PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. szeptember 6.
(vasárnap ? tanévnyitó)

Földvári Tibor


JÉZUS FELISMERTE ÁLNOKSÁGUKAT
(tanévnyitó családi istentisztelet)


Alapige:Lk 20,20-26

Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának. Ezek megkérdezték tőle: "Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?"

Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: "Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és falirata van rajta?" Ők ezt felelték: "A császáré." Ő pedig így válaszolt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán és elhallgattak.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy most mi is azt énekelhettük itt a gyülekezetben a szüleinkkel, testvéreinkkel, tanárainkkal együtt, a gyülekezet idősebbjeivel, felnőttjeivel együtt, hogy halleluja, dicsérjétek az Urat. Köszönjük, hogy az angyalok is téged dicsőítenek fenn a mennyben, mi pedig itt a földön. Szeretnénk megvallani neked, nem mindig könnyű számunkra téged dicsérni, amikor nehézségeink és bajaink vannak. Van, akinek a tanév első hete is problémát jelentett az általános iskolában, a gimnáziumban, vagy felsőbb iskolában. Arra kérünk, hogyha bárki közülünk szomorú, vagy fáradt, velünk együtt hadd tudjon most rád figyelni. Hadd tudjunk azért boldogok lenni, mert megértjük a te szavad és segíts nekünk engedelmeskedni annak, amit mondasz. Hadd érthessük meg ma is a te igéd üzenetét. Az Úr Jézusért.

Ámen.


Igehirdetés

Akik voltak Neszmélyen közületek, remélem elismeritek, hogy ebben az évben is a legjobb élmény az a domb volt, ahol szám háborúzhattunk. A második neszmélyi héten Tibor bácsit is egy nagy kísértés érte háborúzás közben. Ti is úgy szoktátok hordani a számot, ahogyan én, hogy jól látható legyen. Akinek hosszabb a haja, annak könnyebb a háború során, mert néhány hajszála belelóg a homlokába és takarja a számot. Én úgy jártam, hogy amikor a visszavágó játék volt és a pirosakkal voltam, mindenképpen szerettem volna győzni, egy jót játszani veletek. Fölmentünk a háborús hadszíntérre, a frontra, és egyszer csak hallottam a számomat. Nem akartam elhinni, hogy a háború kezdetén, 2-3 perc után kilőttek. Jött egy nagy kísértés, elfuthatok és tehetek úgy, mintha nem hallottam volna meg, és majd a végén elnézést kérek. Ez a kísértés ? ketten is kiáltották a számomat ? nagyon nagy volt. Még az is eszembe jutott, hogy biztosan a többi játékos örülni fog, ha végig játszok velük, pláne ha mi nyerünk. A kísértésen legalább egy percig gondolkoztam, mit csináljak. El kellett szégyellni magam, mert nem gondoltam, hogy lelkészként, ráadásul veletek, akik mindig arra törekszünk, hogy igazat mondjunk és jót játszunk, csaljak. Még engem is így meg tud kísérteni a kísértő, hogy csaljak? Még a játékot is meg tudja rontani a kísértő csalási gondolata.

Az a történet, amit az igében hallhattok szörnyű csalásról szól. Van egy olyan kifejezés a felolvasott részben, hogy álnokság: Jézus felismerte álnokságukat. Ez a szó nagyon csúnya jelentésű, remélem ti még nem ismeritek. Arra használják, aki úgy tesz, mintha jót akarna tenni valakivel, de közben gonosz a szándéka. Mindent elkövet valaki ellen, csal, becsapja a másikat, ravaszkodik, mesterkedik, cselezik. Én a játék során voltam így, akkor csak kísértés történt és a játékból kiestem. Borzasztó lenne most azt mondanom, hogy én bennmaradtam a játékban végig, mert csaltam. Lehet, hogy akkor azt mondanátok, hogy többet nem játszanátok velem, ha csaltam.

