PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. június 7.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


A BÁRÁNY ÉS A FENEVAD


Alapige:Jel 14,1;3;9-10

És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az Ő neve és Atyjának a neve volt felírva.

És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.

Egy másik angyal pedig így szólt hatalmas hangon: "Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában..."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy minden nyomorúságunk, gondunk, nehézségünk közepette is örvendezhetünk tebenned, az erős Istenben.

Bocsásd meg, hogy sokszor éppen ebben kételkedünk, hogy te erős, mindenható Isten vagy. Bocsásd meg: valahányszor a magunk szűkös fantáziája szerint képzelünk el téged valakinek, aki erősebb vagy, mint mi, de nem vesszük komolyan, hogy az vagy, akinek kijelentetted magadat; aki teremtetted az eget, a földet és mindent, ami azokban van; aki hatalmad szavával fenntartod a mindenséget; akinek ma is minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen.

Köszönjük, hogy ezzel a reménységgel és ezzel az alázattal borulhatunk most eléd. Kérünk, emeld fel a tekintetünket magadra. Segíts, hogy lássuk a láthatatlanokat is, hogy merjünk hinni szavadnak. Segíts, hogy ne csak énekben harsogjuk, hanem hassa át a szívünket az a bizonyosság, hogy mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek. Segíts így hallgatni most az igét, és könyörülj meg rajtunk, hogy a gyarló emberi magyarázat mögött meghalljuk a te isteni teremtő szavadat, és úgy érkezzék meg hozzánk az írott és a hirdetett ige, mint a te szavad. Olyan nagy szükségünk van rád.

Köszönjük, hogy ebben a világban, amelyik tele van hazugsággal, hangzik a te igaz beszéded is. Köszönjük, hogy amikor olyan sok feleslegeset beszéltünk mi is az elmúlt héten, te a legszükségesebbeket, az egy igazán szükségeset mondod nekünk. Segíts, hogy meghalljuk és komolyan vegyük azt.

Köszönjük, hogy ismersz minket, mindent tudsz rólunk, és mégis szeretsz. Áldunk téged ezért. Engedd, hogy veled, a mindenható és szerető Atyával hadd találkozzunk most, és Szentlelked tegye könnyűvé, hogy tegyük is, amit mondasz és amit megértettünk. Formáld, tisztítsd, tedd egészen újjá az életünket.

Ámen.


Igehirdetés

A Jelenések könyvét tanulmányozva legutóbb a 12. és 13. fejezetet olvastuk. Láttuk, hogy a Jézus visszajövetelét közvetlenül megelőző utolsó időben mennyire felerősödik a Sátán embert romboló munkája, és az a szörnyű sötét hármasság, amiről ez a két fejezet szólt: a Sátán, az Antikrisztus és a hamis próféta hogy meggyötri majd azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek, és mindent elkövetnek azért, hogy távol tartsanak mindenkit, akit csak lehet, Istentől. A Sátán önmagát imádtatja, és akik imádják őt, azokat megjelöli egy pecséttel, és bizonyos előnyöket csak ezek az emberek élvezhetnek majd. Démonizálódik az egész világ, annak a szellemisége, a közélet, az életgyakorlat. A hazugság és az erőszak általánossá lesz, semmi és senki nem lesz biztonságban. Ennek az előszelét sajnos már napjainkban is érezzük.

Ez a mai fejezet arról szól, hogy abban az időszakban egészen nyilvánvalóvá lesz mindenkiről, hogy kihez tartozik. Azt olvastuk ebben a fejezetben, hogy két nagy táborra oszlik az emberiség: a Bárány népe és a fenevad népe. A Bárány népe, amelybe azok tartoznak, akik elkötelezték magukat Jézus Krisztus mellett, akik követik Őt mindenhova, ahova megy; és a fenevad népe, azok az emberek, akik megmaradnak abban az állapotban, amelyikbe beleszületünk mindnyájan: az Isten elleni lázadás, a praktikus ateizmus, a gyakorlati Isten nélküliségnek az állapotában.

