PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. december 25.
(karácsony)

Cseri Kálmán


ÉRETTETEK


Alapige:2Kor 8,9

Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, hálásan köszönjük, hogy megélhettük ezt a karácsonyi ünnepet is.

Köszönjük, hogy egyáltalán vannak ünnepek a hétköznapjaink között. Bevalljuk őszintén, hogy elfelejtettünk ünnepelni. Olyan nagy a pörgés bennünk és körülöttünk, hogy nehezünkre esik megállni, sőt leborulni előtted, és csak rád figyelni.

Szeretnénk most mindent letenni a kezünkből a szó átvitt értelmében is, és kérünk, hogy te munkálkodj bennünk. Olyan nagy szükségünk van rád!

Köszönjük, hogy karácsonykor te jöttél utánunk. Olyan érthetetlen csoda ez, Istenünk, hogy mi fordítottunk hátat neked, és te közeledtél hozzánk. Mi lázadtunk fel ellened, és te jöttél utánunk Jézus Krisztusban. Nélküled a pusztulás várna ránk.

Köszönjük neked, megváltó Urunk, hogy azért jöttél, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk. Olyan sokat panaszkodunk a szükségünk miatt. Bevalljuk erőtlenségünket. Olyan hamar elfogy a békességünk, oly sokszor csak képmutatás az úgynevezett szeretetünk. Annyira hiányzik az öröm, a megalapozott reménység a szívünkből. Köszönjük, hogy te mindezt elhoztad karácsonykor.

Áldunk azért, mert noha gazdag voltál, szegénnyé lettél, hogy mi a te szegénységed által gazdagokká váljunk. Gazdagíts meg minket, kérünk. Segíts ezt a csendes órát is úgy eltölteni, hogy tartjuk a kezünket, hogy legyen hova tenned az ajándékokat.

Könyörülj rajtunk. hogy merjünk hinni neked és tudjunk hinni benned. Hadd találjunk vissza igazán hozzád, és teljesedjék ki az életünk.

Kérünk, hogy te magad beszélj velünk az írott igén, meg annak a hirdetésén keresztül, és az Ige teremtsen igazi hitet a szívünkben. Hadd legyen nekünk valódi, teljes, igazi életünk, örök életünk már itt.

Ámen.


Igehirdetés

Az a jó igehirdetés, amelyikben egyetlen bibliai igazság bomlik ki, és nem mindenféléről szól. Mi is törekszünk erre. Most azonban mégis három különböző megfigyelést szeretnék egymás mellé tenni. A közös bennük az, hogy mindhárom karácsonyhoz kapcsolódik, és az első kettőnek a megoldása a harmadikban van.

1. Az első az Úr Jézus földi családjával kapcsolatos. A Biblia leírása szerint Jézus emberi testének a fogantatása Isten teremtő munkája volt. Ha Isten meg akar valósítani valamit, azt kimondja. A Biblia sok helyen szól erről, hogy Isten beszédének, igéjének teremtő ereje van. A mindenség-történet hajnalán Isten azt mondta: legyen világosság - és lett világosság! Amit Ő kimond, az megtörténik.

A Biblia leírása szerint Jézus emberi testének a fogantatása is így történt. Isten azt üzente Máriának: várandós leszel, fiút szülsz, nevezd Jézusnak. És akkor fogant meg Jézus emberi teste Mária méhében.

Olyan jó, hogy ezt éppen egy orvos írja le. A négy evangélista közül a legrészletesebben Lukács adja elénk Jézus fogantatásának a történetét, és ebben a leírásban nyilvánvaló, hogy nem szexuális cselekmény történt, hanem teremtés. Isten szavára létrejött valami, valaki, ami, aki addig nem létezett.

Igen ám, csak Mária menyasszony volt. Amikor József megtudta, hogy a menyasszonya áldott állapotba került, akkor nehéz helyzet elé állt. Az akkori szokások, sőt törvények szerint két lehetősége volt: vagy felbontja a kapcsolatot vele, válólevelet ír, és ezzel Máriát egy életre erkölcsileg lehetetlenné teszi - ma így mondanánk: kidobja az utcára -, vagy pedig komolyan veszi a mózesi törvényt, és megkövezik. Az első követ Józsefnek kell rádobnia. Mind a kettő borzalmas, még rágondolni is. Különösen, mivel szerette Máriát.

Amíg azon gyötrődik, hogyan döntsön, olvastuk az igéből, hogy Isten üzen neki, és azt mondja: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből." (Mt 1,21).

