PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. augusztus 30. (vasárnap) Cseri Kálmán

FELTÁMADÁS ÉS ÍTÉLET

Alapige: Jel 20,11-15

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy színed előtt állunk most. Megrettentünk ezt az igét hallva, olyan sokszor nem gondolunk arra, hogy mit is teszünk valójában, és mi-mindent mulasztunk el.

Bocsásd meg, hogy oly sokszor az érdekeink irányítják a cselekedeteinket. Eszünkre sem jut, hogy veled teszünk vagy veled nem teszünk meg valamit.

Dicsőítünk téged, aki mindenütt jelenvaló Isten vagy. Bocsásd meg, hogy sokszor nem számolunk ezzel. Ezért esünk kétségbe, mintha te nem lennél, vagy nem lennél jelen. Ezért dicsekszünk azzal, amiért egyedül téged kellene dicsőítenünk, és ezért nem teszünk meg sok mindent, mert nem gondoljuk, hogy veled szemben mulasztjuk el azt. Légy irgalmas nekünk, bűnösöknek!

Köszönjük, hogy itt lehetünk a színed előtt. Köszönjük, hogy ennek ellenére magad elé engedsz, és még mindig van szavad hozzánk. Kérünk, áraszd ki ránk most Szentlelkedet, mert csak a te Lelked tudja megvilágosítani az értelmünket, hogy értsük az Írásokat. Csak a te Szentlelked bátorít minket arra, hogy tegyük azt, amit megértettünk, és csak a te Lelkedről olvassuk azt: meggyőz minket önhitteket, fáradtakat bűn, igazság és ítélet tekintetében. Kérjük a te Szentlelkednek ezt a meggyőző munkáját.

Kérlek, Uram, hogy a te Szentlelked juttassa eszembe most mindazt, amire te tanítottál, és az hangozzék itt el, amit te üzensz most nekünk, hogy az, aki hirdeti, s hallja itt az igét, adja néked egészen a szívét.

Ámen.

---

Igehirdetés

Ma egy rövidebb szakaszt tanulmányozunk a Jelenések könyvéből. Ez a néhány mondat, amit most hallottunk, egy hosszú résznek a lezárása. A következő fejezet már az új világról szól. Új ég, új föld, új Jeruzsálem. Ez a jelenet pedig, aminek a leírását most hallottuk, arról szól, hogyan történik majd az, amikor a történelem utolsó napján kivétel nélkül mindenki feltámad, és az Emberfia, a dicsőséges Krisztus, mint a világ ítélő bírája kihirdeti mindenkinek az ítéletét.

A Jelenések könyvének ezeken a megállapításain sokan fölényesen, megbocsátóan mosolyognak, azon a napon azonban nem lesz kedve mosolyogni senkinek közülük.

Azzal kezdődött ez a leírás, hogy láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt. Ki az, aki rajta ül?

Most olvastuk a Máté evangéliumából, maga Jézus mondta ezt meg előre: "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől."

Olyan hatalommal jelenik meg akkor Krisztus, hogy jelenlétében megsemmisül az egész fizikai világ. "Színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely."

Péter apostol részletesen leírja ezt a második levele 3. részében. Szinte a modern fizika kifejezéseit használja: akkor az elemek felbomlanak és minden létező ropogva megég. És azt olvastuk, hogy utána feltámad mindenki: a hajótöröttek is feltámadnak, a tenger kiadja az ő halottjait, a Pokol lakói feltámadnak, és felsorakozik mindenki ez előtt az ítélőszék előtt. Aztán könyveket vesznek elő, amikbe be van írva mindenkinek minden cselekedete, és ennek alapján megítélik az ott levőket.

Külön említi az élet könyvét. Ebbe azoknak a neve van beírva, akik hűségesek maradtak Jézushoz. Akik nem imádták a fenevadat és nem engedték, hogy az ő bélyegét a homlokukra vagy a kezükre tegyék. (Ezekkel az igékkel korábban foglalkoztunk, talán emlékszünk rá).

