PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. március 29.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


A HÉT TROMBITASZÓ


Alapige:Jel 11,15

A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: "A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az Ő Krisztusáé lett, és Ő fog uralkodni örökkön-örökké."


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, megalázzuk magunkat előtted és valljuk: a világ országai felett egyedül tiéd az uralom, a hatalom és tiéd legyen a dicsőség is mindörökké.

Bocsásd meg, hogy oly sokszor kételkedünk hatalmadban és szeretetedben. Bocsáss meg minden aggodalmaskodást, kishitűséget, szorongást, ami amiatt van bennünk, mert nem vesszük komolyan, hogy te teljhatalmú Isten vagy, aki mérhetetlenül szeretsz minket.

Köszönjük, hogy szereteted bizonysága az is, hogy most itt lehetünk előtted. Áldunk azért, hogy még tart a kegyelmi idő, még hallhatjuk és meghallhatjuk hívó szavadat.

Kérünk, ajándékozz meg minket most olyan igével, ami a te szádból származik, ami éppen ezért nem tér hozzád üresen, hanem elvégzi a maga munkáját. Annyira félkész állapotban vagyunk mindnyájan. Segíts minket, Urunk, hogy hitetlenből hívőkké legyünk, hogy a hitben növekedjünk, hogy gyarapodjunk a te megismerésedben és a neked való engedelmességben.

Köszönjük, hogy te mindent tudsz rólunk.

Kérünk, adj erőt a terheinkhez, adj tanácsot a döntéseinkhez, adj bocsánatot bűneinkre, szabadulást minden minket megkötöző erőtől. Engedd átélnünk most a te közelségedet. Hadd találkozzunk veled. Tedd számunkra egészen személyessé és meggyőzővé az igét. Szólj, Urunk, mert hallják a te szolgáid.

Ámen.


Igehirdetés

Folytassuk a Jelenések könyvének a tanulmányozását. Legutóbb a hétpecsétes könyv felbontásáról és annak következményeiről volt szó. Láttuk, hogy az a hét pecséttel lezárt könyvtekercs Isten tervét, Isten üdvtervét tartalmazza, és csak az törhette fel a pecsétjeit, aki végre tudja hajtani azt, ami benne foglaltatik. Erre egyedül Jézus Krisztus képes. És minden pecsét feltörésekor valami jelentős esemény történik a földön.

Ezek az ítéletes események már az úgynevezett utolsó idők történései. Láttuk azt is, hogy mi már ebben az utolsó időszakban élünk. Amikről itt a Jelenések könyvében olvastunk, azok már elkezdődtek.

Háromszor, egyenként hét-hét ítéletet tartalmazó sorozatot ír le a Jelenések könyve. A múltkor a hét pecsét felbontásáról volt szó, ma lesz szó a hét trombitaszóról és azok következményeiről, és majd következik az Isten haragja hét poharának a kiöntése.

A hatodik és a hetedik között mindig terjedelmes közjáték van, és ez teszi nehézzé, hogy aki olvassa a Jelenések könyvét, az világosan áttekinthesse az eseményeket. Ezt mindig be kell kalkulálnunk, hogy a hatodik után mintha elveszne a fonál, pedig nem vész el, csak valamit közbeiktat, és azután jön a hetedik, és az megnyitja a következő hetes sorozatot. Ez ma is így lesz.

Az első kétszer hét ítéletsorozat még csak figyelmeztető ítélete Istennek. Az utolsó időkben azokat, akik az Ő szavára nem hallgattak, ítéletekkel figyelmezteti, hogy még vissza lehet térni hozzá. A harmadik sorozat a végleges, a megsemmisítő ítélet.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten sohasem az ítélettel kezdi. Először mindig az Ő szavával, igéjével szólítgatja azokat, akik a pusztulás útján járnak, és hívja vissza magához. Ha nem hallgat a szép szóra az ember, mivel Isten nagyon szeret minket, utánunk nyúl és megszorongat, hogy hátha az ítélet észre térít és visszatérít Őhozzá. Ha ez sem használ, akkor véget ér az a lehetőség, hogy valaki megtérjen. Akkor benne marad a pusztulásban. - Erre is figyelmeztet minket mai igénk.