No de hát ki hiszi ezt el? Meg egyáltalán hogy kell ezt érteni? Miről van itt szó? És ha ezt komolyan veszi József, mit szólnak hozzá? Ez akkor is nagy súllyal esett latba. Mit szólnak hozzá, hogy ő így reagál erre a hírre, hogy Mária várandós, nem úgy, mint bármelyik másik férfi, aki egy kicsit is ad magára.

Mit csinál József? Ezt olvastuk a befejezésben: "József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte a fiát, akit Jézusnak nevezett el."

Vállalta menyasszonyát várandósan is. Elhitte, amit Isten mondott, de nem éltek házaséletet addig, amíg Jézus meg nem született. Utána igen. Tudjuk a Szentírásból, hogy Máriának és Józsefnek négy fia született még, és több leánytestvérük is volt, akiket nem sorol fel név szerint a Biblia. De a fiúkat igen: "Jakab, József, Júdás, Simon, és itt élnek közöttünk az Ő húgai is." - mondják a názáretiek. (Mk 6,3).

Mi történt itt tehát? Hirtelen válságba került egy kapcsolat, egy jegyesség, ami akkor már majdnem házasság volt, csak éppen még nem volt lehetséges együtt élniük, és minden akkori értékítélet szerint el kellett volna válniuk, de nem váltak el, együtt maradtak, és ennek az árát - ebben az esetben - a férfi fizette meg. József vállalta az ezzel együtt járó szégyent, megaláztatást, a megjegyzéseket, amiket a háta mögött, talán a bátrabbak a szemébe is megmondtak, mert a magatartása eltért a megszokottól, egészen más volt, mint amit a közvélemény sugallt volna. Vállalta az önmegtartóztatást is, ami Jézus születéséig terjedt.

Miért vállalta? Mert ezt mondta Isten. Volt bátorsága tartani magát Isten szavához. Gyönyörű ez a megállapítás: "úgy cselekedett, ahogyan az Úr megmondta neki." Együtt maradt egy házasság, együtt maradt a család, és ez a család meleg fészek lett sok testvér számára. Tudjuk, hogy Jakab, Jézus legidősebb féltestvére, az első gyülekezetnek, a jeruzsálemi ősgyülekezetnek a vezetője volt, és ő írta a Jakab levelét, ami bekerült a Bibliánkba is.

Azért érdemes ennél megállni, mert ma feltűnően sok gyenge ember van, akik nem tudnak, nem akarnak, nem mernek szembe úszni az árral, a szennyes árral. Egyre többször lehet azt hallani: tévedtem, amikor a párommal házasodtunk össze. Most lettem igazán szerelmes, elválunk és újat kezdek. Vagy elválás nélkül kialakul egy új kapcsolat.

Vagy azt mondja valaki: nem vagyok még annyira idős, hogy ne kezdhetnék újat. Szeretnék még élni egy kicsit. És azóta mi a helyzet? A szemünk láttára megy tönkre ez az ember, mert hol otthon alszik a feleségénél és a gyerekeinél, akiket szeret, hol a szeretőjénél alszik, meg a közös gyerekükkel játszik, mert azokat is szereti, ő pedig már saját magának az árnyéka. Még "élni" akart, és közben gyilkos, sőt öngyilkos lesz a szó bizonyos értelmében.

Bátorítson minket József magatartása és adjon bátorságot mindenkinek, akinek válságba kerül az emberi kapcsolata, különösen, ha az házasság. Mert kísértések mindig lesznek, és mindig lesznek olyan hitvány emberek, akik felkínálkoznak új partnerként, és akik kibicként olyan tanácsot adnak, ami nem számol sem a gyermekeink boldogságával, sem a mienkkel. Meg lehet állni! Ez a karácsonyi történet egyebek között ezt is bizonyítja.

A hűség, a ragaszkodás, az áldozatvállalás olyan befektetés, aminek nagy hozama van hosszú távon. Lehet, hogy le kell mondani valami azonnali élvezetről, de ez a hozam hosszú távon békesség, egészség, boldogság, meg másoknak a boldogsága is. Szeretnék bátorítani mindenkit, mert egyre több gyenge emberrel vagyok kénytelen találkozni: legyen bátorságotok engedelmeskedni Isten igéjének, ahogy itt József tette, mert azt Isten gazdagon megáldja. Merjünk lemondani valami pillanatnyi gyönyörűségről hosszú távú célok és áldások érdekében.

Jézus szavai ebben az összefüggésben is igazak és érvényesek ma is: aki meg akarja tartani a maga életét, biztos, hogy elveszti azt. Aki kész elveszíteni az életét én értem - mondja Jézus -, az megtalálja azt.

