PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. május 14.
(csütörtök)

Varga Róbert


"HA VALAKI..."


Alapige:Mt 16,24-27

"Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint."


Imádkozzunk!

Köszönjük, mennyei Édesatyánk, hogy valóban tudhatjuk ezt, hogy te szeretsz nagyon. Sőt te tudsz minket egyedül úgy szeretni, ahogy az a számunkra a legjobb.

Köszönjük, hogy ez a szereteted leleplez dolgokat, felvilágosít minket, előbbre visz a hitben, nyilvánvalóvá tesz bűnöket. Sőt a te szereteted által megbocsátod azt Jézusért, és így fejlődhet a mi életünk, hitünk, bizalmunk tebenned.

Kérünk, ezzel a szeretettel legyél most itt közöttünk és velünk. Építsd a mi lelkünket, mélyítsd a mi bizalmunkat feléd, benned, irántad. És kérünk arra is, Urunk, hogy változtass mindazon, ami nem szerinted való, ami nem kedves előtted. Munkáld bennünk a készséget az engedelmességre, hogy más emberekké lehessünk.

Ámen.


Igehirdetés

Egy hindu vallási vezető mondta a következőt egy Jézus Krisztusról szóló előadás után: "Ha nem igaz mindaz, amit az előadó elmondott, akkor az nem számít. Ha igaz minden szava, amit Jézus Krisztusról hallottunk, akkor semmi más nem számít, csak az, amit hallottunk."

Ha valaki ? így kezdi Jézus a mondanivalóját. Akkor ebben benne van az a lehetőség is, hogy nem mindenki. Ha valaki követni akar engem, vagyis Isten elengedi az embereket. Megy az ember után, keresi szüntelenül az Ő szeretetével. Pontosan ezt tette a gazdag ifjú esetében is. Elmondta annak a fiatalembernek, hogy mi az a probléma, mi az a nehézség, mi az, ami miatt nem tudja Őt követni. Ha azt kiveti a szívéből, akkor tud Jézus tanítványaként tovább élni. De Jézus követésében ez a fiatalember nem Őt választotta, hanem a vagyont. Jézus hívása is vonzotta, de mivel anyagi lehetőségeivel volt tele a szíve, így Jézus követésének a lehetőségét kizárta az életéből.

Én mindig megdöbbenek azon, amikor ezt a részt olvasom, hogy nem megy utána Jézus. Nem fut utána. Nem szól neki még egyszer. Nem kényszeríti. Nem mondja azt neki, hogy jól meggondoltad, ha nem követsz, elkárhozol. Nem. Elmondta világosan, hogy egy fogyatkozásod van. Ha te a fogyatkozásodat választod a Krisztus követése helyett, akkor rajtad nem tud még az Isten sem segíteni. Mert nem vagy hajlandó föladni azt, abbahagyni azt, ami az akadálya annak, hogy Jézus Krisztus tanítványa legyél. Akkor én engedlek, hogy elmenjél, és nem megy utána, és nem kényszeríti őt.

Amikor Jézus azt mondja: ha valaki, az azt is jelentette, hogy Ő tudja, hogy ki fogja Őt követni, és ki nem. Nem Isten akarja azt, hogy némelyek elkárhozzanak és elvesszenek, mások meg üdvözüljenek.

A Máté 25, 41-ben nagyon világosan olvassuk a következőt: "Akkor szól a balkeze felől állókhoz is, menjetek előlem átkozottak az ördögnek és az ő angyalainak elkészített örök tűzre." Vagyis a kárhozatot Isten nem az embernek készítette el, hanem az ördögnek és az ő angyalainak. Aki azonban ? és ez is a Biblia tanítása ? nem áll át az Isten ellenségének az oldaláról az Isten oldalára, vagyis nem jut hitre, nem fogadja el a kegyelmet, nem követi Jézust, azért nem az Isten a hibás, ha ugyanaz lesz az ítélete, mint ami az ördögnek és a démonvilágnak az ítélete lesz.