Akik az élet könyvébe be vannak írva, azokat nem a cselekedeteik alapján ítélték meg. Ők már feltámadtak. Ők uralkodtak Krisztussal ezer évig, úgy, ahogy erről a legutóbb szó volt. Akiket a cselekedeteik alapján ítélnek meg ezen az utolsó ítéleten, azokat pedig a tűz tavába vetik. Ezzel véglegessé válik az az állapot, amibe beleszületünk mindnyájan, és amelyikben ezek az emberek mindvégig megmaradtak, az Isten nélküli állapot. Ezzel az ítélettel a Jelenések könyve leírása szerint véget ér a teremtett világ és az emberiség története.

Néhány fontos bibliai igazságot szeretnék kiemelni ebből az üzenetekben gazdag részből. Olyanokat is, amiket lehet, hogy mindenki el tudna mondani itt közülünk, de nem biztos, hogy konzekvenciáikkal együtt végiggondoltuk, és nem biztos, hogy teljes meggyőződéssel, nagy szeretettel, és világosan el tudunk mondani másoknak.

1. Az első ilyen az, hogy e szerint az ember léte nem ér véget a halálával. Más létformában, de folytatódik a halálunk után is. Amikor megállapítják majd rólam, hogy meghaltam, akkor csak a szívem áll meg, de én létezem tovább. Ez a Biblia világos tanítása. Az állatokra ez nem vonatkozik. Az állat, amikor elpusztul, megszűnik. Az egyik gyermek-istentiszteleten egy kedves fiúcska kérdezte: lesznek-e a mennyországban kiscicák és kiskutyák. Mondtam: nem lesznek, mert a Biblia világos tanítása, hogy az állat megszűnik, amikor elpusztul, de az ember nem szűnik meg, amikor megáll a szíve és megállapítják róla: meghalt.

Mi túléljük a halálunkat. Éppen ez a szakasz is világosan beszél arról, hogy akik Jézushoz tartoztak, azok a biológiai haláluk után is Jézussal, az Ő dicsőségében mindörökké együtt maradnak. Ezt nevezi a Szentírás üdvösségnek. Akik Jézus nélkül éltek és halnak meg, azok ebben az állapotban maradnak mindörökre. Ezt nevezi a Szentírás kárhozatnak, vagy pokolnak.

E szerint az üdvösségünk és a kárhozatunk már itt, ebben a földi életben elkezdődik. A hitetlenek sem semmisülnek meg a Biblia tanítása szerint minden erről szóló tévtanítással szemben. Sőt, mivel nem szűnünk meg, és a halálunk után szembesülünk csak igazán tetteink következményeivel, ezért az öngyilkosság sem jelent megoldást. Aki a halálba akar menekülni, az elfelejti, hogy a halál nem pont, hanem kettőspont. Folytatása következik, és a folytatás a Jézushoz való viszonyunktól függ.

Ez tehát az első, talán a legismertebb és mégsem igazán a szívünk mélyéig engedett bibliai tanítás, hogy nem szűnik meg a létünk a biológiai halállal.

2. A második, amiről szó van itt az igében, hogy Isten igazsága szerint a bűnt ítélet követi.

Van néhány olyan mondat a Szentírásban, amit mindenképpen jó lenne szó szerint megtanulnunk, és tudni idézni, amikor beszélgetünk szeretettel, másokkal. Egy ilyen mondat például a Zsidókhoz írt levél 9. részének a 27. verse: "Elvégzett dolog, hogy az emberek meghalnak és utána az ítélet." Tehát holt biztos, hogy egyszer meghal mindenki, aki megszületett, de ugyanilyen bizonyos az, hogy van "utána" is, és utána az ítélet következik Isten igazsága szerint. Az Istentől való elszakadás ítélete az Istentől való végleges elszakítottság lesz. Ez a kárhozat, amikor már nem lehet meggondolni, megtérni és hozzá visszatalálni.

Ítélet következik tehát, de itt szólal meg a Biblia szíve, az evangélium maga. A nagy kérdés mindenki számára, hogy ki szenvedi el a mi ítéletünket? Mert a Biblia örömhíre, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy átvállalja az ellenünk szóló igazságos ítéletet. És aki Őbenne hisz, azon már Isten végrehajtotta az ítéletet. Mikor? Nagypénteken. Amikor Jézus meghalt a kereszten, nem a saját bűneinek a büntetését szenvedte el, mert neki bűne nem volt, hanem a mi bűnünk büntetését vállalta magára.

