PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. március 26.
(csütörtök)

Földvári Tibor


BOLDOGOK, AKIK BEMENNEK A VÁROSBA


Alapige:Jel 22,13-15

Én vagyok az Alfa meg az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az élet fájához, hogy bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek, a bűbájosak, és a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogyha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk és magasztalunk Urunk, hogy amit te egyszer elvégeztél az mindörökre megáll és ebben mutattad meg isteni dicsőségedet. Köszönjük a megváltás csodáját és hálásak vagyunk, hogy mint megváltottaid a hétköznapok során is annyi csodát átélhettünk valóban. Köszönjük Urunk, hogyha már az elmúlt napok során is ámulhattunk azon, amit véghez vittél akár bennünk, akár általunk. De megvalljuk azt is alázattal és bűnbánattal, hogy nem mindig tudunk téged teljes szívvel dicsérni, újra, meg újra bennünk van a kétségeskedés, csüggedés. Köszönjük, hogy te ebből is adod a szabadításodat. Szeretnénk Urunk téged szeretni és ezt hittel vallani, akkor is amikor csendben imádkozunk hozzád és akkor is, amikor rólad teszünk bizonyságot életünkkel, vagy szavainkkal.

Urunk, szeretnénk ma este is rád tekinteni, hadd láthassuk meg csudáidat és kérünk, hogy ma este is önmagunkra úgy tekintsünk, ahogy te nézel ránk. Köszönjük, hogy te kegyelmesen, irgalmasan tekintesz, köszönjük, hogy te vagy a mi Istenünk.

Jézusért kérjük, hallgasd meg a mi könyörgésünket.

Ámen.


Igehirdetés

A Jelenések könyve boldogmondások tanulmányozásának a végére értünk, az utolsó, a hetedik boldogmondás van soron. Ez is része a könyv záró gondolatainak, amellyel az Úr népét bátorítja és buzdítja arra a szent életre, amelyre megváltotta őket a Megtartó, amely során engedelmesen követhetik Megtartójukat a földi életet élő, nyomorúságot, üldöztetést szenvedő keresztyénei. Bátorításra szorulnak, mert nem könnyű a földi életben Jézus követőinek lenni, de az egész könyv azt hirdeti, hogy mégis lehetséges. Ezért kell a végén is újra arra a képre emlékeznünk, amellyel a könyv egészének üzenetét próbáltuk összefoglalni, egy nagy puzzle képen láthatunk egy csodálatos szerelmes párt, a vőlegényt a menyasszonyával, ahol Jézus a mennyei vőlegény, az ő népe a menyasszonyi nép. A Jelenések könyve Jézusa nem képzelhető el, nem írható le menyasszonyi népe nélkül.

A hetedik boldogmondás azt a kép jelentet hangsúlyozza, amit nagyon sok menyegzői vacsora után tapasztalnak a fiatal menyasszonyok, amikor a vőlegény karjában tartja az esküvő napján menyasszonyát, gyönyörűséges fehér ruhában és amikor végre kinyithatja a szemét, mert addig csukva kellett tartania, akkor megláthatja vőlegénye karjában azt az otthont, ahol attól fogva együtt élnek. Megismerheti azt a hajlékot, amelyet a szeretett vőlegénye készített el számára meglepetésül és kiteljesedik mindaz, amit a házasság sok-sok öröme, boldogsága jelent.

Miért boldog Isten népe a Jelenések könyve hetedik boldogmondása szerint? Azért, mert hűségesen megmaradt, tisztán megtartotta magát vőlegénye számára, akiről a földi élet során megtudhatta, hogy Isten mindent elkészített arra a napra, amikor már az esküvő is lezajlott és vőlegénye engedi egy kicsit látni azt a szépséget, amit az ő népe majd akkor láthat és szemlélhet igazán, amikor már ott lesz, de valamit már megmutat belőle, enged sejteni abból a gyönyörűségből, amilyen majd a közös otthon lesz az esküvőjük napján. Ez a boldogmondás a földön élő keresztyéneknek bátorítás, a biztos jövőt mutatja be.