Most is létezik már ez a két tábor, csak most még nem ennyire nyilvánvaló mindenkiről, hogy melyikbe tartozik. Ma még lehet alakoskodni, vannak, akik megtanulnak kegyes kifejezéseket és azt hiszik, hogy ettől már a Bárány táborába tartoznak. Meg - Jézus szavaival élve - vannak báránybőrbe bújt farkasok.

Vannak, akik megpróbálnak mindkét táborban ott lenni és mindkettőnek az előnyeit élvezni. Akkor azonban mindenkinek a homlokán lesz ez a pecsét. Mindenkiről nyilvánvaló lesz, hogy kiben bízik, kitől vár segítséget, kihez tartozik, kinek a követője. Így olvastuk ezt: "A Bárány ott állt, és azok, akiknek a homlokára az Ő neve és Atyjának neve volt írva." És ugyanakkor vannak azok, akik imádják a fenevadat, és felveszik annak a bélyegét a homlokukra vagy a kezükre.

Hadd kérdezzem ilyen személyesen: te melyik táborba tartozol? Most így, ahogy itt vagyunk. Nincs harmadik lehetőség, és nincsenek átmenetek. Vagy a Bárány táborába tartozik valaki - majd mindjárt látni fogjuk, melyek az ő jellemzői -, vagy a fenevad bélyege van rajta, akkor is, ha még nem nézett bele az ige tükrébe, és nem tűnt fel neki, mi van a homlokán.

Ma még át lehet menni a fenevad táborából a Jézus Krisztussal való közösségbe, és érdemes átmenni, mert a két állapotnak a vége között óriási különbség van. Melyiket mi jellemzi?

a) Mi jellemzi azokat, akik a Bárány táborába tartoznak?

Mindenekelőtt az, hogy követik Jézust mindenhova, ahova megy. Nemcsak oda, ahova kényelmes. Akkor is megmaradnak mellette, ha annak ára van, ha az kellemetlen, sőt ha az szenvedéssel jár. Esetleg a vértanúság a következménye.

Emlékezzünk arra, amit a könyv elejéről tanultunk, hogy kiknek íródott ez a könyv. Ezek a keresztyének az akkori üldözés alatt állandó életveszélyben voltak. Napi döntés volt ez, hogy ragaszkodom-e Jézushoz akkor is, ha visznek és ma vagy holnap kiéheztetett vadállatok elé dobnak a római cirkuszban, vagy pedig akkor már nem. Akkor már inkább megváltoztatom a hitvallást, és nem azt mondom: Krisztus az Úr, hanem azt mondom: a császár az úr. Napi döntés elé állította az a nehéz idő ezeket a keresztyéneket. De akik követik a Bárányt mindenhova, ahova megy, azok az Ő népéhez tartoznak.

Azután azt olvastuk: akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét. Akik ebben a világban, amelyik egyre messzebb kerül az Isten parancsaitól, sőt egyre jobban szembeszegül az Isten érdekünkben adott parancsaival, ebben a világban is ragaszkodnak-e az Isten parancsaihoz. Akkor is, ha azt mondják rájuk: konzervatívok, ódivatúak, ezen már rég túlszaladt az idő, azt ma már nem úgy kell érteni, az mireánk már nem érvényes... Ezt szép türelmesen meghallgatják és elengedik a fülük mellett, mert tudják, hogy Isten parancsai örök érvényűek. Azokat Ő az érdekünkben adta, és ha betartjuk, az a többiek érdekét is szolgálja, és csak így tudunk Isten szerinti életet élni.

Aztán ott van a homlokukon a Bárány és az Ő Atyjának a neve, ami azt jelenti: vállalják azt a Jézust, akihez tartoznak.

Ha tovább olvassuk ezt a fejezetet, elhangzott volna ez a szép mondat: "itt van a szentek állhatatossága." Ez különösen gazdag jelentéstartalmú görög szó, ami itt az eredeti szövegben van. Nemcsak kitartást, állhatatosságot jelent, hanem azt is, hogy minden körülmények között helytállok. A pilléreket, az oszlopokat szokták így nevezni. Odaállították, és hordja a terhet. Azért van, hogy hordja, nem tiltakozik ellene, és nincs felháborodva, hogy nehéz a helyzete. Helytáll ott, ahova Isten állította.