Az Ézsaiás 53. részben olyan markánsan, élesen fogalmazza meg a próféta a Szentlélek indítása alapján. Isten a mi bűneinket Őreá vetette, mi meg csodálkoztunk, hogy miért szenved, és miért kell meghalnia. Ezért. Miattunk és helyettünk.

Amikor Jézus a kereszten kimondta: elvégeztetett, és ezután lehajtván fejét meghalt, akkor ott elvégeztetett minden ember bűnének a büntetése, az ítélet végrehajtása, és elvégeztetett minden Jézusban hívőnek a jogerős felmentése. Ez az evangélium. Ez az, amit elvileg nagyon sokan tudnak, csak éppen ennek az öröme meg az ereje hiányzik a szívükből, és nem tudják, vagy nem merik továbbadni másoknak azt, amiről lényegében az egész Biblia szól.

Isten Jézuson hajtotta végre a mi ítéletünket. Aki ezt hiszi, az már nem megy ítéletre. Aki ezt nem hiszi, az ragaszkodik hozzá, hogy rajta hajtsa végre Isten az ítéletet és rajta fogja végrehajtani. Erről szól a mai fejezetünk. Ezek támadnak fel az utolsó napon, sorakoznak fel az ítélőszék előtt, és kénytelenek meghallani a cselekedeteiket és annak az ítéletét.

Megint két fontos bibliai helyre hadd utaljak, mert ezeket is meg kell tanulni. A János 5,24 így hangzik - Jézus mondja -: "aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem megy ítéletre, mert már átment a halálból az életbe."

Nem megy ítéletre. Ezek azok, akik már előbb feltámadtak, mert Jézushoz ragaszkodtak, vele uralkodtak ezer évig, és itt már csak megjelennek a többiek felett kimondott ítéleten.

A másik ige a János 3,36: "aki viszont nem enged a Fiúnak, az Isten haragja marad rajta."

Mi ez alá a harag alá születünk, s ha innen nem megy át valaki a halálból az életbe, akkor ebben az állapotban éri a meghalás és ebben tölti el az örökkévalóságot. Ez az a szörnyű ítélet, amiről itt olvastunk.

Akik tehát Jézusban hisznek, azoknak a neve van beírva az élet könyvébe. Őket nem a cselekedeteik alapján ítélik meg, hanem a Jézusba vetett hitük alapján. Ezért mondja Jézus ebben a hosszú példázatban, amit az imént hallottunk, hogy amikor Ő visszajön dicsőségben és beül az ítélőszékbe, akkor maga elé gyűjti az emberiséget és világosan két részre oszlanak.

Használja ezt az egyszerű, az akkori hallgatóknak világos és szemléltető képet: ahogy különválasztja a pásztor a bárányokat a kecskéktől, a fehér bárányt a fekete kecskétől. Nem ott dől el, hogy ki bárány és ki kecske. Nem ott tanakodnak, hogy melyik oldalra menjek. ez a halálunk előtt eldől, hogy melyik táborba tartozunk. Ott csak mindenki előtt nyilvánvaló lesz. Bárányok ide, kecskék oda... És nincs semmi bizonytalankodás, nincs alkudozás, nincsenek átmenetek, és nincs harmadik állapot.

A purgatóriumról, az ú. n. tisztítótűztől szóló tévtanítás nincs benne a Bibliában. Vagy üdvösség, vagy kárhozat. És ez eldől a halálunk előtt, s utána ezen nem lehet változtatni. Ott csak deklaráltatik, kiderül, mindenki számára nyilvánvaló lesz.

Átmenni az egyik oldalról a másikra, az elveszettek közül a megmentettek közé csak itt lehet, ebben az életben. De Jézus Krisztus erre hív minket mindig. Valahányszor igéje hangzik, az ennek a nagy lehetősége, hogy valaki átigazoljon, mert most még lehet, de csak most.