Nagyon fontos tehát, hogy az embert nem a kárhozat tüzére szánta az Isten. Tudjuk, hogy nem volt benne az Isten tervében, mikor ott az Éden-kertbe beleteremtette az embert, ott sem. De megmondta világosan, hogy azon a napon, amikor elszakadtok tőlem, először meghaltok lelkileg, aztán fizikailag is visszatértek a porba, amelyből vétettetek.

Ha valaki én utánam akar jönni, szól Jézus hívása. Ez azt jelenti, hogy nem mindenki akarja Jézust követni. Sokan tudják már, hogy kicsoda Ő. Ismerik Jézust, hallottak számtalan igehirdetést. Tisztában vannak azzal, hogy ki a világ Megváltója. Mégsem akarják Jézust követni.

Azt láthatjuk a Bibliából, hogy Isten igéjére nézve soha nem a létszám meghatározó. Isten soha nem nagy tömegeket akart begyűjteni, hogy minél többen hirdessék az evangéliumot. Néha a kevesebb ember sokkal több. Hanem az számított mindig Istennek, hogy ki szánja oda a szívét. Ki adja oda az életét. Nem az a kérdés, hogy hányan vannak. Isten országa építésében mindig pontosan annyian lesznek, amennyi az Isten akarata szerint kell. Ilyen egyszerű. Nem többen, és nem kevesebben.

Ismerjük mindnyájan a Gedeon-történetet. Ott háromszáz ember elég volt ahhoz, hogy az Isten terve végbemenjen. Noé életére nézve azt látjuk, ott meg egy ember elég volt ahhoz, hogy megtörténjen az, ami Isten akarata volt. Nem a létszám kell az Istennek, hanem az ember szíve. Ezt nem adta oda a gazdag ifjú, és sokan az óta sem adják oda mások sem a szívüket, hanem vélt vagy valós, ilyen vagy olyan, sokféle gazdagság létezik, tölti be a szívüket és az életüket, és ezért nem tudják igazán Jézust követni.

Ha valaki odaszánja magát Krisztus követésére, az fogja tudni Jézus Krisztust követni. Ez megint ennyire egyszerű. Ha mi odaszánjuk magunkat, hogy mi Istent akarjuk követni, akkor Isten ? mert Ő az alanya ? el fogja végezni azt, hogy mi tudni fogjuk követni. Ő a szándékot keresi mindig, minden ember szívében.

Velem is így történt annakidején, amikor megismertem Jézust. Isten gerjesztette föl a szándékot a szívemben, vagyis minden tőle van. Még az elhatározást is tőle kapjuk úgy és akkor, amikor Ő azt jónak látja. Akiben az odaszánást Isten elvégzi, az tudja odaszánni magát Isten ügyére.

Aztán az is kiderül ebből a ha szóból, hogy nem mindenki Jézussal akar menni. Sok embernek csak kell valami Jézustól, de nem Jézus kell maga.

Voltak olyanok, akik sütkéreztek Jézus népszerűségében, amikor nagy tömegek követték Jézust meg mentek a tanítványok után. Jó volt vele lenni. A hatalma feltűnő volt a betegségek fölött. A halál fölött. Tudott gyógyítani, kenyeret szaporítani meg sült halat, füstölt halad adni. Nagyszerű dolgok ezek. Nem? Kenyér meg a füstölt hal. Ez igazán az élet lényege és értelme. Sokakat vonzottak ezek a dolgok, s mentek Jézussal. De nem Jézust követték, csak ott voltak a holdudvarban, hogy sütkérezzenek mindabban, amit Jézus tett és cselekedett. Csak Jézustól kellett valami nekik, de nem maga Jézus.

