PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. november 22.
(vasárnap)

Földvári Tibor


AZ ÚR ELŐTT NINCS AKADÁLY


Alapige:1Sám 14,6;14;15

És monda Jonathán a szolgának, aki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.

És az első ütközet, melyben Jonathán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölének meg, egy hold földön egy fél barázda hosszányin volt. És félelem támadt a táborban, a mezőn és az egész nép között; az előőrs és a dúló sereg ? azok is megrémültek ? és a föld megrendült; Istentől való rettegés lőn.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy a te kegyelmed jele, itt lehetünk veled a gyülekezet közösségében, és hogy újra készítettél igét számunkra. Megvalljuk neked Urunk, nem könnyű megérteni az ószövetségi történet üzenetét, hiszen ezek olyan távoli történetek. De hisszük, hogy Lelked által maivá lehet az üzenetben. Kérünk téged, hogy szabadíts meg bennünket minden gátoló tényezőtől, akár fizikai, akár lelki, hogy a te igédre tudjunk figyelni.

Hálát adtunk Urunk neked az énekszóban is, szeretnénk valóban megköszönni hálaadással mindazt, amit ezen a héten adtál nekünk. Köszönjük a te megtartó erődet, a sikereket és hálát adunk a te kegyelmedért nehézségeink, bajunk között.

Köszönjük, hogy nemcsak az ókori időben voltál szabadító, hanem ma is az vagy. Imádkozunk Urunk azért, hogy a te igédet engedd személyesen úgy megértenünk, hogy amikor innen hazamegyünk, megerősödünk annak erejével.

Valóban dicsőítünk Urunk, hogy te nemcsak az isteni nagy dolgokban, szabadításokban mutattad meg milyen vagy, hanem a mi emberi életünk néha nehéz terhei között is, hatalmasan megmutattad milyen a te isteni szerelmed. Kérünk, hogy a te isteni szeretetedről hallhassunk ma is, segíts megérteni a te igéd üzenetét.

Jézus Krisztusért kérjük ezeket tőled.

Ámen.


Igehirdetés

Még hétfőn kértek meg ? amikor ez a történet volt a napi ige ?, hogy a Baár-Madas Gimnáziumban tartsak reggeli áhítatot. Egész héten munkálkodott bennem az akkor elmondott üzenet és sok új, bátorító kijelentést kaptam a hét sokféle nehézségei között is. Ezért szeretném most megosztani a testvérekkel azt az igei bátorító üzenetet, amelyet ez az ismerős ószövetségi történet hordoz.

Ez előtt még egy személyes élményemről is szólok. Most Angliában lehettem 82 éves barátomnál pihenni, vele együtt lenni és örülni. Az angolok éppen akkor, az Emlékezés napján ünnepelték az őket segítő, őérettük meghalt katonákat, rájuk emlékeztek, akik különböző háborúkban vállalták a haza védelmének nehéz terhét. Készek voltak érettük meghalni is. Az istentiszteleten hallhattam a hős katonákért mondott imádságot is. Az egyik katonáról személyesen megemlékeztek, hallhattunk róla a hírekben is, ő a társait egy ellenséges kézigránát robbanása elől mentette meg saját élete feláldozásával. Hallva az imádságot, már akkor eszembe jutott, hogy annak a katonának a másodperc tört része alatt kellett döntést hoznia, de az is lehet, hogy szinte gondolkodás nélkül cselekedett, látva a kibiztosított kézigránátot, ami azonnal robbanni szokott. Biztosan tudta, hogy meg fog halni, de annyira szerette a társait, hogy természetes volt számára, hogy neki tennie kell valamit azonnal, mert életveszélyben vannak, és megtette.