Az is jellemzi őket, hogy a hitükből egyfajta sajátos erkölcsiség következik. Tehát a leghétköznapibb cselekedeteiken, még a szóhasználatukon is meglátszik, hogy ők a Bárányhoz tartoznak. A hitük erkölcsben folytatódik.

Olvastuk ezeket a különös dolgokat, amiket félre szoktak érteni, pedig ezeknek világos a magyarázatuk: ők azok, akik nem szennyezik be magukat nőkkel, mert szüzek. Itt nem a fizikai szüzességről, hanem az etikai szüzességről van szó. Arról, hogy a Bárányhoz tartozók a nemi élet kérdéseiben is megtartják az Isten parancsolatait. Ott is érvényesül Isten uralma az életükben. Boldogan élnek házasságban nemi életet is. Szó van erről a Bibliában világosan, de az Isten parancsolatai szerint.

Ugyanakkor jelenti ez a kifejezés azt is, hogy a szó lelki értelmében sem követtek el paráznaságot, tehát nem lettek bálványimádókká. Isten helyett vagy Isten mellett nem imádtak Istenként senkit és semmit. Gondoljunk megint arra, hogy kik a levél címzettjei eredetileg: akiket a császárkultuszra akartak rákényszeríteni, a mindenkori császárt Istenként kellett volna imádniuk. Erre nem voltak hajlandók. Ilyen értelemben szüzek.

Tehát nem arról van itt szó, hogy a mennyországban csak nőtlen férfiak lesznek, akik soha nem éltek nemi életet, hanem erről, hogy Isten parancsolata szerint történjék ezzel kapcsolatban is minden. Lelkileg pedig eszébe sem jut, és nem enged se ígérgetésnek, se fenyegetésnek, hogy Isten helyett bárki, bármi mást Istenként tiszteljen.

Olvassuk róluk, hogy szájukban nem találtatott hazugság. Legutóbb láttuk, hogy ez a legjellemzőbb vonása az ördögnek: hazug és hazugság atyja, valamint emberölő.

És mi lesz a Bárányhoz tartozókkal, ha meghalnak?

"Boldogok azok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mert megnyugszanak fáradozásuktól, és a cselekedeteik követik őket." Nekik nem tragédia az, ha meghalnak. Ha meghalnak, még közelebb kerülnek ahhoz a Bárányhoz, aki önmagát áldozta értük, akit követtek földi életükben is mindenhova. És mivel Őt követték, oda érkeznek meg, ahova a Bárány, és az Ő dicsőségében részesülhetnek. És megnyugszanak végre minden zaklatástól, félelemkeltéstől. Az a végleges, teljes nyugalom lesz az övéké, amit a dicsőséges Krisztus ad azoknak, akik hozzá mindvégig ragaszkodtak.

Ez, hogy a cselekedeteik követik őket, azt jelenti, hogy a cselekedeteik mintegy hitelesítik azt, hogy érdemes volt a Bárányhoz ragaszkodniuk, és valóban az Ő követői voltak.

b) És mi jellemzi azokat, akik a fenevad táborába tartoznak?

Rajtuk is ott van egy bélyeg. A fenevad bélyege ott van a homlokukon vagy a kezükön. Ők a fenevadat imádják Isten helyett. Tőle várnak és fogadnak el segítséget. Élvezik azokat az előnyöket, amiket az utolsó időkben csak a fenevad táborába tartozók fognak majd élvezni. Éppen ezért könnyebben boldogulnak abban a nehéz időben, mint az üldözött keresztyének, mint Krisztus tanítványai. Jellemzi őket a hazugság. Ez az életformájuk, ez a életstílusuk. Nem tartják bűnnek, és nem is tudnak szinte semmit hazugság nélkül tenni.

És ha meghalnak?

Akkor olvastuk ezt a szörnyű mondatot: "... inni fognak az Isten haragjának a borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fognak tűzben és kénben..."

