PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. november 26.
(csütörtök)

Földvári Tibor


JONATHÁN ÉLETÚTJA


Alapige:1Sám 23,14-18

És Dávid a pusztában tartózkodék az erős helyeken, és a Zif pusztájában levő hegységen maradt. És Saul mindennap kereste, de az Isten nem adta őt kezébe. Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdőben volt, felkelt Jonathán a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősítette az ő kezét az Istenben. És mondta neki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utolérni téged, és te király leszel Izrael felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz. És szövetséget kötöttek ketten az Úr előtt. És Dávid az erdőben maradt, Jonathán pedig haza ment.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk Mennyei Atyánk, hogy veled van segítség és üdvösség. Magasztalunk Urunk, hogy ezt annyiszor átélhettük már, mióta veled találkoztunk, hozzád térhettünk és igyekeztünk a hétköznapok során is kegyelemből élni. Köszönjük, ha sikeres volt a házépítésünk, a hétköznapi munkánk, ha a házasságunkon és a családi életünkön is látszik, hogy van nálad segítség és üdvösség. Köszönjük neked Urunk azt a kegyelmet, amit a mai napon is adtál, a mai nap minden örömét. Ha bármelyikünknek fájna a szíve a mai nap bűnei miatt, sikertelensége miatt, hálát adunk, hogy előtted elcsendesedhetünk.

Megvalljuk Urunk, hogy most is szükség van a te igéd erősítésére, bátorítására, hadd tudjunk erősen bízni benned, mert tudjuk, hogy kicsoda vagy te és mi az, amit nekünk mondasz személyesen. Egyedül Lelked által érthetjük meg a te szavadat Urunk. Kérünk téged, hogy semmi és senki se tudja akadályozni most a rád figyelésünket.

Az Úr Jézusért kérjük mindezeket tőled.

Ámen.


Igehirdetés

Sámuel első könyve arról számol be, hogy a bírák kora után Isten hogyan készítette a királyságot, a szíve szerint való királyt és hogyan uralkodott népe fölött akkor, amikor már valóban az általa választott király lehetett népének vezetője. Közben megismerhetjük Jonathán személyét, lelki életét.

Ahogyan a neve jelentése is mondja, az Úr ajándéka, az Úr adta. Jól érzékelteti, hogy Isten nemcsak Sault, nemcsak Dávidot készítette az ő népének, hanem miattuk Saul legidősebb fiát, Jonathánt is. Amikor Saul már nem volt olyan hűséges király, mint aminek indult, akkor valamennyire, mint gyermek visszatarthassa az apját sokféle bűnből, ami a népnek is ártott volna. Illetve készíthette Isten Dávidnak az útját, királlyá lételét.

Az elmúlt heti vasárnapi igehirdetésben hallhattuk, hogy Jonathán egy kritikus helyzetben hogyan tudott Istenbe vetett hittel győzelmet aratni. Apró dolgokban engedelmeskedett és Isten nagy szabadítást adott.

A mostani történetben Dávid Jonathán apja miatt már életveszélyben van és látható, hogy Jonathán itt is segít. Az igehirdetés üzenetében most arra szeretnénk elsősorban tekinteni, hogy Jonathán hogyan gondolkodik önmagáról. Őt, ahogyan olvassuk a Bibliát, látjuk Izrael szabadítójának, a családban az apja számára is áldássá lételében, és ahogyan segít Dávidnak. De hogyan gondolkodik önmagáról, hogyan éli meg a hétköznapok során is azt, hogy ő valóban az Úrtól kapott ajándék? Milyen az ő életútja, kezdettől fogva egészen a halála pillanatáig? Manapság elég gyakran halljuk a karrier szót, de én inkább az életutat szeretem használni.

