PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. április 23.
(csütörtök)

Varga Róbert


A JÓZSEF-TÖRTÉNET ÜZENETEI


Alapige:1Móz 37,19-20

"És szóltak egymás között József testvérei: Ímhol jön az álomlátó! Most hát gyertek, öljük meg őt, és vessük valamelyik kútba őt, és azt mondjuk, fenevad ette meg. És majd meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból!"


Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk mindazt a jót, amit elterveztél mindnyájunkkal. Köszönjük irgalmas szeretetedet. Hogyha vétkezünk is, te mindig kész vagy megbocsátani, és újat kezdeni velünk. És köszönjük azt is, Urunk, hogyha vétkeink el is választanak tőled, de a te szeretetedet nem vonod meg tőlünk.

Újra és újra visszatérhetünk és visszatalálhatunk hozzád, és átélhetjük azt a csodát, hogy nem vétkeink és bűneink szerint bánsz velünk, hanem irgalmasságod és szereteted szerint. Bánj velünk ma esete is így, kérünk. Hadd váljék üzenetté mindaz, amit hallunk. Hadd legyen az személyes, és hadd értsük meg abból a te jó, kedves és tökéletes akaratodat.

S aztán adjál ahhoz is erőt a mi számunkra, mindig a legnehezebb, hogy megértvén a te akaratodat, elkezdjünk annak engedelmeskedni, és engedelmesen cselekedni is azt. Így szánj meg minket, hallgass meg minket, áldj meg bennünket.

Ámen.


Igehirdetés

Egy pszichológus azt mondta, hogy időnként szükséges megvizsgálni azt, hogy az irigység, a gyűlölet vagy éppen a neheztelés milyen fizikai következményekkel jár egy ember, egy család vagy éppen a társadalom életére nézve. A fizikai hatások egyértelműek, hiszen testünk jóra és nem rosszra van teremtve. Mi sokszor az indulatainkat mégis rosszra és nem jóra használjuk. Kísérletekkel mutatták ki azt, hogy az irigység például gátolja a normális, jó emésztést.

Egy vizsgálat során az is kiderült, hogy az ott tartózkodók nagy részének azért voltak gyomorhurutos panaszai, mert valakire féltékeny volt, irigy volt, vagy éppen gyűlölködött.

Egy másik vizsgálat közben meg az derült ki, hogy amikor az, akit éppen vizsgáltak, meghallotta azt a szót, hogy anyós, azonnal nagyobb mennyiségű gyomorsavat választott ki a gyomra.

Mi ezen mosolygunk meg akár nevetünk is, pedig nem vicc ez. Hány ember életét nyomorítja meg a kérdés? Meghallja azt, hogy anyós, vagy meghallja azt, hogy vő, vagy meghallja valakinek a nevét, és szó szerint, fizikailag rosszabbul lesz. Fölmegy a pulzusa, összeszűkülnek az erek, megnő a szívdobogás intenzitása is, s komoly fizikai problémákat okozhat.

Egy kiváló szemészorvos, mivel tudta, hogy az irigység haragot is hoz magával, időnként nem is keveset. Amikor valami miatt haragudott és vezetett, eszébe jutott az a közmondás, hogy az ember a haragtól se nem lát, se nem hall. S ezért szépen félrehúzódott az út szélére, s amíg visszajött a normális látása, és megnyugodott, addig kiállt a forgalomból, nehogy magának vagy másnak bajt okozzon, és lehiggadhasson. A gyűlölet vakká tesz. Hányszor elmondjuk. Pedig ez komolyan így van. Megnehezíti a közlekedést. Megnehezíti az ember és ember közötti szeretetközösséget is.

Sokak gyerekkorának egyik legkedvesebb története volt a József és testvérei történet. Nagyon sokféle módon feldolgozták meg írták újra, meg hamisították meg mint, ahogy Thomas Mann is hozzátett meg elvett belőle. De valójában a történet nem egy cifraruhás fiatal kisfiúról vagy nagyfiúról, vagy felnőtté váló gyerekről szól, hanem tulajdonképpen arról, hogy milyenek vagyunk mi emberek, és hogyan szeret minket ennek ellenére a mindenható Isten. Mi van a mi szívünkben? Mi mindent megtűrünk. És mi van az Isten szívében, és hogyan reagál Ő arra, ami a mi szívünkben van.

