PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. május 31.
(pünkösdvasárnap)

Cseri Kálmán


A LÉLEK ÉLETRE KELT


Alapige:Róm 8,10-11

Ha Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk, mert ezt az ígéretedet is beteljesítetted: nem hagytál minket árván, elküldted a másik pártfogót, igazi vigasztalót, a Szentlelket.

Áldunk téged azért, mert Szentlelked által ma is munkálkodsz a gyülekezetekben és a világban.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy olyan sokszor szenvedünk a magunk erőtlensége, tanácstalansága, tehetetlensége miatt. Olyan könnyen visszacsúszunk egyfajta langyos lelki állapotba. Olyan sok minden újra bizonytalanná válik, amiben már úgy tűnt: bizonyosak vagyunk. Oly sok mindent elhatároztunk, és nem sikerült megvalósítanunk. Oly sok rosszat abba akartunk hagyni, és mégis folytatjuk a mai napig. Sokszor megrekedünk a jó szándéknál és kevés jó gyümölcsöt terem az életünk. Nagyon rászorulunk Szentlelked újjáteremtő, megújító munkájára.

Köszönjük, hogy Lelked az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak Lelke. Mindháromnak híjával vagyunk, Urunk. Azért jöttünk most ide, mert szeretnénk, ha megajándékoznál bennünket ezzel.

Egyedül te tudod, melyikünknek mekkora hite van, de soha nem a hitünk nagyságát méricskélted, hanem ha valaki, ha remegő kicsi hittel is, de nyújtotta feléd az üres kezeit, azt teleraktad mindig mennyei ajándékokkal.

Így szeretnénk most megállni előtted. Nyújtjuk a hitünk kezét és kérünk téged, a gazdag Istent, a szerető Atyát, ajándékozz meg bennünket. Adj nekünk mennyei kincseket, add nekünk Szentlelkedet, add még gazdagabban, mint eddig.

Kérünk, hogy a te Lelked tegye most is személyessé, meggyőzővé számunkra az igét. Adjon nekünk világosságot, hogy eligazodjunk az élet útvesztőjében, hogy helyes döntéseket tudjunk hozni. Hadd lássuk világosan, hol vagyunk lelkileg, és ragyogtasd fel előttünk azt is: hova vezetsz el minket, hol lehetnénk, és indíts minket Lelkeddel ebbe az irányba.

Kérünk, Urunk, hogy ne hiába legyünk itt, veled hadd találkozzunk, te gazdagíts meg minket.

Ámen.


Igehirdetés

Jézus Krisztus mennybemenetelekor ezt mondta tanítványainak: "Maradjatok Jeruzsálemben, amíg felruháztattok mennyei erővel. Mert erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön reátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind Júdeában, mind Samáriában, mind a föld végső határáig."

Tíz nap múlva ezt a különös ígéretet tapasztalták meg a tanítványok, ez teljesedett be az életükben, amikor szinte egyik pillanatról a másikra eltűnt belőlük a félelem, a tanácstalanság, a bénultság, addig nem tapasztalt erővel tettek tanúságot Jézusról. Sokan hittek az ő beszédüknek, és akik hittek, azoknak az élete is megváltozott. Előtte összebújtak, bezárkóztak és senkinek nem volt haszna abból, hogy ők léteznek. Pünkösd után pedig megteltek erővel, mintegy életre keltek, megelevenedtek, egyfajta lelki halálból feltámadtak, és sokak számára váltak áldássá.

A Biblia pontosan ezt tanítja a Szentlélek munkájáról. Úgy, ahogy megszületünk, a világra jövünk, a szó lelki értelmében halottak vagyunk. Mert a bűnbe esett ember érzéketlenné vált Isten dolgaival szemben. Nem értjük az Ő gondolatait, nem halljuk szavát, nem látjuk cselekedeteit. A valóságnak csak egy töredékét érzékeljük, amit öt érzékszervünkkel valahogyan bejárhatunk. Nem akarjuk, és nem is vagyunk képesek cselekedni Isten akaratát.

Amikor azonban valaki megismeri Jézust, amikor úgy, ahogy a Biblia mondja: befogadja az életébe, alárendeli magát Jézus uralmának, akkor kapja az Ő Szentlelkét. És az ilyen újjászületett ember ugyanazt tapasztalja, amit az apostolok pünkösdkor rendkívüli mértékben tapasztaltak.