Amikor Jonathán Saul legidősebb fiaként a trón várományosa, akkor Saulnak az elvettetése után természetesnek tarthatnánk mi is, hogy ő lesz Izrael királya. Amikor Saul bemutatta az áldozatot, nem várta meg türelmesen Sámuelt, és akkor a próféta azt mondta neki, hogy Isten elvette a királyságot tőle, és olyan valakinek adja, aki szíve szerint való király lesz. Ismerve Jonathán élettörténetét az ószövetségből, ő valóban alkalmas királya lehetett volna apja után Izraelnek. Megvolt ehhez minden adottsága; emberei is szerették, apja mellett is hűséges volt mindvégig, a legkritikusabb helyzetekben is. Bátor volt és ami a legfontosabb, vele volt az Úr és bízott Istenben.

Dáviddal kötött barátságát az jellemezte, hogy ő is őszinte szeretettel és alázattal tud másokkal együtt Isten népéért munkálkodni. A mostani történet is jelzi, hogy életét is kockára teszi, mert ennyire szereti a barátját. Minden időben szeret az igaz barát, de testvérré a nyomorúság idején válik ? mondja a Példabeszédek könyve. Jonathán számára nem volt kis kérdés, hogy vállalja az apjával szemben azt a kritikus pillanatot, hogy az apja által üldözött, halálra keresett Dávidot, barátját meglátogatja, mert annak szüksége van rá.

Jonathán lehetett volna Izrael királya, alkalmas volt erre lelkileg és fizikailag is. De az igazi kérdés az volt, hogy vajon mi az Úr terve, mi Isten akarata és célja ővele. Jonathánnak is ez volt a legfontosabb. Ő nagyon jól tudta, hogy mi az Úr terve vele. Ennek fényében akart az Úr eszköze lenni, ennek a fényében akart sikeres lenni, így akart élni.

Az 1Sám 16-ból megtudjuk, hogy Isten Dávidot választotta királynak. Választhatta volna Jonathánt is, de ő Dávidot választotta. Az nem derül ki a 16. fejezet utáni történetekből, hogy Jonathán mikor tudta meg, hogy az Úr választott királya Dávid. Nagyon valószínű, hogy amikor Góliát ellen küzd Dávid és Jonathán akkor kötött vele barátságot, de akkor még nem tudta, hogy ő a választott király, hiszen az apja és a bátyjai jelenlétében kente őt fel Sámuel királlyá. Igyekeztek sokáig titokban tartani, mert Saul volt még a hivatalos király.

A Szentírásból tudjuk, hogy Saul is megtudta, hogy Dávid az Úr választottja. Az 1Sám 20,31-ben Saul már nagyon keményen kritizálja Dávidot és azt mondja Jonathánnak: "Mert mindaddig, míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz fenn sem te, se a te királyságod; most azért küldj érette, és hozasd ide őt hozzám, mert ő a halál fia". A 24,21-ben azt olvassuk, hogy amikor Dávid megkíméli Saul életét, ezt mondja: "Most pedig mivel tudom, hogy te király leszel és Izraelnek a királysága a te kezedben állandó lesz, esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából!"

Saul azért is üldözte nagyon keményen Dávidot, mert megtudta, hogy ő a király. Valószínűleg amikor elkezdte Dávidot üldözni, akkor még csak irigykedett rá, mivel híresebb lett ? az asszonyok éneke szerint ? mint ő maga, a király. Aztán megtudta, hogy ki az Úr választottja. Jonathán, mint kiderül, teljesen természetesnek vette, hogy az Úr úgy döntött, hogy a barátja lesz Izrael királya Saul után. Viselkedése ? a történetek jól igazolják ? és beszéde is ezt mutatja. Ő mindezt örömmel fogadta és látszik a viselkedéséből, hogy mindaddig míg az megvalósul, addig is mindent meg akar tenni annak érdekében.

Az Újszövetség fényében annyit mondhatunk most, hogy Jonathán abban is eszköz lett, hogy Jézus, az Isten Fia, a Messiás, aki mint Dávid utódaként születik meg, valóban király is legyen. Dávid azért lett király, mert Isten készítette a Megváltót, aki szintén király. Jonathán tulajdonképpen ennek is eszköze lett.