Ez az élmény a történet olvasása során segített jobban megérteni Jonathán gondolatait is. Jonathán gondolatairól szeretnék ma szólni. Jonathán teljesen kilátástalanul tesz valamit, és ezt Isten eszközeként végzi. Életben marad, de később az apja mellett harcolva ő is meghal. Ő cselekszik, ő a hős, de mint kiderül, tulajdonképpen Isten cselekedett. A legutolsó versből hallottuk, hogy az Úr szabadította meg Izraelt azon a napon.

Hogyan lehetett Jonathán Isten eszköze? Jonathánnak az a mondata beszédes: az Úr előtt nincs akadály. Neki az első ütközetet tulajdonképpen meg kellett harcolnia, tehát ő is sok mindent tesz, de a nagyobbik részt Isten harcolja, vele illetve nélküle.

Mit jelent Jonathán számára, és ma mit jelent nekünk az az igazság, amikor az akadályaink, a terheink, a nehézségeink az Úr előtt vannak? Hogyan válik az Istenben bízó ember képessé így ? még a legnehezebb helyzetben is - megtenni azt, ami az ő része, mint Isten eszköze, azért, hogy az akadály eltűnjön, azért, hogy az Isten szabadítson?

Jonathán tehát az Úr előtt tudja az akadályt, amivel neki szembesülni kell. Izrael népe a legerősebb ellenség elleni háborús helyzetben él, a filiszteusok megtámadták hatalmas létszámbeli és fegyverzetbeli túlerővel. Gazdasági kiszolgáltatottságuk miatt Izraelben egyedül Saul királynak és a fiának, Jonathánnak volt kardja. Izrael katonái közül mindenki másnak csak parittyái és botjai voltak. Az izraeli katonák látva ezt a túlerőt és reménytelen helyzetet, annyira megijedtek, hogy többségük elbujdosott. A filiszteusok Jonathánnak gúnyosan szóltak erről. Ezen felül, Saul király nem tudott várni türelemmel a próféta érkezésére, ő mutatta be az áldozatot. Amikor Sámuel próféta megérkezett, meghirdeti az ítéletet: Isten elveszi tőle a királyságot, mivel Saul súlyosan vétkezett Isten törvénye ellen, hiszen neki nem volt szabad áldozatot bemutatnia. Majd Sámuel elment a harctérről, és Saul mellett 600 remegő katona maradt.

Jonathán Saul fiaként és hadvezéreként egy ilyen helyzettel szembesült, az apja súlyosan vétett Isten ellen, Isten megítélte az apját, a katonák kevesen vannak és azok is gyávák. Vesztett sereg volt és ha valami nem történik, akkor a filiszteusok biztosan győznek. Amikor Jonathán mindezt látta és józanul, reálisan átgondolta, akkor érezte, hogy valamit tenni kell. Elkezdett tervezni, cselekedni és eközben tudhatjuk meg, hogyan gondolkodik.

Szeretném még felhívni a figyelmet arra, hogy a Károli fordítású Bibliában az első vers így szól: "És történt egy napon" és az utolsó vers: "És az Úr megszabadította Izraelt". Az "és történt" kifejezés mindig fontos eseményeket, történéseket vezet be. Háborús helyzet egy hétköznapja volt, de valami olyan történik, ami mögött ott van az Isten, az isteni hatalom és az isteni személy jelenléte. Valóban ott volt; a nap végére megszabadult Izrael.

Jonathán gondolkodott, tervezett, és már abban is ott volt Isten jelenléte, ezért vezeti be az Írás az "és történt" kifejezéssel. Ez azért fontos, mert a mi élethelyzetünkben is, amikor nehézségeink, gátjaink, akadályaink vannak, jó tudni, hogy a hétköznapok az Isten számára mindig rendkívüliek. Nekünk hétköznapiasak, Istennek nem, ha az övéiről van szó.