Az első, ami kiderül ebből a József és testvérei történetéből ? tudjuk, ugye ? aki esetleg nem tudná, hogy József álmot látott. Ezt Isten adta neki, de József volt egyben a papa kedvence is, és ezért az édesapja neki külön egy cifra, színes ruhát csinált, csináltatott. Ő illegette magát a testvérei előtt. Még inkább ingerelte őket. Egészen addig, míg ezek elhatározták, hogyha ilyen József, akkor mi megöljük, és ezzel az egész kérdést elintézzük.

Sokan azt mondják, hogy olyan indulat a hívő szívekben, mint amiről olvasunk a József-történetben, nem is lakhat. Ó, dehogynem. Hogyne lakhatna. Irigység, neheztelés, féltékenység, ember és ember közötti ellentét. Akkor a gyülekezetekben sokszor nem lenne vita meg veszekedés, nézeteltérés, ha a hívő keresztyének olyan emberek lennének, akik mindig mosolyognak, mindig reménykednek, sosem bosszankodnak semmin, soha nem irigyek és nem féltékenyek. Nincsen neheztelés és gyűlölet a szívükben. Valójában a hívők és nem hívők házasságában sem az a különbség, hogy a hívő házasságokban nincsenek ugyanolyan bajok, nehézségek, gondok, harag, akár még viszály, mint azok házasságában, akik nem Istennel járnak. Dehogynem. Minden ugyanolyan probléma megtalálható azok házasságában, lelki közösségében, testi közösségében is, akik Istennel élnek, mint akik Isten nélkül élnek. A különbség a megoldásban van. Másképp akarják a konfliktusokat megoldani azok, akik már hisznek Istenben, és másképp nem tudják megoldani azok, akik Isten nélkül élnek. Egyébként széles skálán tanítják nekünk, hogy hogyan kell gyűlölködni.

Egy amerikai tábornok, amikor véget ért a vietnami háború, azt mondta: Nekünk ezeket a sárgákat, amíg élünk, gyűlölnünk kell. És sokáig nem tudott igazán békét kötni az Egyesül Államok és Vietnam.

De nem kell olyan messzire menni. Egy-egy válóper során mire oktatjuk a gyerekeket? Hogyan gyűlölje a másikat, aki elment, vagy aki betartott, vagy aki kifosztott. Sokszor anyagilag vagy inkább lelkileg. És a gyerek nagyon gyorsan megtanul alkalmazkodni. Egyszer vidáman mondta el az egyik gyerek, hogy nekem olyan jó dolgom van. Igaz, elváltak a szüleim, de mindegyiket lehet fejni külön-külön. Ott azt mondom, hogy azt nem kaptam meg otthon, itt meg azt mondom, hogy nem adta oda a másik fél azt, amire vártam. S mind a kettővel jól jártam. S nem vette észre a szerencsétlen, hogy milyen rettenetes állapotban és helyzetben van, és hogy tanul meg folyamatosan valamit, amit lehet nevezni akár élelmességnek is. De ami végül is kárt okoz egy ponton neki is meg mindenki másnak is.

Amikor azt olvassuk az Ef 4,6-ban, amit Pál apostol mond, hogy ám haragudjatok, de ne vétkezzetek. Ez nem felhívás arra, hogy csak nyugodtan, ami belefér. Most a kezem közé kerültél, kiosztalak. Nem erről van szó. Azt mondja Pál is, hogy a hívő emberekkel is előfordulhat az, hogy felmegy a pumpa ? ahogy szoktuk mondani ?, hogy mérges lesz, hogy ingerült, hogy haragszik. De ez csak egy megállapítás, amit az Ef 4-ben olvasunk, hogy a hívő emberekben is ugyanazok az indulatok munkálkodhatnak, mint azokban, akiknek nincs közük Istenhez.