Aztán, mikor egyszer keményebben beszélt, mint várták, azt olvassuk, hogy attól kezdve sokan nem jártak vele. Ez túl kemény beszéd volt. S olyan keserűen kérdezi a tanítványoktól: ti is el akartok menni? Egyikük azt mondja: Uram, hova mennénk, örök élet beszéde van nálad? De attól kezdve jelentősen apadt azok száma, akik Jézus Krisztust követték. Még minden sikerül, még Jézus megadja azokat a dolgokat, amire igazán szükségünk van, addig követjük Őt. Míg meghallgatja imádságainkat, de amikor Isten akarata megsebzi a mi akaratunkat, amikor a kettő egymásnak feszül, és mi már tudjuk, hogy kinek az akarata fog érvényesülni. Akkor is kell Jézus? Amikor nem hallgat meg, vagy nem úgy, ahogy kértük vagy elképzeltük. Amikor nem az történik a pénzügyeinkben, a társkérdésben, a házasságban, az egészségünk kérdésében, a gyerekeinkkel kapcsolatban. Nem azt veszi feleségül. Botrányos. Nem azt vette el ? panaszkodott múltkor egy édesanya ?, akit én kiszemeltem neki. Én erre azt válaszoltam: én úgy gondolom, hogy ennek örülni kell. Később ez nagy tragédiákhoz szokott vezetni, ha azt veszik el, akire kényszerítik. Néha az is, hogyha azt veszik el, akit ők akarnak. Mind a kettőből rossz sülhet ki. A legjobb az, hogyha az, ha azt veszik el, meg ahhoz mennek hozzá, akit az Isten szemelt ki a gyerekeink számára.

Ez a ha, amikor Jézus ezt mondta, azt jelenti, hogy nem mindenki akar Jézussal végigmenni az úton. Amikor több ezer embernek adott kenyeret és halat, utána mit olvasunk? Királlyá akarták tenni. Ez az igazi. Ilyen ember kell nekünk. Kapjuk az ételt ingyen. Nem is kell érte megdolgozni. Ilyen király uralkodása alatt senkinek nem kell majd dolgozni. Hurrá, tegyük királlyá. Azonnal megszavazták volna, megszavaznák ma is az ilyen embert miniszterelnöknek. Még népszavazást sem kell kiírni. Dübörögne a tömeg az utcán: Kovács úr, Kovács úr. Aki ingyen kenyér, ingyen hal, ingyen cirkusz, sör, virsli, tudjuk. Nem megy. Az Isten országában rend van. A dolgokért meg kell dolgozni. De nem volt mindig így.

A bűneset után szakadt ránk az, hogy verítékes munkával, arcod verítékével keresed meg a kenyeredet. Meg kell dolgozni azért, hogy fenn tudjuk tartani, verítékkel kell megdolgozni azért. Akkor is volt munka, amikor nem volt még bűneset, csak nem verítékes fáradság, és nem bogáncs és kóró termett. Hogy kiszáradt most minden. Mutatták a földeket. Kipusztult a vetés nagy része. Több mint a felével csökken a termésátlag a szárazság miatt. S ami most esett, ez sem elég szinte semmire sem. Éppen hogy életben marad a növényzet.

Jézus tehát úgy hív a maga követésére, hogy nem ígérget, mint a választási plakátokon. Tudják már akkor is, amikor kinyomják a plakátokat, hogy azt nem fogják tudni, és nem is akarják megtartani.

Cinikos mondta azt, innen van a cinikus elnevezés, hogy amit én mondok, azt nekem nem kell megtartani. Azt azért mondom, hogy mások tartsák meg. Milyen cinikus beszéd volt? Meg is maradt ez az elnevezés róla.

Jézus úgy beszél, mint aki győztes, mint akinek minden hatalom a kezében van. Ahol Ő valamit ígér, azt megtartja. Azt olvassuk a Bibliában, hogy nem ember az Isten, hogy hazudjon. Ha ígér valamit, azt megtartja. Ígér valamit, s aztán nem tartja meg. Néha még a lelkészekkel is előfordul ez. Mondanak valamit, és később esetleg elfelejtik, hogy mit is mondtak, ha nem írjuk fel, vagy nem írják fel pontosan.