Jonathán tehát szembesült azzal, ami számára akadály, és lehetetlen helyzet, teher, de mint kiderül, ezt az akadályt ő Isten előtt tudja. Őt érinti, de az Úr előtt van, amikor azt mondja: az Úr előtt nincs akadály. Ezzel Jonathán azt is kimondja, hogy a katonák minden gyávasága ellenére, az apja nagyon súlyos bűne ellenére, elvetett volta ellenére ő is, az apja és a nép is mégis csak az Úr népe. Az ellenség a körülmetéletlenek, akiknek semmi köze az Istenhez, az Úrhoz. Ők viszont nagyon is hozzátartoznak, annyira, hogy éppen ezért tudnak súlyosan véteni ellene, ahogyan a király is tette. A "talán tenni fog az Úr valamit értünk" gondolat Istennek a szövetségi hűségét, szeretetét és irgalmát érzékelteti a szavaiban. Nem érdemelnek Isten részéről semmit, azt érdemelnék, hogy elpusztuljanak, de az Úr nem így jelentette ki magát.

Jonathán is ismeri a bátorító igazságot Mózes ötödik könyvéből, hogy miért szereti Isten az ő népét (5Móz 7,7-9). Azt is tudja, hogy a megelőző korban, a bírák idején, az egyiptomi szabadulás és a pusztai vándorlás idején hányszor volt Isten akkor is kegyelmes, amikor ítélte a népet. Tudja, hogy az Úr mindig Izrael ura, az ő vétkük ellenére is. Ezért a "hátha tenni fog értünk valamit" azt jelenti, hogy tudja, hogy az Úr kegyelmes és irgalmas lesz. Mivel Istene mindenható, ez nem kérdés, ezért kimondja, hogy az az akadály, amivel szembesül, nem rájuk vonatkozik, hanem már az Úr előtt van. Érinti őket, tenni is kell bizonyára valamit, de az Úr előtt van. Valami visszatart, fönntart, valami akadályoz, gátol, a főnévi kifejezésnek ez az igei alak a jelentése. Valami, tehát, ami jelen van, nem eltűnik az útból, hanem valamilyen módon tenni kell bármit, s akkor talán már nem lesz ott. Komolyan kell tehát venni az akadályt is, de még inkább Istennek a jellemzőit, azt, hogy az Úr valamit tenni akar.

Jonathán semmiképpen sem futott el, pedig ő is elmenekülhetett volna és bebújhatott volna valamelyik üregbe, hiszen az apja miatt volt az az egész helyzet. De ő vállalja a bűnös apját és a katonákat is, akiknek a hadvezére. Az is látszik, hogy ő nem a maga erejében bízik, tudja, hogy ő nem tud semmit sem tenni. Dávid idejében Izraelben ? a bibliai történetek szerint ? a legerősebb katona a főtisztje volt, Joseb-Bassebet. Ő volt az, aki egy harci helyzetben egy dárdával 800 ellenséges katonát tudott legyőzni. Jonathánnak nem volt hozzá hasonló szuper ereje. Egyébként is a filiszteusok többezres túlerőben voltak. Ő azt tudta, hogy az akadály az Úr előtt van. Ezért tud cselekedni.

Az üzenetnek ebben a részében számunkra az a kérdés, hogy mi az, ami mostanában megterhel bennünket, mi az, ami elől a legszívesebben elfutnánk, vagy amire úgy gondolunk, hogy bárcsak ne történt volna meg, bárcsak az Úr Isten csodás módon eltüntetné az útból. Amivel kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy akkor sokkal könnyebb lenne az élet, sokkal sikeresebb lehetnék, a házasság, a családi élet, az ország is sokkal jobb lenne. Az ige fényében azonban az a döntő, hogy merem-e hinni, hogy a fenti kérdéseim és az általam adott a válaszok, az Úr előtt vannak-e. Csak én akarok szembesülni a terheimmel, vagy merem elhinni, hogy az Úr gondoskodni akar rólam.

Nem régen olvashattuk Péter levelében az igét: "Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." Isten nem azt ígéri az igében, hogy a benne bízóknak nem lesz gondja sohasem, hanem azt, hogy a gondot nem nekem kell hordozni, hanem reá kell vetni. Isten nem gondtalan életet, hanem gondoktól mentes életet ígér, mert ő hordozza. Jonathán az Úr előtt tudja az akadályt.