Jézusról a Márk 3,5-ben azt olvassuk, hogy haragosan végignézett azokon, akik megrótták őt azért, mert szombatnapon ? ugye a zsidó ünnepnap ?, szombatnapon meggyógyított egy sorvadt kezű embert. Haragosan végignézett rajtuk, és a keményszívűségüket pedig ? enyhén szólva ? bírálta, megítélte. Milyen keményszívűek. Nem az volt a lényeg, hogy meggyógyított valakit, aki évtizedek óta ilyen kezű volt talán, hanem az, hogy ezt szombaton tette. S azt mondta, hogy nem a szombat a lényeg. Ti nem itatjátok meg az állatokat szombaton? Meg ha egyik beleesik ? egy borjú akár vagy valamilyen más állat ? a verembe, akkor nem fogjátok kihúzni? Megvárjátok a következő napot? De addig az elpusztul. Ti is kihúzzátok az állatot. Nem? Akkor én ezt az embert nem gyógyíthattam meg szombatnapon? És haragosan végignézett rajtuk keményszívűségük miatt.

Valaki azt mondta, hogyha a megbocsátás helyett bosszút forralunk, akkor ahelyett, hogy békességre találnánk, sebeink és a másik sebei nem gyógyulnak be, vagy nagyon nehezen gyógyulnak meg. Inkább kifosztottság és csalódottság lesz a szívünkben, mint békesség. A gyűlölet és a neheztelés soha nem Jézus Krisztus útja. Ezért a keresztyének útja sem lehet.

Akkor nem lehet a másiknak megmondani, amit meg kell mondani? Hogy mulasztottál, vagy nem végzed jól a munkádat? Hogy rendszeresen így és így teszel, ami mindenkit bánt és ingerel? Vagy későn jársz haza, és ez fölzavarja a családot és így tovább? Vagy megmondani egy beosztottnak vagy egy vezetőnek, hogy valami nem stimmel? Dehogynem. Azért, mert valaki keresztyén, nem mulya vagy buta és bolond, és nem lábtörlő, hogy bárki belerúghasson és beletörölhesse a lábát. Ha valaki hívő keresztyén, a mögött a mindenható Isten áll. S azt mondja: aki titeket bánt, az az én szemem fényét bántja. Ha valaki egy keresztyént megbánt vagy bánt, vagy üldöz, meggyilkol, az magával a mindenható Istennel kerül szembe. S a Biblia azt mondja: jaj, rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. Az, aki Krisztusban hisz, valami elképesztő védelem alatt áll.

Emlékszem, amikor egyszer berendelt valaki, és azt mondta, ha ezt így folytatom, és ilyen ifjúsági órákat tartok, akkor nagyon megjárom. S azt mondtam neki, hogy mögöttem valaki egészen nagy hatalom áll. Ettől megijedt. Nem mondtam meg, hogy ki, mert nem kérdezte. Azt hitte, hogy valaki olyan ismerősöm van, aki még nála is nagyobb beosztásban van. Hát én az Istenre gondoltam, ő valószínű nem. Azt mondtam, hogy mögöttem valaki sokkal nagyobb áll, mint azt maga gondolná. Jó, jó nem akartam kötekedni magával. Milyen szánalmas. Nem? Amikor valaki azt méregeti, hogy ki mögött ki áll. Milyen félelmetes is egyben. Nem? Ennyire szánalmas a dolog? Ennyire. Ennyit a világban a kapcsolatokról meg az összeköttetésekről meg a kiszolgáltatottságról. Micsoda szabadság, amikor valaki úgy áll ott, nem, hogy maga nem is tudja, hogy ki áll mögötte. S ha kérdezi ? nem volt olyan a helyzet ?, ha lehetett volna, elmondtam volna. Nem szégyelli ezt az ember, de ott akkor ezt nem kellett megmondani.

Nagyon lényeges kérdés tehát, hogy időnként keményen, határozottan és erőteljesen bizony meg kell mondani szeretetben az igazságot a másiknak. Nem kell, hogy mindent eltűrjön az ember azért, mert hívő keresztyén.

Jézus mindig mindent eltűrt? Nem. Amikor ott áll, kihallgatják, és arcul ütik, nem tartotta oda a másik arcát. Pedig egyszer ezt mondta. Nem tartja oda, hanem megkérdezi: miért ütsz? Miért ütsz? És nem tartja oda a másik arcát.

Hogyha valaki Krisztussal jár, akkor mindig arra kell törekednie, hogy a feszültséget oldja, hogy a viszonyokat javítsa, hogy az iszony megszűnjön, és törekedjen a békességre, mert e nélkül senki nem látja meg a mindenható Istent.