Aki hisz Őbenne. Itt kell nekünk világosan látnunk, hogy mit ért ezen a Szentírás. Nem azt érti, hogy aki már hallott róla, aki elhiszi, hogy Isten létezik, akinek vannak bizonyos ismeretei, tele van jó szándékkal, szokott járni templomba, derék erkölcsös, vallásos ember. Nem. A Jézusban való hit azt jelenti, hogy aki együtt él az élő Krisztussal hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön - mindig, nemcsak vasárnap. Együtt él. Életközösség, ahol Ő az Úr, én meg neki engedelmeskedem. A Jézusban való hit mindig a neki való feltétel nélküli engedelmességet is jelenti, és nem ennél kevesebbet.

Jó lenne, ha különösen itt most az úrasztala körül kíméletlenül megvizsgálnánk: elmondhatjuk-e, hogy a szó ilyen bibliai értelmében mi hívő emberek vagyunk-e. A bibliai hit nem hiszékenység, nem hiedelem, nem ismeretek. A Krisztusnak való folyamatos engedelmeskedés. Mert mindenki oda kerül az örökkévalóságban, ahol az ő parancsoló Ura várja.

Azt mondja Jézus a farizeusoknak: ti bűnt cselekesztek, szolgái vagytok a bűnnek. Az ördög atyától származtok. Mennek oda, ahol az ördög várja. Aki Jézusnak engedelmeskedik, az megy oda, ahol Ő várja, és erről Ő részletesen és nagyon kedvesen szólt az övéinek. Elkészíti a helyünket a mennyei Atya házában, és akik Őt követték, azok oda érkeznek meg, ahol Ő van, és vele együtt lesznek az örökkévalóságban. Erről is szól mai igénk erőteljesen.

3. A harmadik: miért olyan félelmetes ez az ítélet?

A leírás szerint azért, mert mindenkinek látnia kell, hogy mit tett, mégpedig a cselekedetei indítékaival és következményeivel együtt. Mi sokszor erre nem vagyunk tekintettel. Csak azzal foglalkozunk, hogy mit tettünk, vagy mit készülünk tenni. De hogy mi lesz annak a következménye...? Meg milyen rugók lapulnak ott a mélyen, amik erre indítanak minket. - ezt kevés ember látja.

Olyan könnyen kiszalad manapság sok ember száján: ha ez így van, vagy nem megy tovább, elválunk. Nem is gondolnak - az első pillanatokban szinte senki - arra, hogyan teszik tönkre például ezzel a gyerekeiket, akiket állítólag a legjobban szeretnek ezen a földön. Hogy termelődik majd újra az a bűn, amit ők elkövetnek. Nem is látják bűnnek. Nem bírom tovább, elég volt, változtatunk.

Háború. Meghódítunk egy területet, mert az kell nekünk. De hogy évtizedek múlva is árvák, özvegyek, járvány, éhínség és egy újabb háború csirája is benne van ebben a háborúban. Erre talán sose gondoltak azok, akik háborúkat robbantottak ki.

A Biblia azt mondja, hogy azon a napon mindenkinek a cselekedetei következményeit is látnia kell. Az indítékait is, meg a következményeit is. Vagyis Isten szemével fogják a hitetlenek is látni önmagukat, és amiket tettek. Mesterien be tudjuk csapni egymást és saját magunkat is. Sokszor másból sem állunk, mint magyarázzuk, mentegetjük, indokoljuk vagy takargatjuk, titkoljuk a tetteinket, és azoknak a valódi indítékát és következményeit. Ott azonban lehull a fügefalevél és mezítelenül áll a bűnös az ítélő Isten előtt. És nem lesz magyarázkodás, és senkit nem érdekel a mentegetőzés. De nem is kezd mentegetőzni senki, mert minden egyértelmű, világos és meggyőző. És ott már nincs lehetőség a bocsánatra. Ez a legszörnyűbb benne. Aki újra és újra elolvassa ezt a szakaszt, amit most hallottunk, az megrettenhet ettől.

Az énekeskönyvünk 363. énekét sose énekeljük, mert hosszú és bonyolult a dallama. De olvassák el a testvérek! Az megrendítő leírása ennek a részletnek, meg a Biblia azon történeteinek, amelyek erről az ítéletről szólnak.

Hogy remeg majd holt, meg élő,
Hogyha jön a bűnítélő...