Először megnézzük, mit jelent az a kifejezés, hogy megmossák ruhájukat, majd azt, mit jelent az, hogy az életfájához joguk legyen, hogy bemehessenek a városba.

Mivel a boldogmondások záró gondolataként hangzik el, első hallásra ez a boldogmondás nem is tűnik annyira boldogítónak. "Boldogok, akik megmossák ruháikat" - ez a jelenidős szerkezet önmagában hordozza azt a jelentést, hogy a földön élő keresztyének nagyon is érzik és tudják, hogy van mitől megmosni és van miért megmosni, akik érzik a maguk beszennyezett voltát napról, napra. Tudják, hogy Jézushoz tartoznak, de a menyasszonyi ruha nagyon sokszor beszennyeződik, a földi élet, a bűneset utáni világ sokféle oka miatt. A 16,15. versben olyan szempontból beszél ruháról, hogy őrzi a ruháit, a 19,8 vers ahol gyönyörű, fehér ruháról ír, olyan fehér ruháról beszél, amelyet a vőlegény elkészített menyasszonyának. A 7,11-ben, ahol nem boldogmondás van, hanem a mennyei dicsőségben lévő Isten népe csodálatos leírása található, szintén a ruha képe jelenik meg, olyané, amely nagyon hasonlít a menyasszonyi ruha képéhez. Ugyanis ott is ruhamosásról van szó, csakhogy ott a ruhamosás egyszer történik meg. Bemutatja azokat, akik a bárány vérében megmosták ruháikat, egyszer, s mindenkorra, éppen ezért ott lehetnek a dicsőségben.

Az utolsó boldogmondás a földön élő hívőket mutatja be, akiknek naponta szükségük van a megmosatásra. Mi is tapasztaltuk, csak a mai napon is, hogy ezt a napot sem tudtuk tökéletesen megélni, ha lefekvéshez készülünk, biztos, hogy az Úr elé kell vinnünk valamit, ami nem volt kedves neki, ami bántotta őt, akármilyen apró dolog is volt. Tudjuk, hogy egy fehér ruhán elég egy kicsiny kis piszok folt, hogy észrevehető legyen. A fehér ruha, még inkább a menyasszonyi ruha - sok menyasszonnyal találkozom a templomban - tisztaságára nagyon figyelnek. Ez a boldogmondás azt mondja el, hogy a földi életben nem tiszta a ruha, meg kell mosatni, mert a földi életben élve beszennyeződünk. Nem véletlen, hogy a menyasszonyi ruhát, csak a menyegző napján veszik fel, és máskor nem hordják.

Tehát nem tűnik annyira boldogítónak, mert arra emlékezetet, hogy mennyire bűnösek vagyunk, még akkor is, ha az Úréi vagyunk. De mégis boldogító! Nem véletlen, hogy a megelőző versben bemutatkozik a Megtartó, az Úr Jézus és az ő isteni személyét húzza alá, amikor ugyanazt a kifejezést használja, ami egy másik helyen Istenre vonatkozik, Alfa és Omega, kezdet és vég. Ebben a kijelentésben isteni mindenhatósága, mindenütt jelenvalósága, mindentudása van, azt jelképezi vele kapcsolatban, hogy tőle függ a kezdet és a vég, a világ kezdete és vége is. Vele kapcsolatban érthető meg egyedül az ő népe minden egyes tagja életének kezdete és vége is. Ez a kijelentés azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus nemcsak a teremtésnél van ott, hanem az új teremtésnél is ott volt, ott van és ott lesz. Azért kell így mondani az állítmányokat, mert János olyasmit fejez ki, mint ami még nem következett be, de úgy látja mintha már bekövetkezett volna, mert a reménység ilyen. Tapasztalja Jézus isteni nagyságát, látja az ő isteni szentségét és ennek a fényében beszél arról, hogy boldogok, akik megmossák ruháikat.