Valaki elmondta, hogy sok éven át a vejével iszonyatosan feszült viszonyban voltak. Neki érszűkülete, a férfinek meg gyomorfekélye lett. Sokra mentek a gyűlölködéssel meg a feszültséggel. Nem? Pszichoszomatikus hatások, mondjuk, és ez olyan szépen hangzik. Pedig valahol mindig az a megoldás, hogy azon kezdi, aki Istennel jár. Miért? Mert ő közelebb van az Istenhez.

Egyszer valaki nagyon fölháborodott, mikor beszélgettünk a hivatalban, és azt mondja: mindig nekem kell kezdeni a kibékülést? Hát most tetszett mondani: Ön hívő ember. Nem? Hisz Istenben. Hát akkor maga közelebb áll az Istenhez, mint az a családtag, aki nem hisz benne. Persze, hogy magán kezdi az Isten. Hát magán tudja kezdeni. Vele nem tudja kezdeni, mert az az ember nem hallgat Istenre. Maga azt mondta, hogy hisz Istenben. Hát akkor miért csodálkozik? Aki közelebb áll valamennyivel Istenhez, mint a másik, mindig azon kezdi Isten a dolgot.

A válással kapcsolatban nem azt mondta Jézus? A ti szívetek keménysége miatt vannak válások (már házassági elválás), mert nem akartok megbocsátani. Megkeményítem magam. Ha ő úgy, akkor én így. És meghúzzák a vonalakat. Emlékszem egy látogatásra: konyhaszekrény volt odatolva a konyha közepére, és ott volt a demarkációs vonal. Soha nem fogom elfelejteni. Borzalmas volt úgy, ahogy az egész. S onnan szóltak át egymásnak. Időnként még bizonyos tárgyak át is repültek a szekrény fölött. Kabarétréfának tűnik. Sokszor látunk ilyet. Mindenki nevet, de ez egy tragédia. Demarkációs vonal az oszthatatlan lakásban, mert egyik sem tudott elköltözni. Tragikus volt az egész, ami ott volt.

Mint ahogy az is, hogy József apja kedvence volt. Ez is úgy, ahogy önmagában szörnyű volt. A testvérek meg úgy érezték, hogy valami rettenetes igazságtalanság történik, hogy a papának van egy kedvence a csomó gyereke közül. Annak cifra ruha, nekünk meg olyan szokványos, átlagos.

Az irigység mindig nagyon mélyen rejtőzik az ember szívében. Általában úgy jön ki, hogy véletlenül ráömlik arra a legszebb ruhájára a tinta vagy a hipó. Nem akartam. Dehogynem. Véletlenül meglöktem. S pont arra ömlött ki. Jaj, de sajnálom. Egy szó nem igaz az egészből. Csak valamilyen módon bosszút akartam állni rajta.

Amikor valaki nem bírja elviselni a másik szebb alakját, haját, lábát, ruháit. Most mást nem is akarok említeni. Jártam kollégiumba sokszor alkalmakat tartani. Döbbenetes dolgokat mondtak el. S tényleg így volt. Csak úgy véletlenül rajta hagyta a vasalót a ruhán. S véletlenül kiégett vasalóformájúra. A legszebb, a legjobb. Abban akart egy óra múlva elmenni. Hát nem ment el. Neki van egy barátja, nekem már mióta nincs, s akkor kivasalom a ruháját. És emellett persze a lelkét is megégetem. Amikor a másik okosabb, jobb matekos, erősebb a teste, jobban tetszik a nőknek. Félelmetes a férfiak között. Mit csinál, hogy ragadnak rá? Ebben ugye az van, hogy rám nem ragadnak. Most nem magamról beszélek, mert nekem ez nem kérdés. Amikor mondja valaki. Döbbenetes, a férfiak között is dúl ez a harc. Oda-vissza. Ütésig megy. Egy barátságunk ezen ment tönkre a gimnáziumban. Aztán kiderült, hogy a kislánynak meg egy harmadik tetszett. Se nem én, se nem a barátom. De a mi barátságunk egyszer és mindenkorra tönkrement a kérdés miatt.

A keresztyének számára, és ez a legnehezebben felismerhető bűnök egyike, amikor rejtőzködik az irigység, a féltékenység, a gyűlölködés.