Hol érzed magad gyengének? Hol tűnik valami kevésnek? Az Úr előtt nincs akadály, sok vagy kevés által.

Készülés közben eszembe jutott, hogy nekem az egyik legnehezebb hét az volt Neszmélyen, amikor a gyerekhét előtt nem volt lehetőségem pihenni és fáradtan mentem oda. Fáradtság esetén nekem is több türelemre van szükségem a gyerekek iránt. Mivel fáradt voltam, nagyon türelmetlennek éreztem magam a gyerekek között. A pasaréti gyermekek is tudnak úgy viselkedni, hogy még a lelkész is mérgesebb tud lenni. Szinte mindennap Istentől kellett türelmet kérnem, mert tudtam, hogy nekem kevés türelmem van fáradtságom miatt. Akinek ezt a gyermekével naponta kell átélnie, annak is türelemre van szüksége.

Jonathán az apa és fiú kapcsolatban élte át, hogy az apja miatt neki is és a népének is szenvednie kell. Milyen nagy dolog ilyen esetben azt tudni, hogy az ilyen apát is Istenre lehet bízni. Elmondták házaspárok, többen is, hogy a házasságukat hogyan rontotta meg, hogy valamelyiküknek a szüleivel való kapcsolata nem volt megfelelő. Ők tisztában voltak ezzel és mégis ártott a házasságuknak is, nem tudták rendesen megharcolni, nem volt elég erejük.

Ez a történet azt kérdezi tőlünk: ki előtt van a terhed, az akadályod, a gondod? Lehet a leghétköznapibb, de lehet rendkívül nehéz, amivel most kell szembesülnöd. Mert ha az Úr előtt van, akkor már neki kell törődni vele. Nekünk is kell tenni valamit, de az Úr előtti akadály azt jelenti, hogy neki kell cselekedni.

Amikor Angliába repültem azt kértem, hogy az ablak mellett ülhessek, szerettem volna a tájat látni odafentről, tudtam, hogy milyen jó hatással lesz ez a lelkemre. Valóban, amikor onnan magasból láttam a tájat, eszembe jutott, hogy Isten így lát. Neki a madártávlat azt jelenti, hogy számára az én életem legnagyobb bajai, és gátjai is aprónak tűnnek. Ő a magasból néz, neki a legnagyobb bajaim is aprók. Ha ő Mindenható, bármikor segíthet.

Ez nem azt jelenti, hogy neki az én bajaim kicsinyek lennének, ő nem lekicsinylő. Ez abban látszik, hogy mibe került Istennek, hogy a mi akadályainkat kezelje. Az Úr Jézus váltsághalála nemcsak elmélet, valóban megmutatta Isten, hogy mennyire komolyan veszi a mi földi életünk terheit. De a mi lelki életünk bajait is, a halálunkat, a bűnünket. Csak, mivel ő mindent elvégzett az Úr Jézusért, az Úr Jézussal, így váltott meg minket, ezért számára a mi gondjaink most már semmik, mert ő mindent megtett érte. Látjuk-e így magunkat és a helyzetünket is? Mert ha az akadály az Úr előtt van, akkor én is kicsinek láthatom, noha nagyon nagy, de már hittel látom. Ezért fontos a folytatás, hogy van első ütközet.