Jonathán életútja úgy indult tehát, hogy lehetett volna király, de ő elfogadta az Úr választását. Ennek az ő elfogadásának a jellemzői mutatkoznak meg abban a beszédben is, amit a mostani történetben a barátjának elmond. Fontos, hogy Jonathán nagyon kritikus helyzetben érzékelteti a barátjával, Dáviddal, hogy ő hogyan gondolkodik róla, az apjáról, illetve az Úrról. Kiderül, hogy Dávid már nemcsak menekül, hanem fél is. Korábbi igerészekben nem olvastunk arról, hogy ő félt volna. Valami miatt azonban itt Dávid úgy érezte, hogy lehet, hogy nem marad életben. Ne felejtsük, Isten őt már királynak választotta. De hát a legerősebbek is meggyengülhetnek, olvassuk az Ézsaiási próféciában, hogy még az ifjak is elveszíthetik az erejüket.

Ezért kell Jonathánnak Dávid segítségére menni. A barát erősítésre szorul, ezért ő fölkel és elmegy, hogy megerősítse Dávid kezét az Istenben. Ez egy szép kép a héber nyelvben. Az új fordítású Biblia ezt így fordítja: megerősítette az Istenbe vetett bizalmát. De ebből a kijelentésből látszik, hogy Jonathán keze is erős volt az Istenben, ő is bízott az Úrban; így élt, így gondolkodott és a kritikus helyzetben is így viselkedik.

Jonathán Dávidot bátorítja, és azt mondja: "Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utolérni téged, és te király leszel Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz." Kiderül, hogy Jonathán Isten akaratát elfogadva és Isten akaratát a maga életére nézve, végrehajtva, nagyon jól tudja, hogy ő nem lesz sohasem király. Saul, az apja mellett sem lehetett az, de Dávid mellett sem, mert vagy az apja, vagy a barátja lesz az első. Ez a kifejezés viszont, hogy a király mellett lenni érzékelteti, hogy király nem lehetett, de a király mellett élve, segítette az Úr ügyét. Jonathán mindig a második volt, és Dávid mellett is, ő úgy készült az életével. Ha az Úrtól ezt a helyet kapta, akkor ezen a helyen szeretne a helyén lenni, ezért fogadta el ezt a helyet. Ez kegyelem, ha mi el tudjuk fogadni azt a helyet, amit az Isten rendelt ki számunkra is.

Emlékezzünk Jézus tanítványaira. Ők előbb utóbb megérezhették, hogy ők nem akárkinek a tanítványai. Amikor Jézus a mennybe ment, akkor megkérdezték tőle, hogy most készül helyre állítani a királyságot? Mert, ha Jézus a válaszában azt mondja, hogy igen, akkor ők tudták, hogy uralkodni fognak, nekik nagy dolgokban lesz részük. De még a kereszt előtt is többször gondolkoztak a tanítványok azon, hogy ki az első közöttük, ki a nagyobb. Megdöbbentő számomra ? Lukács evangélista leírásából tudjuk ?, hogy még az utolsó vacsorán is azon gondolkodnak, hogy vajon melyikük a nagyobb. Jézus készül a keresztre, szerzi az úrvacsorát és ők azon morfondíroznak, hogy melyikük a nagyobb. Tehát, a Jézus közelében élő tanítvány is szeretne nagy lenni. A hívő ember is érezheti gőgösnek magát. Fennáll a veszély, hogy szeretnék első lenni. Az Úr Jézus, amikor a tanítványainak ezt a problémáját kezelni akarta, akkor megkérdezte tőlük, hogy hányadiknak kell lenniük, ha nagyok kívánnak lenni. A Megváltó azt mondja: utolsónak.

Jonathán Dávidnak azt mondta, hogy második lesz Dávid után, mert tudta, hogy ő az Úr akarata képen a király mellett kell, hogy legyen. Saul mellett is hadvezér volt, mint gyermek is sok mindent tett apjáért. Emiatt nem mondta, hogy utolsó lesz, mert neki ez lett volna a helye.

