PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. július 19.
(vasárnap este)

Cseri Kálmán


KRISZTUS GYŐZELME


Alapige:Jel 19,6-10

És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: "Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti".

Így szólt hozzám: "Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!" Ezt is mondta nekem: "Ezek az Isten igaz igéi". És leborultam a lába elé, hogy imádjam Őt, de így szólt hozzám: "Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke".


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy ezt is megígérted a benned hívőknek, hogy egyszer majd nagy örömmel veled együtt lehetünk a mennyben. El sem tudjuk képzelni azt, Urunk, hogy milyen is a menny, meg milyen lesz ott nekünk. Azt meg végképp nem értjük: hogyan kerülhetünk oda ilyen sok hitványság, lázadás, hitetlenség után, ami kíséri hívő életünket is. De magasztalunk téged azért, mert egyebek közt ezért is előre mentél, hogy helyet készíts ott a tieidnek.

Megvalljuk azonban, hogy még most itt járunk a földön, és mindennap újabb bosszúságok érnek, sokféle nélkülözés, gond, teher és nyomorúság kísér bennünket. Köszönjük, hogy ezt is megígérted: velünk vagy minden napon a világ végezetéig.

Taníts minket, Urunk, a te jelenlétedben élni, és készülni arra a nagy szent menyegzőre, amikor a tieidet végleg magadhoz veszed majd, és a te dicsőségedben részesítesz bennünket. Taníts ennek a titkára most minket, és segíts, hogy legnagyobb nyomorúságunk közepette is túllássunk a pillanaton, a jelenen, a láthatókon, és komolyan vegyük a láthatatlanokat, bízzunk ígéreteid teljesedésében.

Kérünk, te magad légy az, aki most szólsz hozzánk az igén keresztül, és a te Szentlelked tegye fogékonnyá a szívünket, hogy ott legyen bennünk ez az erős reménység.

Ámen.


Igehirdetés

Az előző fejezet Babilonnak, vagyis az önistenítő, önmagában bízó világnak a végső pusztulásáról szólt. Ez a következő felvonás pedig három jelenetet tartalmaz. Mindhárom azt erősíti meg, hogy nagy öröm van a mennyben. Mi miatt? Először azért, mert Isten igazságos ítélete beteljesedett. Másodszor azért, mert eljött a Bárány menyegzőjének az ideje. Harmadszor azért, mert Krisztus végleges és totális győzelmet arat minden démoni, Isten-ellenes erő fölött.

1. A nagy örömnek ezt a három okát sorolja el a Jelenések könyve 19. fejezete. Az első harmada tehát arról szól, hogy a mennyei seregek magasztalják Istent az Ő igazságos ítéletéért. "Ezek után hallottam, hogy nagy sokaság hatalmas hangon ezt mondta: "Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, mert igazak és igazságosak az Ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét." Még egyszer mondták: "Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!"

Vagyis magasztalják a mennyei seregek Istent azért, mert nem engedte az égig nőni a gonoszság fáit, és mert, ha nem is azonnal, de számon kérte az ártatlanul kiontott vért. És beteljesedett a nagy paráznának, az Isten-ellenes szellemiségnek az ítélete is.

Ez a kép: "felszáll a füstje is örökkön-örökké" Sodoma és Gomora pusztulására emlékeztette a levél akkori olvasóit. De hozzáteszi ezt is: örökké. Akik Isten ítéletét magukra vonják, azoknak emiatt az ítélet miatt örökkön-örökké szenvedniük kell.

Ez nagyon kemény kijelentése a Bibliának. A finomkodó emberi értelem, amelyik azonban akkor, amikor egymás ellen gonoszkodunk, nem finomkodik, túl szigorúnak tartja ezt az ítéletet. Sokan szeretnék eltüntetni a Bibliából ezt a kijelentést. Pedig a Szentírás arról szól, hogy Isten nagyon sok lehetőséget ad a megtérésre, de aki semmibe veszi Isten szeretetteljes hívó szavát és a felkínált kegyelmet, aki kikéri magának, hogy neki megkegyelmezzenek, mert úgy látja, nincs bűne, és nem szorul rá a kegyelemre, annak az embernek bűnhődnie kell a bűnei miatt.