Jézus Krisztus az első század keresztyéneinek és most nekünk is azt hangsúlyozza, hogy ő tökéletes, nincs benne semmi tisztátalanság, minden kezdet és vég be van biztosítva tökéletesen. A szent élet nem azt jelenti, hogy tökéletes, hanem azt, hogy bűnös, de mégis az Úré. A szent életű, nem tökéletes életű gyermekeinek a földi élete is az Alfa és az Omega között zajlik. A mi egész életünket egy olyan állapotban éljük, amit meghatároz a mi Megtartó Urunk kezdet és véghez fűződő isteni hatalma, ereje. Lehet, hogy holnap is vétkezni fogunk, de az Úr akkor is úgy néz ránk, mint aki mindent elkezdett és be is végzett az életünkkel kapcsolatban. A Zsidókhoz írt levél 12. részében nem véletlenül mondja, hogy "félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért, nézvén a hit fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra." Hit fejedelme kifejezés úgy is fordítható, hogy a hit elkezdője. Tehát a mi hitünk elkezdése és befejeződése is őhozzá kapcsolódik.

Ez a boldogmondás azért boldogító, mert a menyasszonyt teljes egészében a vőlegényre hagyatja. Ha a menyasszony a vőlegény nélkül maradna, akár egy pillanatig, akkor elpusztulna, akkor nem lehetne vele soha boldog házasságban. Így viszont a vőlegény magához kapcsolja, vállalja minden tisztátalansága ellenére, "Az én vagyok" önmagában is hordozza ezt a kijelentést. Az "Alfa és Omega" kifejezés szintén alátámasztja ezt, hirdeti, hogy velünk az Úr. Ő pontosan úgy szeret minket, ahogy vagyunk és nagyon jól tudja, hogy naponta meg kell mosatni a ruháinkat.

Azért mondtam tudatosan nem azzal a kifejezéssel, ahogy az ősi fordításban található, hogy megmossák ruháikat, hanem azt mondtam, hogy megmosatunk, mert így pontosabban lehet kifejezni, magyarul jobb, ha így mondjuk. A megmosatni kifejezés jelzi, hogy a ruhamosást nem a hívők végzik, itt nem arról van szó, hogy a menyasszony minden nap megmossa a fehér ruháját. A feladatot a vőlegény végzi. A megmossák kifejezés az isteni cselekvésre utal, arra mit végez a mi megtartó Urunk, milyen ajándékot készít el abban, hogy a ruha megtisztulhat. A bűnös, szennyes menyasszonyi néphez tartozó részesedik Jézus bocsánatában, szabadításában, ami azt jelenti, a piszok lemosódik a ruháról, megtisztul, pozitíve pedig részesedik Jézus tisztaságában, szent életében, tökéletes engedelmességében. Ez azt jelenti, hogy van amikor a ruha tiszta marad, lehetnek olyan napjaink, heteink, éveink, amikor a ruha teljesen tiszta marad. Ha mégsem, akkor ő megtisztítja. A 7,14 versben a dicsőségben levőket úgy mutatja be, mint akik egyszer, s mindenkorra megmosattak. Megmosták ruháikat a Bárány vérében, ott vannak dicsőségesen. A földön lévő hívő embernek és közösségnek azt kell tudnia, hogyha be is szennyeződött, az Úr megmossa. Ezt hittel elfogadhatom, nem nekem kell megtisztulni, ő megtisztított, egyetlen áldozatával örökké tökéletessé tette a megszentelteket - mondja a Zsidókhoz írt levél.

Az igazi csoda az, amikor azért vagyunk boldogok a földön élő keresztyénekként, mert tapasztaljuk a bűneset utáni világ minden szennyét, és mégis azt érezzük, hogy nem szennyeződtünk be. Boldog az, akinek a menyasszonyléte, minden napjai igazolják, hogy kihez tartozik, a mindvégig kitartó és hűséges Megtartójához.