Nem régen ástunk a kertben a gyerekekkel, és ilyen csúf, sárgás-barnás pajorok fordultak ki az ásó nyomán. Rettenetes az állaguk és a kinézetük is, és még nem is cserebogarak. Aztán egyszer csak átalakulnak, és akkor még rosszabb a helyzet. Belegondoltam abba, hogy amikor megtűrjük a gyűlölet, az irigység, a féltékenység pajorját, akkor abból egyszer repülő bogár lesz, és száll össze-vissza, és jóvá sem lehet tenni azokat a károkat, amiket okozhatunk később az irigység, harag által, ha nem irtjuk ki időben a szívünkből. És nincs mások hibájára való hivatkozás sem, hogy mások vittek rossz utakra engem. Miért mentem? Miért mentem? Miért engedem, hogy a keserűség és a gyűlölet ? ha van ? felnőjön a szívemben? Mert az mindig magával hozza, és ez a következő, a vakságot is.

Mindig összefügg az irigységgel. A vak soha nem szereti a látókat. Most nem a fizikailag vakokról beszélek, hanem amikor valaki lelkileg vak, más valaki meg lát.

Ismerünk egy írást, az a címe, hogy a "Vakok országa". Valahogy bekeveredik arra a területre a hegyeken át valaki, aki nem vak fizikailag, aki lát. S a végén kiderül, amikor elmondja, hogy milyen a fű, a fa meg a virág meg a színek meg a fény meg az árnyék. Meg tudta különböztetni ezeket a dolgokat. Elhatározzák a vakok országának a lakói, hogy az a baj ezzel az emberrel, hogy a homlokán van két olyan bogyó, amivel ő lát. Mi meg nem. És elmondja a dolgokat. Megoldás: meg kell műteni, ki kell szúrni a két szemét, s akkor ugyanolyan lesz, mint mi. S alig-alig tud aztán megmenekülni a főhős a műtéttől. Minden bajnak az az oka, hogy lát. Sokszor így van ez. Nem?

Azt mondják Józsefről is a testvérek, hogy az az ő baja, hogy lát valamit, amit mi nem látunk. Hogy álmot adott neki az Isten? Ugyan kérem szépen. Pont hozzá szól az Isten? Az a baja, hogy lát. Sőt jól lát, sőt lát valamit az Isten által adott dolgokból. Végezni kell vele. Plusz még cifra ruha meg a papa kedvence is. Épp itt az ideje, hogy megöljük.

Mi sokszor okosabbnak tartjuk magunkat a másik embernél, s elképedünk és elkeseredünk, és fölháborodunk. Azt a feladatot szakmailag miért rá bízták? Sokkal kisebb, rosszabb képességei vannak, mint nekünk. Miért rá bízták? De rábízták. És az irigység összeszorítja a szívünket.

Végül is a Szentíráson végestelen-végig végighúzódik a vakok lázadása a látók ellen. Az ember lázadása az Isten ellen. Lázadtak Mózes ellen, lázadtak a próféták ellen. Jeremiás, mikor elmondja, hogy mit lát, bedobják a ciszternába. Elképesztő. Végül is Jézus vesztét is ez okozta. Hogy jön Ő ahhoz, hogy egy ács fia létére azt mondja, hogy Ő Isten Fia. Nem véletlenül mondja azt róluk Jézus: Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, s megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek. Hányszor akartalak egybegyűjteni, mint a kiscsibéket, de te nem akartad. Amikor nem akarunk kijönni a gyűlöletből, az irigységből és a féltékenységből, az mindig pusztulást hoz magával.

Elfogadjuk-e mi azt, hogy Isten jól lát? Jól látja mindazt, ami a szívünkben van, amit megtűrünk. Vagy irigykedünk arra, hogyha valaki másképpen hisz Jézus Krisztusban, mint ahogy azt mi helyesnek tartjuk. Más módon éli meg a hitét. Még erre is lehet valaki féltékeny.