Ne hitegessük magunkat semmiféle Nirvánával, és ne gondoljuk, hogy bárki akármilyen állapotában mintegy véget vethet a létének, az életének. Isten haragja elől nem menekülés sem a kötél, sem a méreg, sem az, hogy homokba dugjuk a fejünket, és nem akarunk az egészről gondolkozni. Ez elől a megérdemelt igazságos harag elől egyetlen menekülési lehetőség van, az, amit a János 3,36-ban így olvasunk: "Aki hisz a Fiúban, Jézusban, örök élete van. Aki pedig nem enged a Fiúnak, az Isten haragja marad rajta." Ez Isten teljes kijelentése. Aki ennek a felére gondol, az meghamisítja Isten gondolatait.

Érthető, hogy sose hallgatták szívesen az emberek a Bibliának ezeket a kijelentéseit. Éppen a mai igénk a bibliaolvasó kalauz szerint, hogy Pál apostol egyszer egy római helytartónak is beszélhetett Jézus Krisztusról. Úgy tűnt, hogy ez a Félix nevű ember viszonylag szívesen hallgatja is azt, amit az apostol mond. Egy ideig. És hol hallgattatta el Pált? Így olvassuk: ... meghallgatta a Krisztus Jézusban való hitről Pált. De amikor az igazságról, önmegtartóztatásról, a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak." (ApCsel 24,25).

Amíg csak az Isten szeretetéről, megbocsátó irgalmáról van szó, addig hallgatjuk. Amikor önmegtartóztatásról, az eljövendő ítéletről, akkor - most menj el, aztán valamikor majd meghallgatlak téged! Ez a lelki öngyilkosság. Isten a mi érdekünkben figyelmeztet minket mindkét lehetőségre. Arra is, hogy meg lehet fordulni, és hozzá visszamenni, és ott készen vár a kegyelem. Úgy ahogy a tékozló fiúnak szükséges kegyelem ott várta az apja szerető szívében őt. De ehhez haza kellett menni. Ha pedig nem, akkor készen vár az ítélet. Ez az egyik nagy igazság, amiről itt, ebben az igében szólhatunk. Most még van lehetőségünk Jézushoz menekülni.

2. A mennyei öröm másik oka, hogy eljött a Bárány menyegzőjének az ideje. "Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti."

Ki ez a menyasszony? A hívők közössége. Azok, akik az akkori üldözés alatt is hűségesek maradtak Jézushoz. Az igazi egyház, a szentek közössége - ahogy a Hiszek egy-ben szoktuk mondani. A Krisztus-test, ahogy Pál apostol írja. Mi is? A Biblia azt mondja: minden újjászületett keresztyén beletartozik ebbe: a Krisztus menyasszonya mindazok, akik egyedül Jézus érdemében bízva remélnek, kérnek Istentől bocsánatot és új életet.

S mit tudunk meg erről a menyasszonyról? Megtudjuk, hogy felkészült, az öltözete tiszta gyolcs, mindez megadatott neki - nem ő szerezte meg. Aztán a későbbiekből megtudjuk még: nem szégyelli a vőlegényét, hanem vallást tesz Jézusról mások előtt is, és hogy ezek hivatalosak a Bárány menyegzőjére.

Ebben az öt megállapításban benne van a mi egész Bibliára épülő keresztyén hitünk. Ha tetszik: benne van az egész keresztyén dogmatika.

a) Miről van itt szó? Azt mondja: felkészült a menyegzőre. Mert korábban nem volt készen. Mert úgy, ahogy a világra jöttünk, egyáltalán nem vagyunk alkalmasak arra, hogy a Bárány menyasszonyaként a Bárány menyegzőjén részt vegyünk. Az atyáinktól örökölt romlott természetünk rongyaiban, a bűneink, a rossz szokásaink, a téves beidegződések rongyaiba bugyolálva nem lehet megjelenni a Bárány menyegzőjén. Akit Ő kézbe vesz, és elkezd tisztogatni, az jelenhet ott majd meg.

Néhány fejezettel előbb olvastuk, hogy valaki kérdezi a mennyben, amikor látja az üdvözülteket felsorakozni, hogy kik ezek és honnan jöttek? És akkor János apostolnak a magyarázó angyala azt mondja: ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezek azok, akik jöttek a bűnből, a földről, a sárból, a szennyből, de közben megmosták ruháikat.