Jézus azt mondja, hogy csak azt lehet megtartani, ha az Isten mond valamit. Az biztos, hogy beteljesedik. Én meg tudom adni azt, amikor valamit ígérek. Ha hozzám fordultok, ha engem követtek, akkor átélitek azt a csodát, hogy minden ígérete az Istennek Krisztusban lett igenné és ámenné. Nélkülem az élet, csak úgy hívják az életet, hogy élet, de igazi életet csak velem élve lehet élni. Nálam nélkül csak a halál marad akkor is, ha ez nem következik be azonnal fizikai értelemben.

Azt mondja Jézus tehát, hogy aki odaadja nekem az életét, vagyis látszólag elveszti, az fogja megnyerni. Az él olyan életet, ami gazdag, kiegyensúlyozott, békés minden békétlenség mellett is. Életetek nálam van, velem együtt. Sőt az én kezemben van a legjobb helyen. S ebben a kérdésben nincs alku. Ha valaki én utánam akar jönni, ha valaki elveszti az életét énértem és az evangéliumért ? máshol így írja. Akkor lesz biztos helyen az életem. Tehát először oda kell adnom, s az Isten majd visszaadja. Pállal nem így történt? Megvakultak hiú szemei, ahogy sok száz évvel később Ady írja, de látta az Istent. Krisztust látta, s aztán visszakapta az életét. Sokkal gazdagabb lett Pál élete, mint amit elvesztegetett, a farizeusi létezését. Sokkal többet kapott, gazdagabb életet, mint amit odaadott Isten kezébe. Aki odaadja nekem, vagyis látszólag elveszti, az megnyeri az életét.

Aki vitázik Krisztus követése helyett, az két dolgot nem vesz igazán komolyan, nem lát világosan. Saját nyomorult helyzetét az Isten nélkül, meg az Isten hatalmát és az Isten istenségét. Nem veszi egyszerűen komolyan. Aki vitázik engedelmesség és követés helyett, az nem látja még mindig, hogy milyen iszonyatosan nyomorult helyzetben van Jézus Krisztus nélkül. És ki az az Isten, akivel ő vitázni merészel? Isten uralmát, hatalmát, irgalmát, vagyis magát Istent nem veszi komolyan. Sokan félnek az Istentől. Nem akarnak bízni benne sem. Másban sem, de Istenben sem.

Mások úgy gondolják, hogy Isten majd lehetetlen dolgokat fog kérni, követelni tőlük. Elfelejtik azt, hogy az Isten szeretet. Nem az a célja, hogy kirabolja és kikészítse az embert, hanem azt akarja, hogy mi gazdagok legyünk, és bővölködjünk sok mindenben, mindenben, amit Ő nekünk szánt. Azt életünk során mind odaadja. Az mind benne van a csomagban hosszabb, rövidebb életünk során. Ötven, hatvan, hetven, nyolcvan év, ki meddig él majd. Az benne van mind abban a csomagban, amit kibonthatunk, amit az Isten ajándékoz nekünk. Mert sokan azt gondolják, hogy Isten kifosztja őket, s ki akarja forgatni minden javukból.