Így olvastuk ezt itt Pál apostol megfogalmazásában: Isten feltámasztja ezeket a lelki halottakat, és életre kelti a nekik adott Szentlélek által.

Óriási változás következik be az ilyen ember életében. Olyan változás, amit mi el sem tudunk képzelni, mert ilyet még nem láttunk: amikor egy halott megelevenedik, feltámad.

És hogy könnyebb legyen követnünk azt, amit a Biblia erről mond, meg talán könnyebb így megjegyezni is, vegyük sorra azokat a tagjainkat, amikről külön szól az ige, sokról alapigénk is, hogy milyen változáson megy át az ember, amikor kapja Isten Szentlelkét. Hét ilyet említ a Szentírás.

1. Megnyílik a szeme. Egyszerre látni kezdi a valóságot. Felfedezi, hogy annak addig csak egy töredékét érzékelte. Meglátja önmagát annak, aki. Felragyog előtte Jézus Krisztus személye. Egészen bizonyos lesz abban, hogy ő élő személy.

Meglátja, hogy mi választja el őt Istentől. Bűnnek látja a bűnt, igazságnak látja az igazságot. Meglátja az Istentől kapott feladatait, az Isten által elkészített lehetőségeket, és nem akar tovább olyan állapotban élni, amilyenben meglátta magát. Éppen ezért néven nevezi a bűneit. A Biblia ilyen szavakat használ: bűnbánatra jut, bűnvallást tesz, leteszi a bűneit, szabadulni akar azoktól, és mivel Isten megígéri, bizonyos abban, hogy Isten Jézusért meg is bocsátja azokat.

Jézus így ígérte meg ezt előre: amikor eljön a Szentlélek, meggyőz bűn, igazság és ítélet tekintetében. (Jn 16,8). Felpattan az ember szeme. Egyszerre látja a láthatatlanokat is, és helyesen tud tájékozódni.

Olyan jól szemlélteti ezt Pál apostolnak az újjászületése, aki rövid időn belül egyszerre világosan látta, hogy ki ő valójában. Egészen más, mint akinek gondolta magát. Egyszerre látta: Jézus van, él, uralkodik. Ő beszél hozzá, lehet vele kapcsolatba kerülni. Meglátta a feladatait, és elindult új szívvel egy új úton.

Mindenekelőtt megnyílik az újjászületett embernek a szeme.

2. Aztán azt olvassuk: megnyílik a füle. Egyszerre meghallja Isten hozzá szóló szavát. És bizonyos abban, hogy ezt nem ő képzeli be magának, hanem lehet érteni Isten gondolatait. Kinyílik előtte a Biblia. Szentlélek nélkül a Biblia unalmas régi könyv, vagy jobb esetben értékes kultúrtörténeti olvasmány.

Aki kapja Isten Szentlelkét, annak a Biblia az Isten szerelmes levele lesz. Az szól egészen személyes módon a hívőhöz, aki őt a világon a legjobban szereti. Aki mindent tud róla és mégis szereti. Akinek mindent elkészített, amire szüksége van, és egy új világ nyílik ki így a hívő előtt.

Pál apostol a korinthusi levél 2. részében végig ezt elemzi és ilyeneket ír: "Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. (1Kor 2,11-12). Amíg azonban nem kapja valaki ezt a lelket, addig azt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes, mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van." (1Kor 2,14-16).

Szentlélek nélkül egyenesen bolondságnak tűnik az, amit Isten nekünk mond. A Szentlélek az a vevőkészülék a hívőben, amellyel fogja zavarás nélkül Isten adását, és kész azt komolyan is venni.

3. Megnyílik a szája. Hiszen természetes lesz neki, hogy ha Isten szólt hozzám, akkor válaszolok arra. Itt már a Szentlélek elvégzi a hívőben azt, amiről később még pár szót szólunk: tudja, hogy Isten gyermeke lett. Akkor beszél az apjával.

A Hegyi beszédben Jézus olyan kedvesen, szemléletesen, és ugyanakkor élesen tanít erről. Lehet imádkozni pogány módra: mondom, mondom, mondom... hogy rávegyem az istenséget arra, amit én szeretnék. Lehet imádkozni úgy, mint a farizeusok, hogy látszatból úgy teszek, mintha imádkoznék, hogy az emberek megdicsérjenek.