Gyerekkoromban, a szomszéd házban egy özvegyasszony lakott, aki egyedül nevelte hét gyermekét. Egyidősek voltunk, együtt jártunk iskolába, együtt játszottunk mi meg azok a gyerekek. Édesanyám is jó barátságban volt vele. Ez az asszony soha semmit nem mondott kétszer a gyerekeknek. Elmondta egyszer a kérését, és ha nem engedelmeskedtek, akkor szelíd nyugalommal magához hívta őket, és kicsit meglapogatta a puhább felüket. Ilyenkor a halk püfölések közben sokszor hallottuk ezt a mondatot: aki nem hall, érezni fog.

Isten pedagógiáját is ez jellemzi, azzal a különbséggel, hogy Ő többször is szól. Szól az Isten kétszer vagy háromszor - olvassuk a Jób könyvében -, meg még többször is, de ha nem hallgatunk az Ő szavára, akkor az Ő nagy szeretetéből utánunk nyúl és úgy próbál figyelmeztetni arra, hogy az az út a veszedelembe, a pusztulásba vezet, amelyiken megyünk. Ha ez sem használ, akkor véget ért a megtérés lehetősége. Ez kemény, de józanító tanítása a Jelenések könyvének.

Ezekhez az ítéletsorozatokhoz még annyit, hogy megfigyelhetjük bennük a fokozódást. A múltkor azt láttuk, hogy az élővilág és az emberiség egy negyedét pusztítják el azok a csapások. Ma már arról van szó, hogy egyharmadát, az utolsó ítéletsor pedig az egész világot elpusztítja.

Ugyanígy fokozódik az ember Istennel szembeni ellenállása is. A múltkor azt olvastuk, hogy igyekeztek elrejtőzni Isten haragja elől. Ma arról lesz szó, hogy megkeményítik magukat az emberek, és csak azért sem hiszik el, amit Isten üzen nekik. Az utolsó ítéletsorozatban pedig egyenesen káromolják Istent.

A mai szakaszunk a legterjedelmesebb. Minden részletre nem térek ki, igyekszem megvilágítani azokat a részleteket, amik nehezen érthetőek, vagy egyáltalán nem érthetők a bibliaolvasó ember számára, és remélem, hogy még inkább kirajzolódik a Jelenések könyvének a fő vonulata, fő gondolata.

Mivel kezdődik a mai szakaszunk? (Mára a 8., 9., 10., 11. fejezetet olvashattuk el előre.)

"Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig." (Jel 8,1).

Nagy csend előzi meg a mennyben azt a vihart, ami hamarosan kitör a földön. Egy valami történik ezalatt a mennyben: (A folytatásból kiderül.) A földön üldözött, imádkozó keresztyének imádságai ott vannak a mennyei oltáron. Egy angyal megtisztítja azokat - mert még az imádságainkat is meg kell tisztítani, hiszen sokféle önzés, testiség, kishitűség keveredik azokba -, és megtisztított imádságaink oda kerülnek Isten elé.

Sose felejtsük el, hogy kiknek és mikor íródott a Jelenések könyve. Állandó életveszélyben forgó, hitvalló keresztyéneket bátorított és vigasztalt Isten Szentlelke János apostolon keresztül. Micsoda vigasztalás volt ez! Készül a nagy vihar a földön, megáll minden a mennyben, s egy fontos dolog van, amit érdemes szóvá tenni: a ti imádságaitok megtisztított formában ott vannak a mindenható Isten előtt.

És akkor előáll hét angyal, mindegyiknél egy-egy trombita, s amikor megfújják a trombitákat, a földön valami ítélet következik be. Milyen ítéleteket olvashatunk itt a 8. és a 9. fejezetben?

"Az első angyal trombitált, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld egyharmad...

A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: elpusztult a tenger teremtményeinek is egyharmada...

A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira.

A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap egyharmadát, a hold egyharmadát és a csillagok egyharmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük...

Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki adatott az alvilág mélységének kulcsa. Felnyitotta azt, és füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől. Sáskák jöttek ki a füstből a földre..." (8,7-10. 11. 9,1-3/a).

