni rólad, a jó pásztorról mindazok előtt, akik még más nyájhoz tartoznak. Köszönjük, hogy te ehhez is adsz erőt. Hallgasd meg a mi kérésünket.

Ámen.