PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. július 5.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


A HARAG HÉT POHARA


Alapige:Jel 15,1-4

Láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét:

"Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te útaid, népek királya:
ki ne félne téged, Urunk,
és ki ne dicsőítené a te nevedet,
hiszen egyedül te vagy szent:
mert a népek eljönnek mind,
és leborulnak előtted,
mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid".


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk, mert minden vasárnap a te feltámadásodra emlékeztet minket.

Köszönjük, hogy kereszthaláloddal legyőzted a bűn erejét, és feltámadásoddal diadalt arattál utolsó ellenségünkön, a halálon is.

Áldunk ígéretedért, hogy a benned hívőkkel velük vagy minden napon a világ végezetéig. Köszönjük, hogy az elmúlt héten is boldogan tapasztalhattuk ezt.

Bocsásd meg, ha sokszor megfeledkezünk erről. Azt gondoljuk, hogy elhagytál minket, nélküled maradtunk. Bocsásd meg, ha bármit is a te tudtod nélkül, a te hátad mögött szeretnénk cselekedni. Köszönjük, hogy te előled elrejtenünk semmit sem lehet. Köszönjük, hogy most mégsem a bűneinkre nézel, hanem a te nagy kegyelmedből magad elé engedsz minket.

Kérünk, adj nekünk feloldozást, bocsánatot minden ellened és egymás ellen elkövetett vétkünkre. Kérünk, adj nekünk erőt a terheinkhez, békességet a bosszúságok között, rendíthetetlen bizalmat benned, miközben oly sok bizonytalanság vesz körül minket.

Kérjük tőled alázatosan most újra a te igédet. Tudjuk, Urunk, hogy igéddel minden jót el tudsz végezni. Köszönjük, amit már elvégeztél eddig az életünkben. Folytasd kegyelmesen és türelmesen a te munkádat. Mi pedig szeretnénk sarkig nyitni a szívünk ajtaját előtted. Szeretnénk félretenni és megtagadni minden veled szemben ágaskodó kételyt, okoskodást és halogatást. Támogass minket az engedelmesség lelkével. Szeretnénk igazat adni neked mindenben és így cselekedni akaratodat. Engedd, hogy megértsük azt most a személyes életünkre vonatkozóan is.

Legyen ez a csendes óra a te ajándékozásod alkalma. Olyan nagy szükségünk van rád. Emelj közel minket magadhoz. Ajándékozz meg Szentlelkeddel, hogy értsük és szeressük elrendelt utunkat, s minden parancsodat.

Ámen.


Igehirdetés

Tanulmányozzuk tovább a Jelenések könyvét és egy kicsit ismételjünk. A hét pecsét feltörésekor nyilvánvalóvá vált, mi Isten terve a világgal. A hét trombitaszót Isten figyelmeztető ítéletei követték, amelyek során az élővilág egyharmada elpusztult. De láttuk, hogy ez még nem a vég, ezek után még az Istentől elszakadt ember megtérhet teremtő Istenéhez.

Azután következett egy hosszabb közjáték a Jelenések könyvében: Krisztus és az Antikrisztus harca. Most pedig a 15. és 16. fejezetben az utolsó hét csapás leírását olvashatjuk. Úgy értsük meg ennek a két fejezetnek az üzenetét, hogy néhány kulcskifejezést kiemelünk és röviden megpróbálom magyarázni.

1. Az első mindjárt: "... ezekkel teljesedett be az Isten haragja."

Vannak, akik itt felkapják a fejüket és megkérdezik: Isten nem kegyelmes? Nem az van megírva a Szentírásban, hogy Isten maga a szeretet? De az van megírva, és így igaz, de az is meg van írva: Isten igazságos és bűngyűlölő.

Amikor a János evangéliuma legelején Jézus Krisztus személyét és munkáját röviden summázza az apostol, akkor ezt írja: "Ő tele van kegyelemmel és igazsággal." Együtt a kettővel, ami csak nekünk kettő. (Majd látni fogjuk, hogy Isten előtt ez teljes egységben van.)