Vagy lehet imádkozni úgy, ahogy a gyerek beszél az apjával. Azt mondja Jézus ne úgy, ne így, hanem ahogy a gyermek. Olyan egyszerűen, olyan őszintén. A gyerekből folyik a szó, mindent szívesen közöl azzal, akiben bízik, akivel összetartozik. A hitre jutott ember megköszön Istennek mindent. Amit még felfedez, ami még mindig elválasztja Istentől, megvallja a bűneit abban a bizonyosságban, hogy Isten megbocsátja. Tőle kér és vár mindent. Nagy csodákat is, hiszen neki minden lehetséges. Kicsi dolgokat is, hiszen néha azok jutnak eszünkbe, és azokra van szükségünk.

Igazán imádkozni és Istent dicsőíteni Szentlélek nélkül nem is lehet. Lehet mondani vagy olvasni imaszövegeket, de egészen más az, amit itt így olvastunk: maga a Lélek kiáltja bennünk: "Abbá, Atya!" (Róm 8,15). És amit kicsit később így ír Pál: "Segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal." (Róm 8,26).

Aki tehát kapja Isten Szentlelkét, annak megnyílik a szeme a valóság látására, megnyílik a füle, és hallja, érti Isten szavát. Megnyílik a szája, tud imádkozni, és öröm neki az, hogy az Atyjával beszélhet.

4. Szól a Biblia arról is, hogy megnyílik a szíve, és olyan bizonyosság lesz abban, ami nem érvek hatására született meg, ami nem egy külső vélemény kényszeredett tudomásulvétele, hanem rendíthetetlen belső meggyőződés, amely minden támadást kibír.

Az a bizonyosság, amiről így olvastunk itt: Isten Lelke a mi lelkünkkel együtt meggyőz minket arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. (Róm 8,16). Hiszen meg van írva, hogy aki befogadta Jézust, azt befogadja az Atya a mennyei családba, az Isten gyermekévé lesz. De ebben bizonyosnak kell lennie a hívőnek. Éppen mivel már van önismerete, csodálkozik azon, hogy egy ilyen értéktelen, nyavalyás senkit Isten a gyermekévé fogadott Jézusért. Igaz ez? Igaz. Isten Lelke a mi lelkünkkel együtt bizonyságot tesz erről. Az ilyen ember bizonyos lesz abban, hogy ami a Szentírásban meg van írva, az igaz. Bizonyos lesz abban, hogy amit Isten tett, azt személy szerint értünk, értem is tette, és számíthatunk rá.

5. Azután átéli az ilyen ember, aki kapta Isten Szentlelkét, hogy mit jelent ez a mondat, amit így olvastunk: "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (Róm 8,14). Mert a Szentlélek megnyitja, megvilágosítja a hívő értelmét is, és a megértett igazság mindig cselekedetté válik. Elkezd vezetni a Szentlélek. Az itt kezdődik: megértem és egyetértek azzal, amit Isten nekem mond. Éppen ezért már mozdul is a lábam, vezethető vagyok és teszem azt, amit Isten mondott. Kész vagyok neki engedelmeskedni. Akiket Isten Lelke vezet, azok Isten fiai, és ez fordítva is igaz: Akik Isten gyermekeivé lettek, azokat vezeti a Szentlélek.

Hogyan történik ez a gyakorlatban? Úgy, hogy az jut eszembe, hogy... De valami olyan jut eszembe, ami nem jellemző rám, amit nem valószínű, hogy valahol olvastam. Sokszor az ellenkezője annak, amit körülöttem a tömeg gyakorol, amiben felnőttem. Valami felülről való gondolat. Isten ad olyan szempontokat, olyan tanácsokat, amelyek alapján egészen másként dönt a hívő, mint ahogy addig döntött. Új feladatokat ismer meg, új lehetőségek nyílnak ki előtte. Isten megvilágosítja az értelmünket, és azon keresztül vezet. Az engedelmes hívő pedig úgy lépeget, ahogy Isten vezeti azon az úton, amelyiken aztán igazán boldog lehet.