Próbálja érzékeltetni a szentíró, hogy milyen rettenetes vége van ennek az útnak. Mennyire igaz az, amit Jézus röviden a Hegyi beszédben így mondott: "Keskeny az az út, amelyik az életre vezet, és széles az az út, és sokan járnak azon, amelyik a pusztulásba vezet." (Mt 7,13-14).

Akik a fenevad táborába tartoznak, azok a biztos pusztulásba tartanak, és oda érkeznek meg.

Az előbbieknek a Krisztus nyugalma, az örök szombat lesz az osztályrészük, az utóbbiakról azt olvastuk: gyötrődni fognak, és nem lesz nyugalmuk soha sem éjjel, sem nappal.

Le sem tudjuk írni, hogy milyen óriási ez a különbség a két útnak a vége között. És ami ott a végén lesz, az örökké tart. Ezt sem tudjuk elképzelni, mert mi csak az idő és a tér kockáján belül tudunk gondolkozni.

Nem minden halott boldog. Boldogok azok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mert csak ők nyugszanak meg a fáradtságuktól. A többiek számára elkezdődik a véget nem érő gyötrő nyugtalanság. Csak akik itt, a földi életben tudatosan ragaszkodnak a Bárány Jézushoz, akik megismerték és önmagukra nézve is érvényesnek tekintik az Ő áldozatának az erejét és jelentőségét, azok a boldog halottak, akik megnyugszanak a fáradozásuktól.

Mai fejezetünknek a másik fele arról szól, hogy a végső ítélet készen van. Isten egyelőre még feltartóztatja, és mielőtt végrehajtja, az Ő érthetetlen nagy kegyelméből még egyszer lehetőséget ad a hozzá való visszatérésre.

Van itt egy gyönyörű jelenet ennek a fejezetnek a közepén, amikor azt olvassuk: a látnok János lát egy angyalt, akinél az örök evangélium van, és hatalmas hangon meghirdeti azt. Mégpedig minden nyelven, minden nemzetnek meghirdeti.

Örök evangélium. Isten örömhíre, a szabadulás lehetőségének a meghirdetése nem változik a korokkal, nem más és más a különböző kultúrákban. Isten ugyanazt üzeni mindnyájunknak, akik a fenevad táborába születünk bele, amikor édesanyánk a világra hoz.

Mi a tartalma ennek az örök evangéliumnak?

"Féljétek az Istent, adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!"

Féljétek az Istent, dicsőítsétek az Istent, és imádjátok az Istent! Vagyis vegyétek nagyon komolyan, hogy Ő van, és Ő az, akinek kijelentette magát. Hogy egyedül Ő Isten, aki él és uralkodik. Ő teremtett mindent. Ő váltott ki minket a reménytelen helyzetünkből. Őt hagytuk ott büszkén és gőgösen, és most Ő hív vissza magához. Nyitva van az ajtó. Bármilyen messze sodródott valaki az atyai háztól, visszajöhet Istenhez. - Ez az evangélium. És Isten kegyelméből ez köztünk is, ma is még hangzik.

Boldog ember, aki enged a szerető Isten hívásának, és átigazol a Bárány táborába Jézus Krisztus követői közé, és utána követi Őt mindenhova, ahova megy.

Aki azonban nem enged ennek a hívásnak - erről is van szó ebben a fejezetben -, az önmagát ítéli el. Az az Isten ellensége marad. Nem az Isten lesz ellenségévé, ő ellenkezik, ellenségeskedik Istennel, és annak ki kell innia az Isten haragjának a poharát.

Ez a kép gyakran ismétlődik a Jelenések könyvében: a harag pohara, a harag bora Istennek a bűn feletti ítéletét jelenti.

Jézus Krisztus az utolsó cseppig kiitta az ítélet poharát, amikor ártatlanul meghalt a Golgotán, a kereszten. Aki ezt nem hiszi, vagy nem hiszi, hogy őreá is érvényes ez, annak magának kell kiinnia az Isten ítéletének a poharát.

A fejezet befejező része arról szól, hogy az a Jézus, aki önmagát áldozta helyettünk és vette le rólunk Isten ítéletét, ítélő bírája lesz azoknak, akik ezt nem veszik komolyan. Valóban igaz az, hogy az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. Erről szól ez a fejezet.