Egy férfivel beszélgetem nem régen, és a végén kiderült, hogy tulajdonképpen semmije sincs. Vagyonát eltékozolta, felesége régen meghalt. Gyerekei nem törődnek vele, mert a papának már nem volt pénze, amit oda tudott volna adni. Egészsége megroppant. Igyekeztem kedvesen és szeretettel megkérdezni: Uram, mije maradt még? S a következőt válaszolta, ezt a megdöbbentő választ adta: az önérzetem. Az önérzete. Hát ez nagy dolog. Azt nem akarta odaadni. Semmije nem volt már. Sem egészsége, sem családja, sem vagyona. Lakása is éppen hogy megmaradt. Az önérzete. Azt nem adta oda. S ment tovább a kárhozat felé, Krisztus nélkül. Az önérzete. Hiába kérdeztem: mije van még? Nem kéne azt legalább odaadni? Nem. Az önérzetem azt nem adom. Senki előtt nem hajtok térdet. Ez meg van írva. Nem? Egyszer minden térd meghajol Krisztus előtt. Földieké, mennyeieké és föld alatt valóké egyaránt. Önérzetével együtt, vagy akkor talán már az sem lesz. A nélkül, de egyszer majd térdet kell hajtania ennek az embernek is Krisztus előtt. Koldusok, betegek, nincstelenek, lelkileg veszélyeztetettek vagyunk Krisztus nélkül, és sokan még mindig nem hajlandók térdet hajtani Jézus előtt.

Én azt tudom mondani, hogy tőlem semmit nem vett el az Isten, amit nem akartam odaadni. De amikor azt mondtam: Uram, az életem a tied, akkor semmit nem hagyott meg ? legalábbis eddig ?, amire nem volt igazán szükségem. És mindent megadott, amire szükségem volt meg szükségem van, de semmit nem adott meg, amire nincs szükségem, mert nem kell. Nem adta meg. Igaza volt. Nem mindig láttam be azonnal. Volt, amikor lázadtam ellene. Uram, nem értem, miből áll neked, hogy ezt megadd? Számít ez a dolog? Nekem igen, neked nem. Te hatalmas Isten vagy, mit számít ez a dolog, amit én kérek. És mégsem adta meg, mert nem volt rá szükségem. Biztos, hogy jó dolog volt szerintem, mégis káromra lett volna, ha ott, akkor az Isten megadja. Nem olyan könnyű ezt belátni. Sokszor az ember a térdein kell, hogy belássa, hogy ha tetszik, ha nem, nem adja meg az Isten, mert nincs rá szükségem. S vagy igazodom az Ő tervéhez, vagy pedig akkor magamra hagy. Akkor menjek tovább úgy, ahogy én azt jónak látom.

Sokszor nem kell az Isten szeretete, mert Ő azt úgy adja, ahogy arra nekünk igazán szükségünk van. De hát az ember ősbűne pont az, hogy az Isten nélkül akar berendezkedni. Ne gondoljuk, hogy a hívő emberek nem így vannak. Dehogynem. Hát, amikor ellenállunk az Isten akaratának hívő ember létünkre is, akkor ez az ősbűn üti fel a fejét. Az engedetlenség ősbűne.

Sokan gondolkodnak azon, mi lesz azokkal, akik nem hallották még az evangéliumot? Vajon elkárhoznak vagy nem? De Jézus velünk beszélget ma este is. Hagyjuk őket békén. Majd azt az Isten megoldja. Mi lesz a bantu négerekkel meg azokkal, akik eszkimóként élnek az északi sarkon? Nem a mi kérdésünk ez. A mi kérdésünk az, hogy mi lesz velünk, ha ellenállunk az Isten akaratának? Ha nem az a terv valósulhat meg az életünkben, ami az Ő terve velünk.

Az a kérdés velünk kapcsolatban, akik hétről-hétre itt ülünk, s hallottunk már épp elégszer Isten szeretetéről, hogy akarjuk-e követni Krisztust igazán? Itt azt mondja: ha valaki engem akar követni, tagadja meg magát. Ez nem könnyű feladat. Adja át akaratát Istennek, s majd Isten világossá teszi, hogy mit kell cselekednie. Vagyis akarat nélküli bábokat akar az Isten? Szó sincs róla. Szó sincs róla. Nem megtörni akarja az akaratunkat. Azt akar tenni velünk, amit akar? Nem. Vakon kell követni Jézust? Nem. Nem veszi el az értelmünket. Nem semmiz ki bennünket. Nem foszt ki bennünket. Az a jó keresztyén, aki vakon követi Krisztust? Nem. Az a jó keresztyén, aki átgondolja, végiggondolja, mérlegeli Isten igéje világosságában, hogy ebben a kérdésben mi lehet az Isten jó és tökéletes akarata. Isten nem elveszi az értelmünket, hanem megszenteli és megáldja azt. S így áldott és megszentelt értelmű emberek leszünk, akik a Szentlélek vezetése által, igéje által majd felismerjük, hogy mi az Isten akarata. Lehet, hogy sokáig kell könyörögni azért. Lehet, hogy egy ideig hallgat az Isten, és nincs válasz. Néha az is válasz, hogy nem válaszol. És akkor meg kell értenünk, hogy ebben a kérdésben nem akar az Isten mondani semmit. Kész. Maradjunk úgy, ahogy vagyunk. Ne mozduljunk. Ez is lehet az Isten válasza.