Jézus Krisztus egész életünkön át készítget erre a menyegzőre. Valahányszor az Ő igéjével foglalkozunk, az Ő igéje foglalkozik velünk, készít arra, hogy megjelenhessünk majd előtte. Hogy jelenhessünk meg? Fantasztikus, miket ígér a Szentírás erre nézve. Most egy mondatot olvasok: valamikor ti Istentől elidegenültek, vele szemben ellenséges gondolkozásúak voltatok, gonosz cselekedeteket hajtottak végre, "most viszont megbékéltetett Krisztus az Ő emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé." (Kol 1,22).

Ilyen magunkfajta nyomorultakat mint szenteket, hibátlanokat, feddhetetleneket állít maga elé. Erre a mennyei menyegzőre való felkészítés, a megszentelődés, amit a Biblia így nevez. És akiket Jézus itt a kezébe vett, azokat folyamatosan tisztítja és készíti, formálja, alakítja erre a menyegzőre.

Milyen piszkos göncöket kellene még levetnünk ahhoz, hogy elég legyen nekünk az a fehér ruha, amit Ő ad? A régire nem lehet rávenni az újat. Pál apostol erről részletesen és több helyen ír. Le kell vetkőzni és utána felöltözni a Krisztust. Levetkőzni csupaszra, mezítelenre, ahogy csak egy igazi bűnbánó bűnös tud ott állni a szent Isten előtt, és akkor tud két kézzel kapni az után a fehér ruha, vagyis az Istentől való megigazítottság után, amit Jézusért kínál a benne hívőknek. Ez a megváltás célja. Ez az a nagy ajándék, amit minden hívőnek ad Isten Jézus érdeméért.

b) Elég-e nekünk ez az egyszerű fehér ruha? Legutóbb láttuk, hogy a nagy parázna mindenféle gyöngyökkel és cifraságokkal próbálta ékesíteni magát. A Bárány menyasszonya egyszerű, tiszta fehér gyolcsba öltözik. Ez azt jelenti, hogy bizonyos az ilyen hívő, hogy Isten Jézusra való tekintettel nem tulajdonítja nekünk a mi bűneinket, hanem nekünk tulajdonítja Krisztus igazságát. Pál apostol így fogalmazta meg: Jézus Krisztus bűnné lett érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Ez a legfontosabb szó, ez ad értelmet az egész mondatnak.

Aki elrejtőzik Krisztusba, s azt mondja: Uram, nem erényeim és érdemeim díszruhájában akarok feszíteni előtted, hanem minden rongyot levetek magamról, amit hoztam erre a világra, és hálásan, csodálkozva magamra veszem a Krisztus tisztaságát, azt nevezi a Biblia megigazított embernek. Azt az Isten olyan igaznak látja, mint az Ő egyszülött Fiát. Hisszük-e mi ezt?

Ez ott kezdődik, hogy komolyan vesszük, hogy rászorulunk erre a levetkőzésre és átöltözésre, hogy egyáltalán semmiben nem bízunk, ami a mi teljesítményünk és érdemünk. Tudjuk, hogy semmit nem tehetünk ezért, de komolyan vesszük, hogy Jézus mindent megtett ezért, és amit Ő megtett, az rám személy szerint is érvényes. Ez az igazi hitvallás. Ki hiszi ezt úgy mindenestől, minden betűt, ami ebben a bibliai kijelentésében benne van? Ezt nem pótolja semmi.

A Biblia azt mondja - a Jelenések könyve is -, hogy csak azok mehetnek be az üdvösségbe, akik ezt a radikális átöltözést végrehajtották. Levetkőzni mindent, ami velünk született, és hittel elfogadni mindazt, amit Isten kínál, mert a menyasszony ebbe a tiszta, fehér gyolcsba öltözik.

c) Ez "adatott neki". Nem a menyasszony szőtte a fehér ruhát. Nem a menyasszony vásárolta. Nem ő kereste meg a rávalót, stb. Kapja ajándékba. Mi semmit nem tehetünk ezért. Megadatott neki. Isten adja ezt mindnyájunknak ingyen kegyelemből. Még akkor is, ha utána ezt a mondatot olvassuk, amit sokan félreértenek: "Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti."