A csalás, álnokság tönkreteszi a szívét annak is, aki teszi és megrontja a kapcsolatot is. Megdöbbentő a történetben, hogy Jézust akarták becsapni álnok mesterkedéssel. Arról van szó, hogy az Úr Jézus készül a keresztre menni, a nagy héten. Ugyanakkor Izrael vezető testületének egyes tagjai, a farizeusok pártja, meglett idős emberek, nagyon komoly vallásos emberek, akik szeretik és tisztelik Istent és nagyon ügyelnek arra, hogy még véletlenül se csapjanak be valakit hazugsággal, mert ezt tiltja Isten törvénye, összeülnek, összedugják a fejüket és azon gondolkoznak, hogy lehetne valahogy Jézust kiiktatni. Féltek az emberektől, a jeruzsálemi nagy ünnepen rengetegen voltak, tudták, hogy azok nagyon szeretik Jézust, és ha őt elfogják nyíltan, akkor a végén még őket bántják. Valamelyiküknek az jutott az eszébe, hogy Jézust a beszédén keresztül fogják meg, tegyenek fel neki egy olyan kérdést, amire nem tud jól válaszolni. Ekkor ugrott be valamelyiküknek az a gondolat, hogy szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem. Azt gondolták, hogyha Jézus nemmel válaszol, akkor följelentik. Ha Jézus azt mondja, hogy fizetniük kell a császárnak, akkor remélték, hogy valamelyik zélóta elintézi, kardját köpenye alól kirántva, leszúrja, vagy feljelentik a császárnál.

Jézus tudta, hogy a nagy ünnepen résztvevők nem szívesen fizettek a császárnak adót. A császár uralkodik rajtuk, velük szemben sok gonoszságot elkövetett már Jeruzsálemben is, ne fizessünk neki. A farizeusok úgy gondolkodtak, hogy ők, mint idős, komoly emberek Jézus elé állnak és őszintén, szeretettel beszélnek vele. Hízelegtek neki, amikor azt mondták, hogy: Mester, mi tudjuk, hogy az Isten útján jársz, mindig igazat mondasz, nem vagy személyválogató, mondd meg nekünk, szabad a császárnak adót fizetnünk, vagy sem. Ennél lett volna egy sokkal jobb lehetőség is, amit Máté evangéliumában olvastam, a diákomat elküldeni válaszért.

A farizeusoknak nagyon sok tanítványuk volt, küldhették volna Jézus elé őket is, így is próbálhatták volna Jézust tőrbe csalni. Hadd lássa Jézus a gyerekeket és általuk kérjünk választ. Gonosz, álnok gondolkozás volt ez. Valóban mentek a fiatalok, ma úgy mondanánk, a diákok, és ők kérdezték meg Jézust. Ez önmagában szomorú, mert fiatalokat, gyerekeket használtak arra, hogy becsapják a másikat. Az iskolában biztosan ti is meglepődnétek, ha a tanárotok arra tanítana benneteket, hogyan kell puskázni.

Valójában, szabad puskázni, vagy sem? Felmerült már ez a kérdés bennetek?

Ha egy felnőtt mondja egy gyermeknek hogyan vétkezzen Isten ellen, az már nagyon durva dolog. A farizeusok tanítványai azonban hallgattak tanítóik szavára és odamentek Jézushoz és gonosz lelkülettel kérdezték meg őt. A történetben azt olvassuk, hogy Jézus felismerte álnokságukat. Ugyanez a szó szerepel abban a történetben (a második Korinthusi levélben), ami arról szól hogyan csapta be a kígyó Évát. Emlékeztek a bűneset történetre, milyen szomorú, a kígyó jön és álnokul úgy tesz, mintha ő jót akarna Évának, de közben ráveszi arra, hogy vétkezzen és így kiűzetnek az Éden kertjéből. A farizeusok tanítványai ugyanezt teszik, mint amit kígyó is tesz, álnokul becsapni a másikat, ez esetben Jézust.