Aztán részletesen leírta, hogy ezek mit csináltak.

"A hatodik angyal is trombitált, és eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát." (13/a, 15).

Szörnyű csapások ezek. Hogyan kell őket értenünk: szó szerint, vagy jelképesen?

Mind a két értelmezés lehetséges és helyes. A szó szerinti beteljesedésüknek sajnos máris szomorú tanúi vagyunk, hiszen hihetetlen tempóban pusztítjuk a természetet magunk körül. Egyre fokozódó gyorsasággal fogy az ivóvíz, mérgezzük a tengereket, írtjuk a növényeket és az állatfajokat. Azt mondják a természettudósok, hogy ha ez így folytatódik, belátható időn belül csakugyan pusztulás fenyegeti az élővilág és az emberiség egyharmadát. Az erre vonatkozó számokat most nem akarom sorolni, csupán két dolgot említek, hogy lássuk, mennyire a napjaink eseményei ezek.

Két héttel ezelőtt Ausztrália északkeleti partjánál egy hongkongi teherhajó viharba került. A vihar lesodort a hajóról harmincegy konténer ammónium-nitrátot és ez azt jelenti, hogy hatszázhúsz tonna iszonyatos méreg, rákkeltő anyag most ott van a tengerfenéken. S mi lesz ott vele? Olyan tartályokban van, amiket nem tengeralatti tárolásra készítettek. És ha kiszabadul ez a méreg? Közben csak úgy mellesleg kétszázharminc tonna olaj ömlött újra a tengerbe, meg ennél több is ömlik néha egy-egy tankhajó sérülése folytán. Ezzel nagy veszélybe került az ottani partszakasz és az ottani kis szigetek páratlan élővilága. A nagy okos XXI. századi ember itt áll teljesen tehetetlenül, és nem tudunk védekezni az ellen, amit saját magunk tettünk.

Vagy említek egy másik tényt. A csillagászok egyre gyakrabban és egyre konkrétabban írnak arról, hogy többféle planetáris vihar fenyegeti földünket, mert olyan hatalmas aszteroidák száguldanak az űrben, amelyek közül némelyikkel ütközhet a föld. Ezt ki is lehet számítani, és ijesztően közeli dátumokat mondanak. Ez azt jelenti, hogy több kilométer átmérőjű - az egyszerűség kedvéért így mondom - kődarab becsapódhat a földre, ami mikor ide érkezik, már mint egy izzó gömb érkezik, elképesztő mennyiségű levegőt tol maga előtt hatalmas nyomással, és ebből olyan cunamik és földrengések keletkezhetnek, amikre eddig nem volt példa a földön. Pillanatok alatt eltűnhetnek hatalmas világvárosok. Ötvenszer olyan erős robbanás következhet be, mint amit a hirosimai atombomba okozott, és utána olyan porfelhők keletkeznek, amik hetekre eltakarhatják a napot.

Lehull egy csillag - olvastuk itt -, és megsemmisül az élővilág és az emberiség egyharmada. A nap elsötétül, mint egy szőrzsák - ez a mondat is itt van -, és az emberek keresik a világosságot. Amit Isten igéjében megmondott, az minden részletében igaz.

Most térjünk vissza a trombitákhoz. Az első négy trombitaszó következményeképpen a fizikai környezetünk sérül vagy semmisül meg. Az ötödik és hatodik trombitaszó után azonban már szellemi támadás következik. Ha mindent olvastam volna (csak kicsit hosszú ez a négy fejezet), akkor láttuk volna, hogy démonok szabadulnak az embervilágra, amik, akik az ember gondolkozását rontják meg. Hamis ideológiák, hazug propaganda kap tágas teret, és az emberek azt gondolják, hogy az a normális, ami abnormális. Ezoterikus ördöghit ejt rabul és téveszt meg tömegeket, és mindez megfertőzi a nevelést, a művészetet, az egész kultúrát és civilizációt. Feje tetejére áll a jogrend, ami addig igazság volt, az tűnik most hamisságnak és fordítva. És mindezek a szörnyek, amiknek a munkájáról itt szó van, emberszabásúak. Emberhez hasonló arcuk van, humán jellegűek, de oroszlán fogaik vannak és ezzel gyötrik az embereket. A Jelenések könyve jelképes nyelvén így próbálja érzékeltetni, hogy mit ártanak ezek az embereknek.