Aki követni akarja Jézust ? folytatja Ő ?, az vegye fel a keresztjét. Erről is sokfélét mondanak. Jézus korában a kereszt a szégyen bélyege volt. Az aberrált bűnözőket és a föllázadt, uruk ellen föllázadt rabszolgákat végezték ki a kereszten. Jézusért vállalt szenvedés az a kereszt, és kizárólag az. Amikor valaki így sóhajtott fel, hogy nagy keresztem nekem az anyósom, az nem kereszt. És mi van, ha az anyósa sóhajt fel, hogy nagy kereszt nekem a menyem meg a vőm. De egyik sem kereszt. S talán mind a ketten okai annak, hogy megromlott kettőjük között a kapcsolat.

Az nem kereszt, hogyha valaki valamiről tehet. Nem kereszt a munkahelyi főnök vagy a barátságtalan kolléga. Ők imatémák. Lehet értük imádkozni. Nem kereszt egy betegség vagy egy nehezen kezelhető gyerek egy családban. A saját ostobaságunk, mulasztásunk, rossz döntésünk vagy éppen bűnünk miatt bekövetkezett, ránk zuhant nyomorúság. Az nem kereszt. Annak mi vagyunk az okai a legtöbb esetben, vagy más, kívülálló ok miatt kapunk valami szenvedést, következik be rajtunk valami más, vagy valaki más bűne miatt. Van ilyen is, de az nem kereszt. A kereszthordozás az a Krisztusért vállalt nyomorúság és szenvedés. Egyik sem a kereszt kategóriába tartozó dolog. Ne keverjük össze a dolgokat.

Az kereszt, ha gúnyolnak minket, mert keresztyének vagyunk. Ha kinevetnek bennünket, mert életünket Isten igéjéhez igazítjuk. Ha valamit nem teszünk meg, mert keresztyének vagyunk. Vagy ha valamit mindenki tanácsa ellenére megteszünk, mert keresztyének vagyunk, és mulatság tárgyává leszünk. Te még csak itt tartasz? Ennyire ósdi gondolkodású vagy? Ennyire maradi? Letapadtál, öregem? Letapadtál, ahogy nem régen mondták valakinek a munkahelyén. Te még csak itt tartasz? Semmi szex a házasság előtt? Nevetséges. Hát ő még csak itt tart. Majd kiderül, hogy melyik lesz a boldogabb ember a házasságában. Aki kiélte magát, összevissza szedett mindenféle dolgot. Ugye? Mert ez ezzel is jár, meg leépült a lelke. Olyan keserűen mondta el egyszer egy asszony: már nem tudom azt adni a férjemnek, akit a legjobban szeretek Isten után, mert amortizáltam magam a sok-sok kapcsolatban előtte. Bizony. Mint a szalámit, fölszeletelte magát, és szeletenként adta oda fiúk és nők, férfiak és asszonyok egyaránt. Amikor úgy szétosztja valaki magát testileg. S akit igazán szeret, annak már nem marad semmi sem, vagy az nem marad, amit adhatna neki, mert kiégett a lelke, és sokszor tönkrement a teste is. Letapadtál, öregem. Hát, igen. Letapadt Krisztus mellett. Szeretné követni Őt, mint a tapadó bogár, amelyik rátapad az ágra, és nem lehet onnan leszakítani, mert erősen kapaszkodik, és így megmarad. És még a bogár ellensége sem tudja elvinni, leszedni, mert ragaszkodik ahhoz az ághoz, amibe kapaszkodik.