Eszembe jutott, hogy az egyik iskolában egy hittan órán az egyik fiú örömmel mondta, hogy neki milyen szép kis matchbox-sza van, megmutatta, a születésnapjára kapta. Jött a hittanos társ, szintén fiú és látszott, hogy nagyon szeretné azt a játékot. Annak a társnak volt több is belőle, vele volt az iskolában. Leszaladt és felhozott két másikat. Felnőttként úgy értelmeztem, hogy az a kettő nem volt olyan szép, mint az az egy, már csak azért sem, mert nem voltak újak. A kisebb hittanos társával próbált alkudozni, nézze meg, kettőt adok neked az egy helyett, kettővel jobban is lehet játszani, mint eggyel. Nem akartam közbeszólni, vártam, mi lesz a folytatás. De kiderült, annak, akinek kettő volt, nem jót akart a társának, pedig hittanos volt, csak szerette volna megszerezni azt az egyet, azt a nagyon szépet. Benne volt az a hamisság, hogy úgy állítja be a két régi matchbox-szát, amivel már sokat játszott, mint értékesebbet. Ez apróság, de Jézus szerint ezek is gonoszságok.

Az igei történetben szép, hogy az Úr Jézus felismerte álnokságukat, de nem hagyta el őket, hanem megszólítja őket. Úgy van előttünk itt Jézus, mint aki ahhoz is szeretettel van, aki álnokul közelít hozzá. Azt a gyermeket, fiatalt is szeretni akarja, szabadítani, aki esetleg álnokságot tett már a testvére ellen, az osztálytársa ellen, talán a szülei, vagy a tanárai ellen. Jézus mondja nekik: Mutassatok nekem egy dénárt. Nekem dénárom nincsen, de felmutatok nektek egy pénzérmét, és a falra tekintve kivetítve láthatjátok egy ókori dénár képét. Aki látja, az egyik képen egy arcképet láthat, a másikon egy alakot. A tanítványok is megnézték az érmét, és amikor Jézus megkérdezte tőlük, mit látnak rajta, kinek a képét és feliratát, akkor ők azonnal válaszolták, hogy a császárét. A feliratot elolvasva Augusztust láthatjuk a kivetített dénáron, Augusztus császár nevét.

Hogy került a kezükbe a pénz? A pénzt a zsebünkben, vagy a pénztárcánkban szoktuk hordani. Amikor Jézus pénzt kért tőlük, akkor valamelyikük benyúlt felsőruhája zsebébe és kivette a pénzérmét és odaadta Jézusnak. Jézus megkérdezte, hogy kinek a képe van rajta és válaszolták, hogy a császáré. Akkor Jézus válaszként ezt mondta: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené." Ezzel fejezte ki Jézus, hogy a császárnak kell adót fizetni. De miért? Jézus válaszában az "adjátok meg" azt jelenti, hogy kapnak valamit a császártól, ezért nekik is adni kell valamit őneki.

Mit kaptak Izrael fiai a császártól? Mit adott a Római Birodalom Izraelnek? Valójában a Római Birodalom nekünk is, magyaroknak adott nagyon nagy értékeket, bármilyen meglepőnek hangzik ez most. Aki volt már Aquincumban, az láthatta ott a falakat, amiket a rómaiak építettek. Járhattatok már olyan úton, ami kevésbé kátyús, több száz éven keresztül tartják színvonalukat, pedig már több hadsereg vonult el rajtuk, sőt még tankok is. Izraelben is római utak épültek, szép épületek, illetve ha a zélóta párthoz tartozó terrorista szervezet valakit megölt, a római katonaság lépett fel ellenük. A Római Birodalmat fenn kellett tartani, általa adott előnyöket mindenki élvezhette, ha valami bántódás érte őket, akkor a római katonákat hívhatták segítségül.

Egyszer Pasarétre is ki kellett hívnom egy rendőrt, mert olyan helyzet volt. Mi is azért fizetünk adót, mert az államunkat fenn kell tartani, segítenünk kell.

Honnan lett Jézusnak pénze? Valaki adott neki egy pénzérmét, tehát az Izraelben élők is használták azt a pénzérmét, amit a Római Birodalomban készítettek, vertek. Ha az előnyeit kívánják élvezni, amit a császár ad, akkor fizetni is kell érte.