Ugyanakkor itt hangzik el a figyelmeztetés: nem lesz többé idő. A Jelenések könyvének ez a megállapítása azt jelenti, hogy egyszer véget ér az az idő, amin belül még van lehetősége az embernek visszatérnie Istenhez. Egyszer ez az idő befejeződik.

A hatodik és a hetedik trombitaszó közé iktat be, itt különösen is terjedelmes, eseményeket. Ez a közjáték azonban Isten kegyelmét ragyogtatja fel. Arról szól, hogy e felett a sok szörnyűség felett is ott ragyog Isten szeretetének a napja. Már dühöng, és még jobban dühöngeni fog az ítélet vihara, de Isten nem engedi szabadjára a pusztító erőket sem. Mindent Ő tart kezében, és az övéire különös gondja van.

A 10. fejezet 1. versében ezt olvassuk: "És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig, mint a tűzoszlop: kezében nyitott könyvecske volt..."

Aki érti, hogy mit jelentenek ezek a szimbólumok, annak a számára minden szó, ami ebben a mondatban van, evangélium. Újra és újra mondom: ne feledjük, hogy kiknek és mikor íródott a Jelenések könyve. Az üldözött keresztyéneknek ez simogatás, bátorítás volt. A könnyeiket törölte le. A csüggedt fejüket emelte fel Istenre. Ez lelkigondozás a javából.

A felhő mindig az Isten jelenlétére utalt, Isten általában felhőben jelent meg. Ez azt jelenti: emberek, ne essetek kétségbe, amikor csak gonoszságot láttok magatok körül. Isten jelen van ebben a világban. Szemmel tartja, kézben tartja, karban tartja az övéit, akik benne hisznek. - A szivárvány Isten szövetségére, ígéreteire, hűségére utal. Isten nem változott. A Domitianusok, a keresztyén-üldöző császárok megőrülnek, vérben fürdik a fél világ, a hazugság ural mindent, de Isten jelen van, az Ő ígéretei érvényesek, Ő a szövetséghez tartja magát. Számíthattok rá, nem ejtett ki titeket a kezéből. - "Olyan volt, mint a nap." Isten szeretetének a napja ragyog a bűneink szörnyű következményei felett is. És a kezében nyitott könyv van: Még mindig hangzik a hazahívó szó, a megtérésre hívó evangélium. Még mindig nem mondott le Isten a többiekről sem. Ti meg, akik már meghallottátok ezt az igét, tartsatok ki mellette, sőt adjátok tovább másoknak is. Bátorítást, biztatást, reményt ébreszt a hallgatókban.

És akkor három jelenet következik még itt a közjátékban, a hetedik trombitaszó előtt.

a) Az egyik a nyitott könyvről. (10,2): János azt a parancsot kapta, hogy egye meg ezt a könyvet, és majd meglátja, hogy a szájában édes lesz, de utána megkeseredik. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten az Ő igéjével táplálja a benne hívőket. Bizonyosakká teszi őket az üdvösségükről és a megmenekülésükről. Ugyanakkor azt is megmondja: még sok szenvedésen kell átmenniük, amíg a mennyei dicsőségben elfoglalhatják a helyüket. Az ott készen van nekik, az az ő helyük. Senki más nem foglalhatja el. Gondoljanak rá itt a legnagyobb mélységben is. De - ahogy Pál apostol írta - sok háborúságon át kell bemennünk az Isten országába. Szájában édes, utána keserű.

b) A másik jelenet különösen komoly figyelmeztetés. "Bírói pálcához hasonló mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: "Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; de a templom külső udvarát hagy ki, és ne mérd meg"..." (11,1-2).

Hát ez mit jelent? A megmérés a birtokbavételt jelentette mindig. Aki vásárolt egy darab földet, az megmérte, mielőtt birtokba vette. S miután megmérte, az az övé volt, és arra úgy vigyázott, mint ami az ő kincse.