Jézus a gőgös tanítványainak azt mondta, hogy ha valaki első akar lenni közöttetek, akkor álljon az utolsó helyre. Mert az Isten szerinti utolsó hely az első Isten országában. Ez lelkület kérdése, lehet, hogy utolsó vagyok, de ez az Úrtól kapott helyem.

Ez mindenképpen tudatos lemondással járt Jonathán részéről, hiszen ő volt a trón várományosa. Az apja feltétlenül őt szerette volna a trónra. Ezért még keményen meg is dorgálta a fiát, hogy miért segíti Dávidot, mért hagyja őt életben, hiszen őmiatta nem lehet sohasem király. Jonathán nem keserű beletörődéssel fogadta el az Úrtól kapott helyét, hanem Isten akaratában megnyugvó, őszinte elfogadással. Nem olvassuk egyik történetben sem, hogy az ő szíve fájt volna amiatt, hogy ő nem lehet az első, hanem mindig csak második. Az ő róla szóló történetek azt igazolják, hogy benne inkább csendes öröm volt. Hálás volt azért, hogy a király mellett lehet, ez is megtisztelő, békessége volt abban, ahova az Úr rendelte.

Ilyen módon visszatekintve, nagyon beszédes, hogy amikor Dáviddal barátságot kötött, akkor odaadta neki a hercegi ruháját, kardját. Ez előre is jelezte ? utólag látszik ez ? hogy Dávidot maga mellé emeli, "te is herceg vagy", és ezzel a baráti gesztussal Isten mutathatta, hogy valóban herceg, sőt azt is tudta, hogy Dávid lesz a király. Jonathánban nem volt irigység. A történetekben nem lehet arról olvasni, hogy érzelmileg is lett volna benne bármiféle irigység, ő inkább örült annak, hogy Dávid lehetett az első helyen és ő lehet a második mellette. Ha lett volna irigység benne, hogyha lett volna benne keserűség, mert le kellett valamiről mondania, ami elvileg őt illette volna, s meg volt hozzá minden lehetősége és alkalmassága, akkor az ő Istenbe vetett hite volt az, ami ezt kezeli.

Nagyon nagy kegyelem, hogy valakiből még a bűnös természetből fakadó kísértéseket is Isten távol tartja, hogyha valamiről lemondania kell. Ez abból is látszik, hogy Jonathán tudatosan támogatja és segíti az Úr választottjának a helyére kerülését. Ő maga a helyén van, hiszen Saul mellett a második. Dávid mellett is kész ezt a helyet elfoglalni, ha majd arra kerül a sor, addig pedig segíteni akarja az Úr ügyét. Jonathán nem úgy gondolkodott, hogy milyen jó lesz, ha Dávid, az Istenben bízó hadvezér, híres ember mellette lesz majd a második, hanem úgy akarta segíteni Dávid életét, a barátét, hogy Dávid lesz az első és ő mellette a második. Tehát ez nemcsak elfogadás, elfogadni a maga helyét Isten országában, Isten népe között, hanem az is, hogy támogatja azokat, akik miatt az Úr arra a helyre tette, ahol van. Az Istennel való kapcsolatában is támogatta Dávidot, megerősítette a kezét Istenben.

A köztünk lévő házasságban élőknél ki áll az első helyen a házasságban? A férj, vagy a feleség? A bibliai rendben a férjnek kell a vezető helyen lenni, egyenrangú félként a társával. Jaj, ha egy házasságban a feleség tölti be a férj szerepét. Ez mindenképpen lemondással is jár, ha egy asszony szeretne vezető lenni, különösen akkor, ha a férje nem tűnik alkalmas vezetőnek. A házasságban ez külön kihívás, hogy a vezetésre alkalmas feleség hogyan tud a második helyen lenni és a vezetésre alkalmatlan férjét úgy támogatni, hogy mégis alkalmas legyen a vezetésre. Itt a negatív példát mondtam el. De ha arra gondolunk, hogy az Úrtól kapott szolgálatok végzése során, amit itt a gyülekezetben végzünk, ki a első, ki a második és ki az utolsó? Támogatni az Úrtól kapott helyemen barátomnak, lelki testvéremnek az Úrtól kapott munkáját, akkor is, ha előttem van és akkor is, ha úgy tűnik, hogy mögöttem. Én vagyok az utolsó előtti, ő meg az utolsó.