Amikor ma mi elmossuk, eltussoljuk, összekeverjük, megmagyarázzuk a dolgainkat, fogalmunk sincs arról, mit jelentene a maga valóságában látni nemcsak azt, hogy kik vagyunk, hanem azt is, hogy mi-mindent tettünk és mi annak a következménye. Akkor minden nyilvánvaló lesz mindenki előtt. Minden hazug szó, minden parázna pillantás, minden kétértelmű megjegyzés és mozdulat, minden ügyesen elrejtett önzés, szennyes gondolat, minden fogunk között eldörmögött szitok nyilvánvaló lesz. Látnunk kell és látni fogják mások is.

És a mi úgy vélt jócselekedeteink mögöttesei is. Hogy amögött is mennyi hiúság, számítás, önzés, dicsőségvágy, kényszer vagy kompenzáció lapul. Minden a maga valóságában lesz nyilvánvaló, és minden cselekedetük vádolni fogja ezeket az embereket. Ott marad a bűnös a bűnével kegyelem nélkül, mert akkor már nem lehet kegyelmet kérni. Előtte lehetett volna. Most még lehet nekünk.

A 90. zsoltárból több részletet szoktunk idézni, de ami erről szól, azt még nem hallottam, hogy valaki külön kiemelte volna, pedig a közepén ezt olvassuk a 7. és 8. versben:

Bizony, elmúlunk haragod miatt,
indulatod miatt megsemmisülünk,
ha magad elé állítod bűneinket,
titkolt vétkeinket orcád világossága elé.

Akkor végünk van. És ott semmit nem ér már a ránk annyira jellemző büszkeség. Ott nevetségessé válik mindennek a tagadása, feleslegessé a magyarázkodás, és ott nincs mentség semmire. Ilyen vagy, ennek ez a következménye. Fellebbezésre lehetőség nincs, jön az ítélet. Erről szól a mi mai fejezetünk.

Ezzel a sötét háttérrel ragyoghat fel előttünk igazán Isten kegyelme. Ó de nagy kegyelem az, ha valaki ezt az ítéletet már itt a földi életében átéli! Ha valakit megajándékoz Isten azzal, hogy bevilágított a szíve sötét bugyraiba, és elképedünk, hogy mi-minden lapul ott. Ezeket mi szóvá tesszük, megvalljuk, és hisszük, hogy Jézusnak ezért kellett meghalnia, és ezért van a számunkra bocsánat. Ó de nagy kegyelem, ha valaki már itt el tudja mondani a maga személyes hitvallásaként és nem egy idézet felmondásaként csupán: "Jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva. Meztelen, hogy felruházz, árván bízva, hogy megszánsz. Mert nem hagy a bűn pihenést." (458. ének).

Boldog ember, aki a saját imádságaként vallja, hogy "amint vagyok sok bűn alatt, így fogadj el Jézusom." És aki aztán mint bocsánatot nyert bűnös Dáviddal együtt teljes meggyőződéssel hirdeti: "te levetted rólam bűneimnek terhét." Ezeknek a neve van beírva az élet könyvébe. A többi, aki tusol, magyaráz, rejteget, indokol, az ott fog szembesülni, amikor már nem lehet bocsánatot kérni és kegyelmet kapni.

A Biblia nem fenyegetőzni akar. Isten az Ő irántunk való érthetetlen szeretetéből tájékoztat minket előre, mert ettől az ítélettől akar megmenteni minket. Kérjük tőle hittel azt: ítélj meg engem Uram most, mutasd meg nekem, mi választ el tőled, és minden magyarázkodás nélkül kész vagyok azt megvallani, és segíts, hogy tudjam elhagyni is. Én neked akarok engedelmeskedni. Te legyél az én Uram már itt, és akkor bizonyos lehetek abban, hogy akármilyen sok nyomorúság van is az életemben, az én nevem be van írva az élet könyvébe, és veled lehetek majd odaát az örökkévalóságban is.

A Tituszhoz írt levél végén olvassuk azt, hogy nem a mi sokra tartott jó cselekedeteinkért, hanem az Ő nagy irgalmassága és kegyelmessége szerint tart meg az örök életre Isten. Ha pedig valakinek ez nem kell, hanem majd ő megoldja, vagy ez nem is olyan nagy probléma, vagy szerinte az egész nem igaz, kitalálták, az szembesülni fog azzal, amit a Zsidókhoz írt levél 10. részében olvasunk: aki megtapossa a Krisztus vérét, megveti az Ő helyettünk bemutatott áldozatát, annak a számára nincs segítség. Mert rajtunk csak egy valami segít, de az tényleges segítség: az, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől. Még attól is, amiről azt gondoljuk, hogy megbocsáthatatlan. (1Jn 1,7).