Kinek a pecsétje van a homlokunkon? Vajon azok közé tartozunk-e már, akikről azt olvastuk: áron vétettek meg? És ismerjük-e ennek a folytatását is, amiről Pál apostol 1Kor 6-ban ír? "áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." - Vagyis következzék egy új ethosz, új erkölcs, új gondolkodásmód és magatartás abból, hogy Jézus kifizette értünk a váltságdíjat.

A Sátán tombol és rombol egyre inkább, de az örök evangélium még ma is hangzik. Maga Isten üzeni ezt nekünk: féljétek Őt, dicsérjétek Őt, imádjátok Őt.

Készek vagyunk-e magunkra venni a Bárány bélyegét, elfogadni ezt a kimondhatatlan ajándékot? Aztán vállalni Őt minden helyzetben, megvallani Őt ahol csak lehet, és egy erkölcs nélküli világban ragaszkodni az Isten örökké érvényes parancsaihoz, és neki kedves módon élni, a magunk érdekében is, a körülöttünk levők érdekében, Isten dicsőségére?

* * *

Ezen a vasárnapon szeretnék mondani még valamit.

Néhány nap múlva, június 11-én lesz 70 éve annak, hogy ezt a templomot az egyházkerület akkori püspöke: Ravasz László átadta rendeltetésének. Úgy szokták mondani: felszentelte. Mégpedig azzal a céllal, hogy itt az örök evangélium hangozzék, hogy a Sátán rabságából az élő Istenhez térjenek minél többen. (Ezt Jézus mondta Pál apostolnak.) Hogy sok elveszett ember megismerje itt Isten mentő szeretetét, Jézus áldozatának a jelentőségét, és megmeneküljön a végső nagy ítélettől.

Legyen áldott Isten, hogy sokan vannak, sokan vagyunk, akik hallhattuk itt, és meghallottuk ezt az evangéliumot!

Legyen áldott Isten, hogy ma is vannak sokan, akik magukra veszik a Bárány bélyegét, hordozzák az Ő nevét, az azzal járó gyalázatot is, és készek Őt megvallani másoknak is!

Legyen áldott Isten, hogy sokan vannak, akiknek az élete itt gyógyult és változott meg!

1939. június 11-én az Ezékiel könyve 47. fejezete volt a felszentelő igehirdetés alapigéje. Az 50. évfordulón, 20 évvel ezelőtt erről a szószékről is annak az igének az alapján szólt az igehirdetés.

Arról szól az a bibliai történet, hogy Ezékiel próféta még a babiloni fogságban látomásban látja az újjáépítendő jeruzsálemi templomot, és a templom ajtaja alól egy kis víz szivárog ki. Aztán egyre bőségesebben buzog, és amikor átmegy rajta, bokáig ér a víz. Kicsit lejjebb megy, ott már térdig ér. Még lejjebb, ott derékig. És ha még messzebb megy, akkor már csak úszni lehet rajta, nem lehet átgázolni. És ahova ez a templomból kifolyó víz elér, ott élet támad. Nemcsak ez a folyó lesz tele élettel, hanem amihez a víz hozzáér, ott élet lesz. Mégpedig túláradó, gazdag élet.

Legyen áldott az Isten, hogy az Ő igéjének a forrása felfakadt ebben a templomban is és buzog! És mi tudhatjuk, hogy ez a templom is, és minden ehhez hasonló szent hely arra való, hogy Jézus először azt mondja az embereknek: jöjjetek ide, aztán azt mondja: menjetek, és hirdessétek az evangéliumot. Arra való, hogy jöjjünk és tudjunk hinni, hogy azután legyen mit vinni azoknak, akik még távol vannak Istentől. Arra való, hogy egy magát istenítő, mindenestől parázna, hazug, önző világban legyenek, akik az Istent istenítik, és egyedül csak Őt dicsőítik. Akik mernek Isten parancsai szerint élni, akik igazságban és világosságban járnak, és akik nemcsak a maguk dolgaival törődnek, hanem felelősséget éreznek népükért, a társadalomért, és áldozatok árán is mindent megtesznek azért, hogy másoknak a javára éljenek.