Az egész fejezet összefüggéséből világos, hogy itt nem arról van szó, hogy mivel ezek a szentek sok jót cselekedtek, ennek fejében megkapják ezt a fehér ruhát, vagyis Isten igazzá nyilvánítja őket, mert megdolgoztak érte, hanem pontosan fordítva: miután megadatott a fehér ruha, képesek lesznek azokat a cselekedeteket elvégezni, amiket Isten készített el ajándékként nekik. Az is ajándék, hogy nem hiábavalóságokkal és hitványságokkal tölti valaki az életét, hanem az Istentől elkészített jócselekedetekben járhat.

Az Efézus 2,8-10-et sokszor kértem már, hogy tanuljuk meg könyv nélkül. Ott világos ez a megfordíthatatlan sorrend: "Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."

Kegyelemből kapom az üdvösség ajándékát, s utána kinyílik a szemem és észreveszem: mire is teremtett engem Isten? Ezek után képes vagyok azt tenni, amit Ő akar elvégeztetni velem és nem fordítva van.

d) Ezek azok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjébe. Mert oda nem mindenki mehet be. Hívatlanul oda senkit sem engednek be. Oda nem lehet ajtóstól betörni. Hiába hivatkozik ott bármire, ott semmi nem számít. Ez számít, hogy rajta van-e ez a fehér ruha, a Krisztusért kapott megigazítottság.

Ezek azok, akikről korábban azt olvastuk: mindenüvé követik a Bárányt. Az Ő jelenlétében élnek, és nem szégyellik mennyei vőlegényüket, hanem vallást tesznek róla. A Jézusról való bizonyságtétel is jellemzi őket.

Ott van-e bennünk ez az egyértelmű elkötelezettség, ez a végleges és megváltoztathatatlan ragaszkodás, ez az eltökélt hűség a mi dicsőséges Urunkhoz, aki szeretett minket, és önmagát adta érettünk? Nem hasonlít-e sokszor a mi életünk egy olyan menyasszonyhoz, akit ahelyett, hogy egészen betöltene a menyegzőjére való készülődés, az ablakon keresztül kikacsingat a régi udvarlóira? Nem hasonlít-e sokszor az életünk, olykor a hívő életünk is azokra, akik szeretnének ott lenni a Bárány menyegzőjén, de engednek a világ vonzásának is?

Bibliaolvasó fiatalok - de mi a napi menetrend így vakációban? Tíz perc bibliaolvasás, két óra pókerjáték, három vagy öt óra valamelyik képernyő előtt, vándorlás a neten, a tíz perctől teljesen idegen dolgok nézése. Ez a kettősség fenyegette mindig az Isten népét, és ebből nem lesz menyegző. Ebből csak az lesz, amire Jézus egy megdöbbentő példázatban felhívta a figyelmünket egyszer. Felolvasom ennek a példázatnak a végét, amikor a Máté 25. részben elmondja az öt okos és öt bolond szűznek a példázatát. "Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik ott voltak és készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, Uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket."

A Jelenések könyve pontosan erről szól: egyszer bezárják az ajtót. Most még nyitva van a kegyelem ajtaja, amit Jézus nyitott ki az Isten ellen fellázadt ember előtt, most még van lehetőség visszatérni hozzá, de egyszer vége lesz a lehetőségnek. Amikor megérkezik a vőlegény, bezárják az ajtót. Félelmes mondat, és félelmetes lehetőség. Ezt megelőznünk csak most lehet, amíg Isten hívogat a nyitott ajtón.

A szívem szorul össze mindig, amikor ezzel a kettősséggel találkozom, és azt hiszik emberek: vég nélkül lehet szórakozni a mindenható szent Istennel. Valaki Istentől várja a társát, s közben összeköltözik a szeretőjével. Nem érzi, micsoda durva istenkáromlás ez? Sokáig tűr a szent Isten, de ezek az utóbbi fejezetek figyelmeztettek minket arra: hogy csak teljes szívvel, csak egyértelműen lehet valaki Jézus Krisztus tanítványa.

Amikor valaki hallgatja az igét, de egyáltalán nem veszi a bátorságot, hogy másként éljen egy istentelen világban, mint az istentelenek. Megvan erre a magyarázatunk, ideológiát gyártani tudunk, de megvan ennek az ítélete is. Krisztust követni fél szívvel nem lehet. A Jelenések könyve ezt teszi számunkra hangsúlyossá.