Jézus a válaszában azt is elmondta, hogy van, ami nem jár a császárnak. A római pénzérmén legtöbbször a császár arcképe mellé oda írták azt is, hogy a legmagasabb főpap. Ez azt jelentette, hogy a császár nemcsak a világ ura, hanem a lelkiismeretnek, a hitnek, a vallásnak is az ura.

Dániel barátai azért kerültek a tüzes kemencébe, mert nem voltak hajlandók kimondani, hogy imádják Nabukodonozor királyt. Magas beosztású beosztottak voltak a Babiloni Birodalomban, de vállalták, hogy inkább a tüzes kemencébe mennek, mint a királyt imádják. Nem voltak hajlandók a királyt, illetve a császárt imádni. Az Úr Jézus arra is gondolhatott, hogy a császár nem lehet Isten, de adót fizetni kell. Isteni Augusztus, Tiberius császár ? amikor Jézust keresztre feszítették ő volt a császár ?, Isteni Tiberiusnak neveztette magát. De Jézus azt mondta, istenként nem tiszteljük, de mint uralkodót igen.

Jézus mondatát azzal folytatta, hogy "adjátok meg Istennek, ami az Istené". Ez önmagában örömhír, mert azt jelenti, hogy kaptál valamit Istentől, amit vissza kell adni. Ti mit kaptatok Istentől? Istennek mit szoktunk fizetni, hiszen neki nincs szüksége pénzre? Mit tudunk adni Istennek? Az Úr Jézus, Isten Fiaként a fiatal tanítványok előtt állva azt mondja nekik tulajdonképpen, hogy kövessék őt, ő a Megváltó. Mi ezt ma már jobban tudjuk, mint akkor a tanítványok. Amikor te Istenhez imádkozol, Bibliát olvasol, gyermek istentiszteleten, vagy hittanórán hallgatjuk a történetet, Neszmélyen, amikor ott vagyunk, figyelünk Isten szavára, akkor ez mind olyan, ami kedves Istennek és azért tesszük, mert tudjuk, hogy ez neki örömet jelent. Istennek adni azt ami az övé, azt jelenti, hogy tudom, hogy ő az én Istenem, akit imádok, szeretek és szeretnék úgy élni, ahogy kedves neki.

Az álnokság azt jelenti, hogy valaki mindent megtesz azért, hogy ártson másnak. Úgy tesz, mintha jót tenne, de közben gonoszul akar valami mást csinálni. Istennek megadni, ami az Istené azt jelenti, hogy mindent úgy teszek, ami kedves neki, azért, mert szeretnék neki örömet szerezni. Nem akarom becsapni a testvéremet, vagy az osztálytársamat, akkor sem, ha meg szeretném szerezni valamijét, mert tudom, hogy ez Istennek nem kedves. Sőt, én a másiknak inkább örömet szeretnék szerezni, szeretnék neki valamit adni, ami örömet jelent a számára.

Ti szoktatok imádkozni esténként a szüleitekért? Akinek testvére van, szokott érte imádkozni? Ki szokott imádkozni a mai császárokért, állami vezetőinkért, Sólyom Lászlóért, köztársasági elnökünkért? Amikor a történetet olvastam, eszembe jutott, hogy az ige a Timótheushoz írt levélben azt mondja, hogy "tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberért, kiváltképpen a feljebbvalókért." A mi feljebbvalónk például a köztársasági elnök. Vajon Istennek adok meg valamit, amikor egy feljebbvalónkért imádkozom? Hátha szüleinkért, testvéreinkért, tanárainkért imádkozom, akkor a feljebbvalónkért való ima is kedves Istennek. A köztársasági elnökön is sok múlik, amikor döntést hoz az ország ügyeiben. Az Úr Jézus is imádkozott a helytartóért: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek." Ő tudta, hogy Istennek kedves, ha imádkozik a feljebbvalóért, megadta ő is az Istennek, ami az Istené.

Amikor az a kérdés, hogy én mindent megteszek-e valaki ellen, vagy inkább követem az Úr Jézust, mert szeretem őt, akkor tulajdonképpen azzal az Istennek adom meg, ami az Istené.