Ilyen "furcsa" emberek formálódnak a Bárány népének a közösségében, akik hallgatják és befogadják az élő vizet, az Isten igéjét.

Mai igénk arra figyelmeztetett minket, hogy az ítélet készen van. Isten még egy ideig vár, még késik az ítélet végrehajtása. De hangzik az örök evangélium: higgyetek! Fontos, hogy kérjük, vegyük és vigyük mi is azt az igaz igét, amit itt is hallhatunk, amit otthon is olvashatunk, ami az Isten szájából származik, és ami egyedül tud segíteni ezen a világon.

Adja Isten, hogy legyen ez a templom olyan lelki szülőotthon, ahol sokan kapnak új életet. Legyen ez az áldott Orvosnak, Jézus Krisztusnak a rendelője, ahol meggyógyul sokféle nyomorúságból mindannyiunk élete. Buzogjon a víz ebből a forrásból és soha el ne apadjon. Legyen ez az épület valóban az imádság háza, ahogy Jézus mondta, hogy annak kell lennie, és lehessen itt találkozniuk sokaknak az élő Jézus Krisztussal, hogy azután Őt követve mindenhova, ahova megy, áldássá lehessenek mások számára is. Legyen ez lelki otthona a gyermekeinknek, az unokáinknak is.

Mielőtt ezért imádkozunk, énekeljünk egy olyan éneket, amelyik kifejezetten a gyülekezetre kéri Isten áldását. A 194. énekünket énekeljük el.

Tartsd meg e gyülekezetnek,
Melyet törvényid vezetnek,
Nagyjait, kicsinyeit;
Igazgassad tanítóit,
Hűséges elöljáróit,
Felsőbb és köz rendeit.
Adjad, hogy szívvel-lélekkel
Dicsérhessünk a szentekkel,
S csak téged tisztelhessünk.
És ha eljő amaz óra,
Melyben szállunk koporsóba:
Mennybe hozzád mehessünk!


Imádkozzunk!

Köszönjük, Atyánk, hogy ezt az éneket is szívünkből fakadó imádságként mondhattuk el most neked. Köszönjük, hogy te oly sok jót adtál nekünk akkor is, amikor nem kértük, és olyan gyakran többet adsz, mint amennyit kérünk.

Téged dicsőítünk mindazért a jóért, amit ezen a helyen adtál sokunknak. Kérünk, hogy buzogjon gazdagon tovább is a te igéd élő vize. Mossa át, járja át mindannyiunk életét, és hadd folyjék át rajtunk. Hadd tapasztaljuk meg, Úr Jézus, amit a samáriai asszonynak mondtál: az a víz, amit te adsz, az elveszi a szomjúságunkat és soha többé meg nem szomjazunk, sőt átárad rajtunk és mások számára is áldássá lesz.

Köszönjük, hogy belenézhetünk igédnek a tükrébe. Engedd meglátnunk, hogy milyen jel van a homlokunkon. Ajándékozz meg minket azzal, hogy a Bárány közösségéhez tartozzunk. Adj nekünk, Jézus Krisztus, bátorságot ahhoz, hogy ne szégyelljünk téged, aki nem szégyelltél minket elfogadni.

És adj nekünk szót szánknak megnyitásakor, amikor készek leszünk megvallani téged. Tégy áldássá minket annak a közösségnek a számára, amelyikben élünk. Hadd tudjunk téged vinni, igédet közvetíteni. Hadd tudjunk világítani ebben a sötétedő világban.

Könyörgünk azokért, akik különösen nehéz helyzetben vannak most. Te adj gyógyulást a betegeknek, munkát a munkanélkülieknek, kenyeret az éhezőknek, szeretetet azoknak, akik már lemondtak arról, hogy bárki szeretheti őket. Kérünk, használj minket is kegyelmesen ebben a te nagy munkádban.

Köszönjük, hogy rád bízhatjuk a legszemélyesebb gondjainkat is. Tőled kérünk erőt a terheinkhez, világosságot a döntéseinkhez.

Taníts minket, hogy féljünk téged, dicsőítsünk téged, imádjunk téged szavainkkal és életünkkel.

Ámen.