Nagyon sokat mond, nagyon szép a "kitartani a Megtartó mellett" kifejezés. Azért tudok kitartani, mert ő megtart. Ha mégis beszennyeződöm, akkor azonnal elfogadom az ő megtartó kegyelmét. A reménység pedig abban mutatkozik meg a kijelentésben, hogy tudhatom - ma és mint az első század keresztyénei akkor -, hogy én mindvégig meg fogok maradni, kitartok hűséggel az Úr mellett.

"Boldogok, akik megmossák a ruháikat" - nekünk ezt hinni kell, az Úr végzi a nehezebbet. A 7. részben leírt bárányvér azt hirdeti, hogy mibe került az Úrnak, hogy minket ilyen menyasszonyi népként szerethessen. Mindent megadott a mi mennyei vőlegényünk, aki kezében tartja szeretett feleségét és szeretné mindjárt megmutatni, hogy milyen otthont készített számára, mindent odaadott érte, ennyire szereti. Nem azt nézi, hogy esetleg milyen szennyes, hanem, ha látja rajta a szennyet, azonnal letisztítja.

Az ilyen keresztyének, az ilyen közösség tudhatja, hogy ebből a fajta Jézust követő életből következik, hogy joguk legyen az élet fájához és bemehessenek a kapukon a városba. Az új fordítású bibliában az a kifejezés szerepel: boldogok, akik megmossák ruháikat, mert joguk lesz az élet fájához és bemennek a kapukon a városba. Az ősi szövegben inkább a célhatározós jelleg hangsúlyos, ezért fogom inkább ezt a fordítást használni; benne van az a gondolat, hogy én hiszem, hogy az Úr megmos és megtisztít, bármilyen szennyes is vagyok, sőt nagyon sokszor nem is kell beszennyeződnöm. Ez már önmagában ajándék. Mindezt azért teszem, mert az Úr azt ígéri, hogy én tökéletesen szeretnélek téged abba a hajlékba bevinni, amit elkészítettem számodra, amikor a karomban leszel, akkor teljesen tiszta lesz a ruhád.

Mit jelent tehát az életfájához való jog és a kapukon való bemenetel a városba? Ehhez a 21 és 22. részeket fel kellene olvasni, de most nincs erre szükségünk, mert sokan olvasták és aki még nem olvasta, annak javasolom, hogy olvassa el. Inkább most utalni szeretnék a képekre, jelentésre. Az élet fája kifejezés visszavezet bennünket a teremtéshez, 1Móz 1-3. A Jel 21-22. rész, ahol olyan kifejezések szerepelnek, amik az eredeti teremtésről szólnak, csak kiteljesedettebb formában. A 22. rész eleje bemutat egy folyóvizet, az élet vizének tiszta folyóját, amelynek mindkét oldalán életnek fája van, amely rengeteg gyümölcsöt terem. Ezékiel próféta könyve 40-48. rész bibliai próféciák gondolatai szerepelnek a Jelenések könyvében összesűrítve. Beszél városról is, nagy városról, amely olyan nagy, hogy a prófétai látomást lélekben csak egy hegytetőről tudja szemlélni. Olyan város, amely a mennyből száll alá, amelyet mennyei Jeruzsálemnek is nevez. Itt is ószövetségi próféciák sora van a kijelentésbe belesűrítve. A Jelenések könyve utolsó két részét nem lehet érteni, ha nem nézzük meg azokat az ószövetségi részeket, amelyeket minden bibliafordítás a jegyzetekben mutat.