2. A másik jelenség egészen más. Azt mondja valaki néhány nappal ezelőtt: ez a karácsony előtti teljesítménykényszer olyan feszültséget szül bennem, hogy 24-e felé már alig bírom. Ezért menekülök el karácsony napján a templomba.

Kérdeztem: mit ért ezen, hogy teljesítménykényszer? És sorolta: azt, hogy mindent kell. Vásárolni kell, ki kell találni valamit, hogy kinek mit, értelmetlenül, erőnk felett költekezni kell, be kell csomagolni, fel kell adni, el kell vinni, s mindezt határidőre, 24-e előtt, közben takarítani kell, szükségtelenül sokat sütni, főzni, és ráadásul örülni kell, annak is, amiben semmi örömömet nem lelem egyébként, és viselkedni kell a kiállhatatlan rokonok előtt is jó képet kell vágni. Évente egyszer találkozunk ilyenkor, az ember nem járathatja le magát. Az ettől való félelem, hogy nem járathatom le magam, hogy eleget kell tenni, nem szabad szégyent vallani, ez elviselhetetlen feszültséget jelent.

Azt mondják a lelki elsősegély szolgálatnál dolgozók, hogy ilyenkor naponta 8-900 hívás érkezik, és a legtöbbször ilyen feszültségről panaszkodnak az emberek, meg arról, hogy nem bírják már tovább, és félnek a kudarcélménytől, hogy ha valaminek nem tudnak megfelelni.

Úgy gondolom, hogy erről is józanul kellene gondolkoznunk. Miért kell? Lehet azért szépen is ünnepelni. Lehet értelmesen, mértékletesen, józanul vásárolni, lehet őszintén is szeretni egymást. Ha az ajándék valós szükséget elégít ki, akkor öröm mindkét félnek. Ha meg valami szerény jelzés arról, hogy szeretlek, fontos vagy nekem - akkor is öröm mindkét félnek. Néha magunkat hergeljük abba, hogy kell, kell, és a teljesítménykényszerben tönkremegy az ember.

Isten a benne bízóknak szabadságot ad. Aki tudja, hogy mit miért tesz és miért nem tesz, az szabad marad, és mondhatnak az emberek, amit akarnak. Ha meg van győződve arról, hogy mi helyes, mi szükséges, akkor békesség van a szívében.

3. Itt érkezünk meg a harmadikhoz, a legfontosabbhoz. Ha ezt a kettőt nem mondtam volna el, önmagában is megáll, ami most következik. Tudniillik a karácsony lényege pontosan az ellenkezője ennek a teljesítménykényszernek.

Isten azért jött utánunk Jézus Krisztus személyében, mert szeretettel visszahív magához és meg akar ajándékozni. Nem kell teljesítenünk semmit. Nem kell felmutatni, nem kell megfelelni semminek, csak felelnünk lehet az Ő hívására.

Azt mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terheket hordoztok, és én nyugalmat adok nektek. Erre lehet ez a válasz: jövök, Uram. Azt mondja: tartsd a kezedet, amit egyébként ökölbe szorítasz vagy zsebre dugsz, vagy állandóan végzel valami munkát vele, tartsd egyszer felém, és ajándékokkal rakom tele. Erre lehet azt felelni: köszönöm szépen, Uram. Nem kell okoskodni: de ezt nem érdemlem meg, nem dolgoztam meg érte, nem szolgáltam rá, nekem nem jár semmi.

Ez egyébként mind igaz - bár komolyan vennénk, amikor ezt mondjuk, hogy nekünk nem jár semmi jó Istentől. Nekünk az Ő igazságos ítélete járna csak. No de éppen ezt bizonyította be karácsonykor, és azóta is, hogy Ő ad sok olyan jót, amit nem érdemlünk meg, és nem azt adja, amit megérdemelnénk: az Ő igazságos ítéletét. Ezt nevezi a Biblia kegyelemnek. Ad, olykor kérés nélkül is sok olyat, amire nem szolgálunk rá, de amire szükségünk van; és nem úgy bánik velünk, ahogy megérdemelnénk.

Tavaly karácsonykor arról volt szó, hogy "úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16).

Azelőtt arról volt szó, hogy "aki az Ő egyszülött Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna vele együtt mindent minekünk." (Róm 8,32).