A gyilkos indulat az mindig innen ered. Miért lát? Miért lát úgy, ahogy lát? Hogyhogy neki ad kijelentést? Isten ad társat, ad vezetést, ad gyerekeket. Ad munkát. Most is van neki. Adott már lakást is. Sínen van az élete, én meg itt küszködök mióta a társkérdéssel ? ahogy nem régen mondta valaki. No, de neked más utad van, és neki is más útja van. Nem mindig célszerű irigyelni a másik más útját, mert egy csomó minden van az ő útjában, amit azért mégsem vállalnál föl. A csapások, a betegségek, a családi bajok, amiről talán nem tudunk semmit. Tényleg kellene, biztosak vagyunk benne? Irigylésre méltó? Egyszer-egyszer kiderül, hogy mi van ott. S akkor lehet, hogy az ember azt mondja, hogy az enyém még mindig jobb. Akkor igazán nem kellene az, ami ott van.

Hány beteg halt meg már az orvosok féltékenysége miatt? Hányan pusztultak bele abba, hogy láttak valamit, amit nem kellett volna. S ezért meg kellett halniuk.

Mit mondanak a testvérek? A gőg mindig társul a dolgokhoz. Majd meglátjuk, hogy mi lesz József álmaiból? Mi lesz az ő álmaiból? Még hogy majd meghajlanak a szüleink meg mi József előtt, a testvérünk előtt? Ez előtt a cifraruhás előtt? Ugyan kérem. Mi már tudjuk, mert ismerjük a történet végét, hogy bizony úgy történt. A szülők is és a testvérek is meghajoltak József előtt, aki a fáraó után a legmagasabb beosztású ember volt Egyiptomban.

Vagyis, semmit nem hittek el abból, amit ott akkor József mondott nekik. És Isten mégis mindent pontosan beteljesített.

A másik nagy rész ebből a történetből, hogy Isten mindig megismerteti magát, leleplezi önmagát. Az első, ami kiderül, hogy végtelen türelmes Józsefhez is meg a testvéreihez is. Nekünk hány alkalmat adott már? Hányszor volt türelmes velünk? Nem fogy ki a türelemből. Egyszer persze vége lesz. Mulasztottunk valamit, és Isten eltűrte. Adott új alkalmat. Megint mulasztottunk, és megint eltűrte, és megint adott új alkalmat. Rosszul csináltunk valamit, és megint megkönyörült rajtunk, és kihúzott a bajból. S adott megoldást.

Megszűnik egy csapás, és mi újra magasan hordjuk a fejünket, s elönt minket a gőg. Újabb csapás kell? Az fog segíteni rajtunk? Akkor megérkezik, ha nem értünk a szóból, akkor érzünk.

Isten nem fárad bele, hogy hívjon bennünket, hogy megtisztíthasson, hogy leleplezze a mi vétkeinket és bűneinket. Meddig kell még várnia, hogy hozzá forduljunk, hogy elfogadjuk Őt, hogy igazán Isten gyermekévé legyünk?

Megölhették Józsefet? Nem. Miért? Mert az Isten terve más volt. Kész. Olyan egyszerű ez. Sok mindennel bánthatták őt, megalázhatták, megüthették, bántalmazhatták, de nem ölhették meg.

Végső soron nem tudták tönkretenni az Isten tervét Józseffel, testvéreivel, József szüleivel és Izráel népével. Mert Isten elhatározott valamit, és azt véghez vitte.

Nem tudják megölni, így hát bekerül egy kút mélyére József, aztán eladják, mint egy állatot Egyiptomba rabszolgának. Ott bekerül az egyik legelőkelőbb család házába. Kikezd vele annak a főúrnak a felesége. Hálj velem, mondja a hölgy Józsefnek. József meg azt mondja: hát hogyan tehetnék ilyet? Nemcsak azért, mert rabszolga volt, hanem egyébként is. Az én urammal. Erre megvádolja Potifár felesége, hogy meg akart erőszakolni ez a zsidó rabszolga. Nem volt igaz egy szó sem az egészből. Ártatlanul börtönbe zárják évekre. Van még lejjebb? Úgy tűnik, hogy nincs, de van. Kér valakit a cellatársak közül, hogy majd, ha kikerül, szólj egy pár szót az érdekemben. Elfeledkeznek róla. De eljön az Isten órájának az ideje. S akkor Isten kihozza őt a börtönből, megfejti a fáraó álmát. Nagy méltóságba kerül. Mert ez volt az Isten terve. S a dolgok végére kiderült, hogy József jól látott. Ahogy viselkedett, az nem volt helyes. De amit látott, az az Isten szerinti látás volt. És a dolgok végére József is tudott különbséget tenni. Megtanult különbséget tenni alázat meg alázatoskodás helyett. A gőg mit jelent meg mit jelent az, amikor megalázom magam Isten színe előtt. Kellett neki is ez az iskola? Persze. Meg a testvéreknek meg a szülőknek is. Mindenkinek kellett. De a végén mégis csak az a terv valósult meg, amit Isten eltervezett elejétől fogva. Igaz lett az álom? Igen. Az éhínség idején így mentette meg Isten Izráel népét, hogy elmennek Egyiptomba, ott letelepednek azon a jó földön, amit Isten József által adott nekik, s így élik túl az éhínséget.