Az élet fája és valami titokzatos város. Akik már tudják, hogy miről van szó, azok ne gondolják azt, hogy már nem lehet újat tanulni, én már több mint 10 éve foglalkozom ezzel és ma is, amikor ezzel az igével foglalkoztam új gondolatokat fedeztem fel. Például nagyon megható volt számomra, hogy János próféta a várost a hegytetőről kell, hogy nézze. Föl kell menjen egy nagy magas hegyre, hogy beláthassa azt, amit Isten Lelke a jövő bizonyosságáról akar neki mutatni. Eszembe jutott az a korábbi prédikáció, amiben a hegycsúcs élményről szóltam, "Amiket szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem gondolt" igei üzenet a jövővel kapcsolatban jelentést hordoz, ami nagyon igaz az új teremtésre. Milyen lesz az új ég, új föld dicsősége? Milyen lesz az életfája, a mennyei Jeruzsálem? Ezt nem lehet egy völgyben állva látni, ehhez föl kell menni a hegycsúcsra. Ez olyan lelki igazság, amelyhez az a fajta hit kell, az a fajta lelki látás, amit így próbál jellemezni a Jelenések könyve: föl állni egy hegycsúcsra.

Milyen fontos, amikor éppen a bűneim miatt szégyellem magam és úgy érzem, hogy nagyon mélyen vagyok, és kiáltok az Úrhoz, mert nagyon távol kerültem tőle és Isten népétől, és nincs reménységem, nem tudok bízni az Úrban, amikor mélyponton vagyok (a mélypont egyébként sohasem a végpont). A mennyei vőlegény azt mondja, légy bátor és merj fölmenni a hegycsúcsra, mert szeretnék neked valamit mutatni. Lásd meg, mit készítettem neked. "Új ég és új föld dicsősége".

Sokáig úgy képzeltem az örökkévalóságot, mint ami nagyon elképzelhetetlen, valamifajta misztikus, éteri, mindenképpen elspiritualizált igazság, valamifajta hely; elképzelhetetlennek tartottam teljes mértékben. Egy kicsit úgy, mint a görög filozófiai írásokban beszélnek az istenek országáról, világáról. A lényeg, hogy valami olyan, ami nem megfogható. A Jelenések könyve az ószövetségi ígéretek fényében azt mondja: ha ismered ennek a mostani földi életünknek minden nagyszerűségét, ha el tudod képzelni egy kicsit, hogy az Isten mit teremtett először, amikor eget és földet teremtett és milyenné formálta, akkor már lehet valami sejtésed arról, hogy milyen lesz amikor mindez megújul. Az "új ég, új föld" kifejezés azt jelenti, hogy Isten a régiből a régit megégeti, de ugyanakkor abból előállít valami újat. Ugyanígy lesz majd a feltámadott testünkkel is. A feltámadott testünk más lesz, dicsőséges, de tükrözni fogja a régit is. Mindaz, ami a régi testben Istenre mutat, az látszódik a dicsőséges testben is. Azt hirdeti tehát az "új ég, új föld", hogy Isten valami olyat készít dicsőségesebben, mint amit Ádám és Éva tapasztalhatott a teremtéskor, még a bűneset előtt, de amit mi is átélhetünk, a földön élő szépségeket, Istenre mutató dolgokat meglátva, szemlélve.

Amikor tavasszal szabadnapra szoktam hazamenni és látom a rügyező fákat, és otthon, Tápiószőlősön ahol elég sok szőlő is van, látom amikor elkezd növekedni a szőlő, megjelennek a szőlőszemek, majd azok beérnek - mindez gyönyörűséges. Egy kertész ezt észreveszi. A közöttünk lévő építészek számára az épületek szépsége mutatja ennek a világnak a szépségét. A lelkészek másban látják meg a világ szépségét. Lehet arra is gondolnunk, talán még egy nagy világvárosban is, amiben mi látjuk meg, hogy milyen szép ez a világ. Paradicsomi állapotok, de nem kiteljesedett formában.

Azt mondja: "joguk legyen az élet fájához. Valami olyasmi, ami az Istennel való közösséget mutatja, hiszen Ádám és Éva az életfájához való jogával örökre élhetett volna az Úrral. De nekik ki kellett menni onnan. Nagyon beszédes, hogy ők ruhát kaptak, de az a ruha nem volt elég arra, hogy ott maradhassanak a kertben. "Boldogok, akik megmossák ruháikat", a menyegzői ruha feljogosít arra, hogy ott legyünk az élet fájánál, sőt jogunk legyen hozzá. A "jogunk legyen" kifejezés nagyon határozott, nem kell bocsánatot kérni, hogy odamegyek, az az enyém, mert Jézus megszerezte a jogot.