Ez jellemzi a mi Istenünket. Nem kell teljesíteni, nem kell felmutatni semmit, nem kell megfelelni. Aki bízik Őbenne és imádja Őt, az tarthatja az üres kezeit. Ő adni akar. Jézust és Jézussal együtt mindent. És amikor valaki hittel megragadja ezt, vagyis amikor valakinek tényleges lelki kapcsolata alakul ki az élő Jézus Krisztussal, rábízza az életét és átadja az élete felett az uralmat neki, az az ember megtapasztalja: ez hiányzott nekem eddig! Nem sok mindenre van szükségünk, Őreá van szüksége mindenkinek. Benne mindent meglelünk, ahogy az egyik énekünk mondja.

Mert Ő maga az életet hozza el. Amikor egyszer röviden bejelentette a programját, Jézus ezt mondta: "Azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (Jn 10,10). Ez a karácsony lényege.

Jézus nélkül koldusszegény mindenki. Ha idézeteket mondanék az elmúlt napok beszélgetéseiből, félelmes illusztrációkat látnánk erre. Tessék elhinni: nincs erőm, hogy már tudom, hogyan kellene élni, de nincs akaratom. Hiába van meg mindenünk, ami a legszükségesebb, de nem tudunk örülni neki. Nincs erő, nincs akarat, nincs öröm, nincs békesség, nincs szeretet. Nincs, nincs, nincs... Nincstelen koldusok vagyunk Jézus nélkül. - Aki Ővele kapcsolatba kerül, annak egyszerre olyan lelki gazdagsága lesz, hogy a legtermészetesebb módon másoknak is továbbad. És tud adni. És az utolsóját is odaadja, és Isten gazdagon pótolja neki mindig. Erre is lehetne mondani sok szép példát.

Hiába halmozunk akármit, a hiányérzete mindvégig megmarad annak, aki Jézussal nem találkozott még. "Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."

Erről szól alapigénk is. Azért olvastam fel Pál apostol leveléből ezt a mondatot, mert a karácsony lényegét csodálatos tömörséggel összefoglalja. "Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok."

Megint az Ő kegyelmét említi először. Mi a kegyelem? Ad nekünk sok jót, amit nem érdemlünk meg, de szükségünk van rá, és nem adja meg azt, amit megérdemelnénk, az ítéletet. Ezt Jézus szenvedte el és vállalta magára, pedig Ő gazdag volt. Annyira gazdag, hogy azt olvassuk róla: egyenlő Istennel.

Hogy Őáltala és reá nézve teremtetett az egész világmindenség. Hogy hatalmas szavával fenntartja a mindenséget. Hogy rászólt a tomboló viharra, és mint egy rossz gyerek, megcsendesedett. Szólt a gyógyíthatatlan betegnek, és meggyógyult. Kihívta a sírból a négy napja eltemetett Lázárt, és az kijött. Isteni teljhatalommal, amit mi elképzelni sem tudunk. És ma is ezzel a hatalommal uralkodik.

És milyen szegénnyé lett? Olyanná, hogy karácsonykor egy istállóban látta meg a napvilágot, hogy utána is hajléktalan maradt. Azt mondja egyszer a tanítványoknak: még a róka is bebújik egy lyukba, és madárnak is van fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.

Amikor fiatalon kivégezték, megfosztották még a ruháitól is, és megfosztották minden emberi méltóságától. Szemen köpték, felpofozták, összeverték, és amikor meghalt a kereszten, mint egy rabszolga, úgy fejezte be ezt az életet.

Miért, ha semmi bűnt nem követett el? Itt van alapigénkben: érettetek. Gazdag létére szegénnyé lett érettetek. Ez a kulcsszó ebben a mondatban. És aki ezt megérti, és bizonyos lesz abban, hogy mindaz, amiről a Biblia szól: Jézus születése, halála, karácsony, nagypéntek, húsvét, mennybemenetel, pünkösd - minden, érettem történt. És azáltal lett nyilvánvalóvá az Isten irántunk való szeretete, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte a világba, hogy éljünk általa. Aki ebben bizonyosságot nyer, az lelkileg mérhetetlenül gazdag emberré válik.

Áldom az Istent, hogy sok példát láthattam erre. Amikor egy koldusszegény, örökké panaszkodó, magát sajnáló és sajnáltató ember egyszerre elkezd adni. Továbbadni abból, amit ő is úgy kapott. Egyszerre telik neki. Telik megbocsátani, elengedni, szeretni az ellenségét is, tűrni, imádkozni személyválogatás nélkül bárkiért. Önmagát is odaadni: a szabadidejét, az egészségét, hiszen ő is mindent úgy kapott.

"Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." Az ilyen embereknek lesz azután erejük, bátorságuk, lelki gazdagságuk szembe úszni az áradattal, és helytállni, mint József. Az ilyeneknek nem kell magyarázni, hogy nem az a férfias férfi, aki tud ordítozni, esténkén illumináltan hazatámolyogni, másokat örökké szidni, hanem aki tud helytállni csendes hűséggel ott, ahova Isten állította. A párja mellett is, a munkájában is, és ha van hite, a hitéért is. Az ilyen emberek átélik azt a belső szabadságot, hogy semmiféle kényszerbe nem lehet beleszorítani őket.

Milyen teljesítménykényszerrel akarnak megőrjíteni karácsony előtt? Én tudom, mit teszek majd, és mit nem teszek, miért teszem, és miért nem teszem. Egyébként ki-ki mondjon, amit jónak lát. És miért cselekszem így? Mert egészen aszerint akarok élni, amit az Úr megmondott. Isten a Szentírásban adott nekünk használati utasítást az élethez, és Jézus Krisztusban megadja magát az életet. Utána már csak élni kell. A Biblia így mondja: járni kell azon az úton, amit Ő helyezett elénk. Szabad könyörögni azért: adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem elrendelt utamat, s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem, hogy halljam és kövessem szent igazságodat. "Egészen aszerint cselekedett, ahogy az Úr megmondta neki."

Jézus gazdag lévén szegénnyé lett érettünk karácsonykor, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Adja Isten mindannyiunknak ezt a kifogyhatatlan, lelki, szellemi gazdagságot, hogy tudjunk gazdagítani másokat is! Ezt azonban, azt mondja a Biblia, "Vele együtt" adja.

Van egy karácsonyi énekünk, amelyik ezt az igét fogalmazza meg. A 307,1-2 verseit énekeljük el.

Dicséretet mond nyelve mindennek
Tenéked, könyörülő Istennek,
Hogy meglátván nyavalyás sorsunkat,
Elvégezted szabadításunkat,
E végre Fiad küldéd e világra,
Hogy utat nyisson nékünk mennyországba.

Megaláztad, hogy felmagasztaljon,
Ő szomorkodott, hogy vigasztaljon;
Szegénységben élt, hogy gazdagítson,
Meghalt, hogy minket megszabadítson
Kárhozatától az örök halálnak:
Ily dolgot még angyalok is csudálnak.


Imádkozzunk!

Istenünk, bevalljuk, hogy annyira megszoktuk már a panaszkodást, hogy szinte le is mondtunk arról, hogy lelkiekben gazdagok lennénk. Köszönjük, hogy ez lehetséges.

Áldunk téged, Jézus Krisztus, hogy kimondhatatlan gazdagságot hoztál el erre a földre a benned hívőknek. Köszönjük, hogy a te tulajdon békességedet ígéred nekünk, amit ez a világ nem tud adni, de nem tud elvenni sem.

Áldunk azért, hogy a te örömödet kínálod mindenkinek, aki bízik benned, hogy a mi örömünk teljes legyen.

Köszönjük, hogy nem a külső körülményektől kell, hogy függjön a békességünk és örömünk, hanem a veled való közösségben van annak a titka.

Segíts el minket valóságos, működő lelki közösségre veled. Adj bátorságot, hogy higgyünk neked, ahogy József tette annak idején. Add, hogy mindennapi történés legyen az, hogy mindent egészen úgy cselekszünk, ahogyan te mondod, ahogyan igédben olvassuk.

Adj nekünk szomjúságot a te igéd, gondolataid, igazságaid megismerése után, és add, hogy ne csak tudjunk sok mindent, hanem ahhoz igazítsuk folyamatosan a gyakorlatunkat.

Köszönjük, hogy ezt is testté lételeddel tetted lehetővé, Urunk Jézus Krisztus.

Könyörgünk azokért, akik különösen szenvednek valamilyen szükség miatt. Könyörgünk a nélkülözőkért, betegekért, félelmek között élőkért, gyűlölködőkért. Könyörgünk azokért, akik sokféle emberi szükségen igyekeznek enyhíteni. Hadd tartozzunk mi is ezek közé.

Segíts, hogy örömmel adjunk tovább mindent, amit mi is úgy kapunk tőled. Engedd átélnünk azt a csodát is, hogy az Isten szeretete töltessék ki a szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk.

Könyörgünk hozzád gyülekezetünkért, népünkért. Adj lelki felébredést sokaknak, és a te Szentlelked vezessen minket, hogy a te küldetésedben járva a karácsony örömhírét, meg a tőled kapott szeretetet örömmel tudjuk továbbadni.

Ámen.