Ha hátratétel ér minket mindazért, ami a Krisztus követését jelenti, az kereszt.

Emlékszem egy pedagógusra, aki elmondta, hogy sok-sok iskolát végigjárt, s mikor megmondta, hogy ő keresztyén, sehol nem kellett. Ez kereszthordozás volt. S a végén egy iskolaigazgató gondolkodott kicsit mélyebben, s azt mondta, hogy maga kell nekünk. Ha maga keresztyén, akkor magában jobban bízhatunk, mint másokban. Milyen igaza volt. S tényleg kifogástalanul, hűségesen és nagy szakmai tudással végezte abban az iskolában a munkáját. Egy keresztyén tanárral csak jól járhatunk. Milyen épületes gondolkodás. Nem? De sokan nem így gondolják. S akkor ennek az embernek az életéből elvette Isten a keresztet, amit addig Krisztusért hordoznia kellett. Egy ideig adja Isten, s aztán elveszi.

De Jézus életéből nem vette el. Az egész élete kereszthordozás volt. S a végén, a golgotai kereszten csúcsosodott ki az Ő szenvedése az emberekért, az emberiségért, és az emberek miatt.

Aztán így folytatja itt Jézus, hogy kövessen engem. Ha valaki én utánam akar jönni, így és így kövessen engem. Engem kövessen a szíve indulatában. Ne más szavát, más akaratát, ne a társ, a gyerek, a siker, a pénz, a testi gondolatok legyenek a meghatározók, hanem az, amit Isten akar. Ugyanis egyedül Jézus látja a bekövetkező eseményeket. Ezért tud egyedül útra és útba igazítani minket. Ezért tudja vezetni a benne bízókat. Mi azt sem tudjuk, hogy mit hoz ránk az este. Az Isten tudja. Ha rá figyelünk, ha az Ő akaratát tesszük, akkor akkor is fogjuk tudni, hogy mit kell majd tenni, amikor történik velünk valami, amiben nem látunk világosan. Itt most mi lehet az Isten akarata? Majd megmutatja. Majd megmondja.

Volt valaki egy ifi kiránduláson, aki az elején azt mondta, hogy neki a kisujjában van a zempléni térkép. Aztán öt óra helyett több mint, este féltizenegyig tartott, amíg nagy nehezen visszataláltunk a táborba. Napokig húzták a kisujjával, hogy hol a térkép, mutasd már meg.

Sokan mondják, hogy nekik a kisujjukban van az Isten vezetése. Csak, amikor kell, akkor nem találják, hogy hol is van igazán. De aki alázatosan kéri az Isten vezetését, az megérti azt, s megtalálja azt.

Követni, ez azt jelenti, Krisztust: nem én akarom megszabni az időpontokat, az alkalmakat. Egyébként nem akarom, és egyáltalán nem akarom befolyásolni semmiképpen sem az események menetét, hanem türelmesen várom, amíg tanácsol az Isten. De mindent megteszek azért, hogy egy kérdésben megértsem az Isten akaratát, ami rajtam áll. A követés engedelmességet jelent. Engedelmességet Isten igéjének, és meg fogjuk érteni az Isten akaratát. Gondoskodik róla. Hogyan, mikor, miképpen, nem tudom. De akinek a szíve odaszánt szív az Isten igéjére, annak megmutatja az Isten, hogy mi az Ő akarata.