A "bemehessenek a kapukon a városba" - jellemzően általában több kapun át lehetett bejutni egy ókori városba. A leírásból tudjuk, hogy 12 kapu volt, ezeket majd meg is nevezi a szentíró. Nagy város, mennyei Jeruzsálem, olyan város, ahol élet fája van. Itt az életfája már nem egy kertben van, hanem egy városban. A 21,10 verstől kezdődően mutatja be ezt a várost. Gyermekkoromban az ragadott magával, hogy ott arany utcák vannak. Mivel nagy szegénységben éltünk otthon, apámnak 4 fiút kellett felnevelnie, ezért mindig örültem ennek a látványnak. Most, amikor olvastam ezeket a kijelentéseket, az jutott eszembe, hogy nagyon jó lenne kisgyermeknek lenni, nem képzett teológusnak, mert most már jobban utána kell néznem a kifejezések jelentésének. Viszont lehet, hogy gyerekként jobban el merném engedni a fantáziámat, mert ha az Úr enged valamit sejtetni abból, hogy milyen szép lesz ott, akkor nem kellene attól félnem, hogy valami túl szépre gondolok. Elképzelhetetlenül szép, és mégis olyan valami van leírva, ami az ószövetség fényében és az egész Jelenések könyve fényében közel hozza hozzánk.

Mit jelentett egy ókori város? Mindenképpen védelmet, fallal körülvett város a mennyei Jeruzsálem is, tehát védelem alatt van, ott már nem lehet semmi joga a Sátánnak. Az éden kertjében még ott lehetett a kísértő. A fallal való körül vétel azt is jelentette, hogy a falon kívül lévők kizáródtak. De még itt - a Jelenések könyvét olvasva, hallgatva - idő van arra, hogy bárki, aki akar, bemenjen. Be lehet menni. Az ószövetségi ígéretek, az Ézsaiás könyve 60. részéből, 62. részéből és az Ezékiel könyve 40-48. részekig szólnak erről. Tehát fallal körülvett és általában királyi város, a király városa. Ilyen a Jelenések könyve mennyei Jeruzsáleme is; mennyből száll alá. Amikor az Úr teremtett, a semmiből teremtett, bennünket a föld porából. Itt azt mondja, valami olyasmi, ami mennyei színtéren készült. Jézus már a mennyben van, ő ott tökéletes és szent és az ő szemében olyanok vagyunk, mint akik tökéletesek és szentek. Itt a földön meg kell, hogy mossuk a ruhát, illetve szükségünk van a bűnbocsánatra, de mi már mennyeiek vagyunk. Ha az Úr eljönne ma este, akkor bekövetkezne az, amit a Jelenések könyve ír és beszél. Nagyon fontos, hogy ez a város olyan, ahol az élet fája is található.

Még mindig nincs vége a képek halmozásának és a dicsőség leírásának, mert azt mondja, hogy ez a város tulajdonképpen a menyasszonyi nép. A 21,9 vers így szól: "És jött a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét". Elvitt engem a lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá." A már említett ószövetségi ígéretek és próféciák is azt hirdetik, hogy a mennyei Jeruzsálem jelképesen utal Isten ószövetségi népére, Isten népére. Itt is erről van szó. Szeretném bemutatni neked a menyasszonyt - mondja Jánosnak az angyal. Várnánk a képben egy emberi alakot és egyszer csak egy várost látunk. Ez a kép azért beszédes, mert azt jelzi, hogy az élet fája, a város, mint kép nem elvont fogalom vagy gondolat, hanem olyan szimbolikus kép, amely a legszemélyesebb kapcsolatot akarja tükrözni Istennel, Jézussal, a vele való örök életközösséget akarja leírni. A város életfája, amihez joga van Jézus menyasszonyi népének, ezért a város maga a menyasszonyi nép a képben.