Amikor iskolába mentetek, akkor biztosan megkaptatok mindent, ami az iskolába járáshoz kell. Valószínűleg az elsősök érezték a legizgalmasabbnak, amikor legelőször iskolába mentetek. Iskolába menve úgy indulunk, hogy mindent magunkkal viszünk, amire ott szükség lesz, vagy otthon tanulok egy kicsit, sokat nem, nehogy baj legyen, de annyit igen, amennyi szükséges, mert Istentől kaptam bölcsességet, értelmet, egészséget, örömet, hogy járjak iskolába és kedvességet, hogy az iskolában is szerezzek másoknak örömet. Ezért igyekszem szorgalmasnak lenni, és úgy viselkedni, hogy ne mások ellen kövessek el mindent, hanem úgy, hogy lássák rajtam, hogy én Jézus követője vagyok. Istennek megadni, ami az Istené azt jelenti, hogy az életem gyermekként is azt mutatja, hogy én kit követek. Az Úr Jézus még a kereszten függve is arra figyelt, hogy mi kedves az ő Atyjának és imádkozott még az ellenségeiért is.

Hazamenve innen, milyen lelkülettel viselkedsz? Az igei történetben szereplő tanítványok Jézus válasza után megfordultak, otthagyták őt és nem törődtek vele. Mi, akik halljuk ezt a történetet és ezt az üzenetet, hogy akarunk haza menni innen? Ha esetleg álnokság van a szívemben, ha becsaptam a szüleimet, a testvéremet, vagy valamelyik osztálytársamat, bennem van az az őszinte bűnbánat, hogy Istenhez fordulok, hogy tisztítson meg az álnokságtól, hiszen, te, Uram ezért is meghaltál? Mered-e elhinni, hogy az Úr Jézussal lehet úgy élni, hogy még játék közben sem kell csalni? Én Neszmélyen azért nem csaltam, mert a kísértés közben eszembe jutott, hogy nekem tisztességesen kell élnem, egyenes lelkűnek, igaz beszédűnek kell lennem, nehogy a barátaimat, akikkel együtt játszunk, megbántsam azzal, hogy úgy teszek, mint aki szereti őket, miközben becsapom őket.

Isten segítsen nekünk abban, hogy úgy kövessük az Úr Jézust, hogy lássa rajtunk mindenki, a családban és az iskolában is, hogy olyanok vagyunk, akik Jézushoz hasonlóan élnek, követik őt, szeretik őt, és megadjuk Istennek, ami az Istené.


Imádkozzunk!

Köszönjük Úr Jézus, hogy te is megadtad az Istennek, ami az Istené. Te vállaltad a megváltásunkat, azokat a farizeus tanítványokat is, akik téged gonoszul becsapni, meggyilkolnia akartak, és mégis szabadító szeretettel fordultál hozzájuk, beszélgettél velük. Szeretnénk arra kérni, hogy minket is tisztíts meg minden álnokságtól, szabadíts meg minden olyan indulattól, gondolattól, vagy szótól, amellyel másokat megbántanánk. A családban is és az iskolában is. Segíts nekünk, Úr Jézus úgy élni, mint akik bízunk benned, engedelmeskedünk neked és segíts nekünk úgy imádkozni, ahogyan az kedves neked. Jusson eszünkbe az is, hogy mostani vezetőinkért is imádkozzunk, mert az kedves neked. Köszönjük, hogy most is ezt tehetjük.

Kérünk téged arra, hogy legyél a mi népünkkel, őrizd a mi népünket, vezetőinket is. Ha esetleg gonosz szándék vezetné mégis őket, add Uram, hogy legyenek olyan döntéseik, amik számunkra kedvezőek. Legyél a tanárainkkal, áldd meg őket, amikor tanítanak minket. Kérünk, hogy akik most kezdték az iskolát, érezzék jól magukat, segítsd őket a tanulásban, azokkal együtt, akik már régebb óta tanulunk.

Kérünk Urunk arra, hogy áldd meg a szüleinket, segítsd őket is, amikor nekik vannak problémáik. Add, hogy hűséggel kövessenek téged ők is, velünk együtt.

Ámen.