Jonathán, mivel Istenre tekintett és az Úrtól fogadta el a helyét, ezért tudott segíteni a barátnak. Tehát ő az Úrtól kapott helyén akart lenni. Ezzel azt is kimondta, hogy ő szolgálni szeretne és nem uralkodni. A király uralkodik, neki az a feladata. Ha Jonathán a második, akkor ezzel azt mondja ki, hogy Dávid fog uralkodni és Jonathán szolgálja őt is. Az apja is, mint király uralkodott és Jonathán kész volt az apját is szolgálni hűséggel. A másodiknak az a feladata, hogy az elsőnek a munkáját támogassa.

Itt megint az Úr Jézus tanítványait említhetjük. Ez azért fontos, mert valóban még Jézus mellett is lehet a leghűségesebb tanítványnak is olyan érzése, hogy ő uralkodni szeretne. Amikor az Úr Jézus ezt az érzésüket is szerette volna helyre tenni, akkor azt mondta, hogy tulajdonképpen ő is azért jött, mint megváltó, hogy szolgáljon; "Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az életét váltságul sokakért" (Márk 10,45). Jézus nem azért jött, hogy ő uralkodjon. A tanítványok szerettek volna elsők lenni és uralkodni. Jézus azt mondja nekik, hogy ő sem azért jött, pedig ő valóban első volt. Hiszen, ő Isten Fia. De ha az a kérdés, hogy mi az Úrtól kapott feladata, az Atyától kapott helye, akkor Jézus számára az a legutolsó hely. Jézus még Pál apostol mögött is állt a sorban, de Pál azt mondta: én a bűnösök közt első vagyok. Ezt már megtért emberként mondta. Jézusról az Írás azt mondja, hogy ő nem a bűnösök közt első, hanem ő maga bűnné lett, amikor elvégezte az Istentől kapott szolgálatát. Az Úr Jézus nem uralkodni jött, hanem szolgálni.

Jonathán tehát ? ha újszövetségi nyelven fogalmazunk ? krisztusi lelkülettel rendelkezik. Ő szeretne szolgálni, alázattal, áldozattal. Aki uralkodik, annak nem feltétlenül kell áldozatot hozni, majd más hoz helyette, aki fölött ő uralkodik. De ha valaki szolgál, az néha áldozattal jár. Az áldozat az életébe is kerülhet annak, aki áldozatot hoz. Jézusnak az életébe került. Majd látni fogjuk, hogy Jonathánnak is az életébe került, amikor az apja uralkodását szolgálta mindvégig. De itt még az áldozat Jonathánnak azt jelenti, hogy vállalja, hogyha az apja megtudja, hogy ő mit tett, akkor valószínűleg kivégezteti gyűlölete miatt.

A bűnös természetünk nem akar szolgálni és áldozatot hozni, ilyenek vagyunk a kegyelem nélkül. A krisztusi lelkület, az Isten kegyelme által kapott helyünkön való lét, szolgálatra való készség képessé tesz arra, hogyha kell, úgy szolgáljunk, hogy még áldozatot is tudunk hozni a másikért, akár többször is.

"Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utolérni téged és te király leszel". Jonathán szövetségkötéssel is megerősíti barátja iránti érzéseit. Dávid az erdőben maradt, Jonathán pedig hazament. Ez a mondat is beszédes, hogy hazament, ami azt jelzi, hogy Jonathán nem vett részt apjának abban a bűnös tettében, amikor Dávidot üldözte. Ő nem volt ott a hadsereggel, amikor Saul próbálta Dávidot elfogni. Ezt a mondatot is szeretném kiemelni ebben a környezetben, ami azt jelenti, hogy Jonathán nemcsak Saul mellett volt a helyén, nemcsak Dávid mellett, hanem amikor hazament, akkor is az Istentől kapott feladatát töltötte be.