Egyoldalú, hiányos, hamis az az Isten-ismeret, amelyik mindig csak a szerető Istenről és kegyelméről beszél. Mert Isten kegyelme nem azt jelenti, hogy elnézi a bűnt. Nem azt jelenti, hogy következmények nélkül lehet lázadni ellene. Isten kegyelme azt jelenti, hogy az ellene lázadó ember megbánhatja és abbahagyhatja ezt a szemtelen lázadást, és ebben az esetben Isten megbocsát neki. Tiszta lappal indulhat tovább, új kezdést engedélyez Isten, mintha nem követte volna el a bűneit. Isten a bűnre haragszik és nem a bűnös emberre. De ha a bűnös azonosul bűnével és ragaszkodik hozzá, akkor őt is sújtja Isten igazságos ítélete. És ez az ítélet ugyanolyan rettenetes, mint amilyen rettenetes a bűnünk és annak a rontása.

A sokféle istentelenségünk és embertelenségünk következményeivel nap mint nap találkozunk. Elég kinyitni egy napilapot, minden oldalon több adalékot olvashatunk ehhez. Felsorolhatatlanul sokféleképpen megjelenik ez. A legkegyetlenebbek talán a kisgyerekek, a csecsemők, a tehetetlen öregek és sérültek ellen elkövetett kegyetlenségeink, amik egyre gyakoribbak és tele van vele a világ. Ezeket a kegyetlenségeket követi Isten ítélete. Nem Isten kegyetlen, mi vagyunk azok, de ezeket a cselekedeteinket az Ő méltó büntetése követi, ha meg nem térünk belőlük. Ezért olvassuk itt mai igénk elején, hogy ezzel az utolsó hét csapással teljesedik be az Isten haragja.

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, amit Jakab levelében így olvasunk: "Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten." (2,13).

Isten irgalmassága és ítélete nem két külön dolog, ez egy, ha mi nem értjük, akkor is. Ha mégis megkülönböztetjük, akkor azt mondja a Biblia: a mérleg az Ő irgalmasságának az irányába billen el.

Ennyit Isten haragjáról.

2. Aztán olvassuk itt ezt a furcsa kifejezést: azok, akik már a mennyei dicsőségben vannak, valami üvegtengerféle mellett állanak.

Mutatja ez a szokatlan fogalmazás, hogy a látnok János nem talál szavakat annak a leírására, amit Isten Szentlelke láttat vele. Nem lehet kifejezni emberi szavakkal azt a mennyei valóságot, ami a szeme elé tárul. Üvegtengerféle. A tenger nem átlátszó. A tenger zavaros, háborog, viharos, szeszélyes, veszélyes, sokakat elnyelt már. Az üveg átlátszó, tiszta, egyértelmű. Ebből az üvegtengerből nyugalom és békesség árad, nem háborgás és veszélyek sokasága.

Melyikhez hasonlít a mi lelki világunk? Isten igéje azt mondja, hogy az újjászületett hívők lelke, gondolkozása, hétköznapi élete egyre inkább hasonlóvá válhat ehhez az "üvegtengerféléhez". A mi háborgó, kiszámíthatatlan, át nem látszó, sokszor tudatosan összezavart, ködösítő életünk letisztulhat, átlátszó lehet, békesség és nyugalom áradhat belőle. Jézus Krisztus az újjászületett hívőknek ezt kínálja és ígéri. Kérdés: vágyakozunk-e egyáltalán erre, vagy jól érezzük magunkat abban a zavarosban, amilyenné a lelki világunk a bűn után vált, és engedjük-e, hogy Ő ezt a tisztaságot, egyértelműséget, békességet egyre nagyobb mértékben ajándékozza nekünk?

3. Mit tesznek az üdvözültek ott az üvegtenger mellett?

Énekelnek. Mit? "Éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét." Mózes és Jézus együtt. Az Ószövetség és az Újszövetség egy csodálatos harmóniába fonódik össze. A törvény és a kegyelem nem két különböző dolog, végképp nem egymásnak ellentmondó valóságok.

Az üvegtengernél, a mennyei világosságban megértheti mindenki azt, hogy amit megkülönböztetünk, szembeállítunk, sőt sokszor kijátsszunk egymás ellen, az egy. Isten a benne hívőknek megadja ezt a teljes látást. Ott nyilvánvaló lesz, hogyan épített Isten hidat a törvényből és a kegyelemből a megváltottak számára, amin átmehetnek a halálból az életbe. Ott nem lesz többé kettősség, feszültség, ellentmondás. Ott mindent a maga ős-eredeti egységében fogunk átélni.

Ezért kell nekünk sokkal alázatosabbaknak és csendesebbeknek lennünk, amikor nagy okos vitákat folytatunk a kegyelmi kiválasztásról, hogy vajon Isten szuverenitása, vagy az ember felelőssége fontos.