Hálás vagyok Istennek, hogy éppen úrvacsorás vasárnapra esett a Jelenések könyvének ez a soron következő szakasza, mert az úrvacsora mindig arról beszél, hogy mibe került Jézusnak, hogy segítsen rajtunk, mit jelent az, hogy mi fellázadtunk Isten ellen, aminek az ítélete ilyen rettenetes, hogy az ártatlan, bűn nélküli Krisztus szenvedésébe és halálába került. De ugyanakkor hirdeti az úrvacsora azt is, hogy most még van mentség, menedék, bocsánat, új kezdés a bűnbánó bűnösnek. Annál inkább legyen a szívünkben az:

Bűnösök hozzád kiáltunk:
Úr Isten, könyörülj rajtunk!
Nyisd meg a te füleidet,
Hallgasd meg könyörgésünket!
Mert, ha te mind megítéled,
Amit vétettünk ellened,
Mind elkárhozunk előled.

Énekeljük el a 217,1 énekünket.

---

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük, hogy nem fogunk mindnyájan elkárhozni. Magasztalunk, hogy Jézus Krisztusra nézel és rajtunk könyörülsz meg.

Megváltó Urunk, Isten Báránya, dicsőítünk téged golgotai keresztedért, kínszenvedésedért, vérednek bűntörlő erejéért és szabadító hatalmáért. Köszönjük, hogy te vagy a mi egyetlen menedékünk, de bizonyos menedék az önvád, a lelkiismeret-furdalás, az ördög minden vádaskodása ellen is.

Áldunk azért Istenünk, mert elég nekünk a te kegyelmed. Könyörülj rajtunk, hogy merjünk ebben bízni. Ajándékozz meg minket, kérünk, igazi bűnlátással. Ajándékozz meg, hogy fájjon nekünk az, amivel neked és másoknak fájdalmat okoztunk.

Hozd elénk, kérünk, mulasztásainkat és minden bűnünket. Engedd meglátnunk, hogy csalárdabb a szívünk mindennél, és rajtad kívül senki sem ismerheti azt. De segíts bíznunk abban, hogy aki megvallja bűneit, te hű és igaz vagy és megbocsátod, és megtisztítasz minket minden hamisságtól.

Segíts minket a bocsánatot nyert bűnösök örömével élni és szolgálni.

Könyörgünk hozzád, Urunk ezen a napon az új tanévért. Könyörgünk azokért, akik most kezdik valamilyen új helyen. Könyörgünk a tanítókért, tanárokért. Olyan kiszolgáltatottak. Add, hogy egyre többen legyenek közöttük, akik bíznak benned, és te légy a pajzsuk. Könyörgünk azokért, akik nem mehetnek semmilyen iskolába, ahová szerettek volna. Mutasd meg, hol a helyük az életben. Hadd találjanak tebenned békességet, Jézus Krisztus.

Kérünk, add mindnyájunknak ezt a te békességedet, amit nem úgy adsz, ahogy a világ adja, és add nekünk azt a reménységet és bizonyosságot, hogy kezedben tartod a mi kicsi életünk jövőjét és ennek a világnak a jövőjét is.

Taníts minket a következő héten sokkal többet és mélyebben ezzel a hittel imádkozni, hálát adni és könyörögni másokért is.

Könyörgünk az országunk elesett állapotáért. Könyörgünk népünk jövőjéért. Adj lelki ébredést ennek a népnek. Könyörgünk azokért, akik bármilyen méltóságban vannak, hogy ne felelőtlen vezetői legyenek másoknak.

És könyörülj meg rajtunk is, Urunk, mert olyan sok felszínesség és felelőtlenség van az életünkben. Szeretnénk ezen túl mindig, mindent reád való tekintettel tervezni és elvégezni.

Kérünk segíts eben a csendben folytatni az imádságot.

Ámen.