A történetekből tudjuk, hogy Jonathánnak volt felesége és voltak gyermekei. Az Úrtól kapott feladatát töltötte be akkor is, amikor családi életét élte. Tulajdonképpen Dávid is családtag volt, hiszen Jonathán testvérének volt a férje.

Manapság lehet olyanról hallani, hogy valaki nagyon híressé lesz, nagy szolgálatot végez Isten ügyében, csak a házassága, a családja hiányt szenved, valahogy a családi élet és a gyülekezeti szolgálat, vagy a munkahelyi sikerek nem mindig férnek össze. Áldozatot kell hozni, két helyen nem lehet egyszerre sikeres az ember és el kell dönteni, hogy hol ? mondják manapság. A bibliai példa viszont azt mondja, hogy a helyemen kell lenni akkor is, amikor Istentől kapott feladatot végzünk a gyülekezetben, a munkahelyen és a családban.

Jonathán Isten ajándéka volt a családtagoknak is. Honnan tudjuk, hogy ő biztosan helyén volt a családban? Halála után derült ki, hogy nemcsak gyermekei, hanem unokái is tapasztalták Isten áldását. Akkor már Dávidon keresztül. Jonathán a családi életét még az apjával való viszonyában is hűséggel megélte. Mit tett az apjáért? A történetekből kiderül, hogy különösen az apja bűnös természete, sokféle gonoszsága közepette olyan gyermek tudott lenni, aki megélte azt, hogy a szeretet sok bűnt elfedez. Az apja nem lett annyira gonosz, mint amekkora lehetett volna, ha nincs mellette ez a hűséges elsőszülött fiú. Nemcsak a házasság és gyermeknevelés könnyű élethelyzetében, hanem a sokkal nehezebb apa-fiú kapcsolatban is Jonathán a helyén volt a családjában.

Mivel hazament Jonathán, az azt jelezte, hogy ő kész volt Sault szolgálni, ha arról volt szó. Ha Dávid mellett marad, akkor ő is lázadónak minősült volna az apja szerint. Mivel haza ment, ez azt jelentette, hogyha bármi feladat vár rá apja mellett, ha bármit kell tenni apja mellett a királyságért, akkor kész megtenni azt.

Isten igéjének az üzente azt kérdezi tőlünk, hogy amikor mi haza megyünk, akkor betöltjük-e a családban kapott feladatunkat. Akkor is, ha egyedül vagyunk, lehet hogy nincs senkink a családban, de akkor van gyülekezeti családunk, lelki családtagok mindenképpen vannak, vagy barátok. Mit jelent számunkra a haza menetel a szülő és gyermek viszonyban, a nagyszülő és gyermek viszonyban, a társ szeretetében és mit jelent minden más családi kapcsolatban? Hogy vagyunk a helyünkön a családban?

Jonathánnak a meghalása is az Úrtól kapott feladat volt. Az 1Sámuel 31,1-2: "És megütköztek a filiszteusok Izraellel, elfutottak Izrael férfiai a filiszteusok elől és elhullottak a seb miatt a Gilboa hegységén. A filiszteusok pedig utolérték Sault és az ő fiait, és megölték a filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Málkisuát, a Saul fiait." Ezt a részt megelőző leírásból kiderül, hogy a király, Saul nagyon súlyosan vétett Isten ellen, egyre keményebb lett, teljesen elfordult Istentől, nem lehetett már semmit sem csinálni vele, még a javasasszonyt is megkérdezte, halottat idézett, a filiszteusok elleni háborúban meghal.

Jonathán hamarabb halt meg, mint az apja. Hiszen Jonathán, mint hadvezér, a testvéreivel együtt védeni akarta a király életét, ő harcolt Izrael királyáért. Az más kérdés, hogy Saul nagyon gonosz volt és szomorú az ő halála, de Jonathán akkor is a helyén volt. Neki Istentől kapott feladata volt, hogy a király mellett legyen, akkor még jogilag Saul volt a király, s mivel védelmezte az apját, föláldozta az életét a királyért, illetve a népéért. Ezt a háborút elveszítették, de a 2Sámuel 1-ben elolvasható Dávid gyászéneke. Dávid Sault és Jonathánt is hősnek nevezi. A háború szégyenletes volt, hiszen veszítettek, de Jonathán hősként halt meg, az apja mellett, ráadásul fiatalon, de az Úrért.