Ebből az igéből kiderül: nincs vagy. Mind a kettő a maga helyén fontos, mivelhogy az nem is kettő, hanem egy és ugyanaz. Értjük ezt? Ha becsületesek vagyunk, azt kell mondanunk: nem. Ha meg nem értjük, akkor ne okoskodjunk, hanem amit Isten nem enged a tyúkagyunkkal felfogni, azt vegyük komolyan az Ő szavára a hitünkkel, és akkor világosságban járunk már itt is, egykor pedig minden titkot és minden tudományt ismerünk majd.

És abban a világosságban, ott az üvegtengernél, a mennyei dicsőségben lesz majd egészen nyilvánvaló számunkra, hogy "igazak és igazságosak a te útaid, népeknek Királya."

Figyeljük meg, hogy most sokszor milyen gőgösen, dölyfösen számon kérjük Istenen az Ő tetteit, és feltételezzük, vagy olykor állítjuk, hogy nem igazak és igazságosak az Ő tettei: Miért engedi meg az Isten? - mondjuk, mintha az igazság birtokában lennénk, és jobban átlátnánk az eseményeket, mint Ő. Miért van szenvedés? Miért éppen velem történik ez meg? És miért történhetnek meg ilyenek a világon?

A legtöbb ilyen kérdésre az a válasz: azért, mert otthagytuk Őt. És Ő előre megmondta, hogy nélküle ezek következnek be. Ezért kért minket, hogy ne a halál útját válasszuk, hanem az életét. Ha mégis az előbbit választottuk, akkor ne Őt vádoljuk ezért, és ne rajta kérjük számon hűtlenségünk és lázadásunk következményeit. Ott azonban Őnála már egészen nyilvánvaló lesz, hogy igazak és igazságosak az Ő tettei.

Megint azt mondom: Isten gyermekeinek a nagy kiváltságuk, hogy már itt eljuthatnak erre a felismerésre, és így fogadhatják Isten döntéseit.

4. És ami kiderül ebből az igéből, hogy ezek után megnyílik a mennyei szentély - erről többször ír a Jelenések könyve -, és kiárad a megnyílt ajtón az Isten ítélete.

Ez azért meglepő, mert egészen addig mindig az Isten kegyelme áradt ki a mennyei szentélyből. A mennyei szentély Isten maga, az Ő jelenléte, az Ő valósága. Az Ő mentő szeretete árad folyamatosan, amelyikkel hívja magához a tőle elszakadt embert: Szeretlek, gyere haza!

Akármilyen messziről is haza lehet találni. Akármilyen nagy mélységből is kiemeli azt, aki nyújtja a hitének a kezét, nem is kell kapaszkodnia. Ő kiemel bennünket. Sok ilyen embert ismerek, akiket nagy mélységből, emberileg reménytelen helyzetből emelt újra magához.

Egyszer azonban véget ér a kegyelem ideje. Nem lesz többé lehetőség a megmenekedésre. És onnan, ahonnan egy életen át, az egész történelmen át áradt a kegyelem, most a végén kiárad az ítélet.

A 16. fejezetben írja le ezt a hét csapást a Szentírás. Ezeket most azért nem részletezem, mert egy részük korábban már előfordult, és akkor beszéltünk róluk. Most csak azt említem meg, hogy a végső ítéletnek az előszelével már most találkozunk.

Nem kell rémeket látni, nem kell dramatizálni a történelem jelenségeit, de ami abban drámai, azt viszont észre kell venni. Itt ilyen egyszerű dolgokról van szó, amikről megint csak nap mint nap olvashatunk és hallhatunk: Rohamosan fogy az iható víz, anélkül pedig nincs élet. Folyamatosan szennyezzük a tengereket, pusztítjuk az élővilágot. Tragikus és megállíthatatlan a folyamatos felmelegedés és annak a következményei. Olyan földrengések és tengerrengések, ennek következtében cunamik és azoknak a pusztítása várható, amilyenek korábban nem voltak.

És a felsorolás végén (kérem elolvasni a 16. részt) az van: "talentum nagyságú jég esett az emberekre". Egy talentum negyven kiló. Ekkora jég eddig még nem esett, de az idén esett nem cseresznye, nem dió, nem pingponglabda, hanem teniszlabda nagyságú jég is Nyíregyháza környékén, és éppen azoknak a gyülekezeteknek és családoknak a megsegítésére adakoztunk múlt vasárnap, akiknek a feje felett lyukacsos lett a tető. A legerősebb cserepeket is összetörte. Jó összehasonlítani ezt azzal, ami le van írva a Bibliában.