6. Olyan értelemben is megnyílik a szája a Szentlelket kapott újjászületett hívőnek, hogy nagy erővel tud tanúságot tenni Jézusról. Messze a képességeink felett, messze a műveltségünk felett használni tud bennünket, mint ahogy Pétert pünkösdkor. Egy írástudatlan ember hogy tudott ilyen összeszedett igehirdetést elmondani, amiben helyén volt minden ószövetségi idézet, s aminek olyan ereje volt, hogy háromezer ember, többségükben kemény férfiak, komolyan vette és megváltozott tőle az élete? Ez nem Péter produkciója volt, ez a Szentlélek munkája volt, aki tudott használni még egy Pétert is, aki előtte képes volt letagadni, hogy ismerte Jézust. (1Kor 2,4).

A Szentlélek megnyitja bizonyságtételre az ember száját. Annak az embernek a száját, aki előtte nem is értette Isten gondolatait. Vagy amikor már elindult a vallásosság útján, netalán a hit útján, érezte a maga erőtlenségét, szégyellte az evangéliumot ebben a világban, amelyik egész másként él, mint azt az evangélium mondja. Vagy egyfajta erőlködés volt csupán az úgynevezett lelki munkája. Most pedig szél fú a vitorlákba, és nem az evezős erőlködik, hanem röpíti a Szentléleknek a szele.

Szó szerint beteljesedik, amit Jézus mondott: "... mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek." (Mk 13,11).

Ó, hány ilyen csendes beszámolót hallottam már szolgáló hívő testvérektől! Ők csodálkoztak a legjobban adott esetben azon, hogyan tudtak viselkedni, mit tudtak mondani, és mi lett annak a következménye, amit mondtak, mert nem ők voltak, akik szóltak, hanem a Szentlélek.

7. Végül arról is szól a Szentírás, hogy a Szentlélek mozgásba hozza az újjászületett hívőnek a kezét. Olyan egységet tud teremteni a hívők között, olyan szerves összetartozást, ahogyan a testnek a tagjai együvé tartoznak.

Az Apostolok cselekedetében olvassuk ezt a mondatot: "A hívők sokaságának szíve-lelke egy volt, nélkülöző nem volt közöttük, mert gondoskodtak egymásról kinek-kinek a szüksége szerint (ApCsel 4,32. 34).

A Szentlélek megmozdítja a kezünket is. Kinyúl ez a kéz a másik felé. De nem azért, hogy elvegyen tőle valamit, nem azért, hogy üssön vagy visszaüssön. Még csak nem is azért, hogy nagy okosan figyelmeztesse, vagy magyarázzon neki és előadást tartson, hanem azért, hogy adjon, segítsen, simogasson, könnyet töröljön, sebet kötözzön, felemeljen, és megszorítsa a másik kinyújtott kezet, éreztetve ezzel is azt: összetartozunk, egyek vagyunk a Krisztusban.

Erre a világ nem képes. Ilyen egységet nem lehet szervezéssel előállítani. Ez nem előállítható, hanem ez terem, mint a gyümölcs. A Szentlélek munkája ez a hívők közösségében.

Mert akik Isten Szentlelkét kapták, azoknak minden porcikáját, az egész lényét áthatja Isten szeretete. Itt olvassuk néhány fejezettel előbb a Római levélben: Az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk. (Róm 5,5).

És akinek minden mozdulatát, gondolatát Isten Szentlelke határozza meg, az nyitott szemmel fog járni, annak van füle meghallani Isten szavát, de a másiknak a segélykérését is, annak megnyílik a szája arra, hogy válaszoljon mennyei Atyjának, aki előbb megszólította őt, és beszéljen róla nagy erővel másoknak, hogy minél többeknek az élete így megváltozzék. Az ilyen embernek kinyílik a szíve Isten előtt, s nem gyanakodva, bezárkózva áll előtte.

Bizonyosságot kap, lelki stabilitást. Megvilágosodik az értelme, aztán Isten Lelke kezdi irányítani a kezét és a lábát. Éppen ezért épkézláb keresztyénné válik. Mindene működik, mégpedig úgy, ahogyan Isten minket megteremtett, és azt végzi el, amire Isten teremtette.