Életében is az Úrtól kapott helyén volt, az Úrtól kapott feladatát végezte el, meghalásában is ugyanígy élte az életét. Ezt azért mondom így, mert a hívő embernek a meghalása is élet. Erről Jézus egyértelműen bizonyságot tett: a meghalás nem szakíthat el Istentől sem, nem szakíthat el az Úrtól. Elszakíthat a földön maradt szeretteinktől, de csak egy időre. Pál apostol a Római levél 14. részében ezt mondja: "Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának. Mert, ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért, akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék."

Ennek az újszövetségi igének a fényében szeretném mondani, hogy Jonathán meghalt, Istentől kapott helyén maradva, Istentől kapott feladatát elvégezve, az Úrtól kapott minden feladatot betöltve, meghalásával védte Izrael királyát, aki azonban mégis meghalt és így lett Dávid Izrael népének a királya. Jonathán a meghalásában is azt készítette, hogy Dávid legyen majd a király. Dávid fia, a Messiás is azért halt meg, támadott föl, hogy uralkodjék. Jonathán egész földi élete és meghalása is, Jézusért is történt.

Ezért fontos kérdés, hogy mi bárhol is vagyunk, családban, vagy család nélkül, bármilyen gyülekezeti szolgálatban, bármilyen munkában, hogyan éljük meg az Úrtól kapott feladatunkat azon a helyen, amit ő rendelt ki számunkra. Akkor is, ha elsők vagyunk az emberek között és akkor is, ha utolsók. Kérjük Isten segítségét, hogy lehessünk mi is hűséggel a magunk helyén, elsősorban az Úrhoz és egymáshoz is!


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy neked velünk is terved van. Köszönjük, hogy jó terved van. Hálásak vagyunk, ha ezt megérthettük és valóban el tudtuk fogadni a magunk helyét a családban és a gyülekezetben is, a munkahelyünkön is. Köszönjük Urunk, ha mi is tudatosan élhetünk akaratod szerint, akkor is, ha nem könnyű a helyzet, vannak kritikus pillanatok. Az ószövetségi Jonathánhoz hasonlóan mi is szeretnénk bízni benned, erősek lenni a hitben és úgy élni, ahogy ő is tette. Kérünk téged arra, hogy ha a szívünkben irigység, vagy gőg van, szabadíts meg attól, hadd lehessen inkább alázat, szolgálatkészség.

Bocsásd meg kérünk, ha mi is szerettünk volna nagyok lenni, vagy elsők, s emiatt szenvedtek mások mellettünk. Szabadíts meg bennünket arra, hogy téged akarjunk hűséggel szolgálni és még a nehéz embereinket is ? akár a családból, akár a gyülekezetből ? alázatosan szeretni. Urunk, köszönjük neked azoknak az életét, akik már hozzád mentek, akiknek valóban a meghalása is a te ügyedben és a te szolgálatodban történt. Segíts ugyanakkor hordoznunk a gyász terhét. Kérünk téged arra Urunk, hogy mint Jonathán is tette, tudjuk mi is egymást erősíteni, bátorítani. Köszönjük, hogy az Úr Jézus ebben is példát adott nekünk.

Imádkozunk Urunk népünkért, vezetőinkért. Olyan sokan akarnak a vezetőink közül uralkodni, adj nekünk Urunk olyan vezetőket, akik szolgálni szeretnének.

Kérünk téged arra, hogy őrizz meg bennünket alázatban, akkor is, amikor másokért imádkozunk. Add, hogyha egyszer nekünk is el kell menni, mi is veled éljünk és veled haljunk meg. Jézus Krisztus érdeméért.

Ámen.