Az első ütközetet Jonathán és a fegyverhordozója egy kicsiny földterületen harcolta meg és ? mint hallottuk ? a java azután történt. Jonathánnak csak 20 embert kellett legyőzni, ezután olyan félelem támadt az ellenség soraiban, hogy egymást kezdték öldösni. Majd bekapcsolódott Saul is és a bátorságot merített katonák, akik ezt megelőzően gyávák voltak. Ami a legfontosabb, hogy Isten mit tett. Félelem támadt a táborban, a mezőn és az egész nép között, az előőrs és a dúló sereg megrémült, a föld megrendült és Istentől való rettegés lett. Kiderül, hogy az ellenség először csak az emberektől félt, biztosan arra gondoltak, hogy a sziklacsúcson felmászott két katona után még sokan megjelennek. Ennél azonban fontosabb volt, hogy megrendült a föld, Isten tehát földrengést támasztott. Istentől való rettegés szállta meg őket, ez megmagyarázhatatlan, ennek nincs emberi oka, ez Isten munkája az ellenségben, megrettenti az ellenséget. Ez történt a Vörös-tengernél való átkelésnél a fáraóval, vagy Jerikóban, amikor Józsuéék győztek. Az ellenség nem tud semmit tenni, de az ütközet első mozzanata Jonathán feladata volt, neki kellett harcolni és ő győzött. Már akkor is Isten segített neki, de mint kiderül, ezt követően kezdett el Isten még inkább cselekedni. Abban már nem kellett részt vennie Jonathánnak, azt már Isten maga cselekedte. Kis földterületen arat nagy győzelmet, de a még nagyobb győzelmet az Úr harcolja meg. Ez az első ütközet gondolatának az üzenete.

A mi személyes életünk megoldásainál is a terheink lelki meggyógyulása, vagy eltűnése is ugyanígy jellemző. Én teszek valamit, Isten akarataképpen megértve, bízom benne, a többit ő viszi végbe. Nekem a neszmélyi gyerektáborban az, hogy teszek valamit azt jelentette, hogy őszintén, a kritikus pillanatokban azonnal imádkozom, mert türelmet magamba nem tudok erőszakolni, fizikai erőt még kevésbé, a gyerektáborban Isten adhat türelmet.

Az imádság is erő. Az imádság is cselekvés. Van, amikor csak imádkozni tudunk, mert nem tudunk semmi mást tenni. Az imádság viszont azt jelenti, hogy nemcsak azt tudatosítom, hogy az Úr előtt van már az én bajom, hanem azt is, amit teszek, hogy az Úrra bízom.

Az is lehet, hogy valakihez oda kellene lépni végre és rendezni vele a rendezni valókat. A legnehezebbek mindig az első lépések az engedelmességben. Itt fontos azt tudatosítani a történetben, hogy Jonathán ? amit a Károli fordítás jobban ad vissza ?, amikor kiderül számára, hogy Istennek mi az akarata, akkor azt mondja a szolgájának, hogy gyere menjünk, mert az Úr Izrael kezébe adta őket. Az új fordítású Bibliában olyan igei alak szerepel, ami lehetséges jelen időben is, de úgy érzem, hogy a múlt idő használata itt jobb. Még a harc előtt állnak, de azt mondja, hogy már megtörtént a győzelem, az Úr Izrael kezébe adta őket. Jonathán még kúszik fel a hegy oldalán a csúcsra, eközben forgatnia kell a kardját, ? a legényének valószínűleg úgy lett kardja, hogy az első, vagy második megölt filiszteus kardját fel tudta venni ? harcolnia kell még, de már előre biztos a győzelemben. Az Úr Izrael kezébe adta; amikor jelet kért Istentől, akkor is ezt mondta.

Ha azt teszem, amit az Úr mond az igében, az ő akarata szerint, akkor valóban ő cselekszik. Nekünk kell lépni, nekünk kell odamenni valakihez, vagy nekünk valamit megélni a házasságban, a családban, amit mások tehetnek meg. Én is többször kértem egy-egy családi konfliktusnál, amíg otthon éltem, hogy változtassa meg a testvéremet, vagy valamelyik szülőmet, mert úgy gondoltam, akkor nekem is könnyebb. Isten azonban nem a másikat akarja megváltoztatni, hanem bennünk akar munkálkodni ? a történetnek ennek az üzeneténél.