Ezt a változást írja le Pál apostol itt ilyen éles kifejezésekkel, hogy a lelki halott életre támad, élővé válik.

Hogy mi a különbség egy lelki halott, meg egy Szentlelket kapott újjászületett ember magatartása között egy bizonyos jellemző helyzetben, arra nézve hadd mondjak el egy egyszerű esetet. Egy köztiszteletben álló embert sokféle hazugsággal durván megrágalmaztak, mégpedig elég nagy nyilvánosság előtt. Emiatt veszélybe került az egzisztenciája is, mert ha az igaz, amit ott mondtak rá, akkor neki onnan röpülnie kell. De nem volt igaz. És sérült a becsülete, a hírneve, ami olyan fontos a számunkra. Egy barátja ott melegében azt tanácsolta, hogy ezt nem lehet ennyiben hagyni, indíts azonnal becsületsértési pert, meg fogod nyerni. Még egy ügyvédet is javasolt.

Ő pedig mosolyogva azt mondta: ez aztán végképp nem jutott eszébe. Hát mi jutott eszedbe? És akkor mondott három igét, ami eszébe jutott. Eszébe jutott az, amit Pál apostol írt a korinthusiaknak, akik szintén mindenféle kígyót-békát dobáltak rá, és rágalmakat terjesztettek: csekély dolog az, hogy titőletek ítéltessem meg, aki engem megítél, az Úr az. És elmondta, hogy ez jutott eszébe: igaz-e valami ebből a rágalomból? Ő Isten előtt akar tisztán állni. A többi nem fontos. - Aztán eszébe jutott, amit Jézus mondott a Hegyi beszédben, hogy imádkozzatok ellenségeitekért, jót mondjatok azokról, akik rólatok rosszat mondanak, jót tegyetek azokkal, akik nektek ártanak. És bevallotta ez a férfi, hogy ott melegében, miközben őt szidták, elkezdett imádkozni az ellenségéért.

Mennyire más a reakció! Mennyire más a folytatás! Van, akinek azonnal az jut eszébe: megütöttek, visszaütni - a másiknak ez eszébe sem jut. Hanem az jut eszébe: hogyan lehetne segíteni azon, aki az öklét arra használja, hogy üssön. Ő lesz a fontos. Ez már krisztusi indulat. Az újjászületett emberben nem a maga indulata, hanem Krisztus indulata munkálkodik.

Szentlélek nélkül csak azt veszi komolyan az ember, amit lát, annyi a valóság neki. A Biblia butaság, imádkozni felesleges, Isten nincs, vagy ha van is, semmi közöm hozzá. A másik ember pedig potenciális ellenfél, vagy ellenség, vagy balek, akit le kell teperni.

És aki az Isten Lelkét kapja, annak kinyílik a szeme a teljes valóságra. Az átéli, hogy hallótávon belül van az én élő Istenem, mennyei Atyám, de lesz füle a másikat meghallani is. Annak mindig van mondanivalója az Atyának, mint ahogy egy kisgyerek is mindig tud valamit mondani annak, akit szeret. De az mindig tud valami olyat mondani másoknak Jézusról, amit csak ő tudhat, mert ő már ismeri, és vele jár, és annak lesz érző, nyitott szíve, világos értelme, és a kezét-lábát is az ő Ura, Jézus Krisztus használhatja, aki a Szentlélek által vezeti. Az előbbi állapotból ebbe az élő, újjászületett állapotba akar átemelni minket a mi Urunk. Ezért mondta Jézus annak a nagyon derék embernek, Nikodémusnak: értsd meg, hogy szük-sé-ges újjászületnetek.

Mert Szentlélek nélkül is lehet valaki jó ember, vallásos ember, kereső, töprengő, gondolkodó ember. Sok minden lehet, csak egy valami nem lehetséges. Ezt mondja Jézus: "... nem láthatja meg az Isten országát." (Jn 3,3). Nem lehet az élő Istennel közvetlen közössége a hit által. Nincs neki élete. Olyan élete, ami megmarad a biológiai halála után is.