Úgy tudtam ezt elképzelni, hogy a bevezetőben említett példámat azzal egészítem ki, hogy a vőlegény tartja a fehér ruhában menyasszonyát és amikor az kinyitja a szemét, nem egy lakást lát, nem egy házat, hanem hegycsúcson van és látja Jeruzsálemet, látja, hogy mit készített el neki a vőlegény.

Amikor síelni voltunk és este utaztunk haza, csodálatos élmény volt látni a völgyben lévő kis városkákat, falukat. A Budapest XII. kerületének hegye-völgye is nagyon szép kivilágítva este, éjjel. Az Ószövetség leírja, hogy milyen szép volt Jeruzsálem. Ilyen szépséget készít a vőlegény menyasszonyának. Örökre Jézussal, az élet fája közelében és a mennyei városban.

Lesznek, akik ebben nem vehetnek részt, vannak olyan bűnös emberek, akik Jézus szerelmi vallomását elutasítják, ők is jöhetnének, de elutasítják az ő szeretetét, kegyelmét, nekik nem kell a ruhamosás, nem kell nekik vőlegény, meg vannak magukban. Ők nem lehetnek ott a városban, de ott lehet az ő menyasszonyi népe. A város kép azért szép, mert egy nagy város kell ahhoz, hogy elférjen ott sok ember. Mindenki ott lesz, ennek a városnak tizenkét kapuja van és tizenkét alapköve a kőfalának. A tizenkét alapkő Jézus tizenkét apostola nevét viseli, a tizenkét kapu pedig Izrael törzsei nevét viseli. Ezékiel könyve 48.részében majdnem a legutolsó versekben szerepelnek ezek a nevek: "A város kapui, Izráel nemzetségeinek nevei szerint, három kapu északra: Rúben kapuja egy, Júda kapuja egy, Lévi kapuja egy, és a keleti oldalon négyezerötszáz sing és három kapu: József kapuja egy, Benjámin kapuja egy, Dán kapuja egy. És a déli oldalon is négyezer ötszáz sing mérték és három kapu: Simeon kapuja egy, Issakhár kapuja egy, Zebulon kapuja egy. A nyugati oldalon négyezer ötszáz sing három kapuval: Gád kapuja egy, Áser kapuja egy, Nafthali kapuja egy; köröskörül tizennyolcezer sing, és a város neve ama naptól fogva: Ott lakik az Úr." Jákób tizenkét fiát említi, a tizenkét kőfal alapnál pedig Jézus tizenkét tanítványa. Ne feledjük, hogy Iskáriótes Júdás helyett valaki mást kellett választani. De így teljes az újszövetségi és az ószövetségi hívő nép.

Mindenki ott van. Pedig, ha belegondolunk, csak a képben szereplő személyek milyen emberek voltak! Milyen volt József? Gyerekkorában egy kis gonosz, aki dicsekedett az álmaival és milyenek voltak a bátyjai? Egyikük azt mondta, gyertek, öljük meg ezt a kis gonoszt. Az ige az mondja, hogy gonoszságot terveztek ellene. Mindegyikükről lehetne egy nagyon negatív, nagyon szörnyű történetet elmondani. Ha Jézus tanítványaira gondolunk, milyen volt János, Jakab, akik haragjukban tüzet akartak kérni egy falucskára, mert nem fogadták be őket. Milyen volt Péter, aki először azt mondta, Uram, te vagy a Krisztus, az Isten Fia és majd Jézusnak azt kellett mondani neki, hogy távozz tőlem, Sátán. Ezt követően aztán még megtagadja a Mestert. És milyen volt Tamás, aki még a feltámadás után sem tudott hinni először? Mindegyikük olyan volt - pedig ők voltak az alapok - akinek szüksége volt arra, hogy megmossák ruhájukat. A földi életük során nagyon szennyesek voltak, némelyikük talán még nálunk is bűnösebb volt, és mégis ott vannak és alapok. Ezért boldog mondás ez a hetedik, mert azt mondja, hogy a mi mennyei vőlegényünk a földi életet élő menyasszonyi népét nagyon szereti és meg is tisztítja, mert ő tudja, hogy amikor majd eljön, akkora a ruha teljesen fehér lesz. Most már előre szeretne mutatni valamit abból, amit készít nekünk az örök dicsőségben, amit nem lehet elmondani, mert "szem nem látott és fül nem halott, ember szíve meg sem gondolt", de egy picit látjuk a hegycsúcs látványával, akkor látjuk, hogy mennyire szeretjük mi a Megtartónkat.