De még csak nem is ezt tartja a legszörnyűbbnek a leírás, hanem azt a szellemi fertőzést, ami elárasztja majd a világot ebben az utolsó időben. Azt olvassuk itt, hogy a sárkánynak és a hamis profétának a szájából démoni lelkek jönnek elő, amik démonizálják a hatalmon levőket: a királyokat és a hatalom birtokosait összezavarják, és Isten ellen meg Isten népe ellen ingerlik.

Megpróbálják összefogni őket egy végső nagy leszámolásra Krisztussal és a benne hívőkkel. Ez a nagy csata lesz Harmageddónnál. Erről mindenféle színes fantáziálások születtek, holott itt egész egyszerűen arról van szó, Harmageddón, Har-Megiddó: azt jelenti, a Megiddó hegye. Ez a Karmel-hegy, ami alatt, mellett sok fontos csata ment végbe Isten népének a történetében. Ha nagy csatáról, döntő csatáról volt szó, akkor szokták azt mondani: a karmeli csaták vagy a Megiddó melletti csaták.

Egy ilyen döntő nagy csata, eszkatológikus csata lesz az utolsó időkben. A későbbi fejezetekből tudjuk, hogy Jézus Krisztus végérvényes és totális győzelmével zárul ez a csata. Itt azonban még csak ott tartunk, hogy a démoni lelkek a hatalmon levőket Krisztus ellen és az Ő népe ellen ingerlik, és előkészítik ezt a nagy csatát.

Tekintélyes nemzetközi szervezetek ma is írásban rögzítik már, hogy ők Isten nélkül óhajtják a tevékenységüket folytatni. Ezt majd követi az, hogy Isten ellen fordulnak, és próbálnak fordítani másokat is. Ami itt Isten igéjében le van írva, kezd valóra válni az élet minden területén.

Van tehát ilyen: Isten haragja a bűn ellen és azok ellen, akik ragaszkodnak a bűnhöz. - A mennyei dicsőségről itt azt olvastuk: üvegtengerféle, de amit ott majd teljességében megkapnak a hívek, a hívők, azt előlegként részben már most kaphatjuk Istentől. - Sokkal alázatosabbaknak kell lennünk, ha valamit nem értünk a Szentírásból, és teljes bizalommal elfogadhatjuk azt a hitünkkel. A legfontosabbakat Isten az értelmünk számára is kijelenti. - És tudnunk kell, hogy egyszer vége lesz a kegyelem idejének, nem lehet többé visszatérni Istenhez, megbánni a bűneinket.

Most azonban még nem az ítélet árad a mennyei szentélyből, hanem a kegyelem. Ahogy olvastuk a megelőző fejezetben a múltkor: az örök evangélium hangzik. Nyitva van a mennyország kapuja. Jézus Krisztus kinyitotta azt. Az Ő testtélétele, golgotai kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele nyitott kaput, és utat készített azok számára, akik készek Őt követni. És aki mindvégig követi Őt, az oda érkezik meg, ahol Ő van. Ezt ilyen egyszerűen mondta Ő az akkori tanítványainak. (Jn 12,26. 14,-3).

Boldog, aki elindul ezen az úton, és végig is járja azt. Mert eljön az az idő, amikor már nem lehet hozzá térni. A 16. fejezetben kétszer is ismétlődik ez a sötét megállapítás: ezt meg azt hallják az akkori emberek, meg ezek a próbatételek bekövetkeznek, és Isten még ezzel is figyelmezteti őket. "De nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak Istennek." Aztán néhány mondattal később: "de káromolták a menny Istenét, és nem tértek meg cselekedeteikből."

Akkor már nem is lehet. Ma még lehet. Legyen áldott Isten, hogy az Ő igéje hangzik, hogy utánunk szól, hogy hívogat minket. Bár csak igaz lenne az, amit itt istentisztelet előtt énekeltünk: ne szóljon igéd hiába!

Isten nagy ajándéka, hogy olvashatjuk, hallhatjuk az Ő igéjét, amivel idejében figyelmeztet, amivel felkészít a jövő eseményeire, amivel formálja és egészen újjáformálja, újjáteremti az életünket.