Ezért nehéz a jó embereknek, a vallásos embereknek újjászületniük, mert azt hiszik, hogy ez már bekövetkezett az életükben. De ha a Bibliának ezeket a tanításait komolyan vesszük, akkor ezen az ünnepen lemérhetjük, hogy mit csinál a szemem, mire képes a fülem, mi jön ki a számon és így tovább, és kiderül: szükséges-e újjászületnünk. Vagy ha Isten már adott új életet, abban meg lehet és meg kell erősödnünk, és sokkal bátrabb lépésekkel haladhatunk előre az élet útján.

Legyünk igényesek, és ne érjük be kevesebbel, mert azt olvastuk: akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Itt Isten igéje ilyen határozott. Itt egyértelmű döntésekre van szükség. Bennem van-e a Krisztus Lelke, akinek folyamatosan engedelmeskedem is, vagy még nem tudom, mi az? Nem az a baj, hogy nem tudom. Az a baj, ha azt gondolom, hogy már túl vagyok azon, de fogalmam sincs erről, amilyen állapotba a tanítványok pünkösd után kerültek. Jézus Krisztus erre hív bennünket. Kereszthalálával és feltámadásával ezt tette lehetővé számunkra.

Azt olvassuk a Cselekedetek könyvében, hogy ád az Isten Szentlelket mindazoknak, akik néki engednek. Például annak engedelmeskednek, amit most mondott nekünk a mi Urunk az Ő igéjén keresztül.

Szakítsunk egy rövid időt a két napos ünnepből arra, hogy odaállunk Isten elé és megkérdezzük Őt: Uram, hányadán állok ezekkel a kérdésekkel? Akárhol vagyok, onnan szeretnék közelebb jutni hozzád.

Van egy szép imádság-énekünk, amelyik pontosan ezért könyörög:

Adj minékünk megújult szívet
És új indulatot,
Tehozzád mindenekben hívet, (nemcsak ebben-abban)
És szent akaratot.
Újítsd meg rajtunk a te képed,
Mely áll szent életben,
Hogy lehessünk választott néped,
Élvén szeretetben.
(285,4 dicséret)


Imádkozzunk!

Istenünk, hálásan köszönjük, hogy még mindig nem mondtál le rólunk, és ezért ragyogtatod fel előttünk újra és újra azokat a csodálatos lehetőségeket, amiket Jézus Krisztus érdeméért minden benne hívő számára hozzáférhetővé tettél.

Megvalljuk, hogy szégyenkezünk ilyenkor, amikor azzal, akik lehetnénk, összehasonlítjuk azt, akik vagyunk. Milyen szegényesnek, szürkének, kicsinyesnek, erőtlennek tűnik ilyenkor a mi úgynevezett keresztyénségünk.

Kérünk, adj nekünk növekedést. Adj mindannyiunknak határozott, egyértelmű elindulást az élet útján. Tudjuk, hogy szoros az a kapu és keskeny az az út, ami az életre vezet, de csak ezen járhatunk veled, megváltó Urunk, Jézus Krisztus. Köszönjük, hogy ezen a te Lelked vezet minket, és aki erre rálépett, azt célba is viszi.

Kérünk, hadd tudjunk ezen bátran előrehaladni. Ne a vele járó nehézségek tartsanak vissza, hanem a te ígéreteid lelkesítsenek és vonzzanak.

Kérünk, adj nekünk megnyílt szemet. Engedd, hogy egyre többet értsünk igédből. Add igéidet a szánkba, amikor másoknak szólhatunk. Újítsd meg a szívünket, értelmünket. Taníts minket a Léleknek engedelmeskedve járni.

Eléd hozzuk mindnyájan gondjainkat, terheinket. Így hozzuk eléd azoknak a nyomorúságát, akiket ismerünk. Csak akikről tudunk, Urunk, olyan sokféleképpen kiderül a tehetetlenségünk, erőtlenségünk, meg bűneink sok szörnyű következménye.

Köszönjük, hogy nagyobb a te kegyelmed minden bűnünknél. És neked van hatalmad békességet adni a szorongóknak, kenyeret az éhezőknek, reménységet a csüggedteknek. Egyedül te tudsz segíteni rajtunk, nyomorultakon.

Kérünk, indíts a te Lelkeddel minket személy szerint is, hogy ahol lehet és tudunk, a te erőddel segítsünk.

Kérünk, segíts folytatni személyes könyörgésünket, hálaadásunkat ebben a csendben.

Ámen.