Isten itt megint arról biztosítja az akkori hívőket, meg a mindenkori hívőket is, hogy aki Őbenne hisz, az az övé, és Ő az övéire vigyáz. Ő számon tartja, szemmel tartja őket. De csak azokat, akik valóban hozzá tartoznak, akik elkötelezetten hisznek Jézusban. Akik az oltár mellett vannak és imádkoznak. Akik a templom külső udvarában vannak, azokat ne mérd meg, azok elvesznek.

Mit jelent ez? Mi itt vagyunk a templomban. Ők is a templomban voltak, de csak egy részük volt az oltár mellett és vállalta mindenki előtt Jézust. A külső udvarban levők még nem tartoztak az Úrhoz. Az Ő közelében voltak, de nem voltak az övéi.

Amikor Jézus egy írástudóval beszélgetett, neki mondta azt, hogy "nem messze vagy az Isten országától." Vannak, akik messze vannak, vannak, akik közel vannak, vannak, és akik benne vannak. Akik közel vannak, azok ugyanúgy kívül vannak rajta, mint akik messze vannak, a pogányok. Vigyázzunk, mert ez a legveszélyesebb állapot. Az, hogy a templomban vagyunk, még nem azt jelenti, hogy Jézus elkötelezett, mindenre elszánt híveiként élünk a hétköznapokban is. Innen a külső udvarból lehet belépni az oltár mellé, a szentek közösségébe, az imádkozó hívők közé.

c) A harmadik jelenet még a hetedik trombitaszó előtt, az a Jelenések könyvének a legtalányosabb része. Ez szól arról a bizonyos két tanúról, akik a szent városban, ahol a mi Urunkat megfeszítették, akkor is hirdették az evangéliumot, amikor az már életveszélyes volt. És még az utolsó időben is hangzott az Istenhez visszahívó szó.

Mivel bűnbánatra hívták az embereket, leleplezték a bűneiket, ezt senki sem szereti hallgatni, ezért elnémították, sőt megölték őket. Itt olvasunk először az Antikrisztusról, arról a fenevadról, amely feljön az alvilágból, és hadat indított ez ellen a két igehirdető tanú ellen. Megölték őket, a holttestük ott hevert az utcán, mert arra sem méltatták, hogy eltemessék. Isten azonban feltámasztotta őket, és az emberek szeme láttára felvitte magához a mennybe. Ennek következtében nagy félelem támadt az emberek szívében.

Ki ez a két tanú? A leírásból Mózesre és Illésre ismerhetünk. Az összefüggésből azonban nyilvánvaló, hogy nem róluk van szó, hanem arról, hogy Isten még az utolsó időben is gondoskodik arról, hogy hangozzék az evangélium. Ilyen nagy az Ő kegyelme. És küld olyan nagyformátumú, prófétai erejű igehirdetőket, akik a népet megtérésre hívják. Az, hogy kettőt említ, utalás arra, hogy "két tanú szavára minden dolog megáll." Az Ószövetséget ismerték a Jelenések könyvének az olvasói. Tehát a bizonyságtételük hitelességét szemlélteti ezzel. Isten kegyelme ragyog tehát itt is: hangzik az evangélium.

Van egy olyan értelmezése is ennek a részletnek, hogy az egész hitvalló keresztyén gyülekezetet kell ezen a két tanún értenünk. Az Isten akkori népe, vállalva a halál kockázatát is, hogy kivégzik őket a bizonyságtételük miatt, hirdeti az evangéliumot, mert szeretnének minél többeket megmenteni. Lehet, hogy az egész gyülekezetre vonatkozik ez, pars pro toto, amikor a rész utal az egészre. Két tanúról van szó, de minden hívő keresztyént értenünk kell rajta.

Teljesen mindegy, hogy melyik magyarázatot fogadjuk el, a lényeg, hogy Isten gondoskodik arról, hogy az utolsó idők szörnyűségei között is hangozzék a tiszta ige erővel és hatalommal, mert Ő minél többeket ki akar menteni a halálból. Ez is lelkigondozói bátorítás, mert megölik ugyan a bizonyságtevő tanúkat, de feltámadnak, és Isten magához veszi őket. Elpusztíthatatlan a Krisztus egyháza! Lehet üldözni, sanyargatni, megtizedelni. Lehet szaporítani a vértanúk számát, mint ahogy ez ma is történik nagy számban, de a pokol kapui sem vesznek diadalmat rajta, mert Jézus Krisztus a feje az egyháznak.