Akiben bízunk, azt olyan természetességgel követjük, mert rá bíztuk magunkat. Engem többször megdöbbentett már, amikor ültünk a négy nővel az autóban: a feleségemmel és a lányokkal, hogy olyan természetesen megbíznak benne, hogy biztos, hogy odatalálunk. Sokszor úgy izzadtam: ebből hogy fogok kimászni, hogy ne égjek le nagyon előttük. Magam is csodálkoztam, hogy pont ott lyukadtunk ki, ahova meg kellett érkezni. Ők meg azt hitték, hogy tényleg tudtam végig az utat. Aztán a végén megmondtam, hogy nem úgy van ám az egészen. Én is csodálkozom, hogy most pont odaértünk, és úgy, ahogy kellett, és akkor, amikorra kellett. Olyan természetesen rám bízták magukat. Te vagy a családfő, csak tudod, hova megyünk. Micsoda felelősség. Nem? Nem így, hanem úgy, ahogy kell. Bízhatjuk magunkat az Istenre. Ő az egyetlen, aki ismeri az életutunkat. Biztos, hogy úgy és akkor, s nem beleizzadva el fog minket oda vezetni, ahova meg kell majd érkeznünk.

Olyan jó, hogy benne megbízhatunk. Ő megy elöl, és visz bennünket. Akkor is, ha néha úgy érezzük: jaj, eltévedtünk. Hol van Jézus? Nyugalom. Nyugalom, kiáltsunk hozzá. S majd Ő biztosít bennünket, hogy megyek elöl, csak gyere utánam. Vezetlek téged. Át fogod élni a csodát, hogy végül bekövetkezik az, ami az én akaratom volt. De lehet kiáltani: Uram, segíts. Mert úgy tűnik, hogy eltévedtem, utat tévesztettem, elvesztettem a látásomat, nincs belátás az életemben, hogy mit kell tenni ebben a helyzetben. Majd Ő ad békességet, engedelmességre való készséget, s azt mondja, hogy igazítja a lábunkat a békesség útjára. Csak Ő tudja. Mi nem bírjuk, de Ő igen.

Aki így jár és így él hit által, hitből, annak nincs félnivalója. Mit mond itt Jézus? Azt mondja: mert eljön az Emberfia, vagyis Jézus Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.

Mi mit fogunk kapni? Mi hova kerülünk? Mi lesz a fizetségünk? Hogyha Jézussal járunk, akkor átéljük majd azt, amit Ő megígért. Előre megyek, helyet készítek, ismét eljövök, magam mellé veszlek titeket, és újra együtt leszünk. Hova kerülünk, ha meghalunk, vagy ha megérjük, amíg Jézus eljön újra, másodszor?

Jézus előrement, s az a feltámadott, értünk meghalt és föltámadott Krisztus, akit megfeszítettek, és aki dicsőségben fölment az Atyához, az ígéri az övéinek. Mindent nektek adok már idelenn, s befogadlak titeket az örök dicsőségbe. Ezért nem lényegtelen, sőt a leglényegesebb kérdés az, hogy követjük-e Őt, és ha igen, hogyan és meddig? Aki mindvégig kitart, az üdvözül!


Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk a biztatást, a te szeretetedet, az irgalmat, a lehajló, könyörületes szívedet. Köszönjük, Urunk, hogy most sem vétkeink és bűneink szerint bántál velünk ezen a mai napon sem, hanem irgalmas szereteted szerint. Ezért nincsen még végünk.

Köszönjük, hogy most is kiálthatunk hozzád, ha utat tévesztettünk, vagy ha úgy érezzük, és úgy gondoljuk. Kérünk, Jézusért vezess minket azon az úton, ami helyes, ami szerinted való, ami végül odavezet, ahol együtt lehetünk veled a mennyei dicsőségben.

Addig is kérünk, még ez bekövetkezik, tarts meg minket. Vezess bennünket szüntelen. Tanácsolj minket igéd és Szentlelked által.

És kérünk, Urunk, hogy munkáld bennünk az engedelmességre való készséget és hajlandóságot, hogy el ne tévesszük az utat és akaratodat.

Ámen.