3. És a mennyei örömnek a harmadik oka Krisztus győzelme. Nem olvastam fel a fejezetnek a második felét. Itt van szó arról, amire egy korábbi fejezetben az utalást olvastuk. Egyszer a Sátán összegyűjti majd az Isten-ellenes erőket, és megpróbálja legyőzni Krisztust és a benne hívőket. Az ú. n. harmageddóni ütközetről olvastunk már a korábbi fejezetekben. Itt erről az ütközetről van szó, amikor Krisztus dicsőségesen megjelenik.

Az 5. fejezettől egész mostanig Jézus nem jelent meg. Most azonban azt olvassuk itt: "Láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak a neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték Őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert Ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára ez a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura."

Itt arról a Jézusról van szó, aki amikor itt járt, egy alkalommal szamárháton vonult be Jeruzsálembe, teljes alázatban, békességet kínálva, utána engedte, hogy tövisből font koszorút nyomjanak a fejébe, és megöljék. Itt azonban a diadal szimbólumaként fehér lovon jelenik meg, s miközben azt olvastuk: a fenevad fején tíz diadém volt, ennek a dicsőséges Krisztusnak a fején megszámlálhatatlanul sok diadém van. A fenevad hatalma korlátozott, Jézusé korlátlan. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. A jogar annak a jelképe, hogy ténylegesen gyakorolja az uralmát. Egyetlen fegyvere van: a szájából kijövő kard, ami az Isten igéje. Vagyis az Ő szavával hajtja végre Isten akaratát. Ő a királyok Királya és az uraknak Ura.

"Láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik összegyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen..." Az ütközetet nem írja le a Jelenések könyve, csak a végét. Az ütközet vége az, hogy a két fenevad: az Antikrisztus és a hamis próféta a tűz tavába vettetik. "A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki..."

Totális tehát Krisztus győzelme. Most már a démoni erők közül csak az ősellenség, a Sátán maradt életben. Majd az ő végéről a következő fejezetekből fogunk olvasni.

Arról van tehát itt szó, hogy Isten igazságos ítélete zajlik a földön, és közben nagy örömünnep van a mennyben. Ez nem káröröm, ami olykor megkísért minket, hanem az Isten igaz ítéletével és az Ő felkínált ingyen kegyelmével való egyetértő magatartás. A sok szörnyű bűn, ami sokáig nem nyerte el méltó büntetését, elnyeri azt, és a sok nyomorult bűnös, akik egyedül Krisztus érdemének erejében reménykednek, elnyerik a meg nem érdemelt üdvösséget. Mi melyik csoportba tartozunk? Azok közé-e, akik várhatjuk a méltó, megérdemelt ítéletet, vagy azok közé, akik megragadtuk a meg nem érdemelt, ajándékba kapott üdvösséget? Kivétel nélkül mindnyájan az előbbi csoportba születtünk bele. Az evangélium: át lehet menni a másikba. Jézus Krisztus azért jött, hogy ezt lehetővé tegye.

"Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Úr Jézus, hogy te ezt a boldogságot adod a benned bízóknak már itt. Köszönjük, hogy akkor is, amikor sokan az életükkel fizettek a rólad való hitvallásért, ezt adtad, ezzel erősítetted őket. Köszönjük, hogy mi most kényelmesebb körülmények között lehetünk.

Könyörülj rajtunk, hogy el ne kényelmesedjünk. Őrizz meg, vagy gyógyíts ki minden felszínességből, minden kétszívűségből, minden félszívűségből, és segíts el minket egyértelmű, melletted elkötelezett, eltökélt hűségre.

Szeretnénk követni téged, az Isten Bárányát mindenhova, ahova mész. Nemcsak oda, ahova nem kerül semmibe. Nem mi akarunk irányítani és hívni magunkkal, hanem készek vagyunk követni téged.

Segíts, Urunk, hogy állhatatosan kövessünk, és így oda érkezzünk meg, ahol te vagy, ahol elkészített hely várja mindazokat, akik mindvégig állhatatosak maradnak. Könyörülj rajtunk, hogy hadd tartozzunk ezek közé. Adj nekünk erőt ellentmondani a világ minden csábításának, ami el akar szakítani vagy távolítani tőled.

Segíts, hogy boldogan megfizessünk minden árat, amit azért kell adnunk, hogy megmaradhassunk veled szoros közösségben.

Ámen.