Mellesleg találkozik József meg a testvérek. Aztán leleplezi József magát előttük. És Isten szándéka és terve célba ér.

Honnan indultak? Öljük meg ezt a cifraruhás testvérünket. Végezzünk vele. Majd meglátjuk, hogy mi lesz az álmaiból. Mi lett az álomból? Valóság. Miért? Mert az Isten állt mögötte. Aki titeket bánt, az az én szemem fényét bántja. Végső soron nem tudtak igazán Józseffel rosszat tenni. Sok rossz történt vele, de mindezt Isten megfordította, és József testvérei, szülei és Izráel népe javára fordította.

A cifra ruhától elérkezünk Isten megoldásáig. S valahol mindig ez a lényeg, hogy amit az Isten eltervezett velünk meg általunk, azt még mi sem tudjuk elrontani igazán. József által ad szabadulást Izráelnek.

Nem fogadták el Jézust, az ács fiát, de Isten úgy döntött, hogy Jézus által ad szabadulást Izráelnek. József által adott szabadulást Izráel népének, és Jézus által adott és ad most is bárkinek, mindenkinek szabadítást bűnből, halálból, kárhozatból a mindenható Isten. S a végén mindig kiderül ? gondoljunk csak saját magunkra ?, amikor barkácsoljuk az életünket, meg a tervünk meg az álmunk, a sajátunk. Nem az Istené megvalósul. A végén egy valaki tud rajtunk segíteni, amikor már nagyon mélyen vagyunk. A kút mélyén meg a börtön mélyén, a lelki bajok mélyén. Egy valaki tud rajtunk segíteni. Jézus Krisztus.

Egyszer valaki azt mondta a halálos ágyán, amikor ott ültem: "Tudod, a dolgok végére mindig csak Jézus marad. Sokszor Ő takarítja el a romokat, az összerombolt életünket, a lerombolt házasságunkat, a tönkre tett testünket és lelkünket. Ő tudja egyedül megépíteni, felépíteni, meggyógyítani kapcsolatainkat, a házasságunkat, mindent." A dolgok végére mindig csak Jézus marad, meg az, hogy Ő szeretné megvalósítani azt a jó tervet, amit velünk eltervezett. Érdekel-e ez minket? Akarjuk-e ezt tudni? Félre tesszük-e a saját álmainkat s vágyainkat, s végre azt akarjuk tudni, hogy mit akar a mindenható Isten velünk?

Azt mondja Jézus, hogyha valaki énhozzám jön, azt semmiképpen el nem küldöm magamtól. Akkor nem magunkra maradunk, hanem az Isten jó és tökéletes terve valósul majd meg.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk azt, hogy velünk is külön-külön és így együtt is, mint gyülekezet, jó terved van. Köszönjük, Urunk, hogyha hozzád fordulunk, téged kérünk, téged kérdezünk, akkor majd felismerjük alkalomadtán, a maga idejében, a tőled rendelt időben, hogy mi a te jó, kedves és igazán tökéletes terved velünk.

Köszönjük, Urunk, hogy rád bízhatjuk az életünket, a múltunkra a bocsánatot, a jelenünkben a kérdéseinket, és a jövőnkben mindazt, amit te már előre elterveztél velünk.

Urunk, mi annyira nem vagyunk képesek arra, hogy felismerjük ezt. Nyisd meg a mi vak szemeinket, hogy lássunk. Elsősorban téged, az örökkévaló Isten egyszülött Fiát, s aztán hadd értsük meg és lássuk meg azt a jó tervet, amit te terveztél velünk.

Ámen.