Hangzik tehát az utolsó időkben is az ige, és az emberek hogyan hallgatják ezt? (9,20-21): "A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból, ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, (...) és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem."

Érdemes lenne egy kísérletet tennünk, hogy bármelyik napilap bármelyik számát, ha elővesszük és végigfutunk a cikkeken, akkor ebbe a négy kategóriába a legtöbbet be lehet sorolni. Nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból. Ez a cikk az 1. számúról, ez a hármasról, ez a négyesről szól. Ezzel van tele a világ. Milyen nagy kegyelme Istennek, hogy még hangzik ebben az elvetemült, neki hátat fordított világban is az evangélium, hogy még tart a kegyelmi idő, és még hallgathatunk az Ő szavára.

És akkor megszólal a hetedik trombita. (11,15).

"A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: "A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az Ő Krisztusáé lett, és Ő fog uralkodni örökkön-örökké."

Ez a könyvnek a csúcsa. Ez a Jelenések könyvének a központi üzenete. Ezt a részt könyv nélkül érdemes megtanulnunk.

A világ országai feletti uralom Krisztusé, és Ő fog uralkodni örökkön-örökké. Hangzik ez akkor, amikor a római császár a római birodalmat a világgal azonosította, ő az egész világ ura, és azt gondolta: örökké uralkodik.

Erre János legyint, és azt mondja: testvérek, ti tudjátok, hogy nem így van. Először is nem uralkodik az egész világ felett, aztán nem uralkodik örökké, hanem ettől-addig, 86-91-ig, meg így tovább, mint Domitianus, és neki is van Ura. Az ő Ura az a Krisztus, akihez mi tartozunk. Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, hanem ragaszkodjatok a világmindenség Urához, Jézushoz. Mi tudjuk, hogy Ő már most is a világ Ura. Ezek a szerencsétlenek nem tudják. Azt hiszik, hogy ők királykodnak a maguk kisebb-nagyobb területén, és pozíciójában, de mi már most tudjuk: mindeneknek Ura az, aki szeretett minket és önmagát adta érettünk.

Milyen békességet, vigasztalást, reménységet, tartást és kitartást, állhatatosságot adott ez az akkori hívőknek! Ad-e vajon nekünk is? Az az ígéret hangzik itt el: beteljesedik a sokat elmondott könyörgésünk: "Jöjjön el a te országod", a hitünk látássá lesz. Isten minden ígéretét valóra váltja. Az az egyház, amelyik sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, az Ő dicsőséges Urával egyesül. A világ feletti hatalom Krisztusé, aki uralkodik örökkön-örökké.

Ennyit erről a négy fejezetről, és szeretnék benne megszólaló négy fontos gondolatot külön is megemlíteni.

1) Isten védi az övéit. Bármilyen szörnyűség bekövetkezhet, a tomboló világviharban is az Istenben igazán hívők számíthatnak az ő Urukra. Amikor az ötödik trombitaszó elhangzik és utána ezek a sáskaszerű szörnyűségek pusztítanak, akkor olvassuk: "Megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje." (9,4).

Erről a múltkor volt szó, hogy akik Jézus Krisztusban hisznek, azokat az Ő vérével, mint egy láthatatlan pecséttel, megjelöli. Ezeket kimenti Isten még az utolsó szörnyűségek egy részéből is. Nekik is kell szenvedniük, főleg a hitük miatt, de megkülönbözteti őket. Ahogy annakidején Egyiptomban csak az egyiptomiak házába törhetett be a halál, Isten a népét mentesítette az alól, az utolsó idők viharaiban is Isten így védi az övéit. A Bárány vérének a láthatatlan pecsétje ott van-e a homlokodon?

2. Isten mindent megtesz azért, hogy akik még nem hisznek benne, hitre jussanak. Hogy a halálból minél többen átmenjenek az életbe. Még az ítéletek közepette is munkálkodik az Ő kegyelme. Még az utolsó időkben is ott a két tanú.