Boldog ember az, aki befogadja az igét, mert annak ez életet, célt, tartalmat, értelmet jelent. És öngyilkosságot követ el lelkiképpen az, aki nem veszi komolyan Isten igéjét, mert Jézus ezt mondja: "Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon." (Jn 12,48).

A befogadott ige megmenti az életünket és örök életet ad, a visszautasított, fülünk mellett elengedett ige az utolsó napon ítélő bíránkká válik. Nagyon fontos kérés tehát ez: Istenem, segíts, hogy úgy olvassam, úgy hallgassam, hogy ne szóljon igéd hiába!

Énekeljük el imádkozó szívvel ezt az éneket.

1. Tehozzád jövünk már Istenünk, ne szóljon igéd hiába!
A szívünk oly sötét, ó, segíts, élessze igéd világa.
Áldd meg, ó, Uram ez énekünk, legyen már csak tied életünk,
Ne szóljon igéd hiába! Ne szóljon igéd hiába!

2. A fülünk igédre nem figyel, lábunkkal járunk a sárba?,
Vágyaink szakítnak tőled el, nem fénylik mécsünk világa.
Ó, Uram, templomod hadd legyen, a szívünk megszentelt hely legyen!
Ne szóljon igéd hiába! Ne szóljon igéd hiába!

3. Ajkunkon hazugság bélyege, megrontott életünk átka,
Hogy állunk elődbe így, Uram, naponként téged imádva?
Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk! Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk!
Ne szóljon igéd hiába! Ne szóljon igéd hiába!

4. A szívünk összetört, ó, Uram, itt állunk előtted gyászba?.
A mélyből hozd ki az életünk, ne szóljon igéd hiába!
Áldd meg az igét, hogy érthessük, dicsérve tégedet élhessünk.
Ne szóljon igéd hiába! Ne szóljon igéd hiába!

(685. ének)


Imádkozzunk!

Istenünk, hálásan köszönjük, hogy hallottad ezt az imádságot. Te pontosan tudod, hogy kik azok, akik valóban imádságként mondtuk ezt el, és kinek a szívében van őszinte vágyakozás az után, hogy szívünket és életünket egészen alárendeljük a te akaratodnak.

Olyan nagy megtiszteltetés az, hogy szóba állsz velünk, és olyan súlyos bűn az, Urunk, hogy oly sok, érdekünkben elmondott, ránk személyesen érvényes szavadat elengedtük a fülünk mellett. Sőt sokszor arra vetemedtünk, hogy megértett akaratodnak az ellenkezőjét cselekedtük.

Bocsásd meg, ha sokszor félünk megkérdezni, hogy mit akarsz, nehogy azt kelljen cselekednünk. Bocsásd meg, amikor szeretnénk jóváhagyatni veled a nélküled hozott döntéseinket. Olyan sok gonoszságra képes a mi megromlott szívünk.

Köszönjük, hogy igéddel új szívet tudsz teremteni bennünk, és az erős lelket meg tudod újítani. Kérünk, tedd ezt kegyelmesen.

Ezzel a meghatódottsággal szeretnénk ezentúl kezünkbe venni a Bibliát, és kérni: tégy képesekké arra, hogy megértsük a te sokkal magasabb gondolataidat. Így szeretnénk hallgatni minden igehirdetést: mindegy, hogy ki mondja, a sor végén téged akarunk látni, és tőled készek vagyunk elfogadni mindent. Szeretnénk dicsőíteni téged azzal, hogy feltétel nélkül bízunk benned, és készek vagyunk tenni is azt, amit elvileg helyesnek tartunk.

Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk azokat, akik nagy nyomorúságban vannak. A te irgalmasságod legyen nagyobb, mint az ítéleted.

Könyörgünk most különösen több súlyos beteg testvérünkért. Kérünk, hogy élet és halál mezsgyéjén tántorogva te tartsd őket. Egyedül te tudsz ebben a végső állapotban is szólni hozzájuk és cselekedni bennük.

Könyörgünk hozzád a magunk terheiért, gondjaiért. Erősíts minket a jövő hét munkáihoz. Adj nekünk tőled való jó gondolatokat. Engedd megtapasztalnunk, milyen az, amikor az Isten szeretete kitöltetik a mi szívünkbe a Szentlélek által. Hadd tudjunk ezzel élni és szolgálni.

Köszönjünk, hogy minden gondunkat tereád vethetjük, mert neked gondod van reánk.

Ámen.