Az Úr Jézus is átélte az első ütközetet. Végül is a kereszt győzelme a Gecsemáné kertben dőlt el, akkor ő vért izzadt. Jézusnak meg kellett harcolni az első ütközetet, és amikor fölállt onnan, akkor már győztesen ment a kereszt felé. Ott már semmi sem volt kérdéses, a kertben viszont megkérdezte az Atyától, hogy nem lehetne-e egy másik utat járnia, mert az Atyának minden lehetséges. Amikor azonban kiderült, hogy nincs más lehetőség a mi megváltásunkra ? Istennek nemcsak az akadályainkat kell tudni kezelni, hanem még a mi nélküle való életünket is, bűneinket is ?, akkor nem volt más lehetőség. Az Úr Jézus győzött a Gecsemáné kertben is, amikor imádkozott.

Az első ütközet azt jelenti, hogy én tudom, hogy mire képes Isten, tudom, hogy őt érinti tulajdonképpen az, ami engem érint, de azt is, hogy én tehetek valamit az ő embereként, de a többit majd ő végzi.

A történet fényében gondoljuk át, hogy a mi hétköznapi gondjaink, terheink, akadályaink, vagy rendkívüli terheink ki előtt vannak most. Ott vannak már az Isten előtt, vagy ő nélküle akarjuk megharcolni? Ha Isten előtt vannak már, akkor akar-e ő valamit tőlünk kérni, hogy tegyük? Lehet, hogy annyit mond: Bízz bennem! Lehet, hogy annyit mond: Imádkozz! De az is lehet, hogy valami mást. Mindig elmondja, hogy mi az első lépés, és amikor annak engedelmeskedünk, a többi rá tartozik. Kérjünk Istentől segítséget ahhoz, hogy még az első ütközeteket is győztesen tudjuk megharcolni.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy te mindent megtettél szabadulásunkért. Köszönjük, hogy neked azért apróság a mi legnehezebb élethelyzetünk is, mert ami a számodra a legnehezebb volt, az egyszülött Fiú odaáldozása, azt is vállaltad.

Köszönjük Urunk, hogy te az Úr Jézusban mutattad meg nekünk mennyire szeretsz és milyen kegyelmes vagy. Segíts nekünk is bízni benned, segíts, hogy ne tudjanak a terheink, gondjaink agyon nyomni. Hadd tudjunk rád tekinteni, hadd merjük valóban minden gondunkat rád vetni.

Kérünk téged, hogy ne csak a hétköznapi apró terheinket, hanem az életünket leginkább támadó nehézségeinket is hittel merjük rád bízni. Köszönjük Urunk, hogy nálad mindig van megoldás, segíts az első lépéseket is megtenni, ami a mi részünk a harcból.

A gyülekezet közösségében imádkozunk most azért a családért, Urunk, akiknek nagyon nehéz a gyász terhe. Kérünk téged a családtagokért, a gyermekekért, a lányát temető édesanyáért, a testvérekért. Adj Urunk nekik igazi békességet ebben a nehéz, tragikus helyzetben. Köszönjük Urunk, hogy annyi szeretetet adtál nekik, és mindazt, ami kedves és szép lehetett az életükben. Kérünk, hogy az ő hiányukat isteni szereteted pótolja. Add, hogy velünk együtt tudjanak rád tekinteni a gyászban. Kérünk, hogy akiknek régebb óta jelen van életükben a gyász terhe, segíts azt hordozni és segíts rád nézni.

Köszönjük Urunk, hogy a te kegyelmed megtart bennünket akkor is, amikor úgy tűnik, hogy emberileg nincs megoldás. Köszönjük neked Urunk, hogy az Úr Jézus legyőzte a halált is. Köszönjük, hogy nekünk élő Urunk van.

Imádkozunk Urunk a betegeinkért, kórházban levőkért. Segítsd, őket kérünk, érezzék jelenlétedet.

Kérünk népünkért, országunkért, vezetőinkért. Könyörülj rajtunk!

Ámen.