3) A harmadik figyelmeztetés, hogy ez a kegyelmi idő azonban egyszer véget ér. Többször is előfordulnak a mai szakaszunkban bizonyos számok, hogy valami 1260 napig tartott, egy másik helyen, hogy 42 hónapig vagy 3,5 évig. Ez mind a három ugyanannyi: három és fél év az 42 hónap és 1260 nap. Ha 7 lenne, azt jelenti, hogy totális pusztítást végezhet. Vagy vég nélkül tart valami. Ha ennek a fele, 3,5 - az evangélium. Azt jelenti, hogy csak részben tombolhat a pusztító, nem pusztíthat el mindent és teljesen, csak 3,5 évig. De ugyanakkor vonatkozik a kegyelmi időre is, az evangélium is csak 1260 napig hangzik, mert annak az időszaknak a vége is meg van határozva. Mindkettőt vegyük komolyan.

4) Végül: mindegyik eseményből kiderül, hogy Isten tart kezében mindent. Ő időzíti az eseményeket, Ő szabja meg a határát mindennek, mint ahogy olvastuk itt is. Ő már most ténylegesen uralkodik.

Jó lenne, ha sokkal teljesebb bizalommal hagynánk rá magunkat, szeretteinket, egyházunkat, népünket erre a hatalmas Istenre, aki uralkodik örökkön-örökké.

Hadd fejezzem be azzal, hogy visszagondolunk az oltárra. Ahogy most itt ülünk vagy állunk, kik közé tartozunk? Azok közé-e, akik az oltár mellett imádkoznak, mindenre elszántan követik Jézust, vagy a külső udvaron hallgatók és nézelődök közé? Innen lehet belépnünk azok közé, és a szentek között kaphatunk újra és újra bátorítást, biztatást. Mert aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

Mielőtt imádkozunk, énekeljünk egy olyan éneket, amelyik erről szól. A 367,4 versét.

Ó kérünk, Jézus, jó Urunk,
Te szabd meg életünk, utunk:
Hány éjszakánk lesz s hány napunk.
Bölcs szívedből töltsd meg szívünket.
Te ismered jól kis hitünket:
Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk,
Hogy majd ha jössz, készen legyünk.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, olyan ijesztő lenne mindez nélküled. Köszönjük, hogy már most tudhatjuk, hogy a világ országai feletti uralom a tied, és te élsz, uralkodsz örökkön-örökké, mert néked adatott minden hatalom mennyen és földön.

Szeretnénk ezt az eddiginél sokkal komolyabban venni. Szeretnénk erre emlékeztetni magunkat, és adott esetben egymást is, amikor nyomorúságok, szenvedések, veszteségek között járunk, amikor bizonytalanság, csüggedés, reménytelenség tör ránk. Amikor körülvesz minket annyi baj és fenyegető veszedelem. Köszönjük, hogy túlláthatunk a láthatókon, számolhatunk veled és számíthatunk rád. Köszönjük a te hűségedet.

Kérjük, növeljed a mi hitünket. Segíts, hogy a tőled ajándékba kapott időt arra használjuk, amire adtad. Olyan sok feleslegeset, sőt károsat is végzünk mi, Urunk. Segíts kigyógyulni ebből. Add, hogy a kegyelmi időben növekedjünk a kegyelemben, a te megismerésedben, az egymás szeretésében, a neked való engedelmességben. Hadd tudjuk ezt örömmel és meggyőződéssel tenni. A te Szentlelked tegyen erre képesekké minket.

Könyörgünk azokért, akiknek már most sok szenvedésben van részük. Hadd tapasztalják meg a te mindenek feletti kegyelmedet, irgalmadat, hűségedet, meg nem érdemelt szeretetedet. Ezt kérjük tőled a jövő hetünkre is.

Könyörgünk a mi népünk, országunk jövőjéért.

Könyörgünk azért, hogy terjedjen az evangélium és jusson el minél többekhez, hogy életük megoldását, szabadulást, jövendőt találjanak tenálad.

Köszönjük, hogy hallod és meghallgatod imádságunkat.

Ámen.