Az efézusi gyülekezethez a Jelenések könyve 2,7 versben Jézus éppen ezt az életfáját említi: "Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van." Ez a gyülekezet nem tartotta meg az első szeretetét, olyan menyasszonyi nép lettek, akinek már nem Jézus volt a vőlegényük, de ezt a gyülekezetet is a mennyei vőlegény helyre teszi, megtisztítja, és adja nekik az első szeretet tüzét.

Segítsen minket Isten abban, hogy azzal a szeretettel tudjunk az Úr iránt lenni, amelyet a boldogság, a reménység jellemez, a legnagyobb mélységben is a hegycsúcs élményére való vágyakozás jellemez. Hogy láthassuk a mi Megtartónkat dicsőségesnek, aki a kezdet és a vég és merjünk szentül élni a bűneset utáni világban amíg el nem jön a mi Megtartónk.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, hogy te magad döntöttél úgy, hogy bennünket is kiválasztasz örökké való szeretettel és még érettünk is adod a Megtartót, hogy megtisztulhassunk, hogy hozzád tartozhassunk. Köszönjük Urunk, hogy mi is a menyasszonyi nép tagjai lehetünk. Áldunk téged, ha ez akkor is igaz, hogyha annyira érezzük a tisztátalanságunkat, szégyenünket. Köszönjük, hogy te akkor is úgy látsz bennünket, mint akik tiszta fehér ruhában élünk.

Arra kérünk téged, hogy a mai ige üzenete szerint is merjünk arra nézni, aki te vagy a számunkra mennyei vőlegényként, s merjünk arra tekinteni, amit elkészítettél nekünk ama napra. Köszönjük, hogy engedsz nekünk valamit a jövőből látni. Segíts, hogy a földi életünk várakozásai során adjon ez is erőt. Tudod Urunk, hogy nem könnyű várnunk ajándékaidra a földi életre nézve, hát még az odaátra nézve, de köszönjük, hogy jó várni rád.

Köszönjük, hogy te akkor is mellettünk vagy, amikor mi nagyon mélyen lennt érezzük magunkat, éppen ezért emelsz ki arról a mélypontról is. Arra kérünk, hogy amikor a földi életünk sokféle szennye támad minket, merjük elhinni, hogy tiszták maradhatunk. Segíts Urunk hűségesnek lenni hozzád. Lássák rajtunk a téged nem ismerők, milyen boldogok vagyunk veled.

Könyörülj meg rajtunk, hogy ne mondjunk le senkiről sem, aki most még nagyon ellenséges veled szemben. Köszönjük Urunk, hogy azon a napon teljes lesz veled a te néped. Köszönjük, hogy ott lehetünk mi is.

Hadd kérjünk nem hívő szeretteinkért, munkatársainkért, és barátainkért, könyörülj rajtuk, hogy hozzád térjenek. Könyörgünk népünkért és vezetőinkért, tartsd Urunk a te kezedben népünk sorsát. Könyörülj meg rajtunk, hogy népünknek ne rossz jövője legyen. De ha ez szükséges, hogy hozzád térjen, akkor köszönjük, hogy ezt is fölhasználod.

Kérünk, állj azok mellett a testvéreink mellett, akik a fizikai fájdalmak miatt szenvednek nehéz lelki terheket. Hadd tudjanak beléd kapaszkodni a kórházi ágyon is, vagy az egyedüllétben. Köszönjük Urunk, hogy te gondoskodó Úr vagy.

Ámen.